Magyarul: "Te barom, vedd mĂĄr ĂŠszre, hogy nĂŠlkĂźled nem lehet "megmenteni" tĂŠged!"
MostanĂĄban egyre gyakrabban hallom: „LĂŠpj ki a komfortzĂłnĂĄdbĂłl!” Ez most olyan divatos dolog. De hogyan kell azt, tessĂŠk mondani? EgyĂĄltalĂĄn, mi az a komfortzĂłna? És miĂŠrt kell kilĂŠpni belĂľle? Ha ki kell lĂŠpni egyĂĄltalĂĄn...

A komfortzĂłna az a megszokott terĂźlet – munka, csalĂĄd, kommunikĂĄciĂłs rendszer, kĂśzlekedĂŠsi Ăştvonal – ahol, amiben nap mint nap mozgunk. VĂŠgsĂľ soron a komfortzĂłnĂĄnkhoz tartoznak az ĂŠteleink is, amelyek Ă­zĂŠt megszoktuk, s amelyek elkĂŠszĂ­tĂŠse kĂśnnyen, gyorsan megy. KomfortzĂłnĂĄnkba tartoznak gyerekkorunk ĂŠtkei. De ide tartoznak elveink, politikai meggyĂľzĂľdĂŠsĂźnk is. Az a mĂłd, ahogyan az embereket megĂ­tĂŠljĂźk, barĂĄtnak vagy ellensĂŠgnek tekintjĂźk. A hitĂźnk, vallĂĄsunk, Ă­zlĂŠsbĂŠli dolgaink. SzabadidĂľnk eltĂśltĂŠsĂŠnek kiprĂłbĂĄlt, bevĂĄlt mĂłdjai szintĂŠn. A komfortzĂłnĂĄnkban, ha nem is jĂłl, de legalĂĄbb biztonsĂĄgban ĂŠrezzĂźk magunkat.

Az emberek többsége nem akar a komfortzónájából kilépni. Nem akar még gondolkodni sem másféle nevelési elveken, másféle emberek, pártok igazságain. Nem kóstolja meg idegen népek ételeit, sem idegen emberek gondolatait. Nem változtat sportolási szokásain. Mindig ugyanazon az útvonalon jár munkába, ugyanannál a péknél vásárolja ugyanazt a kenyeret. Ugyanazt a csatornát nézi, ugyanaddig, ugyanazon pózban szereti a párját. Nem kísérletezget. Azt vallja, a bevált recepten ne változtass. S ez érthetõ is. Bizonytalan világban élünk ugyanis. Nem biztos semmi. Nem biztos a munkahely, a forint árfolyama, a tej ára. Örökké változik körülöttünk minden. A törvények, az adószabályok, a valutaárfolyamok. A szüleinktõl, nagyszüleinktõl készen kapott minták, értékítéletek semmit sem érnek, sehová sem vezetnek. A családról, hûségrõl, munkáról, gyereknevelésrõl vallott nézetek nemzedékrõl nemzedékre, kormányról kormányra változnak. Az egész világ maga a káosz, pedig az emberek többsége a rendet szereti. Legyen rend, bármi áron. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a rend a szabadságánál is fontosabb. Az a tapasztalatom, hogy ha nagy nehezen kialakítottuk saját, legalább valamennyire kényelemes világunkat, elveinkkel, meggyõzõdéseinkkel, barátainkkal és ellenségeinkkel, ragaszkodunk ehhez. Védjük foggal-körömmel, vitával. Akkor is, ha érezzük, hogy nem az igazi. Akkor is, ha változtathatnánk. Akkor is, ha elvileg szabadok vagyunk. A szabadság azonban felelõsséggel és döntésekkel terhes. Dönteni viszont nehéz, hiszen a döntés: választás. A választás pedig lemondás.

És ez az egész annyira bonyolult, nehezen követhetõ és bizonytalan. Ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, megszokott kapcsolatunkból, munkahelyünkrõl, elhagyjunk valamit a régi életünkbõl, döntenünk kell. Azt kell mondani: elhagyom. Elhagyom a páromat, akivel rossz párkapcsolatban élek. Vagy otthagyom a munkámat, mert megbetegít. Felmondok a fõnökömnek, mert nap mint nap megaláz, tönkreteszi az önbecsülésemet, s a végén magam is elhiszem, hogy keveset érek. Kiszállok az autóból és biciklire ülök, vagy leszállok a buszról és gyalogolok. Nekivágok gyerekkori álmomnak, és hegyet mászok, vagy elmegyek a fõzõiskolába. Megtesszük?

TĂśbbnyire nem.

Nem merjĂźk elhagyni a megszokottat a jĂĄratlanĂŠrt, az ismertet az ismeretlenĂŠrt. Nem merĂźnk belevĂĄgni. Mert szorongunk. Nem tudjuk, hogy az Ăşj jobb lesz-e, s hogy lesz-e Ăşj egyĂĄltalĂĄn. TalĂĄlunk-e mĂĄsik, jobb kapcsolatot a rĂŠginĂŠl, jobb munkahelyet a mostaninĂĄl. BĂ­rjuk-e szusszal a biciklizĂŠst, a gyaloglĂĄst. Kinevetnek-e a sziklamĂĄszĂłk, befogadnak-e a fĂľzĂľiskolĂĄsok. S ez ĂŠrthetĂľ. Hiszen az ember mĂĄsodik legfontosabb szĂźksĂŠglete a biztonsĂĄg. A biztonsĂĄgĂĄt csak akkor kockĂĄztatja, ha ĂŠhes, szomjas, fĂĄzik vagy szerelmes.

Ezt tudjuk a hĂ­res pszicholĂłgustĂłl, Maslow-tĂłl. Az ĂĄltala felĂĄllĂ­tott motivĂĄciĂłelmĂŠlet szerint a szĂźksĂŠgleteknek lĂŠtezik egy hierarchiĂĄja, mely az alapvetĂľ, biolĂłgiai szĂźksĂŠgletektĂľl terjed olyan, lelki szĂźksĂŠgletekig, melyek csak akkor vĂĄlnak fontossĂĄ, ha az alapvetĂľ szĂźksĂŠgletek mĂĄr kielĂŠgĂźltek. Az emberi szĂźksĂŠgleteket Ăśt, hierarchikusan egymĂĄsra ĂŠpĂźlĂľ kategĂłriĂĄba csoportosĂ­totta. ElsĂľk ĂŠs minden elĂľtt valĂłk a fiziolĂłgiai szĂźksĂŠgletek, mint az evĂŠs, ivĂĄs, pihenĂŠs, utĂłdnemzĂŠs, anyai ĂśsztĂśn. KĂśnnyen belĂĄthatĂł, hogy ezek a legfontosabbak. Ha valaki ĂŠhezik, szĂĄmĂĄra egy cĂŠl lĂŠtezik: az ĂŠlelemszerzĂŠs. Ebben az esetben megszĂťnnek az egyĂŠb motivĂĄlĂł tĂŠnyezĂľk. Ha az alapvetĂľ szĂźksĂŠgletek kielĂŠgĂźltek, megteremtĂľdnek a biztonsĂĄgi szĂźksĂŠgletek. Annak a tudata, hogy vĂŠdettek vagyunk a bĂťnĂśzĂŠssel, szĂŠlsĂľsĂŠges idĂľjĂĄrĂĄssal, hĂĄborĂşkkal, jĂĄrvĂĄnyokkal, vadĂĄllatokkal szemben. De idetartozik mĂŠg a lĂŠtbiztonsĂĄg ĂŠrzĂŠse is, az a hit, hogy a jĂśvĂľben kĂŠpesek leszĂźnk biztosĂ­tani alapvetĂľ szĂźksĂŠgleteink kielĂŠgĂ­tĂŠsĂŠt. Ha tele a hasunk, jĂł meleg a lakĂĄsunk, biztos a munkahelyĂźnk, megnyugszunk, s eszĂźnk ĂĄgĂĄban sincs kilĂŠpni a bizonytalanba, elhagyni a jĂł meleg, kĂśvĂŠr ĂŠs biztonsĂĄgos komfortzĂłnĂĄnkat. Ha csak fontossĂĄ nem vĂĄlik szĂĄmunkra a szeretet ĂŠs a kĂśzĂśssĂŠghez tartozĂĄs. ElĂľfordul, hogy felĂŠbred bennĂźnk a tisztelet, elismerĂŠs irĂĄnti igĂŠny, valamint a megĂŠrtĂŠs irĂĄnti vĂĄgy. Ezeken az alapvetĂľ kategĂłriĂĄkon tĂşl Maslow megnevez egy magasabb szintĂť szĂźksĂŠgletet is: az ĂśnmegvalĂłsĂ­tĂĄs irĂĄnti vĂĄgyat. Ez a vĂĄgy az alapvetĂľ fiziolĂłgiai ĂŠs pszicholĂłgiai szĂźksĂŠgletek kielĂŠgĂ­tĂŠse utĂĄn vetĂľdik fel.

Ahhoz tehĂĄt, hogy az ember kĂŠpes ĂŠs motivĂĄlt legyen kilĂŠpni a komfortzĂłnĂĄjĂĄbĂłl, alapvetĂľ szĂźksĂŠgleteinek legalĂĄbb egy bizonyos szinten ki kell elĂŠgĂźlnie. Senki sem iratkozik be sziklamĂĄszĂł klubba, ha nincs mit ennie, vagy nincs mivel fĂťtenie tĂŠlen az otthonĂĄt. MinĂŠl inkĂĄbb jĂłlĂŠtben ĂŠs biztonsĂĄgban ĂŠl egy tĂĄrsadalom vagy egy tĂĄrsadalmi rĂŠteg, annĂĄl fontosabbĂĄ vĂĄlik tagjai szĂĄmĂĄra Ăśnmaguk megvalĂłsĂ­tĂĄsa, kiprĂłbĂĄlĂĄsa. AnnĂĄl gyakrabban lesznek kĂŠpes kilĂŠpni abbĂłl a bizonyos komfortzĂłnĂĄbĂłl.

„JĂł, de miĂŠrt tennĂŠ?” – kĂŠrdezhetik.

AzĂŠrt, mert ha kilĂŠp, megĂŠli az ĂśnmegvalĂłsĂ­tĂĄs tĂźnĂŠkeny pillanatait, amiket Maslow „csĂşcsĂŠlmĂŠnyek”-nek nevezett. MinĂŠl gyakrabban megteszi, annĂĄl tĂśbbszĂśr ĂŠli majd ĂĄt a boldogsĂĄg ĂŠs kielĂŠgĂźltsĂŠg pillanatĂĄt, a cĂŠl elĂŠrĂŠsĂŠnek ĂĄllapotĂĄt. A csĂşcsĂŠlmĂŠnyek megĂŠlĂŠsĂŠhez vezethet valamely kreatĂ­v tevĂŠkenysĂŠg, a mĂĄsokkal valĂł bensĂľsĂŠges kapcsolat, egy esztĂŠtikai ĂŠlmĂŠny vagy a sportolĂĄs ĂśrĂśme.

Az eredeti kĂŠrdĂŠsre tehĂĄt, hogy miĂŠrt kell kilĂŠpni a komfortzĂłnĂĄnkbĂłl, az a vĂĄlasz, hogy azĂŠrt, mert a megszokott tevĂŠkenysĂŠgek csak ritkĂĄn vezetnek el igazi katarzishoz, sikerhez, valĂłdi ĂŠlmĂŠnyhez.

CsĂşcsĂŠlmĂŠnyhez, ahogyan a pszicholĂłgia nevezi.
http://www.szimpatika.hu/cikkek/4448/lepj_ki_a_komfortzonadbol