Ha a zsidaj mondja, akkor biztos Ăşgy van.
Ahogyan mĂĄr rĂŠgĂłta tartani lehetett tĂľle, az eurozĂłna adĂłssĂĄgvĂĄlsĂĄga elĂŠrte SpanyolorszĂĄgot ĂŠs OlaszorszĂĄgot. A spanyolok immĂĄron csak 6-8%-on tudnak/tudnĂĄnak ĂĄllamkĂśtvĂŠnyt kibocsĂĄtani, ĂŠs az olasz hozamok is masszĂ­van emelkednek. Mit jelent ez?

A hozamok megugrĂĄsa miatt a vĂĄrhatĂł jĂśvĂľbeli kamatfizetĂŠs Ăśsszege megnĂľ, ami miatt tovĂĄbbi megszorĂ­tĂĄst kellene csinĂĄlni, ami tovĂĄbb mĂŠlyĂ­ti a recessziĂłt. Ez a halĂĄlspirĂĄl. Pedig a megoldĂĄs kulcsa rĂŠgen ott van a politikusok ĂŠs a jegybank kezĂŠben.

Sem Japán, sem USA, sem Anglia nem áll jottányit sem jobban, mint Európa, nem kisebb az adósságuk, nem kisebb az államháztartási hiányuk (sõt!!!), viszont van egy hatalmas különbség. Ezek mögött az országok mögött egységes politikai akarat és jegybank áll. Mivel a befektetõk tudják, hogy ezek a jegybankok bármikor képesek és hajlandóak beavatkozni, értve ez alatt azt, hogy fenntartható szinten tartják az állampapírhozamokat, ha kell, és biztosítják a pénzügyi rendszer mûködését, ezért ezekben az országokban a hozamszintek a mélyben vannak, összhangban az alacsony inflációval és elhúzódó recesszióval. Mivel papírpénzrendszerben vagyunk, ezért a jegybankok valóban VÉGTELEN mennyiségû pénzt tudnak teremteni, tehát az adósságválság abban az értelemben nem létezik, hogy a szuverén, saját pénzt használó, saját pénzükben eladósodó országok nominálisan mindig vissza tudják fizetni tartozásaikat (reálértelemben viszont nem)! Ha az USA állampapírjait nem venné meg senki, akkor akár az összeset meg fogja venni a jegybank (Fed), akár 0%-os hozammal is, így az amerikai állam finanszírozása biztosítva lesz, ugyanígy a brit, vagy a japán is. Más kérdés, hogy ez majd késõbb inflációt fog okozni, de egyszerre elég egy problémával foglalkozni és az amúgy is kisebb baj...

EttĂľl eltĂŠrĂľen EurĂłpĂĄban nincs egysĂŠges politikai akarat, ĂŠs nincs egĂŠsz EurĂłpĂĄt ĂĄtfogĂł jegybank. A jegybank kĂŠpessĂŠge megvan, hajlandĂłsĂĄga viszont nincs (politikai okok miatt), hogy kezelje a problĂŠmĂĄt. A befektetĂľk ĂŠrtik, hogy a politikusok/jegybank nem ĂĄll az Ăśsszes orszĂĄg mĂśgĂśtt, nem hajlandĂł "teljes szĂ­vvel" tĂĄmogatni azokat. ElmondhatĂł, hogy szinte az Ăśsszes eurozĂłnĂĄs orszĂĄg mĂĄs pĂŠnzĂŠt hasznĂĄlja, olyan mintha aranystandardon lennĂŠnek, nincs sajĂĄt jegybankjuk. Baj esetĂŠn nem ĂĄll be segĂ­teni a jegybank, ĂŠs ennek hĂ­jĂĄn a deflĂĄciĂłs-depressziĂłs halĂĄlspirĂĄlba sĂźllyednek az orszĂĄgok. Ez folyik jelenleg EurĂłpĂĄban, mikĂśzben erre semmi szĂźksĂŠg nem lenne, ha a jegybank minden orszĂĄg mĂśgĂŠ beĂĄllna. De ehhez politikai konszenzusra lenne szĂźksĂŠg, teljesen kĂśzĂśs pĂŠnzĂźgyi rendszerre, ĂŠs kĂśzĂśs kĂśtvĂŠnyekre is - vagy legalĂĄbb arra, hogy a jegybank szemĂŠben minden kĂśtvĂŠny egyenlĂľ legyen.

Spanyolország már most halálspirálban vergõdik, és a gazdaságpolitikusoknak valószínûleg csak hetei vannak, hogy eldöntsék mit akarnak: a zóna szétesését vagy teljes közösségvállalást. Az eurózónának van megoldása, ezt jól mutatja más fejlett országok (elsõsorban az USA) példája. Úgy vélem heteken belül meg fogják hozni a döntést, amely vagy közös kötvénykibocsátásban, vagy ECB hozammmaximálásban vagy valamilyen QE-jellegû megoldásban ölt testet. Ha nem teszik meg, a zóna szétesik...

ForrĂĄs: Link