Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A kis Rendõröket valójában lelövik.. Kitálalt egy volt rendõr
Rendõrsegg. Szervusz Imre.
A kis Rendõröket valójában lelövik.. Kitálalt egy volt rendõr
Egy fiatal rendõr, aki fél éve leszerelt, azzal jelentkezett szerkesztõségünknél, hogy olyan szabálytalanságokat tapasztalt és úgy bántak el vele a rendõrségen, hogy ez a nyilvánosságra tartozik. A leszerelt rendõr egy korábbi cikksorozatunkra hivatkozott, mely egy elkeseredett fiatalemberrõl szólt, aki otthagyta a szeretett rendõri hivatását, és olyan visszásságokról számolt be a Hírhatárnak, amit azóta se cáfolt senki.
Tavalyi cikksorozatunk elsõ része, az ELEGEM VOLT A RENDÕRSÉGBÕL, hatalmas és országos érdeklõdést váltott ki az olvasókból. A leszerelt rendõr szívbemarkoló története a rendõrségi anomáliák feltárásának olyan szégyenfoltja maradt, amit a mai napig sem cáfolt senki.
Önnek épp ez a fiatalember volt a társa Pécelen és szeretné elmondani nekünk a történetét, mely azzal fejezõdött be az Ön esetében, hogy arra kényszerítették a gödöllõi kapitányságon, hogy szereljen le. A kis Rendõröket valójában lelövik – írta levele végén.
Keserû hasonlat, biztosan megvan rá, az oka, hogy ezt mondja. Hogy kezdõdött?
Bõvebben a cikkben, ott a folytatás.
Üdv!
2.
Még az elõzõhöz. Valaki ezt írta a cikk alá a fészbukon.
Benfentes infó lehet.
Antal Szabo Egy rendõr ismerõsöm igencsak felháborodott hangon mondta el, hogy bajtársaival együtt a fõnökeiket lövik le ha parancsot adnak a népi tüntetések erõszakos elfojtására, leverésére!!!!
vor 20 Minuten · Gefällt mir
Antal Szabo Nem véletlen vannak a volt szovjet laktanyákba külföldiek ???magyar rendõrségi egyenruhákba.????
vor 18 Minuten · Gefällt mir
Imre, mirõl is beszéltél te pár éve? s_*_kukk zsidók magyar rendõrségi formaruhába? Eddig szinte minden bejött amit elmondtál.
A kis Rendõröket valójában lelövik.. Kitálalt egy volt rendõr
Egy fiatal rendõr, aki fél éve leszerelt, azzal jelentkezett szerkesztõségünknél, hogy olyan szabálytalanságokat tapasztalt és úgy bántak el vele a rendõrségen, hogy ez a nyilvánosságra tartozik. A leszerelt rendõr egy korábbi cikksorozatunkra hivatkozott, mely egy elkeseredett fiatalemberrõl szólt, aki otthagyta a szeretett rendõri hivatását, és olyan visszásságokról számolt be a Hírhatárnak, amit azóta se cáfolt senki.
Tavalyi cikksorozatunk elsõ része, az ELEGEM VOLT A RENDÕRSÉGBÕL, hatalmas és országos érdeklõdést váltott ki az olvasókból. A leszerelt rendõr szívbemarkoló története a rendõrségi anomáliák feltárásának olyan szégyenfoltja maradt, amit a mai napig sem cáfolt senki.
Önnek épp ez a fiatalember volt a társa Pécelen és szeretné elmondani nekünk a történetét, mely azzal fejezõdött be az Ön esetében, hogy arra kényszerítették a gödöllõi kapitányságon, hogy szereljen le. A kis Rendõröket valójában lelövik – írta levele végén.
Keserû hasonlat, biztosan megvan rá, az oka, hogy ezt mondja. Hogy kezdõdött?
2009-ben szereltem fel a rendõrséghez. Az én csoportom volt az elsõ, akik az úgynevezett 5 plusz 1 hónapos képzésben részesültünk azzal a feltétellel, hogy 2 éven belül beiskoláznak minket.
Ez milyen típusú képzés?
Ez egy gyorstalpaló, ami nem elegendõ ahhoz, hogy intézkedõ képes legyen valaki. Intézkedni csak is egy olyan személlyel lehet, aki végzett rendõr.
„30/2011. (IX.22.) BM rendelet
4. § (1) A szakképzettséggel nem rendelkezõ rendõr kizárólag szakképzett rendõr irányításával intézkedhet. Ha a szakképzettséggel nem rendelkezõ rendõr az Rtv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt önállóan észleli, illetve ilyen cselekményt hoznak tudomására, köteles arról a legközelebbi rendõrt vagy az általános rendõrségi feladatok ellátására létrehozott szerv Rtv. 4/A. § (1) bekezdésében meghatározott szervét értesíteni a rendõri intézkedés kezdeményezése érdekében.”
Vagyis nekünk semmilyen intézkedést nem lehetett volna még elkezdeni sem. 2011-ben több éves kudarc után (mivel elmaradt a beiskolázásom) sikerült áthelyeztetni magamat a Gödöllõ Rendõrkapitányság Pécel Rendõrõrsre. Itt megígérték, hogy beiskoláznak, erre azonban soha nem került sor. Itt ismertem meg azt a kollégámat, akit a mai napig tisztelek, és akivel 2013-ban interjút készítettek.
Miért ez a tisztelet? Mint volt hivatástudatos kollégát, vagy mint a bátor rendõrt, aki mert kitálalni?
Mindkettõ. Amikor Pécelre kerültem nem volt semmi probléma mind addig a napig, míg át nem kerültem a Gödöllõi Kapitányságra. Ott szinte minden alkalommal egyedül kellett szolgálatot teljesítenem, pedig nem volt megfelelõ iskolai végzettségem ehhez. Elõbbi törvény is kimondja, hogy olyan rendõr nem láthat el egyedül szolgálatot, akinek nincs meg az intézkedési jogosultsága. Én pedig csak az alapképzésen vettem részt, az úgynevezett kormányõri képzésen. Hiába szóltam a feletteseimnek, hogy nekem nem lehetne bírságolnom, meg egyáltalán semmilyen intézkedést véghezvinni, de ez nem igazán érdekelte õket. A törvényre is hivatkoztam, de hiába, nem foglalkoztak ezzel. Mivel folyamatos stressz és félelem alatt voltunk tartva ezért teljesítettük, amit elvártak tõlünk és amire köteleztek, vagyis kénytelenek voltunk intézkedni, annak ellenére, hogy ez szabálytalan volt.
Olyan is elõfordult, hogy én voltam a járõrvezetõ egy "újonccal", akinek szintén nem volt intézkedési jogosultsága. Ez az újonc volt, akivel 2013-ban készítették az interjút. Felnézek rá a bátorságáért, az õszinteségéért, és azért is, mert történetét úgy adta elõ, hogy tárgyilagosan csak a tényeket mondta el, nem bántott senkit és minden szava igaz volt.
Azt akarja mondani, hogy számos esetben úgy bírságolt Ön állampolgárokat közlekedési szabálysértésekért vagy hasonlókért, hogy ezt nem is tehette volna?
Ha belegondolok, hogy parancsra hány jogsértést követtem el a gyanútlan állampolgárokkal szemben…..akkor nagyon rossz érzés fog el. Azok a bírságok, amelyeket én róttam ki, azok valójában egyetlen egyszer sem voltak jogszerûek. Mindig csak fenyegettek a parancsnokok, hogyha nincs bírság, azaz pontosítok "intézkedés" akkor ki leszünk rúgva, vagy fegyelmi eljárás indul ellenünk, mert nem tudunk elszámolni azzal, hogy mit csináltunk a szolgálatunk alatt. Persze az igaz, hogy soha nem hangzott el hogy bírságolni kell, de ezt helyettesítette az "intézkedés" szó. Milyen parancsnokok az olyanok, akik nem csak nem tartják be a szabályokat, de elfelejtik hogy a rendõr van az emberekért nem pedig fordítva?!
Ezért szerelt le?
Ezért is. 2013 februárjában leváltották az egyik parancsnokunkat és helyette kaptunk egy igazi "diktátort" szerû parancsnokot, akit csak az érdekelt, hogy minél több bírságot szabjunk ki, valamint a kisrendõrök sanyargatása. Egyik szolgálatom végén a parancsnok úr tartotta a beszámoltatót és megkérdezte tõlem " mibõl van a kocsim, mibõl van a házam" mert õ utánam nézett. Konkrétan mindenki elõtt lekorruptozott, mert volt egy autóm. A kocsim egy 2000-es Renault volt hitelbõl és albérletben laktam a párommal. Miután a parancsnok úr Gödöllõre került a kollégáim folyamatosan szereltek le, mert elegük lett a napi megalázásból. Ahogyan abból is, hogy minden apróság miatt vagy pénzbüntetést kaptunk vagy fenyegettek minket. Mindig csak a hibákat kereste bennünk, és sajnos a Kapitány nem jött rá, hogy emiatt szerelnek le az emberei. Nem lehet úgy dolgozni, hogy állandóan fenyegetnek és csak azért fegyelmire küldik az embert, mert éppen az illetõ nem szimpatikus neki. Akiket így inzultált a parancsnok úr azok többnyire mind leszereltek. 2013 februárjában engem átraktak a Kistarcsai rendõrõrsre, attól kezdve már minden nap egyedül szolgáltam.
Itt is elõfordult, hogy bírságolt?
Folyamatosan ez volt az elvárás, pedig minden alkalommal jeleztem, hogy attól még hogy a Kapitányságon levizsgáztattak a helyszíni bírságból még nem intézkedhetek mivel nincs meg az iskolám. Sokszor könyörögtem a parancsnokaimnak,hogy iskolázzanak végre be, mert szeretem a hivatásomat és szeretnék feljebb jutni, azonban mindig csak hitegettek. Az is bántott, hogy a még 1 éve sem szolgáló fiatalokat léptették elõre, pedig én mint egyszerû járõr már megtanultam helyszínszemlézni, nyomozati munkát elvégezni, többször hallgattam ki gyanúsítottat is valamint sértettet is, de ezzel senki sem foglalkozott. Az is elõfordult, mikor a szolgálatomat reggel 6-kor kezdtem meg, de egy betörés sorozat volt azon a napon, akkor konkrétan azért, mivel hajtott a vágy, ledolgoztam 24 órát a 12 helyett, és a tanú kutatások és helyszínelések során elkaptam az elkövetõket, akiket elõ is állítottam. De a lelkesedésemet hamar lelombozták azzal a mondattal,hogy milyen idióta vagyok, hogy szolgálaton kívül is dolgoztam egy ügy miatt. Köszönöm szépen, de én úgy gondolom legalább tettem valamit annak érdekében, hogy meglegyenek az elkövetõk, ha már rendõr lettem. Hiszen az elvem mindig is az volt, ha keményen dolgozunk egy ügyön és utána járunk alaposan a dolgoknak, akkor el lehet kapni egy bûnözõt. De a parancsnokom szavával élve nem vagyok méltó az egyenruhára. Csak tudnám miért, mikor mindig én voltam az elsõ, ha menni kellett valahova és én jöttem el utoljára. Persze megvan az oka, mert nem álltam be abba a bizonyos sorba, amibe elvárták volna, mivel fontosabbnak találtam azt, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. Nem értem miért hiszik, hogy a bírságok kiszabásától lesz biztonság érzetük az embereknek.
Az emberek menekültek a Kapitányságról és a hozzátartozó õrsökrõl. 2013 májusában eljött a pillanat mikor én következtem és lettem a parancsnok úr kiszemeltje. Többször adtam be áthelyezési kérelmet, de azt a parancsnokom volt, hogy még átvenni sem volt hajlandó. Az is elõfordult, hogy elõttem tépték szét, közölve, hogy nem akarok én onnan elmenni. Esélyt sem adtak, hogy olyan helyen dolgozhassak, amely megfelel az én elvárásaimnak is.
Milyen elvárásai voltak? Ön se kapott albérleti hozzájárulást, ahogyan korábban kollégája is nyilatkozott?
Nem kaptam, de nekem nem is voltak különösebb elvárásaim. A lefontosabb az lett volna, hogy iskolázzanak be vagy engedjenek el a kapitányságról. Jó lett volna ha el is ismertték volna a munkámat, de sajnos minden igyekezetem ellenére sem sikerült ez, sõt mindig a parancsnokaim tettek keresztbe. Ha nem kellett volna napi szinten 90 km-t utaznom, az jobb lett volna, mivel az üzemanyag árának visszatérítését soha nem kaptam meg. A párommal babát vártunk és emiatt is szerettem volna közelebb dolgozni hozzájuk, hogy ne a bejárásra menjen el szinte minden pénzem. Amikor errõl beszéltem a parancsnokaimmal az volt a válasza, hogy ez nem az õ bajuk. Az utolsó momentum az volt, mikor a kollégáim megkértek, hogy vigyem el õket a Mogyoródi Élményfürdõbe, mert meg lettek hívva egy zártkörû bulira. Mivel én már szolgálat után voltam, ezért mondtam nekik én nem megyek be, megvárom õket a parkolóban, mert fáradt vagyok. 2 óra elteltével kb. 23 óra lehetett mikor kijöttek és mondták vigyem õket vissza Kistarcsára. Ezzel lezárult az este. Azonban másnap a parancsnok úr közölte, mindenki menjen be a Gödöllõi Kapitányságra. Ott szembesültem vele, hogy valójában nem hívták meg a kollégáimat, és ezért elvették tõlünk a rendõrigazolványt meg mindent. Csak nem értettem mi közöm mindehhez mivel én nem voltam ott, vagyis nem mentem be, csak szállítottam õket. Kb. 4-6 óra után visszajöttek a tisztek és közölték, hogy ne legyen ilyen többet. A parancsnok úr mindenért engem hibáztatott, miközben fogalmam sem volt az egészrõl. Azt is mondta, hogy nem vagyok méltó az egyenruhához és hasonlókat. Igaz én nem lövöldöztem soha a nyílt utcán, mint õ tette, mert nem tudott futni a betörõk után.
Ezt hogy érti?
Ezt csak a volt kollégáim mesélték, bizonyítani nem tudnám, hogy volt egy betörés és mikor az elkövetõ kimászott az ablakon és a parancsnok úr utána ment, mivel elérni nem tudta volna, ezért állítólag többször a levegõbe lõtt. Ezt több kollégám is elmondta egymástól függetlenül is.
Semmit nem tett a megaláztatások ellen?
Az események után két nap múlva felmentem a Kapitány úrhoz hogy elmondjam a sérelmeimet mivel a parancsnok úr hatalmával visszaélve megrágalmazott, hiszen nem is voltam bent a fürdõben. Szerintem a becsületemet is megsértette állandó sértegetéseivel, hogy nem vagyok rendõrnek való és hogy egy senki vagyok. Panaszkodásomat követõen másnap behívtak a Kapitány úr irodájába, ahol gyakorlatilag megfenyegettek, hogy vagy magamtól leszerelek, vagy katonai bûncselekmény miatt eljárást indítanak ellenem. "A parancsnok úr eközben gúnyosan mosolygott rám. Mikor megkérdeztem, hogy mégis milyen katonai bûncselekményt követtem el, erre az volt a válasz: itt mi vagyunk a hatalom te csak egy porszem vagy! Olyan eljárást indítunk, amilyet csak akarunk, mert minket nem vizsgálnak felül. Ezután fogtam magam és inkább aláírtam a leszerelési kérelmemet.
Imádtam a munkámat mindig ugrottam, ha hívtak. Korábban soha nem panaszkodtam, pedig volt mikor két hónapig minden nap mennem kellett, de én örültem a feladatoknak, segíteni az embereknek, ha bajban voltak. Én komolyan gondoltam az esküt, amit letettem, de sajnos azt tapasztaltam, hogy sok rendõr ezt idõvel elfelejti.
Súlyos dolgokat állít, ahogyan volt kollégája is ezt tette tavaly. Tudott arról, hogy kollégája a zsebében kellett hordja a fegyverét tok nélkül? Ön sem kapott komplett felszerelést?
Igen tudtam róla én vittem neki egy fegyver tokot valamint bilincstartó tokot, mivel nekem az évek során volt pár saját pénzbõl vásárolt. Nem is értettem miért viselkednek úgy vele, mert roppant tisztelettudó és tettre kész kolléga volt. Volt benne ambíció és soha nem tett megjegyzést semmire, csak csinálta, amit mondtak neki.
Amiket állít, azok közül a legsúlyosabb az, hogy nemcsak megkövetelték felettesei, hogy minél több intézkedése legyen, azaz bírságoljon, de tudatosan szemet hunytak a felett, hogy Ön nem is bírságolhatott volna meg senkit. Ezeket az állításait tudná bizonyítani, ha szükség lenne rá?
Elméletileg ezek a dokumentumok 5 évre visszamenõleg elõkereshetõk. A bírságoknál a nevemnek szerepelnie kell az iratokon. De vannak olyanok, volt kollégáim is, aki tanúsíthatják mindezt.
Mióta leszerelt mivel foglalkozik?
Pontosítanék. Mióta kényszerítettek, hogy leszereljek, azóta külföldre költöztem és sofõr vagyok, nem kamion, hanem magánsofõr.
Ha változnának a körülmények, a vezetõk, akkor visszatérne a rendõri szakmához?
Természetesen visszatérnék mivel a rendõri munka életem részévé vált és ez egy nagyon nekem való hivatás.
Nem fél, hogy utoléri a hatalom hosszú keze?
Pontosan ez volt az egyik alap dolog, amivel megfenyegettek még, amikor leszereltettek, hogy ne merjek a médiához fordulni, mert messze elér az a kéz. De kérdem: én miért tûrjem el a megaláztatásokat? Miért féljek a fenyegetéstõl? Szabad ország vagyunk nem?
Miért tartotta fontosnak, hogy a rendõrség szennyese nyilvánosságra kerüljön?
Nézze, tudom, hogy sok olyan kollégám van, aki hasonlókon megy keresztül, meg vannak félemlítve, nem mernek szólni. Ezért szeretném ezen az úton is tudatni velük és mindenkivel: nincs olyan, hogy õk, csak olyan van,hogy mi. Mint minden rendvédelmi szerv mi is egy csapat voltunk, és ugyanazt az esküt tettük le.Igaz engem beárult egy hazugsággal pár kollégám, mert megvoltak félemlítve a parancsnokok által, de azt gondolom, hogy az, aki csak azért hazudik, mert fél egy parancsnoktól az nem is alkalmas rendõrnek. Ilyen hazugság volt például az is, hogy én állítólag úgy nyilvánítottam véleményt, hogy szidtam a parancsnokaimat, azonban ez soha nem történt meg mivel tisztelettudó ember vagyok. És azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden tiszt olyan, amilyen....,Gödöllõn is vannak olyanok akikben a mai napig megbíznék, például a kistarcsai õrs akkori parancsnoka valamint a Péceli parancsnok. Õ mindig támogattak, segítettek, de sajnos voltak "magasabb" emberek más szempontok...
A történtek után sincs harag vagy gyûlölet bennem, egyszerûen csak szomorú és tanulságos tényeket közlök, amelyeket jó lenne, ha sokan megismernének és okulnának belõle. Fõként azért, hátha mindez eredményez valami pozitív változást. Jó lenne….
Írásunkat az Országos Rendõr-fõkapitányság Kommunikációs Szolgálatának megküldtük észrevételezésre, mivel a HÍRHATÁR ONLINE LAPCSOPORT számára igen fontos a kiegyensúlyozott tájékoztatás. A választ közöljük.
Utoljára frissítve: 2014-01-07 21:20:58
Link
A kis Rendõröket valójában lelövik.. Kitálalt egy volt rendõr
Egy fiatal rendõr, aki fél éve leszerelt, azzal jelentkezett szerkesztõségünknél, hogy olyan szabálytalanságokat tapasztalt és úgy bántak el vele a rendõrségen, hogy ez a nyilvánosságra tartozik. A leszerelt rendõr egy korábbi cikksorozatunkra hivatkozott, mely egy elkeseredett fiatalemberrõl szólt, aki otthagyta a szeretett rendõri hivatását, és olyan visszásságokról számolt be a Hírhatárnak, amit azóta se cáfolt senki.
Tavalyi cikksorozatunk elsõ része, az ELEGEM VOLT A RENDÕRSÉGBÕL, hatalmas és országos érdeklõdést váltott ki az olvasókból. A leszerelt rendõr szívbemarkoló története a rendõrségi anomáliák feltárásának olyan szégyenfoltja maradt, amit a mai napig sem cáfolt senki.
Önnek épp ez a fiatalember volt a társa Pécelen és szeretné elmondani nekünk a történetét, mely azzal fejezõdött be az Ön esetében, hogy arra kényszerítették a gödöllõi kapitányságon, hogy szereljen le. A kis Rendõröket valójában lelövik – írta levele végén.
Keserû hasonlat, biztosan megvan rá, az oka, hogy ezt mondja. Hogy kezdõdött?
Bõvebben a cikkben, ott a folytatás.
Üdv!
2.
Még az elõzõhöz. Valaki ezt írta a cikk alá a fészbukon.
Benfentes infó lehet.
Antal Szabo Egy rendõr ismerõsöm igencsak felháborodott hangon mondta el, hogy bajtársaival együtt a fõnökeiket lövik le ha parancsot adnak a népi tüntetések erõszakos elfojtására, leverésére!!!!
vor 20 Minuten · Gefällt mir
Antal Szabo Nem véletlen vannak a volt szovjet laktanyákba külföldiek ???magyar rendõrségi egyenruhákba.????
vor 18 Minuten · Gefällt mir
Imre, mirõl is beszéltél te pár éve? s_*_kukk zsidók magyar rendõrségi formaruhába? Eddig szinte minden bejött amit elmondtál.
A kis Rendõröket valójában lelövik.. Kitálalt egy volt rendõr
Egy fiatal rendõr, aki fél éve leszerelt, azzal jelentkezett szerkesztõségünknél, hogy olyan szabálytalanságokat tapasztalt és úgy bántak el vele a rendõrségen, hogy ez a nyilvánosságra tartozik. A leszerelt rendõr egy korábbi cikksorozatunkra hivatkozott, mely egy elkeseredett fiatalemberrõl szólt, aki otthagyta a szeretett rendõri hivatását, és olyan visszásságokról számolt be a Hírhatárnak, amit azóta se cáfolt senki.
Tavalyi cikksorozatunk elsõ része, az ELEGEM VOLT A RENDÕRSÉGBÕL, hatalmas és országos érdeklõdést váltott ki az olvasókból. A leszerelt rendõr szívbemarkoló története a rendõrségi anomáliák feltárásának olyan szégyenfoltja maradt, amit a mai napig sem cáfolt senki.
Önnek épp ez a fiatalember volt a társa Pécelen és szeretné elmondani nekünk a történetét, mely azzal fejezõdött be az Ön esetében, hogy arra kényszerítették a gödöllõi kapitányságon, hogy szereljen le. A kis Rendõröket valójában lelövik – írta levele végén.
Keserû hasonlat, biztosan megvan rá, az oka, hogy ezt mondja. Hogy kezdõdött?
2009-ben szereltem fel a rendõrséghez. Az én csoportom volt az elsõ, akik az úgynevezett 5 plusz 1 hónapos képzésben részesültünk azzal a feltétellel, hogy 2 éven belül beiskoláznak minket.
Ez milyen típusú képzés?
Ez egy gyorstalpaló, ami nem elegendõ ahhoz, hogy intézkedõ képes legyen valaki. Intézkedni csak is egy olyan személlyel lehet, aki végzett rendõr.
„30/2011. (IX.22.) BM rendelet
4. § (1) A szakképzettséggel nem rendelkezõ rendõr kizárólag szakképzett rendõr irányításával intézkedhet. Ha a szakképzettséggel nem rendelkezõ rendõr az Rtv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt önállóan észleli, illetve ilyen cselekményt hoznak tudomására, köteles arról a legközelebbi rendõrt vagy az általános rendõrségi feladatok ellátására létrehozott szerv Rtv. 4/A. § (1) bekezdésében meghatározott szervét értesíteni a rendõri intézkedés kezdeményezése érdekében.”
Vagyis nekünk semmilyen intézkedést nem lehetett volna még elkezdeni sem. 2011-ben több éves kudarc után (mivel elmaradt a beiskolázásom) sikerült áthelyeztetni magamat a Gödöllõ Rendõrkapitányság Pécel Rendõrõrsre. Itt megígérték, hogy beiskoláznak, erre azonban soha nem került sor. Itt ismertem meg azt a kollégámat, akit a mai napig tisztelek, és akivel 2013-ban interjút készítettek.
Miért ez a tisztelet? Mint volt hivatástudatos kollégát, vagy mint a bátor rendõrt, aki mert kitálalni?
Mindkettõ. Amikor Pécelre kerültem nem volt semmi probléma mind addig a napig, míg át nem kerültem a Gödöllõi Kapitányságra. Ott szinte minden alkalommal egyedül kellett szolgálatot teljesítenem, pedig nem volt megfelelõ iskolai végzettségem ehhez. Elõbbi törvény is kimondja, hogy olyan rendõr nem láthat el egyedül szolgálatot, akinek nincs meg az intézkedési jogosultsága. Én pedig csak az alapképzésen vettem részt, az úgynevezett kormányõri képzésen. Hiába szóltam a feletteseimnek, hogy nekem nem lehetne bírságolnom, meg egyáltalán semmilyen intézkedést véghezvinni, de ez nem igazán érdekelte õket. A törvényre is hivatkoztam, de hiába, nem foglalkoztak ezzel. Mivel folyamatos stressz és félelem alatt voltunk tartva ezért teljesítettük, amit elvártak tõlünk és amire köteleztek, vagyis kénytelenek voltunk intézkedni, annak ellenére, hogy ez szabálytalan volt.
Olyan is elõfordult, hogy én voltam a járõrvezetõ egy "újonccal", akinek szintén nem volt intézkedési jogosultsága. Ez az újonc volt, akivel 2013-ban készítették az interjút. Felnézek rá a bátorságáért, az õszinteségéért, és azért is, mert történetét úgy adta elõ, hogy tárgyilagosan csak a tényeket mondta el, nem bántott senkit és minden szava igaz volt.
Azt akarja mondani, hogy számos esetben úgy bírságolt Ön állampolgárokat közlekedési szabálysértésekért vagy hasonlókért, hogy ezt nem is tehette volna?
Ha belegondolok, hogy parancsra hány jogsértést követtem el a gyanútlan állampolgárokkal szemben…..akkor nagyon rossz érzés fog el. Azok a bírságok, amelyeket én róttam ki, azok valójában egyetlen egyszer sem voltak jogszerûek. Mindig csak fenyegettek a parancsnokok, hogyha nincs bírság, azaz pontosítok "intézkedés" akkor ki leszünk rúgva, vagy fegyelmi eljárás indul ellenünk, mert nem tudunk elszámolni azzal, hogy mit csináltunk a szolgálatunk alatt. Persze az igaz, hogy soha nem hangzott el hogy bírságolni kell, de ezt helyettesítette az "intézkedés" szó. Milyen parancsnokok az olyanok, akik nem csak nem tartják be a szabályokat, de elfelejtik hogy a rendõr van az emberekért nem pedig fordítva?!
Ezért szerelt le?
Ezért is. 2013 februárjában leváltották az egyik parancsnokunkat és helyette kaptunk egy igazi "diktátort" szerû parancsnokot, akit csak az érdekelt, hogy minél több bírságot szabjunk ki, valamint a kisrendõrök sanyargatása. Egyik szolgálatom végén a parancsnok úr tartotta a beszámoltatót és megkérdezte tõlem " mibõl van a kocsim, mibõl van a házam" mert õ utánam nézett. Konkrétan mindenki elõtt lekorruptozott, mert volt egy autóm. A kocsim egy 2000-es Renault volt hitelbõl és albérletben laktam a párommal. Miután a parancsnok úr Gödöllõre került a kollégáim folyamatosan szereltek le, mert elegük lett a napi megalázásból. Ahogyan abból is, hogy minden apróság miatt vagy pénzbüntetést kaptunk vagy fenyegettek minket. Mindig csak a hibákat kereste bennünk, és sajnos a Kapitány nem jött rá, hogy emiatt szerelnek le az emberei. Nem lehet úgy dolgozni, hogy állandóan fenyegetnek és csak azért fegyelmire küldik az embert, mert éppen az illetõ nem szimpatikus neki. Akiket így inzultált a parancsnok úr azok többnyire mind leszereltek. 2013 februárjában engem átraktak a Kistarcsai rendõrõrsre, attól kezdve már minden nap egyedül szolgáltam.
Itt is elõfordult, hogy bírságolt?
Folyamatosan ez volt az elvárás, pedig minden alkalommal jeleztem, hogy attól még hogy a Kapitányságon levizsgáztattak a helyszíni bírságból még nem intézkedhetek mivel nincs meg az iskolám. Sokszor könyörögtem a parancsnokaimnak,hogy iskolázzanak végre be, mert szeretem a hivatásomat és szeretnék feljebb jutni, azonban mindig csak hitegettek. Az is bántott, hogy a még 1 éve sem szolgáló fiatalokat léptették elõre, pedig én mint egyszerû járõr már megtanultam helyszínszemlézni, nyomozati munkát elvégezni, többször hallgattam ki gyanúsítottat is valamint sértettet is, de ezzel senki sem foglalkozott. Az is elõfordult, mikor a szolgálatomat reggel 6-kor kezdtem meg, de egy betörés sorozat volt azon a napon, akkor konkrétan azért, mivel hajtott a vágy, ledolgoztam 24 órát a 12 helyett, és a tanú kutatások és helyszínelések során elkaptam az elkövetõket, akiket elõ is állítottam. De a lelkesedésemet hamar lelombozták azzal a mondattal,hogy milyen idióta vagyok, hogy szolgálaton kívül is dolgoztam egy ügy miatt. Köszönöm szépen, de én úgy gondolom legalább tettem valamit annak érdekében, hogy meglegyenek az elkövetõk, ha már rendõr lettem. Hiszen az elvem mindig is az volt, ha keményen dolgozunk egy ügyön és utána járunk alaposan a dolgoknak, akkor el lehet kapni egy bûnözõt. De a parancsnokom szavával élve nem vagyok méltó az egyenruhára. Csak tudnám miért, mikor mindig én voltam az elsõ, ha menni kellett valahova és én jöttem el utoljára. Persze megvan az oka, mert nem álltam be abba a bizonyos sorba, amibe elvárták volna, mivel fontosabbnak találtam azt, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. Nem értem miért hiszik, hogy a bírságok kiszabásától lesz biztonság érzetük az embereknek.
Az emberek menekültek a Kapitányságról és a hozzátartozó õrsökrõl. 2013 májusában eljött a pillanat mikor én következtem és lettem a parancsnok úr kiszemeltje. Többször adtam be áthelyezési kérelmet, de azt a parancsnokom volt, hogy még átvenni sem volt hajlandó. Az is elõfordult, hogy elõttem tépték szét, közölve, hogy nem akarok én onnan elmenni. Esélyt sem adtak, hogy olyan helyen dolgozhassak, amely megfelel az én elvárásaimnak is.
Milyen elvárásai voltak? Ön se kapott albérleti hozzájárulást, ahogyan korábban kollégája is nyilatkozott?
Nem kaptam, de nekem nem is voltak különösebb elvárásaim. A lefontosabb az lett volna, hogy iskolázzanak be vagy engedjenek el a kapitányságról. Jó lett volna ha el is ismertték volna a munkámat, de sajnos minden igyekezetem ellenére sem sikerült ez, sõt mindig a parancsnokaim tettek keresztbe. Ha nem kellett volna napi szinten 90 km-t utaznom, az jobb lett volna, mivel az üzemanyag árának visszatérítését soha nem kaptam meg. A párommal babát vártunk és emiatt is szerettem volna közelebb dolgozni hozzájuk, hogy ne a bejárásra menjen el szinte minden pénzem. Amikor errõl beszéltem a parancsnokaimmal az volt a válasza, hogy ez nem az õ bajuk. Az utolsó momentum az volt, mikor a kollégáim megkértek, hogy vigyem el õket a Mogyoródi Élményfürdõbe, mert meg lettek hívva egy zártkörû bulira. Mivel én már szolgálat után voltam, ezért mondtam nekik én nem megyek be, megvárom õket a parkolóban, mert fáradt vagyok. 2 óra elteltével kb. 23 óra lehetett mikor kijöttek és mondták vigyem õket vissza Kistarcsára. Ezzel lezárult az este. Azonban másnap a parancsnok úr közölte, mindenki menjen be a Gödöllõi Kapitányságra. Ott szembesültem vele, hogy valójában nem hívták meg a kollégáimat, és ezért elvették tõlünk a rendõrigazolványt meg mindent. Csak nem értettem mi közöm mindehhez mivel én nem voltam ott, vagyis nem mentem be, csak szállítottam õket. Kb. 4-6 óra után visszajöttek a tisztek és közölték, hogy ne legyen ilyen többet. A parancsnok úr mindenért engem hibáztatott, miközben fogalmam sem volt az egészrõl. Azt is mondta, hogy nem vagyok méltó az egyenruhához és hasonlókat. Igaz én nem lövöldöztem soha a nyílt utcán, mint õ tette, mert nem tudott futni a betörõk után.
Ezt hogy érti?
Ezt csak a volt kollégáim mesélték, bizonyítani nem tudnám, hogy volt egy betörés és mikor az elkövetõ kimászott az ablakon és a parancsnok úr utána ment, mivel elérni nem tudta volna, ezért állítólag többször a levegõbe lõtt. Ezt több kollégám is elmondta egymástól függetlenül is.
Semmit nem tett a megaláztatások ellen?
Az események után két nap múlva felmentem a Kapitány úrhoz hogy elmondjam a sérelmeimet mivel a parancsnok úr hatalmával visszaélve megrágalmazott, hiszen nem is voltam bent a fürdõben. Szerintem a becsületemet is megsértette állandó sértegetéseivel, hogy nem vagyok rendõrnek való és hogy egy senki vagyok. Panaszkodásomat követõen másnap behívtak a Kapitány úr irodájába, ahol gyakorlatilag megfenyegettek, hogy vagy magamtól leszerelek, vagy katonai bûncselekmény miatt eljárást indítanak ellenem. "A parancsnok úr eközben gúnyosan mosolygott rám. Mikor megkérdeztem, hogy mégis milyen katonai bûncselekményt követtem el, erre az volt a válasz: itt mi vagyunk a hatalom te csak egy porszem vagy! Olyan eljárást indítunk, amilyet csak akarunk, mert minket nem vizsgálnak felül. Ezután fogtam magam és inkább aláírtam a leszerelési kérelmemet.
Imádtam a munkámat mindig ugrottam, ha hívtak. Korábban soha nem panaszkodtam, pedig volt mikor két hónapig minden nap mennem kellett, de én örültem a feladatoknak, segíteni az embereknek, ha bajban voltak. Én komolyan gondoltam az esküt, amit letettem, de sajnos azt tapasztaltam, hogy sok rendõr ezt idõvel elfelejti.
Súlyos dolgokat állít, ahogyan volt kollégája is ezt tette tavaly. Tudott arról, hogy kollégája a zsebében kellett hordja a fegyverét tok nélkül? Ön sem kapott komplett felszerelést?
Igen tudtam róla én vittem neki egy fegyver tokot valamint bilincstartó tokot, mivel nekem az évek során volt pár saját pénzbõl vásárolt. Nem is értettem miért viselkednek úgy vele, mert roppant tisztelettudó és tettre kész kolléga volt. Volt benne ambíció és soha nem tett megjegyzést semmire, csak csinálta, amit mondtak neki.
Amiket állít, azok közül a legsúlyosabb az, hogy nemcsak megkövetelték felettesei, hogy minél több intézkedése legyen, azaz bírságoljon, de tudatosan szemet hunytak a felett, hogy Ön nem is bírságolhatott volna meg senkit. Ezeket az állításait tudná bizonyítani, ha szükség lenne rá?
Elméletileg ezek a dokumentumok 5 évre visszamenõleg elõkereshetõk. A bírságoknál a nevemnek szerepelnie kell az iratokon. De vannak olyanok, volt kollégáim is, aki tanúsíthatják mindezt.
Mióta leszerelt mivel foglalkozik?
Pontosítanék. Mióta kényszerítettek, hogy leszereljek, azóta külföldre költöztem és sofõr vagyok, nem kamion, hanem magánsofõr.
Ha változnának a körülmények, a vezetõk, akkor visszatérne a rendõri szakmához?
Természetesen visszatérnék mivel a rendõri munka életem részévé vált és ez egy nagyon nekem való hivatás.
Nem fél, hogy utoléri a hatalom hosszú keze?
Pontosan ez volt az egyik alap dolog, amivel megfenyegettek még, amikor leszereltettek, hogy ne merjek a médiához fordulni, mert messze elér az a kéz. De kérdem: én miért tûrjem el a megaláztatásokat? Miért féljek a fenyegetéstõl? Szabad ország vagyunk nem?
Miért tartotta fontosnak, hogy a rendõrség szennyese nyilvánosságra kerüljön?
Nézze, tudom, hogy sok olyan kollégám van, aki hasonlókon megy keresztül, meg vannak félemlítve, nem mernek szólni. Ezért szeretném ezen az úton is tudatni velük és mindenkivel: nincs olyan, hogy õk, csak olyan van,hogy mi. Mint minden rendvédelmi szerv mi is egy csapat voltunk, és ugyanazt az esküt tettük le.Igaz engem beárult egy hazugsággal pár kollégám, mert megvoltak félemlítve a parancsnokok által, de azt gondolom, hogy az, aki csak azért hazudik, mert fél egy parancsnoktól az nem is alkalmas rendõrnek. Ilyen hazugság volt például az is, hogy én állítólag úgy nyilvánítottam véleményt, hogy szidtam a parancsnokaimat, azonban ez soha nem történt meg mivel tisztelettudó ember vagyok. És azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden tiszt olyan, amilyen....,Gödöllõn is vannak olyanok akikben a mai napig megbíznék, például a kistarcsai õrs akkori parancsnoka valamint a Péceli parancsnok. Õ mindig támogattak, segítettek, de sajnos voltak "magasabb" emberek más szempontok...
A történtek után sincs harag vagy gyûlölet bennem, egyszerûen csak szomorú és tanulságos tényeket közlök, amelyeket jó lenne, ha sokan megismernének és okulnának belõle. Fõként azért, hátha mindez eredményez valami pozitív változást. Jó lenne….
Írásunkat az Országos Rendõr-fõkapitányság Kommunikációs Szolgálatának megküldtük észrevételezésre, mivel a HÍRHATÁR ONLINE LAPCSOPORT számára igen fontos a kiegyensúlyozott tájékoztatás. A választ közöljük.
Utoljára frissítve: 2014-01-07 21:20:58
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
postaimre
- 2014. January 08. 07:17:28
#2 |
Maguskacska
- 2014. January 08. 08:59:33
#3 |
mezesmozes
- 2014. January 08. 10:13:24
#4 |
Kedvesi
- 2014. January 08. 10:49:10
#5 |
kukackac
- 2014. January 08. 10:52:45
#6 |
mezesmozes
- 2014. January 08. 10:53:15
#7 |
kakas
- 2014. January 08. 11:31:36
#8 |
monguzking
- 2014. January 08. 11:36:32
#9 |
mezesmozes
- 2014. January 08. 11:42:25
#10 |
postaimre
- 2014. January 08. 12:13:48
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.