Ki gondol mĂŠg a vĂŠletlenekkel, vĂŠtlenekkel kĂśztetek? ZrĂ­nyi jelmondata volt: Sors bona nihil aluid. JĂł szerencse, semmi mĂĄs! Se Isten, se ĂĄtok, mi vĂĄr rĂĄtok, csak a tervezett „csoda”? Nem bĂ­zhatjĂĄk a sorsot a jĂł szerencsĂŠre, se a bonĂĄra, se huza-vonĂĄra…
Minden meg van tervezve, mĂŠg az is, mikor kell eltĂŠrni ĂŠs hogyan a „tervtĂľl”.
Tegnap este szembesĂźltem vele, hogy a Snowden-Ăźgyet mĂĄr ismertem korĂĄbbrĂłl, csak annyi mindenben mozgunk mĂĄr otthonosan, hogy megszoktuk, hogy mindent ott talĂĄlunk meg, ahovĂĄ a szolgĂĄlat elhelyezi. Ilyen „aha, hĂĄt itt vagy” ĂŠlmĂŠnyem volt az is, amikor a „kedvenc” Bourne trilĂłgia negyedik, kiegĂŠszĂ­tĂľ rĂŠszĂŠben meghallottam a kulcsszĂłt. Oroszul hallgattam, Ă­gy le kellett ellenĂľriznem, hogy nem tĂŠvedek-e, de nem. NĂŠzzĂŠtek csak meg a 3. rĂŠsztĂľl ĂŠs lĂĄtni fogjĂĄtok, hogy idĂľben szĂłltak, hogy a The Guardian lekĂśzli a megfelelĂľ anyagokat, csak nem Matt Damon lesz a forrĂĄs, hanem egy Snowden nevĂť emberke adja hozzĂĄ az arcĂĄt. NSA? CIA? IdĂľben lett szĂłlva, hogy ĂĄtĂĄllĂ­tjĂĄk a „vĂĄltĂłt”. MiĂŠrt a Guardian? Olyan jĂł neve van, nem? The patriot?
No persze azt se feledjĂŠtek el, hogy nem oly rĂŠgen a sajtĂł jeles kĂŠpviselĂľit, ahogy az ĂźgyĂŠszsĂŠg ĂŠs a titkosszolgĂĄlatok vezetĂľit is szabadkĂľmĂťves ĂśsszevonĂĄsra ĂśsszerĂĄntottĂĄk MoszkvĂĄban ĂŠs SzentpĂŠtervĂĄrott (ha emlĂŠkeimben nem csalatkozom) eligazĂ­tottĂĄk arrĂłl, hogy merre is lesz az a bizonyos Lei-t vonal, amire ĂŠpĂ­teniĂźk kell. És ĂŠpĂ­tenek is. Na de nem ezt akartam kidomborĂ­tani, ezt csak a vĂŠletlenek miatt hoztam kĂŠpbe, no meg a „jĂłslatok” okĂĄn a 2014-e ĂŠvre vonatkoztatva. A hĂł mĂĄr esett Egyiptomban, ahogy az arany ĂĄra is a vilĂĄgpiacon, de MoszkvĂĄnak szembe kell idĂŠn szĂĄllni a nemzetkĂśzi terrorizmussal, ami azĂŠrt nem egy kis hĂłlapĂĄtolĂĄs szintĂť feladat.
NyilvĂĄn ĂŠrzitek, hogy a „szibĂŠriai tĂŠl” mĂĄr zajlik. Persze a zusa ĂŠs az anglo-szaxon szakaszon szaxofonoznak most rendesen, de ez kell a vilĂĄggazdasĂĄgi mechanizmusok ĂĄtĂĄllĂ­tĂĄsĂĄhoz. Hogy mennyire „termĂŠszetes” ĂŠs mennyire nem az idĂľjĂĄrĂĄsi szeszĂŠly, azt had ne Ă­tĂŠljem mĂĄr meg, hisz „Sors bona…”.
Minden nagyobb akciĂłhoz „ĂĄldozatok” kellenek, melyek indokoljĂĄk a tervek kivitelezĂŠsĂŠnek szĂźksĂŠgszerĂťsĂŠgĂŠt ĂŠs igazoljĂĄk is azokat.
MikĂśzben nĂĄlunk a hĂźlyesĂŠg stagnĂĄl, de kĂśben a fĂŠrgek is megtanulnak ĂźvĂślteni, addig a „nagypolitika” elĂľvezette az Ăźt(l)egeit ĂŠs eldurrantottĂĄk VolgogrĂĄdot. Az idĂľzĂ­tĂŠs idĂľszerĂť volt ĂŠs a „vĂĄlaszcsapĂĄs” sem lehet mĂĄr idĂľszerĂťtlen. A „szakrĂĄlis ĂĄldozat” ilyen formĂĄban elĂŠgtĂŠtelt kĂśvetelve ott lebeg frissen ĂŠs vĂŠresen, bĂŠkemissziĂłk utĂĄn kiĂĄltva.
KĂŠrdĂŠsem egyelĂľre csak annyi: felkĂŠszĂźltetek mĂĄr? Mindenkit ĂŠrhet „baleset”, de nem mindenkibĂľl lehet „ĂĄldozat”.

TalĂĄn nem vĂŠletlen, hogy mĂĄr egy ideje a "cĂ­m" motoszkĂĄl a fejemben ĂŠs ez pont a 11. bejegyzĂŠsi iktatĂłszĂĄmot kellett volna, hogy kapja, de ez maga a 11, ezĂŠrt nem adom neki mĂŠg egyszer.