Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kés-lelkedés
Csendes tavaszi esõ ered, a kocsival kiálltam, hátha lemossa helyettem a finom port, mely a fûtési szezon sajátja, kazán-melléktermék. Ha mégsem tenné, akkor nyakon öntöm pár vödör „biovízzel”, mely a szomszéd eresze alá helyezett hordóban gyûlik nálam, s mára kieresztett jég formájából. Tegnap két fácán tyúk kapirgált a kerítés mellett és az idén a tengelic, zöldike –termés is ígéretes az etetõnél, bár jönnek a galambok és veréb is akad. A cinegék félénkebben mutatkoznak, de van pár bátor rigónk is, aki a cicaõrizetre fittyet hányva fütyörészve veti magát a kutyatálra.
Az udvar tele fával, csak ebben a locs-pocsban halasztom a fûrészt. Végül is ráért, mert ugyan az idei tél eddig elmaradásban van, de már a 2015-ös fûtési szezonra is fel van aprítva a szükséges mennyiség. Novemberre „leszek jó”, mert akkorra lesz 2 éves pihentetett fám, mellyel – azt mondják – optimális a gyújtás és kéjjel duruzsol a kályha, mint egy 8 hengeres spor-kocsi.
Boldog vagyok, a szokásostól is eltérõ módon és mennyiségben, minõségben. Nemrégiben új családtag érkezett otthonunkba. Bele is szerelmesedtem, de rendesen. Beköltözött a házba egy békebeli tûzhely, olyan sütõ-fõzõ, nagyplatnis, mint annak idején a konyhánkban volt és nagyon szerettük. Most hallgatom, hogyan veszi a levegõt, szuszog, brummant és figyelem a platnin átszûrõdõ lángok villódzását és az odakészített teáskannában a víz susogását, majd az edény sóhajtását és sípolását, mikor a víz is tele lett tûzzel és visítani kezd, hogy már elég! Nem kell aggódnom a gáz miatt és nem érdekel, ha leáll a cirkó, mert nincs áram. Szóval ennyi mindent és még többet is jelent a tûz, amely a helyére kerül. Minden a helyére kerül. Víz, föld, fa, fém, levegõ ebben a tûzben.
Az „álláskeresést” felhagytam. Lõállás-keresésben vagyok, ez aktuálisabbnak tûnik. A Tigázzal megy a levelezgetés…a bírósegg csak kiküldte a csekket a rám küldött rendõr vérdíját, amit visszaküldök a bírónak és közben elkezdtem a Budapest Autófinanszírozási Zrt-vel is a már lerendezett és jócskán túlfizetett gépkocsi-hitellel kapcsolatos tisztázást. Összeállítok egy listát, aztán megy a „feljelentés”, de persze lassan és biztosan a szabad csapatok szervezése lesz aktuális. Ahogy a bíróknak egy részét, úgy a párvezetõket és prominens csicskáikat, bankárokat, ügyészeket és persze rendõrnek látszókat elõ kell demokratikusan vezetni! Már nem is érdekes, de szinte keresem a helyzetet, ahol a cérna elpattanhat. Nem szeretném, de akarom! Múltkor rendõrök igazoltattak a másik sávban valami szerencsétlent és azon kaptam magam, hogy de jó lenne, ha …és kinyitva a bicskát az ülésre tettem, hátha visszajövet beintenek. Félreértés elkerülése miatt, nem akarok én egyetlen ostoba huszonéves agyatlan takonynak sem ártani, hisz a családjának hiányozna, ha nem menne haza, de valljuk be, a kutyának se hiányozna már egyik sem! Nagyon bizseregnek az ujjaim és egyre tisztább a fejem. Tudom, hogy le kell ezeket ölni és a felsõ ganédombtól kezdve. A húr el fog pattanni nálam is és akkor már nincs megállás, de ez is jól van így. Magam is tesztelem.
Remek kis dobókéseket sikerült legyártani szükségszerûségbõl, mert az eddigiek nagyon törtek. Ezek nem fognak. Persze csak addig kellenek, amíg be nem gyakorolja az ember magát, aztán úgy is lõfegyver után kell nézni! Egyelõre nincs, mert ha lenne, már használnám…és elég hosszú a lista.
Na jó, persze hogy ne tudnám, hogy semmi értelme az egésznek, mert pont ezt akarják a mocskos zsidók. Michael Kohlhaas, ez a címe egy 2013-as nagyon jól sikeredett filmecskének. Minden ma forgatott „dinamikusabb” mûnek az az üzenete, hogy az „emberi” vezetés hazug, mocsok, igazságtalan és nem a bûnözõk, hanem köznapi emberek, akikkel olyan gazságokat követnek el, packáznak velük, hogy azt már nem képesek tûrni, gondolnak egyet és szembenéznek a sorsukkal.
Az adott történet vége örömteli. Miután harcba szál, mert nem tehet mást és könyörtelenül leöli azokat, akik nem is emberek…, végül igazságot „kap” és megadják neki azt, amit harc és ölés nélkül is járt volna, de akkor kiröhögték, feleségét megölték…, de azért, mert szembe szállt ezzel a „gané bandával” és ölt, a bakóval kell szembe nézzen. Isteni igazságtétel, nemde? A dilemma nyitva, mindenki maga dönt, vagy legalábbis annak illúziója adott, mert bizony azt a „döntést” jól elõkészítik és kiprovokálják mindenképpen a cselekményt! Ha megteszed, megbánhatod, de ha nem teszed meg, mindenképpen bánni fogod és még csak nem is „személyes bosszú” a motiváció tárgya. Végül is, túl van ez is beszélve már rég. Ölni, tiszta szívvel, haraggal, vagy anélkül és ha már elkezdted, akkor a lehetõ leghatékonyabban! Másik ilyen „filmes” sugallat, amit nem biztos, hogy sokan megértettek, de az ellenséggel kapcsolatban az Enders’ Game (Végjáték) címet viselõ üzenet. Többször megerõsítve hangzik el a kijelentés, hogy „Egyszerre kell gyõzni minden harcban egyszer, s mindenkorra!”
Vagyis, ha teszed, akkor a fejénél elkapni és könyörület nélkül végezni a munkád, hideg számítással, logikával és az eszközökben nem válogatva.
Ez alapvetõen szellemi szintû mûködést feltételez, a lelki sík ehhez kell igazodjék és a fizikai való erre áll be. A késleltetés, kivárás, de a folyamatos készenlét és a lehetséges elkerülõ manõverek, békés megoldások keresése, azok felajánlása mind a „játék” szükséges felvezetõ fázisa, melyet az ellenség elutasít és így terei az eseményeket a végzetes kimenetel felé.
Globális szinten most az zajlik, hogy „erkölcsi” hullákká formálja elõször a „köztudatban” azokat, akiket késõbb fizikai hullákká kell formázni (sokan önkezüktõl, de akinek nem megy, annak be kell segíteni). Nem kis feladat ez. A rendõrség, ügyészség, bíróság, politikai „elit”, bankár-kaszt, szolgáltató-kóhn-glomerátumok vezetése…a leközölt információk tükrében azt a benyomást kelti, hogy ezek rohadt, buzi, pedofil gyilkos, parazita, sátánista zsidó csürhe, amely nem is érdemel mást, mint közmegvetést és bizony halált.
Az eddigieket két napja írtam. Most ragyogó napsütés van, s mindjárt megyek fát hasogatni, kazánt kikormolni. Reggel, mikor Blankát vittem az iskolába, szembe a Vénusz úgy ragyogott, mint egy lámpa a napfényes égbolton. Lassan hozzá kell szokni ahhoz, ami szokatlan. Tényleg megszûnt a „régi idõ”, a régi „tér” a régi „évszakok” elillantak és valami még velük együtt, de ezt a nemzetközi helyzet is jelzi, nem csak a lelki rezonátorom.
Én „demokratikus mészárlásra” hangolom magam, ahogy ezt fentebb már írtam. Kicsit rendbe szedem a gondolataimat, érvrendszerem amilyen egyszerûvé tudom tenni, olyanná faragom, a többi „cirkusz” pedig már eddig sem érdekelt.
A nem létezõ idõt „húzzák”, hátha kihúzzák. A holokoszt elbukott, a „kormány” szabadulni igyekszik a hazug zsidó-befolyás látszatától, mintha „független lenne” tõlük és közben indirekten a jóbikon keresztül Izrael létét is kétségbe-vona-tják…
All Inclusive ez az egész egy akkora színjáték, hogy már csak a vasban lehet „hinni”. Az legalább, ahová bever, ott valódi látszatja is lesz, kohn-krét eredménnyel, persze ha nem a filmvásznon látod, mert az is kamu, amit meg se kérdeznek. Nem tudom, hogy Isten hogy van ezzel a teremtett trágyadombbal itt, de szégyellheti az ábrázatját a „teremtményei” okán. Okádék egy banda, ostoba barmok gyülekezete!
Tegnap Aranyhal küldött egy cikket, melynek a végére be volt illesztve pár idézet és ígérte, hogy megtoldja ma még egyel, mely az „ember” naiv ostobaságát, múltba-merengõ meseszövõs elringatós hitvilági elemekkel átszõtt idiotizmusát, idealizmusát remekül jellemzi. Ez még csak nem is „idealizmus”, mert az ideáljaiért az Ember vállalja a sorsát és az életét is adja (Isten, haza, nemzet, család…), de ami itt van, az egy porfészekben a seprû által felkavart szenny, melybõl néha kitûnik valami király-féle, korona, apostolok, õsök elõtérbe tolt történetei, melyek nem helyettesítik a valóságot és az esetek 90%-ban az istenképpel, képzelettel bealtatott gyáva masszában helyettesítik az önálló gondolkodást, véleményalkotást és megfosztják cselekvési képességüktõl.
Itt az idézet:
»SZÖGLETRÚGÁS«
Gondolkodás?
„Hitler mondta, hogy: „A kormányzatok legfõbb szerencséje, hogy az emberek, akiket kormányoznak, nem gondolkodnak.” Azonban a világháborúk, de a jelenlegi válság is azt bizonyítja, hogy ez a nem gondolkodás végzetes lehet az emberiségre. A világhírû De Bono a lényegre tapint: „Azért nem tudunk megoldást találni a globális problémákra, mert a gondolkodás maga is a megoldandó globális problémák közé tartozik.” A megoldás nem lesz könnyû. Osvát Ernõ már régebben rámutatott egy jelenségre: „Furcsa emberek. Lusták gondolkodni és hiúk a gondolkodásukra.” Tehát a hatalom a lustaságra épít. És a lustaság (az agylustaság) globális probléma. Thoreau lelkesülten buzdít: "Legyél Kolumbusza a benned rejlõ új világnak, földrészeknek, fedezz fel új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára!" De hogyan tehetné ezt korunk embere, aki semmire sem becsüli a saját magában levõ világot, és így saját magát sem, ráadásul még hiú is? Vajon mire?”
Nos, nem mondom, hogy ha Szocsinak vége, bármi is lesz, vagy nem, mert már van. Nekem úgy tûnik, hogy ott diplomáciai olimpiát tartanak, a sportesemény csak álca, ahogy az idõjárás is az. A zavarodottság egyre nagyobb és nem csak a felsõbb körökben. Az eddig stabilan ökrök is tinósodnak.
A magam részérõl, várom, cserkészem a pillanatot, mikor vághatom már bele a tört valamely báb testébe, kiszabadítva rohadt „lelkét”. Ahogy az lenni szokott, spontán reakció lesz, de gondolatban már megszületett a tett. A folytatás meg adja magát. Két napja a Ji King az Elakadást jelezte. Asszem kell valami nagyobb dobás, amely lehet kicsi, hogy felszabaduljon a CHI!
Az udvar tele fával, csak ebben a locs-pocsban halasztom a fûrészt. Végül is ráért, mert ugyan az idei tél eddig elmaradásban van, de már a 2015-ös fûtési szezonra is fel van aprítva a szükséges mennyiség. Novemberre „leszek jó”, mert akkorra lesz 2 éves pihentetett fám, mellyel – azt mondják – optimális a gyújtás és kéjjel duruzsol a kályha, mint egy 8 hengeres spor-kocsi.
Boldog vagyok, a szokásostól is eltérõ módon és mennyiségben, minõségben. Nemrégiben új családtag érkezett otthonunkba. Bele is szerelmesedtem, de rendesen. Beköltözött a házba egy békebeli tûzhely, olyan sütõ-fõzõ, nagyplatnis, mint annak idején a konyhánkban volt és nagyon szerettük. Most hallgatom, hogyan veszi a levegõt, szuszog, brummant és figyelem a platnin átszûrõdõ lángok villódzását és az odakészített teáskannában a víz susogását, majd az edény sóhajtását és sípolását, mikor a víz is tele lett tûzzel és visítani kezd, hogy már elég! Nem kell aggódnom a gáz miatt és nem érdekel, ha leáll a cirkó, mert nincs áram. Szóval ennyi mindent és még többet is jelent a tûz, amely a helyére kerül. Minden a helyére kerül. Víz, föld, fa, fém, levegõ ebben a tûzben.
Az „álláskeresést” felhagytam. Lõállás-keresésben vagyok, ez aktuálisabbnak tûnik. A Tigázzal megy a levelezgetés…a bírósegg csak kiküldte a csekket a rám küldött rendõr vérdíját, amit visszaküldök a bírónak és közben elkezdtem a Budapest Autófinanszírozási Zrt-vel is a már lerendezett és jócskán túlfizetett gépkocsi-hitellel kapcsolatos tisztázást. Összeállítok egy listát, aztán megy a „feljelentés”, de persze lassan és biztosan a szabad csapatok szervezése lesz aktuális. Ahogy a bíróknak egy részét, úgy a párvezetõket és prominens csicskáikat, bankárokat, ügyészeket és persze rendõrnek látszókat elõ kell demokratikusan vezetni! Már nem is érdekes, de szinte keresem a helyzetet, ahol a cérna elpattanhat. Nem szeretném, de akarom! Múltkor rendõrök igazoltattak a másik sávban valami szerencsétlent és azon kaptam magam, hogy de jó lenne, ha …és kinyitva a bicskát az ülésre tettem, hátha visszajövet beintenek. Félreértés elkerülése miatt, nem akarok én egyetlen ostoba huszonéves agyatlan takonynak sem ártani, hisz a családjának hiányozna, ha nem menne haza, de valljuk be, a kutyának se hiányozna már egyik sem! Nagyon bizseregnek az ujjaim és egyre tisztább a fejem. Tudom, hogy le kell ezeket ölni és a felsõ ganédombtól kezdve. A húr el fog pattanni nálam is és akkor már nincs megállás, de ez is jól van így. Magam is tesztelem.
Remek kis dobókéseket sikerült legyártani szükségszerûségbõl, mert az eddigiek nagyon törtek. Ezek nem fognak. Persze csak addig kellenek, amíg be nem gyakorolja az ember magát, aztán úgy is lõfegyver után kell nézni! Egyelõre nincs, mert ha lenne, már használnám…és elég hosszú a lista.
Na jó, persze hogy ne tudnám, hogy semmi értelme az egésznek, mert pont ezt akarják a mocskos zsidók. Michael Kohlhaas, ez a címe egy 2013-as nagyon jól sikeredett filmecskének. Minden ma forgatott „dinamikusabb” mûnek az az üzenete, hogy az „emberi” vezetés hazug, mocsok, igazságtalan és nem a bûnözõk, hanem köznapi emberek, akikkel olyan gazságokat követnek el, packáznak velük, hogy azt már nem képesek tûrni, gondolnak egyet és szembenéznek a sorsukkal.
Az adott történet vége örömteli. Miután harcba szál, mert nem tehet mást és könyörtelenül leöli azokat, akik nem is emberek…, végül igazságot „kap” és megadják neki azt, amit harc és ölés nélkül is járt volna, de akkor kiröhögték, feleségét megölték…, de azért, mert szembe szállt ezzel a „gané bandával” és ölt, a bakóval kell szembe nézzen. Isteni igazságtétel, nemde? A dilemma nyitva, mindenki maga dönt, vagy legalábbis annak illúziója adott, mert bizony azt a „döntést” jól elõkészítik és kiprovokálják mindenképpen a cselekményt! Ha megteszed, megbánhatod, de ha nem teszed meg, mindenképpen bánni fogod és még csak nem is „személyes bosszú” a motiváció tárgya. Végül is, túl van ez is beszélve már rég. Ölni, tiszta szívvel, haraggal, vagy anélkül és ha már elkezdted, akkor a lehetõ leghatékonyabban! Másik ilyen „filmes” sugallat, amit nem biztos, hogy sokan megértettek, de az ellenséggel kapcsolatban az Enders’ Game (Végjáték) címet viselõ üzenet. Többször megerõsítve hangzik el a kijelentés, hogy „Egyszerre kell gyõzni minden harcban egyszer, s mindenkorra!”
Vagyis, ha teszed, akkor a fejénél elkapni és könyörület nélkül végezni a munkád, hideg számítással, logikával és az eszközökben nem válogatva.
Ez alapvetõen szellemi szintû mûködést feltételez, a lelki sík ehhez kell igazodjék és a fizikai való erre áll be. A késleltetés, kivárás, de a folyamatos készenlét és a lehetséges elkerülõ manõverek, békés megoldások keresése, azok felajánlása mind a „játék” szükséges felvezetõ fázisa, melyet az ellenség elutasít és így terei az eseményeket a végzetes kimenetel felé.
Globális szinten most az zajlik, hogy „erkölcsi” hullákká formálja elõször a „köztudatban” azokat, akiket késõbb fizikai hullákká kell formázni (sokan önkezüktõl, de akinek nem megy, annak be kell segíteni). Nem kis feladat ez. A rendõrség, ügyészség, bíróság, politikai „elit”, bankár-kaszt, szolgáltató-kóhn-glomerátumok vezetése…a leközölt információk tükrében azt a benyomást kelti, hogy ezek rohadt, buzi, pedofil gyilkos, parazita, sátánista zsidó csürhe, amely nem is érdemel mást, mint közmegvetést és bizony halált.
Az eddigieket két napja írtam. Most ragyogó napsütés van, s mindjárt megyek fát hasogatni, kazánt kikormolni. Reggel, mikor Blankát vittem az iskolába, szembe a Vénusz úgy ragyogott, mint egy lámpa a napfényes égbolton. Lassan hozzá kell szokni ahhoz, ami szokatlan. Tényleg megszûnt a „régi idõ”, a régi „tér” a régi „évszakok” elillantak és valami még velük együtt, de ezt a nemzetközi helyzet is jelzi, nem csak a lelki rezonátorom.
Én „demokratikus mészárlásra” hangolom magam, ahogy ezt fentebb már írtam. Kicsit rendbe szedem a gondolataimat, érvrendszerem amilyen egyszerûvé tudom tenni, olyanná faragom, a többi „cirkusz” pedig már eddig sem érdekelt.
A nem létezõ idõt „húzzák”, hátha kihúzzák. A holokoszt elbukott, a „kormány” szabadulni igyekszik a hazug zsidó-befolyás látszatától, mintha „független lenne” tõlük és közben indirekten a jóbikon keresztül Izrael létét is kétségbe-vona-tják…
All Inclusive ez az egész egy akkora színjáték, hogy már csak a vasban lehet „hinni”. Az legalább, ahová bever, ott valódi látszatja is lesz, kohn-krét eredménnyel, persze ha nem a filmvásznon látod, mert az is kamu, amit meg se kérdeznek. Nem tudom, hogy Isten hogy van ezzel a teremtett trágyadombbal itt, de szégyellheti az ábrázatját a „teremtményei” okán. Okádék egy banda, ostoba barmok gyülekezete!
Tegnap Aranyhal küldött egy cikket, melynek a végére be volt illesztve pár idézet és ígérte, hogy megtoldja ma még egyel, mely az „ember” naiv ostobaságát, múltba-merengõ meseszövõs elringatós hitvilági elemekkel átszõtt idiotizmusát, idealizmusát remekül jellemzi. Ez még csak nem is „idealizmus”, mert az ideáljaiért az Ember vállalja a sorsát és az életét is adja (Isten, haza, nemzet, család…), de ami itt van, az egy porfészekben a seprû által felkavart szenny, melybõl néha kitûnik valami király-féle, korona, apostolok, õsök elõtérbe tolt történetei, melyek nem helyettesítik a valóságot és az esetek 90%-ban az istenképpel, képzelettel bealtatott gyáva masszában helyettesítik az önálló gondolkodást, véleményalkotást és megfosztják cselekvési képességüktõl.
Itt az idézet:
»SZÖGLETRÚGÁS«
Gondolkodás?
„Hitler mondta, hogy: „A kormányzatok legfõbb szerencséje, hogy az emberek, akiket kormányoznak, nem gondolkodnak.” Azonban a világháborúk, de a jelenlegi válság is azt bizonyítja, hogy ez a nem gondolkodás végzetes lehet az emberiségre. A világhírû De Bono a lényegre tapint: „Azért nem tudunk megoldást találni a globális problémákra, mert a gondolkodás maga is a megoldandó globális problémák közé tartozik.” A megoldás nem lesz könnyû. Osvát Ernõ már régebben rámutatott egy jelenségre: „Furcsa emberek. Lusták gondolkodni és hiúk a gondolkodásukra.” Tehát a hatalom a lustaságra épít. És a lustaság (az agylustaság) globális probléma. Thoreau lelkesülten buzdít: "Legyél Kolumbusza a benned rejlõ új világnak, földrészeknek, fedezz fel új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára!" De hogyan tehetné ezt korunk embere, aki semmire sem becsüli a saját magában levõ világot, és így saját magát sem, ráadásul még hiú is? Vajon mire?”
Nos, nem mondom, hogy ha Szocsinak vége, bármi is lesz, vagy nem, mert már van. Nekem úgy tûnik, hogy ott diplomáciai olimpiát tartanak, a sportesemény csak álca, ahogy az idõjárás is az. A zavarodottság egyre nagyobb és nem csak a felsõbb körökben. Az eddig stabilan ökrök is tinósodnak.
A magam részérõl, várom, cserkészem a pillanatot, mikor vághatom már bele a tört valamely báb testébe, kiszabadítva rohadt „lelkét”. Ahogy az lenni szokott, spontán reakció lesz, de gondolatban már megszületett a tett. A folytatás meg adja magát. Két napja a Ji King az Elakadást jelezte. Asszem kell valami nagyobb dobás, amely lehet kicsi, hogy felszabaduljon a CHI!
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 8: 1234...8
#1 |
Detonator
- 2014. February 10. 09:52:01
#2 |
1 hazafele
- 2014. February 10. 10:51:36
#3 |
1 hazafele
- 2014. February 10. 11:07:12
#4 |
postaimre
- 2014. February 10. 11:41:04
#5 |
1 hazafele
- 2014. February 10. 12:21:57
#6 |
gabesz
- 2014. February 10. 13:55:58
#7 |
mester
- 2014. February 10. 13:58:23
#8 |
postaimre
- 2014. February 10. 14:02:52
#9 |
spartakusz
- 2014. February 10. 14:10:12
#10 |
Perje
- 2014. February 10. 14:48:58
Oldal: 1 / 8: 1234...8
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.