A tapolcai vĂĄlasztĂĄs ĂŠs egy ma megjelent hĂ­r margĂłjĂĄra:

Egyik szemem sír a másik meg nevet. Nevet, egyrészt az örömtõl, hiszen ha azt nézem, beérett a gyümölcs, aminek a gyökerét 2007-ben ELÜLTETTÜK. Igen, itt szándékos a többesszám, hiszen MI egy jó páran ültettük el a magot. Azt a magot, amit Magyar Gárdának hívtak. Mentünk, mert hívtak, mentünk és büszkén meneteltünk. Ott voltunk ahol segíteni kellett. Majd jött a népszerûség....a számadatok, a háttéralkuk.Emlékszem az elsõ találkozásra a megtért Elnök úrral még Debrecenben. Majd a másodikra, itt Pesten, egy pláza tövében. Akkor kissé meg is illetõdtem, hiszen azelõtt olyan nagymértékû szidalmakat nemigen hallottam egy népcsoport ellen.



Aztán jöttek a 2010-s választások. Mentünk....kampányoltunk. Az ENYÉIM ott voltak minden fórumon, minden kivonuláskor, minden rendezvényen. És bementetek....bementetek 17 százalékkal. A legóvatosabb becslések szerint is, ebbõl 7 százalékot hozott a Gárda....10-t a Jobbik. De sokan pont fordítva látják. Nem is ez számít. Bíztunk....törtük az utat.

Aztán 2014-ben már nem kellett menni, vagyis kellett, de csak civilben. Nem voltak már ütõs és radikális kampányvideók....bejött a "cukikampány". Én magam is várakozva néztem a tegnapi tapolcai eredményeket. És igen, bejött....beérett aminek be kellett. A Jobbik életre kelt, de meghalt a radikalizmus. Nem volt már szó cigánybûnözésrõl, zsidó bevándorlásról, kaftánokról....

Tudom, ez mĂĄr nem akkora ĂŠgetĂľ problĂŠma a kĂśzĂŠposztĂĄlynak. De ne felejtsd el, 2010-ben mi 800 ezer vadhajtĂĄs kĂźldtĂźnk be, ĂŠs nem vagyok benne biztos, hogy ezĂŠrt. BĂĄr ne legyen igazam, de ĂŠn a radikalizmus ĂŠs a GĂĄrda leĂŠpĂ­tĂŠsĂŠt, halĂĄlĂĄt lĂĄtom ebben az irĂĄnyvonalban. Majd egy magvas gondolat Ă­gy a vĂŠgĂŠre a cikk elĂľtt: Ilyen gyĂśkĂŠrbĂľl tĂĄplĂĄlkoztunk ĂŠs csak ilyen hajtĂĄs vĂĄlt belĂľlĂźnk....emlĂŠkszem, mikor ez a hajtĂĄs mĂŠg szĂĄmodra is tĂźndĂśklĂľ virĂĄg volt....
ttp



ForrĂĄs