ElĂŠg mozgalmas „uborkaszezon” van...emelkedĂľ ĂŠlelmiszerĂĄrakkal, fĂśldrengĂŠsekkel, vulkanikus tevĂŠkenysĂŠggel ĂŠs minden szinten zajlĂł tĂĄrsadalmi mocorgĂĄssal, politikai-gazdasĂĄgi ĂĄtrendezĂľdĂŠsekkel. Panta rei, Sie vis pacem, para bellum ĂŠs persze Ultima Ratio Regum! De nyaraljatok ĂŠs ĂŠlvezzĂŠtek a „valami kĂśzeledtĂŠt”, mert nagy a tĂŠt, de ez tĂŠtlensĂŠgre kĂśt el ez. Csak sĂŠmi kĂśtĂśttsĂŠg!

Persze sokakban nyĂźzsĂśg – mint a zsizsik- az aktivitĂĄs, de gondoljĂĄtok meg „proletĂĄrok”, mire tanĂ­t bennĂźnket ĂŠs hallgatunk-e a jĂł szĂłra? Mikor mĂĄs ordĂ­t, hallgass a dobbanĂł szĂ­vedre!

BemelegĂ­tĂŠsnek egy igen elkoptatott ĂŠs meg nem becsĂźlt pĂŠldĂĄzat elĂľtt nĂŠhĂĄny kĂŠp-letet adok!

Ugye beszĂŠltĂźnk a lepkĂŠkrĂľ, melyek azĂŠrt lehetnek tarkĂĄk is, mint ez a tarka lepke, amely Marci kezĂŠn talĂĄlt leszĂĄllĂłpĂĄlyĂĄra. TĂśbbszĂśr kerĂźlt egy kĂśrt, de visszatĂŠrt a karjĂĄra, mint a sĂłlyom, csak sokkal kecsesebben. Ugye szĂŠp? Nagyon tetszett neki is!



AztĂĄn itt van egy kaporszĂĄr a kertbĂľl, amelyen egy fecskefarkĂş lepke hernyĂłja legelĂŠszett. NehĂŠz elkĂŠpzelni, hogy egy csoda lesz belĂľle, ha megĂŠli!



AztĂĄn a klĂ­mavĂĄltozĂĄsra mutatok egy pĂŠldĂĄt. MĂĄr 3 ĂŠve itt talĂĄlt otthonra ez a nĂśvĂŠny. Nem bĂĄntottam, mert lĂĄttam, hogy valami kĂźlĂśnlegessĂŠg, de nem tudtam mi ez. AztĂĄn most derĂźlt ki, hogy amerikai karmazsinbogyĂł a neve ĂŠs borfestĂľnek hasznĂĄljĂĄk. Nagyon elszaporodott, a madarak szeretik. Eredetileg trĂłpusi nĂśvĂŠny ĂŠs ĂĄllĂ­tĂłlag oktĂłberre ĂŠrnek be a bogyĂłi. Most jĂşlius kĂśzepe utĂĄn mĂĄr igencsak kezd szĂŠpsĂŠges lenni. Nagyon jĂłl ĂŠrzi magĂĄt „nĂĄlunk”. Link



Most pedig lazuljatok el ĂŠs olvassĂĄtok ĂĄt pĂĄrszor az alĂĄbbi mĂĄr korĂĄbban is emlegetett tĂśrtĂŠnetet. MagyarĂĄzatot nem fĂťznĂŠk hozzĂĄ, mert olyan fĂślĂśsleges.

A patkĂĄnyfogĂł macska
Egyszer egy mester håzåban termetes patkåny jelent meg. Sem a håz, sem a kÜrnyÊk macskåi nem tudtåk elkapni, így nyugodtan garåzdålkodott. Ám a mester egyszer hallott egy rendívßl ßgyes macskåról, Ês elkßldte a szolgåjåt, hogy kÊrje azt kÜlcsÜn a gazdåjåtól. A mester egy izmos, energetikus Ês vadållatra szåmított, de a szolga csupån egy sovåny pÊldånnyal tÊrt vissza. Amikor letettÊk az ajtóba, letargikusan kÜrßlnÊzett Ês inkåbb alvåshoz keresett helyet, mintsem vadåszni kezdett volna, de amikor a patkåny megjelent Ês meglåtta az åsító macskåt, pånik fogta el Ês kÊtsÊgbeesetten menekßlni kezdett. Fejvesztve futkosott ide-oda biztonsågos helyet keresve a kÜzÜmbÜsnek mutatkozó macska el? Azutån mintegy vÊletlen esetnek tÝnne, a macska egy lusta mozdulattal åtharapta a patkåny nyakåt. Azon az Êjjelen, a mester ålmåban, ÜsszegyÝltek a kÜrnyÊk macskåi, hogy megvitassåk a tÜrtÊnteket. Amikor valamennyi macska eljÜtt, az egyikßk elþlÊpett Ês a kÜvetkezþt kÊrte a patkåny elpusztítójåtól: "Te biztosan a legjobb patkånyfogó vagy a vilågon. KÊrlek mond el nekßnk, hogy jutottål ehhez a kÊpessÊghez?"
A rendkĂ­vĂźli macska, ĂĄlmossĂĄgĂĄt lerĂĄzva, csendesen Ă­gy vĂĄlaszolt: "EgyedĂźli kĂŠpessĂŠgem abban van, hogy az Utat kĂśvetem." A tĂśbbi macska kiĂĄbrĂĄndulva hallgatta, mert mindegyik Ăşgy gondolta, mĂĄr ĂŠrti az Utat. Egy nagy fekete macska szĂłlalt meg: "Ismerem az Utat, magamĂŠvĂĄ tĂŠve gyakorlom szĂźntelen a technikĂĄimat. Megtanultam egyetlen csapĂĄssal Ăślni, pontosan eltalĂĄlni a rĂĄgcsĂĄlĂł minden gyenge pontjĂĄt. KitĂťnĂľ akrobata lettem, magas falakra mĂĄszok, ĂĄtugrom a tetĂľn hogy lehetĂľleg sose veszĂ­tsem el a zsĂĄkmĂĄnyt. A mĂťvĂŠszetem pĂĄratlan, de ez a patkĂĄny nem adott lehetĂľsĂŠget arra, hogy hasznĂĄlhassam. Minden stratĂŠgia nĂŠlkĂźl tĂĄmadott, puszta erĂľvel kellett szembenĂŠznem vele ĂŠs o gyĂľzĂśtt."
"Nem értetted meg az Utat" - válaszolta a rendkívüli macska. "Csak a technikát tanultad meg. Ezeknek a módszereknek a célja egy terv, amivel jobban felfoghatod az Utat, de te ezekbe belezavarodtál. Megtanulni a technikákat és a megfelelõ pillanatban alkalmazni õket jó dolog a gyakorlásnál. Ez a test célja és az Út fontos részének lehet tekinteni, de te teljesen a technikára hagyatkoztál, amikor a patkánnyal küzdöttél. Igyekeztél kiismerni a taktikáját, de közben nem tudtál természetes módon reagálni, ezért vereséget szenvedtél."
Most egy tigriscsíkos macska lépett elõ. "Megértettem a szavaidat a természetes cselekvésre vonatkozóan. Én egész életemben a szellemet ápoltam, így egyetlen mozdulatom sem mesterkélt. A Qi-m betölt mindent és föld között, és nem volt ellenfél, aki ezzel versenyre kelhetett volna. A patkányvadászatnál az a módszerem, hogy a Qi-t egyenesen felé küldöm. A szellemi erõm elkerülhetetlenül szétzúzza a védelmét és ellenállás nélkül gyõzök. Ez a patkány azonban nem vett tudomást ez erõmrõl, vadul nekem ugrott, túltéve magát a Qi-m erején."
A rendkívüli macska ismét megrázta a fejét. "A világon sokféle szellemi erõ van, amit mindenféle trükköknél lehet alkalmazni. Ezek az erõk a koncentrált energia kitörésének tekinthetõk. Néha hasznosak, de gyakran szórakoztatásra jók csupán. Csak egy igazi Qi van, és ez olyan, mint a hatalmas folyó; mennyiségében és folyása erejében soha nem változik. A szellemi erõ, amit megszereztél, nem az igazi Qi és nem tartozik az Úthoz. A tied inkább hasonlít a hirtelen áradó folyóhoz, megindul nagy erõvel, szabályozatlanul, majd hamarosan kimerítve önmagát. A patkány megvárta, amíg kiadod az energiádat, majd akkor támadott, amikor már nem volt benned semmi."
Ekkor egy idõs szürke macska kezdett beszélni. "Szavaid az Útról pontosak. Mint mondtad, a harc közben ostobaság csupán a technikában vagy csupán a Qi-ben bízni. Ehelyett én úgy hiszem, hogy az igazi Út az idõzítéssel való összhangban található. Várni a megfelelõ pillanatig, könnyed lágysággal elkerülni a támadást, s így erõt tudunk adni az ellentámadásba. Ezzel az utánaengedõ magatartással álltam szembe az ellenféllel, mígnem az erejét elvezette. Lágyan kifordultam a patkány harapásai elõl, ügyesen hátráltam a leghevesebb támadásainál, a patkánnyal szemben mégis miért volt használhatatlan a módszerem?"
"Mert a te módszered ellentétben áll a természettel, és nem az Út része" - válaszolta a rendkívüli macska. "Te egyfajta válaszreakcióra határoztad el magad, amit a helyzettõl függetlenül alkalmaztál. Idõnként a lágy utánaengedés szükséged, idõnként hibás ez a mód. Szerencsétlenségedre a patkány ellenedre tudta fordítani egyoldalúságodat, felõrölve téged, mint ahogy a sebes folyó koptatja egyre jobban a lágy követ, míg az végül semmivé lesz."
"Megtudtuk, hogy mĂłdszerĂźnk ĂŠs stratĂŠgiĂĄnk hibĂĄs. Hogy van, hogy a tiĂŠd oly tĂśkĂŠletes?" A kĂŠrdĂŠs egy fiatal, tudĂĄsra ĂŠhes macskĂĄtĂłl jĂśtt, aki meglepĂľdĂśtt, amikor a figyelemre mĂŠltĂł macska nevetni kezdett.
"Ellenkezõleg. Távolról sem értem tökéletesen az Utat. Sok macska jár ebben elõttem. Különösen egyre emlékszem jól. Még fiatal macska voltam, akárcsak te, és az Út minden titkát meg akartam tanulni, ezért egy olyan macskához fordultam, akinek ebbéli jártassága elismert volt. Ez a macska többször is belefogott a válaszba, de valahogy mindig elakadt, nem találva szavakat. Hamarosan világossá vált elõttem, hogy tudatállapota nélkülözött minden tudatosságot. Ezalatt persze nem azt értem, hogy nem volt a dolgok tudatában. Ellenkezõleg. Mindenrõl tudott, mivel a tudata nem volt megterhelve a technika és a stratégia gondolataival. Soha nem lehetett látni patkány fogni, de a házban mégsem volt patkány. O volt a példa a Wuxin-re (üres tudat) a patkányfogás mûvészetében, egy mûvészetben, amit oly tökélyre vitt, hogy már nem is kellett gondolnia rá."
"Az emlÊkeid nagyon Êrdekesek, de hogyan Êrhetjßk el ezt a Wuxin-t" - szakította fÊlbe tßrelmetlenßl a fiatal macska. A figyelemre mÊltó macska kicsit elidþzÜtt a kÊrdÊsnÊl, aztån így vålaszolt: "Állandó figyelmet szentelve a szellemnek. Szakadatlan gyakorlåssal próbålva megszabadulni minden tudatot zavaró dologtól Ês vågytól. Ne foglalkozz a gyþzelemmel vagy veresÊggel, Êlettel vagy halållal. csak arra koncentrål, hogy Êleted minden pillanatåban kÊpessÊgeid legjavåt adjad. Egy homokszem nem nagy dolog, nem hatnak rånk, de ha szellemßnket elÊrik, megnÜvekednek, s egÊsz magatartåsunkat åthatjåk. Ha a tudat tiszta marad, a Wuxin-t kezdi tßkrÜzni Ês minden tett olyan lesz, ahogy a Yi-jing írja: "amikor elindul, a vilåg minden dolgån keresztßl årad."
A mester ĂĄlma itt hirtelen vĂŠget ĂŠrt, de ĂŠlete jĂłl pĂŠldĂĄzta, hogy o is elsajĂĄtĂ­totta a Wuxin-t.