Tekintsetek el az egyenkĂŠnt tĂśrtĂŠnĂľ szĂ­vĂŠlyes kĂśszĂśnetnyilvĂĄnĂ­tĂĄstĂłl, s helyette Ă­gy had mondjunk VerĂĄval kĂślcsĂśnĂśs hĂĄla-kifejezĂŠst szĂźletĂŠsnapi jĂłkĂ­vĂĄnsĂĄgaitokra. EljĂśtt a napja ĂŠs volt mĂĄr rosszabb is, elhihetitek. LĂĄtom sokan aggĂłdnak azĂŠrt is, hogy ...nem is tudom miĂŠrt, hisz arra mindig van ok, bĂĄr az okozatoktĂłl hajlamosak vagyunk eltekinteni. Érdekes, mire lassan elĂŠrjĂźk a nyugalmi fĂĄzist ĂŠs inkĂĄbb a „bĂŠlĂźl tĂĄgasabb” felĂŠ fordulunk, veszik ĂŠszre sokan, hogy Ăľk meg kezdenek kimaradni a belĂźlrĂľl ĂŠs most kezdenek igazĂĄn ĂŠbredezni ĂŠs kĂ­vĂĄncsian pillogni, hogy mirĂľl is van szĂł valĂłjĂĄban.

Nos, semmirĂľl, amennyiben a MINDEN semmit sem jelent. A sors Ăşgy hozta, hogy elvonultam pĂĄr napra. Ennek eredmĂŠnyĂŠnek pillanatkĂŠpeibĂľl pĂĄrat eredeti nagysĂĄgĂĄban becsempĂŠszek ide.


































JĂł volt!

Ami kevĂŠsbĂŠ az, az a tudat, hogy valami kĂŠszĂźl ĂŠs ugyan mĂĄr nem mardos a furdalĂĄs, de nincs mit tenni. Mivel nem akarok sokszor ĂŠs sokat Ă­rni mĂĄr, ezĂŠrt ezt sem rĂŠszletezem. A lĂŠnyeg a kĂśvetkezĂľ. Egyre tĂśbb hĂ­rforrĂĄs utal arra, hogy ĂĄramkimaradĂĄsra kell szĂĄmĂ­tanunk. Ha jĂłk az ĂŠrtesĂźlĂŠseim, akkor ezt nem bĂ­znĂĄk a vĂŠletlenre ĂŠs pĂĄr ĂĄramelosztĂł-kĂśzpontnĂĄl besegĂ­teni Ăłhajtanak nĂŠhĂĄny robbanĂł-tĂśltettel. HezitĂĄltam, hogy szĂłljak-e, vagy teljesen fĂślĂśsleges, de mivel felmerĂźlt a GyĂśrkĂśs csapat neve, mint lehetsĂŠges elkeseredett elkĂśvetĂľk kĂśre, ezĂŠrt kĂŠnytelen vagyok jelezni, hogy nem kellene! Ugyan ideje lenne mĂĄr „lekapcsolni a villanyt” ĂŠs elkezdeni az akciĂłzĂĄst, de nem Ă­gy, nem is beszĂŠlve arrĂłl, hogy az akciĂłt a szolgĂĄlatok tervezgetik, csak a vĂŠgrehajtĂłk lennĂŠnek megint szerencsĂŠtlen megvezetett barmok. Ugyan nem kell azt hinni, hogy sajnĂĄlnĂĄm azt a pĂĄr kĂłbit, akit bevarrnĂĄnak a sittre, de a csalĂĄdokat (ott, ahol van) igen. SzĂłval gyerekek, nem kellene detonĂĄtorosdit jĂĄtszadozni! Ja, mĂŠg valami! Nem ellenĂľrizhetem az infĂł hitelessĂŠgĂŠt, vagy annak ĂŠppen „beugratĂłs” voltĂĄt ĂŠs ĂŠppen ezĂŠrt Ă­rtam meg. Ha komoly a terv ĂŠs belemĂĄsztok, akkor magatokkal visziTEK a mĂĄr „levĂĄlt” csapatokat is, Ă­gy sikeres lehet a bosszĂş, bĂĄr harcĂĄszatilag ĂŠrtelmetlen, sĂľt kifejezetten kĂĄros. A mĂĄsik ok, ami miatt Ă­rnom kellett errĂľl, az a szokĂĄsos ĂśkĂśrsĂŠg, amivel egymĂĄs etetik azokban a kĂśrĂśkben a nĂŠpek. ÜgynĂśk ĂĄm jĂł kurva anyĂĄtok, idiĂłta banda!
Na, szerintem ezzel a tĂŠmĂĄt lezĂĄrtnak tekintem, s majd integeTEK a rabomobilnak, ha mĂŠgsem volt ĂŠrtelem az Ăźzenet fogadĂĄsĂĄra. Ez volt az utolsĂł, tĂśbbet nem szĂłlok ĂŠs meg sem siratok senkit, akinek nincs az agya a helyĂŠn.

De, ha mĂĄr a szĂźlinaprĂłl ĂŠs a bĂŠkĂŠrĂľl esett szĂł, akkor itt van az „ajĂĄndĂŠkom”. Robosztus, masszĂ­v ĂŠs nagyon kezes, bĂĄr nem dobĂłkĂŠs.