MustĂĄrmagnyi hittel ĂŠlĂľ emberek,
nem talĂĄljĂĄk mĂŠg ma sem a kiutat
VezĂŠrlĂľcsillaguk a kĂśdbe veszett,
S kĂśzben CION csak rajtuk rĂśhĂśg,mulat!

Imre! ĂśrĂźlĂśk, hogy gyĂźtt a szikra! a mai vilĂĄg szavakba Ăśntve.

nagyszerĂť!!

KĂ­vĂźl ebĂźl, de szĂŠpen belĂźl

Hadd´ is el, mert a vÊg mindíg kÜzel;
nem tudhatod mit hoz mĂşlĂł perced
HiĂĄba vagy nemcsak vĂĄgy, mi tĂźzel
szĂł is legyĂŠl, s szĂş mely fĂĄban perceg.

LettĂŠl ĂśsĂśd vĂĄgya im betelve
ne feledd hĂĄt: ĂśrĂśkre megmaradsz,
ha vezĂŠrel a mindensĂŠg elve;
atyĂĄnak, fiĂşnak ha vĂĄlaszt adsz.

Hagyd Istenedre a jĂśvĂśt mindĂ­g,
ne kĂźzdj tegnap s holnap ĂĄlmaival,
lerĂĄzhatod gondjaidat mind, Ă­gy,
s kĂŠszen vĂĄrod, mikor a kĂźrt rivall.

A kĂźzdelem, ha van, legyen belĂźl,
kĂźlsĂś kĂśrforgĂĄs el ne ĂĄmĂ­tson;
ne indulat kerekedjen felĂźl,
hited az egysĂŠgben: az szĂĄmĂ­tson

Mert lĂĄsd, tĂĄmad sok fattya SĂĄtĂĄnnak,
s a bĂźnt nem bĂźntetik; bĂĄtorĂ­tjĂĄk.
Keresik nyitjĂĄt KĂĄnaĂĄnnak,
s ki nem hisz magĂĄban - elvakĂ­tjĂĄk.

De KĂĄnaĂĄn nem kĂ­vĂźl, belĂźl van;
benned is megvan, ha megtalĂĄlod,
minden mĂĄs itt e fĂśldĂśn ebĂźl van;
legyen szĂŠp ĂŠleted, s szĂŠp halĂĄlod

AjĂĄnlĂĄs:
LĂĄm, jĂłl kĂŠszĂźltĂŠl, bĂŠke van benned;
nem kell immĂĄr nyugtalannak lenned.

ezt ki irta?

hermesz=meresz

Cikra!

Akik mindig elkĂŠsnek
Mi mindig mindenrĂľl elkĂŠsĂźnk,
Mi biztosan messzirĂľl jĂśvĂźnk,
FĂĄradt, szomorĂş a lĂŠpĂŠsĂźnk.
Mi mindig mindenrĂľl elkĂŠsĂźnk.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor mĂĄr megjĂśn a HalĂĄl,
LelkĂźnk vĂśrĂśsen lĂĄngra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Mi mindig mindenrĂľl elkĂŠsĂźnk,
KĂŠsĂľ az ĂĄlmunk, a sikerĂźnk,
RĂŠvĂźnk, nyugalmunk, ĂślelĂŠsĂźnk.
Mi mindig mindenrĂľl elkĂŠsĂźnk.

Az nem olyan biztos .

Legyetek vidĂĄmak,ĂśrĂźljetek a jĂł idĂľnek,ne legyetek mĂĄr oly szomorĂşak!
Hiszen,most voltak a parlamenti választások és minden a "megirtak" szerint történt.A nép többsége buta álmát alussza tovább és a NYIRKAI JÓSLAT történései haladnak és 100%-osak!
HurrĂĄ,mĂĄr csak 2 ĂŠv ĂŠs elkezdĂľdik a lakossĂĄg felezĂľdĂŠse!

A VÉN BOLOND

Emberek, asszonyok,
Itt vagyok, ragyogok;
Gyertek ide, verset mondok,
Ne fĂŠljetek, nem bolondot,
Csak egy kicsit eszelĂľset,
Csiklandozva reszelĂľset….

Kerekecske, dombocska,
Hargita meg TĂĄtra –
Sokezernyi gombocska
Gurul, gurul hĂĄtra;
Ezer ĂśrdĂśg hempereg,
Valahol egy domb van,
S ĂŠn mĂĄr sĂ­rni sem merek
Bolond bĂĄnatomban;
Ezer ĂśrdĂśg rĂĄm mered,
AttĂłl van ily nagy meleg
E magyar pokolban…

Asszonyok, emberek,
NagykunsĂĄg, KiskunsĂĄg!
Gyertek, no, kĂśzelebb –
TudjĂĄtok, mi ujsĂĄg?
TudjĂĄtok meg: nincs mĂĄr vĂ­z a DunĂĄban,
FĂśnt elapadt, lent leszaladt bujĂĄban;
Minden vizĂźnk leszaladt,
Minden hegyĂźnk elszaladt –
NĂŠztem, nĂŠztem – szĂ­vem majd hogy megszakadt…
ÉgszakadĂĄs, fĂśldindulĂĄs –
Egy a csĂĄrda, sok a dudĂĄs.
Tisza vize tĂĄn ezĂŠrt oly zavaros,
Így legalĂĄbb – magyaros…

Ki vagyok ĂŠn, itt akĂĄrki megmondja:
Vagyok ĂŠn egy okos falu bolondja;
Falum, falum, okosom,
Hol van az ĂŠn somfa nyelĂť fokosom?
SzegĂŠny fokos, leolvadt a nyelĂŠrĂźl,
SzegĂŠny nyele, kirothadt a helyĂŠrĂźl,
Pedig azon, hejh! sok volt a rovĂĄs mĂĄr,
Azt se tudom, mennyi veszett MohĂĄcsnĂĄl…

Kalapom szememre vĂĄgom –
ElhervadtĂĄl, szĂŠp virĂĄgom;
VirĂĄg, virĂĄg, gyĂśngyvirĂĄg…
Volt itt rĂŠgen szebb vilĂĄg,
Nap is sĂźtĂśtt fĂśnt az ĂŠgen –
ÉdesanyĂĄm is volt nĂŠkem…
– Ha bemegyek a templomba,
Ott zokogok bĂĄnatomba',
MĂŠrt Ăśltem meg az ĂŠn ĂŠdesanyĂĄmat,
S mĂŠrt nem Ăśl meg engemet a bĂşbĂĄnat!

Ha bemegyek a kocsmĂĄba,
NĂłta kell a bĂş borĂĄba:
HĂşzd, cigĂĄny, a bĂşsat –
Sirasd azt, hogy magyar vagyok,
Árva vagyok, szegÊny vagyok,
KoldusnĂĄl koldusabb…
Aki bĂşsul, menjen ki az erdĂľbe,
BĂşs gerlice lehet ott kint belĂľle;
Ha nem illik bĂşs gerlicemadĂĄrnak,
VĂĄlasszon egy jĂł faĂĄgat magĂĄnak –
Én is mennék, hej, de mire kiérek,
Csak azt lĂĄtom: egĂŠsz erdĂľ leĂŠgett –
ErdĂľ, erdĂľ, ĂŠg az erdĂľ!…
HajhĂł, csudaszĂŠp volt!
A pokol tĂźze szĂŠtfolyt
A sĂśtĂŠtben,
RiadĂĄs a nagy ĂŠjben,
OdafĂśnt vĂśrĂśs ĂŠgbolt!
– Ég a magyar erdĂľ!
Magyarok, befelĂŠ!
Nincs Ăşt kifelĂŠ!…
Nyaldosva kĂśzelgnek az ĂĄlnok
KĂ­gyĂłszemĂť lĂĄngok:
Sziszegnek a szĂśrnyek,
Reccsennek a tĂśrzsek,
Pattognak az ĂĄgak,
SĂ­r az avar –
Benn ĂŠg, aki benn van,
Jaj neked, magyar!…
FĂŠlrevertem szĂĄz harangot,
Riadozva szĂĄllt a hangjok,

Kongva-bongva, zengve –
Elolvadtak a harangok,
ElnĂŠmultak mind a hangok,
ÜszkĂśs kĂśtĂŠl maradt a kezembe'…
LeĂŠgett a magyar erdĂľ,
Benne ĂŠgett mĂşlt, jĂśvendĂľ,
Minden kincsem ott veszett az erdĂľbe',
Magam mĂŠrt is menekĂźltem belĂľle?
FecskeszĂĄrnyĂş gyĂĄszkabĂĄtom
MĂĄssal ĂŠn mĂĄr fĂśl nem vĂĄltom,
BĂĄr a szĂ­ne zĂśldbe sĂĄrgul – jaj be kĂĄr!
Így vall most a szegény úrra,
Ez tanultsĂĄg, ez kultĂşra,
SvĂĄbbogĂĄrbĂłl Ă­gy lesz lassan cse'bogĂĄr.

No, bolond – mit nevetsz?
Vigasztalj meg, ha szeretsz,
Ha hiszed, hogy kivirul mĂŠg valaha
Ez a magyar Szahara.

Csitt!
Jer kĂśzlebb egy kicsit,
Titkot mondok:
TemetĂŠsre szĂłlt az ĂŠnek,
Nem hallottĂĄk, csak a vĂŠnek,
VĂŠn bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
TudjĂĄtok-e, kit temettek?
Engem, tĂŠged, mindnyĂĄjunkat:
EzerĂŠves orszĂĄgunkat;
BeleĂśltĂŠk vĂŠrfolyĂłba,
TettĂŠk hĂĄrmas koporsĂłba,
Mint egykor a hun kirĂĄlyt –
SĂ­rba vitte sajĂĄt nĂŠpe,
S azt se mondja: be kĂĄr ĂŠrte –
Senki egy jajt nem kiĂĄlt…
Én se!… ĂŠn mĂĄr kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek mĂĄr magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!

Ejhaj, igyunk rĂĄja!
Úgyis elnyel a sír szája;
GyĂĄva nĂŠpnek nincs hazĂĄja –
VilĂĄg nĂŠpe mind megveti,
MĂŠg az ĂŠg is kineveti –
Úgy kell neki, Ăşgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
SĂ­rva porba hullni,
SĂ­rni, jaj, hogy ilyen nĂŠpnek,
Ilyen jĂłnak, ilyen szĂŠpnek
MĂŠrt kell elpusztulni…

Ady Ăşgy lĂĄtta hogy "mi mindig mindenrĂśl elkĂŠsĂźnk" - de Ăś maga hova sietett..? (PĂŠldĂĄul csalĂĄdalapĂ­tĂĄsrĂłl elĂŠg korĂĄn lekĂŠsett - a nagy nyugatra-bambulĂĄssal)

Az igaz, hogy most az idĂś szĂĄmĂ­t, mert a nemzet (ĂŠs Ăśntudata) mĂĄr a sĂ­rban van fĂŠllĂĄbbal; onnan kell kihozni - na de kihozni csak onnan ĂŠrdemes. Ami nem a sĂ­rban van, az mĂŠg itt van...