Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'A Világbank károsítja a nemzeteket'
Na, már kezdik felkapni? Hamarosan mi jövünk? :-)) Karen Hudes 21 éven át dolgozott a Világbank egyik jogi vezetõjeként, ám az utóbbi években a nemzetközi intézmény egyik legradikálisabb kritikusává vált. A jogász-közgazdász a Heteknek adott interjúban többek között a magyar gazdaságpolitikáról és a dollárt fenyegetõ veszélyekrõl is elmondta véleményét.
"A Világbank károsítja a nemzeteket"
Az elmúlt években nehéz soruk volt a leleplezõknek. Julian Assange hosszú ideje túsz egy londoni nagykövetségen, míg Edward Snowden Oroszországba menekült a letartóztatása elõl. Ön is fenyegetve érzi magát?
– Kaptam fenyegetéseket, csakúgy mint vonzó állásajánlatokat is, a hallgatásért cserébe. Nem tekintem magam leleplezõnek olyan értelemben, mint Edward Snowden, aki az amerikai titkosszolgálatoktól vitt ki információkat. Az én célom az volt, hogy véget vessek egy elhallgatási gyakorlatnak. A kormányzótanács mellett mûködõ jogászként egyik feladatom volt a Világbank kötvénykibocsátási tevékenységének felügyelete, különös tekintettel a korrupciós kockázatot jelentõ országokra. Csak a munkámat próbáltam végezni, de ennek a következménye az lett, hogy jogtalan eszközökkel elbocsátottak az állásomból, amit több mint húsz éven át töltöttem be. Ezt követõen megnyertem egy jelentõs összegû munkaügyi pert a Világbank ellen, így az anyagi körülményeim lehetõvé teszik, hogy most független szakértõként kívülrõl folytassam ezt az antikorrupciós munkát. Ebben segítségemre van, hogy magam is rendelkezem a Világbank által kibocsátott kötvényekkel, így résztulajdonosként továbbra is kérhetek információt a szervezet tevékenységérõl. Igyekszem a munkámról tájékoztatni a nemzetközi közösséget is, hiszen a Világbanknak 188 állam a tagja. Sajnálatos módon a Világbank és társszervezete, az IMF, amelyek a világ nemesfém- és pénzkészletének jelentõs része felett rendelkeznek, nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy alávessék magukat a nemzetközi jogszabályoknak, és átláthatóvá tegyék a mûködésüket.
Milyen ügyekben próbált fellépni?
– Elõször 1997-ben, a Világbank központi épületének felújítása során botlottam bele egy furcsa ügyletbe. Az ellenõrzés során kiderült, hogy a kivitelezõ 220 millió dollárral túlszámlázta a munkát, ám mégsem ezt a céget vonták felelõsségre, hanem azt a mûszaki fõosztályvezetõt, aki kiderítette az ügyet. Elgondolkodtam, mi lehet az oka annak, hogy az a szervezet, amelyik a világ öt kontinensén oktatja a kormányokat a hatékony gazdálkodásra és megfontolt pénzkezelésre, ilyen felelõtlen, amikor a saját ügyeirõl van szó. Ettõl kezdve gyûjtöttem azokat az információkat, amelyek a Világbank különbözõ projektjei kapcsán gyanúra adhattak okot. Amikor kezdeményeztem ezek felülvizsgálatát, a bank legfelsõbb vezetõi értésemre adták, hogy nem kívánatos a tevékenységem. Az utolsó csepp az volt, amikor egy Fülöp-szigeteki hitelkihelyezés kapcsán kiderítettem, hogy a közel félmilliárd dolláros kölcsönbõl úgy konszolidálták a második legnagyobb állami bankot, hogy az végül az elnök környezetéhez tartozó egyik befolyásos helyi milliárdos többségi tulajdonába került. Az ügyrõl részletes jelentést készítettem a Világbank kormányzótanácsa számára. Nem foglalkoztak érdemben a beszámolóval, ellenben felajánlották, hogy 2006-ban megpályázhatom a Világbank jogi igazgatósági állását. Nem mentem bele az alkuba, inkább az amerikai képviselõházhoz fordultam. Amikor a kongresszus az elhallgatott jelentésem alapján elindította a vizsgálatot, kirúgtak az állásomból.
Megjegyzem, egy évvel késõbb Joseph Estrada fülöp-szigeteki elnököt a bíróság elítélte korrupció vádjával és 29 millió dolláros kártérítésre kötelezte.
Ön azonban a különbözõ internetes videóinterjúiban azt állítja, hogy a korrupciónál sokkal nagyobb bajok vannak a Világbankkal és a nemzetközi pénzügyi rendszerrel. Ha jól értem, azt kifogásolja, hogy egy nagyon szûk globális elit kontrollálja a nemzetközi pénzügyi folyamatokat. A Wikileaks-üggyel és a Snowden-aktákkal hónapokon át tele volt a világsajtó. Ezekrõl a gazdasági botrányokról miért nem hallani szélesebb körben?
– Miért csodálkozik ezen? Húsz évvel ezelõtt a legnagyobb amerikai nyomtatott és elektronikus médiumok 50 különbözõ tulajdonos kezében voltak, ma pedig mindössze öt médiacsoport birtokolja ezeket. A felvásárlások mögött ugyanaz a 100-150 személybõl és intézménybõl álló pénzügyi szuperelit áll, amelynek tagjairól egy 2011-es svájci vizsgálat megállapította, hogy a világ pénzforgalmának a 60 százalékát kontrollálják. A diplomáciai és titkosszolgálati kiszivárogtatások nem sértik az érdekeiket, annál inkább a pénzügyi, korrupciós botrányok. Ezért mindent megtesznek, hogy elhallgattassák az üzenetemet a nyilvánosság elõl. Szerencsére ma már sok alternatív csatorna áll rendelkezésre, és a nagyobb médiumok közül sincs mindenki az elit cenzúrája alatt - fõleg Kelet-Európában. Épp tegnap adtam egy nagyobb interjút az egyik nagy orosz televíziócsatornának, és nagyon örülök, hogy Magyarországról is érdeklõdnek a tevékenységünk iránt.
Ha már Magyarországot említette, mit gondol a magyar kormány pénzügyi szabadságharcáról? Mérvadó szakemberek idehaza és külföldön egyaránt azt állítják, hogy az IMF-tõl való megszabadulás árát sokkal drágább banki piaci hitelekkel kellett megfizetni.
– Nagyon nagyra tartom a magyarokat, hogy vállalták ezt a bátor lépést. A történelemben nem ez az elsõ eset, amikor önök bebizonyítják, hogy nem engedik magukat megfélemlíteni külsõ erõktõl. Nem lepõdöm meg azon, hogy ezeket a lépéseket a kontroll alatt tartott média és az általuk idézett szakértõk igyekeznek negatív színben feltüntetni. Valójában azonban a világ minél több országának kellene követnie a magyar példát.
Ezt a dicséretet az undortodox magyar gazdaságpolitika atyja, Matolcsy úr bizonyára örömmel olvassa majd. De tényleg, miért jó az, ha az olcsóbb IMF-hitelt drágábbal váltjuk ki?
– Nézze, húsz éven át közvetlen közelrõl volt alkalmam figyelemmel kísérni számos világbanki projektet, többek között Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában. A Világbank hangzatos mottója az, hogy szegénységmentes világot akar megvalósítani. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy ezek a megsegített országok nem tudtak kitörni a szegénységbõl, viszont egyre nagyobb adósságot görgettek maguk elõtt. A világbanki hitelprogramok ártottak a helyi gazdaságoknak, nemzetközi óriáscégeket hoztak helyzetbe, miközben a munkahelyek száma csökkent. Csak úgy tud egy ország kitörni a pénzügyi függõségbõl, ha a saját kezébe veszi a pénzkibocsátását, ehhez pedig meg kell szabadulni a nemzetközi kontroll alól. A magas államadósság azonban korlátozza a kormányok mozgásterét, és Magyarországon tovább nehezíti a helyzetet a külföldi valutában jegyzett magánhitelek hatalmas aránya is.
Nem kértek még öntõl tanácsot Budapestrõl?
– Közvetlenül nem, de a Világbankról készített jelentéseimet megküldtem a washingtoni magyar nagykövetségnek is, így az álláspontomat ismerhetik Budapesten.
Ön is egyike azoknak, akik figyelmeztettek arra, hogy a dollár összeomolhat, és ezzel elveszítheti szerepét mint globális tartalékvaluta. Mire alapozza ezt?
– Valóban sokan beszélnek arról, hogy az amerikai FED - amely a közhiedelemmel szemben nem kormányzati, hanem magántulajdonban áll - fedezet nélkül bocsát ki dollárt, kormányzati kötvények ellenében. Ha nemzetközi szinten megrendül a bizalom a dollár iránt, leértékelõdhet a valuta, amit az Egyesült Államok nem tudna megakadályozni. Figyelmeztetõ jel volt a közelmúltban, hogy amikor a Deutsche Bank visszakért 300 tonna letétbe helyezett aranyat a FED-tõl, elõször csak papír kötelezvényt kaptak cserébe. Amikor a németek ragaszkodtak a fizikai arany visszaszolgáltatásához, végül teljesítették a kérést, de Berlinben megdöbbenve tapasztalták, hogy nem a saját jelzésû aranytömbjeiket kapták vissza, hanem idegen aranyat. Ebbõl úgy tûnik, hogy valami nincs rendben a rendszerrel, és ha ez a gyanú beigazolódik, drámai megrázkódtatás érheti a világgazdaságot. Véleményem szerint az úgynevezett BRIC-országok - Brazília, Oroszország, India és Kína - már ennek megelõzésére álltak át a dollár helyett saját elszámolási alapra. Elkezdtek nemzetközi mértekben aranyat is felvásárolni, ami arra utal, hogy felkészülnek egy alternatív globális pénzügyi rendszer felállítására, ha a helyzet azt kívánja.
Hetek / Morvay Péter
Link
"A Világbank károsítja a nemzeteket"
Az elmúlt években nehéz soruk volt a leleplezõknek. Julian Assange hosszú ideje túsz egy londoni nagykövetségen, míg Edward Snowden Oroszországba menekült a letartóztatása elõl. Ön is fenyegetve érzi magát?
– Kaptam fenyegetéseket, csakúgy mint vonzó állásajánlatokat is, a hallgatásért cserébe. Nem tekintem magam leleplezõnek olyan értelemben, mint Edward Snowden, aki az amerikai titkosszolgálatoktól vitt ki információkat. Az én célom az volt, hogy véget vessek egy elhallgatási gyakorlatnak. A kormányzótanács mellett mûködõ jogászként egyik feladatom volt a Világbank kötvénykibocsátási tevékenységének felügyelete, különös tekintettel a korrupciós kockázatot jelentõ országokra. Csak a munkámat próbáltam végezni, de ennek a következménye az lett, hogy jogtalan eszközökkel elbocsátottak az állásomból, amit több mint húsz éven át töltöttem be. Ezt követõen megnyertem egy jelentõs összegû munkaügyi pert a Világbank ellen, így az anyagi körülményeim lehetõvé teszik, hogy most független szakértõként kívülrõl folytassam ezt az antikorrupciós munkát. Ebben segítségemre van, hogy magam is rendelkezem a Világbank által kibocsátott kötvényekkel, így résztulajdonosként továbbra is kérhetek információt a szervezet tevékenységérõl. Igyekszem a munkámról tájékoztatni a nemzetközi közösséget is, hiszen a Világbanknak 188 állam a tagja. Sajnálatos módon a Világbank és társszervezete, az IMF, amelyek a világ nemesfém- és pénzkészletének jelentõs része felett rendelkeznek, nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy alávessék magukat a nemzetközi jogszabályoknak, és átláthatóvá tegyék a mûködésüket.
Milyen ügyekben próbált fellépni?
– Elõször 1997-ben, a Világbank központi épületének felújítása során botlottam bele egy furcsa ügyletbe. Az ellenõrzés során kiderült, hogy a kivitelezõ 220 millió dollárral túlszámlázta a munkát, ám mégsem ezt a céget vonták felelõsségre, hanem azt a mûszaki fõosztályvezetõt, aki kiderítette az ügyet. Elgondolkodtam, mi lehet az oka annak, hogy az a szervezet, amelyik a világ öt kontinensén oktatja a kormányokat a hatékony gazdálkodásra és megfontolt pénzkezelésre, ilyen felelõtlen, amikor a saját ügyeirõl van szó. Ettõl kezdve gyûjtöttem azokat az információkat, amelyek a Világbank különbözõ projektjei kapcsán gyanúra adhattak okot. Amikor kezdeményeztem ezek felülvizsgálatát, a bank legfelsõbb vezetõi értésemre adták, hogy nem kívánatos a tevékenységem. Az utolsó csepp az volt, amikor egy Fülöp-szigeteki hitelkihelyezés kapcsán kiderítettem, hogy a közel félmilliárd dolláros kölcsönbõl úgy konszolidálták a második legnagyobb állami bankot, hogy az végül az elnök környezetéhez tartozó egyik befolyásos helyi milliárdos többségi tulajdonába került. Az ügyrõl részletes jelentést készítettem a Világbank kormányzótanácsa számára. Nem foglalkoztak érdemben a beszámolóval, ellenben felajánlották, hogy 2006-ban megpályázhatom a Világbank jogi igazgatósági állását. Nem mentem bele az alkuba, inkább az amerikai képviselõházhoz fordultam. Amikor a kongresszus az elhallgatott jelentésem alapján elindította a vizsgálatot, kirúgtak az állásomból.
Megjegyzem, egy évvel késõbb Joseph Estrada fülöp-szigeteki elnököt a bíróság elítélte korrupció vádjával és 29 millió dolláros kártérítésre kötelezte.
Ön azonban a különbözõ internetes videóinterjúiban azt állítja, hogy a korrupciónál sokkal nagyobb bajok vannak a Világbankkal és a nemzetközi pénzügyi rendszerrel. Ha jól értem, azt kifogásolja, hogy egy nagyon szûk globális elit kontrollálja a nemzetközi pénzügyi folyamatokat. A Wikileaks-üggyel és a Snowden-aktákkal hónapokon át tele volt a világsajtó. Ezekrõl a gazdasági botrányokról miért nem hallani szélesebb körben?
– Miért csodálkozik ezen? Húsz évvel ezelõtt a legnagyobb amerikai nyomtatott és elektronikus médiumok 50 különbözõ tulajdonos kezében voltak, ma pedig mindössze öt médiacsoport birtokolja ezeket. A felvásárlások mögött ugyanaz a 100-150 személybõl és intézménybõl álló pénzügyi szuperelit áll, amelynek tagjairól egy 2011-es svájci vizsgálat megállapította, hogy a világ pénzforgalmának a 60 százalékát kontrollálják. A diplomáciai és titkosszolgálati kiszivárogtatások nem sértik az érdekeiket, annál inkább a pénzügyi, korrupciós botrányok. Ezért mindent megtesznek, hogy elhallgattassák az üzenetemet a nyilvánosság elõl. Szerencsére ma már sok alternatív csatorna áll rendelkezésre, és a nagyobb médiumok közül sincs mindenki az elit cenzúrája alatt - fõleg Kelet-Európában. Épp tegnap adtam egy nagyobb interjút az egyik nagy orosz televíziócsatornának, és nagyon örülök, hogy Magyarországról is érdeklõdnek a tevékenységünk iránt.
Ha már Magyarországot említette, mit gondol a magyar kormány pénzügyi szabadságharcáról? Mérvadó szakemberek idehaza és külföldön egyaránt azt állítják, hogy az IMF-tõl való megszabadulás árát sokkal drágább banki piaci hitelekkel kellett megfizetni.
– Nagyon nagyra tartom a magyarokat, hogy vállalták ezt a bátor lépést. A történelemben nem ez az elsõ eset, amikor önök bebizonyítják, hogy nem engedik magukat megfélemlíteni külsõ erõktõl. Nem lepõdöm meg azon, hogy ezeket a lépéseket a kontroll alatt tartott média és az általuk idézett szakértõk igyekeznek negatív színben feltüntetni. Valójában azonban a világ minél több országának kellene követnie a magyar példát.
Ezt a dicséretet az undortodox magyar gazdaságpolitika atyja, Matolcsy úr bizonyára örömmel olvassa majd. De tényleg, miért jó az, ha az olcsóbb IMF-hitelt drágábbal váltjuk ki?
– Nézze, húsz éven át közvetlen közelrõl volt alkalmam figyelemmel kísérni számos világbanki projektet, többek között Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában. A Világbank hangzatos mottója az, hogy szegénységmentes világot akar megvalósítani. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy ezek a megsegített országok nem tudtak kitörni a szegénységbõl, viszont egyre nagyobb adósságot görgettek maguk elõtt. A világbanki hitelprogramok ártottak a helyi gazdaságoknak, nemzetközi óriáscégeket hoztak helyzetbe, miközben a munkahelyek száma csökkent. Csak úgy tud egy ország kitörni a pénzügyi függõségbõl, ha a saját kezébe veszi a pénzkibocsátását, ehhez pedig meg kell szabadulni a nemzetközi kontroll alól. A magas államadósság azonban korlátozza a kormányok mozgásterét, és Magyarországon tovább nehezíti a helyzetet a külföldi valutában jegyzett magánhitelek hatalmas aránya is.
Nem kértek még öntõl tanácsot Budapestrõl?
– Közvetlenül nem, de a Világbankról készített jelentéseimet megküldtem a washingtoni magyar nagykövetségnek is, így az álláspontomat ismerhetik Budapesten.
Ön is egyike azoknak, akik figyelmeztettek arra, hogy a dollár összeomolhat, és ezzel elveszítheti szerepét mint globális tartalékvaluta. Mire alapozza ezt?
– Valóban sokan beszélnek arról, hogy az amerikai FED - amely a közhiedelemmel szemben nem kormányzati, hanem magántulajdonban áll - fedezet nélkül bocsát ki dollárt, kormányzati kötvények ellenében. Ha nemzetközi szinten megrendül a bizalom a dollár iránt, leértékelõdhet a valuta, amit az Egyesült Államok nem tudna megakadályozni. Figyelmeztetõ jel volt a közelmúltban, hogy amikor a Deutsche Bank visszakért 300 tonna letétbe helyezett aranyat a FED-tõl, elõször csak papír kötelezvényt kaptak cserébe. Amikor a németek ragaszkodtak a fizikai arany visszaszolgáltatásához, végül teljesítették a kérést, de Berlinben megdöbbenve tapasztalták, hogy nem a saját jelzésû aranytömbjeiket kapták vissza, hanem idegen aranyat. Ebbõl úgy tûnik, hogy valami nincs rendben a rendszerrel, és ha ez a gyanú beigazolódik, drámai megrázkódtatás érheti a világgazdaságot. Véleményem szerint az úgynevezett BRIC-országok - Brazília, Oroszország, India és Kína - már ennek megelõzésére álltak át a dollár helyett saját elszámolási alapra. Elkezdtek nemzetközi mértekben aranyat is felvásárolni, ami arra utal, hogy felkészülnek egy alternatív globális pénzügyi rendszer felállítására, ha a helyzet azt kívánja.
Hetek / Morvay Péter
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
Kameleon
- 2014. February 15. 15:50:16
#2 |
postaimre
- 2014. February 15. 16:24:29
#3 |
Kameleon
- 2014. February 15. 16:39:29
#4 |
kontroll88
- 2014. February 15. 19:14:04
#5 |
Leandros
- 2014. February 15. 19:15:54
#6 |
Balu
- 2014. February 16. 10:15:33
#7 |
postaimre
- 2014. February 16. 10:48:56
#8 |
Maguskacska
- 2014. February 16. 11:19:14
#9 |
Kameleon
- 2014. February 16. 11:41:32
#10 |
postaimre
- 2014. February 16. 11:44:59
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.