Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Minden, amit tudni szerettél volna Szíriáról...
124. Minden, amit tudni szerettél volna Szíriáról, de sose merted megkérdezni
2013.09.02. 11:38
A magyar média az utóbbi napokban, hogy most már úgy néz ki, tényleg háború lesz, felkapta Szíriát. De ki emlékszik már arra, hogy miért is van mindez? Meg kik is ezek tulajdonképpen?
Kezdjük az elején: Miért ölik ezek egymást?
2011-ben, a tunéziai és egyiptomi forradalom gyõzelme után gyakorlatilag minden arab országban rendszerellenes tüntetések kezdõdtek. A kormány a hadsereget vetette be a tüntetõk ellen. Azok ellenálltak. Ez szélesedett két év alatt polgárháborúvá.
Ha már itt tartunk: Kik álltak a tüntetések mögött? A jobbos sajtó szerint CIA meg Izrael?
Teljesen valószínûtlen. 1. Jól követhetõ az események dinamikája. Az egész a nyilvánosság elõtt zajlott, leginkább nyilvános eszközökkel, konkrétan a facebookon, az arab hírcsatornákon stb. 2. Emlékezzünk vissza: sem az Egyesült Államok, sem Európa, sem Izrael nem volt felkészülve az arab tavaszra. Kapkodtak, bizonytalankodtak, késõn és rosszul reagáltak. 3. Egészen addig, amíg Szíriába nem ért a folyamat, Irán lelkesen üdvözölte a változásokat, sõt az iráni sajtó szerint "megismétlõdött az 1979-es iszlám forradalom".
De miért pont Szíriában lett ebbõl polgárháború?
Nem csak Szíriában lett polgárháború. Líbiában és Jemenben is fegyveres konfliktusba torkolltak a tüntetések. De mindkét helyen volt akkora külsõ nyomás, hogy véget vessenek a háborúnak. Líbiában a nyugati hatalmak szétbombázták Kaddafit, Jemenben az Öböl-országok politikai nyomással kényszerítették visszavonulásra Száleh elnököt. Bahreinben, szintén az Öböl-országok fegyverrel verték le a forradalmat. Szíriában azért tart ilyen sokáig a polgárháború, mert az erõviszonyok kiegyenlítettek, és senki sem akar vagy tud kívülrõl komolyan beavatkozni.
Ok, nem csak Szíriában, de Szíriában miért?
Utólag persze könnyû okosnak lenni, de legalább három oka van ennek:
- Tunéziával, Egyiptommal, Líbiával szemben Szíria etnikailag, vallásilag nem egységes. Az ilyen törésvonalak mindig jó alapot adnak a polgárháborúkhoz. (Lásd Irak.)
- Basar al-Aszad bízhatott a katonai megoldás sikerében. Apja Háfez al-Aszad 1982-ben már sikerrel vert le katonai túlerõvel egy felkelést, abban sok tízezren haltak meg, de utána még két évtizedig uralkodott rendezett körülmények között.
- Éppen a társadalmi (etnikai, vallási) megosztottság, és a diktatúra által biztosított vallási béke miatt, különösen a kisebbségek körében az Aszad kormányzatnak jelentõs belsõ támogatottsága volt. Bízott abban, hogy ez elég lesz arra, hogy elszigetelje a felkelõket. Éppen ezért nem távozott az országból, mint Ben Ali vagy Mubarak, vagy késõbb Száleh.
- Sokkal nagyobb az Aszad rendszer nemzetközi hátországa, mint bármelyik másik arab diktatúráé volt. Így lehetett abban bízni, hogy nem érkezik külföldi segítség a felkelõknek.
Álljon meg a menet, még mielõtt a nemzetközi hátországról beszélünk, Szíriában nem arabok laknak?
Az arab világban a mi etnikai megosztottságunknak a vallási identitások felelnek meg. E tekintetben Szíria az egyik legszínesebb ország az arab világban. A többség ugyan szunnita, de alig több, mint fele a lakosságnak. Rajtuk kívül élnek keresztények, alaviták (a síiták egyik ága), drúzok is, akik mind arab anyanyelvûek. Ezen kívül élnek még Szíriában nem arab anyanyelvû - de többségben szunnita - kurdok, és nem arab anyanyelvû, keresztény örmények.
Térkép Szíria etnikai-vallási megoszlásáról. A narancssárga a szunnitákat, a sötétebb piros-barna a sítiákat és alavitákat, a citromsárga a keresztényeket jelöli.
Az Aszad család alavita, és (ennek megfelelõen) az alavita kisebbséghez tartozók erõsen felülreprezentáltak az ország vezetésében. A többségi szunniták közül sokan érezték úgy, hogy egy kisebbség uralkodik rajtuk.
Akkor ez most egy vallásháború?
Kétségtelenül ez az egyik olvasata a dolgoknak. A polgárháborúról nagyjából három narratíva van forgalomban:
1. A felkelõ nép küzd a demokráciáért a diktatúra ellen.
Hivatalosan a Nyugat még mindig ezt a narratívát követi, holott ez nagyjából az elsõ hónapokban lehetett csak igaz. Csak nehéz belõle visszatáncolni, miután elismerték az ellenzéket Szíria törvényes képviselõjének. Ugyanakkor már a külföldi sajtó egy része is arról ír, hogy az iszlám szélsõségesek "ellopták" a forradalmat.
2. A szunnita többség harcol a síita kisebbség és annak szövetségesei ellen.
Az arab média gyakorlatilag egyöntetûen így látja a dolgot. Kétségtelen, akik az arab világban Aszad szövetségesei, néhány ortodox nasszerista csoporton kívül, mind síiták. A muszlim világon belül is csak az egyetlen síita hatalom, Irán áll ki mellettük. Az országon belül azonban a többi vallási kisebbség - keresztények, drúzok, sõt a kevéssé vallásos világiak is inkább Aszadhoz húznak mostanság.
3. A cionisták által mozgatott Amerika, és szövetségese az Al-Kaida próbálja felmorzsolni a független, világi Szíriát.
1000090_558882864149979_866188593_n.jpg
A cionista kígyó, amint fel akarja falni Szíriát. - Szír karikatúra.
Ezt a képet az Aszad kormányzat igyekszik mutatni. Rajtuk kívül vevõ erre Oroszország, különösen a Russia Today tévécsatorna, és a magyar szélsõjobb (Európa más országaiban a szélsõjobb Izrael-barát és egyáltalán nem foglalkozik Szíriával, ott ez a szélsõbalos szervezetek ügye. Érdemes megnézni, viszont a magyar szélsõjobbos honlapokon rajonganak Aszadért, annyira, hogy ez már Aszad magyarországi híveinek is kínos.) A dologban viszont, ha nem is ennyire sarkítottan, de van igazság - a sors véletlenszerûsége, és a hatalmi játszmák tényleg egy oldalra sodorták az al-Kaidát és az Egyesült Államokat, Izraelt, és a kimondottan Izrael-ellenes török miniszterelnököt.(Amúgy pedig nehezen magyarázható történet, hogy a "sokszínû világi államot" a Hezbollah és az iráni iszlám gárda védi.)
5841_255538207918842_911082618_n.jpg
A propaganda-hadviselésben a Hezbollah is igyekszik a szebbik arcát mutatni - néha szó szerint.
1256_586333224722885_1929947302_n.jpg
A másik oldalról viszont a csúnyábbat igyekeznek a figyelmünkbe ajánlani.
Jó, látjuk, hogy ki mit, mond, de mit mondsz te, mi az igazság?
Az igazság mindenki számára az, amiben hisz. De ha megtisztítjuk a propagandától és az összeesküvés-elméletektõl, akkor nagyjából ezt látjuk: Szíria most az arab tavasz után szabad prédának tûnt, és a térség három középhatalma, Irán, Törökország és Szaúd-Arábia megpróbálja a saját embereit ott hatalmon tartani, illetve hatalomba helyezni. Ehhez pedig felhasználnak mindent, amijük van, pénzt, fegyvert, nagyhatalmi támogatást, kiképzett terroristákat. Mivel pedig egyik sem sokkal erõsebb a másiknál, és a szíreknek közben van némi saját akaratuk is, ez nem megy egykönnyen.
Na de a zsidók? Biztos, hogy nem õk állnak mind e mögött?
Elég valószínûtlen. Vagy, ha mégis, akkor a zsidó világösszeesküvés teljesen skizofrén, és önmaga ellen fordul. Nézzük mit mondtak az utóbbi hetekben:
- Erdogan török miniszterelnök szerint a zsidók szervezték az ellene indult tüntetéssorozatot (Damaszkuszban lelkesedtek értük), és az egyiptomi katonai hatalomátvételt.
578033_522247654484757_1752998911_n.jpg8692_581755705202092_1916269611_n.jpg
542842_367724120001265_859345015_n.jpg
Erdogan, aki egyszerre náci, zsidóbérenc, és egyszerû tolvaj. - Szír karikatúrák.
- Az Aszad-féle sajtó szerint a cionisták mozgatják a felkelõket, és õk állnak Erdogan mögött is.
- A felkelõk vezetõi szerint Izrael az Aszad-kormányt támogatja azzal, hogy nem mér rájuk csapást, pedig megtehetné.
Izrael hibáztatása bármiért, amit nem szeretnek (kopt rendezõ Mohamed filmje, dán karikatúrák, szárazság) egy bevett rituálé a Közel-Keleten. A térségen kívül ez a fajta összeesküvés-elmélet már senkit nem izgat fel, csak a magyar szélsõjobbot.
A szír kormánynak azért vannak másutt is szövetségesei?
Ez kétségtelen. Vannak bonyolult ábrák, amik szövetségi rendszereket, gyûlölködéseket és barátságokat mutatnak.
sziria_1.jpgAz al-Jazeera szintén bonyolult ábrája megtekinthetõ itt.
Egyszerûsítsük ezt le, hiszen azért egy háborúban szükségszerûen két oldal van. (Plusz azok, akik ki akarnak maradni.) Osszuk õket, mint az ovisokat, három csoportra, és nézzük meg, mit is akarnak tulajdonképpen.
Süni csoport - a felkelõk barátai
Szírián belül
- Azon régiók lakossága, ahol az egész elkezdõdött. (pl Deraa) Õk kapták az elsõ komoly megtorló csapásokat, és azóta kitartanak, vallástól etnikumtól függetlenül.
- A Muszlim Testvériség és más mérsékelt szunnita iszlamista szervezetek támogatói.
- A világi, városi, liberális értelmiség - fiatalok egy része. (Akik a forradalom elején csatlakoztak.)
- A kurdok többsége. (Na jó, õk inkább a saját szakállukra dolgoznak.)
Szírián kívül
- Törökország: Fel akarja éleszteni az oszmán-idõk szellemét, saját befolyási övezetébe vonni Szíriát. Világi szunnita kormányzatot akar. A mérsékeltebb felkelõket támogatja.
- Szaúd-Arábia: Gyengíteni akarja legfõbb térségi riválisát, Iránt. Bármi áron. Minél konzervatívabb, vallásosabb szunnita kormányt akar Szíriában, az se zavarja, ha szélsõségesek vannak benne.
- Öböl-monarchiák: Félnek Irántól, mert túl közel van, és van jelentõs síita kisebbségük. Ami Iránnak rossz, az nekik jó.
- "Al-Kaida" és társai, a dzsihádista különítmények: Szívesen harcolnak mindenki ellen, aki nem szélsõségesen vallásos szunnita. Pénzért, és meggyõzõdésbõl is bárhova mennek harcolni, ahol lehetséges egy "iszlám emirátus" megalapítása. Angliától Csecsenföldig mindenhonnan jönnek Szíriába.
- USA, EU: Az "arab tavasz" kezdetén némi hezitálás után letették a voksukat a forradalmi mozgalmak mellett. Akkor ez jó döntésnek tûnt. Azóta az "arab tavasszal" kapcsolatos illúziók szétfoszlottak, de ebbõl arcvesztés nélkül kihátrálni már nem lehet. A remény még él bennük, hogy, ha kormányváltás lesz, akkor az új szír vezetés kevésbé fogja utálni õket, mint Aszad, vagy legalább kevésbé fogja szeretni Iránt. (Az utóbbi szinte biztos, az elõbbi elég reménytelennek tûnik. Ahhoz az elején, erõteljesen kellett volna segíteni a felkelõket.)
Maci csoport - Aszad barátai
-Szírián belül
- Síiták és alaviták. (Értelemszerûen, ha Aszad bukik keményen rájuk jár majd a rúd, ezt elõre jelzi néhány, a felkelõk által lefejezett síita imám.)
- A keresztények (és más kisebbségek) többsége - õk is komolyan félnek a felkelõk között erõsödõ dzsihádistáktól. (Bár a felkelõk mérsékelt vezetõi közt is vannak prominens keresztény figurák.)
- Mindenki, aki kapcsolatban volt, van az állammal, erõszakszervezetekkel stb. (és ez nem kevés.)
- A városi világi középosztály jó része. (Nekik sem tetszik a felkelõk erõs vallásos vonulata, Aszad alatt pedig alapvetõen nem volt rossz, annak, aki nem politizált aktívan.)
- Szírián kívül
- Irán: Szíria az utolsó igazi szövetségese az arab világban. Mindent megtesz azért, hogy megmaradjon, mert különben riválisai - Szaúd-Arábai, Törökország - nyernek.
- Irak (síita kormánya): Iszonyatosan félnek attól, hogy a saját belsõ szunnita terroristáik erõs hátországot kapnak Szíriában, úgy érzik az õket létükben fenyegetné.
- Oroszország: Tartúsz orosz haditengerészeti bázis. Ha nincs Aszad, valószínûleg bázis sincs, az pedig az egyetlen esély az orosz flottának, hogy kijusson a meleg tengerekre. Semmi áron nem adnák fel.
- Kína: Most kell bebizonyítaniuk, hogy egyenrangúak Amerikával. Ez csak úgy megy, ha mást mondanak. Ennyi.
- A Hezbollah: Az életükért harcolnak. Ha Aszad bukik, nekik sem sok jó terem. Szaúd-Arábiából már megüzenték, hogy az Izrael-ellenes harcuk is hiteltelen. Lefegyverzik õket, és maradhatnak a libanoni belpolitika posványában.
Nyuszi csoport - akik szeretnének kimaradni
- Egyiptom (új kormánya): Murszi a felkelõk legnagyobb támogatója volt. A katonák nyilván inkább Aszadhoz húznának - egy akolból valóak õk. De az egyiptomi lakosság sokkal inkább a felkelõkkel szimpatizál, és Egyiptom szövetségesei is mind mellettük vannak. Félszívvel támogatják a beavatkozást, de elég gondjuk van otthon: inkább szeretnének kimaradni.
- A palesztinok: Pocsék helyzetben vannak. A két legfõbb barátjuk Aszad és a Muszlim Testvériség harcol egymással. Akármelyik mellett is döntenének, az csak rossz lenne nekik. (Már így is minkét részrõl érzõdik a bizalmatlanság: Iránból kevesebb pénz jön, az Öbölben pedig zaklatják a "szírbarát" palesztinokat. (Innen látszik egyébként, hogy a magyar szélsõjobbot nem a palesztin ügy, hanem a nettó zsidózás érdekli. Ha a palesztinokkal szolidarizálnának, most szépen kussolnának, és nem vernék a mellüket Aszad mellett.)
- Izrael: Pont az ellenkezõje - mindkét oldalon az ellenségeik vannak. Aszadtól sem remélhetnek túl sok jót - bár megbízható régi ellenség, akit jól ismernek, de sok pénzzel, fegyverrel támogatta az Izrael ellen harcoló palesztin és libanoni szervezeteket. Aszad után viszont elég kérdéses, hogy ki jönne, de egy biztos, hogy nem lenne barátibb Izraellel. (Amúgy meg bármi történik, õket a környéken alapból nem szeretik, tehát tökmindegy.) Ennek ellenére bizonnyal a Süni csoportba kerül - ha konfliktus lesz, Izraelt bizonnyal támadás éri, és jelenleg valószínûbb, hogy az Aszad-kormány erõi részérõl. Nyilván, hiszen Izrael alapvetõen nem ellenzi a beavatkozást.
Szóval a külsõ hatalmak közül senki sem a szír nép érdekeit nézi?
Miér, mit hittél? Ez a világpolitika, nem a Kalkuttai Teréz Anya jótékonysági egylet.
Igaz, hogy a felkelõk közt mindenféle országból érkezett dzsihádista harcosok vannak, hogy a többségük már nem is szír?
Igen, biztosan sok a külföldi. Pontos adatok pedig egyhamar nem is lesznek. Amúgy a kormányhadsereg oldalán is sok libanoni Hezbollah harcos, iraki síita önkéntes, iráni gárdista harcol. Ez van, ha egy háború nemzetközi dimenziót kap.
Ok, de akkor is, ki a jó és ki a rossz, kinek kell drukkolni?
Bocs. Egy konfliktusban ÁLTALÁBAN nincs jó és rossz oldal. Mint minden háborúban, itt is vannak mindkét oldalon eszement szadista gyilkológépek, lelkes hazafiak, akik õszintén hisznek abban, amiért harcolnak, és szerencsétlen családapák, akik csak úgy oda sodródtak, aztán teszik, amit kell és lehet. Ha minden áron drukkolni akarsz, drukkolj annak, hogy minél elõbb legyen béke. Akármelyik oldal is gyõz, véres leszámolások, és iszonyatos zûrzavar vár az országra.
Akkor most Aszad nem is diktátor?
De az. Szíriában - egészen eddig - egy világi nacionalista, enyhén balos diktatúra volt. Örökös és örökletes elnöki rendszerrel, egypártrendszerrel, korlátozott sajtószabadsággal, sok politikai fogollyal. De 1., ez a rendszer az arab világban gyakorlatilag általános volt, nem sokban különbözött Mubarak Egyiptomjától vagy Ben Ali Tunéziájától, 2., különösen az arab világban az, hogy valaki diktátor, nem jelenti azt, hogy ne lehetne népszerû.
931163_260912034048126_1529215163_n.jpg
Basar Al-Aszad, a keresztények gyámolítója.
De csak van valami különbség Mubarak, Ben Ali és Aszad közt, értük senki nem tüntetett, most pedig a világban mindenütt Aszad-párti tüntetések vannak?
Hogyne. A különbség annyi, hogy Aszad Amerika ellensége, Amerikát pedig sokan nem szeretik. Mert nagyhatalom, és a nagyhatalmakat sokan nem szeretik. Nem szimpatikus, ha egy nagyhatalom csak úgy megbombáz egy kisebb országot. Ráadásul elég nehezen magyarázható, hogy miért pont most, és miért pont így avatkoznak be. Akik Sidneyben, vagy Budapesten kimennek Aszadért tüntetni, fogalmuk sincs arról, hogy miben különbözött Aszad belpolitikája Mubarakétól. Csak az Amerika-ellenesség köti õket össze. Bárkiért tüntetnek, aki nem szereti Amerikát.
1186327_285833431555986_561288846_n.jpg
Aszad-párti tüntetés Londonban.
De tényleg nem szép dolog csak úgy megbombázni valakit. Meg biztos ellenkezik a nemzetközi joggal is.
A nemzetközi jog az erõsebb kutya közösül elve alapján mûködik. Lehet nem szeretni, de így van. Az országok azóta nem egyenlõek, amióta világ a világ. Amúgy meg az ellentáborban a jogállamiság olyan bajnokai vannak, mint Vlagyimir Putyin. Szóval, ne viccelõdjünk.
Tényleg, miért avatkoznak be?
Mert Obama egyszer azt mondta, hogy a vegyi fegyverek használata a "red line". És ha erre sor kerül, akkor közbelép. Most használtak vegyi fegyvert, és egy amerikai elnök nem teheti meg, hogy nem lép közbe. Súlyos hitelvesztéssel járna neki belföldön és külföldön is.
Ha már itt tartunk: ki használta azt a harci gázt, Aszad, vagy a felkelõk?
Ezt csak azt tudja, aki használta. Az meg nem fogja elmondani. De nagyjából mindegy is. Akárki, akármilyen bizonyítékot mutat, bármelyik oldal bûnösségére, az illetõ oldalon úgyse fogják elhinni, (a barátaik és szövetségeseik se), mert tudnak bizonyítékot hozni arra, hogy a másik bizonyítéka hamisítvány és így tovább. Nagyobb összegbe mernék fogadni, hogy ez ügyben még évtizedek múlva is leleplezések és ellen-leleplezések fogják bejárni a bulvársajtót, nem is szólva legvadabb összeesküvés-elméletekrõl. (A CIA és a Moszad biztos benne lesz a buliban.)
Akkor már biztos lesz háború, csak az a kérdés, mikor? Olyan lesz, mint az iraki, vagy az afganisztáni?
64148_540998912589650_1650834446_n.jpg
1236901_163236323881378_1263431537_n.jpg
Mindenki izmozik.
Nem. Ennek több oka is van:
- Sokba kerülne, és sem Európának, sem Amerikának nincs éppen erre pénze.
- Sem az amerikai, sem az európai közvélemény nem támogatná.
- Nyílt konfliktust jelentene Oroszországgal. Azt pedig Európa nem szeretné.
- Elszalasztották a pillanatot. 2011-ben az "arab tavasz" idején még lett volna némi belsõ támogatása a beavatkozásnak, és az illúziók is éltek az arab demokráciával kapcsolatban. Akkor nem akarták vállalni a kockázatot. Most már késõ.
Miért késõ?
Mert a felkelõk, akik 2011 nyarán még a gyors nyugati beavatkozást várták (joggal, Líbiába megérkezett), azóta máshonnan szerezték be a fegyver, és harcos utánpótlásukat. A nemzetközi iszlám szélsõséges szervezetek önkéntesei, zsoldosai, és az Öböl-monarchiák fegyverszállítmányai ugyan nem érnek annyit, mint egy NATO no fly zone, jöttek kéretlenül is. Az pedig mindként oldalnak (Amerika - Al-Kaida) óriási blamázs lenne, ha konkrétan egy parancsnokság alatt harcolnának.
Akkor mi fog történni?
Bombáznak egy kicsit, meggyengítik a Szíriai Arab hadsereget, aztán hazamennek. Szíriában pedig folyik tovább a polgárháború. Egyesek abban reménykednek, hogy a légicsapások nyomán majd tárgyalóasztalhoz kényszerülnek a felek, mint 1995-ben Boszniában, vagy 1999-ben Szerbiában.
Úgy tûnik, te nem reménykedsz benne?
Nem. Ez a Közel-Kelet. Itt nincs meg a tárgyalás, a kompromisszum-kötés kultúrája. Itt aki kompromisszumot köt, azt a sajátjai gyengének vagy árulónak tartják. Csak akkor van esély ilyenre, ha nagyon erõs a külsõ nyomás, de a nép - a két oldal - akkor is árulónak tartja majd a vezetõit, ha bármit aláírnak.
Külsõ nyomás meg nincs. Az alapfeltétele ugyanis bármely tárgyalásnak nyilván az lenne, hogy Aszad mondjon le, vonuljon el (a pártja valószínûleg maradhatna), de ezt nyilván sem az oroszok,sem az irániak, sem Aszad nem fogadja el. Egy egységkormány, akármilyen is lenne, biztos szunnita többségû lenne, így az iráni kapcsolatnak, és az orosz tengerészeti bázisnak is búcsút inthetnének.
Akkor örökké fognak háborúzni?
Nagyjából igen. Illetve, míg végleg ki nem fullad a két fél. Ebbe nagyon sok ember bele fog halni, és teljes lesz a bizonytalanság az egész térségben. Szerintem - ismétlem ez már magánvélemény, és nem vagyok jós - nagyjából az várható, mint Libanonban. Ott jó 15 év kellett ahhoz, hogy mindenki teljesen belefáradjon a háborúzásba.
SNAP-map.jpg
A frontvonalak most. Ezek merevedhetnek meg évekre.
Kinek lesz ez jó?
A térségben senkinek. A környezõ arab országok folyamatosan retteghetnek a Szíriából kiinduló terrorista-akcióktól, a beszivárgó al-Kaidásoktól, kezelhetik az évekre elnyúló menekült-problémát. Izraelnek szembe kell néznie azzal, hogy közvetlenül a határainál már nem egy szervezett ismert ellenség áll, akivel akár tárgyalni is lehet,és reguláris hadserege van, amelyik jól látható, hanem egy szétesett zûrzavaros állam, ahonnan bármikor, bármilyen támadás érheti. Irán új vezetése, amelyik elvben sokkal békülékenyebb lenne a Nyugattal, most belekényszerül a háborús retorikába. A leginkább még a nagyhatalmak diplomatái járnak jól vele, mert folyamatosan lehet majd konferenciázni, meg bizottságokat alakítani, és különmegbízottként béketerveket gyártani sok pénzért, amik aztán nem valósulnak meg.
Elég borús kilátások.
Igen. Bár ne lenne igazam.
http://fotelkalan...egkerdezni
2013.09.02. 11:38
A magyar média az utóbbi napokban, hogy most már úgy néz ki, tényleg háború lesz, felkapta Szíriát. De ki emlékszik már arra, hogy miért is van mindez? Meg kik is ezek tulajdonképpen?
Kezdjük az elején: Miért ölik ezek egymást?
2011-ben, a tunéziai és egyiptomi forradalom gyõzelme után gyakorlatilag minden arab országban rendszerellenes tüntetések kezdõdtek. A kormány a hadsereget vetette be a tüntetõk ellen. Azok ellenálltak. Ez szélesedett két év alatt polgárháborúvá.
Ha már itt tartunk: Kik álltak a tüntetések mögött? A jobbos sajtó szerint CIA meg Izrael?
Teljesen valószínûtlen. 1. Jól követhetõ az események dinamikája. Az egész a nyilvánosság elõtt zajlott, leginkább nyilvános eszközökkel, konkrétan a facebookon, az arab hírcsatornákon stb. 2. Emlékezzünk vissza: sem az Egyesült Államok, sem Európa, sem Izrael nem volt felkészülve az arab tavaszra. Kapkodtak, bizonytalankodtak, késõn és rosszul reagáltak. 3. Egészen addig, amíg Szíriába nem ért a folyamat, Irán lelkesen üdvözölte a változásokat, sõt az iráni sajtó szerint "megismétlõdött az 1979-es iszlám forradalom".
De miért pont Szíriában lett ebbõl polgárháború?
Nem csak Szíriában lett polgárháború. Líbiában és Jemenben is fegyveres konfliktusba torkolltak a tüntetések. De mindkét helyen volt akkora külsõ nyomás, hogy véget vessenek a háborúnak. Líbiában a nyugati hatalmak szétbombázták Kaddafit, Jemenben az Öböl-országok politikai nyomással kényszerítették visszavonulásra Száleh elnököt. Bahreinben, szintén az Öböl-országok fegyverrel verték le a forradalmat. Szíriában azért tart ilyen sokáig a polgárháború, mert az erõviszonyok kiegyenlítettek, és senki sem akar vagy tud kívülrõl komolyan beavatkozni.
Ok, nem csak Szíriában, de Szíriában miért?
Utólag persze könnyû okosnak lenni, de legalább három oka van ennek:
- Tunéziával, Egyiptommal, Líbiával szemben Szíria etnikailag, vallásilag nem egységes. Az ilyen törésvonalak mindig jó alapot adnak a polgárháborúkhoz. (Lásd Irak.)
- Basar al-Aszad bízhatott a katonai megoldás sikerében. Apja Háfez al-Aszad 1982-ben már sikerrel vert le katonai túlerõvel egy felkelést, abban sok tízezren haltak meg, de utána még két évtizedig uralkodott rendezett körülmények között.
- Éppen a társadalmi (etnikai, vallási) megosztottság, és a diktatúra által biztosított vallási béke miatt, különösen a kisebbségek körében az Aszad kormányzatnak jelentõs belsõ támogatottsága volt. Bízott abban, hogy ez elég lesz arra, hogy elszigetelje a felkelõket. Éppen ezért nem távozott az országból, mint Ben Ali vagy Mubarak, vagy késõbb Száleh.
- Sokkal nagyobb az Aszad rendszer nemzetközi hátországa, mint bármelyik másik arab diktatúráé volt. Így lehetett abban bízni, hogy nem érkezik külföldi segítség a felkelõknek.
Álljon meg a menet, még mielõtt a nemzetközi hátországról beszélünk, Szíriában nem arabok laknak?
Az arab világban a mi etnikai megosztottságunknak a vallási identitások felelnek meg. E tekintetben Szíria az egyik legszínesebb ország az arab világban. A többség ugyan szunnita, de alig több, mint fele a lakosságnak. Rajtuk kívül élnek keresztények, alaviták (a síiták egyik ága), drúzok is, akik mind arab anyanyelvûek. Ezen kívül élnek még Szíriában nem arab anyanyelvû - de többségben szunnita - kurdok, és nem arab anyanyelvû, keresztény örmények.
Térkép Szíria etnikai-vallási megoszlásáról. A narancssárga a szunnitákat, a sötétebb piros-barna a sítiákat és alavitákat, a citromsárga a keresztényeket jelöli.
Az Aszad család alavita, és (ennek megfelelõen) az alavita kisebbséghez tartozók erõsen felülreprezentáltak az ország vezetésében. A többségi szunniták közül sokan érezték úgy, hogy egy kisebbség uralkodik rajtuk.
Akkor ez most egy vallásháború?
Kétségtelenül ez az egyik olvasata a dolgoknak. A polgárháborúról nagyjából három narratíva van forgalomban:
1. A felkelõ nép küzd a demokráciáért a diktatúra ellen.
Hivatalosan a Nyugat még mindig ezt a narratívát követi, holott ez nagyjából az elsõ hónapokban lehetett csak igaz. Csak nehéz belõle visszatáncolni, miután elismerték az ellenzéket Szíria törvényes képviselõjének. Ugyanakkor már a külföldi sajtó egy része is arról ír, hogy az iszlám szélsõségesek "ellopták" a forradalmat.
2. A szunnita többség harcol a síita kisebbség és annak szövetségesei ellen.
Az arab média gyakorlatilag egyöntetûen így látja a dolgot. Kétségtelen, akik az arab világban Aszad szövetségesei, néhány ortodox nasszerista csoporton kívül, mind síiták. A muszlim világon belül is csak az egyetlen síita hatalom, Irán áll ki mellettük. Az országon belül azonban a többi vallási kisebbség - keresztények, drúzok, sõt a kevéssé vallásos világiak is inkább Aszadhoz húznak mostanság.
3. A cionisták által mozgatott Amerika, és szövetségese az Al-Kaida próbálja felmorzsolni a független, világi Szíriát.
1000090_558882864149979_866188593_n.jpg
A cionista kígyó, amint fel akarja falni Szíriát. - Szír karikatúra.
Ezt a képet az Aszad kormányzat igyekszik mutatni. Rajtuk kívül vevõ erre Oroszország, különösen a Russia Today tévécsatorna, és a magyar szélsõjobb (Európa más országaiban a szélsõjobb Izrael-barát és egyáltalán nem foglalkozik Szíriával, ott ez a szélsõbalos szervezetek ügye. Érdemes megnézni, viszont a magyar szélsõjobbos honlapokon rajonganak Aszadért, annyira, hogy ez már Aszad magyarországi híveinek is kínos.) A dologban viszont, ha nem is ennyire sarkítottan, de van igazság - a sors véletlenszerûsége, és a hatalmi játszmák tényleg egy oldalra sodorták az al-Kaidát és az Egyesült Államokat, Izraelt, és a kimondottan Izrael-ellenes török miniszterelnököt.(Amúgy pedig nehezen magyarázható történet, hogy a "sokszínû világi államot" a Hezbollah és az iráni iszlám gárda védi.)
5841_255538207918842_911082618_n.jpg
A propaganda-hadviselésben a Hezbollah is igyekszik a szebbik arcát mutatni - néha szó szerint.
1256_586333224722885_1929947302_n.jpg
A másik oldalról viszont a csúnyábbat igyekeznek a figyelmünkbe ajánlani.
Jó, látjuk, hogy ki mit, mond, de mit mondsz te, mi az igazság?
Az igazság mindenki számára az, amiben hisz. De ha megtisztítjuk a propagandától és az összeesküvés-elméletektõl, akkor nagyjából ezt látjuk: Szíria most az arab tavasz után szabad prédának tûnt, és a térség három középhatalma, Irán, Törökország és Szaúd-Arábia megpróbálja a saját embereit ott hatalmon tartani, illetve hatalomba helyezni. Ehhez pedig felhasználnak mindent, amijük van, pénzt, fegyvert, nagyhatalmi támogatást, kiképzett terroristákat. Mivel pedig egyik sem sokkal erõsebb a másiknál, és a szíreknek közben van némi saját akaratuk is, ez nem megy egykönnyen.
Na de a zsidók? Biztos, hogy nem õk állnak mind e mögött?
Elég valószínûtlen. Vagy, ha mégis, akkor a zsidó világösszeesküvés teljesen skizofrén, és önmaga ellen fordul. Nézzük mit mondtak az utóbbi hetekben:
- Erdogan török miniszterelnök szerint a zsidók szervezték az ellene indult tüntetéssorozatot (Damaszkuszban lelkesedtek értük), és az egyiptomi katonai hatalomátvételt.
578033_522247654484757_1752998911_n.jpg8692_581755705202092_1916269611_n.jpg
542842_367724120001265_859345015_n.jpg
Erdogan, aki egyszerre náci, zsidóbérenc, és egyszerû tolvaj. - Szír karikatúrák.
- Az Aszad-féle sajtó szerint a cionisták mozgatják a felkelõket, és õk állnak Erdogan mögött is.
- A felkelõk vezetõi szerint Izrael az Aszad-kormányt támogatja azzal, hogy nem mér rájuk csapást, pedig megtehetné.
Izrael hibáztatása bármiért, amit nem szeretnek (kopt rendezõ Mohamed filmje, dán karikatúrák, szárazság) egy bevett rituálé a Közel-Keleten. A térségen kívül ez a fajta összeesküvés-elmélet már senkit nem izgat fel, csak a magyar szélsõjobbot.
A szír kormánynak azért vannak másutt is szövetségesei?
Ez kétségtelen. Vannak bonyolult ábrák, amik szövetségi rendszereket, gyûlölködéseket és barátságokat mutatnak.
sziria_1.jpgAz al-Jazeera szintén bonyolult ábrája megtekinthetõ itt.
Egyszerûsítsük ezt le, hiszen azért egy háborúban szükségszerûen két oldal van. (Plusz azok, akik ki akarnak maradni.) Osszuk õket, mint az ovisokat, három csoportra, és nézzük meg, mit is akarnak tulajdonképpen.
Süni csoport - a felkelõk barátai
Szírián belül
- Azon régiók lakossága, ahol az egész elkezdõdött. (pl Deraa) Õk kapták az elsõ komoly megtorló csapásokat, és azóta kitartanak, vallástól etnikumtól függetlenül.
- A Muszlim Testvériség és más mérsékelt szunnita iszlamista szervezetek támogatói.
- A világi, városi, liberális értelmiség - fiatalok egy része. (Akik a forradalom elején csatlakoztak.)
- A kurdok többsége. (Na jó, õk inkább a saját szakállukra dolgoznak.)
Szírián kívül
- Törökország: Fel akarja éleszteni az oszmán-idõk szellemét, saját befolyási övezetébe vonni Szíriát. Világi szunnita kormányzatot akar. A mérsékeltebb felkelõket támogatja.
- Szaúd-Arábia: Gyengíteni akarja legfõbb térségi riválisát, Iránt. Bármi áron. Minél konzervatívabb, vallásosabb szunnita kormányt akar Szíriában, az se zavarja, ha szélsõségesek vannak benne.
- Öböl-monarchiák: Félnek Irántól, mert túl közel van, és van jelentõs síita kisebbségük. Ami Iránnak rossz, az nekik jó.
- "Al-Kaida" és társai, a dzsihádista különítmények: Szívesen harcolnak mindenki ellen, aki nem szélsõségesen vallásos szunnita. Pénzért, és meggyõzõdésbõl is bárhova mennek harcolni, ahol lehetséges egy "iszlám emirátus" megalapítása. Angliától Csecsenföldig mindenhonnan jönnek Szíriába.
- USA, EU: Az "arab tavasz" kezdetén némi hezitálás után letették a voksukat a forradalmi mozgalmak mellett. Akkor ez jó döntésnek tûnt. Azóta az "arab tavasszal" kapcsolatos illúziók szétfoszlottak, de ebbõl arcvesztés nélkül kihátrálni már nem lehet. A remény még él bennük, hogy, ha kormányváltás lesz, akkor az új szír vezetés kevésbé fogja utálni õket, mint Aszad, vagy legalább kevésbé fogja szeretni Iránt. (Az utóbbi szinte biztos, az elõbbi elég reménytelennek tûnik. Ahhoz az elején, erõteljesen kellett volna segíteni a felkelõket.)
Maci csoport - Aszad barátai
-Szírián belül
- Síiták és alaviták. (Értelemszerûen, ha Aszad bukik keményen rájuk jár majd a rúd, ezt elõre jelzi néhány, a felkelõk által lefejezett síita imám.)
- A keresztények (és más kisebbségek) többsége - õk is komolyan félnek a felkelõk között erõsödõ dzsihádistáktól. (Bár a felkelõk mérsékelt vezetõi közt is vannak prominens keresztény figurák.)
- Mindenki, aki kapcsolatban volt, van az állammal, erõszakszervezetekkel stb. (és ez nem kevés.)
- A városi világi középosztály jó része. (Nekik sem tetszik a felkelõk erõs vallásos vonulata, Aszad alatt pedig alapvetõen nem volt rossz, annak, aki nem politizált aktívan.)
- Szírián kívül
- Irán: Szíria az utolsó igazi szövetségese az arab világban. Mindent megtesz azért, hogy megmaradjon, mert különben riválisai - Szaúd-Arábai, Törökország - nyernek.
- Irak (síita kormánya): Iszonyatosan félnek attól, hogy a saját belsõ szunnita terroristáik erõs hátországot kapnak Szíriában, úgy érzik az õket létükben fenyegetné.
- Oroszország: Tartúsz orosz haditengerészeti bázis. Ha nincs Aszad, valószínûleg bázis sincs, az pedig az egyetlen esély az orosz flottának, hogy kijusson a meleg tengerekre. Semmi áron nem adnák fel.
- Kína: Most kell bebizonyítaniuk, hogy egyenrangúak Amerikával. Ez csak úgy megy, ha mást mondanak. Ennyi.
- A Hezbollah: Az életükért harcolnak. Ha Aszad bukik, nekik sem sok jó terem. Szaúd-Arábiából már megüzenték, hogy az Izrael-ellenes harcuk is hiteltelen. Lefegyverzik õket, és maradhatnak a libanoni belpolitika posványában.
Nyuszi csoport - akik szeretnének kimaradni
- Egyiptom (új kormánya): Murszi a felkelõk legnagyobb támogatója volt. A katonák nyilván inkább Aszadhoz húznának - egy akolból valóak õk. De az egyiptomi lakosság sokkal inkább a felkelõkkel szimpatizál, és Egyiptom szövetségesei is mind mellettük vannak. Félszívvel támogatják a beavatkozást, de elég gondjuk van otthon: inkább szeretnének kimaradni.
- A palesztinok: Pocsék helyzetben vannak. A két legfõbb barátjuk Aszad és a Muszlim Testvériség harcol egymással. Akármelyik mellett is döntenének, az csak rossz lenne nekik. (Már így is minkét részrõl érzõdik a bizalmatlanság: Iránból kevesebb pénz jön, az Öbölben pedig zaklatják a "szírbarát" palesztinokat. (Innen látszik egyébként, hogy a magyar szélsõjobbot nem a palesztin ügy, hanem a nettó zsidózás érdekli. Ha a palesztinokkal szolidarizálnának, most szépen kussolnának, és nem vernék a mellüket Aszad mellett.)
- Izrael: Pont az ellenkezõje - mindkét oldalon az ellenségeik vannak. Aszadtól sem remélhetnek túl sok jót - bár megbízható régi ellenség, akit jól ismernek, de sok pénzzel, fegyverrel támogatta az Izrael ellen harcoló palesztin és libanoni szervezeteket. Aszad után viszont elég kérdéses, hogy ki jönne, de egy biztos, hogy nem lenne barátibb Izraellel. (Amúgy meg bármi történik, õket a környéken alapból nem szeretik, tehát tökmindegy.) Ennek ellenére bizonnyal a Süni csoportba kerül - ha konfliktus lesz, Izraelt bizonnyal támadás éri, és jelenleg valószínûbb, hogy az Aszad-kormány erõi részérõl. Nyilván, hiszen Izrael alapvetõen nem ellenzi a beavatkozást.
Szóval a külsõ hatalmak közül senki sem a szír nép érdekeit nézi?
Miér, mit hittél? Ez a világpolitika, nem a Kalkuttai Teréz Anya jótékonysági egylet.
Igaz, hogy a felkelõk közt mindenféle országból érkezett dzsihádista harcosok vannak, hogy a többségük már nem is szír?
Igen, biztosan sok a külföldi. Pontos adatok pedig egyhamar nem is lesznek. Amúgy a kormányhadsereg oldalán is sok libanoni Hezbollah harcos, iraki síita önkéntes, iráni gárdista harcol. Ez van, ha egy háború nemzetközi dimenziót kap.
Ok, de akkor is, ki a jó és ki a rossz, kinek kell drukkolni?
Bocs. Egy konfliktusban ÁLTALÁBAN nincs jó és rossz oldal. Mint minden háborúban, itt is vannak mindkét oldalon eszement szadista gyilkológépek, lelkes hazafiak, akik õszintén hisznek abban, amiért harcolnak, és szerencsétlen családapák, akik csak úgy oda sodródtak, aztán teszik, amit kell és lehet. Ha minden áron drukkolni akarsz, drukkolj annak, hogy minél elõbb legyen béke. Akármelyik oldal is gyõz, véres leszámolások, és iszonyatos zûrzavar vár az országra.
Akkor most Aszad nem is diktátor?
De az. Szíriában - egészen eddig - egy világi nacionalista, enyhén balos diktatúra volt. Örökös és örökletes elnöki rendszerrel, egypártrendszerrel, korlátozott sajtószabadsággal, sok politikai fogollyal. De 1., ez a rendszer az arab világban gyakorlatilag általános volt, nem sokban különbözött Mubarak Egyiptomjától vagy Ben Ali Tunéziájától, 2., különösen az arab világban az, hogy valaki diktátor, nem jelenti azt, hogy ne lehetne népszerû.
931163_260912034048126_1529215163_n.jpg
Basar Al-Aszad, a keresztények gyámolítója.
De csak van valami különbség Mubarak, Ben Ali és Aszad közt, értük senki nem tüntetett, most pedig a világban mindenütt Aszad-párti tüntetések vannak?
Hogyne. A különbség annyi, hogy Aszad Amerika ellensége, Amerikát pedig sokan nem szeretik. Mert nagyhatalom, és a nagyhatalmakat sokan nem szeretik. Nem szimpatikus, ha egy nagyhatalom csak úgy megbombáz egy kisebb országot. Ráadásul elég nehezen magyarázható, hogy miért pont most, és miért pont így avatkoznak be. Akik Sidneyben, vagy Budapesten kimennek Aszadért tüntetni, fogalmuk sincs arról, hogy miben különbözött Aszad belpolitikája Mubarakétól. Csak az Amerika-ellenesség köti õket össze. Bárkiért tüntetnek, aki nem szereti Amerikát.
1186327_285833431555986_561288846_n.jpg
Aszad-párti tüntetés Londonban.
De tényleg nem szép dolog csak úgy megbombázni valakit. Meg biztos ellenkezik a nemzetközi joggal is.
A nemzetközi jog az erõsebb kutya közösül elve alapján mûködik. Lehet nem szeretni, de így van. Az országok azóta nem egyenlõek, amióta világ a világ. Amúgy meg az ellentáborban a jogállamiság olyan bajnokai vannak, mint Vlagyimir Putyin. Szóval, ne viccelõdjünk.
Tényleg, miért avatkoznak be?
Mert Obama egyszer azt mondta, hogy a vegyi fegyverek használata a "red line". És ha erre sor kerül, akkor közbelép. Most használtak vegyi fegyvert, és egy amerikai elnök nem teheti meg, hogy nem lép közbe. Súlyos hitelvesztéssel járna neki belföldön és külföldön is.
Ha már itt tartunk: ki használta azt a harci gázt, Aszad, vagy a felkelõk?
Ezt csak azt tudja, aki használta. Az meg nem fogja elmondani. De nagyjából mindegy is. Akárki, akármilyen bizonyítékot mutat, bármelyik oldal bûnösségére, az illetõ oldalon úgyse fogják elhinni, (a barátaik és szövetségeseik se), mert tudnak bizonyítékot hozni arra, hogy a másik bizonyítéka hamisítvány és így tovább. Nagyobb összegbe mernék fogadni, hogy ez ügyben még évtizedek múlva is leleplezések és ellen-leleplezések fogják bejárni a bulvársajtót, nem is szólva legvadabb összeesküvés-elméletekrõl. (A CIA és a Moszad biztos benne lesz a buliban.)
Akkor már biztos lesz háború, csak az a kérdés, mikor? Olyan lesz, mint az iraki, vagy az afganisztáni?
64148_540998912589650_1650834446_n.jpg
1236901_163236323881378_1263431537_n.jpg
Mindenki izmozik.
Nem. Ennek több oka is van:
- Sokba kerülne, és sem Európának, sem Amerikának nincs éppen erre pénze.
- Sem az amerikai, sem az európai közvélemény nem támogatná.
- Nyílt konfliktust jelentene Oroszországgal. Azt pedig Európa nem szeretné.
- Elszalasztották a pillanatot. 2011-ben az "arab tavasz" idején még lett volna némi belsõ támogatása a beavatkozásnak, és az illúziók is éltek az arab demokráciával kapcsolatban. Akkor nem akarták vállalni a kockázatot. Most már késõ.
Miért késõ?
Mert a felkelõk, akik 2011 nyarán még a gyors nyugati beavatkozást várták (joggal, Líbiába megérkezett), azóta máshonnan szerezték be a fegyver, és harcos utánpótlásukat. A nemzetközi iszlám szélsõséges szervezetek önkéntesei, zsoldosai, és az Öböl-monarchiák fegyverszállítmányai ugyan nem érnek annyit, mint egy NATO no fly zone, jöttek kéretlenül is. Az pedig mindként oldalnak (Amerika - Al-Kaida) óriási blamázs lenne, ha konkrétan egy parancsnokság alatt harcolnának.
Akkor mi fog történni?
Bombáznak egy kicsit, meggyengítik a Szíriai Arab hadsereget, aztán hazamennek. Szíriában pedig folyik tovább a polgárháború. Egyesek abban reménykednek, hogy a légicsapások nyomán majd tárgyalóasztalhoz kényszerülnek a felek, mint 1995-ben Boszniában, vagy 1999-ben Szerbiában.
Úgy tûnik, te nem reménykedsz benne?
Nem. Ez a Közel-Kelet. Itt nincs meg a tárgyalás, a kompromisszum-kötés kultúrája. Itt aki kompromisszumot köt, azt a sajátjai gyengének vagy árulónak tartják. Csak akkor van esély ilyenre, ha nagyon erõs a külsõ nyomás, de a nép - a két oldal - akkor is árulónak tartja majd a vezetõit, ha bármit aláírnak.
Külsõ nyomás meg nincs. Az alapfeltétele ugyanis bármely tárgyalásnak nyilván az lenne, hogy Aszad mondjon le, vonuljon el (a pártja valószínûleg maradhatna), de ezt nyilván sem az oroszok,sem az irániak, sem Aszad nem fogadja el. Egy egységkormány, akármilyen is lenne, biztos szunnita többségû lenne, így az iráni kapcsolatnak, és az orosz tengerészeti bázisnak is búcsút inthetnének.
Akkor örökké fognak háborúzni?
Nagyjából igen. Illetve, míg végleg ki nem fullad a két fél. Ebbe nagyon sok ember bele fog halni, és teljes lesz a bizonytalanság az egész térségben. Szerintem - ismétlem ez már magánvélemény, és nem vagyok jós - nagyjából az várható, mint Libanonban. Ott jó 15 év kellett ahhoz, hogy mindenki teljesen belefáradjon a háborúzásba.
SNAP-map.jpg
A frontvonalak most. Ezek merevedhetnek meg évekre.
Kinek lesz ez jó?
A térségben senkinek. A környezõ arab országok folyamatosan retteghetnek a Szíriából kiinduló terrorista-akcióktól, a beszivárgó al-Kaidásoktól, kezelhetik az évekre elnyúló menekült-problémát. Izraelnek szembe kell néznie azzal, hogy közvetlenül a határainál már nem egy szervezett ismert ellenség áll, akivel akár tárgyalni is lehet,és reguláris hadserege van, amelyik jól látható, hanem egy szétesett zûrzavaros állam, ahonnan bármikor, bármilyen támadás érheti. Irán új vezetése, amelyik elvben sokkal békülékenyebb lenne a Nyugattal, most belekényszerül a háborús retorikába. A leginkább még a nagyhatalmak diplomatái járnak jól vele, mert folyamatosan lehet majd konferenciázni, meg bizottságokat alakítani, és különmegbízottként béketerveket gyártani sok pénzért, amik aztán nem valósulnak meg.
Elég borús kilátások.
Igen. Bár ne lenne igazam.
http://fotelkalan...egkerdezni
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 3: 123
#11 |
kukackac
- 2013. September 05. 06:18:46
#12 |
enid
- 2013. September 05. 06:24:42
#13 |
Kedvesi
- 2013. September 05. 06:25:43
#14 |
enid
- 2013. September 05. 06:52:10
#15 |
rozsola
- 2013. September 05. 09:06:05
#16 |
Bulcsu
- 2013. September 05. 09:35:39
#17 |
kukackac
- 2013. September 05. 12:42:37
#18 |
mester
- 2013. September 05. 12:59:30
#19 |
Entheo Mitiok
- 2013. September 05. 14:12:19
#20 |
tour
- 2013. September 05. 19:20:32
Oldal: 2 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.