Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Lõw Lipót - Júda Leib Löw
Tipikus, de döntsétek el magatok, mennyire volt "zsidó muri" a 48-49-es magyar-gyilkolászás. Lõw Lipót, születési nevén Júda Leib Löw (héberül: יהודה לייב לעף;[1] Èerná Hora, 1811. május 22. – Szeged, 1875. október 13.) német-cseh születésû magyar rabbi, tudós, a zsidóság egyenjogúsítási mozgalmának vezetõje. Szorgalmazta a magyar zsidóság asszimilációját és a nemzeti nyelv használatát az egyházi szertartásokon.
Élete és munkássága
Lõw Lipót a híres prágai rabbi, Jehuda Lõw ben Besalel leszármazottjaként született 1811-ben a morvaországi Èerná Horában. Bevezetõ tanulmányait a 1824 és 1835 között a tøebíèi, kolíni, lipníki és kismartoni jesivákban végezte, az ezt követõ hat évben pedig a pozsonyi líceumban, majd a pesti és bécsi egyetemeken nyelvészetet, pedagógiát és keresztény teológiát tanult. Tanulmányai befejeztével rövid ideig nevelõ volt Prostìjov morva városban, mielõtt 1841. szeptember 1-jén megválasztották nagykanizsai rabbinak.
Pályafutása elején nagyfokú jártasságra tett szert a magyar nyelvben, és õ volt az elsõ, aki a zsinagógában is magyarul prédikált, nem kis visszatetszést váltva ki ezzel konzervatív hittársaiból. Elsõ magyar nyelvû prédikációja 1845-ben jelent meg nyomtatásban. 1844-ben kezdte meg a magyar zsidók egyenjogúsítása érdekében kifejtett irodalmi tevékenységét. Õ vezette a mozgalmat egészen addig, amíg el nem érték céljukat: 1867-ben az országgyûlés kimondta a zsidóság polgári és politikai egyenjogúsítását. A Ben Chananja címû folyóirat, melynek Lõw 1858 és 1867 között a szerkesztõje volt, rendkívül fontos szerepet játszott a mozgalomban.
1846-ban meghívták a pápai hitközség élére, ahol a frissen felépült új zsinagógát magyar nyelvû beszéddel szentelte fel. Az 1848-as forradalom kitörése Pápán érte. A helyi nemzetõrségnek számos zsidó is tagja lett, Lõw pedig tábori lelkészként követte híveit; „nagyra becsült vitéz társainak” ajánlott tábori beszéde „Az Isten velünk vagyon” címmel nyomtatásban is megjelent. Emlékezetes ünnepi beszédet tartott a pápai zsinagógában 1849 májusában, miután kimondták az ország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc leverése után ellenségei feljelentették, felségsértés és lázítás vádjával börtönbe vetették, de báró Sina György közbenjárására kéthavi fogság után, 1849. december 14-én Haynau tábornok szabadon bocsátotta. Mivel Pápán folytonos zaklatásnak volt kitéve, elfogadta a szegedi hitközség meghívását és 1850. december 10-én beiktatták a szegedi fõrabbi hivatalába, amit haláláig megtartott. A lembergi, brünni és bukaresti hitközség, valamint a berlini zsidó fõiskola (Hochschule für die Wissenschaft des Judenthums) meghívását visszautasította.
Lõw mélyreható történelmi, teológiai és esztétikai ismereteit a zsidó szertartásrend modern alapokon nyugvó megújításának szolgálatába állította. Magyarország egyik legismertebb prédikátoraként részt vett szinte minden hazafias ünnepségen és zsinagóga-felszentelésen. 1870-ben adta ki magyar nyelvû prédikációit, ez volt az elsõ zsidó prédikációgyûjtemény, ami magyarul megjelent. Lõw egyesítette a keresztény prédikáció alapos, logikus felépítését a bonyolult haggadai elbeszélések szellemes elemzésével. Tanulmányai, kezdve a halakha történetével, felölelték a zsidóság teljes talmud utáni történetét. A zsidó élet és jog fejlõdésének a halakhai irodalom alapján kívánt irányt szabni és igyekezett a zsidóság érdekében megcáfolni azt a nézetet, mely szerint a zsidó vallás erkölcs- és szokásrendszere változatlan maradt a németországi reformáció kezdetéig. Legfontosabb régészeti tanulmányait és válaszait azzal a céllal írta, hogy bizonyítsa különféle intézmények fejlõdését és sok esetben hogy kimutassa más népek szokásainak hatását.
Lõw vezetõ szaktekintély volt tudományos témában és alkalmazott teológiai kérdésekben egyaránt. Az bécsi abszolutista (1850−1866), majd a pesti alkotmányos kormányzat (1867 után) egyaránt kikérte − és figyelembe vette − véleményét a zsidó szertartásrend és oktatás szervezetével kapcsolatban. A zsidó oktatás egész Magyarországon sokat köszönhet neki. Haláláig a magyar neológ zsidók vezetõje volt, különösen azután, hogy az általános gyûlés − amelyet tanácsa ellenére hívtak össze és amelyen nem is vett részt − a várt egyesülés helyett egyházszakadást eredményezett a magyarországi zsidók között.
Munkái
A halakhával foglalkozó munkái mellett Lõw mindössze egy nagyobb lélegzetû mûvet hagyott hátra: az 1850-ben német nyelven megjelent Ha-Mafteaḥ, amely a zsidó szentírásmagyarázat történetét tárgyalja, ma is mértékadó. A zsidók egyenjogúsítását követõen, miután leköszönt a Ben Chananja szerkesztõi székérõl, nagyobb régészeti monográfiáknak szentelte idejét, melyek közül a következõk jelentek meg: Die Graphischen Requisiten (1870−1871) és Die Lebensalter in der Jüdischen Literatur (1875). A harmadik, Der Synagogale Ritus címû kötet részleteit csak 1884-ben, halála után adták ki. Rövidebb munkái öt kötetben jelentek meg (Szeged, 1889−1900), ezek közül az utolsó egy teljes bibliográfiát is tartalmaz.
Fiai
Lõw Lipótnak mindkét feleségétõl (Schwab Leontin, 1842−1851 és Redlich Babette, 1853-tól) hét-hét gyermeke született, akik közül többen szintén kiemelkedõ pályát futottak be.
Lõw Immánuel (Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) rabbi és orientalista, szülõvárosában és a berlini zsidó fõiskolán (Lehranstalt für die Wissenschaft des Judenthums) és egyetemen tanult, ahol 1878-ban rabbiképesítést és doktori fokozatot szerzett, és ugyanebben az évben apja utódjaként elfoglalta a szegedi fõrabbi székét.
Lõw Sámuel (sz. 1846. szeptember 11., Pápa) belgyógyász Szegeden és Bécsben tanult és 1871-ben szerzett doktori képesítést. 1873-ban Budapestre ment, ahol három évvel késõbb megalapította a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse címû szakfolyóiratot, melyben tudományos cikkei többségét publikálta és amelynek fõszerkesztõje is volt.
Lõw Tódor (sz. 1848. november 14., Pápa) budapesti jogász. Fõ mûvei: Iromány Példák az uj magyar csõdeljáráshoz (Budapest, 1882) és A Magyar Büntetõ Törvénykönyv a bûntettekrõl és vétségekrõl (Budapest, 1884).
Lõw Tóbiás (1844. június 5., Nagykanizsa − 1880. június 7., Budapest) helyettes igazságügyminiszter. 1874-ben megalapította a Magyar Igazságügy címû, jogtudománnyal és törvénykezéssel foglalkozó folyóiratot, ezenkívül tevékeny részt vállalt az 1880-ban életbe lépett büntetõ törvénykönyv elõkészítésében és szerkesztésében.
Lõw Vilmos (William Löw) New York-i jogász és szerkesztõ volt.
Link
Élete és munkássága
Lõw Lipót a híres prágai rabbi, Jehuda Lõw ben Besalel leszármazottjaként született 1811-ben a morvaországi Èerná Horában. Bevezetõ tanulmányait a 1824 és 1835 között a tøebíèi, kolíni, lipníki és kismartoni jesivákban végezte, az ezt követõ hat évben pedig a pozsonyi líceumban, majd a pesti és bécsi egyetemeken nyelvészetet, pedagógiát és keresztény teológiát tanult. Tanulmányai befejeztével rövid ideig nevelõ volt Prostìjov morva városban, mielõtt 1841. szeptember 1-jén megválasztották nagykanizsai rabbinak.
Pályafutása elején nagyfokú jártasságra tett szert a magyar nyelvben, és õ volt az elsõ, aki a zsinagógában is magyarul prédikált, nem kis visszatetszést váltva ki ezzel konzervatív hittársaiból. Elsõ magyar nyelvû prédikációja 1845-ben jelent meg nyomtatásban. 1844-ben kezdte meg a magyar zsidók egyenjogúsítása érdekében kifejtett irodalmi tevékenységét. Õ vezette a mozgalmat egészen addig, amíg el nem érték céljukat: 1867-ben az országgyûlés kimondta a zsidóság polgári és politikai egyenjogúsítását. A Ben Chananja címû folyóirat, melynek Lõw 1858 és 1867 között a szerkesztõje volt, rendkívül fontos szerepet játszott a mozgalomban.
1846-ban meghívták a pápai hitközség élére, ahol a frissen felépült új zsinagógát magyar nyelvû beszéddel szentelte fel. Az 1848-as forradalom kitörése Pápán érte. A helyi nemzetõrségnek számos zsidó is tagja lett, Lõw pedig tábori lelkészként követte híveit; „nagyra becsült vitéz társainak” ajánlott tábori beszéde „Az Isten velünk vagyon” címmel nyomtatásban is megjelent. Emlékezetes ünnepi beszédet tartott a pápai zsinagógában 1849 májusában, miután kimondták az ország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc leverése után ellenségei feljelentették, felségsértés és lázítás vádjával börtönbe vetették, de báró Sina György közbenjárására kéthavi fogság után, 1849. december 14-én Haynau tábornok szabadon bocsátotta. Mivel Pápán folytonos zaklatásnak volt kitéve, elfogadta a szegedi hitközség meghívását és 1850. december 10-én beiktatták a szegedi fõrabbi hivatalába, amit haláláig megtartott. A lembergi, brünni és bukaresti hitközség, valamint a berlini zsidó fõiskola (Hochschule für die Wissenschaft des Judenthums) meghívását visszautasította.
Lõw mélyreható történelmi, teológiai és esztétikai ismereteit a zsidó szertartásrend modern alapokon nyugvó megújításának szolgálatába állította. Magyarország egyik legismertebb prédikátoraként részt vett szinte minden hazafias ünnepségen és zsinagóga-felszentelésen. 1870-ben adta ki magyar nyelvû prédikációit, ez volt az elsõ zsidó prédikációgyûjtemény, ami magyarul megjelent. Lõw egyesítette a keresztény prédikáció alapos, logikus felépítését a bonyolult haggadai elbeszélések szellemes elemzésével. Tanulmányai, kezdve a halakha történetével, felölelték a zsidóság teljes talmud utáni történetét. A zsidó élet és jog fejlõdésének a halakhai irodalom alapján kívánt irányt szabni és igyekezett a zsidóság érdekében megcáfolni azt a nézetet, mely szerint a zsidó vallás erkölcs- és szokásrendszere változatlan maradt a németországi reformáció kezdetéig. Legfontosabb régészeti tanulmányait és válaszait azzal a céllal írta, hogy bizonyítsa különféle intézmények fejlõdését és sok esetben hogy kimutassa más népek szokásainak hatását.
Lõw vezetõ szaktekintély volt tudományos témában és alkalmazott teológiai kérdésekben egyaránt. Az bécsi abszolutista (1850−1866), majd a pesti alkotmányos kormányzat (1867 után) egyaránt kikérte − és figyelembe vette − véleményét a zsidó szertartásrend és oktatás szervezetével kapcsolatban. A zsidó oktatás egész Magyarországon sokat köszönhet neki. Haláláig a magyar neológ zsidók vezetõje volt, különösen azután, hogy az általános gyûlés − amelyet tanácsa ellenére hívtak össze és amelyen nem is vett részt − a várt egyesülés helyett egyházszakadást eredményezett a magyarországi zsidók között.
Munkái
A halakhával foglalkozó munkái mellett Lõw mindössze egy nagyobb lélegzetû mûvet hagyott hátra: az 1850-ben német nyelven megjelent Ha-Mafteaḥ, amely a zsidó szentírásmagyarázat történetét tárgyalja, ma is mértékadó. A zsidók egyenjogúsítását követõen, miután leköszönt a Ben Chananja szerkesztõi székérõl, nagyobb régészeti monográfiáknak szentelte idejét, melyek közül a következõk jelentek meg: Die Graphischen Requisiten (1870−1871) és Die Lebensalter in der Jüdischen Literatur (1875). A harmadik, Der Synagogale Ritus címû kötet részleteit csak 1884-ben, halála után adták ki. Rövidebb munkái öt kötetben jelentek meg (Szeged, 1889−1900), ezek közül az utolsó egy teljes bibliográfiát is tartalmaz.
Fiai
Lõw Lipótnak mindkét feleségétõl (Schwab Leontin, 1842−1851 és Redlich Babette, 1853-tól) hét-hét gyermeke született, akik közül többen szintén kiemelkedõ pályát futottak be.
Lõw Immánuel (Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) rabbi és orientalista, szülõvárosában és a berlini zsidó fõiskolán (Lehranstalt für die Wissenschaft des Judenthums) és egyetemen tanult, ahol 1878-ban rabbiképesítést és doktori fokozatot szerzett, és ugyanebben az évben apja utódjaként elfoglalta a szegedi fõrabbi székét.
Lõw Sámuel (sz. 1846. szeptember 11., Pápa) belgyógyász Szegeden és Bécsben tanult és 1871-ben szerzett doktori képesítést. 1873-ban Budapestre ment, ahol három évvel késõbb megalapította a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse címû szakfolyóiratot, melyben tudományos cikkei többségét publikálta és amelynek fõszerkesztõje is volt.
Lõw Tódor (sz. 1848. november 14., Pápa) budapesti jogász. Fõ mûvei: Iromány Példák az uj magyar csõdeljáráshoz (Budapest, 1882) és A Magyar Büntetõ Törvénykönyv a bûntettekrõl és vétségekrõl (Budapest, 1884).
Lõw Tóbiás (1844. június 5., Nagykanizsa − 1880. június 7., Budapest) helyettes igazságügyminiszter. 1874-ben megalapította a Magyar Igazságügy címû, jogtudománnyal és törvénykezéssel foglalkozó folyóiratot, ezenkívül tevékeny részt vállalt az 1880-ban életbe lépett büntetõ törvénykönyv elõkészítésében és szerkesztésében.
Lõw Vilmos (William Löw) New York-i jogász és szerkesztõ volt.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
eleven68
- 2014. July 20. 19:33:24
#2 |
Gutai Zub
- 2014. July 20. 19:42:08
#3 |
kontroll88
- 2014. July 21. 02:18:17
#4 |
Maguskacska
- 2014. July 21. 04:59:28
#5 |
postaimre
- 2014. July 21. 05:41:28
#6 |
talpi
- 2014. July 21. 05:48:50
#7 |
postaimre
- 2014. July 21. 06:00:37
#8 |
Detonator
- 2014. July 21. 06:51:20
#9 |
postaimre
- 2014. July 21. 07:03:48
#10 |
Detonator
- 2014. July 21. 07:34:51
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.