Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Dzsingisz Kánnal egy jurtában - Látogatás a puszták népénél, Mongóliában
Nagyon beindult a nem "finnugor" útkeresés, én meg jókat mosolygok rajta.
Éppen nyolcszáz éve, 1206-ban mongol lovasok özönlötték el a mai Ulánbátor keleti határát, hogy eljussanak a meghirdetett országgyûlésre, a "kuriltáj"-ra. A nagyvezérek, elõkelõk Dzsingisz kánt választották uralkodójuknak, akitõl a fél világ rettegett. A mongolok lovon hódították meg a világot, kedvenc hátasuk máig meghatározza mindennapjaikat. A lakosság egyhamada, közel egymillió fõ ma is a pusztákon, õsei életmódját követve él.
Dzsingisz Kánnal egy jurtában - Látogatás a puszták népénél, Mongóliában Egy magyar mérnök kalandjai Nigériában Hegyek és vizek országa - Hullámzó kirándulás a Balkán ékkövében, Montenegróban Kirándulás a panelházak között - Az óbudai Fõ tér
Azért az elmúlt nyolcszáz év náluk is jelentõs változásokat hozott: városi jurtáikat szívesen cserélik kõházra, lovukat pedig Mercedesre.
Mongolok vagy tatárok?
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Nem túlzás azt állítani, hogy a Batu kán által mongol földre hurcolt magyarok teremtették meg a civilizációt a nagykáni udvarban. Egyik mesteremberünk készítette ugyanis az akkori világ egyik csodáját: a karakorumi világvárosban egy hatalmas ezüstkutat alkotott, amelybõl az ünnepek idején különbözõ fajta borok és kumisz folyt. A csodás építmény mégsem vonzotta elõdeinket, talán a rossz emlékû "látogatás" miatt.
Csak néhány évszázaddal késõbb merészkedett magyar a mongol pusztákra: az 1870-es években Körösi Csoma Sándor nyomán jutott el Urgába, a mai Ulánbátor elõdjébe Szentkatolnai Bálint Gábor, hogy megtanulja a mongol és a mandzsu nyelvet. Õ még láthatta a jurtapalotákkal telezsúfolt régi fõvárost, és élvezhette a mongolok hagyományos vendégszeretetét, találkozott a régi viselettel, melyet ma már csak múzeumokban csodálhatunk.
A dzsingiszi idõk azonban a XX. században átalakultak, és a modernizáció következtében Urgából Ulánbátor, "a Vörös hõs városa" lett, a városkép pedig jócskán átalakult.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Az ötvenes évek építkezéseinek köszönhetõen ma már szocreál házak fogadnak minket a belvárosban. A régi kolostorok a város peremére szorultak vissza, csakúgy, mint a hagyományos hajlékok, a jurták.
De kik azok a tatárok? A sors furcsa fintora, hogy a mongolokra éppen leggyûlöltebb ellenfeleik neve ragadt rá. A tatárok eredetileg Dzsingisz kán törzsének régi ellenségei voltak, akik között több évtizeden keresztül folyt a harc. Az ellenségeskedés akkor kezdõdött, amikor egy tatár sámán nem tudta meggyógyítani Dzsingisz kán egyik rokonát, ezért megölték. Vér vért követelt, és a két népcsoport között egészen a XIII. századig folyt a harc. Akkor Dzsingisz kán végleg legyõzte a tatárok vezetõit, a népet pedig szétszórta, akik közül sokan katonai szolgálatba kerültek, majd õsi nomád szokás szerint õket küldték elõvédnek a harcokban. Amikor megkérdezték útközben, hogy kik õk, azt felelték, tatárok. Valószínûleg így ragadt a mongolokra õsi ellenségük neve.
Ulánbátor
A "Vörös hõs városa" elnevezést csak 1924 óta használják, azelõtt "Örgõ", vagyis palota volt a neve, melyet az oroszok "Urga" torzításban terjesztettek el. A város 1778-ban telepedett le, korábban a fõváros is költözködött, a városlakók több száz kilométert is megtettek egy év alatt. Örgõ egykori telephelyét sok helyen kõfeliratok örökítették meg.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Mára Ulánbátor sajátos arculatot öltött. A Bogd-hegy négy szent csúcsa között épült fõváros 1 500 méterrel fekszik a tengerszint felett. Fõterét egy nemzeti hõsrõl, Szühebátorról nevezték el, akinek lovasszobrát is láthatjuk a monumentális terepen. A "bátor" név egyébként olyan hõsökre utal, akik nehéz feladatokkal bizonyították férfias erejüket. Ez talán az egyik leggyakoribb név a mongol férfiak között.
Ulánbátor szinte napról napra átalakul: az 1990 óta folyó dinamikus építkezések nyomán kezdi elveszíteni szocreál jellegét, ma már sok üvegpalotán tükrözõdik a mongolok által tisztelt "Kék Ég". A városnak sajátos hangulatot kölcsönöz az állandó napsütés - lehet, hogy azért is sugároznak nyugalmat a mongolok.
Ulánbátor központja még a szocialista építészet jegyeit viseli magán, mára azonban egy-két modern irodaépület megtörte az egyhangúságot. A fõtéren áll az Operaház, a Kulturális Palota, a Polgármesteri Hivatal, valamint a Parlament épülete. A mongol színház épületét a magyar Geleta József tervezte az 1920-as években. A tér nyugati csücskében a történeti múzeum sötétbarna tömbje látható, mely igazi kincseket rejt. A tér bal sarkán máig megmaradt az a régi nyomdaépület, ahol még maga a hõs Szühebátor is dolgozott. Utóbbi az egyetlen régrõl megmaradt épület a szûkebb belvárosban. A régi kolostorokat mind lebontották, és csak a fõtértõl délre lévõk maradhattak meg múzeumként.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Az Állami Könyvtár elõtt a nagy költõ és író, Rincsen szobra magasodik. Helyén egykor Sztálin szobra díszelgett, egészen 1990-ig, amikor is lebontották. A könyvtár mögött már látható a kínai stílusban épített Csojdzsin láma temploma, mely ma helyet ad a Vallástörténeti Múzeumnak. A kolostor csak azért menekült meg a lebontástól, mert nem volt elég raktárépület, így sokáig annak használták.
A múzeumban sok különleges, buddhista misztériumjátékokhoz (cam-tánc) használt maszkot láthatunk, de értékes, régi mongol mesterek által készített szobrok is vannak. A kolostor elõtt megmaradt a démonfal, melynek az volt a szerepe, hogy távol tartsa a démonokat. A kolostortól szép kilátás nyílik a Bogd-hegyre, mely talán a világ elsõ természetvédelmi területe volt: még maga Dzsingisz kán rendelkezett úgy, hogy halál vár arra, aki akár csak egy fûszálat is letép a területen. Talán ennek a szigornak köszönhetõ, hogy a természet máig érintetlen a hegységben.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
A hegy lábánál, az egykori fõváros peremén találjuk a mongol egyházfõ, a Bogdo palotáját. Régen ez volt Urga keleti negyede. A téli palotaegyüttest a vallási vezetõ még II. Miklós orosz cártól kapta ajándékba, a nyári palotaépületei hagyományos kínai stílusban épültek. A múzeum ritkasága az a királyi jurta, amely százötven hópárduc bundájából készült, a Bogdo születésnapjára. A mongol történelemben összesen nyolc egyházfõt iktattak be, közülük az elsõ kettõ volt mongol, a többi Tibetbõl jött. Érdekesség, hogy az utolsó Bogdo 1911-1924 között a mongol államfõ is volt egyben.
Egy üveg mongol vodka megéri az áldozatot - Lapozzon!
Link
Éppen nyolcszáz éve, 1206-ban mongol lovasok özönlötték el a mai Ulánbátor keleti határát, hogy eljussanak a meghirdetett országgyûlésre, a "kuriltáj"-ra. A nagyvezérek, elõkelõk Dzsingisz kánt választották uralkodójuknak, akitõl a fél világ rettegett. A mongolok lovon hódították meg a világot, kedvenc hátasuk máig meghatározza mindennapjaikat. A lakosság egyhamada, közel egymillió fõ ma is a pusztákon, õsei életmódját követve él.
Dzsingisz Kánnal egy jurtában - Látogatás a puszták népénél, Mongóliában Egy magyar mérnök kalandjai Nigériában Hegyek és vizek országa - Hullámzó kirándulás a Balkán ékkövében, Montenegróban Kirándulás a panelházak között - Az óbudai Fõ tér
Azért az elmúlt nyolcszáz év náluk is jelentõs változásokat hozott: városi jurtáikat szívesen cserélik kõházra, lovukat pedig Mercedesre.
Mongolok vagy tatárok?
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Nem túlzás azt állítani, hogy a Batu kán által mongol földre hurcolt magyarok teremtették meg a civilizációt a nagykáni udvarban. Egyik mesteremberünk készítette ugyanis az akkori világ egyik csodáját: a karakorumi világvárosban egy hatalmas ezüstkutat alkotott, amelybõl az ünnepek idején különbözõ fajta borok és kumisz folyt. A csodás építmény mégsem vonzotta elõdeinket, talán a rossz emlékû "látogatás" miatt.
Csak néhány évszázaddal késõbb merészkedett magyar a mongol pusztákra: az 1870-es években Körösi Csoma Sándor nyomán jutott el Urgába, a mai Ulánbátor elõdjébe Szentkatolnai Bálint Gábor, hogy megtanulja a mongol és a mandzsu nyelvet. Õ még láthatta a jurtapalotákkal telezsúfolt régi fõvárost, és élvezhette a mongolok hagyományos vendégszeretetét, találkozott a régi viselettel, melyet ma már csak múzeumokban csodálhatunk.
A dzsingiszi idõk azonban a XX. században átalakultak, és a modernizáció következtében Urgából Ulánbátor, "a Vörös hõs városa" lett, a városkép pedig jócskán átalakult.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Az ötvenes évek építkezéseinek köszönhetõen ma már szocreál házak fogadnak minket a belvárosban. A régi kolostorok a város peremére szorultak vissza, csakúgy, mint a hagyományos hajlékok, a jurták.
De kik azok a tatárok? A sors furcsa fintora, hogy a mongolokra éppen leggyûlöltebb ellenfeleik neve ragadt rá. A tatárok eredetileg Dzsingisz kán törzsének régi ellenségei voltak, akik között több évtizeden keresztül folyt a harc. Az ellenségeskedés akkor kezdõdött, amikor egy tatár sámán nem tudta meggyógyítani Dzsingisz kán egyik rokonát, ezért megölték. Vér vért követelt, és a két népcsoport között egészen a XIII. századig folyt a harc. Akkor Dzsingisz kán végleg legyõzte a tatárok vezetõit, a népet pedig szétszórta, akik közül sokan katonai szolgálatba kerültek, majd õsi nomád szokás szerint õket küldték elõvédnek a harcokban. Amikor megkérdezték útközben, hogy kik õk, azt felelték, tatárok. Valószínûleg így ragadt a mongolokra õsi ellenségük neve.
Ulánbátor
A "Vörös hõs városa" elnevezést csak 1924 óta használják, azelõtt "Örgõ", vagyis palota volt a neve, melyet az oroszok "Urga" torzításban terjesztettek el. A város 1778-ban telepedett le, korábban a fõváros is költözködött, a városlakók több száz kilométert is megtettek egy év alatt. Örgõ egykori telephelyét sok helyen kõfeliratok örökítették meg.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Mára Ulánbátor sajátos arculatot öltött. A Bogd-hegy négy szent csúcsa között épült fõváros 1 500 méterrel fekszik a tengerszint felett. Fõterét egy nemzeti hõsrõl, Szühebátorról nevezték el, akinek lovasszobrát is láthatjuk a monumentális terepen. A "bátor" név egyébként olyan hõsökre utal, akik nehéz feladatokkal bizonyították férfias erejüket. Ez talán az egyik leggyakoribb név a mongol férfiak között.
Ulánbátor szinte napról napra átalakul: az 1990 óta folyó dinamikus építkezések nyomán kezdi elveszíteni szocreál jellegét, ma már sok üvegpalotán tükrözõdik a mongolok által tisztelt "Kék Ég". A városnak sajátos hangulatot kölcsönöz az állandó napsütés - lehet, hogy azért is sugároznak nyugalmat a mongolok.
Ulánbátor központja még a szocialista építészet jegyeit viseli magán, mára azonban egy-két modern irodaépület megtörte az egyhangúságot. A fõtéren áll az Operaház, a Kulturális Palota, a Polgármesteri Hivatal, valamint a Parlament épülete. A mongol színház épületét a magyar Geleta József tervezte az 1920-as években. A tér nyugati csücskében a történeti múzeum sötétbarna tömbje látható, mely igazi kincseket rejt. A tér bal sarkán máig megmaradt az a régi nyomdaépület, ahol még maga a hõs Szühebátor is dolgozott. Utóbbi az egyetlen régrõl megmaradt épület a szûkebb belvárosban. A régi kolostorokat mind lebontották, és csak a fõtértõl délre lévõk maradhattak meg múzeumként.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
Az Állami Könyvtár elõtt a nagy költõ és író, Rincsen szobra magasodik. Helyén egykor Sztálin szobra díszelgett, egészen 1990-ig, amikor is lebontották. A könyvtár mögött már látható a kínai stílusban épített Csojdzsin láma temploma, mely ma helyet ad a Vallástörténeti Múzeumnak. A kolostor csak azért menekült meg a lebontástól, mert nem volt elég raktárépület, így sokáig annak használták.
A múzeumban sok különleges, buddhista misztériumjátékokhoz (cam-tánc) használt maszkot láthatunk, de értékes, régi mongol mesterek által készített szobrok is vannak. A kolostor elõtt megmaradt a démonfal, melynek az volt a szerepe, hogy távol tartsa a démonokat. A kolostortól szép kilátás nyílik a Bogd-hegyre, mely talán a világ elsõ természetvédelmi területe volt: még maga Dzsingisz kán rendelkezett úgy, hogy halál vár arra, aki akár csak egy fûszálat is letép a területen. Talán ennek a szigornak köszönhetõ, hogy a természet máig érintetlen a hegységben.
Fotó: Dr. Obrusánszky Borbála
A hegy lábánál, az egykori fõváros peremén találjuk a mongol egyházfõ, a Bogdo palotáját. Régen ez volt Urga keleti negyede. A téli palotaegyüttest a vallási vezetõ még II. Miklós orosz cártól kapta ajándékba, a nyári palotaépületei hagyományos kínai stílusban épültek. A múzeum ritkasága az a királyi jurta, amely százötven hópárduc bundájából készült, a Bogdo születésnapjára. A mongol történelemben összesen nyolc egyházfõt iktattak be, közülük az elsõ kettõ volt mongol, a többi Tibetbõl jött. Érdekesség, hogy az utolsó Bogdo 1911-1924 között a mongol államfõ is volt egyben.
Egy üveg mongol vodka megéri az áldozatot - Lapozzon!
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
postaimre
- 2013. February 20. 09:20:34
#2 |
szabir
- 2013. February 20. 10:54:20
#3 |
janipapa
- 2013. February 20. 11:17:57
#4 |
postaimre
- 2013. February 20. 11:21:48
#5 |
Kore
- 2013. February 20. 11:40:12
#6 |
jano
- 2013. February 20. 11:41:59
#7 |
szarmata
- 2013. February 20. 13:00:36
#8 |
szabir
- 2013. February 20. 13:38:29
#9 |
postaimre
- 2013. February 20. 14:07:57
#10 |
Gutai Zub
- 2013. February 20. 15:53:33
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.