Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Hagyományos nõi és férfiszerepek eltûnõben
A következõ bejegyzés rendhagyó, egy korábbi bejegyzés kommentjeként született. Aktualitása és terjedelme miatt kerül publikálásra. Rengeteg olyan állítás és megjegyzés van az írásban, mellyel mindenki egyetérthet. Nem csak a férfiakról szól. Elkorcsosultak a társadalmi normák, mit várhatnánk még? Felborult a nemek között kialakult viselkedési formák, ne csodálkozzunk ha sok a probléma.
Férfinak (ahogy embernek is) nem születünk, hanem jó esetben azzá válunk. Ha megnézzük minimum középkorútól lefelé a korosztályokat meglehetõsen elszomorító a kép. Férfiatlan emberkezdemények tömkelege. Persze mit is lehetne várni. Egyre több fiú cseperedik fel csonka családban. Kitõl is sajátíthatná el a férfiúi viselkedés és gondolkodás mikéntjét és hogyanját? Ha a családban (ahol ha van egyáltalán apuka valószínûleg éppen a második, harmadik munkahelyén nyûglõdik éppen) nem, esetleg az iskolában, ahol talán csak mutatóban van férfitanár? A fiúk tekintélyes része elsõ tizennyolc évét, egészen a felsõoktatásig így éli le. Anyukák, óvónénik, tanító- és tanárnénik között.
Mind külsõdleges és mind belsõdleges dolgokban még ha akarja is az ember nagyon nehezen találni férfias közeget. Egyre nehezebben találni férfi fodrászt, férfi eladót vagy férfi gyógyszerészt. Sok más foglalkozást illetve életélési térszínt is írhatnék.
Egy apró példa: A múltkor hagyományos borotvát szerettem volna vásárolni (nem szeretem az eldobható fogyasztói dolgokat ráadásul a hagyományos borotválkozás jobb és férfiasabb is) de az egész városban (megyeszékhely) hiába kerestem az eladóhölgyeknél. Megjegyzem a hölgyek elõször nem is értették mit akarok, aztán meg azt hogy miért is nem jó nekem ami van. Apróság mondhatnánk. Mégis gyanítom minden férfi olvasó tucatszám írhatna hasonló, ennél komolyabb példákat.
Tehát gyakran minta és színhely sincsen avagy társas interakció ahol a férfias viselkedés és gondolkodás színteret nyerhetne, elsajátítódhatna. A genetikai meghatározottság meg sajna nem elég.
Jelen társadalom kasztrálja a férfiak többségét. (Persze gyanítom sokan, fõleg hölgyek vitába szállnak majd ezzel a kijelentéssel) A hagyományos férfiszerepek és feladatok eltûnõben. CSALÁDFENNTARTÓ: Ugyanmár! Az elsõ világháború haditermelésével kezdõdött a dolog. A nõk bekényszerültek a gyárakba. A folyamat pedig száz év alatt teljesen végbement. Manapság már nem létezik az egykeresõs (gazdasági)családmodell. Nemhogy egy fizetésbõl, kettõbõl sem jönnek ki a családok. A második és harmadik munkahely (sajna egyre gyakrabban nõknél is) eredménye korai elhalálozás, szívroham, rák.
Persze borul az egész nemi polaritás is. A gyenge férfiak gyenge nõket eredményeznek. Hogy mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás, azaz gyenge nõk, gyenge férfiak, még gyengébb nõk, még gyengébb férfiak és így tovább; nem tudom. Nincs értelme vitatkozni rajta.
Ami viszont tény, ennyi nyomulós, mosdatlan szájú, párválasztásában és önmagával szemben is igénytelen nõnemû egyedet (és nem nõt!), mint amennyi manapság az utcákon futkároz!
Néha még az életkedve is elmegy az embernek!
Szeretem a nõket! Nagyon is szeretem õket! Szeretem ahogy kinéznek, mozognak, a hangjukat, ahogy a világot szemlélik. A hatalmas és erõs lelküket, a
testi és lelki befogadóképességüket, a feltétel nélküli odaadásukat. Sorolhatnám napestig.
Csak egyre kevesebben vannak! Hol vannak Önök hölgyeim?
A férfi szerepek: Családfenntartó: borul (lásd fentebb). Támasz: A férfi, aki testileg és méginkább lelkileg támaszt nyújt partnerének. Örül ha maga nem rogy össze, nemhogy lelkileg támaszt tudna nyújtani.
Hölgyeim! Hány férfit ismernek akihez, mint erõs tölgyfa törzséhez, oda lehet dõlni és felnézni rá? Tevékeny: rendben tartja a ház környékét és megszereli amit kell. Mikor? Este tízkor, amikor hazaér vagy esetleg a hétvégén, amikor kiütve végre aludni tudna? Egyébként is mit szereljen meg? A sok kínai és mûanyag cuccot? A számtalan ócska, javíthatatlanra tervezett vicik-vacakot? Amúgy is kitõl tanulná meg? A nemlétezõ háztartástan órán esetleg az anyukájától otthon?
Férfi az ágyban: A kizsigerelt életmód, a frusztráltság (és még sorolhatnám) itt is megszedi a maga vámját. Nem úgy és nem annyira mennek a dolgok sokaknál, mint amennyire szeretnék, amennyire természetes lenne.
Az Apa: kevesebb idõ aktívan a gyerekekkel, mint mondjuk, amit összesen evéssel tölt az ember. Számolják csak össze mennyi az aktívan együtt töltött idõ? Pedig a férfiak nagy része is szívesebben hallgatná a kislánya, kisfia csacsogását, lenne a családjával, minthogy a másodállásában megint a fõnöke hülyeségeit hallgassa. Sok szerepet lehetne felsorolni, minden bizonnyal hasonló kicsengéssel, mint az elõbbieket.
No és persze ott vannak szeretett nõink. Túlhajszolva érnek haza a “második mûszakra.” Szívesen lennének a konyhában szakácsnõk, a társaságban úrinõk az ágyban meg “szexi dögök” (csak nehogy összetévesztõdjenek a szerepek), ha még lenne erejük hozzá.
Így hát biceg-bocog az egész. Kelleténél kevesebb szeretettel és szerelemmel, túlhajszolva, lelkileg egyre jobban kiüresedve, a fontos dolgok mellett elmenve.
Elnézést kérek a hosszú kommentekért, sok minden nem is teljesen az eredeti cikkhez tartozik, sok minden a más de hasonló bejegyzések kapcsán született gondolatokat tükrözi.
Amúgy meg, akit nem érdekel nem olvassa el.
Ui: Üdvözlöm a szép hölgyeket! :-)
By: Reszet Elek
Férfinak (ahogy embernek is) nem születünk, hanem jó esetben azzá válunk. Ha megnézzük minimum középkorútól lefelé a korosztályokat meglehetõsen elszomorító a kép. Férfiatlan emberkezdemények tömkelege. Persze mit is lehetne várni. Egyre több fiú cseperedik fel csonka családban. Kitõl is sajátíthatná el a férfiúi viselkedés és gondolkodás mikéntjét és hogyanját? Ha a családban (ahol ha van egyáltalán apuka valószínûleg éppen a második, harmadik munkahelyén nyûglõdik éppen) nem, esetleg az iskolában, ahol talán csak mutatóban van férfitanár? A fiúk tekintélyes része elsõ tizennyolc évét, egészen a felsõoktatásig így éli le. Anyukák, óvónénik, tanító- és tanárnénik között.
Mind külsõdleges és mind belsõdleges dolgokban még ha akarja is az ember nagyon nehezen találni férfias közeget. Egyre nehezebben találni férfi fodrászt, férfi eladót vagy férfi gyógyszerészt. Sok más foglalkozást illetve életélési térszínt is írhatnék.
Egy apró példa: A múltkor hagyományos borotvát szerettem volna vásárolni (nem szeretem az eldobható fogyasztói dolgokat ráadásul a hagyományos borotválkozás jobb és férfiasabb is) de az egész városban (megyeszékhely) hiába kerestem az eladóhölgyeknél. Megjegyzem a hölgyek elõször nem is értették mit akarok, aztán meg azt hogy miért is nem jó nekem ami van. Apróság mondhatnánk. Mégis gyanítom minden férfi olvasó tucatszám írhatna hasonló, ennél komolyabb példákat.
Tehát gyakran minta és színhely sincsen avagy társas interakció ahol a férfias viselkedés és gondolkodás színteret nyerhetne, elsajátítódhatna. A genetikai meghatározottság meg sajna nem elég.
Jelen társadalom kasztrálja a férfiak többségét. (Persze gyanítom sokan, fõleg hölgyek vitába szállnak majd ezzel a kijelentéssel) A hagyományos férfiszerepek és feladatok eltûnõben. CSALÁDFENNTARTÓ: Ugyanmár! Az elsõ világháború haditermelésével kezdõdött a dolog. A nõk bekényszerültek a gyárakba. A folyamat pedig száz év alatt teljesen végbement. Manapság már nem létezik az egykeresõs (gazdasági)családmodell. Nemhogy egy fizetésbõl, kettõbõl sem jönnek ki a családok. A második és harmadik munkahely (sajna egyre gyakrabban nõknél is) eredménye korai elhalálozás, szívroham, rák.
Persze borul az egész nemi polaritás is. A gyenge férfiak gyenge nõket eredményeznek. Hogy mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás, azaz gyenge nõk, gyenge férfiak, még gyengébb nõk, még gyengébb férfiak és így tovább; nem tudom. Nincs értelme vitatkozni rajta.
Ami viszont tény, ennyi nyomulós, mosdatlan szájú, párválasztásában és önmagával szemben is igénytelen nõnemû egyedet (és nem nõt!), mint amennyi manapság az utcákon futkároz!
Néha még az életkedve is elmegy az embernek!
Szeretem a nõket! Nagyon is szeretem õket! Szeretem ahogy kinéznek, mozognak, a hangjukat, ahogy a világot szemlélik. A hatalmas és erõs lelküket, a
testi és lelki befogadóképességüket, a feltétel nélküli odaadásukat. Sorolhatnám napestig.
Csak egyre kevesebben vannak! Hol vannak Önök hölgyeim?
A férfi szerepek: Családfenntartó: borul (lásd fentebb). Támasz: A férfi, aki testileg és méginkább lelkileg támaszt nyújt partnerének. Örül ha maga nem rogy össze, nemhogy lelkileg támaszt tudna nyújtani.
Hölgyeim! Hány férfit ismernek akihez, mint erõs tölgyfa törzséhez, oda lehet dõlni és felnézni rá? Tevékeny: rendben tartja a ház környékét és megszereli amit kell. Mikor? Este tízkor, amikor hazaér vagy esetleg a hétvégén, amikor kiütve végre aludni tudna? Egyébként is mit szereljen meg? A sok kínai és mûanyag cuccot? A számtalan ócska, javíthatatlanra tervezett vicik-vacakot? Amúgy is kitõl tanulná meg? A nemlétezõ háztartástan órán esetleg az anyukájától otthon?
Férfi az ágyban: A kizsigerelt életmód, a frusztráltság (és még sorolhatnám) itt is megszedi a maga vámját. Nem úgy és nem annyira mennek a dolgok sokaknál, mint amennyire szeretnék, amennyire természetes lenne.
Az Apa: kevesebb idõ aktívan a gyerekekkel, mint mondjuk, amit összesen evéssel tölt az ember. Számolják csak össze mennyi az aktívan együtt töltött idõ? Pedig a férfiak nagy része is szívesebben hallgatná a kislánya, kisfia csacsogását, lenne a családjával, minthogy a másodállásában megint a fõnöke hülyeségeit hallgassa. Sok szerepet lehetne felsorolni, minden bizonnyal hasonló kicsengéssel, mint az elõbbieket.
No és persze ott vannak szeretett nõink. Túlhajszolva érnek haza a “második mûszakra.” Szívesen lennének a konyhában szakácsnõk, a társaságban úrinõk az ágyban meg “szexi dögök” (csak nehogy összetévesztõdjenek a szerepek), ha még lenne erejük hozzá.
Így hát biceg-bocog az egész. Kelleténél kevesebb szeretettel és szerelemmel, túlhajszolva, lelkileg egyre jobban kiüresedve, a fontos dolgok mellett elmenve.
Elnézést kérek a hosszú kommentekért, sok minden nem is teljesen az eredeti cikkhez tartozik, sok minden a más de hasonló bejegyzések kapcsán született gondolatokat tükrözi.
Amúgy meg, akit nem érdekel nem olvassa el.
Ui: Üdvözlöm a szép hölgyeket! :-)
By: Reszet Elek
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 3: 123
#1 |
tiszazugi
- 2013. March 08. 15:20:57
#2 |
spartakusz
- 2013. March 08. 16:04:48
#3 |
mattila
- 2013. March 08. 16:08:38
#4 |
fefe
- 2013. March 08. 16:14:25
#5 |
spartakusz
- 2013. March 08. 16:17:03
#6 |
sooska
- 2013. March 08. 16:38:49
#7 |
mattila
- 2013. March 08. 16:39:11
#8 |
sooska
- 2013. March 08. 16:40:17
#9 |
Holdas
- 2013. March 08. 16:54:01
#10 |
mattila
- 2013. March 08. 16:58:52
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.