Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
12 + 1
Van egy visszatérõ álmom. Nem fogom elmondani, hisz úgy is csak egy próba. Gyermekként de sokat játszottuk a „Kiállod a hét fogást?” –próbát. Nos, a próbát kiállom, s bár írhatnék helyett írthatnék-gusztusom van már egy ideje, azért belátom, hogy ami most még hat, az nem lehet hét. Hét akkor lehet, ha már nem hat. Ji Kinget kérdeztem (egy hónapja nem szóltam hozzá) és a FORDULAT-ot mutatta meg. Ugye nem kell felkoncolni ahhoz, hogy az elme értelmet nyeljen?
Egy hete ötölök azon, hogy nekiveselkedjek-e az udvarban lévõ rönköknek. Ha akác lenne, már glédában állna a hasított garmada, de hezitálok. Olyan faragásra termett szép mintájú – szerintem gyertyán- faanyag. Faragatlanul égetni fájna, bár a kályha duruzsolna tõle.
Régi gondolatom már ez, nem tudom mikor dolgoztam korábban fával, de ahogy a föld illatát, úgy a faforgácsét is ugyanúgy szeretem. Jó fogni, tapintani, érezni, látni. A kõvel ugyanígy vagyok, de mostanában szinte mindig tõrt szorongatok. A Hosszúkések Éjszakája talán már nem annyira távoli fikció a laikusoknak sem, mint korábban tûnhetett. Ezzel együtt elmondhatom, hogy kompromisszum-készségem – ha volt is-, most nullának érzem, de ez nem nyugtalanít. Nem vágyom semmire és nem bánok semmit, se most, se késõbb és ezt már eldöntöttem, vagy eldõlt, mint a zsák, végsõ soron, nincs jelentõsége.
Nemrégiben megkeresett a vegyipermet ügyében a PECSA-ba szervezõ csoport és egy megbeszélés keretében tisztáztuk, hogy mirõl is van valójában szó. Vita nélkül zajlott a megbeszélés és örömmel tapasztaltam, hogy az ott lévõk tudatában vannak annak, hogy sokkal többrõl van szó, mint a permetezés tényérõl, de kezdetnek, figyelemfelkeltésnek szánva és továbbgondolásra érdemes asszociációkat serkentve tartják érdemesnek a rendezvény megvalósítását.
Bár nem volt szándékom szerepelni, de mint szakembert (vegyész, katona, pszichológus…) felkértek, hogy egy negyed órában foglaljam össze a kérdés ilyen aspektusait is az ott megjelenteknek. Bár Vera már nagyon nem szereti, ha ilyen köröket teszek, mert régen belefárad ebbe az egész „nemzetmentõ…a vakoknak magyarázod a színeket” kategóriába, de talán ebbõl nem lesz nézetkülönbség. A cél nem már rég nem az, hogy az agyatlan massza legyen meggyõzve olyasmirõl, amit felfogni képtelen, hanem az, hogy egyesek végre kezdik látni, érteni és vállalni azt, amit a „politika” álcázni hivatott. Negyed óra nem lesz sok, s tán a beszéd felett is elmúlt már az idõ, de rajtam ne múljék.
A „nemzetközi helyzet” politikai-gazdasági-vallási…vonatkozásban fordulatban van. Sem ellene, sem érte túl sokat nem tehetünk. Oroszország vezetõ szerepbe került…és diktál. Hogy ez mit jelent? Nos, egyelõre a „mi szintünkön” az ég adta világon semmit. Az eddig deklarált illegitim mocskos zsidó banda, mint a nagyobb darab sz@r a híg fölött nyugodtan úszkál, miközben azért a katonai beavatkozás ma már semmilyen területen nem lehet kérdéses. Itt sem. Persze a béke érdekében sok mindent megtesznek „odafönn” és azt várják, hogy „idelenn” végre mozduljon már meg az értelem. Ehhez én sok reményt nem fûzök, de hát a „fordulat” az mégiscsak fordulat és nem a kehes gebe, hanem a tüzes ló évébe lépünk.
Lassan át kell álljunk „pozitív” hírek prezentálására, hogy lenyugtassuk a kedélyeket, melyek jól fel lettek korbácsolva és a paradoxon az, hogy már régen jogos lenne a mészárlás. De van értelem hozzá? Az elmúlt évek igazolták, hogy a zöm egyre hülyébb lett, s még az ingadozók is lelkileg-szellemileg inkább az ostobák felé rántották a kantárt, miközben mi itt a gyeplõt tartjuk. De tartjuk? Hagyni kellene legelni mindenkinek, mi kénye-kedve és ízlése okán az olthatatlan ízlését úgy se csillapíthatja! Bár ha jobban belegondolok, végül is mindenki azt teszi most is, amire képes, amire hívatott. Az NBH bankokat robbantat a pártok korrupt mocskos disznó képében választási malacnak adják elõ kanlottságukat, pedig már mikor a parlamenti zsinagógába kerültek, ártány volt mind egy szálig. Van egy olyan érzésem, hogy az idén már disznóvágásra kell készülni és a böllérkedés egy elismert, megbecsült szakma lesz újra!
Aki ma ebbõl a "helyzetbõl" nekünk a véren és könnyeken kívül mást ígér, vagy vagy idióta, vagy egy megvezetett, megvett jószág. A "fentiek" ígérete pedig ugyanannyit ér, mint amit õk. És persze mindez, amit láttok, amirõl tudtok Isten mûve! Jó mi? Földi paradicsom helyett földi laboratórum, de a Górénak igaza van, mert egy zöldségnek is nagyobb haszna lehet már (legalább fotoszintetizál) mint egy ma élõ értelmes lénynek titulált fehérjekupacnak. Ó gyerekek, micsoda bolhacirkusz..., nehéz komolynak maradni! :-))
Egy hete ötölök azon, hogy nekiveselkedjek-e az udvarban lévõ rönköknek. Ha akác lenne, már glédában állna a hasított garmada, de hezitálok. Olyan faragásra termett szép mintájú – szerintem gyertyán- faanyag. Faragatlanul égetni fájna, bár a kályha duruzsolna tõle.
Régi gondolatom már ez, nem tudom mikor dolgoztam korábban fával, de ahogy a föld illatát, úgy a faforgácsét is ugyanúgy szeretem. Jó fogni, tapintani, érezni, látni. A kõvel ugyanígy vagyok, de mostanában szinte mindig tõrt szorongatok. A Hosszúkések Éjszakája talán már nem annyira távoli fikció a laikusoknak sem, mint korábban tûnhetett. Ezzel együtt elmondhatom, hogy kompromisszum-készségem – ha volt is-, most nullának érzem, de ez nem nyugtalanít. Nem vágyom semmire és nem bánok semmit, se most, se késõbb és ezt már eldöntöttem, vagy eldõlt, mint a zsák, végsõ soron, nincs jelentõsége.
Nemrégiben megkeresett a vegyipermet ügyében a PECSA-ba szervezõ csoport és egy megbeszélés keretében tisztáztuk, hogy mirõl is van valójában szó. Vita nélkül zajlott a megbeszélés és örömmel tapasztaltam, hogy az ott lévõk tudatában vannak annak, hogy sokkal többrõl van szó, mint a permetezés tényérõl, de kezdetnek, figyelemfelkeltésnek szánva és továbbgondolásra érdemes asszociációkat serkentve tartják érdemesnek a rendezvény megvalósítását.
Bár nem volt szándékom szerepelni, de mint szakembert (vegyész, katona, pszichológus…) felkértek, hogy egy negyed órában foglaljam össze a kérdés ilyen aspektusait is az ott megjelenteknek. Bár Vera már nagyon nem szereti, ha ilyen köröket teszek, mert régen belefárad ebbe az egész „nemzetmentõ…a vakoknak magyarázod a színeket” kategóriába, de talán ebbõl nem lesz nézetkülönbség. A cél nem már rég nem az, hogy az agyatlan massza legyen meggyõzve olyasmirõl, amit felfogni képtelen, hanem az, hogy egyesek végre kezdik látni, érteni és vállalni azt, amit a „politika” álcázni hivatott. Negyed óra nem lesz sok, s tán a beszéd felett is elmúlt már az idõ, de rajtam ne múljék.
A „nemzetközi helyzet” politikai-gazdasági-vallási…vonatkozásban fordulatban van. Sem ellene, sem érte túl sokat nem tehetünk. Oroszország vezetõ szerepbe került…és diktál. Hogy ez mit jelent? Nos, egyelõre a „mi szintünkön” az ég adta világon semmit. Az eddig deklarált illegitim mocskos zsidó banda, mint a nagyobb darab sz@r a híg fölött nyugodtan úszkál, miközben azért a katonai beavatkozás ma már semmilyen területen nem lehet kérdéses. Itt sem. Persze a béke érdekében sok mindent megtesznek „odafönn” és azt várják, hogy „idelenn” végre mozduljon már meg az értelem. Ehhez én sok reményt nem fûzök, de hát a „fordulat” az mégiscsak fordulat és nem a kehes gebe, hanem a tüzes ló évébe lépünk.
Lassan át kell álljunk „pozitív” hírek prezentálására, hogy lenyugtassuk a kedélyeket, melyek jól fel lettek korbácsolva és a paradoxon az, hogy már régen jogos lenne a mészárlás. De van értelem hozzá? Az elmúlt évek igazolták, hogy a zöm egyre hülyébb lett, s még az ingadozók is lelkileg-szellemileg inkább az ostobák felé rántották a kantárt, miközben mi itt a gyeplõt tartjuk. De tartjuk? Hagyni kellene legelni mindenkinek, mi kénye-kedve és ízlése okán az olthatatlan ízlését úgy se csillapíthatja! Bár ha jobban belegondolok, végül is mindenki azt teszi most is, amire képes, amire hívatott. Az NBH bankokat robbantat a pártok korrupt mocskos disznó képében választási malacnak adják elõ kanlottságukat, pedig már mikor a parlamenti zsinagógába kerültek, ártány volt mind egy szálig. Van egy olyan érzésem, hogy az idén már disznóvágásra kell készülni és a böllérkedés egy elismert, megbecsült szakma lesz újra!
Aki ma ebbõl a "helyzetbõl" nekünk a véren és könnyeken kívül mást ígér, vagy vagy idióta, vagy egy megvezetett, megvett jószág. A "fentiek" ígérete pedig ugyanannyit ér, mint amit õk. És persze mindez, amit láttok, amirõl tudtok Isten mûve! Jó mi? Földi paradicsom helyett földi laboratórum, de a Górénak igaza van, mert egy zöldségnek is nagyobb haszna lehet már (legalább fotoszintetizál) mint egy ma élõ értelmes lénynek titulált fehérjekupacnak. Ó gyerekek, micsoda bolhacirkusz..., nehéz komolynak maradni! :-))
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 6: 1234...6
#1 |
mezesmozes
- 2014. January 16. 10:48:06
#2 |
spartakusz
- 2014. January 16. 10:55:59
#3 |
postaimre
- 2014. January 16. 11:41:46
#4 |
mezesmozes
- 2014. January 16. 11:48:33
#5 |
postaimre
- 2014. January 16. 12:18:11
#6 |
mezesmozes
- 2014. January 16. 12:50:36
#7 |
postaimre
- 2014. January 16. 15:56:27
#8 |
kontroll88
- 2014. January 16. 17:22:28
#9 |
tillati
- 2014. January 16. 17:57:59
#10 |
gladiator07
- 2014. January 16. 18:44:31
Oldal: 1 / 6: 1234...6
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.