Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

'elég volt a cionista zsidók hazugságaiból!'


Betiltották az anticionista tüntetést
Március 8-ára tervezték a rendezvényt, a rendõrség szerint reális a veszélye annak, hogy megtartása alapjogokat sértsen.

A Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) megtiltotta a fõvárosban szombatra tervezett, úgynevezett anticionista tüntetés megtartását.

"A rendezvény célja magában hordozza annak a veszélyét, hogy szélsõségesen, kirívóan közösségellenes megnyilvánulást válthat ki. Reális a veszélye annak, hogy a rendezvény megtartása alapjogokat sértene" - indokolta az intézkedést csütörtökön a BRFK.

A rendezvénynek az interneten olvasható meghívója szerint március 8-án lenne a tüntetés. A meghirdetett jelszavak között az elsõ helyen az szerepel, hogy "elég volt a cionista zsidók hazugságaiból!".

A Mazsihisz már február 26-án közölte a honlapján: "a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége megdöbbenéssel értesült arról, hogy 2014. március 8-ára +Anticionista tüntetés+ került meghirdetésre a Fõváros szívében". Ebben a helyzetben "vallási csoport elleni uszítás és holokauszt-tagadás bûntette miatt" feljelentést tettek - közölte akkor a Mazsihisz.
Link

Hozzaszolasok


#1 | postaimre - 2014. March 09. 07:13:21
harcunk.info/images/anticionistatunt1426.jpg

Tárgy : ifj. Hegedûs Loránt tárgyalása és védõbeszéde


A Budapest Északi Református Egyházmegye bírósága 2014. január 30-án tárgyalta az ifj. Hegedûs Loránt lelkész ellen Szabó István dunamelléki püspök által tett panaszbeadványt. A tavaly november 3-án a Hazatérés Templomának elõterében ünnepi emlékezõ istentisztelet végén Horthy Miklós kormányzó emlékére felavatott szobor miatt a lelkészt „istentiszteletbe burkolt politikai provokációval” gyanúsította meg a püspök, s a lelkésszel szemben az elmúlt több mint egy évtized során már három ízben, így most is palástvesztést szorgalmazó jogtanácsos is. Az ügyben ítélet nem született, a tárgyalás február 20-án a lelkész által megnevezett tanúk meghallgatásával folytatódik.

Dr. Nemes Árpád ügyvéd, ifj. Hegedûs Loránt jogi képviselõje minden szempontból megalapozott elfogultsági kérelmet nyújtott be a tárgyaláson az eljáró bírói tanács egésze, a bíróság elnöksége s a vádat képviselõ Horváth György jogtanácsos ellen. A kérelmet minden érdemi indoklás nélkül elutasítottak, jóllehet ennek elbírálása az egyházkerületi bíróság feladata lett volna. A vád képviselõje jó ideig azt sem tudta meghatározni, hogy az egyházi törvény melyik részének megsértésével vádolja ifj. Hegedûs Lorántot...

Ifj. Hegedûs Loránt a kettõs mércét demonstráló eljárás miatt nem volt hajlandó személyesen megjelenni a bíróság elõtt Bölcskei Gusztáv püspöknek a debreceni református kollégiumbeli, Horthy elõtt hódoló emléktábla-avatója és Szabó István püspöknek a dunamelléki egyházkerületi székház szakrális dísztermében tartatott kereszténydemokrata pártgyûlése kivizsgálatlansága miatt. Ilyen körülmények között a bírók kénytelenek voltak felolvasni 14 oldalas beadványának teljes szövegét.

Dr. Borbély Andrea ügyvéd, a lelkész másik jogi képviselõje pedig a Magyarok Világszövetségének, Patrubány Miklós elnök által jegyzett „Csõcselékkel a gyülekezet ellen” címû közleményét olvasta fel.

Miután dr. Nemes Árpád tanúk meghallgatására vonatkozó indítványát végül a bíróság részben elfogadta, a tárgyalást február 20-ára elnapolták, hogy meghallgassák a rendõrség helyszíni parancsnokát, az istentisztelet egyházközségi fõrendezõjét és a Hazatérés Temploma gondnokát.

Csepregi Botondnak, a reformatus.hu hírportál szerkesztõjének panaszbeadványát a bíróság érdemben nem tárgyalta, tekintettel arra, hogy õ az egyházközség ellen fogalmazta meg azt, s egyházközség elleni panasztételre csak egyházi felettes hatóságoknak van jogosultsága.

Alább teljes egészében közzétesszük ifj. Hegedûs Loránt minden részletre kiterjedõ, írásban benyújtott védõbeszédét.


Nagytiszteletû Egyházmegyei Bíróság!

Horváth György (ex)jogtanácsos ámokfutása nem teszi lehetõvé, hogy személyesen részt vegyek a bírósági tárgyaláson. Lelkészi esküm alapján református egyházam, s azon belül gyülekezetem védelme miatt nem vállalhatok közösséget azzal, aki híveimet a legszélesebb nyilvánosság elõtt „megkereszteletlen B-középnek” titulálta. Kérem a nagytiszteletû egyházmegyei bíróságot, hogy jelen ügyben a Csepregi Botond szerkesztõ panaszára adott, s elnökségükhöz már eljuttatott válaszomban leírtakat szíveskedjék maradéktalanul figyelembe venni határozathozatalánál. Horváth György (ex)jogtanácsos tárgyban tett elõterjesztésére – a Csepregi Botond panaszára tett észrevételeimen túl – kiegészítésként az alábbiakat hozom szíves tudomásukra:

Egyházközségem a 2013. november 3-i istentiszteletet a már becsatolt meghívókon keresztül hirdette meg. Természetesen elõször az azt megelõzõ vasárnapi istentiszteleteken – melyeket missziói munkatervünk szerint, mióta a Hazatérés Temploma fennáll, mindig délelõtt 10 órai kezdettel tartunk – utána a mellékelt meghívókat postai úton eljuttattuk a címlistánkon szereplõkhöz, az A4-es formátumút a szintúgy becsatolt körlevelünkkel együtt a névjegyzékünkön, az A6-os formátumút a protokoll-listánkon feltüntetettekhez. Az internetes hírportálokra nem egyházközségünk küldte el a meghívó szövegét, mint ahogy a róla készült plakátot sem egyházközségünk készíttette. Tekintettel arra, hogy számtalan gyülekezeti tagunk és jó ismerõsünk e-mail-en is megkapta mind az általunk szerkesztett, mind a hazafias érzelmû emberek által önszorgalomból készített plakátszerû meghívót is, gyakorlatilag csak titkosszolgálati módszerrel deríthetõ fel, kik juttatták el és hányszor ezen meghívókat az (ex)jogtanácsos által kifogásolt hírportálokhoz.

Megjegyezem, a Jobbik Magyarországért Mozgalom honlapján mindkét meghívó közvetlenül egymás mellett szerepelt, teljes egyértelmûséggel az egyházközség istentiszteleteként tüntetve fel a szoboravatással együtt az egész eseményt. Az eseménynaptárban bizonyíthatóan más, nem jobbikos pártrendezvények is tájékoztató jelleggel feltüntetésre kerülnek, a jobbikos rendezvényeket viszont külön pártlogóval látják el. Természetesen sem a plakátszerû, sem a részletesebb meghívón nem szerepelt a Jobbik logója. Ugyanakkor a plakátszerû meghívó is egyértelmûen közli a templom nevét, pontos címét, az alkalom jellegét, azaz a templomi alapkõletétel 75. évfordulójára való emlékezést, az igehirdetõ személyét és a hagyományos úrnapi délelõtti istentiszteleti idõpontot, azaz hármat találhat az (ex)jogtanácsos, milyen rendezvényre invitál a plakátszerû meghívó, különösen akkor, amikor mellette közvetlenül ott van a részletes istentiszteleti meghívó szövege is.

Ami a kuruc.info hírportált illeti: Horváth György azt a hamis látszatot igyekszik kelteni, mintha csak itt és a Jobbik honlapján került volna - ráadásul közvetlenül egyházközségi megrendelésre – meghirdetésre a 2013. november 3-i istentisztelet. Túl azon, hogy ez nem felel meg a valóságnak, kérdezem: az a Horváth György, aki Bolgár György mûsorában (mely felvételt jelen beadványomhoz csatolok), a Hit Gyülekezete gyámsága alatt álló ATV-ben, az egyházellenes, evangéliumellenes, hitvallásellenes balliberális sajtóban nyilatkozgat csaknem negyed éve, minõsíthetetlen módon minõsítgetve egy református gyülekezetet és annak lelkipásztorát, milyen módon teheti kifogás tárgyává, hogy az internet világában, annak mûködésébõl következõen ellenõrizhetetlen módon éppen kinek, illetve kiknek a kérésére, illetve közbenjárására, hol és miként jelenik meg, kerül közlésre egy istentiszteleti meghívó.

Az (ex)jogtanácsos beadványában már itt megjelenik az a mindenestül övön aluli ütéses próbálkozása, hogy kuruc.info-s, sõt reformatus.hu-s kommenteket nekem, illetve az én tevékenységemnek tulajdonítson, anélkül, hogy megjelölné az adott komment beírójának nevét, vagy álnevét. Hiába csatolja esetlegesen elõterjesztéséhez az általa kifogás tárgyává tett kommentek vélt, vagy valós szerzõinek (ál)neveit, a nagytiszteletû egyházmegyei bíróságnak nem kevesebbet kell kivizsgálnia, mint azt, hogy az (ex)jogtanácsos által beidézett kommenteket nem éppen õ maga írta, vagy íratta annak érdekében, hogy jogi akrobatikus ficammal ugyan, de arra visszahivatkozhasson, s azt abszurd módon az ellenem való vádja tárgyává tegye. Mi módon felelhetne bárki azért, amit nem õ írt, vagy íratott le?! Mi módon kívánja az (ex)jogtanácsos bizonyítani ennek ellenkezõjét? Vagy azt, hogy nem õ volt a szerzõje, vagy megbízója az inkrimináltnak tartott bejegyzéseknek? S egyáltalán: milyen módon bizonyíthatja minden kétséget kizáró módon, hogy az én tevékenységem, a kifogás tárgyává tett istentisztelet váltotta ki a beidézett kommenteket, nem pedig az arra adott hivatalos világi- és egyházpolitikai rövidzárlatos válaszok?

Mélyen megindító, hogy az (ex)jogtanácsost részletes internet-böngészéssé degradált elõkészítõ eljárása odáig jutatta, hogy „rátalált” és hivatkozik arra a közleményemre, melyet az istentisztelet megtarthatóságának és zavartalanságának biztosítására adtam ki. Mindez épp azt bizonyítja, hogy személy szerint én és egyházközségem minden tõlünk telhetõt megtettünk annak érdekében, hogy a valódi botránkozást okozó demonstrációt elkerüljük. Ugyanakkor a templomi székházépületen kívül történtekért felelõsségre vonni sem engem, sem egyházközségemet nem lehet, tekintettel arra, hogy mi hitéleti célú rendezvényt tartottuk templomunkban, annak elõterében, majd az altemplomban, s ez nem esik a gyülekezési törvény hatálya alá, azaz ilyen esetben nincs semmiféle bejelentési kötelezettségünk a rendõrség felé. Jól is néznénk ki, ha erre köteleznék templomainkat istentiszteletek esetén a világi hatalom birtokosai. Amit eme „kiáltványomból” beidéz az (ex)jogtanácsos, az a nagy kálvinista lángelme, Szabó Dezsõtõl származó idézet, s talán õt mégsem lenne ildomos - még posztumusz sem - elítélnie saját egyházának: „De most, hogy a magyar kálvinizmus fölött megint megsokasodnak a régi fekete felhõk, és az örök szeretet tiszta templomát körülólálkodják az idegen kegyesek megnõtt éhû fattyai, most hozzá futok, mint bántott édesanyámhoz és szelíd leborulással mondom: tied a lelkem, tied a vérem, fiad vagyok és örök katonád!”

Egyébiránt az istentisztelet zavartalanságának és méltóságának védelmére gondoskodott egyházközségem annak a templomi elõtérbe történõ kihangosításáról, valamint amikor bevonultunk a Horthy Kápolnából a presbiterekkel, gondnokokkal a templomba, s már ezt ordenáré üvöltözés fogadta a demonstrálók részérõl – tehát még egy szó, annyi el nem hangzott az istentiszteleten, hiszen a bevonulás alatti idõrõl van szó – utasítást adtunk a templomi harangozás folyamatossá tételére, ezzel is jelezve az istentiszteleti jelleget, s megtartásának veszélyeztetett voltát.

Jogi képviselõm útján az istentiszteletrõl becsatolt felvételbõl egyértelmûen kiderül az is, hogy annak végén a rendõrség kérésére nekem kellett tájékoztatnom a híveket arról, hogy a szoboravatás idején a templom elõtti füves területre már ne menjen senki közülük, mivel a rendõrség nem tudja garantálni testi épségüket. Szintén a rendõrség kérésére tereltem le minél hamarább a híveket az altemplomi szeretetvendégségre is, különös tekintettel arra, hogy idõs nõtestvéreink el sem mertek indulni hazafelé a „mocskos reformátusok”-at skandáló tömeg hallatán. A rendõrség kénytelen volt erõsítést kérni, sõt az oszlatást is fontolóra vette, mivel a tüntetést szervezõk néma demonstrációt jelentettek be, melyhez nemhogy nem tartották magukat, hanem folyamatos gyalázkodásaik közepette rendszeresen áthatoltak a rendõrségi kordonon, akiket a rendõrséggel együttmûködve a mi kizárólag istentiszteletünk méltóságát biztosítani hivatott rendezõink vezettek vissza a nekik eredetileg kijelölt helyre. Egyházközségem a szükséges jogi lépéseket megteszi a tüntetést szervezõkkel és az azon részt vevõ, emberi méltóságukból kivetkezettekkel szemben. Ennek kapcsán viszont felmerül a kérdés: Horváth György miért nem kereste meg a rendõrséget, az akkori helyszíni parancsnokot, hogy hivatalos forrásból kapjon részletes, kimerítõ tájékoztatást a történtekrõl? Kérdés továbbá az is, hogy miért nem idézi be a nyomdafestéket nem tûrõ gyalázkodásokat a „sárga csillagos” had részérõl Horváth György, noha az internet világában böngészve számos ilyen felvételre akadhatott volna. Példának okáért: Sztálint, aki a magyarkérdést vagonkérdésnek nyilvánította, a magyarság megmentõjeként dicsõítették azok a szélsõbalos és ultraliberális tüntetõ elemek, akikkel médiájukban egy gyékényen árul az (ex)jogtanácsos. (A sárga csillag demonstratív használatát épp a hetekben már Izraelben is betiltották, mivel az alkalmas a vészkorszak áldozatai szenvedésének lejáratására, tekintettel arra, hogy annak viselése nem önként és dalolva történt a Soá idején, hanem kényszerre, megbélyegzésül.)

Én - szemben a vádlóval - személy szerint hivatalosan is tájékoztatást kértem a rendõrségtõl elõbb írásban, majd telefonon az általuk tapasztaltakról és a kinti események kapcsán megtett intézkedéseikrõl. Mindezek alapján joggal várom el, hogy a nagytiszteletû egyházmegyei bíróság hallgassa meg a 2013. november 3-i istentisztelet elõtt, alatt és után a templomunk elõtti térrészért felelõs rendõrségi helyszíni parancsnokot. Az õ meghallgatása nélkül engem elmarasztaló határozat esetén világi bíróságon leszek kénytelen elégtételt venni az engem és gyülekezetemet ért rágalmak egyházi részrõl történõ megerõsítése miatt.

Az ún. „Hegedûs-ügy” szempontjából nem mellékes ugyanakkor, hogy kik is voltak a szervezõk? Dániel Péter Izraelbõl üzent Magyarországra, hogy akadályozzák meg a Horthy-szobor felállítását. Arról a vadcionista magyargyûlölõrõl van szó, aki számtalan hasonló jellegû garázda cselekményért volt már feljelentve, s a felelõsségre vonás elõl menekült ki Izraelbe. Dániel Péter uszítására a gyurcsányista DK, a bajnaista Együtt-PM, a steinerista MSZP, s fõ szervezõként - ezen minõségüket Washingtonban ismerték el egy cionista konferencián, melyet az ATV-n keresztül közzétettek, amit jelen beadványomhoz csatolok - a Hit Gyülekezete képviselõi jelentek meg 2013. november 3-án, úrnapi istentiszteleti idõben a templom elõtt, elõzetesen médiájukban meghirdetve, s a rendõrségnél bejelentve azt, de fentebb részletezett módon durván visszaélve a gyülekezési törvény által biztosított állampolgári jogukkal. (A Magyarok Világszövetsége e tárgyban hozott, „Csõcselékkel a gyülekezet ellen” címû hivatalos állásfoglalását tartalmazó „Honlevél” címû újságot jelen beadványomhoz úgyszintén mellékelem.)

Az egyházi vezetés – máig tisztázásra váró okok miatt – ezek mellé állt elhamarkodott és a jóérzésû egyházi és világi közvéleményt is megütköztetõ módon nyilatkozataival és állásfoglalásaival, s nem a hites cionista szekta és politikai holdudvara által vegzált, fenyegetett és megtámadott református gyülekezet és temploma mellé. Személy szerint kész vagyok irányukban a megbocsátásra, de csak azok felé, akik megkövetik gyülekezetemet, ugyanis jelen esetben nem engem, hanem református híveimet érte méltatlan minõsítés azzal, hogy õket, a Szentháromság egy örök és igaz Isten dicsõítésére összegyûlt híveket „provokátoroknak” tüntették fel, miközben a rájuk istentisztelet alatt fenekedõket „erkölcsi megbotránkozóknak” állították be.

Ami az „istentiszteletbe burkolt politikai esemény országos botránnyá dagadásának általam elõre pontosan tudott voltát” illeti: itt a folyamatosan prejudikáló, manipulatívan csúsztató, korlátoltan gyûlölet-beszélõ (ex)jogtanácsos átmegy gondolatolvasóba, mintha én mindent elõre láthattam volna, sõt mi több, mindent kifejezetten kívántam volna, sõt még ezt is felülmúlóan mindent elõkészítettem volna a botrány kapcsán, hogy õ aztán ellenem isteni igazságba vetett hitet, emberi becsületbe vetett reményt és a földi haza iránt érzett szeretetet lábbal taposva koncepciózusan eljárhasson. Ezen a ponton kívánom egyértelmûvé tenni a Szabó István püspök panaszában megfogalmazott, s Horváth György által szolgalelkûen képviselt váddal kapcsolatos álláspontomat: egyházunk nem ismer „istentiszteletbe burkolt politikai eseményt”, ellenben ismer egyházi köntösbe burkolt ügynöki tevékenységet. Ez viszont mindig a fennálló világi hatalom igazolására használta fel egyházunk szervezeti kereteit, tevékenységét és alkalmait. Az az egyház, amelyik mind a mai napig adós a téesz-prédikációk, a Vietnám-prédikációk, az ötvenhatos forradalmat Ige elleni lázadásnak nyilvánító teológiai tanulmányok, stb. nyilvános elítélésével és a magyar társadalom felé történõ bocsánatkéréssel, jobb lenne, ha nem minõsítgetne „politikai célú provokatív rendezvénynek” egy istentiszteletet, ahol nem történt más, minthogy egy református hithõs életérõl megemlékeztünk. Sõt, az általam vezetett gyülekezet nem vegzálást, fegyelmi eljárás alá vonást, hanem dicséretet érdemelne az egyházvezetéstõl azért, mert egy református hithõst a kategorikusan ateista diktatúrában ért rágalmakat visszautasítja, hitvalló voltát, igaz emberségét, Istentõl nyert rendkívüli államférfiúi képességeit és tetteit hitelesen mutatja be mind az egyházban, mind a világban. (Takaró Mihály elõadásaiban, sõt Tõkéczki László, Szabó István egyházkerületi világi elnöktársa legutóbb megjelent könyvében is ezt teszi, nem beszélve Bölcskei Gusztáv püspök úrról, az MRE Zsinatának lelkészi elnökérõl, aki a debreceni Református Kollégiumban avatott a közelmúltban Horthy-emléktáblát „hódolat jeléül”. Akkor mi a baj a tisztelet jeléül avatott Horthy-mellszobrunkkal?! Mert mi kizárólag Isten elõtt hódolunk, Édesapám szállóige-szerû jelmondatával szólva: „A Szentháromság Isten elõtti hódolat a legigazabb szabadság és a legteljesebb gyõzelem!”

Amit Horthy Miklós kormányzó személyérõl leír, azzal önmagával is ellentmondásba kerül Horváth György, amikor elõször még „árnyaltabb” Horthy képet vázol fel a vidéki és pesti zsidóság sorsával összefüggésben, de késõbb Hitler és Horthy tüntetõk által ábrázolt közös képét és a sárga csillag demonstratív kitûzését Horthy zsidóüldözõ szerepvállalására való tényszerû utalásként értelmezi. Az árnyalás egyébiránt semmiben sem erõssége Horváth Györgynek, de az általános alannyal – „Terhére róják a zsidótörvények elfogadását, a 2. magyar hadsereg pusztulását, stb.” – már eleve megengedhetetlenül általánosít, épp úgy, mint a kuruc.info-s, vagy reformatus.hu-s kommentek név nélkül történõ beidézésével. Az általános alanyt nálam Csepregi Botond kifogásolta, mi–õk megfogalmazásomat kirekesztõnek állítva be, pedig igencsak egyértelmû volt térben és idõben, akkor és ott, kiket soroltam, sorolhattam szükségszerûen hozzánk tartozónak és kiket hozzájuk. Én okkal-joggal sem általánosíthatok, akkor sem, amikor egy csürhe üvölt a templomom elõtt, prédikációm alatt, de Horváth és Csepregi ezt velem és gyülekezetemmel szemben bármikor, minden következmény, s legfõképp minden alap nélkül megteheti? A sárga csillagról már szóltam, de nem mehetek el szó nélkül a Hitlert és Horthyt együtt ábrázoló kép ellenem való vádként történõ felidézése mellett sem. Hány politikussal, államférfivel találkozott Hitler, s hány vele közös fénykép készült? Ez mit bizonyít? Az ég egy adta világon semmit! Horthy közismerten nem volt németbarát, Hitler mindig gyanakvással nézte, amit Horthy képviselt, s nem véletlenül Horthy még csak gyanúsított sem volt a nürnbergi perben, kizárólag tanúként hallgatták meg, köszönhetõen a szövetségeseknek és jelentõs részt azoknak a zsidóknak, akiket megmentett. Saját, sõt családja életét is kockára tette, hogy igaz emberségét államférfiként mindvégig megõrizhesse. (Csak zárójelben: Kasztner Rezsõ nem találkozott és tárgyalt a rettegett Eichmannal, hogy másfél ezernyi zsidót mentsen meg a koncentrációs táborba hurcolásuk elõtt? Ez a sokat vitatott mentõakció volt mégiscsak a legeredményesebb, a vidéki zsidóság tragikus sorsát tekintve.)

A nagytiszteletû egyházmegyei bíróság részére jogi képviselõm útján becsatolok e témakörben egy felvételt, mely a Kossuth adón hangzott el Karácsony másnapján, a délután 3 órás hírek után, az ún. „Életmentõk” sorozat részeként. Az abban elhangzottak tökéletesen tisztázzák a hazug rágalmak alól a kormányzót, mely rágalmaknak Horváth György – minden érdemi hiteles forrás megjelölése nélkül – alapvetõen hitelt ad. Elfogultságának azonban ezen felül az istentisztelethez köthetõ, kézzel fogható hármas-egy bizonyítéka is van: egy szóval nem idézi ál-jogtanácsosi elõterjesztésében a 2013. november 3-án elmondott prédikációmból azt a részt, amikor megemlékezem a vészkorszak zsidómentésérõl templomi orgonánk mögött, meg sem említi a felszólalók között Reiner Péter zsidó származású magyar honfitársunkat, holocaust-túlélõ leszármazottat, aki felkérésünkre szólt a vészkorszak áldozatairól és a magyarérzésû zsidóság nemzetmegtartó szerepérõl (mind a Nemzeti Hadsereg, mind a Magyar Királyi Csendõrség megalapításában játszott szerepükrõl), s nem csatol be fényképet arról, hogy megbízásomra miként koszorúzza meg Gyõrffy Bálint zengõvárkonyi testvérgyülekezetünk lelkipásztora az Édesapám lelkészsége idején felavatott zsidómentõ táblát a templomi elõtérben, a Horthy-szobor megkoszorúzásával egyidejûleg.

Persze ezeken kívül számtalan egyoldalúság akad még elõterjesztésében, melyre - a részletekbe az (ex)jogtanácsos által elbújtatott kisördög leleplezése miatt - kénytelen vagyok kitérni. Prédikációmból a zsidómentésre vonatkozót nem, de az általa „a Jobbik gondolatkörébõl állandóan kiszûrõdõ ún. zsidó szálat” beidézi, de még azt is pontatlanul és csapnivaló helyesírással. Csak nem azt állítja ezzel, hogy ha valaki közismerten negatív történelmi-politikai szerepvállalókat felsorol, azzal már az antiszemitizmust szítja, csak azért, mert történetesen a felsoroltak mindegyike zsidó származású volt? Igehirdetésemben nem utaltam ezen kommunisták zsidó voltára, de egy biztos, választani márpedig szükséges, fõként azoknak, akik még mindig a kommunista történelemhamisítás megtévesztettjeiként, vagy épp máig velünk együtt élõ posztkommunista megtévesztõiként 2013. november 3-án Sztálint éltetik Horthyval szemben egy református templom elõtt, az istentisztelet ideje alatt! Vagy ezzel csak nem azt akarja mondani Horváth György, hogy nem is szabad beszélni egyes zsidó származású vezetõknek a kommunizmus idején népünk életében betöltött negatív vezetõ szerepérõl? Ugyan, tegyen már bizonyságot arról, hogy ezt melyik evangéliumból, vagy apostoli, ill. pásztori levélbõl olvasta ki lánglelkû elragadottságában? Ha azt mondaná, hogy az Ószövetségbõl, téved, mert ugyan az Újszövetség felõl kell szemlélnünk az Ószövetséget, de ha csak az Ótestamentumot nézzük, Izrael népe ott sem áll minden bírálat felett. Református pap pedig, de a kálvini egyetemes papság rendjében egyetlen hívõ sem szolgálhatja egyetlen nép hamis kiválasztottság-tudatát és pénzhatalmat szolgáló szenvedéskultuszát sem, mivel vallja, a kiválasztás nem emberi érdem, hanem isteni kegyelem: „Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsõség!”

Simon Peresz ország-hódításáról valóban beszéltem, de nem ország-rontásáról, bár lehet, hogy Horváth György pontosabb információkkal rendelkezik Simon Peresz szándékait illetõen, mint jómagam. Ami pedig az izraeli terrorállamot illeti, nem pusztán én vélekedek a gázai gyermekgyilkos-hadigépezetrõl így, hanem a Skót - egyébiránt presbiteriánus - Egyház, de a Neturéj Kárta anticionista rabbik csoportja is, akikkel testvéri kapcsolatot tartok fenn az Istentõl nyert szabad lelkiismeretem szerint, nem behódolva evilági hatalmasságoknak, de engedve annak, akié minden hatalom mennyen és földön: az Úr Jézus Krisztusnak. Mégis mire kellene felszólítania egy papnak Horváth György szerint? Hogy válasszák hívei az életellenes cselekedeteket, a népirtókat és ország-hódítókat, vagy ha úgy jobban tetszik, az ország-rontókat? Íme, milyen eszeveszett képtelenség az, hogy egyházunkban prédikációm ezen része, de akár egésze is fegyelmi eljárás tárgyát képezheti, csakúgy, mint annak „hangneme”. A reformatus.hu-n ugyanis (ex)jogtanácsosunkra hivatkozva Csepregi Botond szubjektív panaszos, de „objektív” hírszerkesztõ már ezt a „vádat élesítgeti” rendszerint rágalmakat rágcsáló nyelvével legutóbbi címlapján - jobb híján. Itt már tapintható, mi több, kézzelfogható az a tömény, ellenséges rosszindulat, ami önkényes minõsítgetésekre épít, ha a tények kérlelhetetlenül nekik ellentmondanak, de õk ennek ellenére megátalkodottan azoknak ellenállnak. Vagy hangszín-, hangsúly-, hanglejtés-szeizmográfokat fog az anyaszentegyház szabadalmaztatni, hogy objektív módon mérje a prédikációk „hangnemét”? Keresztelõ Jánost mire ítélte volna „Mérges kígyóknak fajzatai!” megszólítása miatt Horváth György? És Jézus Krisztus mit kapott volna a templomtisztítási „kilengéséért”, ha „szerencsétlenségére” nem Kajafás, hanem épp Õjogtanácsossága elé került volna az ügye?

Az megint csak jellemzõen mutatja az (ex)jogtanácsos elfogultságát, hogy még véletlenül sem idézné elõterjesztésében akkor elmondott prédikációmból azon mondataimat, melyekben Radnóti Miklósra hivatkozom, épp arra a kijelentésére, hogy: „Bûnösök vagyunk, akár a többi nép.” Ezt számtalan beszédemben idézve - mint ekkor is - kijelentettem már, hogy mi ezt Tõle magyarként, mint magyartól elfogadjuk, de a velünk szembenállók csak az elsõ részt idézik Tõle, hogy „bûnösök vagyunk”, a másodikat már nem, hogy „akár a többi nép.” Igen, Horthy Miklós tudott választani életellenes és életpárti cselekedetek között, s különbséget tudott tenni a kunbélák, pétergáborok és a tisztes pesti és magyarországi zsidóság között. Erre a disztingválásra csak a Lélek emberei képesek, Horváth György pedig - s ez messzirõl lerí róla - nem tartozik közéjük.

Hazugság az is, hogy „a szószékrõl ifj. Hegedûs Loránt a Jobbik ideológiáját közvetítette a hallgatóság szerint.” (A Jobbik párt nevét én nagybetûvel írom minden esetben, mivel e tekintetben is a magyar nyelv helyesírási szabályai következetesek.) Milyen hallgatóságra hivatkozik Horváth György, ill. kit tekint hallgatóságnak? Itt árulja el magát igazán az (ex)jogtanácsos, hiszen neki nem a templomba járó hívek azok, akik igehallgatónak minõsülnek, azaz hallgatóságnak, hanem azok, akik mindent csináltak a templom elõtt, csak épp nem hallgattak el egy percre sem, folyamatosan bekiabáltak, üvöltöztek, rigmusban skandáltak, gyalázkodtak, agresszíven, fenyegetõen léptek fel. Íme a hallgatóság, sõt íme a csupa nagybetûs EMBER, az ECCE HOMO Horváth György szerint, s az én gyülekezetem, Krisztus Földi Teste pedig ezzel egy idõben szerinte „megkereszteletlen, gyûlölködõ B-közép.”

Ami a Jobbik ideológiáját illeti: jobb lenne, ha ezt konkretizálná egy fegyelmi eljárás részeként az (ex)jogtanácsos, mert ezen állítása így besorolódik szubjektív, emocionális düh-effektjei közé, ami leplezetlen elfogultságát már-már üvöltõvé teszi. Édesapám egyházkormányzóként elmondott szavai jutnak errõl eszembe: „Az egyháznak egyenlõ távolságot kell tartania a pártoktól, csak a pártok nem tartanak egyenlõ távolságot az egyházaktól.” Nem lehet számon kérni egy igehirdetõn sem, ha épp egy adott helyzetben álláspontja részben, vagy egészben megegyezik egy politikai pártéval. Baj akkor van, ha pártpropaganda szócsövévé válik a szószék, de ezt a jelenséget nem a Hazatérés Templomában tapasztalhatja a „hallgatóság”, hanem ott, ahol szakrális-kultikus térben a szószéket pártzászló és pártlogó borítja, pártelnökök hirdetik az „igét”, s püspök „szenteli be” választási együttmûködésük deklarálását. Az errõl készült 15 pontos állásfoglalásomat jelen beadványomhoz csatolom, melyet az Index hírportálnak az ellenem folyó jelenlegi egyházfegyelmi eljárás kapcsán közölt manipulatív cikkére írtam. Kérem ezen közleményemnek és a nagytiszteletû egyházmegyei bíróság elnökségéhez szintén e tárgyban, azaz a Dunamelléki Református Egyházkerület Székházában, a Ráday Kollégium Dísztermében 2013. december 14-én tartott KDNP-s Országos Választmányi Gyûléssel kapcsolatosan eljuttatott úgynevezett „panaszos észrevételemnek” figyelembe vételét döntésük meghozatalánál.

Ami a pártpolitikai rendezvény vádját illeti: ezt a fõsodratú média által terjesztett képtelenséget Csepregi Botond szerkesztõi tevékenységnek álcázott ügynöki aknamunkájával erõsítette fel, mi több, ügybuzgalmát tekintve fõ ötletadója volt a bennünket lejáratni kívánó rágalomhadjáratnak, amint erre az õ panaszára írt beadványomban már utaltam. Ugyanakkor le kell szögeznem: társadalmi szervezetek képviselõinek felszólalása nem tiltott egyházunk törvényei szerint, akár még istentiszteleten sem, beleértve politikai párt képviselõjét is, feltéve, ha nem a már fent említett pártpropaganda kifejtésére, hanem keresztyén értékrendünk melletti elkötelezettsége megvallására használja a kapott megnyilvánulási lehetõséget. Itt is megemlítem, hogy Gyöngyösi Márton fel- és lekonferálásakor el sem hangzott a Jobbik párt neve, s õ maga sem említette sem a Jobbik nevét, sem nem ismertette annak programját, ill. politikai stratégiáját. Gyöngyösi Márton nincs kitiltva a református egyház templomaiból, intézményeibõl, s az sincs megtiltva neki, hogy beszédet mondjon, ha arra egy adott, területileg illetékes egyházrész felkéri. A lehetõ leghatározottabban kell visszautasítom, mint jó barátja azt a rágalmat, melyet Horváth György és Csepregi Botond a balliberális véleményformálók kizárólagosságra törõ kommunikációs terrorgépezetével együtt szajkóz, miszerint „Gyöngyösi Márton a zsidó származású országgyûlési képviselõk listázására tett javaslatot.” Gyöngyösi Márton az izraeli-magyar kettõs állampolgárok kimutatását kérte, az izraeli ingatlan spekulánsok magyarországi tevékenységében megjelenõ nemzetbiztonsági kockázat miatt, de errõl a felvetésérõl egy szót sem szólt templomunkban, mivel ez már a Jobbik politikai programjának, ill. stratégiájának a része. (Az arra való hivatkozás pedig, hogy jobbikos pártpolitikusok is részt vettek az istentiszteleten, nevetséges, miután a papné maga is jobbikos pártpolitikus, miért ne hívhatná el missziós céllal kollégáit egy istentiszteletre?)

Fontos még Gyöngyösi Márton kapcsán elmondani, hogy õ megkövette azokat, akik esetlegesen félreértették errõl szóló szavait, mivel egy adott ponton félreérthetõen, bár az általa e tárgyban elmondott teljes felszólalása szövegkörnyezetébõl következõen mégis egyértelmûen kizárólag az izraeli-magyar kettõs állampolgárok nyilvántartásáról beszélt, ami például az Izraelben hatályos törvények szerint nem tenné lehetõvé, hogy magyar állampolgársággal is rendelkezõ személy a Knesszet tagja lehessen. De: Gyöngyösi Márton e tekintetben bocsánatot kért azoktól, akiket esetlegesen megsértett. Hol kellene a bûnbocsánatot gyakorolni, ha nem az egyházban. Ha valaki hibát, vagy esetlegesen bûnt követ el, hol másutt kellene, hogy terepe legyen a szeretet nagyvonalúságának, ha nem épp Krisztus Egyházában. Mi mindent bocsátanak meg ma egyházunkban egész életvitel tekintetében is, emberi esendõ természetünkbõl következõen eleve bocsánatos bûnnek tekintve azt, hogy újra Édesapámat idézzem: „Kicsire nem nézünk, befele mind az üdvösségbe!” alapon. Csak az nem lehet bocsánatos bûn, ha valaki népe társadalmi közakaratképzésbõl kirekesztett bennszülötti sorsát látva néha sarkosan fogalmaz, miközben a népet megnyomorító mammonimádó pénzoligarchák szakmányban a csillagos eget is lehazudnák, ha tehetnék az égrõl, se Istent, se embert nem ismerve?!

A társadalmi szervezetek „liturgiába illesztve” történõ felszólalásának kifogásolása pedig egyszerûen közegyházi közröhej tárgya, hiszen minden, ami egy istentiszteleten zajlik, az szükségképpen van úgymond „beillesztve” a liturgiába, bár a liturgiát kizárólag református papok vezették ezen az istentiszteleten is, noha egyházunk újabban nyitott arra, hogy világiak is részt vegyenek a liturgiában, amellyel én személy szerint nem értek egyet, az istentisztelet szakralitásának megõrzése végett. Mégis, mi lett volna a helyes megoldás (ex)jogtanácsosunk szerint? „Az istentisztelet véget ért, menjetek békével!” katolikus mintára megtett liturgikus felszólítás után, aki mégis maradt volna, az meghallgathatta volna világi vendégeinket? „Istennek legyen hála” ott még nem tart – legalábbis egyelõre – a paritásos, lelkészi és világi elem egyensúlyára néha már-már kényszeresen ügyelõ reformáció egyháza, hogy ily nagyfokú tiszteletlenségre ragadtassa magát a missziói munka hatékonysága tekintetében alapvetõ jelentõséggel bíró világi társadalmi szervezetekkel történõ kapcsolattartásában. (Bár az egyházfegyelmi eljárási rendben érvényesülne némiképp a lelkészi és világi elem egyensúlya, mert akkor már régen egyházi bíróság elõtt állna Horváth György és Csepregi Botond.)

Az meg már tényleg elképesztõ, hogy Horváth Csepregi panaszos szellemi mélyrepülését képes szó szerint a vád tárgyává tenni, miszerint „az istentisztelet (kis „i”-vel írandó, tényleg jó lenne, ha beíratnák egy magyar nyelvtan-továbbképzõre Horváth Györgyöt illetékes felettesei, még ha nem is járna kredit-ponttal, mint lelkésztovábbképzéseken szokás) szövege középpontjában nem igemagyarázat állt, hanem az alkalom nagy részét Horthy Miklós méltatása tette ki.” Tényleg el vagyunk veszve, mint egyház, s Krisztus-követõ küldetésünket csírájában öli meg, ha egy istentisztelet középpontját az határozza meg, hogy mirõl mennyi ideig volt szó. A középpont attól még középpont marad, ha körülötte a körgyûrû nem jegygyûrûnyi, hanem akár univerzális méretû – lásd Naprendszer, Tejútrendszer stb. Hány olyan megemlékezõ istentisztelet volt és lesz is egyházunkban, melyrõl ezen Csepregi-Horváth tébolydába illõ állítás leírható lett volna a múltban, vagy leírható lesz a jövõben? S hány olyan temploma van ma egyházunknak, ahol úrnapjáról úrnapjára az Újszövetségrõl, az Úr Jézus Krisztus tanításáról, egyetlen, egyszeri és tökéletes áldozatáról alig, vagy egyáltalán nem esik szó, de az Ószövetségrõl, kivált Eszter könyvérõl majd, ha nem minden egyes alkalommal? Ezen esetekben nem kellene a középpontot bemérni, de legalábbis méricskélni? A mi esetünkben természetes része volt a templomi alapkõletétel 75. évfordulójára emlékezõ istentiszteletünknek, hogy a gyülekezet- és templomalapító Horthy Miklós kormányzó életútját hangsúlyosan felidézzük. Szobrát sem úri passzióból, vagy épp provokációból avattuk újra, hiszen az eredetileg harmadmagával felavatott mellszobor csupán gipsz-öntvényforma volt, mely a szobrászmûvész tulajdonát képezte, s állandó kiállítási tárgyként bocsátotta egyházközségünk rendelkezésére.

Miután négy év alatt nem sikerült egyetlen mellszobrot sem bronzba öntetni a különféle közmûvek és hatóságok egyházközségünkre rótt anyagi terhei miatt, elõször a belvárosi önkormányzathoz fordultunk azzal, hogy a négy mellszobor közül Wass Albertét a templom elõtti közterületen engedélyezzék felállítani úgy, hogy a mûszaki terveket elkészíttetjük, a szobrot lezsûriztetjük, a posztamenst beszereztetjük, a gipsz öntvényforma mûvészi költségét, ha kell kifizetjük, s a posztamens elhelyezésének és a szobor bronzba öntésének költségét kértük, hogy állja az önkormányzat. Egy éves huzavona után, eredeti ígéretüket megszegve Rogánék közölték, hogy „városképvédelmi szempontból nem támogatják Wass Albert szobrának templomunk elé kerülését.” Ekkor, 2013. június 16-án határozta el a presbitérium, hogy a gyülekezet- és templomalapító Horthy Miklós szobrát bronzba önteti, s azt a templomi elõtérbe centrálisan középre és elõre, közvetlenül a templomfõlépcsõ elé, a templomrács magasságával megegyezõ magasságú posztamensre kihelyezi. (A nagytiszteletû egyházmegyei bíróság kérésére ezen presbiteri ülésrõl készült teljes jegyzõkönyv egyik eredeti, hitelesített példányát jelen beadványomhoz mellékelem.) Az elhelyezésben döntõ szempont volt, hogy egyházközségünk - a szobrászmûvész azon nagyvonalúságának ellentételezésére, hogy hat éven át állandó kiállítási tárgyként rendelkezésünkre bocsátott négy mellszobrot is - anyagilag csak egy szobor teljes mûvészi költségének kifizetését és külsõ támogatással történõ bronzba öntetését vállalhatta, s a templomi elõtér szimmetrikus jellege más, méltó megoldási lehetõséget nem nyújthatott. Az így felszabadult négy eredeti szobor-posztamensre az eredeti Szabadság téri Ország-emlékmû égtájszobrainak hiteles, kicsinyített másolatait kívánta elhelyezni egy magánmûgyûjtõ jóvoltából egyelõre - mint a korábbi négy gipsz mellszobor esetében is történt - állandó kiállítási tárgyként a presbitérium, melynek költségvonzata egyébiránt egyenként a tizede egy életnagyságúnál nagyobb bronz mellszoboréhoz képest. Tekintettel arra, hogy idõközben egy magánadományozó templomi elõterünkbe meglepetésként elkészíttette Édesapámnak, dr. Hegedûs Lorántnak a mellszobrát, a presbitérium úgy döntött, hogy az égtájszobrok helyett az Õ szobrát és majdan Ravasz László püspökét helyezi a hátsó posztamensekre, ez utóbbit szintén magánadományozó jóvoltából, az elülsõ posztamenseket egyelõre világítótestek részére tartja fenn. Egy bizonyos: nagyfokú tájékozatlanság, sõt mûveletlenség kell ahhoz, hogy valaki a gipszöntvényformát a bronzszoborral összetévessze, vagy egynek vegye. Ezért mi nem újraavattuk Horthy Miklós mellszobrát, hanem újonnan felavattuk, azaz anyagában és minõségében, tehát tényszerûen is egy új alkotást helyeztünk ki és lepleztünk le 2013. november 3-án.

(Gyengébbek kedvéért: a gipsz-öntvényforma nem semmisül meg a bronzba öntés során, csak némi korrekcióra és antikolásra szorul. Ezt az öntõmûhely adja vissza a szobrászmûvésznek, akinek az jogos tulajdona. Gipsz öntvényformát szobrászok nem adnak el, abból öntetik - nevébõl is következõen - végleges alkotásként a bronzszobrot. Kérdés csak az lehetne, hogy miért avattuk fel akkor, 2007. október 22-én a gipsz-öntvényformákat? A válasz egyszerû és gyakorlatias: az azért feltûnt volna, hogy egyszer csak se szó, se beszéd a székesfõváros szívében négy mellszobor kihelyezésre kerül a tér felé nyitott templomi elõterünkbe. Az akkori kihelyezéssel és leleplezéssel a célt jelöltük meg, melyet sajnos rajtunk kívül álló okok miatt csak egy szobor esetében tudtunk teljesíteni. De mégis ki tilthatná meg nekünk, akik erre a célra áldoztunk, hogy e megvalósulás feletti örömünket klasszikus módon, a végre elkészült, véglegesen az egyházközség tulajdonát képezõ szobor leleplezésével fejezzük ki, hálát adva Istenünknek gondviselõ segítségéért?) Tagadhatatlanul református egyházunk fõ profiljába tradicionálisan nem tartozik szobrok állítása, de nem is idegen tõle, hadd tekintsek el itt attól, hogy hosszan felsoroljam azokat az egyházi ingatlanokat, ahol szobrokat találunk, kivéve persze a szakrális belsõ templomteret, mely hitvallásos igei látásnak a Hazatérés Temploma is mindig, maradéktalanul megfelelt és megfelel.

Horthy Miklós gyülekezet- és templomalapító szerepérõl a következõket tartom szükségesnek megemlíteni: a kormányzó a Kálvin téri református templomba járt istentiszteletre vasárnapon délelõttönként, ahol Ravasz László püspököt hallgatta. Baráti kapcsolatuk közismert volt, Ravasz püspök dolgozóasztala fölött Horthy képe volt a falra függesztve. Horthy javasolta Ravasznak, hogy hozzon létre a református egyház egy önálló gyülekezetet az ún. optánsoknak, akik a trianoni békediktátum „jóvoltából” választhattak az anyaország és az utódállamok állampolgársága között. Ezek fõként a királyi magyar tisztviselõi kar tagjaiból és családjaikból kerültek ki. Így jött létre a Belsõ Lipótváros-terézvárosi, késõbb Szabadság téri gyülekezet. Szintén Horthy közbenjárására adományozta a templomépítésre a telket a székesfõváros azzal a megkötéssel, hogy arra székházépületet építsenek, mely nem pusztán hitéleti funkciót szolgálhat majd ki, hanem az optánsok kulturális és segítõ központja is lehet. Ezért nevezte el imatermét Horthy Miklós Teremnek, gyülekezeti szóhasználat szerint Horthy Kápolnának a Victor János lelkész-professzor vezette presbitérium, s felépült székházát Hazatérés Templomának, 1939. május 16-án, „Isten iránti hálával örökítve meg országunk területi megnagyobbodását.” A templomi alapkõletétel az I. Bécsi Döntés érvényesítésével esett egybe, 1938. novemberével, amikor a Felvidék szín magyarlakta területei tértek vissza békésen az anyaországhoz, a templomszentelés pedig a II. Bécsi Döntéssel, 1940. augusztus-szeptemberével, Észak-Erdély és a Székelyföld úgyszintén békés hazatérésével, amiért is Horthy eredeti ígéretének nem tudott eleget tenni, s nem lehetett jelen a templomszentelési istentiszteleten, mert épp akkor, 1940. szeptember 15-én vonult be kincses Kolozsvárra. Hát ez gyülekezetem megbocsáthatatlan „bûne”, elképesztõ „provokációja”, egyházunkat lejárató „evangélium-, és hitvallás-ellenessége”, egyházi és világi „megbotránkozást szülõ egyházgyalázása”: a gyülekezet- és templomalapítóként okkal és joggal tisztelt, magyar- és zsidómentõ államférfi-hitvallónk megbecsülése. Nem mellesleg prédikációmban 2013. november 3-án külön szóltam az esztergomi páncélosokat Koszorús ezredessel az élen a budapesti gettó védelmére rendelõ Horthyról. Ez is kirekesztõ, antiszemita, gyûlöletkeltõ megnyilvánulás volt részemrõl?!

Arra viszont nincs jobb kifejezés, csak ez: szemenszedett hazugság, hogy „az istentisztelet alatt a padsorokban a Jobbik zászlaját mutatták fel”. Egyetlen hívünk van, aki kiemelt nemzeti ünnepi alkalmakkor, s számára ez is annak minõsült - szemben az (ex)jogtanácsossal – árpád-házi királyaink sávos zászlaját mutatja fel nemzeti imáink alatt, mely zászló része annak a magyar történelmi zászlósornak, melynek másolati példányai templomunkban is fellelhetõk. Ez történt ezen az istentiszteleten is, mely nem sértette, hanem csak növelte annak szakralitását.

Hihetetlen, hogy ennyi csúsztatás, sõt hazudozás után még van képe az (ex)jogtanácsosnak az istentisztelet szokásostól eltérõ rendjérõl hadoválni (bár kíváncsi lennék, hogy az ellenem aláíró szolgatársaim mit tennének, ha egy csürhe kint üvöltene a templomuk elõtt, miközben prédikálnak, vagy épp „csak” imádkoznak, mennyiben tudnák õrizni az istentisztelet Horváth György által elvárt szokásos rendjét…): „mobiltelefonok csörögtek és bekiabálások, illetõleg taps is több esetben elhangzott.” Érti a nagytiszteletû egyházmegyei bíróság? Nem az egyházgyalázó rigmusokat skandáló tömeg zavarja az (ex)jogtanácsos és a még nem ex-honlapszerkesztõ égi szférák hamisítatlan zenéjére hangszerelten extrémen-érzékeny füleit, hanem a „mobiltelefonok csörgése”!!! Hát ez már tényleg botrányos, „bûnösök közül elsõ vagyok én”, de még mi mindenért vagyok Horváth György szerint felelõsségre vonható? Ha egy idõs hívünk urambocsá’ nem tudja a vizeletét visszatartani az (ex)jogtanácsos által szintén botrányosnak tartott módon „mintegy két órásra duzzadt istentiszteleten”, arról is én tehetek?! (Hogy egyetlen légbõl kapott „vádat” se hagyjak szó nélkül: a mobiltelefonok használatára vonatkozó tiltó matrica a templomi tornácrészünknél ki van helyezve, az istentisztelet elõtt a kántor a mobil-készülékek kikapcsolására felhívja a figyelmet. Könnyen lehet, hogy épp Csepregi Botond, vagy megbízottja telefonja csörgött, aki(k) mindent dokumentálni akartak házmestertempójukban, de ha így is volt, sem én, sem presbitereim nem vették azt provokációnak, mivel nincs üldözési mániánk, még ilyen koncepciós eljárások ellenére sem.)

Be van tiltva a taps a templomban? Errõl engem senki nem tájékoztatott, igaz, az (ex)jogtanácsosi elõterjesztésben ennél az inkriminált résznél sincs egyetlen törvényi hely sem beidézve. Persze a taps sem volt öncélú és az istentiszteleti jelleget sértõ az ünnepi igei alkalmon, amit sugallni próbál a panaszos-jogtanácsos páros: „taps is több esetben elhangzott”, mivel csak akkor tapsoltak a hívek, amikor világi elõadóink hitvalló bizonyságtételének életigazságai szívüket és elméjüket túlcsorduló örömmel és a Lélek áradásával töltötte be. Ami pedig a bekiabálásokat illeti: valóban botrányos módon az „ellentüntetõk” – még az „éleslátó” Horváth György is idézõjelbe teszi e szót, hiszen ez volt a magyar történelem mindmáig ismert egyetlen tüntetés nélküli ellentüntetése – két ízben is kísérletet tettek az istentisztelet megzavarására, melyet rendezõinknek köszönhetõen megakadályoztunk, a méltatlan két személyt templomunkból kulturáltan kivezettettük úgy, hogy fennakadást egyáltalán nem okozott a Csepregi-Horváth páros által ténylegesen öncélúan istenített „liturgikus rendben.” (A templomban - a karzatokon és a tornácrészben lévõkkel együtt - tartózkodó 700 fõbõl összesen kettõt kellett távozásra felszólítani…) Ezért is én vagyok felelõsségre vonható? Nem tart attól Horváth-Csepregi, hogy mindezek alapján legközelebb pl. egy Ráday Díszteremben tartott úgymond nem „kultikus eseményen” majd valakik nemtetszésüknek adnak hangot, s utána a hivatalban lévõ püspök, vagy a kollégiumi igazgató felelõsségre vonását kell majd követelnünk?!

Be van tiltva a II. világháborús (durva helyesírási hiba ismét, mivel római számmal írandó…) honvédegyenruha és a csendõregyenruha is egyházunkban, templomainkban? Errõl sem tájékoztatott engem, sem gyülekezetemet senki, pedig nem ez volt az egyetlen templomi, ill. egyházi rendezvény, ahol törvényesen mûködõ nemzeti hagyományõrzõk megjelentek, s papi személyek végeztek szolgálatot jelenlétükben. Édesapám is megtette mindezt Horthy Miklós újratemetésekor Kenderesen, s az akkor ott elmondott rövid igehirdetését illendõ lenne meghallgatni még az ítélethozatal elõtt, nehogy posztumusz Õt is elmarasztalja velem együtt a nagytiszteletû egyházmegyei bíróság. (Ezt a beszédet is becsatolom jelen beadványomhoz, hová jutott e tekintetben 20 év alatt az ún. „magyar egyház”.)

Újabb közönséges hazudozásnak minõsül az is, hogy „a templom lépcsõjén történt meg a szoborállítás, mely kölcsönös gyalázkodó bekiabálásoktól volt tarkítva.” Valójában a templom átriumos elõterében a Székely Himnuszt énekelte a szobor leleplezésekor a gyülekezet, utána Horthyt éltette a szoborleleplezés után, majd az „Erõs vár a mi Istenünk” kezdetû lutheri dicséretet, s más kálvinista énekeket daloltak a hívek, s utána mindenkit meghívtam még egyszer az altemplomi szeretetvendégségre, még a velünk szembenállókat is, azzal a kiegészítéssel: „már ha ezek után van gyomruk Édesanyám székelykáposztájához.” (Volt is egy hosszú szakállas ember, aki sárga csillagját kabátjáról leszedve és összegyûrve az utcai egyik szeméttárolóba dobta, majd lejött a szeretetvendégségre és jóízûen fogyasztott mindenbõl. A képeken és videofelvételeken ez a személy pontosan beazonosítható, számos gyülekezeti tag szóvá is tette felém, de senki nem bántotta, mivel ott már õ sem bántott senkit, kivételesen kulturált módon viselkedett.) Gyalázkodni csak a demonstrálók gyalázkodtak, egészen odáig, hogy rigmusban skandálták a Székely Himnusz alatt, hogy: „Székelyek haza!” Reformációs dicséreteinket sem tisztelték, folyamatosan pfujoltak és gyalázkodtak: „Mocskos reformátusok!”-at üvöltözve. Eközben „a nagyszámú rendõri erõ nem az ellenoldalon található tömegek összecsapásának elkerülését biztosította a templom körüli szoborállítási provokáció során”, hanem erõsítést kérve védte a szabad vallásgyakorlásukban fenyegetett híveket a posztkommunista csõcselék tajtékzó provokációjától. Ezen állítását szándékosan nem minõsítettem Horváth Györgynek, mert ha van valami, akkor ez az, ami maradéktalanul õt minõsíti.

A reformatus.hu honlapon ellenem aláíró lelkészeket, s hozzájuk hasonlóan érdemi elõzetes tájékozódás nélkül engem és gyülekezetemet elítélõ összes, az (ex)jogtanácsos által felsorolt személyt és egyházi testületet viszont saját állásfoglalásuk minõsíti. Rendkívüli károkat okoz egyházunknak, hogy képtelennek mutatkoznak egyházi elöljáróink és vezetõ testületeink arra, hogy akkor nyilatkozzanak egy adott ügyben, amikor elõzetesen az érintettektõl lényegi tájékoztatást kaptak, az érintettek alatt nem a média által felheccelt és igazolt mûfelháborodókat, hanem a megvádolt és ellehetetleníteni kívánt szolgatársat és gyülekezetét értem. Végtére is folyamatosan hangoztatják egyházunk vezetõi, hogy gyülekezeteiben él az egyház. Mennyiben szolgálja az egész egyház érdekét, szolgálatának méltóságát, s legfõképpen hitelét, ha elõre ítélkezik vezetõ testületeiben, mielõtt az ítéletet kimondanák az adott ügyben a fegyelmi eljárás során? Nem lesz ettõl elfogult demonstratív módon az egész egyházszervezet? Nem ettõl „fokozódik a református egyház elleni gyûlölet sajnos két oldalról is”, ahogy Horváth feltételezi? Nem azzal járatja le egyházunk magát ország-világ elõtt, hogy püspök avathat „hódolata jeléül” emléktáblát Horthynak, egy mezei lelkipásztora meg még tisztelete jeléül sem állíttathat szobrot neki? Vagy még inkább azzal, hogy püspök tartathat bérleti szerzõdés keretében pártrendezvényt püspöki székhelyén, igenis kultikus-szakrális, úrvacsoraosztásos istentiszteletek tartására használt térben, teljes demonstratív, pártzászlós szószéki nyíltsággal, egy mezei lelkipásztor meg annak a pártnak a képviselõjét se kérheti meg bizonyságtételre egy református hithõsrõl egy istentiszteleten, kinek - no meg a pártpolitikus papnénak - közbenjárására pártalapítványuk a hithõs épp akkor felavatott szobrának bronzba-öntési költségét állta? Nem járatja le egyházunkat az a tény, hogy aki feljelent, az szerkeszti - a világi médiát félrevezetve általa generált ügyben - egyházunk hivatalos honlapját, s hirdet ott nyomásgyakorlásként aláírásgyûjtési akciót, lealacsonyítva a lelkészi kart lelkésztársuk minél gyorsabb és példásabb megbüntetésének követelésével, folyamatosan címlapon tartatja az ún. „Hegedûs-ügyet”, de véletlenül sem merne írni „Bölcskei-”, „Szabó-”, vagy „Ráday-ügyrõl”? Ezek után gondolom, nem kérdés a nagytiszteletû egyházmegyei bíróság számára, miért nem vettem át az (ex)jogtanácsos „meghallgatásra” idézõ levelét.

Összességében a (ex)jogtanácsos önök elõtt fekvõ elõterjesztése, mely hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását kéri rám, az általa beidézett kommentek színvonalának felel meg, érzelmi érvelése lényegi és érdemi jogi hivatkozások nélküli, olyannyira, hogy még az ellenem tett két panasz egyébként minden tényszerû alapot velem kapcsolatban nélkülözõ törvényi hivatkozását is képtelen pontosan beidézni. Ha valami megosztja ma a református egyházat és a magyar társadalom tisztességes részét, az az a tisztességtelen magatartás, amit Horváth György képvisel egyházunk (ex)jogtanácsosaként és Csepregi Botond egyházi honlapszerkesztõként. Püspöki elöljárómról, mint nála jóval nagyobb formátumú püspökelõdjének fia, Apám iránti kegyeletbõl nem nyilatkozom.

Ha Horváth György (ex)jogtanácsos az elõterjesztésének végén szereplõ állítást, miszerint: ha én maradok a Hazatérés Temploma lelkésze, akkor a jövõben annak új neve a „Hûség Háza” lenne - nem vonja vissza, egyházközségem ezért is jogi úton vesz elégtételt, mint általa gyülekezetem „megkereszteletlen B-középnek” történõ nyilvánítása miatt. Nem mint lelkipásztor, hanem mint keresztyén ember tartom végül mérhetetlenül szomorúnak, hogy egy ilyen fokú rosszindulattal „megáldott”, jogi formanyelvezetre is képtelen ember 23 éven át jogtanácsosa lehetett a református egyház egyik fõvárosi egyházmegyéjének, s lemondásával képes volt olyan helyzetet teremteni, hogy csak azért, hogy lelki aberrációját kiélhesse, gyorsított eljárásban kerül sor e bírósági tárgyalásra, hátha sokszori nekifutására végül eléri az általa magyarságának nyílt megvallásáért és következetes nemzetmentõ szolgálatáért gyûlölt lelkipásztor hivatalvesztését. Erre záradékul erdélyi bibliás fejedelmünk, Bethlen Gábor szavait idézem: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen, bizonyára nincsen!”

Budapest, 2014. január 30.
ifj. Hegedûs Loránt
a Hazatérés Temploma lelkésze



MVSZ Sajtószolgálat
8200/140203
#2 | talpi - 2014. March 09. 07:14:21
De a **** életbe, "alapvetõ emberi jogok megsértése" címén miért nem tesznek feljelentést a Gáza övezetben végrehajtott, tömeges jogtiprások okán, maguk ellen? no, azért érdemes volna, lévén, ott valóban megvalósul az, amirõl nagy a kussolás. Holokauszt? ugyan már, hiszen, rendre megdõlnek, a saját kutatóik által is azok a "rémképek" amivel a Világ gondolkodó felét riogatják. Csak Ukrajna esetében gondolkodva, miért is nem tesznek feljelentést,? jaaa, hogy amit õk csinálnak, az "demo-krati-kus/s, mindenkinek? Ideje volna már, a "lemosó" permetezésnek, hiszen a "kártevõk" a kéreg alatt bújnak meg. Majd utána, jöhet a "felújító metszés" hátha tényleg virágba borul az a "fa" és azoknak terem, kik gondozzák-gondozták eddig is, bááár a termését nagyrészt ezek a "férgek" zabálják le.
#3 | postaimre - 2014. March 09. 07:18:18
Talpi, ez egy darab fing a biliben. Az "új cionizmust" anticionizmusnak nevezik és ugyanaz a "zsidó banda" áll mögötte. A jóbik, mvsz....ezt úgy fuvolázza, mint a huzat.
#4 | miskolcilaci - 2014. March 09. 07:45:51
Jó, akkor én azt mondom minderre: Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy a kommunizmus 300millió áldozatainak, valamint az amerikai holokauszt 100milllió lemészárolt bennszülött emlékének meggyalázása, semmibevétele, tagadása elleni uszítás, büntette miatt kell feljelentést tenni ezeknek a büdös, metszett farkú, lusta, tolvaj-csaló, hazug, naplopó, görény bandának! Hogy húznátok le magatokat a Wc-n. s_*_ezt s_*_rtata
#5 | tillati - 2014. March 09. 07:49:25
No talán így 9-én nem idõ elõtti a kérdés, volt tüntetés vagy nem volt ?
#6 | jano - 2014. March 09. 07:49:38
Tudom hogy mindenkiben sokkot vált ki de sajnos ki kell mondani, hogy az egyházi vezetõket akár református, akár katolikus a változás megkezdésekor azonnal meg kell gyilkolni. Egészen addig kell fojtatni az egyházi elõljárok kivégzését mig, meg nem találjuk azt az egyházi vezetõt akinek megvan a fitymálya és nem áll ki harcosan, akár fegyverrel is a magyarság ügye mellet, a cionista zsidó elnyomás ellen. Az hogy az egész rendõrségi állomány fejét azonnal és mindenféle irgalmat nélkülözve kardélre kell hányni az nem is kérdés. Alapvetõen nem az a probléma hogy a jobbik vagy akárkik roszak vagy jók, mert ilyen jelen esetben nincsen, az a kérdés hogy ki az aki el akarja hitetni a nemzettel hogy demokratikus kereteken belûl jobbá lehet tenni a sorsunkat és megszabadulhatunk a zsidó megszállás és elnyomás alól.
A válasz persze költöi, mert nem lehetséges. Ezért nem tudatosítani kell az emberekkel, hanem a tudatukat formálni, hogy a harc elkerûlhetetlen és nagy veszteségekkel fog járni, és a zsidók megszállók és ezért meg kell õket õlni, akik ellenálnak, a tõbbit meg az ország határain kivûlre kell paterolni. Mert nem akarunk velük együtt élni akármenyire is szeretnék vagy idióta modon erõltetik.
Én vagyok a magyar én mondom meg kivel mikor akarok együtt élni és egy nemzetet alkotni. Persze mondhatjuk hogy ez demagogia de ez nem fog érdekelni ha fegyverrel kényszeríthetem ki az igazam.
Lásd krim és az oroszok, basznak mindenkire akinek nem tetszik arra lõnek.
#7 | spartakusz - 2014. March 09. 08:17:04
úgy bizony jano - ha kimegyünk az utcára akkor az lesz - tesszük a dolgunkat... vagy élünk, vagy a halálos ellenségeink gyilkolnak le bennünk
spari...
#8 | flamma - 2014. March 09. 08:49:02
Tillati! Itt az összefoglaló március 8-ról! https://balrad.wordpress.com/2014/03/...ros-sator/
#9 | vihar - 2014. March 09. 08:49:34
A mazsihisz tehát cionista. azok meg nem barátai a nemzetnek.
#10 | szabir - 2014. March 09. 09:11:07
'' ifj. Hegedûs Loránt''

mekkora beepitett 'nemzeti' lehet ez is, mar aszittem eltunt de meg nem

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték