Nem szoktam szemĂŠlyes ĂŠlmĂŠnyeimet megosztani az olvasĂłkkal, mert egyik alapelvem mindig emlĂŠkeztet rĂĄ, hogy amikor Ă­rok, ne ĂŠrezzem fontosnak szemĂŠlyemet. EbbĂľl az kĂśvetkezik, hogy ĂĄltalĂĄban nem traktĂĄlom az olvasĂłt olyan szemĂŠlyes kĂśzlendĂľkkel, intim informĂĄciĂłkkal, amelyeknek szĂĄmĂĄra is ĂĄtvĂĄlthatĂł, ĂĄltalĂĄnos ĂŠrvĂŠnye nincs, ĂŠs Ă­gy azokkal azonosulni nem tud. Most viszont kivĂŠtelt teszek, mert huszonhat ĂŠve mĂĄr annak, hogy keresem valamire a magyarĂĄzatot, ĂŠs hĂĄtha van valaki az olvasĂłk kĂśzĂśtt, aki kĂśzelebb tud vinni a megoldĂĄshoz!

Soha semmilyen osztĂĄlyban nem tartoztam a legjobb Ăśt tanulĂł kĂśzĂŠ, de ĂĄltalĂĄban a legjobb tĂ­zben mindig benne voltam, ĂŠs talĂĄn ennek volt kĂśszĂśnhetĂľ, hogy tanĂĄraim kĂśzĂźl sokan szemet hunytak renitens viselkedĂŠsem ĂŠs a magatartĂĄsbeli problĂŠmĂĄim felett. Jelentem ĂĄtlagos voltam a tanulmĂĄnyi elĂľmenetelt illetĂľen, ĂŠs kicsit ĂĄtlag feletti a diĂĄkcsĂ­nyek tekintetĂŠben. Viszont volt egy alkalom, amikor ĂŠlesen elkĂźlĂśnĂźltem az iskolai osztĂĄlykĂśzĂśssĂŠgtĂľl, ĂŠs ennek okĂĄt a mai napig nem ĂŠrtem, sĂľt mĂĄr azt se nagyon tudom felfogni, hogy miĂŠrt is kerĂźlt sor erre az egyedĂźlĂĄllĂł alkalomra az ĂĄltalĂĄnos iskola elsĂľ osztĂĄlyĂĄban.

1987-ben tĂśrtĂŠnt az eset, egy tavaszi dĂŠlelĂľttĂśn az ĂĄltalĂĄnos iskola elsĂľ osztĂĄlyĂĄban. A tanĂ­tĂłnĂľ, aki egĂŠsz dĂŠlelĂľtt tanĂ­tott minket, egy szokatlan dologgal ĂĄllt elĂľ, mert a tĂ­zĂłrai szĂźnet utĂĄn, teljesen vĂĄratlanul bejelentette, hogy a kĂśvetkezĂľ ĂłrĂĄban zenĂŠt fogunk hallgatni. Soha korĂĄbban, sem pedig ez utĂĄn ilyen mĂĄskor nem tĂśrtĂŠnt. A tantervnek ez elvileg nem volt rĂŠsze, ami persze ĂśnmagĂĄban mĂŠg semmit nem jelent, viszont mivel egyedĂźli alkalom volt, ezĂŠrt szerintem nem kĂŠpezte a tanĂ­tĂłnĂľ ĂśnĂĄllĂł tanĂ­tĂĄsi stĂ­lusĂĄnak rĂŠszĂŠt sem!

TĂśbben izgatottak lettek, mikor a tanĂ­tĂłnĂľ elĂĄrulta, hogy valami Mozart nevĂť zeneszerzĂľ VarĂĄzsfuvola cĂ­mĂť operĂĄjĂĄbĂłl fogunk rĂŠszleteket meghallgatni. Na, nem azĂŠrt lettek izgatottak, mert bĂĄrkinek kĂśzĂźlĂźnk, a hatĂŠvesek kĂśzĂźl, lett volna bĂĄrmi fogalma arrĂłl, hogy ki az a Mozart, meg hogy mi az az opera, hanem azĂŠrt, mert a tanĂ­tĂłnĂľ felcsigĂĄzta a hallgatĂłsĂĄgot azzal, hogy Mozart egy csodagyerek volt. Egy hatĂŠvesnek, akinek mĂŠg az egĂŠsz vilĂĄg egy csoda, igen kĂśnnyĂť felkelteni az ĂŠrdeklĂľdĂŠsĂŠt a csodagyerek kifejezĂŠssel. SzeretnĂŠm mindenkinek a figyelmĂŠt felhĂ­vni tovĂĄbbĂĄ arra is, hogy ebben a korban, a gyermek agya, olyan mint egy szivacs, hihetetlen mennyisĂŠgĂť informĂĄciĂłt ĂŠs tudĂĄst szĂ­v magĂĄba, vĂĄlogatĂĄs nĂŠlkĂźl, igen rĂśvid idĂľ alatt. Mondanom sem kell, hogy ebben a korban nagyon fontos, hogy csak megfelelĂľ minĂľsĂŠgĂť tudĂĄst ĂŠs informĂĄciĂłt kĂśzvetĂ­tsenek a gyermek felĂŠ, mert bĂĄr korĂĄnak megfelelĂľen nagyon nyitott az Ăşj dolgok befogadĂĄsĂĄra, de a kapott ismeretanyagot ĂśnĂĄllĂłan minĂľsĂ­teni ĂŠs szelektĂĄlni mĂŠg nem kĂŠpes!

A történet pedig a következõ: Mindössze két színt hallgattunk meg az operából, de már nem emlékszem, hogy melyik kettõ volt az. A tanítónõ instrukciója alapján, mindenkinek az volt a feladata, hogy hátradõlve a széken, becsukott szemel, hallgassa mindenki, és élje bele magát abba a történetbe, amelyet a tanítónõ elõzetesen elmondott. Én is így tettem, de valamilyen oknál fogva én nem tudtam belemerülni a zenébe és a történetbe. Mindig mikor oda értem volna, hogy már-már megelevenedik lelki szemeim elõtt a történet, valami mindig visszarántott a valóságba. Egy idõ után nem is próbálkoztam tovább, kinyitottam a szemem, és szétnéztem. Megdöbbenve láttam, hogy mindenkinek csukva van a szeme, és mindenkinek az arcán valamilyen érzelem tükrözõdik. Volt, aki bárgyún mosolygott, volt, akinek az arcán valamiféle elégedettség látszott, és olyan is akinek az arcáról félelem sugárzott. Látva mindezt a kabarét, elkezdtem félhangosan kuncogni, amire a tanítónõ igen érdekes módon reagált. Rám ripakodott, de mint valami õrült, hogy mi az, hogy nekem nincs becsukva a szemem, és szigorúan arra utasított, hogy azonnal dõljek hátra, csukjam be a szemem, és igenis éljem bele magam a dallam kavalkádba. Kicsit megszeppentem, szememet becsuktam, hátradõltem, és mivel idõnként éreztem magamon a tanítónõ tekintetét, ezért végig grimaszoltam neki, hogy tudassam vele, hogy engem itt és most egyáltalán nem köt le ez a nyavalyás tingli-tangli varázsfuvola. Természetesen ezzel elértem, hogy a nap további részében úgy pikkelt rám, mintha valami életellenes bûncselekmény elkövetõje lennék. Elkönyveltem magamban, hogy biztos én vagyok csak ilyen gyenge képességû szerencsétlen nyomorult, hogy nem vagyok képes kábulatba esni a varázsfuvola hallatán, mint a többiek, de azt fel nem bírtam fogni, hogy miért kell emiatt még szívatni is engem utána. Leginkább emiatt maradt meg bennem ez az emlék, mert haragot váltott ki a tanítónõbõl az, hogy én nem kerültem a zene hatása alá!

Nem tudom miĂŠrt volt ilyen fontos, hogy a hatĂŠvesek feltĂŠtlenĂźl hatĂĄsa alĂĄ kerĂźljenek a VarĂĄzsfuvolĂĄnak, de ĂŠrdekes dolgokat olvastam rĂłla mostanĂĄban! A tanĂ­tĂłnĂľrĂľl meg mĂŠg annyit elmondanĂŠk, hogy egyszer elvitte az egĂŠsz osztĂĄlyt a sajĂĄt lakĂĄsĂĄra, ĂŠs akkor mĂŠg fel sem tĂťnt nekĂźnk, hogy a vĂĄros kĂśzepĂŠn egy legalĂĄbb 400 nĂŠgyzetmĂŠteres tĂśbbszintes luxuskĂŠrĂłban lakott, ahol mi, csodĂĄlkozva nĂŠzhettĂźk, hogyan ropog a tĂťz a nappaliban lĂŠvĂľ kandallĂłban. Igaz, hogy a fĂŠrje valamilyen doktor lehetett, mert hasznĂĄlta a Dr. elĂľtagot a nevĂŠben, de Ă­gy visszagondolva mĂŠg ma sem ĂŠrtem, hogy hogyan lehetett a csalĂĄdnak nĂŠgy szemĂŠlyautĂłja ĂŠs ilyen luxuslakĂĄsa 1987-ben.

De tĂŠrjĂźnk vissza a VarĂĄzsfuvolĂĄhoz.
A VarĂĄzsfuvola Mozart egyik leggyakrabban elĂľadott mĂťve, egyĂşttal az egyik legĂśsszetettebb is, utalĂĄsrendszere a legalapvetĂľbb szimbĂłlumokat vonultatja fel. Mozart utolsĂł operĂĄja. Mozart maga is szabadkĂľmĂťves volt. Schikanedert ĂŠs Mozartot erĂľsen befolyĂĄsolta a szabadkĂľmĂťvessĂŠg szelleme. A titkos tĂĄrsasĂĄg kalapĂĄcsĂźtĂŠs-szignĂĄlja szĂłlal meg a nyitĂĄnyban, a mĂĄsodik felvonĂĄs elĂľhangjĂĄban, ĂŠs vĂŠgĂźl a finĂĄlĂŠban. A 19. szĂĄzad elejĂŠn sokĂĄig tartotta magĂĄt az a mendemonda, hogy Mozartot pĂĄholytĂĄrsai ĂśltĂŠk meg, mert nyilvĂĄnossĂĄgra hozta titkaikat. EgyĂŠbkĂŠnt 36 ĂŠves korĂĄban halt meg Mozart. DrĂĄbiknĂĄl is olvastam, hogy szerinte is, a varĂĄzsfuvola szabadkĂľmĂťves titkokat ĂĄrult el. A szabadkĂľmĂťvesek szĂĄmszimbolikĂĄjĂĄra utal a nyitĂĄny elejĂŠn felhangzĂł hĂĄrom akkordĂźtĂŠs; a nyitĂĄny Esz-dĂşr hangneme a darab emelkedett szellemĂŠt jelzi. A hĂĄrom szabadkĂľmĂťves-kopogtatĂĄs a szonĂĄtatĂŠtelben is formaalkotĂł szerepet kap, ĂŠs nyilvĂĄn rĂŠsze van a mollba fordulĂł fĂşgatĂŠma kĂźzdelmessĂŠ vĂĄlĂĄsĂĄban.
Ahogy Liebner JĂĄnos zenetudĂłs fogalmazta meg: "A varĂĄzsfuvola tĂźkĂśr: ĂśnmagĂĄt lĂĄtja, aki belenĂŠz; ĂŠs amit csak keres, mindent megtalĂĄl benne. Teljes, zĂĄrt vilĂĄgkĂŠp, az univerzum tĂźkre."

A VarĂĄzsfuvolĂĄval kapcsolatban, mĂŠg ma is sok a kĂŠrdĂŠs. Mi a VarĂĄzsfuvola? MiĂŠrt van lĂĄtszĂłlagos szakadĂŠk az elsĂľ felvonĂĄs, amelyben egy mese kerĂźl elmondĂĄsra ĂŠs a mĂĄsodik felvonĂĄs kĂśzĂśtt, amely egy beavatĂĄs rituĂĄlĂŠjĂĄt Ă­rja le? RĂŠszemrĂľl a kĂŠrdĂŠs persze mĂŠg mindig az, hogy miĂŠrt lett volna olyan fontos, hogy beleĂŠljem magam? TalĂĄn befolyĂĄsolni kĂŠpes valamilyen irĂĄnyban az embereket? De talĂĄltam mĂĄs furcsasĂĄgot is, a magyar fordĂ­tĂĄssal kapcsolatban. Csak 1835-ben kapja a fordĂ­tĂĄs a VarĂĄzsfuvola nevet, elĂľtte volt VarĂĄzssĂ­p-nak, ĂŠs BoszorkĂĄnysĂ­p-nak is fordĂ­tva. De a legkutyĂĄbbat a vĂŠgĂŠre tartogattam. Az eredeti fordĂ­tĂĄs kĂŠzirata hatfĂŠle kĂŠz Ă­rĂĄsa, hatfĂŠle formĂĄtumban, hatfĂŠle papĂ­ron. A kĂŠzirat az MTA kĂŠzirattĂĄrĂĄban van Irodalom 4r381 jelzet alatt.

Elhihetitek, hogy nem kenyerem az okkultizmus sem, ugyanĂşgy kĂ­vĂźlrĂľl tekintek rĂĄ, mint a vallĂĄsokra ĂŠs mindenfĂŠle kultuszokra. Nem is ĂŠrdekelne engem ez a szabadvakolĂłk ĂĄltal kĂŠszĂ­tett csĂśrĂśmpĂślĂŠs sem, csak bosszant, hogy huszonhat ĂŠvvel ezelĂľtt megprĂłbĂĄltak megkĂ­sĂŠrteni vele! EgyĂŠbkĂŠnt sok mindent Ă­rogatnak ezzel kapcsolatban a neten, idĂŠzek is egyet!

"AlkĂ­mia a VarĂĄzsfuvolĂĄban.
Az alkĂ­mia, mint ĂľsrĂŠgi tudomĂĄny a csak kifelĂŠ orientĂĄlt ember ĂĄtalakulĂĄsĂĄt Ă­rja le egy olyan emberrĂŠ, aki kĂŠpes az erĂŠnyei megĂŠlĂŠsĂŠre. Ehhez hĂĄrom szintet kell egymĂĄs utĂĄn feljebb lĂŠpnie az embernek ahhoz, hogy vĂŠgezetĂźl meghĂłdĂ­thassa a bĂślcsessĂŠg aranyĂĄt.
A nigredo (feketesĂŠg, sĂśtĂŠtsĂŠg) ĂĄllapota, melyet a Szaturnusz ural: Az operĂĄban ennek az ĂĄllapotnak az elsĂľ felvonĂĄs felel meg, amely tĂşlnyomĂłrĂŠszt az erdĂľben jĂĄtszĂłdik. Ezen a szinten a fĂľ akadĂĄlyt Monostatos jelenti (a bĂśrtĂśnĂľr), aki kapcsolatban ĂĄll a Szaturnusszal, ĂŠs az anyag (bĂśrtĂśn)falait reprezentĂĄlja.
Az albedo (fehĂŠrsĂŠg) ĂĄllapota, mely a Hold uralma alatt ĂĄll: Ezt a szintet az operĂĄban az elsĂľ prĂłbĂĄk jelenĂ­tik meg, amelyeket TaminĂłnak ĂŠs PaminĂĄnak ki kell ĂĄllniuk.
A rubedo (vörös, arany) állapota, melyet a Nap ural: Taminót és Paminát a Nap energiái hajtják. Kiállják a víz és a tûz szimbolizálta elemek próbáját, és az alkímiai menyegzõ keretében egyesülnek. Ezen a szinten semmisül meg az Éj királynõje és Monostatos, az alvilág jelképe. Megsemmisülésük egyet jelent azzal, hogy transzformálódnak a felismerés fényébe."


SzeretnĂŠm leszĂśgezni, hogy az ilyen hĂłkusz-pĂłkusz engem egyĂĄltalĂĄn nem hat meg, egĂŠsz egyszerĂťen immunis vagyok minden ehhez hasonlĂł hĂşgyszagĂş eszkĂŠpista kultomĂĄniĂĄval szemben. A kĂŠrdĂŠs csak az, hogy vajon ez az immunitĂĄs vĂĄltotta ki a tanĂ­tĂłnĂľ haragjĂĄt?

VĂŠlemĂŠny?