Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cicaharc az olajért vagy az új világrend elõszele?
Kérdéses körülmények között süllyedt el egy vietnami halászhajó a nemrég üzembe helyezett kínai olajfúrótorony közelében a Dél-kínai-tengeren. A régió szigetei feletti fennhatóság kérdése több ország közötti ellentétek forrása, és Kína erõsödésével egyre nagyobb az aggodalom a térség kisebb országai körében. Milyen játékot játszik Kína és milyen szerepe van ebben a legutóbbi lépésnek?
Kedden egy vietnami halászhajó elsüllyedt nem messze a Hajjang Siju (Haiyang Shuyou) 981 nevû kínai olajfúrótoronytól a Dél-kínai-tengeren. A két ország egymást hibáztatja a történekért. A Vietnami média úgy tudja, a jármûvet 40 másik kínai hajó vette körbe, majd elsüllyesztették, a kínai média szerint a két ország egy-egy hajója ütközött össze. A legénységet más vietnami hajók mentették ki.
Kattintson és nézegessen képeket is!
Kína május elején helyezte üzembe elsõ saját építésû olajfúrótornyát a Dél-kínai-tengeren lévõ, Kína és Vietnam által is magáénak tartott Paracel-szigeteknél. Már korábban is elõfordult, hogy felméréseket folytattak vitatott felségjelû területek körül, azonban ez az elsõ alkalom, hogy fúrni is kezdtek.
Az eset után fellángoltak a Kína-ellenes indulatok Vietnamban, a különbözõ tüntetéseknek több mint 20 halálos áldozata és legalább 100 sérültje van. A feldühödött tömeg több külföldi tulajdonú gyárat felgyújtott, de akadnak olyan hotelek, ahol átmenetileg nem fogadnak kínai vendéget, és olyan boltok, ahol nem árulnak kínai árut, nem szolgálnak ki kínaiakat. Az események miatt 3000 kínai állampolgár hagyta el Vietnamot, de az atrocitások kapcsán sok tajvaninak és koreainak is menekülnie kellett – nekik azért, mert kínainak nézték, és ezért zaklatták õket.
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának diplomatikus megfogalmazása szerint a fúrótorony építése olyan provokatív lépés, amely nem segít a régió békéjének és stabilitásának fenntartásában. Vietnam éles tiltakozásának adott hangot, mivel a kérdéses terület szerinte az ország kizárólagos gazdasági övezetén belül helyezkedik el. A szigeteket azonban Peking szerint 1974 óta Kína részei (az ország kisebb fegyveres csetepatéban foglalta el Vietnamtól a területet), így az ott folytatott kitermelés nem illegális. A kínai külügyminisztérium szóvivõje megvédte a torony építését, amely szerinte a Paracel-szigetek Kína által uralt vizein belül mûködik.
Nem most kezdõdött
Kína és Vietnam kapcsolata évszázadok óta konfliktusos. Vietnam mindig is Kína érdekszférájába tartozott, és egyes részei nem egyszer álltak kínai dinasztiák uralma alatt. A huszadik században a vietnami kommunisták a francia gyarmatosítók elûzése után segítséget kaptak Mao Ce-tungtól, és bár az amerikaiakkal folytatott háborút sem nyerhette volna meg Észak-Vietnam kínai segítség nélkül, az egyesült Vietnam a kínai csatlós szerepét nem vállalta. A két ország között több összecsapás is volt a huszadik század második felében. A Paracel-szigeteket 1974-ben foglalta el Kína az Amerika-barát saigoni kormánytól, 1979-ben egy rövid, de annál véresebb háborúban több tízezren haltak meg mindkét oldalon. Legutóbb 1988-ban a Spartly-szigeteknél esett egymásnak a két ország.
A Global Times kínai állami hírportál vezércikke szerint Vietnam csak azt kapja, amit érdemel. A már-már megszokott, néhány tízévente elõkerülõ konfliktusok ellenére számos szakértõ megdöbbenve áll Kína aktivizálódása elõtt, mivel Peking korábban a területi viták békés rendezésére való igényének adott hangot. Bár látszólag energiapolitikai kérdésnek tûnhet, a konfliktust a kelet-ázsiai érdekszférák és hatalmi rendszerek átrendezõdéseként kezeli a nemzetközi sajtó.
A Dél-kínai-tenger a térség országai közötti konfliktusok egyik legérzékenyebb pontja. Nemcsak a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe (itt halad át ugyanis a Közel-Kelet, Afrika és Európa, illetve Kelet-Ázsia közti teljes tengeri forgalom) és a feltételezett olaj- és gázlelõhelyek gazdagsága miatt: a konfliktusok nemcsak az energiaszegény országok nyersanyagért folytatott harcát jelenti, az évrõl évre felbukkanó szigetviták, apróbb csetepaték a délkelet-ázsiai régió feletti hegemóniáért folytatott lassú küzdelem és a status quo átalakulásának jelei.
Kína képekben - kattintson!
Már jól ismert konfliktus a Japán és Kína közötti legfõbb feszültségi forrást jelentõ Szenkaku- vagy Tiaojü-szigetek feletti. A Dél-kínai-tenger körüli viták ürügyei hasonlók: lakatlan, olaj- vagy gázlelõhelyekben feltételezhetõen gazdag, de mégis inkább stratégiailag, összességében jelentõs szigetcsoportok. A Spartly-szigetekre vagy egyes részeire Malajzia, a Fülöp-szigetek, Brunei, Tajvan, Vietnam és Kína és formál jogot, a legtöbb érintett országnak katonai helyõrsége is van bizonyos szigeteken. A Paracel-szigeteket Kína, Vietnam és Tajvan is magáénak tartja, de a kínai befolyás erõsségét repülõtér és helyõrségek mutatják.
A Foreign Policy publicistája szerint alapvetõen két féle gondolkodás feszül egymásnak a régióban: az egyik a klasszikus nyugati gondolat, amely szerint az óceánok mindenki számára nyitottnak kell lenniük, biztosítva a szabad hajózást, ezzel szemben Kína kizárólagos kontrollt akar a tenger bizonyos részei felett. Kínai vezetõk egyre többet beszélnek „területi integritásról” vagy „kék földrõl”, amikor a Dél-kínai-tengerrõl van szó. „Az õseink által a mi generációnkra hagyott területbõl egy centimétert sem veszíthetünk” – mondta Fang Feng-huj tábornok az aktuális konfliktus kapcsán, ami jól mutatja az uralkodó kínai gondolatot, mely szerint (jelen esetben) a Dél-kínai-tenger történelmileg Peking õsi jussa. 2012 óta minden kínai útlevélben szaggatott vonal mutatja a szép nagy tengeri területi igényeket.
Piros: Kína területi igényei, kék: kizárólagos gazdasági övezetek, zöld: vitatott szigetek (Forrás: Wikipedia)
Persze ez a gondolat nem szó szerint jelenik meg a hivatalos megszólalásokban, a területi követelések nem a vízre, hanem az ott szétszóródó szigetekre vonatkoznak. A tengerfenék természeti kincseinek kitermelésének jogát az ENSZ tengerjogi egyezménye mondja ki, így minden ország a partvonaltól számított 200 tengeri mérföldes területet saját kizárólagos gazdasági övezeteként kezelheti. Így alakulhatott ki az ellentét Vietnam és Kína között a fúrótorony kapcsán, hiszen a sziget maga bõven ezen a sávon belül van, de mivel Kína azt Hajnan tartomány részeként kezeli, a szigethez tartozó vizek erõforrásaira jogos igényei lehetnek.
Jog és érdek
Nyugati kommentátorok szerint a nemzetközi békéltetés és jogi rendezés elutasítása Kína részérõl súlyos jelzés: eszerint az álláspont szerint Peking megpróbálja aláásni a közös szabályokon és jogon alapuló nemzetközi rendet, ami - sikere esetén - súlyos instabilitást szülhet világszerte. Kínai stratégák ezzel szemben úgy vélik, hogy a jelenlegi, a Nyugat által liberálisnak tartott világrend valójában a fejlett országok érdekeit szolgáló hatalmi eszköz.
Ezt a fajta stratégiát David Lai, az amerikai Haditengerészeti Fõiskola (Navy War College) Kína-szakértõje a Go vagy Veicsi nevû több ezer éves kínai játékon keresztül értelmezi, amelynek lényege az apró, egyszerû és ártalmatlannak tûnõ lépésekkel szépen lassan minél nagyobb területet elfoglalni (hasonló allegóriával jellemezte Kína külpolitikai stratégiáját Henry Kissinger is nemrégiben megjelent könyvében). A rengeteg apró szigetre több ország is igényt tart, de az egységes mozgatóerõ mégis a felemelkedõ szuperhatalomtól való rettegés. Ezért a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagjai egységesen próbálnak fellépni Kína akaratával szemben, azonban a pekingi kormány nem hajlandó az egyes vitás kérdéseket a szövetséggel tárgyalni, a konfliktusokat országonként kívánja rendezni. Legutóbb a kínai vezetés azon kapta fel a vizet, hogy a Fülöp-szigetek az ENSZ Tengerjogi Bírósága elé utalta a két ország csetepatéját. Ahogy M. Taylor Fravel, az MIT amerikai egyetem professzora fogalmazott egy cikkében: Peking stratégiája arra épül, hogy a diplomáciai rendezés lehetõségét visszautasítva fokozatosan gyengítse a környezõ, nálánál egyenként jóval gyenge államok pozícióját, s közben erõsítse sajátját.
A régió hatalmi átrendezõdésének másik legfõbb játékosa mégis az Egyesült Államok. Az USA célja, hogy fenntartsa befolyását Délkelet-Ázsiában, de ennek függvénye, hogy hogyan kezeli a vitát a két ország között és hogy az érintett országok vajon elhiszik-e, Washington tényleg felveszi a kesztyût Kínával szemben – írja a Foreign Policy. A másik fõ kérdés azonban az: Kína felveszi-e a kesztyût az Egyesült Államokkal szemben. Bár az USA a parti õrség támogatásáról biztosította Vietnamot, nem foglal állást a konfliktusban. Washingtonnak nincs védelmi megállapodása a kommunista Vietnammal, így Kína könnyen fitogtathatja erejét az õt körülvevõ apró országoknak és saját közvéleményének, miközben Washington által katonailag is támogatott Fülöp-szigetekkel szembeni vitás kérdéseket legalábbis eddig inkább a tárgyalóasztal mellett folytatná.
A Haijang Siju 981 körül több száz kínai és vietnami hajó hecceli egymást, miközben mindkét félnek érdeke vigyázni arra is, hogy ne veszítsék el gazdasági partnerüket. Vízágyúzáson kívül eddig a legkomolyabb összecsapás a vietnami halászhajó elsüllyesztése vagy a két hajó ütközése volt, és a kínai stratégiából kiindulva nem is valószínû, hogy komolyabb háború eszkalálódik a térségben. Azonban megfutamodás sem várható Peking részérõl, bár érdekes lehet, mi történik augusztus 18-a után, amikor a hírek szerint a tájfunszezon miatt ideiglenesen arrébb vontatják az olajfúrótornyot.
Link
Kedden egy vietnami halászhajó elsüllyedt nem messze a Hajjang Siju (Haiyang Shuyou) 981 nevû kínai olajfúrótoronytól a Dél-kínai-tengeren. A két ország egymást hibáztatja a történekért. A Vietnami média úgy tudja, a jármûvet 40 másik kínai hajó vette körbe, majd elsüllyesztették, a kínai média szerint a két ország egy-egy hajója ütközött össze. A legénységet más vietnami hajók mentették ki.
Kattintson és nézegessen képeket is!
Kína május elején helyezte üzembe elsõ saját építésû olajfúrótornyát a Dél-kínai-tengeren lévõ, Kína és Vietnam által is magáénak tartott Paracel-szigeteknél. Már korábban is elõfordult, hogy felméréseket folytattak vitatott felségjelû területek körül, azonban ez az elsõ alkalom, hogy fúrni is kezdtek.
Az eset után fellángoltak a Kína-ellenes indulatok Vietnamban, a különbözõ tüntetéseknek több mint 20 halálos áldozata és legalább 100 sérültje van. A feldühödött tömeg több külföldi tulajdonú gyárat felgyújtott, de akadnak olyan hotelek, ahol átmenetileg nem fogadnak kínai vendéget, és olyan boltok, ahol nem árulnak kínai árut, nem szolgálnak ki kínaiakat. Az események miatt 3000 kínai állampolgár hagyta el Vietnamot, de az atrocitások kapcsán sok tajvaninak és koreainak is menekülnie kellett – nekik azért, mert kínainak nézték, és ezért zaklatták õket.
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának diplomatikus megfogalmazása szerint a fúrótorony építése olyan provokatív lépés, amely nem segít a régió békéjének és stabilitásának fenntartásában. Vietnam éles tiltakozásának adott hangot, mivel a kérdéses terület szerinte az ország kizárólagos gazdasági övezetén belül helyezkedik el. A szigeteket azonban Peking szerint 1974 óta Kína részei (az ország kisebb fegyveres csetepatéban foglalta el Vietnamtól a területet), így az ott folytatott kitermelés nem illegális. A kínai külügyminisztérium szóvivõje megvédte a torony építését, amely szerinte a Paracel-szigetek Kína által uralt vizein belül mûködik.
Nem most kezdõdött
Kína és Vietnam kapcsolata évszázadok óta konfliktusos. Vietnam mindig is Kína érdekszférájába tartozott, és egyes részei nem egyszer álltak kínai dinasztiák uralma alatt. A huszadik században a vietnami kommunisták a francia gyarmatosítók elûzése után segítséget kaptak Mao Ce-tungtól, és bár az amerikaiakkal folytatott háborút sem nyerhette volna meg Észak-Vietnam kínai segítség nélkül, az egyesült Vietnam a kínai csatlós szerepét nem vállalta. A két ország között több összecsapás is volt a huszadik század második felében. A Paracel-szigeteket 1974-ben foglalta el Kína az Amerika-barát saigoni kormánytól, 1979-ben egy rövid, de annál véresebb háborúban több tízezren haltak meg mindkét oldalon. Legutóbb 1988-ban a Spartly-szigeteknél esett egymásnak a két ország.
A Global Times kínai állami hírportál vezércikke szerint Vietnam csak azt kapja, amit érdemel. A már-már megszokott, néhány tízévente elõkerülõ konfliktusok ellenére számos szakértõ megdöbbenve áll Kína aktivizálódása elõtt, mivel Peking korábban a területi viták békés rendezésére való igényének adott hangot. Bár látszólag energiapolitikai kérdésnek tûnhet, a konfliktust a kelet-ázsiai érdekszférák és hatalmi rendszerek átrendezõdéseként kezeli a nemzetközi sajtó.
A Dél-kínai-tenger a térség országai közötti konfliktusok egyik legérzékenyebb pontja. Nemcsak a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe (itt halad át ugyanis a Közel-Kelet, Afrika és Európa, illetve Kelet-Ázsia közti teljes tengeri forgalom) és a feltételezett olaj- és gázlelõhelyek gazdagsága miatt: a konfliktusok nemcsak az energiaszegény országok nyersanyagért folytatott harcát jelenti, az évrõl évre felbukkanó szigetviták, apróbb csetepaték a délkelet-ázsiai régió feletti hegemóniáért folytatott lassú küzdelem és a status quo átalakulásának jelei.
Kína képekben - kattintson!
Már jól ismert konfliktus a Japán és Kína közötti legfõbb feszültségi forrást jelentõ Szenkaku- vagy Tiaojü-szigetek feletti. A Dél-kínai-tenger körüli viták ürügyei hasonlók: lakatlan, olaj- vagy gázlelõhelyekben feltételezhetõen gazdag, de mégis inkább stratégiailag, összességében jelentõs szigetcsoportok. A Spartly-szigetekre vagy egyes részeire Malajzia, a Fülöp-szigetek, Brunei, Tajvan, Vietnam és Kína és formál jogot, a legtöbb érintett országnak katonai helyõrsége is van bizonyos szigeteken. A Paracel-szigeteket Kína, Vietnam és Tajvan is magáénak tartja, de a kínai befolyás erõsségét repülõtér és helyõrségek mutatják.
A Foreign Policy publicistája szerint alapvetõen két féle gondolkodás feszül egymásnak a régióban: az egyik a klasszikus nyugati gondolat, amely szerint az óceánok mindenki számára nyitottnak kell lenniük, biztosítva a szabad hajózást, ezzel szemben Kína kizárólagos kontrollt akar a tenger bizonyos részei felett. Kínai vezetõk egyre többet beszélnek „területi integritásról” vagy „kék földrõl”, amikor a Dél-kínai-tengerrõl van szó. „Az õseink által a mi generációnkra hagyott területbõl egy centimétert sem veszíthetünk” – mondta Fang Feng-huj tábornok az aktuális konfliktus kapcsán, ami jól mutatja az uralkodó kínai gondolatot, mely szerint (jelen esetben) a Dél-kínai-tenger történelmileg Peking õsi jussa. 2012 óta minden kínai útlevélben szaggatott vonal mutatja a szép nagy tengeri területi igényeket.
Piros: Kína területi igényei, kék: kizárólagos gazdasági övezetek, zöld: vitatott szigetek (Forrás: Wikipedia)
Persze ez a gondolat nem szó szerint jelenik meg a hivatalos megszólalásokban, a területi követelések nem a vízre, hanem az ott szétszóródó szigetekre vonatkoznak. A tengerfenék természeti kincseinek kitermelésének jogát az ENSZ tengerjogi egyezménye mondja ki, így minden ország a partvonaltól számított 200 tengeri mérföldes területet saját kizárólagos gazdasági övezeteként kezelheti. Így alakulhatott ki az ellentét Vietnam és Kína között a fúrótorony kapcsán, hiszen a sziget maga bõven ezen a sávon belül van, de mivel Kína azt Hajnan tartomány részeként kezeli, a szigethez tartozó vizek erõforrásaira jogos igényei lehetnek.
Jog és érdek
Nyugati kommentátorok szerint a nemzetközi békéltetés és jogi rendezés elutasítása Kína részérõl súlyos jelzés: eszerint az álláspont szerint Peking megpróbálja aláásni a közös szabályokon és jogon alapuló nemzetközi rendet, ami - sikere esetén - súlyos instabilitást szülhet világszerte. Kínai stratégák ezzel szemben úgy vélik, hogy a jelenlegi, a Nyugat által liberálisnak tartott világrend valójában a fejlett országok érdekeit szolgáló hatalmi eszköz.
Ezt a fajta stratégiát David Lai, az amerikai Haditengerészeti Fõiskola (Navy War College) Kína-szakértõje a Go vagy Veicsi nevû több ezer éves kínai játékon keresztül értelmezi, amelynek lényege az apró, egyszerû és ártalmatlannak tûnõ lépésekkel szépen lassan minél nagyobb területet elfoglalni (hasonló allegóriával jellemezte Kína külpolitikai stratégiáját Henry Kissinger is nemrégiben megjelent könyvében). A rengeteg apró szigetre több ország is igényt tart, de az egységes mozgatóerõ mégis a felemelkedõ szuperhatalomtól való rettegés. Ezért a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagjai egységesen próbálnak fellépni Kína akaratával szemben, azonban a pekingi kormány nem hajlandó az egyes vitás kérdéseket a szövetséggel tárgyalni, a konfliktusokat országonként kívánja rendezni. Legutóbb a kínai vezetés azon kapta fel a vizet, hogy a Fülöp-szigetek az ENSZ Tengerjogi Bírósága elé utalta a két ország csetepatéját. Ahogy M. Taylor Fravel, az MIT amerikai egyetem professzora fogalmazott egy cikkében: Peking stratégiája arra épül, hogy a diplomáciai rendezés lehetõségét visszautasítva fokozatosan gyengítse a környezõ, nálánál egyenként jóval gyenge államok pozícióját, s közben erõsítse sajátját.
A régió hatalmi átrendezõdésének másik legfõbb játékosa mégis az Egyesült Államok. Az USA célja, hogy fenntartsa befolyását Délkelet-Ázsiában, de ennek függvénye, hogy hogyan kezeli a vitát a két ország között és hogy az érintett országok vajon elhiszik-e, Washington tényleg felveszi a kesztyût Kínával szemben – írja a Foreign Policy. A másik fõ kérdés azonban az: Kína felveszi-e a kesztyût az Egyesült Államokkal szemben. Bár az USA a parti õrség támogatásáról biztosította Vietnamot, nem foglal állást a konfliktusban. Washingtonnak nincs védelmi megállapodása a kommunista Vietnammal, így Kína könnyen fitogtathatja erejét az õt körülvevõ apró országoknak és saját közvéleményének, miközben Washington által katonailag is támogatott Fülöp-szigetekkel szembeni vitás kérdéseket legalábbis eddig inkább a tárgyalóasztal mellett folytatná.
A Haijang Siju 981 körül több száz kínai és vietnami hajó hecceli egymást, miközben mindkét félnek érdeke vigyázni arra is, hogy ne veszítsék el gazdasági partnerüket. Vízágyúzáson kívül eddig a legkomolyabb összecsapás a vietnami halászhajó elsüllyesztése vagy a két hajó ütközése volt, és a kínai stratégiából kiindulva nem is valószínû, hogy komolyabb háború eszkalálódik a térségben. Azonban megfutamodás sem várható Peking részérõl, bár érdekes lehet, mi történik augusztus 18-a után, amikor a hírek szerint a tájfunszezon miatt ideiglenesen arrébb vontatják az olajfúrótornyot.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
Perje
- 2014. May 30. 10:45:48
#2 |
gojabaal
- 2014. May 30. 12:40:08
#3 |
postaimre
- 2014. May 30. 12:45:49
#4 |
Perje
- 2014. May 30. 12:56:08
#5 |
postaimre
- 2014. May 30. 13:03:22
#6 |
Perje
- 2014. May 30. 13:13:49
#7 |
monguzking
- 2014. May 30. 14:00:17
#8 |
postaimre
- 2014. May 30. 14:38:26
#9 |
keepfargo
- 2014. May 30. 18:42:59
#10 |
Perje
- 2014. May 31. 12:45:25
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.