Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
1917: elkerülhetetlen volt?
Analógia. Elmélkedés az Orosz Birodalom modernizációjáról
A történészek között ma is vita tárgyát képezi az 1917-es februári forradalom okainak elemzése - írja Szergej Nyefjodov. Számos fantasztikus nézet is olvasható (pl. a szabadkõmûves összeesküvés elmélete) a témában. Sokan úgy gondolják, ha nincs az elsõ világháború, akkor a társadalmi ellentétek sem szabadultak volna el, el lehetett volna kerülni a forradalmakat, és Oroszországban virágzó, liberális társadalom alakult volna ki. Mások szerint (pl. E. Hobsbawm) éppen a liberális fejlõdésnek volt a legkevesebb esélye Oroszországban, a forradalom pedig elkerülhetetlenné vált a 20. század elejére.
Az elsõ világháború, a nagyhatalmak összecsapása elkerülhetetlen volt, de ez vajon a forradalmakra is igaz? Az elsõ világháború után minden vesztes országban forradalom tört ki, de 1917 februárjában Oroszország még nem veszítette el a háborút. Oroszországban viszont a többi államhoz képest a lakosság jóval szegényebb volt, és a társadalmi különbségek nagyobb voltak (ennek eredménye volt az 1905-ös forradalom). A szegénység legfõbb oka a kicsiny paraszti földbirtokokban rejlett, miközben az országban rendelkezésre áll elségséges mennyiségû földterület, de annak nagyobb része a nagybirtokosok kezében volt. 1905-ben a parasztok földosztást követeltek, II. Miklós azonban ragaszkodott a magántulajdon szentségéhez. Ezt követõen a parasztság képzetében a cár – az államhatalom – az igazságtalanság védelmõjének tetszett. A forradalom után hatszorosára növekedett az állami szervek ellen elkövetett bûncselekmények száma.
Az 1917-es forradalom másképp zajlott, mint az 1905-ös. Ezúttal a parasztok nem égettek nemesi udvarházakat. De a történések mélyén ugyanez a konfliktus húzódott végig, mint 12 évvel korábban.
Az Orosz Birodalom mély válsága már a krími háború idején nyilvánvalóvá vált. Az orosz ipar arra sem volt képes, hogy megfelelõ mennyiségû lõszerrel lássa el a hadsereget. A háború óriási pénzeket emésztett fel, az állam eladósodott, a rubel jelentõsen veszített értékébõl. A háború alatt az orosz férfinépesség mintegy 10 %-át behívták a hadseregbe, ami kiváltotta a földbirtokosok tiltakozását (mivel az újoncok felszabadultak a jobbágyi viszonyból). Ezért a hatalom „népfelkelõ” ezredekbe sorozta be a parasztokat, akiknek a háború után haza kellett térniük. Ez viszont a parasztok tiltakozását váltotta ki, akik tömegével özönlettek a sorozásra, hogy felszabaduljanak a jobbágysorból. A krími háború alatt 10 kormányzóságban törtek ki parasztmegmozdulások, ráadásul a parasztok tömegei a Krímbe igyekeztek volna, mivel elterjedt, hogy az angolok és a franciák „szabadságot adnak” az orosz jobbágyoknak.
A 1904-1905-ös orosz-japán háború idején ugyanezek a válságjelenségek bukkantak fel: az állam eladósodott, a vesztes háború miatt a cár tekintélye megrendült, a hadsereg morálisan összeomlott, a paraszt-katonák maguk is részt vettek a forradalmi megmozdulásokban, tiltakozva a kis parcellák és a szegénység miatt.
Az elsõ világháborúba egy ilyen problémákkal terhelt Oroszország sodródott bele: rossz fegyverzet, rossz pénzügyek (melynek oka a lakosság, különösen a parasztság nyomora), rossz morálú hadsereg (megint csak a rendezetlen agrárkérdés miatt), mély szociális szakadék a hátországban jellemezte a világ legnagyobb országát.
Már 1915-ben lõszer- és fegyverhiány jelentkezett az orosz hadseregben, az 1915-ös német támadás során 2,4 millió embert veszített a cár hadserege. Ezt követõen a Dumában egy ellenzéki „Progresszív blokk” alakult, de az erõt demonstráló cár feloszlatta a szervezkedést (mivel az ellenzék nem keresett népi támogatást, mindez simán ment).
A háború következtében az államkassza kiadásai megugrottak. S noha minden hadviselõ országban a kiadások felülmúlták a bevételeket, de Oroszországban a tömegek nyomora miatt nem lehetett a bevételeket növelni. Válságkezelésként beindították a nyomdagépet és adókat emeltek, ez azonban ahhoz vezetett, hogy a rubel elértéktelenedett, a lakosság elégedetlenség pedig nõtt. Azokban az országokban, ahol a lakosság életszínvonala magasabb volt, a kormányzat hadikölcsönökhöz is folyamodhatott (a német hadikiadások jelentõs részét ezek fedezték), az Orosz Birodalomban viszont a nyomorban tengõdõ lakosság nem volt képes finanszírozni az állam hadigépezetét.
Az árak elszabadultak, az infláció természetes következményeként a parasztok visszatartották áruikat, élelmiszerhiány lépett fel a városokban. 1916-ban a kormány bevezette, hogy fix áron, kötelezõ mennyiségben vásárol fel gabonát a parasztoktól. A tervezett 772 millió tonna gabona helyett viszont csak 170 millió tonnát sikerült begyûjteni a parasztság ellenkezése miatt. 1916 decemberében „padláslesöprésbe” kezdtek a cári hatóságok, aminek következtében tömegessé váltak az összecsapások a hatóságok és a parasztok között.
1916 végére már élelmiszerválság alkault ki az oroszországi városokban, decemberben kenyérjegyet vezettek be Moszkvában, Harkovban, Odesszában, Voronyezsben és más városokban.
A dezertálás tömegessé vált az orosz hadseregben. Az orosz hadsereg katonái 12-15-ször gyakrabban menekültek át az ellenséghez, mint azok viszont. Egy tipikus katonalevél a korból: „Tiszta szívembõl bevallom, hogy szinte az összes katona fogságba akar kerülni, különösen a gyalogságban...Miért került Oroszországunk ilyen helyzetbe? Azért, mert kormányzatunk megnyomorította a szegény paraszt életét...”
A dezertálás tehát a tiltakozás egyik formája volt. A. A. Bruszilov szerint 1917 elején már az egész hadsereg készen állt a forradalomra. 1916 õszén sztrájkok kezdõdtek: október 16-án Petrográdban 30 ezer munkás szüntette be a munkát, s katonák is csatlakoztak a tiltakozásokhoz, a kivezényelt kozákok megtagadták, hogy a tömegbe lõjenek. Végül a moszkvai ezred verte le a megmozdulást brutális kegyetlenséggel.
A liberálisokat megrettentette a kontrollálhatatlan népmozgalom, ezért inkább az események késleltetésében voltak érdekeltek. A bolsevikok pedig bénák voltak, hiszen a párt teljes petrográdi vezetését letartóztatták 1917 január 2-án, és nagyon sok üzemben nem is létezett bolsevik sejt. A párt külföldi emigrációban tartózkodó tagjai pedig szemmel láthatólag hibásan értékelték az oroszországi eseményeket: Lenin 1917 januárjában Zürichben tartott elõadásában kijelentette, hogy az õ életében már nem lesz forradalom...
1917 elsõ két hónapjában elmélyült a válság: Moszkva és Petrográd élelmezésének csak az elõzetes terv szerinti 25 %-át tudták teljesíteni.
Sokan érezték már akkor a kortársak közül, hogy a forradalom a levegõben van: csak az volt a kérdés, hogy mikor robban ki. 1917 elején a külföldi követek is elõrejelezték a forradalom kitörését. A hatalom is készülõdött: II. Miklós meg akarta erõsíteni Petrográdot, a frontról hazavezényelve gárdaalakulatokat, ám azok megtagadták, hogy a népbe lõjenek.
Vagyis a hatalom pontosan érzékelte a veszélyt, és készülõdött, hogy letörje a készülõ éhséglázadást, csak éppen ekkor már a legmegbízhatóbb csapatok sem voltak hajlandóak belelõni a civilekbe...
Február 24-én már 200 ezres tüntetés volt a fõvárosban. A kozákok átálltak a tüntetõk oldalára. A katonák esküt tettek, hogy nem lõnek a népbe. Február 25-rõl 26-ra éjjel hiába tartóztatták le szinte az összes baloldali mozgalmi vezetõt, a tüntetések spontán módon tovább zajlottak.
Február 26-án a hatalom bevetette a gyakorló ezredeket, akik hajlandóak voltak belelõni a polgárokba. Estére a városközpontot megtisztították a tömegtõl. Az emberek a katonákat kérték, hogy segítsenek rajtuk, s február 27-re befejezõdött az egész petrográdi garnizon átállása a nép oldalára. „Földet és szabadságot!”, „Földet a népnek!” – hirdették a katonák (muzsikok) által készített plakátok.
Azaz valójában helyesebb nem is katona-, hanem parasztfelkelésrõl beszélni. Csak ezek a parasztok éppenséggel egyenruhát hordtak és fegyverrel a kezükben a fõvárosban voltak.
Link
A történészek között ma is vita tárgyát képezi az 1917-es februári forradalom okainak elemzése - írja Szergej Nyefjodov. Számos fantasztikus nézet is olvasható (pl. a szabadkõmûves összeesküvés elmélete) a témában. Sokan úgy gondolják, ha nincs az elsõ világháború, akkor a társadalmi ellentétek sem szabadultak volna el, el lehetett volna kerülni a forradalmakat, és Oroszországban virágzó, liberális társadalom alakult volna ki. Mások szerint (pl. E. Hobsbawm) éppen a liberális fejlõdésnek volt a legkevesebb esélye Oroszországban, a forradalom pedig elkerülhetetlenné vált a 20. század elejére.
Az elsõ világháború, a nagyhatalmak összecsapása elkerülhetetlen volt, de ez vajon a forradalmakra is igaz? Az elsõ világháború után minden vesztes országban forradalom tört ki, de 1917 februárjában Oroszország még nem veszítette el a háborút. Oroszországban viszont a többi államhoz képest a lakosság jóval szegényebb volt, és a társadalmi különbségek nagyobb voltak (ennek eredménye volt az 1905-ös forradalom). A szegénység legfõbb oka a kicsiny paraszti földbirtokokban rejlett, miközben az országban rendelkezésre áll elségséges mennyiségû földterület, de annak nagyobb része a nagybirtokosok kezében volt. 1905-ben a parasztok földosztást követeltek, II. Miklós azonban ragaszkodott a magántulajdon szentségéhez. Ezt követõen a parasztság képzetében a cár – az államhatalom – az igazságtalanság védelmõjének tetszett. A forradalom után hatszorosára növekedett az állami szervek ellen elkövetett bûncselekmények száma.
Az 1917-es forradalom másképp zajlott, mint az 1905-ös. Ezúttal a parasztok nem égettek nemesi udvarházakat. De a történések mélyén ugyanez a konfliktus húzódott végig, mint 12 évvel korábban.
Az Orosz Birodalom mély válsága már a krími háború idején nyilvánvalóvá vált. Az orosz ipar arra sem volt képes, hogy megfelelõ mennyiségû lõszerrel lássa el a hadsereget. A háború óriási pénzeket emésztett fel, az állam eladósodott, a rubel jelentõsen veszített értékébõl. A háború alatt az orosz férfinépesség mintegy 10 %-át behívták a hadseregbe, ami kiváltotta a földbirtokosok tiltakozását (mivel az újoncok felszabadultak a jobbágyi viszonyból). Ezért a hatalom „népfelkelõ” ezredekbe sorozta be a parasztokat, akiknek a háború után haza kellett térniük. Ez viszont a parasztok tiltakozását váltotta ki, akik tömegével özönlettek a sorozásra, hogy felszabaduljanak a jobbágysorból. A krími háború alatt 10 kormányzóságban törtek ki parasztmegmozdulások, ráadásul a parasztok tömegei a Krímbe igyekeztek volna, mivel elterjedt, hogy az angolok és a franciák „szabadságot adnak” az orosz jobbágyoknak.
A 1904-1905-ös orosz-japán háború idején ugyanezek a válságjelenségek bukkantak fel: az állam eladósodott, a vesztes háború miatt a cár tekintélye megrendült, a hadsereg morálisan összeomlott, a paraszt-katonák maguk is részt vettek a forradalmi megmozdulásokban, tiltakozva a kis parcellák és a szegénység miatt.
Az elsõ világháborúba egy ilyen problémákkal terhelt Oroszország sodródott bele: rossz fegyverzet, rossz pénzügyek (melynek oka a lakosság, különösen a parasztság nyomora), rossz morálú hadsereg (megint csak a rendezetlen agrárkérdés miatt), mély szociális szakadék a hátországban jellemezte a világ legnagyobb országát.
Már 1915-ben lõszer- és fegyverhiány jelentkezett az orosz hadseregben, az 1915-ös német támadás során 2,4 millió embert veszített a cár hadserege. Ezt követõen a Dumában egy ellenzéki „Progresszív blokk” alakult, de az erõt demonstráló cár feloszlatta a szervezkedést (mivel az ellenzék nem keresett népi támogatást, mindez simán ment).
A háború következtében az államkassza kiadásai megugrottak. S noha minden hadviselõ országban a kiadások felülmúlták a bevételeket, de Oroszországban a tömegek nyomora miatt nem lehetett a bevételeket növelni. Válságkezelésként beindították a nyomdagépet és adókat emeltek, ez azonban ahhoz vezetett, hogy a rubel elértéktelenedett, a lakosság elégedetlenség pedig nõtt. Azokban az országokban, ahol a lakosság életszínvonala magasabb volt, a kormányzat hadikölcsönökhöz is folyamodhatott (a német hadikiadások jelentõs részét ezek fedezték), az Orosz Birodalomban viszont a nyomorban tengõdõ lakosság nem volt képes finanszírozni az állam hadigépezetét.
Az árak elszabadultak, az infláció természetes következményeként a parasztok visszatartották áruikat, élelmiszerhiány lépett fel a városokban. 1916-ban a kormány bevezette, hogy fix áron, kötelezõ mennyiségben vásárol fel gabonát a parasztoktól. A tervezett 772 millió tonna gabona helyett viszont csak 170 millió tonnát sikerült begyûjteni a parasztság ellenkezése miatt. 1916 decemberében „padláslesöprésbe” kezdtek a cári hatóságok, aminek következtében tömegessé váltak az összecsapások a hatóságok és a parasztok között.
1916 végére már élelmiszerválság alkault ki az oroszországi városokban, decemberben kenyérjegyet vezettek be Moszkvában, Harkovban, Odesszában, Voronyezsben és más városokban.
A dezertálás tömegessé vált az orosz hadseregben. Az orosz hadsereg katonái 12-15-ször gyakrabban menekültek át az ellenséghez, mint azok viszont. Egy tipikus katonalevél a korból: „Tiszta szívembõl bevallom, hogy szinte az összes katona fogságba akar kerülni, különösen a gyalogságban...Miért került Oroszországunk ilyen helyzetbe? Azért, mert kormányzatunk megnyomorította a szegény paraszt életét...”
A dezertálás tehát a tiltakozás egyik formája volt. A. A. Bruszilov szerint 1917 elején már az egész hadsereg készen állt a forradalomra. 1916 õszén sztrájkok kezdõdtek: október 16-án Petrográdban 30 ezer munkás szüntette be a munkát, s katonák is csatlakoztak a tiltakozásokhoz, a kivezényelt kozákok megtagadták, hogy a tömegbe lõjenek. Végül a moszkvai ezred verte le a megmozdulást brutális kegyetlenséggel.
A liberálisokat megrettentette a kontrollálhatatlan népmozgalom, ezért inkább az események késleltetésében voltak érdekeltek. A bolsevikok pedig bénák voltak, hiszen a párt teljes petrográdi vezetését letartóztatták 1917 január 2-án, és nagyon sok üzemben nem is létezett bolsevik sejt. A párt külföldi emigrációban tartózkodó tagjai pedig szemmel láthatólag hibásan értékelték az oroszországi eseményeket: Lenin 1917 januárjában Zürichben tartott elõadásában kijelentette, hogy az õ életében már nem lesz forradalom...
1917 elsõ két hónapjában elmélyült a válság: Moszkva és Petrográd élelmezésének csak az elõzetes terv szerinti 25 %-át tudták teljesíteni.
Sokan érezték már akkor a kortársak közül, hogy a forradalom a levegõben van: csak az volt a kérdés, hogy mikor robban ki. 1917 elején a külföldi követek is elõrejelezték a forradalom kitörését. A hatalom is készülõdött: II. Miklós meg akarta erõsíteni Petrográdot, a frontról hazavezényelve gárdaalakulatokat, ám azok megtagadták, hogy a népbe lõjenek.
Vagyis a hatalom pontosan érzékelte a veszélyt, és készülõdött, hogy letörje a készülõ éhséglázadást, csak éppen ekkor már a legmegbízhatóbb csapatok sem voltak hajlandóak belelõni a civilekbe...
Február 24-én már 200 ezres tüntetés volt a fõvárosban. A kozákok átálltak a tüntetõk oldalára. A katonák esküt tettek, hogy nem lõnek a népbe. Február 25-rõl 26-ra éjjel hiába tartóztatták le szinte az összes baloldali mozgalmi vezetõt, a tüntetések spontán módon tovább zajlottak.
Február 26-án a hatalom bevetette a gyakorló ezredeket, akik hajlandóak voltak belelõni a polgárokba. Estére a városközpontot megtisztították a tömegtõl. Az emberek a katonákat kérték, hogy segítsenek rajtuk, s február 27-re befejezõdött az egész petrográdi garnizon átállása a nép oldalára. „Földet és szabadságot!”, „Földet a népnek!” – hirdették a katonák (muzsikok) által készített plakátok.
Azaz valójában helyesebb nem is katona-, hanem parasztfelkelésrõl beszélni. Csak ezek a parasztok éppenséggel egyenruhát hordtak és fegyverrel a kezükben a fõvárosban voltak.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
postaimre
- 2012. June 06. 12:50:02
#2 |
Yuri Boyka
- 2012. June 06. 15:19:28
#3 |
postaimre
- 2012. June 06. 15:25:46
#4 |
Yuri Boyka
- 2012. June 06. 15:43:31
#5 |
postaimre
- 2012. June 06. 15:56:58
#6 |
Yuri Boyka
- 2012. June 06. 16:16:32
#7 |
9323
- 2012. June 06. 16:44:46
#8 |
postaimre
- 2012. June 06. 16:51:40
#9 |
9323
- 2012. June 06. 18:21:39
#10 |
Yuri Boyka
- 2012. June 06. 19:52:02
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.