Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
' A zsidók isten ajándéka'
Nálunk ülésezett a Zsidó Világkongresszus
2013. május 5-e és 7-e között, Izrael létezése óta elõször Izraelen kívül ülésezett a Zsidó Világkongresszus, angolul World Jewish Congress, WJC. Egy zsidó közösségeket és szervezeteket tömörítõ nemzetközi szervezet ez, melyet 1936-ban Genfben alapítottak. Alapító okirata szerint, a Zsidó Világkongresszus fõ célja, hogy zsidó nép diplomáciai karjaként lépjen fel”. A WJC tagság minden zsidó csoport és közösség számára nyitva áll, függetlenül attól, hogy az adott szervezet országában milyen szociális, politikai és gazdaság ideológia érvényesül. A Zsidó Világkongresszus központja New Yorkban van. A szervezet emellett nemzetközi irodákat mûködtet Brüsszelben, Jeruzsálemben, Párizsban, Moszkvában, Buenos Airesben és Genfben.
Lakatos Pál
Jöttek, láttak és bunkósbottal jól fejbe vágtak bennünket, így érezte ezt nagyon sok magyar ember. De nem mindenki. A világkongresszus magyarországi tobzódása után beszéltem egyik városunk fideszes polgármesterével, aki úgy vélekedett, mekkora diplomáciai elismerés is az, hogy ez a szervezet Magyarországot választotta ülése helyszínéül. Majd, amikor azt mondtam neki, hogy a hírek szerint a MAZSIHISZ meghívására jöttek hozzánk, kifejezetten azzal a céllal, hogy hazánkat megrendszabályozzák antiszemitizmusunk miatt, a polgármester azt válaszolta, errõl õ nem hallott semmit. Elgondolkodtam, ha egy város elsõ embere ennyire tájékozatlan (vagy elõttem nem akart színt vallani), akkor mekkora sötétség lehet, ebben az ügyben más fejekben is.
Kezdjük a három napos ostorpattogtatás elõtti napokkal, május harmadikával. Orbán Viktor, talán, hogy már jó elõre kifogja a szelet a vitorlából, nyilatkozott a Jediót Ahronót nevû izraeli napilapnak. Már a felütés is nagyon határozott volt: egyértelmûen nem vagyunk antiszemiták. Kötelességünk visszautasítani ezeket a vádakat, és ugyanakkor végiggondolni, vajon miért látják itt és ma az antiszemitizmust országunk jellemzõi közt, a Magyarországot kívülrõl megítélõk(…).Nézzen körül Európában, elsõsorban annak keleti felén: Magyarország az egyetlen ország, melyben - a náci rémuralom ellenére is - eredeti, nagy zsidó közösség él... Ezért a magyarországi antiszemitizmus nem teoretikus kérdés, hanem személyes ügy" - mondta. Élnek azok a zsidó családok, akik túlélték a holokausztot és azok a magyarok, akik kollaboráltak a nácikkal. Ez az együttélés több problémát vet fel, mint más országok esetében.”
Szóba került a jobbikos országgyûlési képviselõ szerencsétlenül megfogalmazott listázási kijelentése. Gyöngyössy Márton ugyanis úgy fogalmazott, meg kell nézni, hogy a Parlamentben hány zsidó országgyûlési képviselõ foglal helyet. Pontosabb lett volna, ha azt mondja, nézzük meg, a Parlamentben hány többes állampolgárságú képviselõ van. Ugyanis, több országban, köztük például Izraelben is, kifejezetten tiltják a képviselõk többes állampolgárságát. Ezzel kapcsolatban Orbán azt mondta, hogy van a Parlamentben egy szélsõjobboldali párt, a Jobbik, amely a választásokon 17 százalékot ért el (ez közel egymillió szavazatot jelent, L. P.). Képviselõi idõnként elfogadhatatlan módon fogalmaznak, a miniszterelnök szerint. személyesen jelen vagyok a parlamentben, amikor ilyen dolgok elhangzanak, én mindig egyértelmûen kijelentem, hogy nem értünk egyet velük. A mi politikánk a „zéró tolerancia” politikája az antiszemitizmussal szemben" - tette hozzá. Éppen ezért Orbán szomorúságát fejezte ki a Zsidó Világkongresszus vezetõi részérõl a személyét ért kritika miatt. Nem rejtette véka alá, hogy e mögött személyes sértettség is lehet, utalva Ronald Lauder világkongresszusi elnök magyarországi üzleti kapcsolataira, s kijelentette, hogy az õ bírálata kifejezetten „üzleti okokon alapul. Bírósági eljárás folyik az õ cége képviselõi és a magyar kormány között. Amikor személyesen érintett vagy, akkor nem lehetsz objektív" - utalt a sukorói kaszinóépítés kudarcba fulladt tervére. Szóba hozta az antiszemita vád érzelmi következményeit is: „Elsõ alkalommal szíven ütött, második alkalommal fájt, harmadik alkalommal visszautasítottam. Kereszténységem véd meg engem ezektõl. A vádak abban gyökereznek, hogy én nemzeti politikus vagyok. Én ugyan Európa-párti, de mindemellett magyar és kereszténydemokrata vagyok. Egy igazi keresztény nem képes támogatni semmit sem, ami az emberi szabadság és méltóság ellen való".
A Jobbikra vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: „Valós, növekvõ veszély”, s felsorolta az okokat is. Az egész világon felbukkannak olyan politikai irányzatok, amelyeket a gyûlölet éltet, düh és csalódottság a kialakult társadalmi helyzet miatt. Létezik egy európai bûnbakkeresési hajlam, és ez mindig veszélyes. „Nekünk Magyarországon nagyon óvatosnak kell lennünk és a leghatározottabban fellépünk e jelenséggel szemben. Ha meg akarjuk védeni a demokráciát, akkor elszántnak kell lennünk a Jobbikkal szemben". A szólás szabadsága nagyon fontos egy demokráciában, de amikor összetûzésbe kerül a szólás szabadsága az ember tiszteletével, a mostani kormány ezt nem fogadhatja el. Betiltották a Jobbik félkatonai szervezeteit, amelyek a baloldali liberális kormány idején mûködhettek, mondta Orbán. Olyan törvényeket hoztak, folytatta, amelyek szerint az ilyen szervezkedések bûncselekménynek minõsülnek. Világossá tették, hogy az uszítás és a holokauszttagadás bûncselekménynek számít - sorolta. valaki egy közösség tiszteletét sérti meg, egyaránt indítható ellene büntetõ- és polgári eljárás. Ilyen nem létezik Európa más országaiban és erre mi büszkék vagyunk" - tette hozzá.
Mint a FIDESZ elnöke, egyértelmûen kizárta a koalíciót a Jobbikkal, sõt, annak a lehetõségét is elvetette, hogy külsõ támogatásukkal alakítson majd kisebbségi kormányt. „Nem vezettem és nem is fogok kisebbségi kormányt vezetni" - közölte. nem jó a demokráciának" – tette hozzá.
A zsidókról is kifejtette véleményét Orbán: „Nincs semmilyen szándékuk bántani bennünket (…) Azt magyarázom az embereknek, hogy nekünk tilos a zsidókra, mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk, mint Isten ajándékára. Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, melynek részei a zsidók is". Létezik az újfajta antiszemitizmus Európában, amely egy mély Izrael-ellenes politika. Szerinte azonban nem szabad azt mondani, hogy mindenki, aki Izrael politikáját kritizálja, az antiszemita. „Világossá kell tenni, hogy, ha az Izrael iránti kritika túllépi a racionalitás határait, az már antiszemitizmus. Azonban, ha bármilyen logikus érvünk van Izrael bármely kormányának politikájával kapcsolatban, jogunk van elmondani azt."
Ezt követõen a miniszterelnök sorolta, hogy kormánya mi tett és mit kíván tenni a holocaust áldozataiért: holokauszt zsidó és magyar áldozatai, akiket nem megfelelõen védtünk meg, köztünk élnek, ezért nehéz szembenézni a múlttal, de nem zárkózhatunk el elõle. Az elmúlt években többet tettünk e témában, mint bárki az elõzõ évtizedekben." Hangsúlyozottan megemlítette, hogy elsõ kormányzása idején, miniszterelnökként bevezette a Holokauszt Emléknapot minden iskolában.
A zsidó állam magyarjairól is beszélt Orbán Viktor: én értelmezésem szerint õk a magyar nemzet részei" – tette egyértelmûvé álláspontját ezen a területen is a miniszterelnök.
Ezek után, gondolná az ember, a világkongresszus hivatalosai a tenyerükön hordozzák majd Orbánt. Ehelyett pofonzuhatag következett, amelynek a kezdete az volt, ahogy már említettem, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) – abszolúte nem Orbán ellensége – megkérte a Zsidó Világkongresszust (WJC), hogy következõ plenáris ülését kivételesen ne Izraelben, hanem Magyarországon tartsa. A növekvõ honi antiszemita veszélyre való tekintettel. Ezt követõen jöttek a hazai tüntetések a cionizmus ellen. Elõször a Nemzeti Motorosok tervezett tüntetését tiltatta be önkényesen, a már megadott engedély ellenére a belügyminiszterrel, majd ugyanígy cselekedett a jobbikos Hegedûs képviselõnõ cionizmus ellenes tüntetésével kapcsolatosan is. A bíróság ezt az orbáni tettet is megsemmisítette, s a tüntetést meg is tartották.
Kapott is a független magyar bíróság egy kis ejnye-bejnyét Orbántól: bíróság mai döntését a szombati anticionista tüntetés engedélyezésérõl elfogadhatatlannak tartom. Álláspontom egyértelmû: bármely köntösbe is bújtatott, nyilvánvalóan antiszemita szándékú rendezvénynek, a jogállam kijátszásának Magyarországon nincs helye. Az ilyen rendezvények engedélyezése sem a magyar emberek értékrendjével, sem az alkotmány betûjével, sem annak szellemével nem fér össze. Ezért arra kérem a Legfelsõbb Bíróság elnökét, vizsgálja meg, Magyarországnak milyen jogi eszközök állnak rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az alkotmánynak. Ezzel egy idõben utasítottam a belügyminisztert, hogy minden törvényes eszközt használjon fel az alkotmányellenes rendezvény megakadályozására." Aztán minden maradt a régiben. Ez volt az elsõ pofon Orbánnak, amit egy még közvetlenebb tasli követett.
Orbán ugyanis csak akkor volt hajlandó bevonulni a WJC nyitó vacsorájának helyszínére, ha minden delegált leült és elhallgatott. De sehogy sem akartak leülni és elhallgatni, mire kormányfõnk kénytelen volt bevonulni az õt egyáltalán nem tisztelõ, zsibongó vacsoravendégek közé. Eztán következett az elnök, Lauder kirohanása, aki beszédében a zsidókat a deportálástól mentõ Horthyt aljas antiszemitának („vicious antisemite”) nevezte, és megemlítette, hogy az elsõ zsidókat Magyarországról az õ kormányzósága alatt vitték el. (…) A magyarországi zsidók azt várják Orbán Viktor kormányfõtõl, hogy tegyen határozott lépéseket, és tegye egyértelmûvé az egész magyar lakosság számára, hogy nem tûri az intoleranciát. Beszélt Lauder a Jobbikról is: „egy bizonyos parlamenti párt", a Jobbik aggasztja õket leginkább. „Antiszemitizmusával, a romák elleni gyûlölködésével és a külvilág elleni paranoid kirohanásaival a Jobbik besározza Magyarország jó hírét. (…)Itt az ideje erõs irányításnak és a még erõsebb intézkedéseknek"- szögezte le R. Lauder. ország jó hírét nem a külföldi sajtó mocskolta be, hanem szélsõséges erõk"- tette még hozzá.
„Nem azért utalok ezekre az eseményekre, mert nem vagyunk kellõképpen tisztában velük, hanem azért, mert ma ismét egyre növekvõ tudatlanságot, egyre növekvõ intoleranciát és egyre növekvõ gyûlöletet tapasztalunk. Ismét az antiszemitizmus gyalázatának vagyunk tanúi" - mondta. A WJC elnöke kifejtette: azt látják, hogy egyre többen tagadják a holokausztot, egyre többen vannak abban a régi tévhitben, hogy a zsidók irányítják a világot, és sokan a zsidókat okolják a gazdasági válság miatt is. Hozzátette, hogy ez nem kizárólag Magyarországra jellemzõ, ilyen tapasztalataik vannak például Görögországban, Ukrajnában és más országokban is.
Magyarországon a zsidók talán azért fontolgatják, hogy elhagyják az országot, mert manapság „olyan antiszemitákat dicsõítenek, mint Horthy Miklós", és magyar tisztviselõk a Horthy emlékét ápoló szobrokat lepleznek le. A Zsidó Világkongresszus, még vasárnapi közleményében sajnálatát fejezte ki, hogy Orbán Viktor vasárnapi beszédében „nem adott megfelelõ biztosítékot arra, hogy egyértelmû választóvonalat húzott volna kormánya és a szélsõjobboldal közé". A ZSVK nagyra értékeli Orbán Viktor miniszterelnök beszédét, melyet a nemzetközi zsidó közösséghez intézett. Üdvözöljük, hogy a miniszterelnök világossá tette, az antiszemitizmus elfogadhatatlan és nem tolerálható. Ugyanakkor a miniszterelnök nem konfrontálódott a probléma valós létével: A veszélyt, melyet az antiszemitizmus jelent általánosságban, illetve különösen azzal, amit a Jobbik, szélsõ jobboldali párt jelent. Sajnáljuk, hogy Orbán Úr nem reagált semmilyen közelmúltbeli rasszista illetve antiszemita eseményre, ami az országban történt. Ugyancsak nem szolgált megfelelõ biztosítékokkal vagy tervvel sem, amely direkt elhatárolódást jelent a kormány és a szélsõ jobb között. Mivel a zsidó emberek tanultak a történelembõl, számukra a tettek fontosabbak a szónál, függetlenül attól, hogy azok milyen formában hangzanak el. A ZSVK a továbbiakban is folytatni fogja azokat az erõfeszítéseit, melyek segítik a demokratikus erõk harcát, Magyarországon és más országokban egyaránt a fokozódó gyûlölet és antiszemitizmus ellen. Továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni az eseményeket.”
Hiába tépte meg tehát ruháját Orbán, a pofonzuhatagot nem kerülhette el. Kiderült, vannak olyan emberek, akiknek ha a kezed nyújtod az egész karod sem elég. Lauder részérõl azért egy kis mea culpára jutott még idõ. Az esemény záróbeszédében Ronald S. Lauder elnézést kért a korábban általa mondottakért, miután délután tudomására jutott, hogy a miniszterelnök múlt pénteken úgy nyilatkozott: a Jobbik egyre növekvõ veszélyt jelent a demokráciára. Mennyi többlet szavazatot jelent ez a Jobbiknak? Ugyanakkor miféle bocsánatkérés volt ez? Jó nagyot rúgott Orbánba Lauder, miközben elismerte, anélkül beszélt, hogy elõbb tájékozódott volna. Vajon hányszor történt már vele ilyesmi?
Ezek a történések eszembe juttatták a hazai zsidóság vezetõvel lezajlott, egyoldalú összeütközésem. Azaz, õk beszéltek én meg elszenvedtem a következményeket. Történt ugyanis, hogy 2000-ben vagy 2001-ben az Európai Zsidó Kongresszusán, ahol jelen volt Zoltay Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezetõ elnöke, a következõ közleményt fogadták el: „Magyarországon, a közszolgálati Magyar Rádióban hallható egy mûsor, a Vasárnapi Újság, amely mûsor is és annak vezetõje az adófizetõk pénzébõl, nyíltan antiszemita. Ezzel aztán a vezetõ hírügynökségek telekürtölték a nagyvilágot. Felhívtam Zoltayt, s a következõket mondtam neki: Zoltay úr! A Vasárnapi Újság-amelynek én vagyok a fõszerkesztõje, nem antiszemita, s nem vagyok az én sem. A Vasárnapi Újság támadja a korrupt vezetõket és a zsidó vezetõk között is nagyon sok a korrupt. Megkértem az ügyvezetõ igazgatót, jöjjön be a mûsorba, s élõben beszéljünk errõl. Zoltay a meghívást elutasította. Nyíltan már nem vállalta a megméretést, csupán a távollétemben volt olyan bátor és „következetes”. Bizonyára ez az összeütközés is gyorsította az eltávolításom a Magyar Rádióból. Mert, hogy is jöhetek én ahhoz, hogy kijelentem, közöttük is vannak korruptak, meg aztán nem hagytam szó nélkül, hogy a mûsoromról, s rólam valótlanságokat állítottak.
Engem nem érdekel, hogy a hazai zsidóság vezetõi miként vélekednek ebben az esetben Orbánról. Azt már inkább szeretném tudni, Magyarország gondolkodó lakossága miképpen vélekedik a miniszterelnök hatalomféltésérõl? Engem mélységesen elszomorított, amikor azt tapasztaltam, Orbán nem népünknek akart megfelelni ezen a szégyenteljes pár napon, hanem a kéretlen jött vendégek kegyeit kereste. Hûtlen volt hozzánk, cserbenhagyott bennünket. A zéró tolerancia bajnoka hagyta megalázni magát, bennünket, Magyarországot. Hagyta, hogy idegenek sárba tapossák történelmünket. Egy szót sem szólt akkor, amikor a sanda szándékkal idejöttek gyalázták példádul Horthy Miklóst. Ez nekem azt jelenti, ha az egyéni érdeke úgy kívánja, bármikor odavet bennünket koncként, bármikor az ebek martalékai lehetünk. Nagyon fájdalmas volt ezt megtapasztalni.
Nézzük hát meg, mit is jegyzett fel a történelem Horthyról, viszonyáról a zsidókhoz.
Azt már többször is említettem, a hazai zsidóság „elitje”, Chorin Ferenc, Weiss Manfréd és 37 családtagjuk, Horthy kifejezett támogatásával jutott ki Portugáliába. Magyarországról, a Bécs közeli schwehati repülõtérre SS katonák kísérték a kincsekkel megrakott zsidó társaságot. Portugáliában pedig, az ottani vámosok azt mondták, õk életükben annyi kincset együtt még nem láttak, mint amennyivel a magyarországi zsidók menekültek hozzájuk.
További történelmi dokumentumok következnek: „...Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország legalább két nemzedéken át, egészen a 2. világháború végéig az ellenállás szigetének bizonyult a Kelet- és Közép-Európát elárasztó mindkét nagy antiszemita hullámmal: a cári Oroszország fél-ázsiai és feudális antiszemitizmusával valamint Németország és Ausztria középosztályának szocioökonómiai és nacionalista antiszemitizmusával szemben. Ezen a szigeten a magyarországi zsidók veszély, elnyomás, sõt akadály nélkül éltek és boldogultak; életük a kisebb aggodalmak és alig észrevehetõ változások között folyt, s úgy látszott, biztonságban van a történelmi események zajlásai közepette. A földbirtokos arisztokráciától vezetett és ellenõrzött magyarok a magyarul beszélõ zsidókat „államalkotó” magyaroknak tekintették, s megengedték nekik, hogy a kereskedelemben, az iparban és az üzleti világban tevékenykedjenek és boldoguljanak...
.
..A zsidóellenes törvények (1941-ben és 1942-ben) nem jelentették a zsidók teljes gazdasági tönkretételét Magyarországon. A zsidó lakosság jelentõs része folytathatta tevékenységét, hivatását, foglalkozását. A zsidó vagyonok, ezek jövedelmei általában érintetlenek és hozzáférhetõek maradtak. Ezek a törvények kiszámított kompromisszumot képviseltek: a náci tömegnek odadobták azt a sok ezernyi munkahelyet csillapítóként, amelyet egyes zsidóktól elvettek, a zsidó közösségnek azonban lehetõvé tették, hogy tulajdonjoga megmaradjon, s kivárja Hitler vereségének napját. A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége nyomán a szomszédos országokban már tomboló zsidóirtás alatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették." (The Jews in the Soviet Satellites, 1953., Syracuse University Press, 379-385. o.)
A.W. S. Randall leírása szerint:
„Namier professzor a zsidó képviselettõl (agency) tegnap közölte velem, hogy az õ emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idõ elõtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élõ 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta õ - úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sõt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévõ zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy a lehetõség már elõ lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára.
„Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni. " (Kézírás) kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi."
(A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar- Brit Titkos Tárgyalások,1943. Ez a bizonyíték 1943. október 14-idátummal C12035 szám-jelzéssel, és 1943. október 15, F.O.371/34498 számmal van nyilvántartva.)
Az Amerikai Kongresszus köszönet mondott Horthy Miklósnak az 1944 – es, a zsidó lakosság megmentéséért, errõl sem lenne szabad elfeledkezni. ( !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! )
Napjainkból is elõhozható a cionista véleménnyel ellentétese álláspont Horthy Miklóssal kapcsolatosan. Idézzük hát a közelmúltból Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselõt, a washingtoni törvényhozás egyetlen holocaust túlélõjét és Montgomeryt, az Amerikai Egyesült Államok egykori, háború alatti budapesti nagykövetét Horthyról és arról, milyen szerepe volt a kormányzónak a budapesti zsidók egy részének megmenekülésében. Lantos képviselõ, Horthy Miklós parancsnokát - és így rajta keresztül a kormányzót – külön is méltatta az Egyesült Államok törvényhozásában, 1994. május 26-án, amikor is a demokratapárti képviselõ ezzel kezdte méltató beszédét:
„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hõsének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történõ deportálástól. ( !!!!!!!!!!!!! )
1944 nyarának viharos idején a szövetséges erõk Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végsõ megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hõsi együtt érzõ és emberséges tettet hajtottak végre abban az idõben.
El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idõk bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó. 1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fõvárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendõrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erõ nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentõs, még élõ zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelõen el tudja végezni.
Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó elsõ magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erõ vezetõje államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendõri erõvel váltsa fel. Õk azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól." (...)
Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az elõkészületeket Baky és csendõri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az elsõ páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezetõ valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendõrsége nem távozik, és nem oszlik fel, megsemmisítik õket.
1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erõit. Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erõvel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erõfeszítésnek eredményeként - amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett - Budapestnek a nácik által történõ késõbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették.
Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetõvé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elõl. (…)
1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkezõ esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna."
Lantosról tudhatjuk, már csak származása miatt is, a globalizmus, a liberalizmus feltétlen híve volt. Ha tehát õ is így vélekedik, talán érdemes lenne Lauder úrnak is felülvizsgálnia a nézeteit.
Most pedig következzék Montgomery nagykövet visszaemlékezése Horthy Miklósról: „1939. március 15-én a budapesti Királyi Operaházban ünnepséget rendeztek. Hitler éppen ezen a napon foglalta el Csehországot, ami miatt erõs feszültség volt érezhetõ Budapesten, írja az amerikai nagykövet, aki ott volt az operai rendezvényen, amikor az ünnepséget megszakították az ütemes „Igazságot Szálasinak!" kiáltások. A nyilaskeresztes tüntetés Horthy és Teleki ellen is irányult. A kiabálás egyre hangosabb lett és ekkor Montgomery, vejével együtt megdöbbenve látta, hogy az a kormányzó páholyából jön. Belépve döbbent meg, hogy „ketten vagy hárman feküdtek a padlón. A kormányzó egy másik embert a torkánál ragadott meg, pofozta és azt kiabálta, mint késõbb lefordították nekem: „Képes lennél elárulni a hazádat?' A kormányzó egymaga volt, de uralta a helyzetet. Amikor földre dobta a férfit, valamit mormolt magában, kezével leporolta ruháját és egy szó nélkül haladt el mellettünk".
A zsidótörvényekrõl ezt írja emlékiratában az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövete:
„Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhetõ, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni, mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának idõszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban."
Montgomery így ír a Horthy-korszak azon döntésérõl, hogy zsidó menekülteket fogad be: „Hõsi tett volt a kormány részérõl, hogy igen sok külföldi, fõként lengyel, szlovák és osztrák zsidót engedett be. Már az is elegendõ bizonyítéka lett volna bátorságának, ha a kormány - a német nyomással dacolva - saját zsidó polgárait védte volna meg, és ugyanakkor lezárja határait. De Magyarország többet tett, mint amit morálisan el lehetett várni tõle azzal, hogy sajátjain kívül külföldi zsidóknak is menedéket nyújtott." De még akkor is, amikor már engednie kellett, „Magyarország azt lassabban és méltóságteljesebben tette szomszédjainál."
Az amerikai nagykövet, könyvében idézi Anne O'Hare McCormicknak a New York Times 1944. július 15-i számában megjelent írását:
„Magyarország javára szól, hogy ameddig Németország meg nem szállta, az ország a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Romániából menekült zsidók utolsó mentsvára volt Közép-Európában."
Montgomery könyve egy másik részén ismét idézi a Budapestrõl tudósító McCormickot, aki lapja 1945. november 26-i számában azt írta:
a zsidók nem szenvedtek annyit, mint a szomszédos országokban élõ zsidók, mert a legrosszabb üldözés csak azután kezdõdött, hogy a németek 1944-ben teljes mértékben a markukba kaparintották az országot. Az elõtt zsidó vállalkozásokat „árjásítottak”, de az átvevõk közül sokan a tulajdonukból megfosztottak barátai voltak és a vagyonukat õrizték számukra."
Ennyit Horthy Miklósról, aki Lauder szerint „aljas antiszemita”. Ezeket a történelmi tényeket kellett volna felsorolni egy magára és országára valamit adó miniszterelnöknek, kormánytagnak, pártkatonának. De mindenki hallgatott. Hagyták, hogy a hívatlan vendégek megint belénk töröljék a Negev sivatagban beporosodott cipõjüket, ahonnan éppen az õslakos beduinokat akarják kiûzni. Mert nekik ezt is szabad.
Világ Magyarsága, május 16. szám
2013. május 5-e és 7-e között, Izrael létezése óta elõször Izraelen kívül ülésezett a Zsidó Világkongresszus, angolul World Jewish Congress, WJC. Egy zsidó közösségeket és szervezeteket tömörítõ nemzetközi szervezet ez, melyet 1936-ban Genfben alapítottak. Alapító okirata szerint, a Zsidó Világkongresszus fõ célja, hogy zsidó nép diplomáciai karjaként lépjen fel”. A WJC tagság minden zsidó csoport és közösség számára nyitva áll, függetlenül attól, hogy az adott szervezet országában milyen szociális, politikai és gazdaság ideológia érvényesül. A Zsidó Világkongresszus központja New Yorkban van. A szervezet emellett nemzetközi irodákat mûködtet Brüsszelben, Jeruzsálemben, Párizsban, Moszkvában, Buenos Airesben és Genfben.
Lakatos Pál
Jöttek, láttak és bunkósbottal jól fejbe vágtak bennünket, így érezte ezt nagyon sok magyar ember. De nem mindenki. A világkongresszus magyarországi tobzódása után beszéltem egyik városunk fideszes polgármesterével, aki úgy vélekedett, mekkora diplomáciai elismerés is az, hogy ez a szervezet Magyarországot választotta ülése helyszínéül. Majd, amikor azt mondtam neki, hogy a hírek szerint a MAZSIHISZ meghívására jöttek hozzánk, kifejezetten azzal a céllal, hogy hazánkat megrendszabályozzák antiszemitizmusunk miatt, a polgármester azt válaszolta, errõl õ nem hallott semmit. Elgondolkodtam, ha egy város elsõ embere ennyire tájékozatlan (vagy elõttem nem akart színt vallani), akkor mekkora sötétség lehet, ebben az ügyben más fejekben is.
Kezdjük a három napos ostorpattogtatás elõtti napokkal, május harmadikával. Orbán Viktor, talán, hogy már jó elõre kifogja a szelet a vitorlából, nyilatkozott a Jediót Ahronót nevû izraeli napilapnak. Már a felütés is nagyon határozott volt: egyértelmûen nem vagyunk antiszemiták. Kötelességünk visszautasítani ezeket a vádakat, és ugyanakkor végiggondolni, vajon miért látják itt és ma az antiszemitizmust országunk jellemzõi közt, a Magyarországot kívülrõl megítélõk(…).Nézzen körül Európában, elsõsorban annak keleti felén: Magyarország az egyetlen ország, melyben - a náci rémuralom ellenére is - eredeti, nagy zsidó közösség él... Ezért a magyarországi antiszemitizmus nem teoretikus kérdés, hanem személyes ügy" - mondta. Élnek azok a zsidó családok, akik túlélték a holokausztot és azok a magyarok, akik kollaboráltak a nácikkal. Ez az együttélés több problémát vet fel, mint más országok esetében.”
Szóba került a jobbikos országgyûlési képviselõ szerencsétlenül megfogalmazott listázási kijelentése. Gyöngyössy Márton ugyanis úgy fogalmazott, meg kell nézni, hogy a Parlamentben hány zsidó országgyûlési képviselõ foglal helyet. Pontosabb lett volna, ha azt mondja, nézzük meg, a Parlamentben hány többes állampolgárságú képviselõ van. Ugyanis, több országban, köztük például Izraelben is, kifejezetten tiltják a képviselõk többes állampolgárságát. Ezzel kapcsolatban Orbán azt mondta, hogy van a Parlamentben egy szélsõjobboldali párt, a Jobbik, amely a választásokon 17 százalékot ért el (ez közel egymillió szavazatot jelent, L. P.). Képviselõi idõnként elfogadhatatlan módon fogalmaznak, a miniszterelnök szerint. személyesen jelen vagyok a parlamentben, amikor ilyen dolgok elhangzanak, én mindig egyértelmûen kijelentem, hogy nem értünk egyet velük. A mi politikánk a „zéró tolerancia” politikája az antiszemitizmussal szemben" - tette hozzá. Éppen ezért Orbán szomorúságát fejezte ki a Zsidó Világkongresszus vezetõi részérõl a személyét ért kritika miatt. Nem rejtette véka alá, hogy e mögött személyes sértettség is lehet, utalva Ronald Lauder világkongresszusi elnök magyarországi üzleti kapcsolataira, s kijelentette, hogy az õ bírálata kifejezetten „üzleti okokon alapul. Bírósági eljárás folyik az õ cége képviselõi és a magyar kormány között. Amikor személyesen érintett vagy, akkor nem lehetsz objektív" - utalt a sukorói kaszinóépítés kudarcba fulladt tervére. Szóba hozta az antiszemita vád érzelmi következményeit is: „Elsõ alkalommal szíven ütött, második alkalommal fájt, harmadik alkalommal visszautasítottam. Kereszténységem véd meg engem ezektõl. A vádak abban gyökereznek, hogy én nemzeti politikus vagyok. Én ugyan Európa-párti, de mindemellett magyar és kereszténydemokrata vagyok. Egy igazi keresztény nem képes támogatni semmit sem, ami az emberi szabadság és méltóság ellen való".
A Jobbikra vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: „Valós, növekvõ veszély”, s felsorolta az okokat is. Az egész világon felbukkannak olyan politikai irányzatok, amelyeket a gyûlölet éltet, düh és csalódottság a kialakult társadalmi helyzet miatt. Létezik egy európai bûnbakkeresési hajlam, és ez mindig veszélyes. „Nekünk Magyarországon nagyon óvatosnak kell lennünk és a leghatározottabban fellépünk e jelenséggel szemben. Ha meg akarjuk védeni a demokráciát, akkor elszántnak kell lennünk a Jobbikkal szemben". A szólás szabadsága nagyon fontos egy demokráciában, de amikor összetûzésbe kerül a szólás szabadsága az ember tiszteletével, a mostani kormány ezt nem fogadhatja el. Betiltották a Jobbik félkatonai szervezeteit, amelyek a baloldali liberális kormány idején mûködhettek, mondta Orbán. Olyan törvényeket hoztak, folytatta, amelyek szerint az ilyen szervezkedések bûncselekménynek minõsülnek. Világossá tették, hogy az uszítás és a holokauszttagadás bûncselekménynek számít - sorolta. valaki egy közösség tiszteletét sérti meg, egyaránt indítható ellene büntetõ- és polgári eljárás. Ilyen nem létezik Európa más országaiban és erre mi büszkék vagyunk" - tette hozzá.
Mint a FIDESZ elnöke, egyértelmûen kizárta a koalíciót a Jobbikkal, sõt, annak a lehetõségét is elvetette, hogy külsõ támogatásukkal alakítson majd kisebbségi kormányt. „Nem vezettem és nem is fogok kisebbségi kormányt vezetni" - közölte. nem jó a demokráciának" – tette hozzá.
A zsidókról is kifejtette véleményét Orbán: „Nincs semmilyen szándékuk bántani bennünket (…) Azt magyarázom az embereknek, hogy nekünk tilos a zsidókra, mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk, mint Isten ajándékára. Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, melynek részei a zsidók is". Létezik az újfajta antiszemitizmus Európában, amely egy mély Izrael-ellenes politika. Szerinte azonban nem szabad azt mondani, hogy mindenki, aki Izrael politikáját kritizálja, az antiszemita. „Világossá kell tenni, hogy, ha az Izrael iránti kritika túllépi a racionalitás határait, az már antiszemitizmus. Azonban, ha bármilyen logikus érvünk van Izrael bármely kormányának politikájával kapcsolatban, jogunk van elmondani azt."
Ezt követõen a miniszterelnök sorolta, hogy kormánya mi tett és mit kíván tenni a holocaust áldozataiért: holokauszt zsidó és magyar áldozatai, akiket nem megfelelõen védtünk meg, köztünk élnek, ezért nehéz szembenézni a múlttal, de nem zárkózhatunk el elõle. Az elmúlt években többet tettünk e témában, mint bárki az elõzõ évtizedekben." Hangsúlyozottan megemlítette, hogy elsõ kormányzása idején, miniszterelnökként bevezette a Holokauszt Emléknapot minden iskolában.
A zsidó állam magyarjairól is beszélt Orbán Viktor: én értelmezésem szerint õk a magyar nemzet részei" – tette egyértelmûvé álláspontját ezen a területen is a miniszterelnök.
Ezek után, gondolná az ember, a világkongresszus hivatalosai a tenyerükön hordozzák majd Orbánt. Ehelyett pofonzuhatag következett, amelynek a kezdete az volt, ahogy már említettem, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) – abszolúte nem Orbán ellensége – megkérte a Zsidó Világkongresszust (WJC), hogy következõ plenáris ülését kivételesen ne Izraelben, hanem Magyarországon tartsa. A növekvõ honi antiszemita veszélyre való tekintettel. Ezt követõen jöttek a hazai tüntetések a cionizmus ellen. Elõször a Nemzeti Motorosok tervezett tüntetését tiltatta be önkényesen, a már megadott engedély ellenére a belügyminiszterrel, majd ugyanígy cselekedett a jobbikos Hegedûs képviselõnõ cionizmus ellenes tüntetésével kapcsolatosan is. A bíróság ezt az orbáni tettet is megsemmisítette, s a tüntetést meg is tartották.
Kapott is a független magyar bíróság egy kis ejnye-bejnyét Orbántól: bíróság mai döntését a szombati anticionista tüntetés engedélyezésérõl elfogadhatatlannak tartom. Álláspontom egyértelmû: bármely köntösbe is bújtatott, nyilvánvalóan antiszemita szándékú rendezvénynek, a jogállam kijátszásának Magyarországon nincs helye. Az ilyen rendezvények engedélyezése sem a magyar emberek értékrendjével, sem az alkotmány betûjével, sem annak szellemével nem fér össze. Ezért arra kérem a Legfelsõbb Bíróság elnökét, vizsgálja meg, Magyarországnak milyen jogi eszközök állnak rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az alkotmánynak. Ezzel egy idõben utasítottam a belügyminisztert, hogy minden törvényes eszközt használjon fel az alkotmányellenes rendezvény megakadályozására." Aztán minden maradt a régiben. Ez volt az elsõ pofon Orbánnak, amit egy még közvetlenebb tasli követett.
Orbán ugyanis csak akkor volt hajlandó bevonulni a WJC nyitó vacsorájának helyszínére, ha minden delegált leült és elhallgatott. De sehogy sem akartak leülni és elhallgatni, mire kormányfõnk kénytelen volt bevonulni az õt egyáltalán nem tisztelõ, zsibongó vacsoravendégek közé. Eztán következett az elnök, Lauder kirohanása, aki beszédében a zsidókat a deportálástól mentõ Horthyt aljas antiszemitának („vicious antisemite”) nevezte, és megemlítette, hogy az elsõ zsidókat Magyarországról az õ kormányzósága alatt vitték el. (…) A magyarországi zsidók azt várják Orbán Viktor kormányfõtõl, hogy tegyen határozott lépéseket, és tegye egyértelmûvé az egész magyar lakosság számára, hogy nem tûri az intoleranciát. Beszélt Lauder a Jobbikról is: „egy bizonyos parlamenti párt", a Jobbik aggasztja õket leginkább. „Antiszemitizmusával, a romák elleni gyûlölködésével és a külvilág elleni paranoid kirohanásaival a Jobbik besározza Magyarország jó hírét. (…)Itt az ideje erõs irányításnak és a még erõsebb intézkedéseknek"- szögezte le R. Lauder. ország jó hírét nem a külföldi sajtó mocskolta be, hanem szélsõséges erõk"- tette még hozzá.
„Nem azért utalok ezekre az eseményekre, mert nem vagyunk kellõképpen tisztában velük, hanem azért, mert ma ismét egyre növekvõ tudatlanságot, egyre növekvõ intoleranciát és egyre növekvõ gyûlöletet tapasztalunk. Ismét az antiszemitizmus gyalázatának vagyunk tanúi" - mondta. A WJC elnöke kifejtette: azt látják, hogy egyre többen tagadják a holokausztot, egyre többen vannak abban a régi tévhitben, hogy a zsidók irányítják a világot, és sokan a zsidókat okolják a gazdasági válság miatt is. Hozzátette, hogy ez nem kizárólag Magyarországra jellemzõ, ilyen tapasztalataik vannak például Görögországban, Ukrajnában és más országokban is.
Magyarországon a zsidók talán azért fontolgatják, hogy elhagyják az országot, mert manapság „olyan antiszemitákat dicsõítenek, mint Horthy Miklós", és magyar tisztviselõk a Horthy emlékét ápoló szobrokat lepleznek le. A Zsidó Világkongresszus, még vasárnapi közleményében sajnálatát fejezte ki, hogy Orbán Viktor vasárnapi beszédében „nem adott megfelelõ biztosítékot arra, hogy egyértelmû választóvonalat húzott volna kormánya és a szélsõjobboldal közé". A ZSVK nagyra értékeli Orbán Viktor miniszterelnök beszédét, melyet a nemzetközi zsidó közösséghez intézett. Üdvözöljük, hogy a miniszterelnök világossá tette, az antiszemitizmus elfogadhatatlan és nem tolerálható. Ugyanakkor a miniszterelnök nem konfrontálódott a probléma valós létével: A veszélyt, melyet az antiszemitizmus jelent általánosságban, illetve különösen azzal, amit a Jobbik, szélsõ jobboldali párt jelent. Sajnáljuk, hogy Orbán Úr nem reagált semmilyen közelmúltbeli rasszista illetve antiszemita eseményre, ami az országban történt. Ugyancsak nem szolgált megfelelõ biztosítékokkal vagy tervvel sem, amely direkt elhatárolódást jelent a kormány és a szélsõ jobb között. Mivel a zsidó emberek tanultak a történelembõl, számukra a tettek fontosabbak a szónál, függetlenül attól, hogy azok milyen formában hangzanak el. A ZSVK a továbbiakban is folytatni fogja azokat az erõfeszítéseit, melyek segítik a demokratikus erõk harcát, Magyarországon és más országokban egyaránt a fokozódó gyûlölet és antiszemitizmus ellen. Továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni az eseményeket.”
Hiába tépte meg tehát ruháját Orbán, a pofonzuhatagot nem kerülhette el. Kiderült, vannak olyan emberek, akiknek ha a kezed nyújtod az egész karod sem elég. Lauder részérõl azért egy kis mea culpára jutott még idõ. Az esemény záróbeszédében Ronald S. Lauder elnézést kért a korábban általa mondottakért, miután délután tudomására jutott, hogy a miniszterelnök múlt pénteken úgy nyilatkozott: a Jobbik egyre növekvõ veszélyt jelent a demokráciára. Mennyi többlet szavazatot jelent ez a Jobbiknak? Ugyanakkor miféle bocsánatkérés volt ez? Jó nagyot rúgott Orbánba Lauder, miközben elismerte, anélkül beszélt, hogy elõbb tájékozódott volna. Vajon hányszor történt már vele ilyesmi?
Ezek a történések eszembe juttatták a hazai zsidóság vezetõvel lezajlott, egyoldalú összeütközésem. Azaz, õk beszéltek én meg elszenvedtem a következményeket. Történt ugyanis, hogy 2000-ben vagy 2001-ben az Európai Zsidó Kongresszusán, ahol jelen volt Zoltay Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezetõ elnöke, a következõ közleményt fogadták el: „Magyarországon, a közszolgálati Magyar Rádióban hallható egy mûsor, a Vasárnapi Újság, amely mûsor is és annak vezetõje az adófizetõk pénzébõl, nyíltan antiszemita. Ezzel aztán a vezetõ hírügynökségek telekürtölték a nagyvilágot. Felhívtam Zoltayt, s a következõket mondtam neki: Zoltay úr! A Vasárnapi Újság-amelynek én vagyok a fõszerkesztõje, nem antiszemita, s nem vagyok az én sem. A Vasárnapi Újság támadja a korrupt vezetõket és a zsidó vezetõk között is nagyon sok a korrupt. Megkértem az ügyvezetõ igazgatót, jöjjön be a mûsorba, s élõben beszéljünk errõl. Zoltay a meghívást elutasította. Nyíltan már nem vállalta a megméretést, csupán a távollétemben volt olyan bátor és „következetes”. Bizonyára ez az összeütközés is gyorsította az eltávolításom a Magyar Rádióból. Mert, hogy is jöhetek én ahhoz, hogy kijelentem, közöttük is vannak korruptak, meg aztán nem hagytam szó nélkül, hogy a mûsoromról, s rólam valótlanságokat állítottak.
Engem nem érdekel, hogy a hazai zsidóság vezetõi miként vélekednek ebben az esetben Orbánról. Azt már inkább szeretném tudni, Magyarország gondolkodó lakossága miképpen vélekedik a miniszterelnök hatalomféltésérõl? Engem mélységesen elszomorított, amikor azt tapasztaltam, Orbán nem népünknek akart megfelelni ezen a szégyenteljes pár napon, hanem a kéretlen jött vendégek kegyeit kereste. Hûtlen volt hozzánk, cserbenhagyott bennünket. A zéró tolerancia bajnoka hagyta megalázni magát, bennünket, Magyarországot. Hagyta, hogy idegenek sárba tapossák történelmünket. Egy szót sem szólt akkor, amikor a sanda szándékkal idejöttek gyalázták példádul Horthy Miklóst. Ez nekem azt jelenti, ha az egyéni érdeke úgy kívánja, bármikor odavet bennünket koncként, bármikor az ebek martalékai lehetünk. Nagyon fájdalmas volt ezt megtapasztalni.
Nézzük hát meg, mit is jegyzett fel a történelem Horthyról, viszonyáról a zsidókhoz.
Azt már többször is említettem, a hazai zsidóság „elitje”, Chorin Ferenc, Weiss Manfréd és 37 családtagjuk, Horthy kifejezett támogatásával jutott ki Portugáliába. Magyarországról, a Bécs közeli schwehati repülõtérre SS katonák kísérték a kincsekkel megrakott zsidó társaságot. Portugáliában pedig, az ottani vámosok azt mondták, õk életükben annyi kincset együtt még nem láttak, mint amennyivel a magyarországi zsidók menekültek hozzájuk.
További történelmi dokumentumok következnek: „...Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország legalább két nemzedéken át, egészen a 2. világháború végéig az ellenállás szigetének bizonyult a Kelet- és Közép-Európát elárasztó mindkét nagy antiszemita hullámmal: a cári Oroszország fél-ázsiai és feudális antiszemitizmusával valamint Németország és Ausztria középosztályának szocioökonómiai és nacionalista antiszemitizmusával szemben. Ezen a szigeten a magyarországi zsidók veszély, elnyomás, sõt akadály nélkül éltek és boldogultak; életük a kisebb aggodalmak és alig észrevehetõ változások között folyt, s úgy látszott, biztonságban van a történelmi események zajlásai közepette. A földbirtokos arisztokráciától vezetett és ellenõrzött magyarok a magyarul beszélõ zsidókat „államalkotó” magyaroknak tekintették, s megengedték nekik, hogy a kereskedelemben, az iparban és az üzleti világban tevékenykedjenek és boldoguljanak...
.
..A zsidóellenes törvények (1941-ben és 1942-ben) nem jelentették a zsidók teljes gazdasági tönkretételét Magyarországon. A zsidó lakosság jelentõs része folytathatta tevékenységét, hivatását, foglalkozását. A zsidó vagyonok, ezek jövedelmei általában érintetlenek és hozzáférhetõek maradtak. Ezek a törvények kiszámított kompromisszumot képviseltek: a náci tömegnek odadobták azt a sok ezernyi munkahelyet csillapítóként, amelyet egyes zsidóktól elvettek, a zsidó közösségnek azonban lehetõvé tették, hogy tulajdonjoga megmaradjon, s kivárja Hitler vereségének napját. A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége nyomán a szomszédos országokban már tomboló zsidóirtás alatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették." (The Jews in the Soviet Satellites, 1953., Syracuse University Press, 379-385. o.)
A.W. S. Randall leírása szerint:
„Namier professzor a zsidó képviselettõl (agency) tegnap közölte velem, hogy az õ emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idõ elõtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élõ 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta õ - úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sõt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévõ zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy a lehetõség már elõ lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára.
„Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni. " (Kézírás) kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi."
(A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar- Brit Titkos Tárgyalások,1943. Ez a bizonyíték 1943. október 14-idátummal C12035 szám-jelzéssel, és 1943. október 15, F.O.371/34498 számmal van nyilvántartva.)
Az Amerikai Kongresszus köszönet mondott Horthy Miklósnak az 1944 – es, a zsidó lakosság megmentéséért, errõl sem lenne szabad elfeledkezni. ( !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! )
Napjainkból is elõhozható a cionista véleménnyel ellentétese álláspont Horthy Miklóssal kapcsolatosan. Idézzük hát a közelmúltból Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselõt, a washingtoni törvényhozás egyetlen holocaust túlélõjét és Montgomeryt, az Amerikai Egyesült Államok egykori, háború alatti budapesti nagykövetét Horthyról és arról, milyen szerepe volt a kormányzónak a budapesti zsidók egy részének megmenekülésében. Lantos képviselõ, Horthy Miklós parancsnokát - és így rajta keresztül a kormányzót – külön is méltatta az Egyesült Államok törvényhozásában, 1994. május 26-án, amikor is a demokratapárti képviselõ ezzel kezdte méltató beszédét:
„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hõsének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történõ deportálástól. ( !!!!!!!!!!!!! )
1944 nyarának viharos idején a szövetséges erõk Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végsõ megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hõsi együtt érzõ és emberséges tettet hajtottak végre abban az idõben.
El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idõk bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó. 1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fõvárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendõrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erõ nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentõs, még élõ zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelõen el tudja végezni.
Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó elsõ magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erõ vezetõje államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendõri erõvel váltsa fel. Õk azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól." (...)
Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az elõkészületeket Baky és csendõri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az elsõ páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezetõ valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendõrsége nem távozik, és nem oszlik fel, megsemmisítik õket.
1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erõit. Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erõvel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erõfeszítésnek eredményeként - amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett - Budapestnek a nácik által történõ késõbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették.
Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetõvé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elõl. (…)
1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkezõ esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna."
Lantosról tudhatjuk, már csak származása miatt is, a globalizmus, a liberalizmus feltétlen híve volt. Ha tehát õ is így vélekedik, talán érdemes lenne Lauder úrnak is felülvizsgálnia a nézeteit.
Most pedig következzék Montgomery nagykövet visszaemlékezése Horthy Miklósról: „1939. március 15-én a budapesti Királyi Operaházban ünnepséget rendeztek. Hitler éppen ezen a napon foglalta el Csehországot, ami miatt erõs feszültség volt érezhetõ Budapesten, írja az amerikai nagykövet, aki ott volt az operai rendezvényen, amikor az ünnepséget megszakították az ütemes „Igazságot Szálasinak!" kiáltások. A nyilaskeresztes tüntetés Horthy és Teleki ellen is irányult. A kiabálás egyre hangosabb lett és ekkor Montgomery, vejével együtt megdöbbenve látta, hogy az a kormányzó páholyából jön. Belépve döbbent meg, hogy „ketten vagy hárman feküdtek a padlón. A kormányzó egy másik embert a torkánál ragadott meg, pofozta és azt kiabálta, mint késõbb lefordították nekem: „Képes lennél elárulni a hazádat?' A kormányzó egymaga volt, de uralta a helyzetet. Amikor földre dobta a férfit, valamit mormolt magában, kezével leporolta ruháját és egy szó nélkül haladt el mellettünk".
A zsidótörvényekrõl ezt írja emlékiratában az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövete:
„Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhetõ, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni, mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának idõszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban."
Montgomery így ír a Horthy-korszak azon döntésérõl, hogy zsidó menekülteket fogad be: „Hõsi tett volt a kormány részérõl, hogy igen sok külföldi, fõként lengyel, szlovák és osztrák zsidót engedett be. Már az is elegendõ bizonyítéka lett volna bátorságának, ha a kormány - a német nyomással dacolva - saját zsidó polgárait védte volna meg, és ugyanakkor lezárja határait. De Magyarország többet tett, mint amit morálisan el lehetett várni tõle azzal, hogy sajátjain kívül külföldi zsidóknak is menedéket nyújtott." De még akkor is, amikor már engednie kellett, „Magyarország azt lassabban és méltóságteljesebben tette szomszédjainál."
Az amerikai nagykövet, könyvében idézi Anne O'Hare McCormicknak a New York Times 1944. július 15-i számában megjelent írását:
„Magyarország javára szól, hogy ameddig Németország meg nem szállta, az ország a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Romániából menekült zsidók utolsó mentsvára volt Közép-Európában."
Montgomery könyve egy másik részén ismét idézi a Budapestrõl tudósító McCormickot, aki lapja 1945. november 26-i számában azt írta:
a zsidók nem szenvedtek annyit, mint a szomszédos országokban élõ zsidók, mert a legrosszabb üldözés csak azután kezdõdött, hogy a németek 1944-ben teljes mértékben a markukba kaparintották az országot. Az elõtt zsidó vállalkozásokat „árjásítottak”, de az átvevõk közül sokan a tulajdonukból megfosztottak barátai voltak és a vagyonukat õrizték számukra."
Ennyit Horthy Miklósról, aki Lauder szerint „aljas antiszemita”. Ezeket a történelmi tényeket kellett volna felsorolni egy magára és országára valamit adó miniszterelnöknek, kormánytagnak, pártkatonának. De mindenki hallgatott. Hagyták, hogy a hívatlan vendégek megint belénk töröljék a Negev sivatagban beporosodott cipõjüket, ahonnan éppen az õslakos beduinokat akarják kiûzni. Mert nekik ezt is szabad.
Világ Magyarsága, május 16. szám
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 3: 123
#1 |
Gutai Zub
- 2013. May 17. 11:39:58
#2 |
Perje
- 2013. May 17. 11:49:12
#3 |
Maguskacska
- 2013. May 17. 15:29:18
#4 |
vesterhagen
- 2013. May 17. 17:12:34
#5 |
keepfargo
- 2013. May 17. 19:12:08
#6 |
Maguskacska
- 2013. May 18. 01:36:50
#7 |
Gutai Zub
- 2013. May 18. 05:44:30
#8 |
lovagina
- 2013. May 18. 08:31:28
#9 |
repuloszonyeg
- 2013. May 18. 09:25:25
#10 |
postaimre
- 2013. May 18. 10:04:59
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.