Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Egy álom véget ér...


Nem az a szándékom a levél leközlésével, hogy a régi rendszer szépségeit dícsérjem, vagy ábrándozzak a "régi szép idök"-röl. Az alábbi írás nem is erröl szól. Nem tudom ki írta, egy egyszerü magyar - közülünk való, aki még csak most jutott el oda, hogy papirra merje vetni a gondolatait, vagy egy profi Maszop-os, esetleg LMP-s tollforgató - így használva a szavak erejét, a közeledö választások alapozásához... de a tartalma, ha ez itt nekünk nem is új, fájdalmas erövel borítja elénk a magyarok kilátástalan jelenét.
Az egészben a legszomorúbb az emberek mérhetetlen közönye. Nincs kiút?
GERRY

Egy barátomtól kaptam!

Soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat le fogom írni... Nem
számítottam rá, hogy a gyermekkor, egy nem akármilyen gyermekkor álma,
ennyire félresiklik...Persze nem mondom, hogy nincs részem benne, de
talán ennyire mégsem...

Legtöbbször humorosra veszem a figurát, de valahogy most nem megy,
nincs min mulatni...

1957-ben megszülettem, szerencsére egy szeretõ családban...

Kimaradt az életembõl a nélkülözés, a szülõk alkoholizmusa, válás és
minden egyéb olyan borzalom, ami sok honfitársam gyermekkorát
nehezítette meg..

Egy kivételével. 1970-ben elvesztettem a nõvérem. 13 éves voltam. Hogy
ez mennyire feldolgozható ebben a korban, errõl sokat lehet
vitatkozni...Akkor sikerült, de késõbb, jóval késõbb rettenetesen
éreztem hiányát...de itt ez most nem az, amiért ezek a betûk, itt
sorakoznak...

Hanem gyermekkorom élete, életminõsége...Nem voltam valami jó gyerek,
de ez egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.

Nem emlékszem, fûtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egy mást
gyûlölõ idegbeteg szomszédokra, egyik napról a másikra megszüntetett
kórházakra, megszüntetett munkahelyek tömegére, síró-zokogó
kilakoltatott emberekre.

Én nem emlékszem ilyesmire...

Amire emlékszem: Szüleim boldogan éltek, anyám háztartásbeli volt,
apám katonatisztként védte a hazát....Mindig volt mit enni, pedig csak
apám dolgozott...

Soha nem volt probléma, hogy hétvégén kirándulni menjünk, hét közben
suli, ha nem hoztam kapát, és kész volt a leckém, akkor mehettem
moziba, fagyizni..

Ezek az apróságok soha nem okoztak problémát.

Nyár...Nem emlékszem olyan nyárra, amikor nem voltam nyaralni...Több
helyen is. A honvéd gyermeküdülõtõl kezdve, a BM. vagy Külker.
minisztérium üdülõjében..Tanáraink, nem alulfizetett idegbeteg
tanárok voltak, hanem türelmes pedagógusok...Szüleink nem rohantak egy
intõ vagy egy kapa után, a tanárt felelõsségre vonni, hanem kaptunk a
pofánkra, mert szüleink tudták, hogy a tanár igazságos....És bizony
nagyon rossz gyerekként is kénytelen vagyok belátni ma már : Valóban
azok voltak...

Aztán teltek múltak az évek, emberesedtem véget értek az iskola évek...

Mikor elkezdtem dolgozni, meg tudtam élni a fizetésembõl....Nem mondom
luxusban, de nem tartoztam a szegények közé...Sok munkahelyem volt,
szerencsére ott volt háttérnek a családom, és ha valami elkezdett
érdekelni, odamentem dolgozni....Sok mindent megtanultam.

És lehet sokan megköveznek érte, de boldogan építettük a
szocializmust....Akkoriban ezerszám épültek a lakások, tudom ma nagy
divat leszólni a szocreál lakótelepeket....De akkor fedelet kaptunk a
fejünk fölé. Jókedvvel mentünk dolgozni, hiszen megéltünk a
fizetésbõl, lazább is volt a munkatempó, és nem idegeskedtem hülyére
magam, hogy huszadika után már egy vasam sem lesz, akárhogy próbálom
beosztani...

Pedig, nem is osztottam be olyan nagyon...Meló után vidáman belefért
egy-két sör, barátnõvel is el lehetett menni egy kajára vagy egy
moziba....Diszkóba.

Rengeteget szórakoztunk...Én járhattam a MOM kultúrházba Syconor
koncertre, Tánciskolába, a Metró klubba...Na és az örök emlék : A
Budai Ifjúsági Park, az Ifipark.. A tombolda. Pedig ritkán volt nagy
balhé, a rendezõk kemények voltak mint a vídia...Nagyon hamar repült a
balhézó, már vitték is a zsaruk...

Illésék, Metró Omega, Scampoló, Mini,...stb. És még rengeteg, korunk
legszuperebb zenekarai...Hatalmasakat táncoltunk, eszement jól éreztük
magunkat...

Nem volt drog, nem voltak belõtt idióták, sokkal de sokkal kevesebb
bûncselekmény volt, mint manapság....

Szüleimmel is mentünk sokszor kirándulni, sokszor ettünk egyszerûbb
éttermekben, kifõzdékben, olcsón, nagyon finomakat...Meg tudtuk
fizetni. Igaz politizálni nem lehetett, bár ez sem teljesen igaz, mert
akkoriban fejlõdött ki a mai politikus gárda egy része. Szóval én jól
éreztem magam...
Aztán jött 1989...

Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szûk réteg
egyre jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már
szegényedik...Mi akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.
Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...

Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a
kisemmizettség, és a megalázottság..Régen a munkahelyen megbeszéltük
a fõnökkel, mit kell csinálni...Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy
csinálod repülsz, még akkor is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg
akarnak alázni, tudatni akarják a pénz adta felsõbbrendûséget...

Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások
hatalmas ígéretekkel, aminek persze sokan bedõltek. Aztán nem sokkal a
megválasztásuk után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg
a nadrágszíjat, mert az elõzõ kormány elbacarintotta a
lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz. NEM LETT JOBB...

Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb
nadrágszíj húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások,
az újabb ígéretekkel...Mint a mókuskerék..És ez ment két évtizedig,
de legalább valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...

De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os
többséggel megnyerte a Fidesz a választásokat...

És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét
gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még
meg...Pofázhatunk.

Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert
gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi
mivoltommal...Megszûntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt
látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi
testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz
közeli politikus vagy pereputtya ül...

A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már
az internet ellenõrzésére is fáj a foguk...

Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kõkeményen
cenzúrázva lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád
után, akit egy nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori
címmel, egy szatírába illõ, - aláírogató segédmunkási munkakörré
degradáltak...

Aztán jött a közmunka törvény..47 ezer Ft-ért. Ezt azt hiszem nem is
kell minõsíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket
elvesztik, pedig dolgoznak. Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen
lassan a padlóra kerülnek, utcára, megfagynak, meghalnak ...
Rokkantakat, mankóval közlekedõket küldenek vissza dolgozni, elvéve a
járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és
ezer számra szûnnek meg a munkahelyek ...

Nyugdíjasoknak minõsítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé
nem járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belõle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenõleges törvénykezéssel, ami a
világ egyetlen Demokráciájában sem engedhetõ meg... Õk ugyanúgy járnak
szépen lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák..
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedõlnek, jön az utca
és vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicsõ tette, a
hajléktalanok bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.

Ki fognak bennünket irtani....!!! Szépen lassan, törvényesen...!!!

Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a
minimálbért, és adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez
mellet majd kétmilliós állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg
lehet élni 47 ezer forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És
eközben veszik fel a milliós jövedelmeket, tûnnek el a
milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok akadémiák, stadionok...

Egyszerûen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét
népnyúzó törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép " érdekében ",
képtelen vagyok...

Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom,
hogyan de ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.

Mert épül tovább a kõkemény diktatúra...!!!

Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom
megadni, mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen
vagyok és ez dühít a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És
ami a legrosszabb.... Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum
alatt... Egy közel 10 milliós országban.

Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem... Gyerekkorom egyik
kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...

Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok fõnökének
elkeseredett szavai...

Életem reggelén, boldognak és erõsnek láttam népemet, de mielõtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt..


Ma este kaptam E-mail-ben
-> GERRY - 2012. November 20. 21:42 · 50 hozzaszolas · 9336 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


Oldal: 1 / 5: 12345
#1 | gyuszuSS - 2012. November 20. 22:09:43
Jó az érzés!
Ez egy velejéig maszopos/szardéeszes!
Azok akik vityát szidják a magukat baloldalinak nevezõ cion média felajzására,azok nagyon rossz úton járnak.
Ezzel a vityával az a baj,hogy nemzeti színbe csomagolja a sz@rt.
Azt ezek elfelejtik,hogy a hitelt a retkes zsidók vették fel,és lopták el,megfelelésbõl a zsidó "uraiknak", vitya pedig most azon van,hogy ugyanazon "uraiknak" velünk visszafizettesse a felvett hiteleket és kamatait,és mindez leöntve nemzeti(nek látszó) mázzal.És ez a legnagyobb bûne.
Mert sokkal kisbb lenne a lakossági teher a hitelek visszafizetése nélkül, és jól el lenne az ország.
De ehhez magyarnak kéne lennie a zsidó/cigány vityának, és zsidó köreinek.
De mint tudjuk zsidóból nem lesz sosem magyar,jó esetben lámpaernyõ,vagy szappan,bár annak is alkalmatlanok.
Talán a füstjük, ami hasonlít az eredeti füstre...
De akkor is fojtogatóak tudnak lenni.
#2 | monguzking - 2012. November 20. 22:20:31
ha már annyi vér sincs emberek pucájába hogy föllázadjanak akkor jöjjön csak az katasztrofa s söpörje el emberiséget-én talán még tavaszig várok de utána ha nincs más egyedül is megindulok egy utolso táncra s csak az kalasnyikov ugat közben
#3 | fefe - 2012. November 20. 23:01:21
Gerry!
Szomorúan olvastam a posztodat.
Nekem is van egy igaz történetem, ami nagyoin hasonlít a tiedhez, csak ha lehet még borzasztóbb az eleje is meg a vége is. De a következtetése, a végkicsengése ugyanaz!
Amiért most itt leírom annak az az oka, hogy azt az ismerõsödet egy kicsit vigasztalja, hogy nagyon sok ember van ugyanebben, vagy mégrosszabb helyzetben.
Ez az ember is 1957-ben született. Neki is van egy nõvére, de a szülei már csecsemõ korában elváltak. Életében egyszer látta az apját, amikor 5 éves volt, azóta sem tud róla semmit.
Még 14 éves sem volt, amikor elveszítette az édesanyját, így árva maradt. Akkor a nõvére segítette, õ lett a gyámja. A gyermekkora közel sem volt olyan boldog, felhõtlen, mint amirõl írtál, nem tudott koncertekre járni, nem tudott a családdal kirándulni, nem ehetett akkor sem azt, amit szeretne, mert szegénységben nõtt fel.
Ennek ellenére elkezdett sportolni, amiben szép eredményeket ért el, tanult zeneiskolában, elvégezte a gimnáziumot, majd egy fõiskolát is, mérnök lett.
Aztán megnõsült, gyermekei lettek, késõbb elvált, a gyermekeit férfi létére õ nevelte fel. A szakmájában nem tudott munkát találni, ezért más területen dolgozott becsületesen. Középvezetõként dolgozott és szerényen élt a gyermekeivel albérletben. Aztán felvette a hiteleket és vett egy lakótelepi lakást gondolva, hogy legalább a sajátját fogja fizetni. eltelt öt év, minden rendben is volt, csak éppen megszûnt a munkahelye lassan hét éve.
Most ott art, hogy éppen az utolsó pillanatban talán el tudja adni a lakását, kifizeti belõle a tartozásait, a hiteleit, de már albérletbe sem tud menni, mert nincs munkája.
Csak az elmúlt egy évben közel 300 pályázatot adott be az ország különbözõ helyeire, meg külföldre is, de eddig semmi.
Ennek az embernek van fogalma arról, amirõl írtál, hogy milyen az, amikor a múltadat feléled! Azon gondolkodott, hogy véget vet az életének, mert teljesen kilátástalan a helyzete.
Közben a nõvére beteg lett, és fél éve kórházban fekszik, nem tudni mi lesz a sorsa, és még hozzá is csak havonta egyszer tud elmenni látogatóba, mert anyagilag az is megterhelõ számára. Segíteni nem tudja.MIt gondolsz mi a véleménye az életrõl?
És õ is azon csodálkozik, hogy mi van a magyarokkal, hogy mindezt tûrik? Meddig fog ez menni? Amikorra az utolsó embert is kiteszik a lakásából, addigra õ már nem lesz!
Ilyen életekbõl gondolom sok van, a 3 millióval szemeben én arról tudok, hogy ebben az országban ma min. 2 millió éhezik, 5 millió pedig mélyszegénységben él. És a helyzet napról napra romlik! Esélyünk sincs arra, hogy ezektõl jobb legyen.
Ha gondolod nyugodtan küldd el az ismerõsödnek ezt a hozzászólást, talán kicsit megnyugtatja!
Remélem nem volt nagyon hosszú, ha igen, akkor bocs!
Nagyon szépen megírta a gondolatait, gratulálok neki!
#4 | Szofi - 2012. November 20. 23:17:36
Fefe! Remélem, hogy ez nem a Te történeted, de ha igen azon sem akadnék ki. Gyakorlatilag ez a magyar életpálya- modell. Naponta jönnek elképesztõbbnél- elképesztõbb történetek emberi sorsokról és igen, ez a magyar valóság.

Azzal nem lenne gond, hogy az emeszpések stb, agya tisztul, de nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy nem hátulról jõve manipulálnak, amibe -mint valami görbe kardba - beledõlnek az emberek. És akkor megint választások és újra és újra, míg levegõ jut a tüdõbe, míg megdobban a szív...
#5 | gabi - 2012. November 21. 03:17:04
Nagyon megrázó történet! Mikor fogunk felébredni? Pénteken mondtam Balunak, hogy mióta kitört a demokrácia, egyszer voltam külföldön. Az átkosban sokkal többet, sõt, még nyugaton is! Ma már az is problémát jelent, hogy elhagyjam Budapestet. Hogy is van ez?
Gyerekkoromban nyaranta én is két-három táborban voltam. Hogy szocializmus volt, igen, de tudtunk tervezni, volt jövõképünk. A fiamnak ma mit tudok mutatni: menj és add el a lelked egy multinak. Örülök, hogy nem lány, mert akkor csak azt mondhatnám neki, menj kurvának! Mert nem csak az útszéli [khmmm] a [khmmm], egy pozíció betöltéséhez is annak kell lenni.
Ok. leírok egy történetet: kb. két évvel ezelõtt sikerült elhelyezkednem a Fundamentánál (annál a cégnél, amirõl azt állítják, hogy igen emberbarát). Adatrögzítés volt a feladatom. Gépeltem napi 6 órában. Egy alkalommal éreztem, hogy kezd bedagadni a lábam. Feltettem az íróasztal alatt lévõ fiókos szekrényre. Elment mellletem a kolléganõm, és igen lenézõ módon megjegyezte, hogy ezt nem lehet csinálni. Itt be is fejezõdhetett volna a történet, de nem, õ tovább ment. Megkereste a fõnökasszunyukat és árulkodott. Behívtak, számonkértek: mondtam, hogy kezdem érteni az amreikaikat, amikor felteszik a lábukat, tulajdonképpen ilyenkor visszafelé folyik a vér. Ezt még nagyjából elfogadták, másnap, csakazért is megismételtem a dolgot. Következmény, kirugtak:)
Hát, így mûködnek a családbarát, emberi központú multik:)
#6 | spartakusz - 2012. November 21. 03:36:40
CUI PRODEST? KINEK HASZNÁL? KINEK AZ ÉRDEKE?


Tegnap 2012-11-20-án két rossz hírt is kaptam. Az egyik: egy régi rendõr kollégám/kartárs, szaktárs, társ,/ haláláról, a másik telefonon a NAV titkárságától: Budapestrõl az ügyemben. Mind kettõrõl most írni fogok…

A címben megfogalmazott kérdésre a válaszom: A magyarnak nem használ és nem is érdeke, ahogy folynak ma a történések. Rá döbbenek, hogy sokak valóságosan hirdetik, hogy ez már nemzet biztonsági kérdés. Legközelebb hozzám Posta Imre áll, mert õ is azt a gúnyát hordta mint én valamikor. Hiszem és tudom, a mi értet, nemsokára lesz neki a 43. szüli napja: HOLNAP…
Híres ember bent van a wikibe is:
Posta Imre - Wikipédia
A Wikimédia Magyarország Egyesület szépirodalmi szócikkíró versenyt hirdet értékes díjakkal. Új és régi szerkesztõ ... Posta Imre (Szentes, 1969. november 22 .
hu.wikipedia.org/wiki/Posta_Imre
idézek belõle:

„…A 2006-os utcai események hatására visszavonult a szolgálatból, azóta a politikai és rendészeti háttérfolyamatok kutatásával és nyilvánosságra hozásával foglalkozik könyvein, elõadásain, televíziós szereplésein és blogján keresztül. Munkássága miatt többször került összetûzésbe a hatóságokkal. 2009-re országos ismertségre tett szert, elsõsorban a nemzeti radikálisok körében….”

Valóban? Valóban a 2006-os események, nem inkább, azért mert megszívattak – úgy mint engem annak idején. Nem tudom, Ezt csak Imre tudja és le is írja. Akkor WIKI MIÉRT mást ír. Nem tudom.

Visszatérve az eredeti témámhoz: Tehát a valóságban a fiam lehetne, mert õ is ekkor született, csak nem november 22-én ha nem február 12-én.

36 ÉVESEN KÖTÖTTEM ÉN ÉLETBIZTOSÍTÁS – halálfélelmemben, ami mára tudatosult bennem/ aminek kifizetéséért most küzdök – mert még élek – javaslom Imrének is, ha még nem kötött, kössön, ha bár hat évvel már idõsebb, mint én akkor. Lehet, hogy már rossz ötlet. Nem tudom.

Szóval meghalt , 1939-ben született – 73 évesen – tegnap a fia mondta nekem a helyi B-24-ben… Nagyon ritka, hogy közrendõr ilyen kort megérjen, általában 50-60 vagy 60-70 között eltávoznak az örök vadászmezõre… már alig van azok közül kik akkor rendõrök voltak, mint én… még nem is olyan rég heves vitákat folytattam vele a ma történéseirõl – a végén mindig egyet értettünk abban, hogy mocsok lett ez a világ. Ha tudtuk volna – pontosabban csak a nevemben nyilatkozom, akik ma a milliomos – milliárdos kisztitkárok - gyerekeinek szüleit nem védtük volna fegyveresen, ma nem virgonckodnának, vigyorognának a tv-ben szembe velünk – és nem röhögnének ki bennünk szenvedéseink láttán és annak: elõidézésén… Csak az vigasztal engem 1976-tól 1987-ig voltam a védõjük - EKKOR ÚTJAINK KETTÉ VÁLTAK – õ elment Gyálra KMB – nek, illetve elõször Budapestre – én meg leszereltem és Bázakerettyén eresztettem gyökeret…

A sors fintora – vagy humora, vagy segítõje – amikor leszerelt, mert lejárt az ideje – Bázakerettyén vett lakást – így jöttünk össze…

Aki ismer és ismerte meghalt kollégámat az tudja kirõl beszélek és írok – elõtte Letenyén laktunk… õ is én is….1984 – ben kerültem kmb. – nek én Bázakerettyére.

Hogy mikor és hol temetik még nem tudom, ha megtudom röviden közlöm…

A másik a telefonos ügy – helyesebben nemzetbiztonsági ügyé dagadt – rádöbbentem…

Felhívtam telefonon, mert a legutolsó NAV elnöki értesítés 2012 jul íródott azzal, hogy 30-nappal meghosszabbítja a jogalap vizsgálatot – volt e jogalapja vagy nem volt jogalapja, hogy a pénzemet elvették - elfogyott a türelmem tegnap, mert már 3x 30 nap is eltelt és sehol semmi írásos értesítés tõlük.

A sok huzavona – vonal hiány – szét kapcsol – vissza hív. Tortúra után egy kellemes nõi hanggal történõ visszaemlékezett beszédét jegyzem fel:

Ön hívott, az adóügyi ügyben. Kába voltam mert pont szundikáltam, hirtelen nem tudtam ki beszél és milyen témában – vissza kérdeztem, mirõl van szó – elmondta, hogy kérte, hogy hívják vissza – miben tudna segíteni – elmondom neki, hogy nem kaptam értesítést – nem – mondja hitetlenkedve – hisz elpostázták Zalába - majd utána néz és intézkedik - kérdezem, hogy az elpostázott anyagban számomra kedvezõ döntés született e – válaszol rá, hogy sajnos nem… ennyi a lényeg benne van…

Velem volt az ügyrend értelmében jogi viszonyban és a legfontosabb válasz rá nem kapom meg – Miért? Mert nevemre nem postáztatta. Ez így történhetett…

Egyértelmû számomra, mert tudom, hogy nem egyedi eset – minden területen a magyart pusztítják már nyíltan – Kasler feljelentette az államot – egy 1005 ft- azt írja tõke – csinál 46709 ft. Tartozást – stb. nekem az EOS abba hagyta a szekírozásom, most az INTRUM JUSTITIA ZRT 1438 Budapest Pf. 590 - egy 2 db ugyan az a levél és felszólítás fizess mert a törvény elé viszlek és neked annyi lesz meg stb. fenyegetések – eltévesztették bizonyára a jövõ hónapit is elküldték már …

Igen ezek törvényesen - illetve annak láttatottnak – módján a magyart szabályszerûen kiirtják vagy elüldözik – ezen a fondorlatos módon – a kérdés az: MEDDIG CSINÁLHATJÁK?

Válasz rá: ADDIG AMÍG A MAGYAR ENGEDI!

Ha például az én ügyemben be sem engedik bizonyítani – emlékeztek, amikor fel akartam jelenteni a NK- bíróságról szinte kizavartak – vagy aki indít az 15 éve küzd – pl Borbély és Mindáék – vagy stb. sok magyar ügye ..most abba hagyom – mérges lettem – majd innen folytatom..

Szer-e-tettel
Spari…
#7 | manga - 2012. November 21. 05:43:31
Vajon, mi magunk nem vagyunk hibásak, a gondolataink és kimondott szavaink által???...egészen õszintén magunkba szállva, felsejlik-e, olyan momentum, szokás ( ez sajátja a magyar-nak) hogy akkor is siránkoztunk amikor jól ment/megy?...tényleg mi teremtjük a jövõnket.
A szavak , ablakok,....vagy , falak !?...

Csaba testvér-tõl egy írást kaptam emailon, olvassátok kérlek el:

"
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt
években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és
hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is
ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,
akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az
is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer
méterrõl az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog
elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem
igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán,
passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból
indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában
újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által
gyûjtött csíksomlyói dal refrénje: "HA NINCS KENYÉR, KERESÜNK!"
Igen, mi, keresztények, a mi Urunktól, Istenünktõl azt halljuk:
"Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek",
"bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy
változó, növekvõ, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi
ennek a folyamatosan születõ világnak vagyunk a gyermekei. Nem
statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy
dinamikus, bátor, cselekvõ, keresztény lelkület, a mi Urunk,
Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtõ erõt, merem-e azt
használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága
szülõföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e
osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt, Székelyföldön, 15 év alatt egy kis
csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és fõleg sok-sok
vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nõtt fia
összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én
megkérdeztem õszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt
megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna
érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap
mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen
dolgozni meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb.
Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem
éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból??
Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt, amirõl
beszélünk. Végül is õ ûzte el, a problémák folyamatos
felemlegetésével magától, szépen fejlõdõ vállalkozásától a
gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki -, most te
kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki, mindig
mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy
mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem
kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd
ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te
örömödnek, bizakodásodnak teremtõ ereje van!! Használt a
gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött és vezeti apja
konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot
alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az
állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani
a gyerekeink, fiataljaink elõtt, hogy ennyi cipõnk, ruhánk soha nem
volt, és õseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is
mondjuk el, hogy ilyen mennyiségû élelmiszer, információ, luxuscikk
soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa?
Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél,
és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megmûveletlen
föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szõlõtõke soha nem
volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért ûzzük el
gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp
kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok
egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy
kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták.
Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit
fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés
alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva
a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érzõdött, közben
nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az
irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt
cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke
született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan
fejlõdött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a
ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen
egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellõ mennyiségû
utódot, sõt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a
kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlõdtek,
betegesebbek voltak, sõt mindenféle deviancia gyakrabban elõfordult
náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed.. Igen, a
félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl,
pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja,
ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A
Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikol, ócsárolja a jó
Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de
mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy
ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly
télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli
vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt.
Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi
hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a
béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági,
társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés
nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és
megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a
félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan
stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér.

Csíkszereda, 2012 október 16.



Aktuális film?

http://www.youtube.com/watch?v=Tk3wMb...k3wMb-JC8Q
#8 | gladiator07 - 2012. November 21. 05:53:07
Most' akkor JÓ' volt a szocializmus, a vagy, nem.s_u 
#9 | manga - 2012. November 21. 06:39:44
A történtek folyamatára ez is egy magyarázat:

http://huntv.info/cb/video/H1N7XD35UG...rona-eszme
#10 | Klotild - 2012. November 21. 07:27:33
Ilyen "szomorú" történetet én is tudnék írni. Csak azzal a különbséggel, hogy nekem az Ifi Park idején sem volt csak egy szoknyám, nem jártam bulikra, csak ha ingyen beengedtek.
Nem volt ennivaló sem nagyon. A zsíros kenyér mindenféle receptjét kipróbáltam.
Pedig az én szüleim tisztességes, családszeretõ, dolgos emberek voltak. Igaz, értelmiséginek lenni akkoriban nem volt elõny.
Bizony volt téli szünet tüzelõ hiány miatt. Vagy a tanterem cserépkályhája füstölt az elégtelen égés miatt.
Már akkor sem nyaraltunk soha. Felnõtt voltam, amikor a Balatonra mentem.
Nem igaz, voltam Zamárdiban egy évet 9 éves koromban intézeti gyerekként tanultam. A vizet persze akkor sem láttam.
Szóval lehetne folytatni. De minek?
Örüljön az, akinek a gyerekkora gondtalanabb volt, nem nélkülözött, mert még ma is élnek olyanok, akiknek soha nem volt jobb életük.
Igaz nekem valamivel könnyebb lesz váltani - ha kell. Nem úgy a gyerekeinknek, akiknek fogalmuk sincs arról, milyen hideg vízben mosakodni, hetente egyszer fürdeni, kézzel mosni, parázsos vasalóval vasalni. Parkettát pasztázni és fényesíteni zenére - na az jó volt.:) 
Oldal: 1 / 5: 12345

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték