Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Vádolom a zsidóságot- Bosnyák Zoltán
1. Amióta tervszerûen és határozottan folyik a zsidóság hatalmi túlsúlyának lebontása és a magyarságtól való teljes elkülönítése, innen is, onnan is hallunk hangokat, amelyek bírálják, nyíltan vagy titokban kifogásolják a zsidósággal szemben követett eljárásunkat. Azt mondják ezek az örök okoskodók, mindent jobban tudók, hogy valóban
helyes és szükséges mindazoknak a hatalmi pozícióknak visszavétele,
melyeket a zsidóság a nemzeti élet különbözõ területein jogtalanul
kisajátított magának. Számoljuk fel a zsidóság mértéktelen befolyását
a pénzügyi és üzleti életben, vegyük ki kezébõl a dolgozó milliók
vérébõl és verejtékébõl összeharácsolt milliókat, a nemzeti vagyon
fölött többé zsidók ne rendelkezhessenek, ne juthassanak a zsidók
semmiféle szerephez szellemi életünkben, a magyarság és a zsidóság
között fennálló társadalmi kapcsolatoknak vessünk véget, de ezen
túlmenõen ne törõdjünk a zsidósággal. Mindent kövessünk el ami a
zsidóság elviselhetetlen túlsúlyának megszüntetéséhez szükséges, de
ezzel elégedjünk is meg, hagyjuk magára a zsidóságot. Maguk a zsidók
is -- hogy mennyire õszinte ez a magatartásuk és mennyire nem, az más
kérdés -- hajlandók lennének tatán beletörõdni a változhatatlanba, a
pünkösdi királyság elmúlásába, hajlandók -- alighanem csak a
pillanatnyi kényszer hatása alatt -- megbékülni azzal a gondolattal,
hogy vége az élõsdiségnek, a mindenüvé elnyúló, mindenütt érvényesülõ
befolyásuknak, ha valamilyen életkeretet továbbra is meghagyunk itt
nekik.
Nézzünk szembe õszintén, nyíltan ezzel a tétellel. Lehet-e ilyesmirõl
szó, igazuk van-e azoknak, akik így beszélnek? Amikor erre a kérdésre
világos és határozott feleletet akarunk adni, akkor mindenekelõtt le
kell szögeznünk, hogy a zsidósággal szemben nem csupán az a
kifogásunk, hogy mint fajilag, vérségileg, erkölcsileg idegen, frissen
érkezett jövevény kisebbség, magának igyekezett megszerezni az
országban a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben a
tényleges vezetést, ennél sokkal súlyosabban esik a latba az a mód,
ahogyan a zsidóság erre a hatalomszerzésre törekedett és azok a
következmények, amelyekkel ez együtt jár. A zsidóság ellen vívott
harcunk -- ezt nem gyõzzük eléggé hangsúlyozni -- nemcsak az elvesztett
pozíciókért, nemcsak a pénzért, a vagyonért, az aranyért, a jólétért,
a hatalomért folyik. Ez a harc nem kizárólag gazdasági jellegû, ennél
tokkal többrõl van itt szó. Két lelkiség, két világnézet áll szemben
egymással. A kapzsiság, az önzés, a haszonlesés, a kizsákmányolás, a
lelkiismeretlenség, az erkölcstelenség elleni harcról van itt szó. Mi
nemcsak azzal vádoljuk a zsidóságot, hogy határt nem ismerõ
telhetetlenségével, lelkiismeretlen üzelmekkel és utolérhetetlen
rafinériával valósággal kifosztotta a dolgozó magyarságot és a nemzeti
javak óriási hányadára rátette a kezét, hanem azzal is, politikai,
társadalmi, gazdasági, kulturális életünkben olyan eszméket, olyan
törekvéseket, olyan irányzatokat csempészett be, amely általános
bomlást, erkölcsi züllést és faji hanyatlást idéztek elõ, amelyekbõl,
ha nem sikerül társadalmunkat kigyógyítanunk, úgy a következmények
valósággal beláthatatlanok.
2.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy politikai életünkben meghonosította
a nemzeti értékek és eszmények lebecsülését, történelmünk,
hagyományaink és nemzeti múltunk megvetését. Vádoljuk azzal, hogy
behozta hozzánk a társadalmi forradalom, az osztályharc, a marxizmus
és a bolsevizmus eszméit, ellentétet, gyûlöletet szított az egyes
néprétegek között, vádoljuk azzal, hogy rendszeresen és következetesen
kiélezte a politikai ellentéteket, hogy így saját magáról és rohamos
térhódításáról elterelje a figyelmet. A nemzetietlenség és a
hitetlenség szellemét terjesztette közöttünk, a haladás, a kultúra és
a felvilágosodás jelszavai mögé bújva. Vádoljuk a zsidóságot, hogy
céltudatos és tervszerû aknamunkával elõkészítette az 1918. októberi
csõcselék-lázadást, amely szégyenbe és gyalázatba taszította
Magyarországot és olyan történelmi tragédiát zúdított ránk, amilyenhez
hasonlót alig találunk ezeréves történelmünkben. Vádoljuk a zsidóságot
a huszonöt év elõtti bolsevista rémuralomért, amelyiknek szellemi,
lelki szálláscsinálói, egész politikai vezérkara, legvérengzõbb
terroristái szinte kivétel nélkül a zsidóság soraiból kerültek ki.
Vádoljuk a zsidóságot az akkor elszenvedett megaláztatásokért, az
ártatlanul megölt áldozatokért, a meggyalázott templomokért. Vádoljuk
a zsidóságot azzal, bogy méltatlanul visszaélt jóhiszemûségünkkel és
azt a politikai jogegyenlõséget, amelyet megadtunk neki, arra
használta fel, hogy fölibénk kerüljön, úrrá legyen felettünk és
elõjogokat szerezzen magának. Vádoljuk azzal, idegen uralom alá került
területiken a válságos órákban túlnyomó többségében hátat fordított a
magyarságnak, megtagadott vele minden közösséget, egyedül és kizárólag
csak a maga faji érdekeit nézve.
Bosnyák Zoltán (1905-1952 - felakasztották a zsidók)
Milyen következményekkel, milyen hatásokkal járt a zsidóság rohamos
térnyerése gazdasági életünkben? Zsidók honosították meg nálunk a
haszonéhes, kizsákmányoló kapitalizmust, a tõke és a pénzt
mértéktelen, túlzott központosítását, ezzel együtt a kihívó és kirívó
vagyoni és jövedelmi aránytalanságokat, a növekvõ társadalmi
ellentétet és feszültséget. A zsidóság társadalmi tevékenysége
teremtette meg nálunk a plutokrata és proletár osztályokat s velük
együtt az egyik oldalon a fényûzést, a túlhajtott jólétet, másik
oldalon a nyomort és a nélkülözést, tehát sötéten tátongó társadalmi
szakadékot. Ezt a válaszfalat mesterségesen és tudatosan is
elmélyítette, hiszen õ maga állt élén, õ volt haszonélvezõje mind a
kél társadalmi végletnek. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy üzleti
életünkben, az egész gazdasági életbe a semmitõl vissza nem riadó
önzés, kapzsiság és haszonlesés szellemét vitték be. Megrontották az
üzleti morált, a haszonszerzés és vagyonszerzés minden módját
jogosulttá tették. A becsület, a tisztesség lenézett, megvetett és
elavult elvek lettek az üzleti világban. Vádoljuk a zsidóságot azzal,
hogy a gazdasági térhódításával együtt jár a csalás, a hamis bukás,
szédelgés, a kereskedõi haszonrészesedés túlzott és jogosulatlan
felhajtása, bevonult a gazdasági életbe az ököljog és a nyers erõszak
szelleme. Legvégül vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy a magyar
társadalmat mesterségesen, de ha kellett, erõszakosan is távol
tartotta a gazdasági élettõl. Belevitte a köztudatba azt a megtévesztõ
és hamis jelszót, hogy a gazdasági életpályák nem felelnek meg a
magyarság jellemének és természetének. Ezek nem nekünk valók, nem
méltóak hozzánk. Ha pedig mégis megkísérelte a magyarság a gazdasági
életben való érvényesülést, ott szembe találta magát a zsidóság
szervezett ellenállásával, valóságos bojkottjával.
3.
Nem kisebbek a zsidóság bûnei szellemi életünkben sem. A korszellem, a
haladás és a modernség nevében egész kultúréletünket alantas, az
ösztönéletre spekuláló gondolatokkal telítette. Vádoljuk a zsidóságot
azzal, hogy a sajtóban megszerzett korlátlan befolyását a magyar
lelkiség szétrombolására használta fel. A zsidóság térfoglalásával a
felületesség, a megbízhatatlanság, a durvaság, a trágárság szabad utat
és érvényesülést kapott a sajtóban. A házasságtörés, a válóperek,
társadalmi bûncselekmények bõ teret kaptak naponta ennek a zsidó
sajtónak hasábjain. A rágalmazás, tekintélyek lejáratása, a hazugság
mindennapi és megszokott jelenségek lettek a sajtóéletben. Vádoljuk a
zsidóságot azzal, hogy irodalommá avatta kultúréletünkben a
legsilányabb pornográfiát, egyedül és kizárólagos problémává tette a
túlhajtott szekszualitást, vádoljuk azzal, hogy könyvekben, színpadon,
kabarékban léhaságra, cinizmusra, minden erkölcsi törvénynek és
eszménynek kicsúfolására nevelte a társadalmat, hogy elárasztotta
sivár irodalmi kaptafára készült üres fércmunkáival mind a magyar
szellemi életet, mind pedig az egész világot. A tájékozatlan külföld
elõtt a leglehetõbb legrosszabb hírbe keverte a magyarság szellemi
alkotó erejét és képességét. Vádoljuk azzal, hogy a maga sivár
szellemiségével készített értéktelen produktumaiban torz és hamis
képet rajzolt a magyarságról önmagunknak és a nagyvilágnak. Léha,
könnyelmû, romlott erkölcsû, együgyû és üresfejû figurákként mutatott
be bennünket az egész világon, és ezzel nagymértékben hozzájárult a
külföld közvéleményének a magyarságról alkotott helytelen és
kedvezõtlen felfogásának kialakításában. Önmagunkkal elhitette, hogy
olyan faji tulajdonságokkal bírunk, amelyek sohasem voltak sajátjaink.
Meghamisította saját fajtatudatunkat és kisebbrendûségi érzést formált
ki bennünk. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a szellemi életünkben
megszerzett hatalmát és befolyását arra használta fel, hogy valóságos
magyarellenes faji kontraszelekciót gyakoroljon. Ennek
következményeként hírnévhez, érvényesüléshez juthattak, pénzt, vagyont
szerezhettek értéktelen, selejtes zsidó ál-tehetségek, de hallgatásra
voltak ítélve az igazi magyar tehetségek, akik legfeljebb csak akkor
juthattak szóhoz, ha hozzá igazodtak a zsidó érdekekhez és
törekvésekhez. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a mûvészet különbözõ
területein, a zenében, a képzõmûvészetben bevezették a
dilettantizmust, a kontárságot, a giccset, lejáratták az igazi
mûvészetet, és zavaros, egzaltált és beteges agyvelõk torz,
értelmetlen kifejezésformáit mint modern mûvészetet csempészték be
kultúréletünkbe.
4.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy mérhetetlen lelki, erkölcsi
rombolást vitt véghez társadalmunk lelkében. A családi élet és a
házasság szentségének meglazulása, a túlzott szabadosság elharapódzása
a társadalmi érintkezésben, a közömbösség minden nemes, szép és tiszta
iránt, az önzés, kicsinyesség, haszonlesés, lelkiismeretlenség divatja
mind-mind a zsidókat vádolja.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy az anyaság tiszteletét, tekintélyét
lejáratták, a gyermektelenség kultuszát népszerûsítették. Vádoljuk
azzal, hogy nemcsak szóval, de tettel is üzleti érdekbõl, pénzért vagy
a fajgyûlölet ösztönétõl hajtva, visszaélve hivatásukkal falun és
városban -- minden társadalmi osztályban a fajirtás alávaló és
gyalázatos szerepére vállalkoztak.
Vádoljuk a zsidókat a magyar vér és a magyar fajtánk ellen elkövetett
és soha meg nem bocsátható bûneikért, amit a nekik kiszolgáltatott,
védtelen és szerencsétlen magyar nõkkel szemben elkövettek.
Vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy ebben a háborúban, amely a mi
élet-halál harcunk is, a közénk beszabadult zsidóság zárt egységben,
teljes hittel, meggyõzõdéssel ellenségeink oldalára állt és az õ
érdekeiket szolgálta. Rémhíreivel szervezett suttogó propagandájával
lelki zûrzavart igyekezett felkelteni. Alá akarta ásni a belsõ
fegyelmet, rendet, helytállást, öntudatot, jövõnkbe, igazunkba vetett
hitünket. A gazdasági anarchia felidézésére törekedett! Ezért és a
haszonért szervezte a feketepiacot, az áruelrejtést, árdrágítást,
ezért szabotált az üzemekben, irodákban, egyetlen hatalmas, egymillió
lelket magában foglaló partizán hadsereget alkotott az arcvonalak
mögött, határainkon belül.
Mind ezzel és sok egyébbel, amit egyetlen cikkbe belesûríteni nem is
lehet, vádoljuk a zsidóságot és tetemre hívjuk. Maga kereste saját
sorsát, most viselnie kellett. A zsidóság kezünkbe kényszerítette az
önvédelem fegyverét, mi kezünkbe vettük és megtesszük mind azt, amit
létérdekeink parancsolnak. A vádpontok világosan beszélnek, mindenkit
meggyõznek arról, hogy nem elégedhetünk meg csak a zsidóság által
eltulajdonított anyagi és szellemi pozíciók visszavételével. Ezen
túlmenõen fel kell számolnunk minden kapcsolatunkat a zsidósággal.
Utaink végleg, örökre szétváltak.
(Harc, 1944. június 10.)
helyes és szükséges mindazoknak a hatalmi pozícióknak visszavétele,
melyeket a zsidóság a nemzeti élet különbözõ területein jogtalanul
kisajátított magának. Számoljuk fel a zsidóság mértéktelen befolyását
a pénzügyi és üzleti életben, vegyük ki kezébõl a dolgozó milliók
vérébõl és verejtékébõl összeharácsolt milliókat, a nemzeti vagyon
fölött többé zsidók ne rendelkezhessenek, ne juthassanak a zsidók
semmiféle szerephez szellemi életünkben, a magyarság és a zsidóság
között fennálló társadalmi kapcsolatoknak vessünk véget, de ezen
túlmenõen ne törõdjünk a zsidósággal. Mindent kövessünk el ami a
zsidóság elviselhetetlen túlsúlyának megszüntetéséhez szükséges, de
ezzel elégedjünk is meg, hagyjuk magára a zsidóságot. Maguk a zsidók
is -- hogy mennyire õszinte ez a magatartásuk és mennyire nem, az más
kérdés -- hajlandók lennének tatán beletörõdni a változhatatlanba, a
pünkösdi királyság elmúlásába, hajlandók -- alighanem csak a
pillanatnyi kényszer hatása alatt -- megbékülni azzal a gondolattal,
hogy vége az élõsdiségnek, a mindenüvé elnyúló, mindenütt érvényesülõ
befolyásuknak, ha valamilyen életkeretet továbbra is meghagyunk itt
nekik.
Nézzünk szembe õszintén, nyíltan ezzel a tétellel. Lehet-e ilyesmirõl
szó, igazuk van-e azoknak, akik így beszélnek? Amikor erre a kérdésre
világos és határozott feleletet akarunk adni, akkor mindenekelõtt le
kell szögeznünk, hogy a zsidósággal szemben nem csupán az a
kifogásunk, hogy mint fajilag, vérségileg, erkölcsileg idegen, frissen
érkezett jövevény kisebbség, magának igyekezett megszerezni az
országban a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben a
tényleges vezetést, ennél sokkal súlyosabban esik a latba az a mód,
ahogyan a zsidóság erre a hatalomszerzésre törekedett és azok a
következmények, amelyekkel ez együtt jár. A zsidóság ellen vívott
harcunk -- ezt nem gyõzzük eléggé hangsúlyozni -- nemcsak az elvesztett
pozíciókért, nemcsak a pénzért, a vagyonért, az aranyért, a jólétért,
a hatalomért folyik. Ez a harc nem kizárólag gazdasági jellegû, ennél
tokkal többrõl van itt szó. Két lelkiség, két világnézet áll szemben
egymással. A kapzsiság, az önzés, a haszonlesés, a kizsákmányolás, a
lelkiismeretlenség, az erkölcstelenség elleni harcról van itt szó. Mi
nemcsak azzal vádoljuk a zsidóságot, hogy határt nem ismerõ
telhetetlenségével, lelkiismeretlen üzelmekkel és utolérhetetlen
rafinériával valósággal kifosztotta a dolgozó magyarságot és a nemzeti
javak óriási hányadára rátette a kezét, hanem azzal is, politikai,
társadalmi, gazdasági, kulturális életünkben olyan eszméket, olyan
törekvéseket, olyan irányzatokat csempészett be, amely általános
bomlást, erkölcsi züllést és faji hanyatlást idéztek elõ, amelyekbõl,
ha nem sikerül társadalmunkat kigyógyítanunk, úgy a következmények
valósággal beláthatatlanok.
2.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy politikai életünkben meghonosította
a nemzeti értékek és eszmények lebecsülését, történelmünk,
hagyományaink és nemzeti múltunk megvetését. Vádoljuk azzal, hogy
behozta hozzánk a társadalmi forradalom, az osztályharc, a marxizmus
és a bolsevizmus eszméit, ellentétet, gyûlöletet szított az egyes
néprétegek között, vádoljuk azzal, hogy rendszeresen és következetesen
kiélezte a politikai ellentéteket, hogy így saját magáról és rohamos
térhódításáról elterelje a figyelmet. A nemzetietlenség és a
hitetlenség szellemét terjesztette közöttünk, a haladás, a kultúra és
a felvilágosodás jelszavai mögé bújva. Vádoljuk a zsidóságot, hogy
céltudatos és tervszerû aknamunkával elõkészítette az 1918. októberi
csõcselék-lázadást, amely szégyenbe és gyalázatba taszította
Magyarországot és olyan történelmi tragédiát zúdított ránk, amilyenhez
hasonlót alig találunk ezeréves történelmünkben. Vádoljuk a zsidóságot
a huszonöt év elõtti bolsevista rémuralomért, amelyiknek szellemi,
lelki szálláscsinálói, egész politikai vezérkara, legvérengzõbb
terroristái szinte kivétel nélkül a zsidóság soraiból kerültek ki.
Vádoljuk a zsidóságot az akkor elszenvedett megaláztatásokért, az
ártatlanul megölt áldozatokért, a meggyalázott templomokért. Vádoljuk
a zsidóságot azzal, bogy méltatlanul visszaélt jóhiszemûségünkkel és
azt a politikai jogegyenlõséget, amelyet megadtunk neki, arra
használta fel, hogy fölibénk kerüljön, úrrá legyen felettünk és
elõjogokat szerezzen magának. Vádoljuk azzal, idegen uralom alá került
területiken a válságos órákban túlnyomó többségében hátat fordított a
magyarságnak, megtagadott vele minden közösséget, egyedül és kizárólag
csak a maga faji érdekeit nézve.
Bosnyák Zoltán (1905-1952 - felakasztották a zsidók)
Milyen következményekkel, milyen hatásokkal járt a zsidóság rohamos
térnyerése gazdasági életünkben? Zsidók honosították meg nálunk a
haszonéhes, kizsákmányoló kapitalizmust, a tõke és a pénzt
mértéktelen, túlzott központosítását, ezzel együtt a kihívó és kirívó
vagyoni és jövedelmi aránytalanságokat, a növekvõ társadalmi
ellentétet és feszültséget. A zsidóság társadalmi tevékenysége
teremtette meg nálunk a plutokrata és proletár osztályokat s velük
együtt az egyik oldalon a fényûzést, a túlhajtott jólétet, másik
oldalon a nyomort és a nélkülözést, tehát sötéten tátongó társadalmi
szakadékot. Ezt a válaszfalat mesterségesen és tudatosan is
elmélyítette, hiszen õ maga állt élén, õ volt haszonélvezõje mind a
kél társadalmi végletnek. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy üzleti
életünkben, az egész gazdasági életbe a semmitõl vissza nem riadó
önzés, kapzsiság és haszonlesés szellemét vitték be. Megrontották az
üzleti morált, a haszonszerzés és vagyonszerzés minden módját
jogosulttá tették. A becsület, a tisztesség lenézett, megvetett és
elavult elvek lettek az üzleti világban. Vádoljuk a zsidóságot azzal,
hogy a gazdasági térhódításával együtt jár a csalás, a hamis bukás,
szédelgés, a kereskedõi haszonrészesedés túlzott és jogosulatlan
felhajtása, bevonult a gazdasági életbe az ököljog és a nyers erõszak
szelleme. Legvégül vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy a magyar
társadalmat mesterségesen, de ha kellett, erõszakosan is távol
tartotta a gazdasági élettõl. Belevitte a köztudatba azt a megtévesztõ
és hamis jelszót, hogy a gazdasági életpályák nem felelnek meg a
magyarság jellemének és természetének. Ezek nem nekünk valók, nem
méltóak hozzánk. Ha pedig mégis megkísérelte a magyarság a gazdasági
életben való érvényesülést, ott szembe találta magát a zsidóság
szervezett ellenállásával, valóságos bojkottjával.
3.
Nem kisebbek a zsidóság bûnei szellemi életünkben sem. A korszellem, a
haladás és a modernség nevében egész kultúréletünket alantas, az
ösztönéletre spekuláló gondolatokkal telítette. Vádoljuk a zsidóságot
azzal, hogy a sajtóban megszerzett korlátlan befolyását a magyar
lelkiség szétrombolására használta fel. A zsidóság térfoglalásával a
felületesség, a megbízhatatlanság, a durvaság, a trágárság szabad utat
és érvényesülést kapott a sajtóban. A házasságtörés, a válóperek,
társadalmi bûncselekmények bõ teret kaptak naponta ennek a zsidó
sajtónak hasábjain. A rágalmazás, tekintélyek lejáratása, a hazugság
mindennapi és megszokott jelenségek lettek a sajtóéletben. Vádoljuk a
zsidóságot azzal, hogy irodalommá avatta kultúréletünkben a
legsilányabb pornográfiát, egyedül és kizárólagos problémává tette a
túlhajtott szekszualitást, vádoljuk azzal, hogy könyvekben, színpadon,
kabarékban léhaságra, cinizmusra, minden erkölcsi törvénynek és
eszménynek kicsúfolására nevelte a társadalmat, hogy elárasztotta
sivár irodalmi kaptafára készült üres fércmunkáival mind a magyar
szellemi életet, mind pedig az egész világot. A tájékozatlan külföld
elõtt a leglehetõbb legrosszabb hírbe keverte a magyarság szellemi
alkotó erejét és képességét. Vádoljuk azzal, hogy a maga sivár
szellemiségével készített értéktelen produktumaiban torz és hamis
képet rajzolt a magyarságról önmagunknak és a nagyvilágnak. Léha,
könnyelmû, romlott erkölcsû, együgyû és üresfejû figurákként mutatott
be bennünket az egész világon, és ezzel nagymértékben hozzájárult a
külföld közvéleményének a magyarságról alkotott helytelen és
kedvezõtlen felfogásának kialakításában. Önmagunkkal elhitette, hogy
olyan faji tulajdonságokkal bírunk, amelyek sohasem voltak sajátjaink.
Meghamisította saját fajtatudatunkat és kisebbrendûségi érzést formált
ki bennünk. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a szellemi életünkben
megszerzett hatalmát és befolyását arra használta fel, hogy valóságos
magyarellenes faji kontraszelekciót gyakoroljon. Ennek
következményeként hírnévhez, érvényesüléshez juthattak, pénzt, vagyont
szerezhettek értéktelen, selejtes zsidó ál-tehetségek, de hallgatásra
voltak ítélve az igazi magyar tehetségek, akik legfeljebb csak akkor
juthattak szóhoz, ha hozzá igazodtak a zsidó érdekekhez és
törekvésekhez. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a mûvészet különbözõ
területein, a zenében, a képzõmûvészetben bevezették a
dilettantizmust, a kontárságot, a giccset, lejáratták az igazi
mûvészetet, és zavaros, egzaltált és beteges agyvelõk torz,
értelmetlen kifejezésformáit mint modern mûvészetet csempészték be
kultúréletünkbe.
4.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy mérhetetlen lelki, erkölcsi
rombolást vitt véghez társadalmunk lelkében. A családi élet és a
házasság szentségének meglazulása, a túlzott szabadosság elharapódzása
a társadalmi érintkezésben, a közömbösség minden nemes, szép és tiszta
iránt, az önzés, kicsinyesség, haszonlesés, lelkiismeretlenség divatja
mind-mind a zsidókat vádolja.
Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy az anyaság tiszteletét, tekintélyét
lejáratták, a gyermektelenség kultuszát népszerûsítették. Vádoljuk
azzal, hogy nemcsak szóval, de tettel is üzleti érdekbõl, pénzért vagy
a fajgyûlölet ösztönétõl hajtva, visszaélve hivatásukkal falun és
városban -- minden társadalmi osztályban a fajirtás alávaló és
gyalázatos szerepére vállalkoztak.
Vádoljuk a zsidókat a magyar vér és a magyar fajtánk ellen elkövetett
és soha meg nem bocsátható bûneikért, amit a nekik kiszolgáltatott,
védtelen és szerencsétlen magyar nõkkel szemben elkövettek.
Vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy ebben a háborúban, amely a mi
élet-halál harcunk is, a közénk beszabadult zsidóság zárt egységben,
teljes hittel, meggyõzõdéssel ellenségeink oldalára állt és az õ
érdekeiket szolgálta. Rémhíreivel szervezett suttogó propagandájával
lelki zûrzavart igyekezett felkelteni. Alá akarta ásni a belsõ
fegyelmet, rendet, helytállást, öntudatot, jövõnkbe, igazunkba vetett
hitünket. A gazdasági anarchia felidézésére törekedett! Ezért és a
haszonért szervezte a feketepiacot, az áruelrejtést, árdrágítást,
ezért szabotált az üzemekben, irodákban, egyetlen hatalmas, egymillió
lelket magában foglaló partizán hadsereget alkotott az arcvonalak
mögött, határainkon belül.
Mind ezzel és sok egyébbel, amit egyetlen cikkbe belesûríteni nem is
lehet, vádoljuk a zsidóságot és tetemre hívjuk. Maga kereste saját
sorsát, most viselnie kellett. A zsidóság kezünkbe kényszerítette az
önvédelem fegyverét, mi kezünkbe vettük és megtesszük mind azt, amit
létérdekeink parancsolnak. A vádpontok világosan beszélnek, mindenkit
meggyõznek arról, hogy nem elégedhetünk meg csak a zsidóság által
eltulajdonított anyagi és szellemi pozíciók visszavételével. Ezen
túlmenõen fel kell számolnunk minden kapcsolatunkat a zsidósággal.
Utaink végleg, örökre szétváltak.
(Harc, 1944. június 10.)
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 3: 123
#1 |
valahun
- 2012. September 11. 11:55:17
#2 |
postaimre
- 2012. September 11. 12:12:54
#3 |
valahun
- 2012. September 11. 12:23:38
#4 |
ijfeszito
- 2012. September 11. 12:26:32
#5 |
kisvakond
- 2012. September 11. 12:29:21
#6 |
skhyta
- 2012. September 11. 14:31:00
#7 |
skhyta
- 2012. September 11. 14:35:14
#8 |
Gutai Zub
- 2012. September 11. 14:49:04
#9 |
spartakusz
- 2012. September 11. 18:19:39
#10 |
gyuszuSS
- 2012. September 11. 18:54:22
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.