Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ez most mindennél nagyobbat szólhat
Ejnye no, ezek a leleplezett leleplezõk..., micsoda közszereplõkké lesznek...mint modernkori lovagok, trubadurákok....persze mindez csak összeesküvés-elméletileg releváns. Kína, Egyesült Államok, Európai Unió: egyre nagyobb skálán fejlõdik tovább az Amerikában robbant megfigyelési botrány. A kiszivárogtató meglepõen korán felfedte magát, de aztán hétfõn felszívódott Hongkongban. Az állítása szerint hawaii áloméletét feladó férfi kiadatási kérelme feszültséget szülhet, miközben az Európai Bizottság is számon kérné Washingtonon a történteket.
Az eddigi legfontosabb kiszivárogtatás az Egyesült Államok történetében, írta a Guardianben Daniel Ellsberg, aki pedig tudhat errõl egyet s mást, hiszen 1971-ben õ szivárogtatta ki a Pentagon-iratokat. Már eddig is számos kérdést vetett fel a személyes adatok védelmérõl, a titkokat kiszivárogtatók egy új generációjáról az úgynevezett PRISM-ügy, pedig a megfigyelési botrány lényegében még gyerekcipõben jár. Nemcsak a magát felfedõ, de hétfõ óta felszívódó kiszivárogtató sorsa kérdéses, de az ügy miatt Kínával és még az Európai Unióval is szembekerülhet az Egyesült Államok. Ráadásul a Guardian brit lap újabb leleplezõ információkat ígér.
Hirtelen került elõ a szivárogtató
Az ügy középpontjába az elmúlt napokban a Guardiannek adott interjúban magát meglehetõsen korán felfedõ kiszivárogtató, Edward Snowden került, aki az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a brit kormány hasonló profilú kommunikációs figyelõszolgálata (GCHQ) által végzett, kiterjedt anyaggyûjtési gyakorlatról tárt fel részleteket. A PRISM-ügy kirobbantása mögött álló ex-NSA technikust saját bevallása szerint zavarta, hogy az amerikai kormányzat semmibe veszi a magánélet szentségét és az internet szabadságát. Egy Rubik-kocka volt az jel, amelyrõl a Guardian újságírói Hongkongban felismerték a szállodai találkozón Snowdent.
000 Hkg8679423
Edward SnowdenFotó: The Guardian
Snowden a Booz Allen Hamilton nevû cég munkatársaként vett részt NSA-hez és CIA-hez köthetõ munkákban, így került hozzá az a dokumentum is, amit átadott az újságíróknak, akikkel már év elején felvette a kapcsolatot. Snowden szerepe még nem teljesen tiszta, például a lassan egy éve a londoni ecuadori nagykövetségen bujkáló Julian Assange, a Wikileaks alapítója hétfõn azt állította, hogy közvetett kapcsolatban álltak, és akit hõsnek és példaképnek nevezett. Az, hogy a jövõben mi történik majd a hétfõ délutánig egy hongkongi hotelben bújkáló, és a számítógépét egy hatalmas ponyva alatt használó 29 éves férfivel, a történet egyik legérdekesebb kérdése.
Ellsberg szerint Snowden hõs, de minden valószínûség szerint neki is ugyanazon kell majd keresztülmennie, amin neki 1973-ban. Bár Ellsberg ellen végül ejtették a vádakat, a 115 évnyi börtön elkerüléséhez az is kellett, hogy kiderüljön: az FBI többször is engedély nélkül hallgatta le a férfit. Snowden ellen feltehetõen büntetõeljárás indulna az USA-ban, de ezt megelõzendõ már több mint harmincezren írtak alá egy online petíciót, hogy a férfi elõre kapjon kegyelmet. A várható kiadatási eljárást a nyomozást indító igazságügyi minisztériumi intézi, miközben a Fehér Ház egyelõre még nem szólalt meg az ügyben, de Snowdent demokrata és republikánus képviselõk, szenátorok is árulónak nevezték.
Kína még hallgat
Nemcsak az amerikai titkosszolgálat beszélgetne el vele szívesen arról, mit is tud pontosan a PRISM-rõl, hanem például egészen más érdekbõl a kínai vagy az orosz is. „Mélytorok Hongkongban rejtõzik” – állt a Ta Kung Pao lap címlapján. Több kínai lap is úgy véli, hogy Snowden megjelenése Hongkongban kiélezheti a feszültséget az USA és Kína között. Hongkong és az Egyesült Államok között csaknem két évtizede van kiadatási egyezmény, viszont a pekingi vezetés ezt bizonyos indokokkal megvétózhatja. A kínai vezetés továbbra sem szólalt meg hivatalosan az ügyben.
Az biztos, hogy mindenképpen hónapokig tartana a kiadatási eljárás. Nem kizárt, hogy Snowden közben Izlandon talál menedéket: Birgitta Jónsdóttir, az izlandi parlament képviselõje, illetve a Rejkjaviki Modern Médiatudományi Intézet elnöke már jelezte, szívesen segítenének neki. Jónsdóttir korábban a Wikileaks publikációiban is részt vett, illetve egy darabig együttmûködött Bradley Manninggel, a Wikileaksen megjelent dokumentumok forrásával is.
Engedélyt kaptak a bíróságtól
Ha Snowden szerepén túllépve akarjuk röviden összefoglalni, mi is pontosan az Egyesült Államokban a múlt héten kipattant és egyre csak fejlõdõ megfigyelési botrány, a PRISM-ügy lényege, akkor elég ha annyit mondunk: minden, amit az összeesküvés-elméletek terjesztõi állítanak, igaz. Kivéve akkor, ha nem az elmúlt ötven év legügyesebben megszervezett csalásáról van szó – egyelõre mindkét forgatókönyvnek van valószínûsége.
2013-06-10T093314Z 105626428 GM1E96A13KQ01 RTRMADP 3 USA-SECURIT
Glenn Greenwald, a Guardian újságírójaFotó: Apple Daily
Az egész ügy akkor kezdõdött, mikor az amerikai Washington Post és a brit Guardian leközölte azt az értesülést, miszerint az Egyesült Államok megfigyelési és adatgyûjtési kéréseket elbíráló szerve, a Foreign Intelligence Surveillance Court (nagyjából a külföldi kémtevékenység megfigyelését segítõ bíróság) három hónapra engedélyezte az FBI-nak, hogy a Verizon nevû amerikai telekommunikációs cég elõfizetõinek összes hívásadatát – a konkrét beszélgetések hangfelvételeit leszámítva – rögzítse.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után elfogadott Patriot Act nevû törvény alapján a szövetségi nyomozószerveknek, illetve az USA kém- és terrorelhárító szerveinek minden jogi alapja megvan arra, hogy ilyen jellegû adatgyûjtést végezzenek. Korábban is volt olyan, hogy ez kiderült, azonban akkor egy, vagy alig néhány emberrõl volt szó, a Verizon esetében azonban tulajdonképpen mindenki bekerült a megfigyeltek közé, aki igénybe vette a cég szolgáltatását, függetlenül attól, hogy gyanúsították-e terrorizmussal vagy külföldi volt-e egyáltalán.
Még nagyobbat szólt
Igazából még fel sem pörgött azonban a botrány, mikor a két lap újabb bombát robbantott. Nyilvánosságra hoztak ugyanis egy olyan, állítólag az amerikai titkosszolgálat tisztjeinek képzésében felhasznált prezentációt, mely 41 oldalon keresztül részletezi, hogy lát bele valós idõben az NSA azokba a személyes adatokba, melyeket az emberekrõl a nagy internetes cégek szerverein õriznek. A PRISM fedõnevû alkalmazásról szóló anyag nem mást állít, mint hogy a kémelhárítás olyan megavállalatok gépeibe jár be mindenféle külön felhatalmazás vagy bírósági engedély nélkül, mint a Google, a Facebook vagy épp a Microsoft, és akár személyre lebontva is hozzáfér a felhasználók ott tárolt személyes adataihoz.
A hátsó ajtók létezését szinte azonnal tagadta minden érintett. Habár mindenki elismerte, hogy idõnként a bíróság valóban kötelezi õket bizonyos adatok átadására, azonban szerintük egyrészt jogilag, másrészt technikailag is kivitelezhetetlen, hogy az NSA bármikor beléphet hozzájuk és válogathat a rendelkezésre álló, szinte leírhatatlan mennyiségû fénykép, hangfájl, videofelvétel vagy más dokumentum között.
Múlt pénteken a Google vezérigazgatója, Larry Page közleményben nevezte elképzelhetetlennek, hogy az NSA titkos hátsó ajtókon hozzáférne a cég adataihoz. Ugyanígy a Microsoft is azt állította, hogy technikailag lehetetlen az, hogy a valóságban is úgy mûködjön a PRISM, ahogy azt a lapokban állítják. Kedden a Google, a Microsoft és a Facebook felszólította az amerikai kormányt, hogy tegye átláthatóbbá a nemzetbiztonságra vonatkozó, velük szemben támasztott kéréseit, ugyanis el akarják határolni magukat azoktól a jelentésektõl, amelyek szerint készségesen szolgáltatnak adatokat az NSA-nek.
PRISM biztosan van
Azonban ha mégis az ügyet kiszivárogtató Edward Snowdennek hiszünk, kimondható, hogy az USA terrorelhárítása nagy mértékben a PRISM használatán alapszik. A prezentáció szerint ma már minden hetedik nemzetbiztonsági jelentésben megjelennek az így szerzett adatok, és a Barack Obama amerikai elnöknek átnyújtott napi nemzetbiztonsági jelentés sem lenne ugyanaz, ha a PRISM nem létezne. Fontos azonban tudni, hogy hivatalosan még senki sem erõsítette meg, hogy a webes felületen keresztül használható, állítólagos adatszerzési aduász valóban a megjelenteknek megfelelõen mûködõ alkalmazás, és nem egy csalódott dolgozó feltupírozott verziója.
000 166899436
James ClapperFotó: Win Mcnamee
James Clapper, az NSA igazgatója elismerte, hogy a PRISM létezõ projekt, azonban azt tagadta, hogy ezen keresztül valós idõben férnének hozzá az adatokhoz. Szerinte az egész csak a jogilag szabályozott kérvényezési rendszert teszi gördülékenyebbé. Azt sem tagadta senki, hogy ne létezne akár meglehetõsen kiterjedt megfigyelési rendszer, és bár ezek többsége az USA területén tartózkodó külföldieket célozza, elkerülhetetlen, hogy idõnként amerikai állampolgárok személyes adatai is a hálóba kerüljenek.
A Barack Obama által is megvédett Patriot Act lehetõséget ad bizonyos adatok lekérésére, és a nyomozók élnek is ezzel: a Google például éves szinten összegzi, hogy mely országból hány ilyen hozzáférési végzés érkezett, illetve hogy a cég hányszor tett eleget az utasításoknak. Miközben belsõ vizsgálatot indított az amerikai kormány annak felmérésére, hogy milyen károkat okozott az ügy a nemzetbiztonságra nézve, a Washington Post felmérésébõl az derült ki, hogy az amerikaiak többsége, 56 százaléka szerint elfogadható, hogy a kormány lehallgassa a telefonbeszélgetéseket, ha a célja a terrorizmus elleni küzdelem.
Függöny sem azért kell
Az sem meglepõ, hogy a régi szövetségesek együttmûködnek a 2001-es események óta folyamatosan zajló terrorellenes háborúban. William Hague brit külügyminiszter azonban ugyanabban a nyilatkozatban, melyben elismerte, hogy a brit kormányzat és terrorelhárítás együtt dolgozott az USA szerveivel, azt is elmondta, hogy aki nem tesz semmi rosszat, annak nincs félnivalója. Ez a vélemény az, amit a politikusok, rendõrök és úgy általában mindenki hangoztat, aki egyetért a terrorizmus elleni harc mindenek felettiségével.
Attól azonban, hogy sokan mondják, még korántsem biztos, hogy valóban ilyen egyszerûen elintézhetõ a magánélet, illetve a személyes adatok védelme. Snowdennek abban biztosan igaza volt, hogy egészen bonyolult vitákat lehet folytatni az ügyben, elég csak arra gondolni, hogy az emberek függönyt sem azért szerelnek fel otthon, mert valami törvénybe ütközõt tesznek.
Lesz még folytatása
A botrány ráadásul még messze nem ért véget. Snowden nem egyik napról a másikra megoldódó sorsa mellett még az sem derült ki teljesen, milyen információkat osztott meg az újságírókkal. A Guardian újságírói azt ígérik, hogy újabb részleteket hoznak nyilvánosságra a megfigyelési ügyben. „Ennél sokkal több és fontosabb leleplezésünk lesz a következõ hetekben és hónapokban” – ígérte egyikük sokat sejtetõen.
Az ügy ráadásul a Snowden kiadatása körül Kínával érlelõdõ esetleges feszültségen kívül az Európai Unióval is kiélezheti az Egyesült Államok viszonyát. A június 14-én esedékes, az EU és az USA közötti miniszteri szintû találkozón is már biztosan szó lesz a botrányról Viviane Reding alapjogi biztos és Eric Holder amerikai igazságügyi miniszter között. Az Európai Bizottság tudni akarja, mennyiben sérülhettek uniós állampolgárok személyes adatai is.
000 Par7473545
Tonio BorgFotó: John Thys
Az Európai Parlament kedden soron kívüli vitát tartott az NSA adatgyûjtése miatt kirobbant botrányról. Tonio Borg fogyasztóvédelmi biztos szerint ez egy fontos különbség az Egyesült Államok és az Európai Unió között. „Míg az USA-ban csak az amerikaiak élveznek alkotmányos védelmet, addig az Unió általános alapjogként tekint a személyes adatok védelmére” – jelentette ki. Az EP-képviselõk elítélték ezt az adatgyûjtési gyakorlatot, és egy egységes európai adatvédelmi törvény létrehozását sürgették.
Minket is érint?
Megpróbáltuk kideríteni, hogy mi a hazai szervek és felelõsök véleménye a botrányról, de a cikk megjelenéséig sem Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s elnöke, sem az Információs Hivatal nem válaszolt írásban feltett kérdéseinkre. Nem tudtuk meg, hogy milyen törvényi lehetõségei vannak a magyar titkosszolgálatoknak arra, hogy az interneten tárolt, de nem nyilvános személyi adatokhoz férjenek hozzá. Nem érkezett válasz arra sem, hogy van-e együttmûködés ilyen szempontból a magyar és a külföldi kémelhárítás között, és bár szerettük volna, nem tudtuk meg, hogy a magyar kémelhárítás szerint is fontos adatszerzési területet jelentenek a felhõben tárolt, illetve a közösségi médiában közzétett, sokszor szabadon elérhetõ adatok. A kérdéseket kedd délután az Alkotmányvédelmi Hivatalnak is feltettük, a továbbiakban az õ válaszaikat is várjuk.
Link
Az eddigi legfontosabb kiszivárogtatás az Egyesült Államok történetében, írta a Guardianben Daniel Ellsberg, aki pedig tudhat errõl egyet s mást, hiszen 1971-ben õ szivárogtatta ki a Pentagon-iratokat. Már eddig is számos kérdést vetett fel a személyes adatok védelmérõl, a titkokat kiszivárogtatók egy új generációjáról az úgynevezett PRISM-ügy, pedig a megfigyelési botrány lényegében még gyerekcipõben jár. Nemcsak a magát felfedõ, de hétfõ óta felszívódó kiszivárogtató sorsa kérdéses, de az ügy miatt Kínával és még az Európai Unióval is szembekerülhet az Egyesült Államok. Ráadásul a Guardian brit lap újabb leleplezõ információkat ígér.
Hirtelen került elõ a szivárogtató
Az ügy középpontjába az elmúlt napokban a Guardiannek adott interjúban magát meglehetõsen korán felfedõ kiszivárogtató, Edward Snowden került, aki az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a brit kormány hasonló profilú kommunikációs figyelõszolgálata (GCHQ) által végzett, kiterjedt anyaggyûjtési gyakorlatról tárt fel részleteket. A PRISM-ügy kirobbantása mögött álló ex-NSA technikust saját bevallása szerint zavarta, hogy az amerikai kormányzat semmibe veszi a magánélet szentségét és az internet szabadságát. Egy Rubik-kocka volt az jel, amelyrõl a Guardian újságírói Hongkongban felismerték a szállodai találkozón Snowdent.
000 Hkg8679423
Edward SnowdenFotó: The Guardian
Snowden a Booz Allen Hamilton nevû cég munkatársaként vett részt NSA-hez és CIA-hez köthetõ munkákban, így került hozzá az a dokumentum is, amit átadott az újságíróknak, akikkel már év elején felvette a kapcsolatot. Snowden szerepe még nem teljesen tiszta, például a lassan egy éve a londoni ecuadori nagykövetségen bujkáló Julian Assange, a Wikileaks alapítója hétfõn azt állította, hogy közvetett kapcsolatban álltak, és akit hõsnek és példaképnek nevezett. Az, hogy a jövõben mi történik majd a hétfõ délutánig egy hongkongi hotelben bújkáló, és a számítógépét egy hatalmas ponyva alatt használó 29 éves férfivel, a történet egyik legérdekesebb kérdése.
Ellsberg szerint Snowden hõs, de minden valószínûség szerint neki is ugyanazon kell majd keresztülmennie, amin neki 1973-ban. Bár Ellsberg ellen végül ejtették a vádakat, a 115 évnyi börtön elkerüléséhez az is kellett, hogy kiderüljön: az FBI többször is engedély nélkül hallgatta le a férfit. Snowden ellen feltehetõen büntetõeljárás indulna az USA-ban, de ezt megelõzendõ már több mint harmincezren írtak alá egy online petíciót, hogy a férfi elõre kapjon kegyelmet. A várható kiadatási eljárást a nyomozást indító igazságügyi minisztériumi intézi, miközben a Fehér Ház egyelõre még nem szólalt meg az ügyben, de Snowdent demokrata és republikánus képviselõk, szenátorok is árulónak nevezték.
Kína még hallgat
Nemcsak az amerikai titkosszolgálat beszélgetne el vele szívesen arról, mit is tud pontosan a PRISM-rõl, hanem például egészen más érdekbõl a kínai vagy az orosz is. „Mélytorok Hongkongban rejtõzik” – állt a Ta Kung Pao lap címlapján. Több kínai lap is úgy véli, hogy Snowden megjelenése Hongkongban kiélezheti a feszültséget az USA és Kína között. Hongkong és az Egyesült Államok között csaknem két évtizede van kiadatási egyezmény, viszont a pekingi vezetés ezt bizonyos indokokkal megvétózhatja. A kínai vezetés továbbra sem szólalt meg hivatalosan az ügyben.
Az biztos, hogy mindenképpen hónapokig tartana a kiadatási eljárás. Nem kizárt, hogy Snowden közben Izlandon talál menedéket: Birgitta Jónsdóttir, az izlandi parlament képviselõje, illetve a Rejkjaviki Modern Médiatudományi Intézet elnöke már jelezte, szívesen segítenének neki. Jónsdóttir korábban a Wikileaks publikációiban is részt vett, illetve egy darabig együttmûködött Bradley Manninggel, a Wikileaksen megjelent dokumentumok forrásával is.
Engedélyt kaptak a bíróságtól
Ha Snowden szerepén túllépve akarjuk röviden összefoglalni, mi is pontosan az Egyesült Államokban a múlt héten kipattant és egyre csak fejlõdõ megfigyelési botrány, a PRISM-ügy lényege, akkor elég ha annyit mondunk: minden, amit az összeesküvés-elméletek terjesztõi állítanak, igaz. Kivéve akkor, ha nem az elmúlt ötven év legügyesebben megszervezett csalásáról van szó – egyelõre mindkét forgatókönyvnek van valószínûsége.
2013-06-10T093314Z 105626428 GM1E96A13KQ01 RTRMADP 3 USA-SECURIT
Glenn Greenwald, a Guardian újságírójaFotó: Apple Daily
Az egész ügy akkor kezdõdött, mikor az amerikai Washington Post és a brit Guardian leközölte azt az értesülést, miszerint az Egyesült Államok megfigyelési és adatgyûjtési kéréseket elbíráló szerve, a Foreign Intelligence Surveillance Court (nagyjából a külföldi kémtevékenység megfigyelését segítõ bíróság) három hónapra engedélyezte az FBI-nak, hogy a Verizon nevû amerikai telekommunikációs cég elõfizetõinek összes hívásadatát – a konkrét beszélgetések hangfelvételeit leszámítva – rögzítse.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után elfogadott Patriot Act nevû törvény alapján a szövetségi nyomozószerveknek, illetve az USA kém- és terrorelhárító szerveinek minden jogi alapja megvan arra, hogy ilyen jellegû adatgyûjtést végezzenek. Korábban is volt olyan, hogy ez kiderült, azonban akkor egy, vagy alig néhány emberrõl volt szó, a Verizon esetében azonban tulajdonképpen mindenki bekerült a megfigyeltek közé, aki igénybe vette a cég szolgáltatását, függetlenül attól, hogy gyanúsították-e terrorizmussal vagy külföldi volt-e egyáltalán.
Még nagyobbat szólt
Igazából még fel sem pörgött azonban a botrány, mikor a két lap újabb bombát robbantott. Nyilvánosságra hoztak ugyanis egy olyan, állítólag az amerikai titkosszolgálat tisztjeinek képzésében felhasznált prezentációt, mely 41 oldalon keresztül részletezi, hogy lát bele valós idõben az NSA azokba a személyes adatokba, melyeket az emberekrõl a nagy internetes cégek szerverein õriznek. A PRISM fedõnevû alkalmazásról szóló anyag nem mást állít, mint hogy a kémelhárítás olyan megavállalatok gépeibe jár be mindenféle külön felhatalmazás vagy bírósági engedély nélkül, mint a Google, a Facebook vagy épp a Microsoft, és akár személyre lebontva is hozzáfér a felhasználók ott tárolt személyes adataihoz.
A hátsó ajtók létezését szinte azonnal tagadta minden érintett. Habár mindenki elismerte, hogy idõnként a bíróság valóban kötelezi õket bizonyos adatok átadására, azonban szerintük egyrészt jogilag, másrészt technikailag is kivitelezhetetlen, hogy az NSA bármikor beléphet hozzájuk és válogathat a rendelkezésre álló, szinte leírhatatlan mennyiségû fénykép, hangfájl, videofelvétel vagy más dokumentum között.
Múlt pénteken a Google vezérigazgatója, Larry Page közleményben nevezte elképzelhetetlennek, hogy az NSA titkos hátsó ajtókon hozzáférne a cég adataihoz. Ugyanígy a Microsoft is azt állította, hogy technikailag lehetetlen az, hogy a valóságban is úgy mûködjön a PRISM, ahogy azt a lapokban állítják. Kedden a Google, a Microsoft és a Facebook felszólította az amerikai kormányt, hogy tegye átláthatóbbá a nemzetbiztonságra vonatkozó, velük szemben támasztott kéréseit, ugyanis el akarják határolni magukat azoktól a jelentésektõl, amelyek szerint készségesen szolgáltatnak adatokat az NSA-nek.
PRISM biztosan van
Azonban ha mégis az ügyet kiszivárogtató Edward Snowdennek hiszünk, kimondható, hogy az USA terrorelhárítása nagy mértékben a PRISM használatán alapszik. A prezentáció szerint ma már minden hetedik nemzetbiztonsági jelentésben megjelennek az így szerzett adatok, és a Barack Obama amerikai elnöknek átnyújtott napi nemzetbiztonsági jelentés sem lenne ugyanaz, ha a PRISM nem létezne. Fontos azonban tudni, hogy hivatalosan még senki sem erõsítette meg, hogy a webes felületen keresztül használható, állítólagos adatszerzési aduász valóban a megjelenteknek megfelelõen mûködõ alkalmazás, és nem egy csalódott dolgozó feltupírozott verziója.
000 166899436
James ClapperFotó: Win Mcnamee
James Clapper, az NSA igazgatója elismerte, hogy a PRISM létezõ projekt, azonban azt tagadta, hogy ezen keresztül valós idõben férnének hozzá az adatokhoz. Szerinte az egész csak a jogilag szabályozott kérvényezési rendszert teszi gördülékenyebbé. Azt sem tagadta senki, hogy ne létezne akár meglehetõsen kiterjedt megfigyelési rendszer, és bár ezek többsége az USA területén tartózkodó külföldieket célozza, elkerülhetetlen, hogy idõnként amerikai állampolgárok személyes adatai is a hálóba kerüljenek.
A Barack Obama által is megvédett Patriot Act lehetõséget ad bizonyos adatok lekérésére, és a nyomozók élnek is ezzel: a Google például éves szinten összegzi, hogy mely országból hány ilyen hozzáférési végzés érkezett, illetve hogy a cég hányszor tett eleget az utasításoknak. Miközben belsõ vizsgálatot indított az amerikai kormány annak felmérésére, hogy milyen károkat okozott az ügy a nemzetbiztonságra nézve, a Washington Post felmérésébõl az derült ki, hogy az amerikaiak többsége, 56 százaléka szerint elfogadható, hogy a kormány lehallgassa a telefonbeszélgetéseket, ha a célja a terrorizmus elleni küzdelem.
Függöny sem azért kell
Az sem meglepõ, hogy a régi szövetségesek együttmûködnek a 2001-es események óta folyamatosan zajló terrorellenes háborúban. William Hague brit külügyminiszter azonban ugyanabban a nyilatkozatban, melyben elismerte, hogy a brit kormányzat és terrorelhárítás együtt dolgozott az USA szerveivel, azt is elmondta, hogy aki nem tesz semmi rosszat, annak nincs félnivalója. Ez a vélemény az, amit a politikusok, rendõrök és úgy általában mindenki hangoztat, aki egyetért a terrorizmus elleni harc mindenek felettiségével.
Attól azonban, hogy sokan mondják, még korántsem biztos, hogy valóban ilyen egyszerûen elintézhetõ a magánélet, illetve a személyes adatok védelme. Snowdennek abban biztosan igaza volt, hogy egészen bonyolult vitákat lehet folytatni az ügyben, elég csak arra gondolni, hogy az emberek függönyt sem azért szerelnek fel otthon, mert valami törvénybe ütközõt tesznek.
Lesz még folytatása
A botrány ráadásul még messze nem ért véget. Snowden nem egyik napról a másikra megoldódó sorsa mellett még az sem derült ki teljesen, milyen információkat osztott meg az újságírókkal. A Guardian újságírói azt ígérik, hogy újabb részleteket hoznak nyilvánosságra a megfigyelési ügyben. „Ennél sokkal több és fontosabb leleplezésünk lesz a következõ hetekben és hónapokban” – ígérte egyikük sokat sejtetõen.
Az ügy ráadásul a Snowden kiadatása körül Kínával érlelõdõ esetleges feszültségen kívül az Európai Unióval is kiélezheti az Egyesült Államok viszonyát. A június 14-én esedékes, az EU és az USA közötti miniszteri szintû találkozón is már biztosan szó lesz a botrányról Viviane Reding alapjogi biztos és Eric Holder amerikai igazságügyi miniszter között. Az Európai Bizottság tudni akarja, mennyiben sérülhettek uniós állampolgárok személyes adatai is.
000 Par7473545
Tonio BorgFotó: John Thys
Az Európai Parlament kedden soron kívüli vitát tartott az NSA adatgyûjtése miatt kirobbant botrányról. Tonio Borg fogyasztóvédelmi biztos szerint ez egy fontos különbség az Egyesült Államok és az Európai Unió között. „Míg az USA-ban csak az amerikaiak élveznek alkotmányos védelmet, addig az Unió általános alapjogként tekint a személyes adatok védelmére” – jelentette ki. Az EP-képviselõk elítélték ezt az adatgyûjtési gyakorlatot, és egy egységes európai adatvédelmi törvény létrehozását sürgették.
Minket is érint?
Megpróbáltuk kideríteni, hogy mi a hazai szervek és felelõsök véleménye a botrányról, de a cikk megjelenéséig sem Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s elnöke, sem az Információs Hivatal nem válaszolt írásban feltett kérdéseinkre. Nem tudtuk meg, hogy milyen törvényi lehetõségei vannak a magyar titkosszolgálatoknak arra, hogy az interneten tárolt, de nem nyilvános személyi adatokhoz férjenek hozzá. Nem érkezett válasz arra sem, hogy van-e együttmûködés ilyen szempontból a magyar és a külföldi kémelhárítás között, és bár szerettük volna, nem tudtuk meg, hogy a magyar kémelhárítás szerint is fontos adatszerzési területet jelentenek a felhõben tárolt, illetve a közösségi médiában közzétett, sokszor szabadon elérhetõ adatok. A kérdéseket kedd délután az Alkotmányvédelmi Hivatalnak is feltettük, a továbbiakban az õ válaszaikat is várjuk.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 3: 123
#1 |
postaimre
- 2013. June 12. 07:11:51
#2 |
postaimre
- 2013. June 12. 07:13:27
#3 |
GERRY
- 2013. June 12. 07:19:59
#4 |
Kameleon
- 2013. June 12. 07:34:29
#5 |
postaimre
- 2013. June 12. 07:35:58
#6 |
Geza
- 2013. June 12. 09:32:21
#7 |
JoskaPista
- 2013. June 12. 09:50:58
#8 |
Bulcsu
- 2013. June 12. 10:05:44
#9 |
Perje
- 2013. June 12. 10:15:38
#10 |
GERRY
- 2013. June 12. 10:22:41
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.