Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Budapest a mi Jeruzsálemünk'
A modern Izrael megalakulását kezdeményezõ mozgalom két atyja, Herzl és Nordau pár utcányira született egymástól Pesten. Ugyanabba az iskolába jártak, mégsem ismerték egymást. A városképbõl nagyrészt már kitörölték az emléküket. Merker Dávid szociológus a Cionista Budapest címmel rendezett sétán idézte fel ezt a rég elfeledett történetet.
A Hosszúlépés. Járunk? legújabb sétája azért a Nemzeti Múzeum lépcsõjérõl indul, mert Dávid elválaszthatatlannak tartja a témát a magyar nacionalizmustól. Budapesten ugyanis a zsidóság azonosult a magyar nacionalista mozgalmakkal, ezért eleinte zsidóellenesnek számított minden hang, amely a zsidó állam létrejöttét támogatta. A 19. század közepén országosan hat százalék volt a zsidók aránya, Budapesten viszont húsz. Ennek a virágzó zsidó kultúrának az integrációja pozitív hatást gyakorolt a fõvárosra, „Budapesten sosem volt ilyen békés idõszaka az együttélésnek” – foglalta össze a helyzetet Merker Dávid.
Fotó: Stiller Ákos
Csak egyet kellett továbblépnünk, hogy a hajdani Képviselõház épületéhez érjünk, a Bródy Sándor utca sarkán. Mielõtt felépült volna a Parlament mai épülete, a képviselõk még ebben, az Ybl Miklós tervei alapján négy hónap alatt felépült, kisebb palotában vitatkoztak. Itt hangzott el 1878. június 24-én Istóczy Gyõzõ parlamenti képviselõ, az Országos Antiszemita Párt késõbbi vezetõjének a zsidókat saját haza létrehozására buzdító felszólalása. Fájdalmas iróniát hordoz, hogy elõször hozzá köthetõ itthon a cionista narratíva. „Az antiszemita pártot karanténban tartották, és hamar jelentéktelen lett” – emelte ki Merker Dávid. Viszont ez az antiszemita javaslat bevésõdött a köztudatba, és amikor Herzl Tivadar elõállt ugyanezzel az elképzeléssel, a közvélemény nem értette. „Mi, antiszemiták, egyszerûen nem-zsidó zionisták vagyunk” – írta Istóczy. Vagyis azért lett elutasítva a cionizmus gondolata itthon, mert ezt már más kontextusban hallották.
Merker Dávid a zsidóság Budapest életében játszó szerepét Jókai Mór politikai pályafutásán keresztül illusztrálta annak a háznak a helyén állva, ahol annak idején Petõfi és Jókai lakott együtt. Az 1868-as választási kampányban Jókai itt indult képviselõjelöltként, és a terézvárosi mandátum az ekkor elõször választó zsidók szavazatán is múlt. A Borsszem Jankó címû élclap tréfát is ûzött abból, milyen nagy lelkesedéssel próbálta Jókai megszólítani a zsidó szavazókat. Merker szerint ebben azt kell észrevennünk, hogy nyugodtan ábrázolhatták a már akkor nemzeti mítosznak számító Jókait bolygó zsidóként viccbõl is, mert „aki akkor antiszemita volt, az nem számított szalonképesnek”.
A cionista Budapest
A cionista mozgalom késõbbi vezetõje, Herzl Tivadar a Dohány utcai zsinagóga melletti, egy ma már nem álló lakóházban született, és bár családja Zimonyból származott, a század végére Pest egyik leggazdagabb famíliája lett. Istóczy fellépésének idején Herzl azonban már Bécsben élt. Egy tragédia vezette oda a családot: a nõvére halála után Herzl édesanyjának bánatán csak a levegõváltozás tudott enyhíteni. Ennek ellenére Merker Dávid hangsúlyozta, hogy a Herzl család igazi kétnyelvû famíliának számított. Ezt példázza, hogy a németül íródott drámáit Herzl mindig saját maga fordította magyarra. Tévedés, állítja a szociológus, hogy Herzl Tivadar osztrák zsidó lett volna. Az lehetett az egyik oka annak, hogy ez a vélemény elterjedt a nemzeti szakirodalomban, hogy a magyar nyelvû forrásokat kevésbé olvassa a nemzetközi kutatás.
Fotó: Stiller Ákos
Mindenesetre Herzlnek el kellett kerülnie a békés Budapestrõl, hogy cionistává váljon. Párizsban azonban az ehhez szükséges konfliktust már megtapasztalhatta, amikor a Dreyfus-perrõl tudósított. Habár magyarországi tapasztalati ennek ellenkezõjérõl szóltak, „emiatt gondolta, hogy a zsidóság ekkor sikeresnek tûnõ integrációja kiteljesedjen, szerinte az antiszemitizmus nem felszámolható” – magyarázta Merker. Azt is árulkodónak találja, hogy Herzl, aki köteteket írt tele, meg sem említett egy fontos szereplõt a család életében, Juda-Hai Alkalajt. Mint mondja, a hiánynak oka van, és úgy véli, nem parancsütésre született meg Herzl agyában a cionista gondolat.
A titok kulcsa pedig Zimonyban rejlik. Ott ismerte meg nagyapját, és vált apja tanítójává Juda-Hai Alkalaj rabbi, aki vallási nézetei miatt a cionizmus elõfutárának tekinthetõ. Alapvetõen a cionizmus gondolata ellentétben áll a zsidó hit akkor elterjedt értelmezésével, miszerint csak a messiás vezetheti vissza a zsidó népet a hazájába a szétszóratásból. Alkalaj ezzel szemben azt hirdette, hogy a messiás nem feltétlen egy személyben testesül meg, hanem lehet folyamat is, amit bárki beindíthat. Herzl pedig beindította. Igaz, szekuláris zsidóként élt, Merker Dávid mégis lehetetlennek találja, hogy ne érték volna el Herzlt Alkalaj tanai.
Max Nordau egy másik utat képviselt. A gondterhelt 1849-es évben született Simon Maximilian Südfeld néven, kifejezetten ortodox zsidó családban. Ám amíg Herzl integrálódott a magyarosodó budapesti környezetbe, Nordau családja német kultúra iránti rajongásáról volt ismert, ezért erre nem voltak készek. A kötelezõ magyar nyelvû oktatás bevezetését tragédiaként élték meg, és õ nem nagyon tudott mit kezdeni a várossal és az elmagyarosodással, így rövidesen õ is elköltözött. A neve megváltoztatásával is még inkább el akart határolódni budapesti zsidó múltjától, míg például a Herzl család egyik ága inkább magyarosított, és Heltai lett.
Fotó: Stiller Ákos
Habár Herzl korai halála után Nordau vette át a mozgalom vezetését, Budapesten még nem ismerték egymást. Pedig mindketten a Síp utcai zsidó elemi iskola, majd a Deák téri evangélikus gimnázium tanulói voltak, sõt, Nordau orvosi rendelõje is Budapesten volt egy darabig. Emlékét mégsem ápolják Magyarországon, miközben Herzl tevékenységének figyelmet szentelnek a környéken.
Mivel nem volt zsidó gimnázium Budapesten, az evangélikus gimnázium nagyjából hetven százaléka zsidó diák volt. Ott ugyanis nem volt kötelezõ az evangélikus hittan. És a 19. században ez az iskola számos gondolkodót adott a világnak. A „Budapest-jelenséggel” kapcsolatban Merker Dávid elmondta, hogy a 19. század végén, a 20. század elején olyan szerepe volt Budapestnek, mint a reneszánsz idején Firenzének vagy Mozart idején Bécsnek. Felhívta a figyelmet olyan kutatásokra, amelyek rámutattak, hogy vannak olyan helyei a világnak, ahol összpontosul a kreatív energia. „Pest belvárosa olyan lehetett, mint ma a Szilícium-völgy” – mondta, miközben az iPadjén mutogatta a századfordulós Budapestet.
A török szultán gyémánt félkrajcárja
„Köszönjük, nincs szükség a Jordán folyóra, mert itt a Duna, nincs szükség Jeruzsálemre, mert Budapest a mi Jeruzsálemünk” – illusztrálta Merker Dávid a korabeli magyarországi zsidóság hozzáállását. „Herzl megértette, hogy a cionizmus Magyarországon csak piros-fehér-zöld lehet” – szögezte le a Madách téren állva. Itt terült el régen az Orczy-ház, amely egy óriási, zegzugos épület volt annak idején, és a túravezetõ szerint innen indult szinte minden, ami a Pesten a zsidósággal kapcsolatos. Itt éltek ugyanis elõször zsidók a városban.
„Valahogy meg kéne szerezni Palesztinát. Azt hogy lehet? Megvásároljuk” – illusztrálta a törekvés abszurditását. E célból kérte meg Herzl az orientalista Vámbéry Ármint, hogy járjon közbe a zsidó állam érdekében a török szultánnál. Habár Vámbéry segített, a felvetés természetesen nem mûködött olyan könnyen, mint azt Herzl elképzelte. Merker Dávid szerint Magyarországon Herzlt könnyû volt holdkórosnak nézni, annyira képtelennek tûnt a zsidó állam megalapításának ötlete.
Fotó: Stiller Ákos
Utolsó budapesti lakóháza, a gazdag Thonet-ház elõtt fejezõdött be a közös sétánk. Herzl unokatestvére, a drámaíró Heltai Jenõ visszaemlékezéseiben nem is tudta megmondani, hány szobás volt ez az otthon. Heltai arról is írt, hogyan akarta unokaöccse õt beszervezni a mozgalomba. „Így folytatta: Meg akarom csinálni a zsidó államot! Teljes õszinteséggel meg kell mondanom, ma csaknem hetven esztendõ után, hogy alig tudtam felfogni a mondat súlyát. (...)” – írta le döbbenetét Heltai.
Herzl nem hallgatott a vállalkozását lehetetlennek tekintõ hangokra. 1897-ben megszervezte az elsõ cionista kongresszust, és – habár a századfordulón még senki sem hitt benne – ötvenegy éve elteltével, 1948-ben mégis létrejött Izrael állam – vonta le a konklúziót Merker Dávid.
Link
A Hosszúlépés. Járunk? legújabb sétája azért a Nemzeti Múzeum lépcsõjérõl indul, mert Dávid elválaszthatatlannak tartja a témát a magyar nacionalizmustól. Budapesten ugyanis a zsidóság azonosult a magyar nacionalista mozgalmakkal, ezért eleinte zsidóellenesnek számított minden hang, amely a zsidó állam létrejöttét támogatta. A 19. század közepén országosan hat százalék volt a zsidók aránya, Budapesten viszont húsz. Ennek a virágzó zsidó kultúrának az integrációja pozitív hatást gyakorolt a fõvárosra, „Budapesten sosem volt ilyen békés idõszaka az együttélésnek” – foglalta össze a helyzetet Merker Dávid.
Fotó: Stiller Ákos
Csak egyet kellett továbblépnünk, hogy a hajdani Képviselõház épületéhez érjünk, a Bródy Sándor utca sarkán. Mielõtt felépült volna a Parlament mai épülete, a képviselõk még ebben, az Ybl Miklós tervei alapján négy hónap alatt felépült, kisebb palotában vitatkoztak. Itt hangzott el 1878. június 24-én Istóczy Gyõzõ parlamenti képviselõ, az Országos Antiszemita Párt késõbbi vezetõjének a zsidókat saját haza létrehozására buzdító felszólalása. Fájdalmas iróniát hordoz, hogy elõször hozzá köthetõ itthon a cionista narratíva. „Az antiszemita pártot karanténban tartották, és hamar jelentéktelen lett” – emelte ki Merker Dávid. Viszont ez az antiszemita javaslat bevésõdött a köztudatba, és amikor Herzl Tivadar elõállt ugyanezzel az elképzeléssel, a közvélemény nem értette. „Mi, antiszemiták, egyszerûen nem-zsidó zionisták vagyunk” – írta Istóczy. Vagyis azért lett elutasítva a cionizmus gondolata itthon, mert ezt már más kontextusban hallották.
Merker Dávid a zsidóság Budapest életében játszó szerepét Jókai Mór politikai pályafutásán keresztül illusztrálta annak a háznak a helyén állva, ahol annak idején Petõfi és Jókai lakott együtt. Az 1868-as választási kampányban Jókai itt indult képviselõjelöltként, és a terézvárosi mandátum az ekkor elõször választó zsidók szavazatán is múlt. A Borsszem Jankó címû élclap tréfát is ûzött abból, milyen nagy lelkesedéssel próbálta Jókai megszólítani a zsidó szavazókat. Merker szerint ebben azt kell észrevennünk, hogy nyugodtan ábrázolhatták a már akkor nemzeti mítosznak számító Jókait bolygó zsidóként viccbõl is, mert „aki akkor antiszemita volt, az nem számított szalonképesnek”.
A cionista Budapest
A cionista mozgalom késõbbi vezetõje, Herzl Tivadar a Dohány utcai zsinagóga melletti, egy ma már nem álló lakóházban született, és bár családja Zimonyból származott, a század végére Pest egyik leggazdagabb famíliája lett. Istóczy fellépésének idején Herzl azonban már Bécsben élt. Egy tragédia vezette oda a családot: a nõvére halála után Herzl édesanyjának bánatán csak a levegõváltozás tudott enyhíteni. Ennek ellenére Merker Dávid hangsúlyozta, hogy a Herzl család igazi kétnyelvû famíliának számított. Ezt példázza, hogy a németül íródott drámáit Herzl mindig saját maga fordította magyarra. Tévedés, állítja a szociológus, hogy Herzl Tivadar osztrák zsidó lett volna. Az lehetett az egyik oka annak, hogy ez a vélemény elterjedt a nemzeti szakirodalomban, hogy a magyar nyelvû forrásokat kevésbé olvassa a nemzetközi kutatás.
Fotó: Stiller Ákos
Mindenesetre Herzlnek el kellett kerülnie a békés Budapestrõl, hogy cionistává váljon. Párizsban azonban az ehhez szükséges konfliktust már megtapasztalhatta, amikor a Dreyfus-perrõl tudósított. Habár magyarországi tapasztalati ennek ellenkezõjérõl szóltak, „emiatt gondolta, hogy a zsidóság ekkor sikeresnek tûnõ integrációja kiteljesedjen, szerinte az antiszemitizmus nem felszámolható” – magyarázta Merker. Azt is árulkodónak találja, hogy Herzl, aki köteteket írt tele, meg sem említett egy fontos szereplõt a család életében, Juda-Hai Alkalajt. Mint mondja, a hiánynak oka van, és úgy véli, nem parancsütésre született meg Herzl agyában a cionista gondolat.
A titok kulcsa pedig Zimonyban rejlik. Ott ismerte meg nagyapját, és vált apja tanítójává Juda-Hai Alkalaj rabbi, aki vallási nézetei miatt a cionizmus elõfutárának tekinthetõ. Alapvetõen a cionizmus gondolata ellentétben áll a zsidó hit akkor elterjedt értelmezésével, miszerint csak a messiás vezetheti vissza a zsidó népet a hazájába a szétszóratásból. Alkalaj ezzel szemben azt hirdette, hogy a messiás nem feltétlen egy személyben testesül meg, hanem lehet folyamat is, amit bárki beindíthat. Herzl pedig beindította. Igaz, szekuláris zsidóként élt, Merker Dávid mégis lehetetlennek találja, hogy ne érték volna el Herzlt Alkalaj tanai.
Max Nordau egy másik utat képviselt. A gondterhelt 1849-es évben született Simon Maximilian Südfeld néven, kifejezetten ortodox zsidó családban. Ám amíg Herzl integrálódott a magyarosodó budapesti környezetbe, Nordau családja német kultúra iránti rajongásáról volt ismert, ezért erre nem voltak készek. A kötelezõ magyar nyelvû oktatás bevezetését tragédiaként élték meg, és õ nem nagyon tudott mit kezdeni a várossal és az elmagyarosodással, így rövidesen õ is elköltözött. A neve megváltoztatásával is még inkább el akart határolódni budapesti zsidó múltjától, míg például a Herzl család egyik ága inkább magyarosított, és Heltai lett.
Fotó: Stiller Ákos
Habár Herzl korai halála után Nordau vette át a mozgalom vezetését, Budapesten még nem ismerték egymást. Pedig mindketten a Síp utcai zsidó elemi iskola, majd a Deák téri evangélikus gimnázium tanulói voltak, sõt, Nordau orvosi rendelõje is Budapesten volt egy darabig. Emlékét mégsem ápolják Magyarországon, miközben Herzl tevékenységének figyelmet szentelnek a környéken.
Mivel nem volt zsidó gimnázium Budapesten, az evangélikus gimnázium nagyjából hetven százaléka zsidó diák volt. Ott ugyanis nem volt kötelezõ az evangélikus hittan. És a 19. században ez az iskola számos gondolkodót adott a világnak. A „Budapest-jelenséggel” kapcsolatban Merker Dávid elmondta, hogy a 19. század végén, a 20. század elején olyan szerepe volt Budapestnek, mint a reneszánsz idején Firenzének vagy Mozart idején Bécsnek. Felhívta a figyelmet olyan kutatásokra, amelyek rámutattak, hogy vannak olyan helyei a világnak, ahol összpontosul a kreatív energia. „Pest belvárosa olyan lehetett, mint ma a Szilícium-völgy” – mondta, miközben az iPadjén mutogatta a századfordulós Budapestet.
A török szultán gyémánt félkrajcárja
„Köszönjük, nincs szükség a Jordán folyóra, mert itt a Duna, nincs szükség Jeruzsálemre, mert Budapest a mi Jeruzsálemünk” – illusztrálta Merker Dávid a korabeli magyarországi zsidóság hozzáállását. „Herzl megértette, hogy a cionizmus Magyarországon csak piros-fehér-zöld lehet” – szögezte le a Madách téren állva. Itt terült el régen az Orczy-ház, amely egy óriási, zegzugos épület volt annak idején, és a túravezetõ szerint innen indult szinte minden, ami a Pesten a zsidósággal kapcsolatos. Itt éltek ugyanis elõször zsidók a városban.
„Valahogy meg kéne szerezni Palesztinát. Azt hogy lehet? Megvásároljuk” – illusztrálta a törekvés abszurditását. E célból kérte meg Herzl az orientalista Vámbéry Ármint, hogy járjon közbe a zsidó állam érdekében a török szultánnál. Habár Vámbéry segített, a felvetés természetesen nem mûködött olyan könnyen, mint azt Herzl elképzelte. Merker Dávid szerint Magyarországon Herzlt könnyû volt holdkórosnak nézni, annyira képtelennek tûnt a zsidó állam megalapításának ötlete.
Fotó: Stiller Ákos
Utolsó budapesti lakóháza, a gazdag Thonet-ház elõtt fejezõdött be a közös sétánk. Herzl unokatestvére, a drámaíró Heltai Jenõ visszaemlékezéseiben nem is tudta megmondani, hány szobás volt ez az otthon. Heltai arról is írt, hogyan akarta unokaöccse õt beszervezni a mozgalomba. „Így folytatta: Meg akarom csinálni a zsidó államot! Teljes õszinteséggel meg kell mondanom, ma csaknem hetven esztendõ után, hogy alig tudtam felfogni a mondat súlyát. (...)” – írta le döbbenetét Heltai.
Herzl nem hallgatott a vállalkozását lehetetlennek tekintõ hangokra. 1897-ben megszervezte az elsõ cionista kongresszust, és – habár a századfordulón még senki sem hitt benne – ötvenegy éve elteltével, 1948-ben mégis létrejött Izrael állam – vonta le a konklúziót Merker Dávid.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
keepfargo
- 2014. April 01. 19:27:08
#2 |
Nasim
- 2014. April 01. 19:58:25
#3 |
Nasim
- 2014. April 01. 20:19:00
#4 |
1 hazafele
- 2014. April 01. 20:22:12
#5 |
Nasim
- 2014. April 01. 20:41:41
#6 |
keepfargo
- 2014. April 01. 20:47:50
#7 |
Nasim
- 2014. April 01. 21:07:57
#8 |
spartakusz
- 2014. April 02. 02:00:30
#9 |
mattila
- 2014. April 02. 07:37:48
#10 |
kakas
- 2014. April 02. 07:43:16
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.