Itt egy Ăşjabb holokamu-cĂĄfolat, korrektĂźl, filoszemita szĂłszban tĂĄlalva.
„Így lettem mĂĄr akkor hontalan a sajĂĄt HazĂĄmban, mert a katona eskĂźmhĂśz vĂŠgsĂľkig ragaszkodva, a magyar tĂśrvĂŠnyeknek ĂŠrvĂŠnyt szereztem a megszĂĄllt MagyarorszĂĄgon" – ifj. KoszorĂşs Ferenc Ă­rĂĄsa.
hirdetĂŠs

KoszorĂşs Ferenc

1944. jĂşlius 6-rĂłl 7-re virradĂłan KoszorĂşs Ferenc ezredes katonai fellĂŠpĂŠsĂŠvel szĂĄmos budapesti zsidĂł deportĂĄlĂĄsĂĄt akadĂĄlyozta meg. Az egyedĂźlĂĄllĂł katonai akciĂł tĂśrtĂŠnetĂŠt tĂśbben megĂ­rtĂĄk mĂĄr (mĂĄsok mellett a Heti VĂĄlasz is), emlĂŠkĂŠt mĂĄrvĂĄnytĂĄbla Ăľrzi a fĂľvĂĄros VII. kerĂźletĂŠben. Az 1974. mĂĄrcius 8-ĂĄn, a virginiai Arlingtonban elhunyt katonatiszt hagyatĂŠkĂĄt fia, Ifj. KoszorĂşs Ferenc gondozza; a Heti VĂĄlasz Online-nak az Ăşgynevezett „Baky puccs” elhĂĄrĂ­tĂĄsĂĄnak ĂŠvfordulĂłjĂĄra kĂźldĂśtt Ă­rĂĄsĂĄt vĂĄltoztatĂĄs nĂŠlkĂźl kĂśzĂśljĂźk.

*

„KezdettĂľl fogva az volt a fĂŠlreĂŠrthetetlen ĂŠrzĂŠsem, hogy e rĂśvidke tĂśrtĂŠnelmi szakasz leĂ­rĂĄsĂĄval ĂŠs kĂśzreadĂĄsĂĄval tartozom a magyar jĂśvĂľnek. Tartozom, mert igen jellemzĂľ arra a korszakra, s mindenekelĂľtt igen nagy bizonyĂ­tĂł erĂľvel bĂ­r azok ellen a rĂĄgalmak ellen, melyek alapjĂĄn MagyarorszĂĄgot sĂ­rba fektettĂŠk. De le kellett Ă­rnom azĂŠrt is, mert a valĂł tĂŠnyĂĄllĂĄst a szĂŠlsĂľsĂŠges pĂĄrtpolitikĂĄk a sajĂĄt javukra elferdĂ­tettĂŠk. Az elferdĂ­tett tĂśrtĂŠnet pedig ĂŠrtĂŠktelen a jĂśvĂľ szĂĄmĂĄra, ĂŠs Ă­gy nem szolgĂĄlhatja a fenti cĂŠlokat. E leĂ­rĂĄs kiadĂĄsĂĄval egyedĂźli cĂŠlom a magyar kĂśzĂŠrdek szolgĂĄlata. OlvashatĂłvĂĄ kell azt tennem a nyilvĂĄnossĂĄgnak, mert a Nyugat kĂśzvĂŠlemĂŠnye mĂŠg ma is teljesen fĂŠlre van vezetve ebben a tekintetben.”

KĂśztudomĂĄsĂş, Baky LĂĄszlĂł belĂźgyi ĂĄllamtitkĂĄr figyelmen kĂ­vĂźl hagyta Horthy kormĂĄnyzĂł utasĂ­tĂĄsĂĄt a deportĂĄlĂĄs felfĂźggesztĂŠsĂŠre, ĂŠs a tervei vĂŠgrehajtĂĄsĂĄra felfegyverzett csendĂľrsĂŠget ĂĄllĂ­tott ki. Amikor KoszorĂşs ezredes 1944. jĂşlius 2-ĂĄn LĂĄzĂĄr KĂĄroly altĂĄbornagytĂłl tudomĂĄst szerzett Baky aljas terveirĂľl, az ElsĂľ PĂĄncĂŠlos HadosztĂĄly parancsnokakĂŠnt felajĂĄnlotta szolgĂĄlatait Baky megĂĄllĂ­tĂĄsĂĄra. „Minden hosszabb gondolkodĂĄs ĂŠs fontolgatĂĄs nĂŠlkĂźl, vĂĄlaszkĂŠppen arra kĂŠrtem LĂĄzĂĄr altĂĄbornagyot, hogy sĂźrgĂľsen jelentse meg a KormĂĄnyzĂł Úrnak, miszerint ĂŠn erĂľszakkal is kikĂŠnyszerĂ­tem a »csendĂľr« zĂĄszlĂłaljak eltĂĄvolĂ­tĂĄsĂĄt, ha erre parancsot kapok” – Ă­rta emlĂŠkiratĂĄban.

Hogy miĂŠrt jelentkezett ĂśnkĂŠnt? „TĂśkĂŠletesen tisztĂĄban voltam vele, hogy milyen konzekvenciĂĄkkal vĂŠgzĂľdhet szĂĄmomra ez az ĂśnkĂŠnt vĂĄllalt akciĂł, amihez, mint a pĂĄncĂŠlos hadtest vezĂŠrkari fĂľnĂśknek, tulajdonkĂŠppen semmi kĂśzĂśm nincs, mert karhatalmi Ăźgyek a terĂźleti, I. hadtesti parancsnoksĂĄg hatĂĄskĂśrĂŠbe tartoztak. Tudtam, hogy ha ez az elĂŠg remĂŠnytelennek lĂĄtszĂł akciĂł sikerĂźl, a legfelsĂľbb nĂŠmet nĂĄci vezetĂŠs leghĂľbb vĂĄgyĂĄt hĂşzom keresztĂźl, amiĂŠrt Ăľk mindent el fognak kĂśvetni, hogy eltetessenek lĂĄb alĂłl. De azzal is szĂĄmolnom kellett, hogy a megszĂĄllĂł nĂŠmetek ellen is nyĂ­lt harcra kĂŠnyszerĂźlĂśk. VĂĄllalnom kellett azonban ezt a nagy rizikĂłt is, mert a belsĂľ ĂŠnem, a becsĂźlet ĂŠs kĂśtelessĂŠgĂŠrzĂŠsem fĂŠlreĂŠrtetetlenĂźl ezt parancsolta. VĂĄllalnom kellett ezt a nagyon hĂĄlĂĄtlan feladatot, mert tudtam, hogy azt rajtam kĂ­vĂźl mĂĄs aligha vĂĄllalja, rĂŠszben az akkori helyzet (nĂŠmet megszĂĄllĂĄs, hĂĄborĂşvesztĂŠs elĂľtti ĂĄllapotok) miatt, legfĂľkĂŠppen pedig azĂŠrt nem, mert aligha akad valaki, akit a csapatok (mĂŠg ha lennĂŠnek is) kĂśvetnĂŠnek ilyen vĂĄllalkozĂĄsban, az emlĂ­tett viszonyok kĂśzt. LehetĂľvĂŠ tette szĂĄmomra e feladat vĂĄllalĂĄsĂĄt az a fontos kĂśrĂźlmĂŠny is, hogy voltak olyan csapataim, amelyek kĂśvetni fognak a becsĂźlet ĂştjĂĄn.”

Az ElsĂľ PĂĄncĂŠlos HadosztĂĄlynak a doni arcvonal ĂśsszeomlĂĄsa utĂĄn hazatĂŠrt roncsait nem olvasztottĂĄk be mĂĄs alakulatba, hanem fokozatosan feltĂśltĂśttĂŠk, de nem szerepeltettĂŠk a bejelentett hadrendben. Így a nĂŠmetek nem tudtak a lĂŠtezĂŠsĂŠrĂľl. A tisztikarnak a kĂśvetkezĂľket mondta KoszorĂşs: „LĂĄzĂĄr altĂĄbornagy helyzettĂĄjĂŠkoztatĂĄsa alapjĂĄn, hogy a legfelsĂľbb parancs megtagadĂłibĂłl kikĂŠnyszerĂ­tjĂźk a parancs teljesĂ­tĂŠsĂŠt... Figyelmeztettem Ăľket arra, hogy a HonvĂŠd EskĂźben Isten elĂľtt vĂĄllaltak alĂłl csak a halĂĄl vagy az mentheti fel a becsĂźletes katonĂĄt, akire feleskĂźdtĂźnk; aki bĂĄrmely mĂĄs indoklĂĄssal megtagadja a HonvĂŠd EskĂźben vĂĄllalt kĂśtelezettsĂŠget, az eskĂźszegĂľ, becstelen. Figyelmeztettem Ăľket arra, hogy a HonvĂŠd EskĂźben »feltĂŠtlen engedelmessĂŠget« fogadtunk, hogy MagyarorszĂĄg hatĂĄrait, fĂźggetlensĂŠgĂŠt ĂŠs alkotmĂĄnyĂĄt megvĂŠdjĂźk minden ellensĂŠg ellen, »bĂĄrki legyen az«. Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe sem vĂŠve, egy MagyarorszĂĄg fĂźggetlensĂŠget elnyomĂł idegen hatalom segĂ­tsĂŠgĂŠvel meg akarjak buktatni a magyar alkotmĂĄnyt, a tĂśrvĂŠnyes magyar ĂĄllamrendet, magyar ĂĄllampolgĂĄrokat tĂśrvĂŠnyellenesen szĂĄzezrĂŠvel akarnak kiszolgĂĄltatni egy idegen ĂĄllamhatalom ĂśnkĂŠnyĂŠnek. A HonvĂŠd EskĂź ĂŠs a magyar katonabecsĂźlet tĂľlĂźnk azt kĂ­vĂĄnja, hogy akadĂĄlyozzuk meg ezen ĂĄrulĂł becstelensĂŠgeket. Én ezt tartom a becsĂźlet ĂştjĂĄnak, ĂŠn ezen az Ăşton indulok. Ki hajlandĂł kĂśvetni engem a becsĂźlet ĂştjĂĄn?”

JĂşlius 5-ĂŠn KoszorĂşs ezredes utasĂ­tĂĄst adott Budapest stratĂŠgiai pontjainak elfoglalĂĄsĂĄra, ĂŠs lezĂĄrta a Budapestre vezetĂľ legfontosabb Ăştvonalakat. JĂşlius 6-ĂĄn utasĂ­tĂĄst adott a Baky-fĂŠle csendĂľrsĂŠg evakuĂĄlĂĄsĂĄra. A magyar fegyveres erĂľk hatĂĄrozott fellĂŠpĂŠsĂŠre Baky kapitulĂĄlt, ĂŠs jĂşlius 8-ĂĄn kivonta csapatait.

KoszorĂşs ezredes tudta, mi vĂĄr rĂĄ: „a hadosztĂĄlyom... rĂŠszeit kivettĂŠk a kezembĂľl. [A csapataitĂłl valĂł elvĂĄlasztĂĄs] volt az elĂľfeltĂŠtele annak, hogy a Gestapo szabad prĂŠdĂĄjĂĄvĂĄ vĂĄljak... El kellett hagynom Budapestet ĂŠs nagybeteg anyĂĄmat. Ideiglenesen a DunĂĄntĂşlon hĂşzĂłdtam meg, a volt alantos tisztjeim istĂĄpoltak. Õk kĂśzĂśltĂŠk velem a Gestapo fĂľnĂśk parancsĂĄt is, mely szerint a vĂĄros bejĂĄratait figyelĂľ jĂĄrĂľrĂśknek ki van adva a parancs letartĂłztatĂĄsomra. Így hiĂĄba prĂłbĂĄlkozva a bejutĂĄssal, mĂŠg az ĂŠdesanyĂĄm temetĂŠsĂŠre sem jutottam el. Ez volt az ĂĄltalam hozott ĂĄldozat legkeserĂťbb rĂŠsze. Így lettem mĂĄr akkor hontalan a sajĂĄt HazĂĄmban, mert a katona eskĂźmhĂśz vĂŠgsĂľkig ragaszkodva, a magyar tĂśrvĂŠnyeknek ĂŠrvĂŠnyt szereztem a megszĂĄllt MagyarorszĂĄgon.”

A kĂŠsĂľbbi vĂĄdaskodĂłknak a kĂśvetkezĂľket Ăźzente: „Az akciĂł vĂŠgrehajtĂĄsĂĄra a tĂśrvĂŠnyes elĂśljĂĄrĂłtĂłl, tĂśrvĂŠnyes mĂłdon, tĂśrvĂŠnyes katonai parancsot kĂŠrtem ĂŠs kaptam; Ă­gy a vĂŠgrehajtĂł katona cselekmĂŠnyĂŠben semmikĂŠppen nem lehet politikum. [...] VĂŠgĂźl, de nem utolsĂłsorban, engem ezen akciĂł elĂľkĂŠszĂ­tĂŠsĂŠre ĂŠs vĂŠgrehajtĂĄsĂĄra senki, sem politikus, sem egyĂŠn fel nem kĂŠrt. RĂŠszemre a sokkal valĂłszĂ­nĂťbb sikertelensĂŠg a biztos halĂĄlt jelentette, a sikerre valĂł igen kicsiny kilĂĄtĂĄs pedig nem Ă­gĂŠrt semmit. Én a vĂĄllaltakĂŠrt ĂŠs vĂŠgrehajtottakĂŠrt hĂĄlĂĄt vagy jutalmat nem vĂĄrtam, nem is kaptam; viszonzĂĄsul – amint az elĂľrelĂĄthatĂł volt – annĂĄl tĂśbb oktalan gyanĂşsĂ­tĂĄst, vĂŠdtelen es kiszolgĂĄltatott helyzetemben komisz bĂĄnĂĄsmĂłdot ĂŠs megalĂĄztatĂĄst. BefejezĂŠsĂźl mĂŠg azt kĂ­vĂĄnom megjegyezni, hogy utĂłlag, a fentiekben elmondottak kĂśvetkezmĂŠnyei ma mĂĄr teljes pontossĂĄggal lemĂŠrhetĂľk. E kĂśvetkezmĂŠnyek egyĂŠnileg rĂĄm nĂŠzve jĂłformĂĄn csak sĂşlyos megprĂłbĂĄltatĂĄsokat jelentenek. MĂŠgis, 17 ĂŠv tĂĄvlatĂĄbĂłl tĂĄrgyilagos higgadtsĂĄggal ĂĄtgondolva az elmondottakat, most is csak azt mondhatom, hogy hasonlĂł kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzt most is pontosan azt tennĂŠm, amit 17 ĂŠvvel ezelĂľtt cselekedtem. Ez a tudat szĂĄmomra mindennel tĂśbbet jelent.”

KoszorĂşs ezredes ĂŠs hĂť csapatai bĂĄtor akciĂłjĂĄnak volt kĂśszĂśnhetĂľ, hogy Budapest zsidĂłsĂĄga megmenekĂźlt az azonnali deportĂĄlĂĄstĂłl. Sokan kĂśzĂźlĂźk tĂşlĂŠltĂŠk a holokausztot. Amikor 1944. oktĂłber 15-ĂŠn a nĂŠmetek hatalomba emeltĂŠk a Nyilaskeresztes PĂĄrtot, mĂĄr nem lehetett a katonai helyzet miatt ugyanĂşgy, olyan mĂŠrtĂŠkben vĂŠgrehajtani a deportĂĄlĂĄst, ahogy jĂşliusban akartĂĄk.

Soha nem felejthetjĂźk el a holokauszt bĂťnĂśseit, nemcsak az ĂĄldozatok miatt, de amiatt is, hogy ilyen barbĂĄrsĂĄg soha ne kĂśvetkezzen be. Ugyanilyen fontos, hogy emlĂŠkezetĂźnkbe vĂŠssĂźk a magyarok hĂľsiessĂŠgĂŠt, ĂŠs pĂŠldakĂŠnt ĂĄllĂ­tsuk Ăľket a jelennek. MagyarorszĂĄg e tragikus korszakĂĄnak tĂśrtĂŠnelme csak Ă­gy lehet teljes.

Ifj. KoszorĂşs Ferenc
Washington D.C.
Link