Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Zsidó Gárda szervezõdik!
-
"Az önszervezõdés határozott igényével fellépõ, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdõ lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövõ kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért" - írja a Zsidó.com, mely interjút is közöl a fõszervezõvel. Ebbõl a tipikusan zsidó szócsûrés-csavarás ellenére világosan kiderül: az utcán és különbözõ akciók során is bevethetõ csoportokat szervez az "alapítvány", akiket ráadásul üldözési mániás "túlélõk" is bevethetnek a szomszédaik ellen, ha például az a rögeszméjük 105 évesen, hogy a mellettük lakó magyar antiszemita, netán nyilas házmester. Mindez persze nem lesz jogellenes, megfélemlítõ, s így betiltandó szervezõdés, még azon sem csodálkoznánk, ha Pintér adna nekik pár tucat rendõrt, úgyis rend van az országban, nincs már szükség rájuk.
Alább olvasható a folytatás.
Bodnár, a fõszervezõ
Az alapítvány célja a szuverén, önálló magyarországi zsidó identitás megteremtése, védelme és propagálása. Feladatának tekinti a zsidóság önazonosságát szuverén módon megalapozó, a közgondolkodást átformáló háttérfeltételek kialakítását és ezzel párhuzamosan az öntudattal rendelkezõ zsidókép és önkép alapjainak megteremtését, melynek eredményeként idõvel, két egymással hasonló alapokon kommunikálni képes bázisa jöhet létre a zsidóság és a többségi társadalom közötti évszázadok óta elmaradó dialógusnak. Ma a legfontosabb ilyen feladat az antiszemitizmus, a zsidóellenes közbeszéd és cselekmények megelõzése, azok visszaszorítása, kritikája és a jog eszközeivel történõ ellenük való határozott fellépés.
A Tett és Védelem Alapítvány elnökével, Bodnár Dániellel beszélgettünk az alapítvány munkájáról, lehetõségeirõl és az õ személyes motivációiról.
- Honnan jött az alapítvány gondolata, és kik állnak mögötte?
Bodnár Dániel: Köves Slomó, az EMIH vezetõ rabbija kezdeményezésére, nagyjából egy évvel ezelõtt született meg a zsidó közélet néhány szereplõjében, hogy szükség van egy olyan szervezõdésre, ami öngondoskodó módon gondolkodik az antiszemitizmus kérdéskörérõl. A zsidó közösség szempontjából vizsgálja a problémát, és a közösség saját feladatait definiálja az antiszemitizmus ügyében. Jó néhányan részt vettek ennek az elõkészítõ folyamatában. Mikor a konkrét megvalósulás felé mozdult el az ügy, akkor mint az EMIH vezetõségi tagja felvettem a kapcsolatot Heisler Andrással, a Mazsihisz volt elnökével, a jelenlegi Mazsihisz vezetõség tagjával, annak érdekében, hogy a két legnagyobb magyarországi zsidó szervezet legalább ebben az ügyben, ezen az egy területen a közös érdekeket képviseljen és mutasson fel. Jó néhány elõkészítõ beszélgetés során arra jutottunk, hogy ebben az ügyben nagyjából hasonlóan gondolkozunk, ekkor õ felhatalmazást kért és kapott a saját szervezetétõl, így õ a hivatalos delegáltja a Mazsihisznek a Tett és Védelem alapítványban.
- Az elsõ közös megmozdulásuk még az Alapítvány létrejötte elõttre datálódik, ha jól tudom, amikor közösen utaztak Amerikába egyeztetõ tárgyalásokat folytatni. Mi történt ezen az úton?
B.D.: Valamilyen módon szerettük volna megmutatni ezt a koncepciót azoknak, akiknek lényegesen nagyobb múltja van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Így szerettük volna az Egyesült Államok külügyminisztériumának az álláspontját megismerni, ezért 2012 júniusában Heisler úrral elutaztunk Amerikába, ahol kiterjedt tárgyalásokat folytattunk az ottani külügy képviselõivel, valamint az ilyen ügyekben jártas, nagy befolyással rendelkezõ nemzetközi zsidó szervezetek képviselõivel. Ez megerõsített minket abban, hogy a koncepciónk a helyes irány.
- Pontosan mi ez a koncepció, ami ekkorra körvonalazódott?
B.D.: Két nagy „elõképünk” van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az Amerikában mûködõ ADL (Gyûlöletellenes liga) a másik pedig az Angliában mûködõ Community Se¬cu¬ri¬ty Trust. Ebbõl az ADL inkább a törvényalkotási folyamatban és a kutatásban fejt ki számottevõ tevékenységet, a CST-ben pedig az aktivista munkán van a hangsúly, õk konkrét védelmi tevékenységet is ellátnak. Nagyjából a kettõ hibridjébõl szeretnénk kialakítani a saját modellünket.
- Ezek szerint túllépnének a publikációkon és kiáltványokon, és ténylegesen „terepre” mennének?
B.D.: Nagyjából három területen kívánunk mûködni: a konkrét jogvédelem és jogi segítség az antiszemita cselekmények áldozatainak – ehhez kapcsolódik egy törvényalkotási elõkészítõ munka, amiben szeretnénk aktív szerepet játszani. A második terület egy kutatási- és monitoring tevékenység. Rendszeresen szeretnénk tudományos igényességgel beszámolni az antiszemitizmus magyarországi állapotáról, és ezzel párhuzamosan szeretnénk heti, havi, féléves és éves jelentést készíteni a közbeszéd állapotáról. A harmadik, a legösszetettebb terület a közösségi önszervezõdés, elsõsorban az önkéntesek bevonása az antiszemitizmus elleni küzdelembe. Ennek két iránya van, egyrészt egy szociális munkási feladatcsoport, a másik pedig egy konkrét önvédelmi mechanizmus kialakítása.
- Mi a konkrét célja ezeknek a feladatoknak? Mit remélnek elérni a munkájukkal?
B.D.: Ezzel annak a kultúrának az alapjait szeretnénk megteremteni, hogy Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami szó nélkül marad. Nem szabad belenyugodni abba, hogy Magyarországon ma a zsidók 95 százalékának nem jut eszébe, hogy az õt ért atrocitást a jog eszközeivel meg lehetne torolni, hogy nem hiszik el, hogy az õket ért atrocitásnak, ha hangot adnak, annak van bármiféle súlya. Ez a szervezõdés fórumot kíván nyújtani, hogy ha valakit a zsidósága miatt sérelem ér, akkor ennek hangot tudjon adni, és ha erre szükség van, akkor ezt a jog keretein belül kezeljük.
Az antiszemita atrocitások sokszor a legkiszolgáltatottabbakat, a szociálisan hátrányos helyzetûeket, idõseket, betegeket, gyerekeket érik, és az õ számukra ez sokkal nagyobb traumát jelent, mint másoknak. Az õ esetükben ezek a nagyon kellemetlen traumák leginkább metálhigiénés segítséget kívánnak. Az õ esetükben a legfontosabb, hogy érezzék: nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva. A másik feladat pedig egy konkrét védelmi jelzõrendszernek a kialakítása. Ebben a zsidó közösség nyilván nem a rendfenntartó erõk feladatait kívánja átvállalni, hanem belsõ integritásának és büszkeségének szimbólumaként, az öngondoskodást felvállalva lépne fel. Ez a zsidó közösség önképe szempontjából is alapvetõ jelentõségû.
- Mik a következõ gyakorlati lépések az Alapítvány életében?
B.D.: Az elkövetkezõ három hónapban szeretnénk az öngondoskodásnak az alapjait lerakni, szeretnénk felállítani egy telefonközpontot, ahol szakértõ kollégák fogadják majd a hívásokat és irányítják majd õket a szakemberekhez.
Ezzel párhuzamosan, ugyancsak a közösség bevonásával szeretnénk, nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon elindítani a közbeszédet monitorozó mechanizmust. Ez professzionális sajtóelemzést jelent, és annak a mérését, hogy milyen formában tolódik el napjainkban a közbeszéd minõsége. Milyen formában alakul ki az egyre radikálisabb gyûlöletbeszéd hangja, akár a politikai szereplõk, akár az egyszerû újságírás terén.
Harmadik terület fejlesztése már az elkövetkezendõ hetekben elkezdõdik. Szeretnénk a fiatalokat minél inkább arra a fajta önszervezõdésre megtanítani, amellyel képesek lehetnek szervezett keretek között a saját önvédelmüket nem csak fizikai, hanem verbális szinten is ellátni. A célunk a zsidóságuk büszke vállalásával kialakítani bennük az önvédelem mechanizmusait. Ez részben oktatási részben önkéntes szervezõi feladat részben pedig egy konkrét védelmi rendszer felállításának a feladata.
- Mi az, amit egy tényleges zsidóellenes cselekmény kapcsán tudnak majd tenni, ha teljes egészében felállnak ezek a rendszerek. Elõször nézzünk egy viszonylag mindennaposnak mondható, és sokak által ártalmatlannak gondolt esetet, ha a munkahelyen a zsidó munkavállalóra „csúnyát mond” a fõnöke. Mi történik, ha a központba érkezik egy ilyen hívás?
B.D.: A csúnya mondás egy nagyon sajátságos formája a gyûlöletkeltésnek. Jogi eszközökkel olyasmit lehet kezelni, ami a büntetõtörvénykönyvbe ütközik. Ezzel kapcsolatban fontos feladatunk, hogy a jogi helyzetet mielõbb tisztábbá, és alkalmazhatóbbá tegyük, amivel kapcsoltban igen aktív munkát folytatunk már most. Ha valaki azzal keres meg minket, hogy megkülönböztetés érte a munkahelyén a származása miatt, akkor megvizsgáljuk, hogy jogi segítségre van-e szüksége, vagy mediációs és kommunikációs technikák oktatására, amivel maga a sértett tud a sérelem helyén fellépni. Mi mindkét esetben tudunk segítséget nyújtani, akár egészen a jogerõs ítélet megszületéséig.
- Mi történik, ha egy igazán durva dolog történik, mondjuk, ha valakit megtámadnak az utcán?
B.D.: Ha valakit megtámadnak az utcán, akkor, ahogy errõl már korábban beszéltünk, nyilván nem a rendfenntartóként lépünk fel. De a jelenlétükkel, akár állandó utcai jelenléttel azokon a területeken, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elõ ilyen atrocitások, demonstrálhatjuk a zsidó közösség összefogását és tenni akarását. Már önmagában ezzel – ha szabad ilyen kifejezést használni – egyfajta elrettentéssel élhetünk. Nyilván nem az a feladata egy ilyen esemény kapcsán a zsidó önvédelmi szervezetnek, hogy önbíráskodjon, hanem sokkal inkább az, hogy megmutassa: a közösség tagjai nem „szabad prédák”.
De mondanék egy hétköznapibb példát. Például egy szomszéd az idõs, holokauszt-túlélõ néni lakása elé üríti állandóan a szemetet, egyértelmûen antiszemita indíttatásból. Egy ilyen esetben minden további nélkül oda tud menni két önkéntesünk, és a legkisebb fizikai beavatkozás szándéka nélkül például vissza tudja pakolni a szemetet a szomszéd ajtaja elé. Illetve a jelenlétükkel tudják demonstrálni, hogy a zsidó közösség felelõsséget vállal minden tagja iránt és nem kíván ahhoz asszisztálni, vagy tétlenül nézni, hogy a közösség bármely tagját megkülönböztetés vagy bármi nemû bántás érje a származása miatt.
- Kik biztosítják a legnagyobb szakértelmet igénylõ munkarészt, a jogi támogatást?
B.D.: Van egy viszonylag jól kialakult jogi csapatunk, akik a kezdeményezés mögött állnak. Az ügy mellé számos neves iroda is odaállt, akik akár konkrét jogi képviselettel is tudnak segíteni. Illetve bizonyos különleges ügyekhez szakjogászi segítségre lehet szükség, ezeket nyilván az adott ügyhöz fogjuk igazítani.
- Hogy fog eljutni a szervezet és az öngondoskodás híre az érintettekhez?
B.D.: Január hónaptól aktívan szeretnénk kommunikálni ebben az ügyben. Mind a zsidó nyilvánosságban, mind pedig a szélesebben vett össztársadalmi nyilvánosságban hírét fogjuk vinni ennek a kezdeményezésnek. Abban a pillanatban kezdjük a hirdetést, ahogy az egész intézményes hátországunk olyan színvonalúvá válik, hogy lehet rá alapozni a mûködést – ez még néhány hetet igénybe vesz.
- Egy ilyen komoly háttérintézmény kialakítása rendkívül sokba kerülhet. Ki finanszírozza a mûködést?
B.D.: Jelenleg az oroszlánrészt az EMIH viseli az anyagi terhekbõl. Nagyon fontos, hogy szeretnénk az öngondoskodó közteherviselés eszméjét megvalósítani, tehát sem nem az állam, sem nem a különbözõ ködös pályázati rendszereken kíván élõsködni a közösség önszervezõdése. Legalább ennek az ügynek a kapcsán szeretnénk annak a kultúráját megteremteni, hogy ha van a közösségnek egy közös ügye, akkor a közösség tenni akaró, és anyagi eszközökkel rendelkezõ tagjai adják ennek a háttértámogatását. Ugyanígy számítunk arra, hogy azoknak, akiknek az anyagi lehetõségei ezt nem teszik lehetõvé, azok is felhasználják véleményformálási képességüket és aktivitásukat az ügy érdekében felhasználják.
- Megalakulása óta vesz részt egyre aktívabban az EMIH munkájában. Miért pont emellé az ügy mellé állt oda úgy, hogy hátrahagyta az üzleti világot és átnyergelt a civil szférába?
B.D.: Azt tapasztaljuk, hogy borzasztó sok fontos ügy van, amivel egyenként, szervezeteinken belül és kívül foglalkozunk a saját személyes meggyõzõdésünk és a zsidó palettán elfoglalt helyünk alapján. Nagyon kevés olyan ügy van, sõt talán eddig nem is volt, ami megkérdõjelezhetetlenül közös ügyként merült fel. Régi fontos dolog volt a magam számára, hogy megtaláljam azt a területet, amin a zsidóságot közös platformra lehet hozni. Szomorú, hogy ez az antiszemitizmus ügye, sokkal jobban örülnék, ha a mondjuk a jiddiskeit lenne az, ami a közös ügyünk lenne. A jelenlegi szomorú viszonyok között az egyetlen konszenzust teremtõ dolog a holokauszt emlékezete mellett, ami aktivitást generál a zsidó közösségen belül, az az antiszemitizmus ügye. Így azon túl, hogy ez egy önmagában értékteremtõ ügye, a konszenzusteremtõ volta is fontos számomra. Szeretném, ha ezeket az energiákat egy értelmes és jó csatornába lehetne hosszútávon terelni.
"Az önszervezõdés határozott igényével fellépõ, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdõ lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövõ kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért" - írja a Zsidó.com, mely interjút is közöl a fõszervezõvel. Ebbõl a tipikusan zsidó szócsûrés-csavarás ellenére világosan kiderül: az utcán és különbözõ akciók során is bevethetõ csoportokat szervez az "alapítvány", akiket ráadásul üldözési mániás "túlélõk" is bevethetnek a szomszédaik ellen, ha például az a rögeszméjük 105 évesen, hogy a mellettük lakó magyar antiszemita, netán nyilas házmester. Mindez persze nem lesz jogellenes, megfélemlítõ, s így betiltandó szervezõdés, még azon sem csodálkoznánk, ha Pintér adna nekik pár tucat rendõrt, úgyis rend van az országban, nincs már szükség rájuk.
Alább olvasható a folytatás.
Bodnár, a fõszervezõ
Az alapítvány célja a szuverén, önálló magyarországi zsidó identitás megteremtése, védelme és propagálása. Feladatának tekinti a zsidóság önazonosságát szuverén módon megalapozó, a közgondolkodást átformáló háttérfeltételek kialakítását és ezzel párhuzamosan az öntudattal rendelkezõ zsidókép és önkép alapjainak megteremtését, melynek eredményeként idõvel, két egymással hasonló alapokon kommunikálni képes bázisa jöhet létre a zsidóság és a többségi társadalom közötti évszázadok óta elmaradó dialógusnak. Ma a legfontosabb ilyen feladat az antiszemitizmus, a zsidóellenes közbeszéd és cselekmények megelõzése, azok visszaszorítása, kritikája és a jog eszközeivel történõ ellenük való határozott fellépés.
A Tett és Védelem Alapítvány elnökével, Bodnár Dániellel beszélgettünk az alapítvány munkájáról, lehetõségeirõl és az õ személyes motivációiról.
- Honnan jött az alapítvány gondolata, és kik állnak mögötte?
Bodnár Dániel: Köves Slomó, az EMIH vezetõ rabbija kezdeményezésére, nagyjából egy évvel ezelõtt született meg a zsidó közélet néhány szereplõjében, hogy szükség van egy olyan szervezõdésre, ami öngondoskodó módon gondolkodik az antiszemitizmus kérdéskörérõl. A zsidó közösség szempontjából vizsgálja a problémát, és a közösség saját feladatait definiálja az antiszemitizmus ügyében. Jó néhányan részt vettek ennek az elõkészítõ folyamatában. Mikor a konkrét megvalósulás felé mozdult el az ügy, akkor mint az EMIH vezetõségi tagja felvettem a kapcsolatot Heisler Andrással, a Mazsihisz volt elnökével, a jelenlegi Mazsihisz vezetõség tagjával, annak érdekében, hogy a két legnagyobb magyarországi zsidó szervezet legalább ebben az ügyben, ezen az egy területen a közös érdekeket képviseljen és mutasson fel. Jó néhány elõkészítõ beszélgetés során arra jutottunk, hogy ebben az ügyben nagyjából hasonlóan gondolkozunk, ekkor õ felhatalmazást kért és kapott a saját szervezetétõl, így õ a hivatalos delegáltja a Mazsihisznek a Tett és Védelem alapítványban.
- Az elsõ közös megmozdulásuk még az Alapítvány létrejötte elõttre datálódik, ha jól tudom, amikor közösen utaztak Amerikába egyeztetõ tárgyalásokat folytatni. Mi történt ezen az úton?
B.D.: Valamilyen módon szerettük volna megmutatni ezt a koncepciót azoknak, akiknek lényegesen nagyobb múltja van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Így szerettük volna az Egyesült Államok külügyminisztériumának az álláspontját megismerni, ezért 2012 júniusában Heisler úrral elutaztunk Amerikába, ahol kiterjedt tárgyalásokat folytattunk az ottani külügy képviselõivel, valamint az ilyen ügyekben jártas, nagy befolyással rendelkezõ nemzetközi zsidó szervezetek képviselõivel. Ez megerõsített minket abban, hogy a koncepciónk a helyes irány.
- Pontosan mi ez a koncepció, ami ekkorra körvonalazódott?
B.D.: Két nagy „elõképünk” van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az Amerikában mûködõ ADL (Gyûlöletellenes liga) a másik pedig az Angliában mûködõ Community Se¬cu¬ri¬ty Trust. Ebbõl az ADL inkább a törvényalkotási folyamatban és a kutatásban fejt ki számottevõ tevékenységet, a CST-ben pedig az aktivista munkán van a hangsúly, õk konkrét védelmi tevékenységet is ellátnak. Nagyjából a kettõ hibridjébõl szeretnénk kialakítani a saját modellünket.
- Ezek szerint túllépnének a publikációkon és kiáltványokon, és ténylegesen „terepre” mennének?
B.D.: Nagyjából három területen kívánunk mûködni: a konkrét jogvédelem és jogi segítség az antiszemita cselekmények áldozatainak – ehhez kapcsolódik egy törvényalkotási elõkészítõ munka, amiben szeretnénk aktív szerepet játszani. A második terület egy kutatási- és monitoring tevékenység. Rendszeresen szeretnénk tudományos igényességgel beszámolni az antiszemitizmus magyarországi állapotáról, és ezzel párhuzamosan szeretnénk heti, havi, féléves és éves jelentést készíteni a közbeszéd állapotáról. A harmadik, a legösszetettebb terület a közösségi önszervezõdés, elsõsorban az önkéntesek bevonása az antiszemitizmus elleni küzdelembe. Ennek két iránya van, egyrészt egy szociális munkási feladatcsoport, a másik pedig egy konkrét önvédelmi mechanizmus kialakítása.
- Mi a konkrét célja ezeknek a feladatoknak? Mit remélnek elérni a munkájukkal?
B.D.: Ezzel annak a kultúrának az alapjait szeretnénk megteremteni, hogy Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami szó nélkül marad. Nem szabad belenyugodni abba, hogy Magyarországon ma a zsidók 95 százalékának nem jut eszébe, hogy az õt ért atrocitást a jog eszközeivel meg lehetne torolni, hogy nem hiszik el, hogy az õket ért atrocitásnak, ha hangot adnak, annak van bármiféle súlya. Ez a szervezõdés fórumot kíván nyújtani, hogy ha valakit a zsidósága miatt sérelem ér, akkor ennek hangot tudjon adni, és ha erre szükség van, akkor ezt a jog keretein belül kezeljük.
Az antiszemita atrocitások sokszor a legkiszolgáltatottabbakat, a szociálisan hátrányos helyzetûeket, idõseket, betegeket, gyerekeket érik, és az õ számukra ez sokkal nagyobb traumát jelent, mint másoknak. Az õ esetükben ezek a nagyon kellemetlen traumák leginkább metálhigiénés segítséget kívánnak. Az õ esetükben a legfontosabb, hogy érezzék: nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva. A másik feladat pedig egy konkrét védelmi jelzõrendszernek a kialakítása. Ebben a zsidó közösség nyilván nem a rendfenntartó erõk feladatait kívánja átvállalni, hanem belsõ integritásának és büszkeségének szimbólumaként, az öngondoskodást felvállalva lépne fel. Ez a zsidó közösség önképe szempontjából is alapvetõ jelentõségû.
- Mik a következõ gyakorlati lépések az Alapítvány életében?
B.D.: Az elkövetkezõ három hónapban szeretnénk az öngondoskodásnak az alapjait lerakni, szeretnénk felállítani egy telefonközpontot, ahol szakértõ kollégák fogadják majd a hívásokat és irányítják majd õket a szakemberekhez.
Ezzel párhuzamosan, ugyancsak a közösség bevonásával szeretnénk, nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon elindítani a közbeszédet monitorozó mechanizmust. Ez professzionális sajtóelemzést jelent, és annak a mérését, hogy milyen formában tolódik el napjainkban a közbeszéd minõsége. Milyen formában alakul ki az egyre radikálisabb gyûlöletbeszéd hangja, akár a politikai szereplõk, akár az egyszerû újságírás terén.
Harmadik terület fejlesztése már az elkövetkezendõ hetekben elkezdõdik. Szeretnénk a fiatalokat minél inkább arra a fajta önszervezõdésre megtanítani, amellyel képesek lehetnek szervezett keretek között a saját önvédelmüket nem csak fizikai, hanem verbális szinten is ellátni. A célunk a zsidóságuk büszke vállalásával kialakítani bennük az önvédelem mechanizmusait. Ez részben oktatási részben önkéntes szervezõi feladat részben pedig egy konkrét védelmi rendszer felállításának a feladata.
- Mi az, amit egy tényleges zsidóellenes cselekmény kapcsán tudnak majd tenni, ha teljes egészében felállnak ezek a rendszerek. Elõször nézzünk egy viszonylag mindennaposnak mondható, és sokak által ártalmatlannak gondolt esetet, ha a munkahelyen a zsidó munkavállalóra „csúnyát mond” a fõnöke. Mi történik, ha a központba érkezik egy ilyen hívás?
B.D.: A csúnya mondás egy nagyon sajátságos formája a gyûlöletkeltésnek. Jogi eszközökkel olyasmit lehet kezelni, ami a büntetõtörvénykönyvbe ütközik. Ezzel kapcsolatban fontos feladatunk, hogy a jogi helyzetet mielõbb tisztábbá, és alkalmazhatóbbá tegyük, amivel kapcsoltban igen aktív munkát folytatunk már most. Ha valaki azzal keres meg minket, hogy megkülönböztetés érte a munkahelyén a származása miatt, akkor megvizsgáljuk, hogy jogi segítségre van-e szüksége, vagy mediációs és kommunikációs technikák oktatására, amivel maga a sértett tud a sérelem helyén fellépni. Mi mindkét esetben tudunk segítséget nyújtani, akár egészen a jogerõs ítélet megszületéséig.
- Mi történik, ha egy igazán durva dolog történik, mondjuk, ha valakit megtámadnak az utcán?
B.D.: Ha valakit megtámadnak az utcán, akkor, ahogy errõl már korábban beszéltünk, nyilván nem a rendfenntartóként lépünk fel. De a jelenlétükkel, akár állandó utcai jelenléttel azokon a területeken, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elõ ilyen atrocitások, demonstrálhatjuk a zsidó közösség összefogását és tenni akarását. Már önmagában ezzel – ha szabad ilyen kifejezést használni – egyfajta elrettentéssel élhetünk. Nyilván nem az a feladata egy ilyen esemény kapcsán a zsidó önvédelmi szervezetnek, hogy önbíráskodjon, hanem sokkal inkább az, hogy megmutassa: a közösség tagjai nem „szabad prédák”.
De mondanék egy hétköznapibb példát. Például egy szomszéd az idõs, holokauszt-túlélõ néni lakása elé üríti állandóan a szemetet, egyértelmûen antiszemita indíttatásból. Egy ilyen esetben minden további nélkül oda tud menni két önkéntesünk, és a legkisebb fizikai beavatkozás szándéka nélkül például vissza tudja pakolni a szemetet a szomszéd ajtaja elé. Illetve a jelenlétükkel tudják demonstrálni, hogy a zsidó közösség felelõsséget vállal minden tagja iránt és nem kíván ahhoz asszisztálni, vagy tétlenül nézni, hogy a közösség bármely tagját megkülönböztetés vagy bármi nemû bántás érje a származása miatt.
- Kik biztosítják a legnagyobb szakértelmet igénylõ munkarészt, a jogi támogatást?
B.D.: Van egy viszonylag jól kialakult jogi csapatunk, akik a kezdeményezés mögött állnak. Az ügy mellé számos neves iroda is odaállt, akik akár konkrét jogi képviselettel is tudnak segíteni. Illetve bizonyos különleges ügyekhez szakjogászi segítségre lehet szükség, ezeket nyilván az adott ügyhöz fogjuk igazítani.
- Hogy fog eljutni a szervezet és az öngondoskodás híre az érintettekhez?
B.D.: Január hónaptól aktívan szeretnénk kommunikálni ebben az ügyben. Mind a zsidó nyilvánosságban, mind pedig a szélesebben vett össztársadalmi nyilvánosságban hírét fogjuk vinni ennek a kezdeményezésnek. Abban a pillanatban kezdjük a hirdetést, ahogy az egész intézményes hátországunk olyan színvonalúvá válik, hogy lehet rá alapozni a mûködést – ez még néhány hetet igénybe vesz.
- Egy ilyen komoly háttérintézmény kialakítása rendkívül sokba kerülhet. Ki finanszírozza a mûködést?
B.D.: Jelenleg az oroszlánrészt az EMIH viseli az anyagi terhekbõl. Nagyon fontos, hogy szeretnénk az öngondoskodó közteherviselés eszméjét megvalósítani, tehát sem nem az állam, sem nem a különbözõ ködös pályázati rendszereken kíván élõsködni a közösség önszervezõdése. Legalább ennek az ügynek a kapcsán szeretnénk annak a kultúráját megteremteni, hogy ha van a közösségnek egy közös ügye, akkor a közösség tenni akaró, és anyagi eszközökkel rendelkezõ tagjai adják ennek a háttértámogatását. Ugyanígy számítunk arra, hogy azoknak, akiknek az anyagi lehetõségei ezt nem teszik lehetõvé, azok is felhasználják véleményformálási képességüket és aktivitásukat az ügy érdekében felhasználják.
- Megalakulása óta vesz részt egyre aktívabban az EMIH munkájában. Miért pont emellé az ügy mellé állt oda úgy, hogy hátrahagyta az üzleti világot és átnyergelt a civil szférába?
B.D.: Azt tapasztaljuk, hogy borzasztó sok fontos ügy van, amivel egyenként, szervezeteinken belül és kívül foglalkozunk a saját személyes meggyõzõdésünk és a zsidó palettán elfoglalt helyünk alapján. Nagyon kevés olyan ügy van, sõt talán eddig nem is volt, ami megkérdõjelezhetetlenül közös ügyként merült fel. Régi fontos dolog volt a magam számára, hogy megtaláljam azt a területet, amin a zsidóságot közös platformra lehet hozni. Szomorú, hogy ez az antiszemitizmus ügye, sokkal jobban örülnék, ha a mondjuk a jiddiskeit lenne az, ami a közös ügyünk lenne. A jelenlegi szomorú viszonyok között az egyetlen konszenzust teremtõ dolog a holokauszt emlékezete mellett, ami aktivitást generál a zsidó közösségen belül, az az antiszemitizmus ügye. Így azon túl, hogy ez egy önmagában értékteremtõ ügye, a konszenzusteremtõ volta is fontos számomra. Szeretném, ha ezeket az energiákat egy értelmes és jó csatornába lehetne hosszútávon terelni.
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
anzsi a macska hala
- 2013. January 14. 18:18:57
#2 |
satu
- 2013. January 14. 20:10:03
#3 |
atya
- 2013. January 14. 23:21:01
#4 |
spartakusz
- 2013. January 15. 00:25:00
#5 |
jozsef toth
- 2013. January 15. 01:46:54
#6 |
jano
- 2013. January 15. 07:32:00
#7 |
anzsi a macska hala
- 2013. January 15. 09:20:39
#8 |
jano
- 2013. January 15. 09:28:17
#9 |
anzsi a macska hala
- 2013. January 15. 09:35:39
#10 |
jano
- 2013. January 15. 09:56:45
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.