Oh, micsoda nemzeti érzelmek, éleslátás, radikalizmus, igazságszeretet és elkötelezettség...az utolsó fityinkig. Kilép a Jobbikból – jelenti be a csütörtöki Heti Válasz hasábjain Vona Gábor egykori fõ bizalmasa, a négy évvel ezelõtti radikális pártprogram egyik atyja. A múlt ciklusban parlamenti képviselõ Hegedûs Tamás szerint a Jobbik ma egy minisztériumot sem tudna elvezetni, nemhogy egy országot.

Még csak nem is a Jobbikra adta a voksát a vasárnapi EP-választásokon, árulja el a csütörtöki Heti Válaszban Hegedûs Tamás. A radikálisok korábbi kulcsembere a lap hasábjain jelenti be: kilép a pártból. Hegedûst tavaly nem tették fel a Jobbik listájára, így már nem tagja a parlamenti frakciónak, de mint mondja, nem a harag vezeti döntésében. „Ha haragos lennék, ha ártani akartam volna, kilépésemet nem itt és most jelenteném be. Nyilván az országgyûlési, vagy az EP-kampány alatt álltam volna elõ ezzel, ha bármiféle ártó szándék hajtana. Nem hajt." Döntésének „a párt irányvonalához" van köze, ahhoz, „mi lehet a jövõje, kifutása a Jobbiknak". 2010-ben még Hegedûs szerkesztette és részben írta is a párt országos programját, de szerinte akkor más volt a helyzet. „2010-ben volt létjogosultsága annak a radikális politikai válasznak, amelyet a Jobbik megfogalmazott. Ma azonban nem egy országvesztõ, politikai hazárdjátékot ûzõ álbaloldali kormányzás után vagyunk közvetlenül, ahogy akkor, hanem négy éves válságkezelési periódus után. A Jobbik meg, mint az elakadt lemez, ugyanazt ismételgeti."

Tavaly õsszel Novák Elõd felhozta Hegedûs egykori SZDSZ-tagságát, erre hivatkozva nem is indították újra. „Amikor 2009-ben jelöltnek felkértek, ismert volt a múltam: az antikommunista SZDSZ-be léptem be, és elhagytam a pártot, amikor az összefogott az MSZP-vel. 2010-ben ezzel nem volt baj, 2014-ben hirtelen igen." Háttérbe szorulásának oka Hegedûs szerint az volt, hogy komolyan vette a feladatát, sok ütközést vállalt és a konfrontációk elkoptatták. „Ahhoz akartam hozzájárulni, hogy a Jobbik és a frakció bizonyos mértékig középre húzódjon, szakmailag pedig megerõsödjön." Látszólag épp ez történt - a kölyökvizslás kampányra, a kormányképességre törekvõ Jobbikra viszont Hegedûs azt mondja, nem lát éles törést, az „inkább politikai marketing". Elárulja azt is, a Jobbikban kádári értelemben vett kétfrontos harc indult meg: kizárták a szélsõségbe hajló radikalizmus képviselõjét, Lenhardt Balázst, „de ha már így esett, meg kellett szabadulni frakción belüli ellenlábasától, azaz tõlem is." Mára szerinte mind a mozgalmárokat, mind az autonóm szakpolitikusokat kiszorították a frakcióból. „Akik maradtak: a megbízható káderek. Vannak köztük is jó szakemberek, de nem ez volt az elsõdleges szempont."

A valóságban Hegedûs szerint a Jobbik az elmúlt négy évben nemhogy közelebb került volna a kormányképességhez, egyenesen távolodott tõle. „A Jobbik jelenleg egy minisztériumot nem tudna elvezetni, nemhogy egy országot." 2010 elején még bízhattak abban, hogy találnak olyan szakembereket, akik az immár parlamenti pártként mûködõ Jobbik mellé odaállnak a tudásukkal, akár a nevükkel is. Mára még nõtt is az idegenkedés és a távolságtartás. „A Jobbik épp megreked a protestpárti szerepben", s az „öncélú szociális populizmuson" kívül más mára nem maradt. Vona Gábor egykori bizalmasa szerint a helyzet ma olyan, mint 1867 után volt. „Hosszú idõ után létrejött a kiegyezés, s olyan kormánya lett az országnak, amely a nemzeti érdeket is jól képviselte, felvirágoztatta az országot, de voltak a kor radikálisai, a 48-as ellenzék, amely megalkuvásról beszélt, aztán amikor egyszer kormányra került, abból lett az igazi katasztrófa."
Link