Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mindent letarolva özönlenek délrõl a bevándorlók
Még nem elég a rendkívüli állapothoz! Még! Miközben a rendõrök megfeszített erõvel küzdenek az egyre növekvõ illegális bevándorlás feltartóztatásáért, a mórahalmi és ásotthalmi tanyákon élõk már belefáradtak a migráns áradat okozta megpróbáltatásokba. A fõként afgánok, szírek, pakisztániak és afrikaiak végiggázolnak a földeken, megeszik vagy letapossák a termést, és éjjel-nappal zargatják a tanyasi embereket. A térségben élõk abban bíznak, hogy az épülõ kerítés majd feltartóztatja a migránsok özönét.
– Végre Magyarországon vagyunk, el akarunk jutni egy táborba, azonnal szóljanak a rendõrségnek – mondják megkönnyebbülve egy körülbelül tizenöt fõs pakisztáni csoport tagjai, amikor valahol Mórahalom és Ásotthalom között kiérnek a mûútra, és találkoznak lapunk munkatársaival. A férfiak megjegyzik, hogy még 2011-ben indultak el otthonról, és eddig Görögországban éltek albérletben, de mivel feszült lett a helyzet, eljöttek onnan. Állítják, hogy ott végig dolgoztak, piacon vagy boltokban segédkeztek a helyieknek. Most Németországba vagy esetleg Olaszországba szeretnének továbbmenni, de egyelõre annak is örülnek, hogy Magyarországra eljutottak. – Milyen települések vannak a környéken? – teszik fel a kérdést.
14486.jpg
A migránsok többsége Németországba akar eljutni - Fotó: Mirkó István
Amikor megtudják, hogy balra néhány kilométerre Ásotthalom, míg jobbra körülbelül kétszer akkora távolságra Mórahalom van, akkor utóbbi felé veszik az irányt. A kérdést az döntötte el, hogy Mórahalom város. Nem jutnak azonban messzire, mert a rendõrök hamar feltartóztatják õket, és elszállítják a csoportot egy gyûjtõpontra, onnan pedig egy befogadóállomásra.
Alig néhány száz méterrel távolabb három afganisztáni fiatalember szédeleg az Ásotthalmot Mórahalommal összekötõ úton. – Huhhh – lélegeztek föl õk is, amikor megtudják, hogy már Magyarországon vannak. Õk mindenképpen Budapestre szeretnének eljutni, elõször munkatársainkkal akarják elfuvaroztatni magukat a fõvárosba, majd arról érdeklõdnek, hogy honnan indulnak a buszok. Végül, miután szomjukat oltják, õk is arra kérik kollégáinkat, hogy szóljanak a rendõrségnek.
Közben az egyik gyûjtõpontnál a készenléti rendõrök egy 39 fõs szír csoportot terelnek fel a buszra. Az emberek egyenként teszik be a táskájukat a csomagtartóba, majd felszállnak a rácsos ablakú jármûre, ezalatt a rendõrök külön megszámolják a gyermekeket. Az elcsigázott csoportban van karon ülõ baba és néhány idõs ember is. Az egyik már mozogni is képtelen asszonyt úgy teszik fel a többiek a jármûre. Látni néhány olyan négy-öt év körüli kislányt is, aki rendkívül alultáplált. Pálcikaszerû lábaikat már alig bírják mozgatni, szinte vonszolják magukat a busz felé. A rendõrök végig határozottan végzik a munkájukat, de annak ellenére is próbálnak nyugodtak maradni, hogy valószínûleg megszámolni sem tudják, hányadik csapatot szállítják már errõl a gyûjtõpontról. Miközben bezárják a busz ajtaját, érkezik az információ, hogy egy újabb 15 fõs csoport valahogy megkerülte Ásotthalmot, és északról bejutott a település központjába.
Tíz perccel késõbb a települést Mórahalommal összekötõ úton két kisebb szír csoportba botlunk, õk busszal vagy taxival szeretnének Budapestre jutni. Körülbelül fél kilométerrel távolabb pedig egy olyan, körülbelül 20-25 fõs csoporttal találkozunk, amelyiket már a rendõrök kísérnek a gyûjtõpont felé. Egy fiatal afganisztáni, kétgyermekes apuka azt mondja, hogy a társaság többi tagja Szíriából és Bangladesbõl érkezett.
Ezután egy földúton próbálunk újabb, a magyar–szerb határon éppen átjött migránsokra lelni. Alig kell néhány percet autóznunk, máris egy legalább 25 fõs afrikai csapatra találunk. Egy angolul jól beszélõ, nagy darab, erõs testalkatú kameruni fiatalember azt mondja, hogy a csoport többi tagja jellemzõen Guineából, Szomáliából és Nigériából jött. – Végig gyalogoltunk. Malin, Algérián, Líbián, Egyiptomon, a Közel-Keleten, Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül jöttünk idáig három hónap alatt. Az utunk során senki nem segített nekünk, GPS alapján jutottunk idáig. Én azért indultam útnak, mert a családomat megölték. Mindannyian Németországba akarunk menni, új életet akarunk kezdeni Európában. Tanulni, dolgozni szeretnénk. A papírjaink elvesztek, a pénzünk elfogyott – meséli a kétes hitelességû történetet a kameruni férfi. Az afrikai társaság legtöbb tagja jól táplált férfi, de van néhány hölgy is köztük. Egyikük áldott állapotban van. – Most három napja vagyunk úton, nem ettünk semmit, és erdõkben aludtunk – köszön el a férfi, majd a társaságot az idõközben megérkezõ rendõrök több csoportban a gyûjtõpontokra viszik.
Miközben a rendõrök már-már szélmalomharcot folytatnak a bevándorlóáradat megfékezéséért, a környékbeli tanyákon élõk nehezen viselik a migránsok szûnni nem akaró özönét. Az Ásotthalom–Királyhalom határátkelõhöz vezetõ út mentén több ingatlant is gyakran meglátogatnak a külföldiek. Az egyik házban lakó asszony azt mondja, hogy a bevándorlók naponta százával mennek el a kapujuk elõtt. – Mióta híre ment, hogy épül a kerítés, talán még többen jönnek, a migránsok versenyt futnak az idõvel – mondja egykedvûen a hölgy, majd hozzáteszi, ma délelõtt is látott bevándorlókat a környéken. – A múltkor már reggel hatkor ébresztett egy ötvenfõs csoport, amelynek a tagjai aztán hosszú órákig pihentek a házunk elõtt. A gyerekek hátizsákokon aludtak az út szélén, még a dudáló autók sem zavarták õket. A migránsok sokszor sérültek, betegek és kimerültek, általában vizet és útba igazítást kérnek tõlünk – jegyzi meg az asszony, aki leszögezi: a bevándorlók sohasem lépnek fel agresszívan. A hölgy szerint, ha megépül a kerítés, akkor kevesebb ember tud majd átjönni a határon. – Drótvágó segítségével azonban biztos, sokan meg fognak próbálkozni az átjutással – fûzi hozzá.
Nem jobb a helyzet a Mórahalom környéki tanyákon sem. Ahogy a helyiek mondják, a migránsok tökön-paszulyon keresztül vonulnak, óriási károkat okoznak a gazdák terméseiben. A legnagyobb gondnak emellett azt tartják, hogy „a bevándorlók úgy szórják szét a szemetet, mint csiga a nyálát”. A mórahalmiak folyamatosan szedik utánuk az eldobott papírokat, üvegeket, de a szemétkupacok rendre újratermelõdnek. Ezek a halmok azt is megmutatják, hogy az embercsempészek éppen merre vezetik át a migránsokat a határon.
A bevándorlók legtöbbször forgalmas helyet keresnek, de az is elõfordul, hogy elhagyott tanyákon húzzák meg magukat egy ideig. Ott pedig télen nem a kandallóban, gyújtóssal raknak tüzet, hanem olykor könyveket gyújtanak meg egy lábasban, és amellett melegednek.
A szegedi Tóth Mártonnak a határ közelében van tanyája, az idõs férfi havonta négy-öt napot van kint a birtokán. Ennek ellenére már õ is többször találkozott migránsokkal a környéken. – Egyszer egy csoport vizet kért tõlem, megsajnáltam õket, és inni adtam nekik. Az üveg vízért 3 eurót akartak adni, azt mondták, hogy Szerbiában ennyit kértek tõlük egy flaska frissítõért – mondja a bácsi. Az egykori határõr megjegyzi, bízik az épülõ kerítésben, de szerinte az csak akkor lesz hatékony, ha határõrség fogja védeni.
A kicsit távolabb lakó Pálity Mónika ugyancsak azt emeli ki, hogy az utóbbi idõben megállás nélkül jöttek a migránsok. Eleinte csak este, késõbb már nappal is. Amikor kiderült, hogy megépül a kerítés, akkor még többen özönlöttek át a határon, ám mióta elkezdõdtek a munkálatok, a környéken pedig sok a rendõr és a katona, csillapodott az áradat. – Sokszor bekiabáltak nekünk, ha pedig nyitva volt a kapu, akkor be is jöttek hozzánk. Mindig vizet és útbaigazítást kértek. A szemetet rendre szétdobálják, így volt ez akkor is, amikor karácsonykor szaloncukrot adtam a gyermekeknek – hangsúlyozza Pálity Mónika, aki szintén abban bízik, hogy a kerítés útját állja a migránsoknak. Néhány házzal arrébb, egy másik tanyán élõ hölgy azt mondja, manapság valóban kevesebb migráns jár erre. – Jó lenne, ha a megépülõ kerítés segítene távol tartani õket – köszön el Németh Szilvia.
Link
– Végre Magyarországon vagyunk, el akarunk jutni egy táborba, azonnal szóljanak a rendõrségnek – mondják megkönnyebbülve egy körülbelül tizenöt fõs pakisztáni csoport tagjai, amikor valahol Mórahalom és Ásotthalom között kiérnek a mûútra, és találkoznak lapunk munkatársaival. A férfiak megjegyzik, hogy még 2011-ben indultak el otthonról, és eddig Görögországban éltek albérletben, de mivel feszült lett a helyzet, eljöttek onnan. Állítják, hogy ott végig dolgoztak, piacon vagy boltokban segédkeztek a helyieknek. Most Németországba vagy esetleg Olaszországba szeretnének továbbmenni, de egyelõre annak is örülnek, hogy Magyarországra eljutottak. – Milyen települések vannak a környéken? – teszik fel a kérdést.
14486.jpg
A migránsok többsége Németországba akar eljutni - Fotó: Mirkó István
Amikor megtudják, hogy balra néhány kilométerre Ásotthalom, míg jobbra körülbelül kétszer akkora távolságra Mórahalom van, akkor utóbbi felé veszik az irányt. A kérdést az döntötte el, hogy Mórahalom város. Nem jutnak azonban messzire, mert a rendõrök hamar feltartóztatják õket, és elszállítják a csoportot egy gyûjtõpontra, onnan pedig egy befogadóállomásra.
Alig néhány száz méterrel távolabb három afganisztáni fiatalember szédeleg az Ásotthalmot Mórahalommal összekötõ úton. – Huhhh – lélegeztek föl õk is, amikor megtudják, hogy már Magyarországon vannak. Õk mindenképpen Budapestre szeretnének eljutni, elõször munkatársainkkal akarják elfuvaroztatni magukat a fõvárosba, majd arról érdeklõdnek, hogy honnan indulnak a buszok. Végül, miután szomjukat oltják, õk is arra kérik kollégáinkat, hogy szóljanak a rendõrségnek.
Közben az egyik gyûjtõpontnál a készenléti rendõrök egy 39 fõs szír csoportot terelnek fel a buszra. Az emberek egyenként teszik be a táskájukat a csomagtartóba, majd felszállnak a rácsos ablakú jármûre, ezalatt a rendõrök külön megszámolják a gyermekeket. Az elcsigázott csoportban van karon ülõ baba és néhány idõs ember is. Az egyik már mozogni is képtelen asszonyt úgy teszik fel a többiek a jármûre. Látni néhány olyan négy-öt év körüli kislányt is, aki rendkívül alultáplált. Pálcikaszerû lábaikat már alig bírják mozgatni, szinte vonszolják magukat a busz felé. A rendõrök végig határozottan végzik a munkájukat, de annak ellenére is próbálnak nyugodtak maradni, hogy valószínûleg megszámolni sem tudják, hányadik csapatot szállítják már errõl a gyûjtõpontról. Miközben bezárják a busz ajtaját, érkezik az információ, hogy egy újabb 15 fõs csoport valahogy megkerülte Ásotthalmot, és északról bejutott a település központjába.
Tíz perccel késõbb a települést Mórahalommal összekötõ úton két kisebb szír csoportba botlunk, õk busszal vagy taxival szeretnének Budapestre jutni. Körülbelül fél kilométerrel távolabb pedig egy olyan, körülbelül 20-25 fõs csoporttal találkozunk, amelyiket már a rendõrök kísérnek a gyûjtõpont felé. Egy fiatal afganisztáni, kétgyermekes apuka azt mondja, hogy a társaság többi tagja Szíriából és Bangladesbõl érkezett.
Ezután egy földúton próbálunk újabb, a magyar–szerb határon éppen átjött migránsokra lelni. Alig kell néhány percet autóznunk, máris egy legalább 25 fõs afrikai csapatra találunk. Egy angolul jól beszélõ, nagy darab, erõs testalkatú kameruni fiatalember azt mondja, hogy a csoport többi tagja jellemzõen Guineából, Szomáliából és Nigériából jött. – Végig gyalogoltunk. Malin, Algérián, Líbián, Egyiptomon, a Közel-Keleten, Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül jöttünk idáig három hónap alatt. Az utunk során senki nem segített nekünk, GPS alapján jutottunk idáig. Én azért indultam útnak, mert a családomat megölték. Mindannyian Németországba akarunk menni, új életet akarunk kezdeni Európában. Tanulni, dolgozni szeretnénk. A papírjaink elvesztek, a pénzünk elfogyott – meséli a kétes hitelességû történetet a kameruni férfi. Az afrikai társaság legtöbb tagja jól táplált férfi, de van néhány hölgy is köztük. Egyikük áldott állapotban van. – Most három napja vagyunk úton, nem ettünk semmit, és erdõkben aludtunk – köszön el a férfi, majd a társaságot az idõközben megérkezõ rendõrök több csoportban a gyûjtõpontokra viszik.
Miközben a rendõrök már-már szélmalomharcot folytatnak a bevándorlóáradat megfékezéséért, a környékbeli tanyákon élõk nehezen viselik a migránsok szûnni nem akaró özönét. Az Ásotthalom–Királyhalom határátkelõhöz vezetõ út mentén több ingatlant is gyakran meglátogatnak a külföldiek. Az egyik házban lakó asszony azt mondja, hogy a bevándorlók naponta százával mennek el a kapujuk elõtt. – Mióta híre ment, hogy épül a kerítés, talán még többen jönnek, a migránsok versenyt futnak az idõvel – mondja egykedvûen a hölgy, majd hozzáteszi, ma délelõtt is látott bevándorlókat a környéken. – A múltkor már reggel hatkor ébresztett egy ötvenfõs csoport, amelynek a tagjai aztán hosszú órákig pihentek a házunk elõtt. A gyerekek hátizsákokon aludtak az út szélén, még a dudáló autók sem zavarták õket. A migránsok sokszor sérültek, betegek és kimerültek, általában vizet és útba igazítást kérnek tõlünk – jegyzi meg az asszony, aki leszögezi: a bevándorlók sohasem lépnek fel agresszívan. A hölgy szerint, ha megépül a kerítés, akkor kevesebb ember tud majd átjönni a határon. – Drótvágó segítségével azonban biztos, sokan meg fognak próbálkozni az átjutással – fûzi hozzá.
Nem jobb a helyzet a Mórahalom környéki tanyákon sem. Ahogy a helyiek mondják, a migránsok tökön-paszulyon keresztül vonulnak, óriási károkat okoznak a gazdák terméseiben. A legnagyobb gondnak emellett azt tartják, hogy „a bevándorlók úgy szórják szét a szemetet, mint csiga a nyálát”. A mórahalmiak folyamatosan szedik utánuk az eldobott papírokat, üvegeket, de a szemétkupacok rendre újratermelõdnek. Ezek a halmok azt is megmutatják, hogy az embercsempészek éppen merre vezetik át a migránsokat a határon.
A bevándorlók legtöbbször forgalmas helyet keresnek, de az is elõfordul, hogy elhagyott tanyákon húzzák meg magukat egy ideig. Ott pedig télen nem a kandallóban, gyújtóssal raknak tüzet, hanem olykor könyveket gyújtanak meg egy lábasban, és amellett melegednek.
A szegedi Tóth Mártonnak a határ közelében van tanyája, az idõs férfi havonta négy-öt napot van kint a birtokán. Ennek ellenére már õ is többször találkozott migránsokkal a környéken. – Egyszer egy csoport vizet kért tõlem, megsajnáltam õket, és inni adtam nekik. Az üveg vízért 3 eurót akartak adni, azt mondták, hogy Szerbiában ennyit kértek tõlük egy flaska frissítõért – mondja a bácsi. Az egykori határõr megjegyzi, bízik az épülõ kerítésben, de szerinte az csak akkor lesz hatékony, ha határõrség fogja védeni.
A kicsit távolabb lakó Pálity Mónika ugyancsak azt emeli ki, hogy az utóbbi idõben megállás nélkül jöttek a migránsok. Eleinte csak este, késõbb már nappal is. Amikor kiderült, hogy megépül a kerítés, akkor még többen özönlöttek át a határon, ám mióta elkezdõdtek a munkálatok, a környéken pedig sok a rendõr és a katona, csillapodott az áradat. – Sokszor bekiabáltak nekünk, ha pedig nyitva volt a kapu, akkor be is jöttek hozzánk. Mindig vizet és útbaigazítást kértek. A szemetet rendre szétdobálják, így volt ez akkor is, amikor karácsonykor szaloncukrot adtam a gyermekeknek – hangsúlyozza Pálity Mónika, aki szintén abban bízik, hogy a kerítés útját állja a migránsoknak. Néhány házzal arrébb, egy másik tanyán élõ hölgy azt mondja, manapság valóban kevesebb migráns jár erre. – Jó lenne, ha a megépülõ kerítés segítene távol tartani õket – köszön el Németh Szilvia.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 1 / 2: 12
#1 |
postaimre
- 2015. July 29. 07:31:40
#2 |
postaimre
- 2015. July 29. 07:35:37
#3 |
kakas
- 2015. July 29. 09:00:26
#4 |
spartakusz
- 2015. July 29. 09:01:05
#5 |
GERRY
- 2015. July 29. 09:29:50
#6 |
postaimre
- 2015. July 29. 09:41:45
#7 |
Perje
- 2015. July 29. 10:38:46
#8 |
enid
- 2015. July 29. 12:03:03
#9 |
GP
- 2015. July 29. 15:59:47
#10 |
Satori
- 2015. July 29. 16:21:26
Oldal: 1 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.