Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
"KELETI VESZEDELEM" Az európai magyarellenesség gyökerei
Cey-Bert Robert Gyula
"KELETI VESZEDELEM"
Az európai magyarellenesség gyökerei
- Szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése - mondta felháborodottan svájci történész ismerõsöm, akivel hajdanán együtt jártam a genfi egyetemre. - Ezer év óta a magyarság az európai keresztény mûveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú évszázadokon át Európa védõbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és mûvészeivel jelentõs szerepet játszott az európai mûveltség kimagasló eredményeiben. Már egyedül az 1956-os szabadságharc áldozatvállalásáért Európa hálás lehetne a magyaroknak, hiszen ti indítottátok el azt a folyamatot, amely végül is a Szovjetunió és az európai kommunizmus összeomlásához és Európa rabnemzeteinek a felszabadulásához vezetett. Történészként soha nem értettem meg, hogy az elsõ világháború után a gyõztes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a legjobban, akinek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Kegyetlenül feldarabolták, elvették területének legnagyobb, leggazdagabb részét és több millió magyart kényszerítettek idegen, ellenséges fennhatóság alatt élni, ahol üldözés, megalázás és léleknyomorító soviniszta törvények örökös rabszolgaságába kerültek. A magyarokat képmutató módon a kisebbségek elnyomásával vádolták meg azok a nagyhatalmak, amelyek országaikban betiltották a kisebbségek nyelvhasználatát, gyarmataikon véres kézzel kormányoztak és szörnyû népirtásokat követtek el!
- Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezetõ politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt, amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye, mégis az európai politikusok jelentõs hányada antidemokratikusnak találja, ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is törvényben tartsa a II. Világháború után megfogalmazott magyarok és németek kollektív bûnösségét kimondó, fajgyûlölõ Benes-dekrétumokat. Ez nem más, mint egy elfogadhatatlan kettõs mérce alkalmazása, amely veszélyezteti az Európát meghatározó szellemiséget és jogrendet - mondta határozottan a tényeket kiválóan ismerõ svájci történész, aki a doktorátusát az I. Világháborút lezáró békeszerzõdésekbõl írta.
- Ezt senki sem érti, kivéve a magyar balliberális ellenzék képviselõit, akik sugallói és lelkes szövetségesei a Magyarország elleni rágalmazások megfogalmazóinak.
- Hogyan létezhet egy nemzetellenes ellenzék Magyarországon? Ha ez nálunk Svájcban megtörténne, az egész ország egyöntetûen fellépne ellenük és hazaárulóknak bélyegezné õket.
- Nem ismernek se Istent, se embert, se hazát, ha pénzrõl és hatalomról van szó - válaszoltam leverten.
- A pénz és a hatalom minden politikus éltetõ kenyere, de van egy meghúzandó határ a becsület, a becstelenség, a hazaszeretet és a hazaárulás között, amelyet, ha a politikus átlép, nemzetének érdekeit jövõbeli boldogulását veszélyezteti. A magyarokkal szembeni ellenséges európai magatartásnak azonban egy mélyebb, rasszista oka is van.
- Mélyebb, rasszista oka? Mit jelentsen ez? - néztem megdöbbenten a történészre.
- Keleti nép vagytok. Az európaiak mindig rasszisták voltak, soha nem kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a legkevésbé, mert féltek tõlük.
- De hiszen már több mint egy évezrede európaiak és keresztények vagyunk!
- Emlékezz vissza egyetemi tanulmányinkra. Carl Gustav Jung azt mondta, hogy a népek közti rokonszenv és ellenszenv kialakulását a közösségi tudatalatti évezredes elõítéletei okozzák. A harcias keletiektõl, a keleti inváziótól mindig félt Európa, ti pedig, ha akarjátok, ha nem, Európa számára keleti nép vagytok! Ez viszont ne ijesszen meg benneteket, vállaljátok keleti származásotokat és a szövetségeseiteket elsõsorban keleten keressétek - mosolyodott el vigasztalóan a magyar történelmet és a magyar lélektant is jól ismerõ svájci történész ismerõsöm.
Napokig visszhangzott bennem ez a beszélgetés, hosszan elgondolkodtatott és fájdalmas kérdések sorozatát indította el bennem.
Mi történt velünk, magyarokkal? Hogyan jöhetett létre ez a borzalmas törésvonal a nemzeti oldal és a balliberális oldal között, amely már a XIX. század vége óta megmérgezi a magyar közéletet? Miért dolgozik a balliberális ellenzék Károlyi Mihály és Jászi Oszkár óta az ország érdekei ellen? Miért állnak inkább az ellenségeink oldalára és miért segítették elõ hataloméhes tevékenységükkel az ország trianoni tragédiáját? - záporoztak bennem a szívfájdító megválaszolhatatlan kérdések.
A balliberális oldal felelõtlen nemzeti érdekeket semmibe vevõ magatartása mellett azonban az európai nagyhatalmak magyarellenes politikája még fájdalmasabb, még nehezebben megválaszolható kérdéseket vetett fel. Miért bánik velünk ellenségesen Európa már hosszú évszázadok óta? Mi a bajuk velünk? Az, hogy magyarok vagyunk? Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európaiak rasszisták és ellenszenvük fõ oka az, hogy keleti népnek tartanak bennünket?
Trianon: õslakókat kiirtó, kisebbségeket megsemmisítõ háborús bûnös hatalmak magyarellenes bûnténye
Sokat vívódtam magamban a svájci történész feltételezésérõl, keleti eredetünk ellenségességet kiváltó jelentésérõl. Trianon az európaiak évszázados atavisztikus elõítéleteinek következménye lett volna, amelyben keleti eredetünk szerepet játszott? Trianon ugyanakkor a hazugság és a magyarellenes propaganda diadala volt, az igazságukat naivul védõ magyarokkal szemben.
A gyõztes nyugati hatalmak - Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok - magyarellenes magatartásukat képmutató módon a magyarok elnyomó, türelmetlen, magyarosító kisebbségi politikájával magyarázták. A magyarok szemében meglátták a szálkát, a sajátjuk pedig véres vasgerendával volt tele! Az igazság, a történelmi tények nem érdekelték õket. A magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért maradtak fenn a szlovákok és a rutének és ezért fogadták be Erdélyben a tízezrével betelepülõ oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb menekülteket. A szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és templomaik voltak.
Mi történt ugyanakkor Franciaországban a más nyelvû kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele nem francia anyanyelvû volt: németül beszélõ elzásziak, lotaringiaiak, flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provansziak, olaszok. 50 évvel késõbb, a XX. század elején a francia kisebbségek nagy többsége elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák egyszerûen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv kötelezõvé vált. A francia kultúrfölényre hivatkozva elnyomták a kisebbségeket és megszüntették nemzeti azonosságukat. Ugyanezt tették az angolok a szomszédos kelta népekkel, a welsziekkel, a skótokkal és az írekkel. Rájuk támadtak, elfoglalták területüket, leverték szabadságharcaikat, betiltották anyanyelvüket, vallásilag megosztották (az északír probléma) és végül elangolosították õket. Az amerikaiak még radikálisabban oldották meg az Egyesült Államok õslakóinak a nyelvhasználatát: egyszerûen kiirtották õket és a helyükre Afrikában összefogdosott rabszolgákat telepítettek.
A nagy gyarmatbirodalmakat építõ angolok és franciák még kíméletlenebbül viselkedtek ázsiai, afrikai és óceániai gyarmataikon élõ õslakókkal. Borzalmas kegyetlenséggel bántak velük, a földjeiket elvették az ellenállókat lemészárolták, nemzeti kultúrájukat lerombolták. Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában, Polinéziában, Új-Zélandon több millió ember életébe került az angol, francia gyarmatosítás.
Kínával az angolok jól jövedelmezõ ópiumkereskedelmet folytattak, majd amikor a kínai császári hatóságok betiltották a kínai lakosságot lelkileg és testileg tönkre tevõ ópiumfogyasztást, az angolok háborút indítottak a Kínai Birodalom ellen (1839-1842 és 1856-1860) és kikényszerítették, hogy a kínai kormány engedélyezze továbbra is az ópium fogyasztását, kereskedelmi fogalmazását.
Az igazság az, hogy Trianon fõ felelõsei - Franciaország, Anglia, Egyesült Államok - igazi háborús bûnösként viselkedtek az I. Világháborút megelõzõ évtizedekben, szörnyû népirtásokat végeztek az általuk ellenõrzött, elfoglalt területeken.
A magyarok ugyanakkor emberségesen és toleránsan viselkedtek, nem támadtak egyetlen szomszédjukra sem, nem vettek részt a rabszolga-kereskedelemben és nem mészároltak le egyetlen õslakost sem, sõt, évszázadokon át védték Európát a keletrõl és délrõl jövõ támadások ellen. Mindezek után az angolok, a franciák és az amerikaiak képesek voltak megvádolni a magyarokat a kisebbségek elnyomásával! A gyilkos megvádolta áldozatát, hogy életben akart maradni. 1919-ben egy évvel a magyarokra kényszerített békediktátum aláírása elõtt az angolok Új-Delhiben belelõttek az indiai függetlenségért tüntetõ békés fegyvertelen tömegbe és több ezer ártatlan embert megöltek. Ugyanezt tették a franciák Afrikában és Indokínában és a hollandok Jáva és Bali szigetén.
Trianonban mégis a magyarokat ítélték el a kisebbségek feltételezett elnyomásáért és az igazi bûnösök emberiség ellen elkövetett bûntettei büntetlenek maradtak.
Gazdasági gyarmatosítás Afrikában és Magyarországon
A látszólag függetlenné vált afrikai országok továbbra is szenvedik a gyarmatosítás szellemi és anyagi következményeit. Gazdasági függõségük tovább súlyosbodott az angol, francia, amerikai érdeket képviselõ multinacionális vállalatok kizsákmányoló tevékenysége következtében.
Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: az ország a szovjet gyarmati függõségbõl a nyugati multinacionális vállalatok függõségébe került. Amerikaiak, franciák, angolok, hollandok, olaszok, németek fillérekért felvásárolták a jól jövedelmezõ banki-, biztosítási- és energia szektort, az ipari, kereskedelmi, vendéglátó és telekommunikációs cégeket. A virágzó magyar élelmiszeripar teljes egészében a kezükbe került és megtévesztõ zsebszerzõdésekkel megszerezték a legjobb dunántúli és alföldi termõföldeket. Gyakran elõfordult, hogy a könnyen megszerzett magyar vállalatokat bezárták és a magyar termékeket a saját termékeikkel helyettesítették. Nincs nagy különbség a függetlenné vált afrikai országok függõsége és Magyarország nyugattól való függõsége között. Afrikában is, mint Magyarországon a nyereségéhes nyugati vállalatok, gyarmattartóként a kezükben tartják úgy a gazdasági hatalmat, mint a nagy tömegeket befolyásoló médiákat.
Ha a félrevezetett emberek mégis rájönnek, hogy mi történik velük és egy olyan kormányt merészelnek választani, amely a nemzet érdekeinek megfelelõen kormányoz, és nem veszi tekintetbe a multinacionális nagyvállalatok nyereségérdekeit, akkor azonnal elindul a hazug lejárató kampány az ország és a kormány ellen. Ha ez Afrikában vagy Ázsiában történik, a multinacionális világhatalom még radikálisabban jár el. Katonai puccs, lázadás, polgárháború kirobbantásával vagy emberi jogokat védõ direkt katonai beavatkozással büntetik meg a népet és buktatják meg a kormányt.
A XIX. és a XX. században a gyarmatosítók lõfegyvert használtak az ellenállás megtörésére. A XXI. században viszont a médiák tudatmódosító, hazugsággal mérgezett manipulációs technikájával és a fogyasztói társadalom áruözönének csábos ajánlataival törik meg a bennszülöttek ellenállását.
Kettõs mérce alkalmazása
Az Európai Unió és az európai intézményrendszer magyarellenes magatartása érthetetlen módon már a rendszerváltozás után ismét újra indult. Elõször is sorozatos szerzõdésszegésekkel és súlyos jogsértésekkel igyekeztek háttérbe szorítani a magyar gazdasági érdekeket és megakadályozni, hogy a magyarok gyorsabban az unió tagjai legyenek, mint szomszédaik, a csehek, a szlovákok, a lengyelek és a szlovénok.
Az Orbán-kormány magyar érdekeket képviselõ intézkedései és törvényei felerõsítették a magyarellenes európai támadásokat, amelyeket álságos és képmutató módon igyekeztek a magyar demokráciát és a magyar sajtószabadságot féltõ magatartásként álcázni. Valójában a nyugati multinacionális vállalatok könnyen megszerzett extranyereségét féltették. Szemérmetlenül azt állították, hogy a magyar alkotmány és a magyar törvények sértik az európai demokratikus normákat és az emberi méltóságot, ugyanakkor szemet hunytak a II. Világháború óta Csehországban és Szlovákiában érvényben lévõ Benes-dekrétumok felett.
A szlovák jogrend továbbra is helyesnek és törvényesnek találja a kollektív háborús bûnösnek tekintett magyarok II. Világháború utáni lemészárlását, vagyonának elkobzását, a magyar családok földönfutóvá való tételét. A magyarokat kisemmizõ kínzó, gyilkoló szlovák és cseh háborús bûnösök egyszer és mindenkorra mentesültek a felelõsségre vonás alól. A szlovák parlament ezzel megerõsítette, hogy az etnikai tisztogatás, a nemzeti kisebbségek megsemmisítése elfogadható magatartás lehet egy európai államtól. Az Európai Unió mindezért a szlovákokat, a szlovák alkotmányt nem ítélte el, viszont a magyarokat elmarasztalta, mert a magyar alkotmány diszkriminálja a homoszexuális kisebbséget és nem fogadja el az egynemûek házasságát.
Mi okozza az európaiak magyar ellenességét, az igazságtalan kettõs mérce alkalmazását, amely ugyanúgy tetten érhetõ ma az Európai Unió részérõl, mint ahogyan már megnyilvánult Trianonban és a Trianon elõtti évszázadok során? 907-ben, nem sokkal a honvisszafoglalás után, a német püspökök által vezetett európai keresztes sereg hadiparancsa világosan mutatta az iszonyatos célkitûzést: Irtsátok ki a magyarokat! (Hunguros eleminandos esse!). Árpád fejedelem vitéz lovasíjászainak köszönhetõen azonban a népirtásra buzdító hadiparancsot nem tudták végrehajtani. A kereszténység felvétele ellenére a nyugati elõítéletek továbbra is fennmaradtak a magyarok ellen. A német-római császár már Szent István korában a magyarokra támadt. A késõbbi évszázadokban sem változott a helyzet, sem a tatárjárás, sem a török háborúk idején. 1526-ban Mohácsnál Szulejmán szultán I. Ferenc francia király szövetségeseként indította a támadást a magyar haderõ ellen. A török idõk után az osztrák elnyomás következett. A szabadságharcainkat nyugat jóváhagyásával vérbe folytatták és következett a trianoni tragédia, a II. Világháború szörnyûsége és a szovjet gyarmati sorsot felváltó nyugati multinacionális világcégek lélekölõ gyarmatosítása.
A kérdést tehát jogosan tehetjük fel: mi baja Európának velünk?Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európai gondolkodás hagyományosan rasszista és nem befogadó?
Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi évszázadok történelme, a felsõbbségüket tûzzel-vassal hirdetõ európai rasszizmus története is. Más fajú, más vallású népeket mélyen lenézték, kirekesztették, legyenek azok fekete afrikaiak, ázsiaiak, arabok, zsidók, indiaiak vagy keletiek. Az európai rasszizmus megnyilvánult minden olyan földrészen, ahol az európaiak megjelentek Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Ázsiában. Az õslakókat megfélemlítették, ellenállásukat fegyverrel letörték, rabszolgaként dolgoztatták és ellenállás esetén tömegesen lemészárolták õket. A magyarokat keleti népnek tekintették, évszázadokon át a lovas mûveltségû szkítákkal és hunokkal azonosították.
A magyarok ellen megnyilvánuló évszázados európai ellenségességben, minden bizonnyal a keleti népek ellen érzett tudatalatti rasszista elõítéletek jelentõs szerepet játszották.
Keleti népek: hunok, avarok, magyarok
A IV. és az V. században a keletrõl érkezett lovas mûveltségû hunok mély lelki traumát okoztak ellenfeleiknek. Könnyedén térdre kényszerítették a kor két európai nagyhatalmát, a Kelet-Római Birodalmat (Bizáncot) és a Nyugat-Római Birodalmat, de a harcias germán népeket, a gótokat, a gepidákat, a vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.
Atilla, a hun uralkodó (tengrikút hunul) jóságos és kegyelmes volt a legyõzött népekkel. Meghagyta földjüket, politikai és vallási intézményeiket és a királyaikkal barátsági szerzõdést kötött. Udvarában több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyõzött ország lakosságát nem vittél el rabszolgának, hanem meghagyták szabadságukat. A dekadens Római Birodalom az V. századi fennmaradását a hunoknak köszönhette. A római császároknak hun testõrsége volt és a legütõképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, melyeket Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a fõpapok nagy része beleértve a pápát, veszélyesnek tekintette a pogány hunok befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára.
Ekkor kezdõdött a hunok démonizálása, a lehetõ legijesztõbbre való lefestése, nehogy elõfordulhasson, hogy az erõszakkal és megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig, pogány tartományok lakossága rokonszenvezzen a keletrõl érkezett pogányokkal.
A hungyûlölõ római fõpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és hazug rágalom-hadjáratok legismertebb történelmi személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésbõl és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak, ismerik a fõzési és sütési eljárásokat. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltõ rágalmazásokat késõbb átvették ugyanúgy a középkori történészek, mint a modern történetírók, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.
A hunok után a VI. században keletrõl érkezett lovas mûveltségû avarokat és a IX. században szintén keletrõl érkezett lovas mûveltségû magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottainak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat és büszkén vallották hun származásukat. A magyarság sohasem tekintett Atillára és népére nyugat gyûlölködõ szemével, nemcsak vérrokonsági meggyõzõdése, hanem közös lovas mûveltségû szellemi és lelki értékrendszere miatt is. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg - írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940.).
A több mint ezer éves Kárpád-medencei magyar történelem során a hun-magyar rokonság mindig a magyar nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát, mint az elsõ magyar királyt méltatja (1651.) és Kölcsey Ferenc a Himnuszban megemlékezik a hun õsökrõl: általad nyert szép hazát Bendegúznak vére (Bendegúz Atilla atyja volt).
A magyarságra visszasugárzó évszázados hun és lovas mûveltségû népellenes európai elõítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finn-ugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelõbbnek a nyugati ellenséges magatartás ellensúlyozására. Feltételezéseik szerint a finn-ugor nyelvészeti elmélet nagy elõnye az, hogy tagadja a hun-magyar rokonságot és az európaiak számára egy elfogadható rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás után a finn-ugor rokonság erõszakos dogmatikus terjesztése még jobban felerõsödött. Az egyetemeken, a fõiskolákban, a középiskolákban a finn-ugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják. A magyar történelmet bemutató külföldieknek szánt kiadványokban erõteljesen kiemelik és aláhúzzák a magyar-finn-ugor rokonság dogmáját. A kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó hosszan beszámolt a magyar köztársasági elnök finn-ugor rokonnépeknél tett látogatásáról, amelynek során az õstörténelmünket kevéssé ismerõ elnök meghatódva részt vett egy közös õsöket felidézõ medvetoron(!). Azóta Magyarország több finn-ugor világkongresszust rendezett és 2013. tavaszán a magyar parlament elfogadta, hogy ezen túl minden év októberében finn-ugor napot fog ünnepelni az ország. A finn-ugor rokonság külföldi terjesztése azonban nem állította meg az európai elõítéletek magyarság ellenes megnyilvánulásait. Nyugatot nem érdekli, hogy finn-ugornak hirdetjük magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekintenek ránk.
A külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finn-ugor rokonság hirdetése, viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza megjegyezte,hogy a hamis finn-ugor rokonság erõszakolása a magyar nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja õsi legendáink, mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit. Minden népnek szüksége van az õsök által tovább adott mítoszra és nemzeti történelem tudatra. A mítosz, az õsi történelemtudat a nemzeti megmaradás fontos feltétele. Ha a mítoszt és az õsöktõl örökölt történelemtudatot szétzúzzák, akkor a nemzetet összetartó érzelmi és történelmi értékeket is szétzúzzák, a nemzet torzsalkodó és megosztott tömeggé válik és ügyes manipulátorok azt tesznek vele, amit akarnak. Ez mégsem lehet a finn-ugor elmélet terjesztésének a célja! Vagy mégis?
Mindenesetre a finn-ugor elmélet terjesztésével jól összekuszálták az amúgy is súlyosan sérült nemzet tudatát és egyáltalán nem befolyásoltuk vele a külföldi célközönséget. Ha tetszik, ha nem, az európai tudatalattiban élénken él az évszázados lelki beidegzõdés a magyarság keleti gyökereivel kapcsolatban, amely továbbra is látványosan megnyilvánul az európai intézmények politikusainak magatartásában.
Magyarság: kelet és nyugat összekötõ hídja
Az európai tudatalattiban erõteljesen mûködõ kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus félelmekre épül.
Az európai kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletrõl érkezett õsi lovas mûveltségû népeket érinti, hanem a gazdaságilag megerõsödött távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a koreaiakat és a dél-kelet ázsiaiakat is. Igaza van a svájci történésznek, hogy az európaiak ellenséges magatartása a magyarság keleti népekhez kötõdõ szellemi és lelki gyökerei ellen érzett ellenszenvre épül.
Az európaiak a keleti népekre a leggyakrabban meg nem értéssel, irigységgel és félelemmel tekintettek. Csodálták õket és féltek is tõlük. A nagy inváziók mindig keletrõl érték Európát és az esetek nagy többségében a keletiek legyõzték a nyugatiakat.
A XXI. század gazdasági háborújában kelet ismét gyõzelemre áll. Kína, Japán, Korea, Dél-kelet Ázsia, sõt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek áruikkal elfoglalják és legyõzik az európai gazdaságot. Európa kelettel szembeni gazdasági vereségét beképzelt kulturális és civilizációs magasabb rendûségével igyekszik minimalizálni és ellensúlyozni. Szándékosan elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és tudományos teljesítményét, amely jóval Európa elõtt járt. A folyamatos erkölcsi, társadalmi és gazdasági krízisben vergõdõ Európát kelet látványos gazdasági elõtörése nagyon zavarja, mert érezteti vele, hogy a jövõ végérvényesen keleté és a keleti szellem gyõzedelmeskedik a nyugati szellem felett.
Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedõ Európának, büszkék vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk a finn-ugor nyelvészeti feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak tatjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti védõ bástyája voltunk és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk hovatartozásunkat.
Keleti gyökerû európaiként õszintén együtt szeretnénk mûködni minden európai néppel Európa felvirágoztatásáért. Ugyanakkor testvéri kezet nyújtunk keleti lovas kultúrájú rokonainknak, a törököknek, a kazahoknak, az üzbégeknek,a kirgizeknek, a türkméneknek, a tatároknak, a mongoloknak és Távol-Kelet népeinek, a kínaiaknak, a japánoknak, a koreaiaknak, a dél-kelet ázsiaiaknak.
Így teljesíthetjük az Isten által ránk bízott küldetést, Eurázsia keleti és nyugati népei szellemi és lelki összekötõ hídjának a felépítését, kelet és nyugat szellemi és lelki összhangjának a megteremtését.
"KELETI VESZEDELEM"
Az európai magyarellenesség gyökerei
- Szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése - mondta felháborodottan svájci történész ismerõsöm, akivel hajdanán együtt jártam a genfi egyetemre. - Ezer év óta a magyarság az európai keresztény mûveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú évszázadokon át Európa védõbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és mûvészeivel jelentõs szerepet játszott az európai mûveltség kimagasló eredményeiben. Már egyedül az 1956-os szabadságharc áldozatvállalásáért Európa hálás lehetne a magyaroknak, hiszen ti indítottátok el azt a folyamatot, amely végül is a Szovjetunió és az európai kommunizmus összeomlásához és Európa rabnemzeteinek a felszabadulásához vezetett. Történészként soha nem értettem meg, hogy az elsõ világháború után a gyõztes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a legjobban, akinek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Kegyetlenül feldarabolták, elvették területének legnagyobb, leggazdagabb részét és több millió magyart kényszerítettek idegen, ellenséges fennhatóság alatt élni, ahol üldözés, megalázás és léleknyomorító soviniszta törvények örökös rabszolgaságába kerültek. A magyarokat képmutató módon a kisebbségek elnyomásával vádolták meg azok a nagyhatalmak, amelyek országaikban betiltották a kisebbségek nyelvhasználatát, gyarmataikon véres kézzel kormányoztak és szörnyû népirtásokat követtek el!
- Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezetõ politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt, amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye, mégis az európai politikusok jelentõs hányada antidemokratikusnak találja, ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is törvényben tartsa a II. Világháború után megfogalmazott magyarok és németek kollektív bûnösségét kimondó, fajgyûlölõ Benes-dekrétumokat. Ez nem más, mint egy elfogadhatatlan kettõs mérce alkalmazása, amely veszélyezteti az Európát meghatározó szellemiséget és jogrendet - mondta határozottan a tényeket kiválóan ismerõ svájci történész, aki a doktorátusát az I. Világháborút lezáró békeszerzõdésekbõl írta.
- Ezt senki sem érti, kivéve a magyar balliberális ellenzék képviselõit, akik sugallói és lelkes szövetségesei a Magyarország elleni rágalmazások megfogalmazóinak.
- Hogyan létezhet egy nemzetellenes ellenzék Magyarországon? Ha ez nálunk Svájcban megtörténne, az egész ország egyöntetûen fellépne ellenük és hazaárulóknak bélyegezné õket.
- Nem ismernek se Istent, se embert, se hazát, ha pénzrõl és hatalomról van szó - válaszoltam leverten.
- A pénz és a hatalom minden politikus éltetõ kenyere, de van egy meghúzandó határ a becsület, a becstelenség, a hazaszeretet és a hazaárulás között, amelyet, ha a politikus átlép, nemzetének érdekeit jövõbeli boldogulását veszélyezteti. A magyarokkal szembeni ellenséges európai magatartásnak azonban egy mélyebb, rasszista oka is van.
- Mélyebb, rasszista oka? Mit jelentsen ez? - néztem megdöbbenten a történészre.
- Keleti nép vagytok. Az európaiak mindig rasszisták voltak, soha nem kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a legkevésbé, mert féltek tõlük.
- De hiszen már több mint egy évezrede európaiak és keresztények vagyunk!
- Emlékezz vissza egyetemi tanulmányinkra. Carl Gustav Jung azt mondta, hogy a népek közti rokonszenv és ellenszenv kialakulását a közösségi tudatalatti évezredes elõítéletei okozzák. A harcias keletiektõl, a keleti inváziótól mindig félt Európa, ti pedig, ha akarjátok, ha nem, Európa számára keleti nép vagytok! Ez viszont ne ijesszen meg benneteket, vállaljátok keleti származásotokat és a szövetségeseiteket elsõsorban keleten keressétek - mosolyodott el vigasztalóan a magyar történelmet és a magyar lélektant is jól ismerõ svájci történész ismerõsöm.
Napokig visszhangzott bennem ez a beszélgetés, hosszan elgondolkodtatott és fájdalmas kérdések sorozatát indította el bennem.
Mi történt velünk, magyarokkal? Hogyan jöhetett létre ez a borzalmas törésvonal a nemzeti oldal és a balliberális oldal között, amely már a XIX. század vége óta megmérgezi a magyar közéletet? Miért dolgozik a balliberális ellenzék Károlyi Mihály és Jászi Oszkár óta az ország érdekei ellen? Miért állnak inkább az ellenségeink oldalára és miért segítették elõ hataloméhes tevékenységükkel az ország trianoni tragédiáját? - záporoztak bennem a szívfájdító megválaszolhatatlan kérdések.
A balliberális oldal felelõtlen nemzeti érdekeket semmibe vevõ magatartása mellett azonban az európai nagyhatalmak magyarellenes politikája még fájdalmasabb, még nehezebben megválaszolható kérdéseket vetett fel. Miért bánik velünk ellenségesen Európa már hosszú évszázadok óta? Mi a bajuk velünk? Az, hogy magyarok vagyunk? Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európaiak rasszisták és ellenszenvük fõ oka az, hogy keleti népnek tartanak bennünket?
Trianon: õslakókat kiirtó, kisebbségeket megsemmisítõ háborús bûnös hatalmak magyarellenes bûnténye
Sokat vívódtam magamban a svájci történész feltételezésérõl, keleti eredetünk ellenségességet kiváltó jelentésérõl. Trianon az európaiak évszázados atavisztikus elõítéleteinek következménye lett volna, amelyben keleti eredetünk szerepet játszott? Trianon ugyanakkor a hazugság és a magyarellenes propaganda diadala volt, az igazságukat naivul védõ magyarokkal szemben.
A gyõztes nyugati hatalmak - Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok - magyarellenes magatartásukat képmutató módon a magyarok elnyomó, türelmetlen, magyarosító kisebbségi politikájával magyarázták. A magyarok szemében meglátták a szálkát, a sajátjuk pedig véres vasgerendával volt tele! Az igazság, a történelmi tények nem érdekelték õket. A magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért maradtak fenn a szlovákok és a rutének és ezért fogadták be Erdélyben a tízezrével betelepülõ oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb menekülteket. A szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és templomaik voltak.
Mi történt ugyanakkor Franciaországban a más nyelvû kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele nem francia anyanyelvû volt: németül beszélõ elzásziak, lotaringiaiak, flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provansziak, olaszok. 50 évvel késõbb, a XX. század elején a francia kisebbségek nagy többsége elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák egyszerûen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv kötelezõvé vált. A francia kultúrfölényre hivatkozva elnyomták a kisebbségeket és megszüntették nemzeti azonosságukat. Ugyanezt tették az angolok a szomszédos kelta népekkel, a welsziekkel, a skótokkal és az írekkel. Rájuk támadtak, elfoglalták területüket, leverték szabadságharcaikat, betiltották anyanyelvüket, vallásilag megosztották (az északír probléma) és végül elangolosították õket. Az amerikaiak még radikálisabban oldották meg az Egyesült Államok õslakóinak a nyelvhasználatát: egyszerûen kiirtották õket és a helyükre Afrikában összefogdosott rabszolgákat telepítettek.
A nagy gyarmatbirodalmakat építõ angolok és franciák még kíméletlenebbül viselkedtek ázsiai, afrikai és óceániai gyarmataikon élõ õslakókkal. Borzalmas kegyetlenséggel bántak velük, a földjeiket elvették az ellenállókat lemészárolták, nemzeti kultúrájukat lerombolták. Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában, Polinéziában, Új-Zélandon több millió ember életébe került az angol, francia gyarmatosítás.
Kínával az angolok jól jövedelmezõ ópiumkereskedelmet folytattak, majd amikor a kínai császári hatóságok betiltották a kínai lakosságot lelkileg és testileg tönkre tevõ ópiumfogyasztást, az angolok háborút indítottak a Kínai Birodalom ellen (1839-1842 és 1856-1860) és kikényszerítették, hogy a kínai kormány engedélyezze továbbra is az ópium fogyasztását, kereskedelmi fogalmazását.
Az igazság az, hogy Trianon fõ felelõsei - Franciaország, Anglia, Egyesült Államok - igazi háborús bûnösként viselkedtek az I. Világháborút megelõzõ évtizedekben, szörnyû népirtásokat végeztek az általuk ellenõrzött, elfoglalt területeken.
A magyarok ugyanakkor emberségesen és toleránsan viselkedtek, nem támadtak egyetlen szomszédjukra sem, nem vettek részt a rabszolga-kereskedelemben és nem mészároltak le egyetlen õslakost sem, sõt, évszázadokon át védték Európát a keletrõl és délrõl jövõ támadások ellen. Mindezek után az angolok, a franciák és az amerikaiak képesek voltak megvádolni a magyarokat a kisebbségek elnyomásával! A gyilkos megvádolta áldozatát, hogy életben akart maradni. 1919-ben egy évvel a magyarokra kényszerített békediktátum aláírása elõtt az angolok Új-Delhiben belelõttek az indiai függetlenségért tüntetõ békés fegyvertelen tömegbe és több ezer ártatlan embert megöltek. Ugyanezt tették a franciák Afrikában és Indokínában és a hollandok Jáva és Bali szigetén.
Trianonban mégis a magyarokat ítélték el a kisebbségek feltételezett elnyomásáért és az igazi bûnösök emberiség ellen elkövetett bûntettei büntetlenek maradtak.
Gazdasági gyarmatosítás Afrikában és Magyarországon
A látszólag függetlenné vált afrikai országok továbbra is szenvedik a gyarmatosítás szellemi és anyagi következményeit. Gazdasági függõségük tovább súlyosbodott az angol, francia, amerikai érdeket képviselõ multinacionális vállalatok kizsákmányoló tevékenysége következtében.
Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: az ország a szovjet gyarmati függõségbõl a nyugati multinacionális vállalatok függõségébe került. Amerikaiak, franciák, angolok, hollandok, olaszok, németek fillérekért felvásárolták a jól jövedelmezõ banki-, biztosítási- és energia szektort, az ipari, kereskedelmi, vendéglátó és telekommunikációs cégeket. A virágzó magyar élelmiszeripar teljes egészében a kezükbe került és megtévesztõ zsebszerzõdésekkel megszerezték a legjobb dunántúli és alföldi termõföldeket. Gyakran elõfordult, hogy a könnyen megszerzett magyar vállalatokat bezárták és a magyar termékeket a saját termékeikkel helyettesítették. Nincs nagy különbség a függetlenné vált afrikai országok függõsége és Magyarország nyugattól való függõsége között. Afrikában is, mint Magyarországon a nyereségéhes nyugati vállalatok, gyarmattartóként a kezükben tartják úgy a gazdasági hatalmat, mint a nagy tömegeket befolyásoló médiákat.
Ha a félrevezetett emberek mégis rájönnek, hogy mi történik velük és egy olyan kormányt merészelnek választani, amely a nemzet érdekeinek megfelelõen kormányoz, és nem veszi tekintetbe a multinacionális nagyvállalatok nyereségérdekeit, akkor azonnal elindul a hazug lejárató kampány az ország és a kormány ellen. Ha ez Afrikában vagy Ázsiában történik, a multinacionális világhatalom még radikálisabban jár el. Katonai puccs, lázadás, polgárháború kirobbantásával vagy emberi jogokat védõ direkt katonai beavatkozással büntetik meg a népet és buktatják meg a kormányt.
A XIX. és a XX. században a gyarmatosítók lõfegyvert használtak az ellenállás megtörésére. A XXI. században viszont a médiák tudatmódosító, hazugsággal mérgezett manipulációs technikájával és a fogyasztói társadalom áruözönének csábos ajánlataival törik meg a bennszülöttek ellenállását.
Kettõs mérce alkalmazása
Az Európai Unió és az európai intézményrendszer magyarellenes magatartása érthetetlen módon már a rendszerváltozás után ismét újra indult. Elõször is sorozatos szerzõdésszegésekkel és súlyos jogsértésekkel igyekeztek háttérbe szorítani a magyar gazdasági érdekeket és megakadályozni, hogy a magyarok gyorsabban az unió tagjai legyenek, mint szomszédaik, a csehek, a szlovákok, a lengyelek és a szlovénok.
Az Orbán-kormány magyar érdekeket képviselõ intézkedései és törvényei felerõsítették a magyarellenes európai támadásokat, amelyeket álságos és képmutató módon igyekeztek a magyar demokráciát és a magyar sajtószabadságot féltõ magatartásként álcázni. Valójában a nyugati multinacionális vállalatok könnyen megszerzett extranyereségét féltették. Szemérmetlenül azt állították, hogy a magyar alkotmány és a magyar törvények sértik az európai demokratikus normákat és az emberi méltóságot, ugyanakkor szemet hunytak a II. Világháború óta Csehországban és Szlovákiában érvényben lévõ Benes-dekrétumok felett.
A szlovák jogrend továbbra is helyesnek és törvényesnek találja a kollektív háborús bûnösnek tekintett magyarok II. Világháború utáni lemészárlását, vagyonának elkobzását, a magyar családok földönfutóvá való tételét. A magyarokat kisemmizõ kínzó, gyilkoló szlovák és cseh háborús bûnösök egyszer és mindenkorra mentesültek a felelõsségre vonás alól. A szlovák parlament ezzel megerõsítette, hogy az etnikai tisztogatás, a nemzeti kisebbségek megsemmisítése elfogadható magatartás lehet egy európai államtól. Az Európai Unió mindezért a szlovákokat, a szlovák alkotmányt nem ítélte el, viszont a magyarokat elmarasztalta, mert a magyar alkotmány diszkriminálja a homoszexuális kisebbséget és nem fogadja el az egynemûek házasságát.
Mi okozza az európaiak magyar ellenességét, az igazságtalan kettõs mérce alkalmazását, amely ugyanúgy tetten érhetõ ma az Európai Unió részérõl, mint ahogyan már megnyilvánult Trianonban és a Trianon elõtti évszázadok során? 907-ben, nem sokkal a honvisszafoglalás után, a német püspökök által vezetett európai keresztes sereg hadiparancsa világosan mutatta az iszonyatos célkitûzést: Irtsátok ki a magyarokat! (Hunguros eleminandos esse!). Árpád fejedelem vitéz lovasíjászainak köszönhetõen azonban a népirtásra buzdító hadiparancsot nem tudták végrehajtani. A kereszténység felvétele ellenére a nyugati elõítéletek továbbra is fennmaradtak a magyarok ellen. A német-római császár már Szent István korában a magyarokra támadt. A késõbbi évszázadokban sem változott a helyzet, sem a tatárjárás, sem a török háborúk idején. 1526-ban Mohácsnál Szulejmán szultán I. Ferenc francia király szövetségeseként indította a támadást a magyar haderõ ellen. A török idõk után az osztrák elnyomás következett. A szabadságharcainkat nyugat jóváhagyásával vérbe folytatták és következett a trianoni tragédia, a II. Világháború szörnyûsége és a szovjet gyarmati sorsot felváltó nyugati multinacionális világcégek lélekölõ gyarmatosítása.
A kérdést tehát jogosan tehetjük fel: mi baja Európának velünk?Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európai gondolkodás hagyományosan rasszista és nem befogadó?
Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi évszázadok történelme, a felsõbbségüket tûzzel-vassal hirdetõ európai rasszizmus története is. Más fajú, más vallású népeket mélyen lenézték, kirekesztették, legyenek azok fekete afrikaiak, ázsiaiak, arabok, zsidók, indiaiak vagy keletiek. Az európai rasszizmus megnyilvánult minden olyan földrészen, ahol az európaiak megjelentek Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Ázsiában. Az õslakókat megfélemlítették, ellenállásukat fegyverrel letörték, rabszolgaként dolgoztatták és ellenállás esetén tömegesen lemészárolták õket. A magyarokat keleti népnek tekintették, évszázadokon át a lovas mûveltségû szkítákkal és hunokkal azonosították.
A magyarok ellen megnyilvánuló évszázados európai ellenségességben, minden bizonnyal a keleti népek ellen érzett tudatalatti rasszista elõítéletek jelentõs szerepet játszották.
Keleti népek: hunok, avarok, magyarok
A IV. és az V. században a keletrõl érkezett lovas mûveltségû hunok mély lelki traumát okoztak ellenfeleiknek. Könnyedén térdre kényszerítették a kor két európai nagyhatalmát, a Kelet-Római Birodalmat (Bizáncot) és a Nyugat-Római Birodalmat, de a harcias germán népeket, a gótokat, a gepidákat, a vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.
Atilla, a hun uralkodó (tengrikút hunul) jóságos és kegyelmes volt a legyõzött népekkel. Meghagyta földjüket, politikai és vallási intézményeiket és a királyaikkal barátsági szerzõdést kötött. Udvarában több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyõzött ország lakosságát nem vittél el rabszolgának, hanem meghagyták szabadságukat. A dekadens Római Birodalom az V. századi fennmaradását a hunoknak köszönhette. A római császároknak hun testõrsége volt és a legütõképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, melyeket Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a fõpapok nagy része beleértve a pápát, veszélyesnek tekintette a pogány hunok befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára.
Ekkor kezdõdött a hunok démonizálása, a lehetõ legijesztõbbre való lefestése, nehogy elõfordulhasson, hogy az erõszakkal és megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig, pogány tartományok lakossága rokonszenvezzen a keletrõl érkezett pogányokkal.
A hungyûlölõ római fõpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és hazug rágalom-hadjáratok legismertebb történelmi személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésbõl és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak, ismerik a fõzési és sütési eljárásokat. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltõ rágalmazásokat késõbb átvették ugyanúgy a középkori történészek, mint a modern történetírók, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.
A hunok után a VI. században keletrõl érkezett lovas mûveltségû avarokat és a IX. században szintén keletrõl érkezett lovas mûveltségû magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottainak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat és büszkén vallották hun származásukat. A magyarság sohasem tekintett Atillára és népére nyugat gyûlölködõ szemével, nemcsak vérrokonsági meggyõzõdése, hanem közös lovas mûveltségû szellemi és lelki értékrendszere miatt is. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg - írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940.).
A több mint ezer éves Kárpád-medencei magyar történelem során a hun-magyar rokonság mindig a magyar nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát, mint az elsõ magyar királyt méltatja (1651.) és Kölcsey Ferenc a Himnuszban megemlékezik a hun õsökrõl: általad nyert szép hazát Bendegúznak vére (Bendegúz Atilla atyja volt).
A magyarságra visszasugárzó évszázados hun és lovas mûveltségû népellenes európai elõítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finn-ugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelõbbnek a nyugati ellenséges magatartás ellensúlyozására. Feltételezéseik szerint a finn-ugor nyelvészeti elmélet nagy elõnye az, hogy tagadja a hun-magyar rokonságot és az európaiak számára egy elfogadható rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás után a finn-ugor rokonság erõszakos dogmatikus terjesztése még jobban felerõsödött. Az egyetemeken, a fõiskolákban, a középiskolákban a finn-ugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják. A magyar történelmet bemutató külföldieknek szánt kiadványokban erõteljesen kiemelik és aláhúzzák a magyar-finn-ugor rokonság dogmáját. A kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó hosszan beszámolt a magyar köztársasági elnök finn-ugor rokonnépeknél tett látogatásáról, amelynek során az õstörténelmünket kevéssé ismerõ elnök meghatódva részt vett egy közös õsöket felidézõ medvetoron(!). Azóta Magyarország több finn-ugor világkongresszust rendezett és 2013. tavaszán a magyar parlament elfogadta, hogy ezen túl minden év októberében finn-ugor napot fog ünnepelni az ország. A finn-ugor rokonság külföldi terjesztése azonban nem állította meg az európai elõítéletek magyarság ellenes megnyilvánulásait. Nyugatot nem érdekli, hogy finn-ugornak hirdetjük magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekintenek ránk.
A külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finn-ugor rokonság hirdetése, viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza megjegyezte,hogy a hamis finn-ugor rokonság erõszakolása a magyar nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja õsi legendáink, mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit. Minden népnek szüksége van az õsök által tovább adott mítoszra és nemzeti történelem tudatra. A mítosz, az õsi történelemtudat a nemzeti megmaradás fontos feltétele. Ha a mítoszt és az õsöktõl örökölt történelemtudatot szétzúzzák, akkor a nemzetet összetartó érzelmi és történelmi értékeket is szétzúzzák, a nemzet torzsalkodó és megosztott tömeggé válik és ügyes manipulátorok azt tesznek vele, amit akarnak. Ez mégsem lehet a finn-ugor elmélet terjesztésének a célja! Vagy mégis?
Mindenesetre a finn-ugor elmélet terjesztésével jól összekuszálták az amúgy is súlyosan sérült nemzet tudatát és egyáltalán nem befolyásoltuk vele a külföldi célközönséget. Ha tetszik, ha nem, az európai tudatalattiban élénken él az évszázados lelki beidegzõdés a magyarság keleti gyökereivel kapcsolatban, amely továbbra is látványosan megnyilvánul az európai intézmények politikusainak magatartásában.
Magyarság: kelet és nyugat összekötõ hídja
Az európai tudatalattiban erõteljesen mûködõ kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus félelmekre épül.
Az európai kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletrõl érkezett õsi lovas mûveltségû népeket érinti, hanem a gazdaságilag megerõsödött távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a koreaiakat és a dél-kelet ázsiaiakat is. Igaza van a svájci történésznek, hogy az európaiak ellenséges magatartása a magyarság keleti népekhez kötõdõ szellemi és lelki gyökerei ellen érzett ellenszenvre épül.
Az európaiak a keleti népekre a leggyakrabban meg nem értéssel, irigységgel és félelemmel tekintettek. Csodálták õket és féltek is tõlük. A nagy inváziók mindig keletrõl érték Európát és az esetek nagy többségében a keletiek legyõzték a nyugatiakat.
A XXI. század gazdasági háborújában kelet ismét gyõzelemre áll. Kína, Japán, Korea, Dél-kelet Ázsia, sõt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek áruikkal elfoglalják és legyõzik az európai gazdaságot. Európa kelettel szembeni gazdasági vereségét beképzelt kulturális és civilizációs magasabb rendûségével igyekszik minimalizálni és ellensúlyozni. Szándékosan elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és tudományos teljesítményét, amely jóval Európa elõtt járt. A folyamatos erkölcsi, társadalmi és gazdasági krízisben vergõdõ Európát kelet látványos gazdasági elõtörése nagyon zavarja, mert érezteti vele, hogy a jövõ végérvényesen keleté és a keleti szellem gyõzedelmeskedik a nyugati szellem felett.
Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedõ Európának, büszkék vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk a finn-ugor nyelvészeti feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak tatjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti védõ bástyája voltunk és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk hovatartozásunkat.
Keleti gyökerû európaiként õszintén együtt szeretnénk mûködni minden európai néppel Európa felvirágoztatásáért. Ugyanakkor testvéri kezet nyújtunk keleti lovas kultúrájú rokonainknak, a törököknek, a kazahoknak, az üzbégeknek,a kirgizeknek, a türkméneknek, a tatároknak, a mongoloknak és Távol-Kelet népeinek, a kínaiaknak, a japánoknak, a koreaiaknak, a dél-kelet ázsiaiaknak.
Így teljesíthetjük az Isten által ránk bízott küldetést, Eurázsia keleti és nyugati népei szellemi és lelki összekötõ hídjának a felépítését, kelet és nyugat szellemi és lelki összhangjának a megteremtését.
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 3: 123
#11 |
talpi
- 2013. October 02. 11:35:23
#12 |
Gutai Zub
- 2013. October 02. 12:35:20
#13 |
Balu
- 2013. October 02. 13:00:36
#14 |
kincses
- 2013. October 02. 13:28:41
#15 |
talpi
- 2013. October 02. 14:12:26
#16 |
Kedvesi
- 2013. October 02. 14:35:05
#17 |
Kedvesi
- 2013. October 02. 14:43:53
#18 |
satu
- 2013. October 02. 16:26:29
#19 |
Kormos
- 2013. October 02. 16:29:09
#20 |
rozsola
- 2013. October 02. 20:40:01
Oldal: 2 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.