A vilĂĄg (univerzum) keletkezĂŠsĂŠhez nem tudok hozzĂĄszĂłlni, mert nem voltam ott...

de olvastam - eddigi ĂŠletemben eddig a leglogikusabb tĂśrtĂŠnetet - mi az oka annak, hogy mi mĂŠg mindig itt vagyunk... ime:


HOGYAN MARADT MEG A VILÁG?


Trulr mĂŠrnĂśk egyszer olyan gĂŠpet ĂŠpĂ­tett, amely minden s betûvel kezdĂ´dĂ´ dolgot meg tudott csinĂĄlni. Amikor a gĂŠp elkĂŠszĂźlt prĂłbakĂŠppen csinĂĄltatott vele sĂłdert, saroglyĂĄt, subĂĄt, ĂŠs seprût, mindezeket skatulyĂĄba rakatta, sĂĄnccal vette kĂśrĂźl, majd csinĂĄltatott mĂŠg spenĂłtot, spinĂŠtet,salĂŠtromot, serpenyĂ´t ĂŠs sodrĂłfĂĄt is. A gĂŠp pontosan teljesĂ­tette az utasĂ­tĂĄst,de mivel Trurl mĂŠg nem volt biztos a mûkĂśdĂŠsĂŠben, csinĂĄltatott vele rĂĄadĂĄsul sĂłhajt, sajkĂĄt,sĂĄmĂĄnt, sĂłbĂĄlvĂĄnyt, sikolyt, sellĂ´t ĂŠs stannumot. Az utĂłbbit nem tudta megcsinĂĄlni, mire Trurl nagyon elszomorodott, ĂŠs magyarĂĄzatot kĂŠrt.
- Nem tudom, mi az - kĂśzĂślte a gĂŠp.- Sohasem hallottam ilyesmirĂ´l.
- Hogyhogy? HĂĄt Ăłn. Egy elem. EzĂźstfehĂŠr, puha fĂŠm...
- Ha Ăłnnak hivjĂĄk, akor Ăł-val kezdĂ´dik, ĂŠs ĂŠn csak s betûs dolgokat tudok csinĂĄlni.
- De a latin neve stannum!
- DrĂĄga Ăśregem - jelentette ki a gĂŠp -, ha ĂŠn mindent meg tudnĂŠk csinĂĄlni, ami valamilyen nyelven s betûvel kezdĂ´dik, akkor ĂŠn lennĂŠk A GĂŠp, Amelyik a VilĂĄgon Mindent Meg Tud CsinĂĄlni, mert annyi nyelv van, hogy akĂĄrmire gondolsz, valamelyik nyelven biztosan s-sel kezdĂ´dik a neve. Na nem, errĂ´l szĂł sincs! Nem vagyok tĂśbbre kĂŠpes, mint amilyennek ĂŠpĂ­tettĂŠl. Ón nem lesz.
- No jĂł! - tĂśrĂ´dĂśtt bele Trurl, ĂŠs csinĂĄltatott vele sivatagot.
RĂśgtĂśn csinĂĄlt is egyet, nem ĂŠppen nagyot, de egĂŠszen sivatagszerû volt. Ekkor aztĂĄn Trurl meghĂ­vta mĂŠrnĂśk barĂĄtjĂĄt, Klapanciuszt, bemutatta Ă´t a gĂŠpnek, ĂŠs egekig magasztalta elĂ´tte a masina csodĂĄlatos kĂŠpessĂŠgeit. Klapanciuszt titkon ette a mĂŠreg. VĂŠgul nem ĂĄllhatta tovĂĄbb, ĂŠs megkĂŠrte Trurlt, hadd csinĂĄltasson Ă´ is valamit a gĂŠppel.
- Parancsolj, kĂŠrlek - mondta Trurl -, de s betûvel kell kezdĂ´dnie.
- S betûvel? - szĂłlt Klapanciusz. - JĂł. CsinĂĄljon sajtĂłt.
A gĂŠp felbĂşgott, ĂŠs a Trurl hĂĄza elĂ´tti tĂŠrsĂŠg kisvĂĄrtatva hĂ­rlapĂ­rok tĂśmegĂŠvel telt meg. Notesszal a kezĂźkben, fel-alĂĄ rohangĂĄltak, ĂŠs idĂ´nkĂŠnt Ăśsszeverekedtek. NĂŠmelyik cikket lobogtatott, de egy mĂĄsik rĂśgtĂśn kitĂŠpte a kezĂŠbĂ´l, ĂŠs aprĂł darabokra szaggatta. FĂŠnykĂŠpezĂ´gĂŠpek kattogtak, szigorĂş urak mennydĂśrĂśgtek Ă­rĂłasztaluk mĂśgĂźl, a hĂĄttĂŠrben egy-egy ĂĄrtatlanul megrĂĄgalmazott fĂŠrfiĂş pisztolyt szorĂ­tott a halĂĄntĂŠkĂĄhoz. Mindenki vadul hadonĂĄszott, ĂŠs torka szakadtĂĄbĂłl ordĂ­tott, Ăşgyhogy egy szĂłt sem lehetett megĂŠrteni, tĂĄvĂ­rĂłgĂŠpek zakatoltak, tĂĄvolabb pedig hatalmas rotĂĄciĂłs gĂŠpek ontottĂĄk a nyomdafestĂŠkszagĂş Ă­veket.
- No mit szĂłlsz? - bĂźszkĂŠlkedett Trurl. - TessĂŠk, itt a sajtĂł! SajtĂłbb mĂĄr nem is lehetne!
De Klapanciusz elĂŠgedetlen volt.
- Ez a tohuvabohu lenne a sajtĂł? Nem, a sajtĂł egĂŠszen mĂĄs!
- HĂĄt tessĂŠk, mondd meg, micsoda, ĂŠs a gĂŠp rĂśgtĂśn megcsinĂĄlja! - mĂŠrgelĂ´dĂśtt Trurl. Klapanciusz azonban nem tudott mit mondani, hĂĄt kijelentette, hogy mĂŠg kĂŠt feladatot ad a gĂŠpnek, ĂŠs ha azokat megoldja, akkor Ă´ is elismeri, hogy le a kalappal! Trurl beleegyezett, Klapanciusz pedig megparancsolta, a gĂŠpnek, hogy csinĂĄljon semlegessĂŠget.
- MicsodĂĄt?! - horkant fel Trurl. - SemlegessĂŠget, azt nem lehet csinĂĄlni!
- MiĂŠrt ne? - vitatkozott Klapanciusz. - Ha igazĂĄn okos a gĂŠped, azt is megcsinĂĄlja. GyerĂźnk, tisztelt masina, mi lesz?!
De a gĂŠp addigra mĂĄr javĂĄban tĂźstĂŠnkedett. FĂźstfelhĂ´ tĂĄmadt, dĂźbĂśrgĂŠs ĂŠs fegyverropogĂĄs hallatszott, menekĂźlĂ´k rohantak elĂ´ ĂŠs buktak el futtukban. Mind e zûrzavar kĂśzepĂŠn egy csĂ­kos sorompĂł tĂśvĂŠben fĂŠnyesre pucolt arcĂş robot ĂźldĂśgĂŠlt, ĂŠs bĂŠkĂŠsen malmozott az ujjaival. AztĂĄn potrohos, bugyogĂłs alak tûnt fel, aki furcsa szoprĂĄn hangon sivalkodott. A gĂŠp megszemlĂŠlte mûvĂŠt, halkan felrĂśhĂśgĂśtt, aztĂĄn zavartan kĂśhintett, elkomolyodott, ĂŠs buzgĂłn nekilĂĄtott neutronokat gyĂĄrtani. Hamarosan egĂŠsz neutronfelhĂ´ gomolygott elĂ´ttĂźk.
- Hm - fanyalgott Klapanciusz -, ez lenne a semlegessĂŠg? No jĂł, mondjuk ... Hagyjuk rĂĄ, a bĂŠkessĂŠg kedvĂŠĂŠrt... De Ă­me a harmadik parancsom: gĂŠp! CsinĂĄlj Semmit!
A gĂŠp hosszabb ideig meg se moccant. Klapanciusz ĂśrĂśmĂŠben dĂśrzsĂślgetni kezdte a kezĂŠt, Trurl pedig vĂĄllat vont:
- Mi bajod? Azt mondtad, ne csinĂĄljon semmit, hĂĄt nem csinĂĄl semmit.
- Nem igaz. Azt mondtam, hogy csinĂĄljon Semmit, ĂŠs az egĂŠszen mĂĄs.
- Ugyan mĂĄr! Semmit csinĂĄlni vagy semmit se csinĂĄlni: egy ĂŠs ugyanaz.
- SzĂł sincs rĂłla! Semmit kellett volna csinĂĄlnia, de Ă´ nem csinĂĄlt semmit, tehĂĄt ĂŠn gyĂ´ztem. A Semmi ugyanis, tisztelt bĂślcs kollĂŠgĂĄm, nem amolyan kĂśzĂśnsĂŠges semmi, a tunya tĂŠtlensĂŠg termĂŠke, hanem tevĂŠkeny ĂŠs aktĂ­v Semmi, vagyis a tĂśkĂŠletes, egyetlen, mindenutt jelenlĂŠvĂ´ ĂŠs legmagasabb NemlĂŠt a maga nem lĂŠtezĂ´ szemĂŠlyĂŠben!!
- MegbolondĂ­tod a gĂŠpet! - fakadt ki Trurl, de hirtelen felzendĂźlt a gĂŠp ĂŠrces hangja:
- Ne civakodjatok mĂĄr egy ilyen fontos pillanatban! Nagyon jĂłl tudom mi az a Semmi, a Sehol ĂŠs a Soha, mert mindezek s betûvel kezdĂ´dnek. InkĂĄbb nĂŠzzĂŠtek meg utoljĂĄra a vilĂĄgot, mert hamarosan nem lesz...
A kĂŠt mĂŠrges mĂŠrnĂśknek ajkĂĄra fagyott a szĂł. A gĂŠp valĂłban Semmit csinalt, mĂŠgpedig oly mĂłdon, hogy sorra eltĂźntetett a vilĂĄgbĂłl kĂźlĂśnfĂŠle dolgokat, amelyek azontĂşl nem lĂŠteztek, mintha soha nem is lettek volna. EltĂźntette mĂĄr a sullangot, a sajdabajdĂĄt, a sĂĄmot, a serenyĂŠt, a sĂłkĂĄt, a silicsĂŠt ĂŠs a samatot. NĂŠha Ăşgy rĂŠmlett, hogy csĂśkkentĂŠs, fogyasztĂĄs, eltĂźntetĂŠs, rontĂĄs ĂŠs kivonĂĄs helyett inkĂĄbb nagyĂ­t, teremt, hozzĂĄad, javit ĂŠs gyĂłgyit, mert eltĂźntette a selejtet, a satnyasĂĄgot,a sebeket a sĂĄpot ĂŠs a sarcot, a sanyarĂşsĂĄgot ĂŠs a sematizmust, a sarlatĂĄnokat, spicliket ĂŠs spionokat, a sutasĂĄgot, a suskust ĂŠs a sĂłhersĂĄgot. De aztĂĄn, ahogy kĂśrĂźlnĂŠztek, megint Ăźresedni kezdett a vilĂĄg.
- Ajaj! - aggĂłdott Trurl. - Nem lesz ebbĂ´l valami baj?..
- Ugyan mĂĄr! - fĂślĂŠnyeskedett Klapanciusz. - Hiszen lĂĄtod, hogy nem ÁltalĂĄnos Semmit csinĂĄl, csak az s betûvel kezdĂ´dĂ´ dolgokat tĂźnteti el. Ártalmatlan, vacak Ăłcskavas ez a te gĂŠped!
- Nagyon tĂŠvedsz - szĂłlt kĂśzbe a gĂŠp. - Csakugyan az s betûs dolgokon kezdtem, mert valahogy otthonosabbak, de mĂĄs dolog csinĂĄlni valamit, ĂŠs mĂĄs dolog eltĂźntetni. EltĂźntetni mindent tudok, abbĂłl az egyszerû okbĂłl, hogy mindent , de mindent meg tudok csinĂĄlni ami s-sel kezdĂ´dik, tehĂĄt a Semmi szĂĄmomra gyerekjĂĄtĂŠk. Hamarosan ti sem lesztek, ĂŠs egyĂĄltalĂĄn semmi sem lesz, tehĂĄt arra kĂŠrlek, Klapanciusz, ismerd el gyorsan, hogy igazĂĄn tĂśkĂŠletes, egyetemes, mindentudĂł gĂŠp vagyok ĂŠs le a kalappal elĂ´ttem, mert hamarosan kĂŠsĂ´ lesz.
- De hĂĄt... - kezdte rĂŠmĂźlten Klapanciusz, ĂŠs abban a pillanatban ĂŠszrevette, hogy csakugyan mĂĄr nemcsak az s betûs dolgok tûnnek el: nem voltak tĂśbbĂŠ kĂśrĂźlĂśttĂźk sem csollĂĄnyok, sem mordolagok, eltûntek a bĂŠkek, lavĂĄdok, parlatok, bĂłtĂĄk, gyuhĂĄncok ĂŠs szillĂ´k.
- Állj meg! Állj meg! Visszavonom,amit mondtam! Hagyd abba! Ne csinĂĄlj Semmit! - ordĂ­totta teli torokbĂłl Klapanciusz, de mielĂ´tt a gĂŠp megĂĄllt volna, mĂŠg eltûntek a gillĂĄk, a boradalmak, a cifĂĄntok ĂŠs az alĂĄdok. Csak akkor ĂĄllt meg vĂŠgre a gĂŠp. A vilĂĄg kĂŠtsĂŠgbeejtĂ´ lĂĄtvĂĄnyt nyĂşjtott. KĂźlĂśnĂśsen az ĂŠg festett siralmasan: csak a csillagok hitvĂĄny pontocskĂĄi maradtak rajta,de nyomuk sem volt tĂśbbĂŠ a gyĂśnyĂśrû langallĂłknak ĂŠs ĂŠdereknek, amelyek addig oly csodĂĄlatossĂĄ tettĂŠk a mennyboltot!
- Nagy ĂŠg! - kiĂĄltott fel Klapanciusz. - HovĂĄ lettek a gondorok? Hol vannak a csantavĂĄk, amelyeket annyira szerettem? Hol vannak a szĂŠpsĂŠges kĂĄlmok?!
- Nincsenek, ĂŠs soha nem is lesznek tĂśbbĂŠ - felelte a gĂŠp nyugodtan. - VĂŠgrehajtottam, illetve elkezdtem vĂŠgrehajtani, amit parancsoltĂĄl...
- Én azt mondtam, hogy csinálj Semmit, és te... te...
- Klapanciusz, ne lĂŠgy ostoba, vagy ne tettesd magad annak - szĂłlt a gĂŠp. - Ha egyszerre, egy csapĂĄsra csinĂĄltam volna meg a Semmit, akkor minden megszûnt volna lĂŠtezni, tehĂĄt nemcsak Trurl ĂŠs az ĂŠg ĂŠs a kozmosz ĂŠs te, hanem mĂŠg ĂŠn is. Akkor pedig ugyan ki ĂŠs kinek mondhatta volna meg, hogy a parancsot teljesĂ­tettem, ĂŠs szĂŠp, derĂŠk, okos gĂŠp vagyok? Ha pedig senki senkinek nem mondja meg, akkor ĂŠn, aki mĂĄr ugyancsak nem lettem volna, hogyan kaphattam volna meg az illĂ´ elĂŠgtĂŠtelt?
- JĂł, igazad van, ne is beszĂŠljĂźnk rĂłla tĂśbbĂŠ - sĂłhajtott elkeseredtten Klapanciusz.- MĂĄr semmi mĂĄst nem akarok tĂ´led, drĂĄga gyĂśnyĂśrû gĂŠpecskĂŠm, csak arra kĂŠrlek, csinĂĄld vissza a csantavĂĄkat, mert nĂŠlkĂźlĂźk meg ĂŠlni sincs kedvem...
- Nem tudom megtenni, mert nem s betûvel kezdĂ´dnek - felelte a gĂŠp. - TessĂŠk, visszacsinĂĄlhatom a selejtet, a satnyasĂĄgot, a sebeket, a spicliket, a sĂłhersĂĄgot ĂŠs effĂŠlĂŠket, de ami a tĂśbbi betût illeti, rĂĄm ne szĂĄmitsatok.
- De ĂŠn azt akarom, hogy legyenek csantavĂĄk! - toporzĂŠkolt Klapanciusz.
- Csantava nem lesz - mondta a gĂŠp. - NĂŠzd meg, kĂŠrlek a vilĂĄgot: tele van ĂłriĂĄsi, fekete lyukakkal, ĂŠs azokban a Semmi lakik, amely kitĂślti a csillagok kĂśzti mĂŠrhetetlen ûrt. NĂŠzd meg, kĂśrĂśs-kĂśrĂźl minden Semmivel van mĂĄr bĂŠlelve, a lĂŠt minden csĂźcske mĂśgĂźl a Semmi leselkedik. Ez a te mûved, irigy szamĂĄr! Nem hinnĂŠm, hogy a kĂśvetkezĂ´ nemzedĂŠkek ĂĄldani fognak ĂŠrte...
- TalĂĄn nem tudjĂĄk meg... TalĂĄn nem veszik ĂŠszre... - dadogta sĂĄpadtan Klapanciusz, dermedten bĂĄmulta a fekete ĂŠg ĂźressĂŠgĂŠt, ĂŠs nem mert kollĂŠgĂĄja szemĂŠbe nĂŠzni. AztĂĄn otthagyta Ă´t a gĂŠp mellett, amely minden s betûs dolgot meg tud csinĂĄlni, ĂŠs hazakullogott. A vilĂĄg pedig mĂĄig is tele van a Semmi lyukaival, Ăşgy, ahogyan az eltĂźntetĂŠs folyamĂĄn Klapanciusz leĂĄllĂ­totta. És mivel nem sikerĂźlt tĂśbbĂŠ olyan gĂŠpet ĂŠpĂ­teni, amely valami mĂĄs betûvel kezdĂ´dĂ´ dolgokat csinĂĄlt volna, fĂŠlĂ´, hogy soha nem lesznek mĂĄr olyan nagyszerû jelensĂŠgek, mint a langallĂłk ĂŠs a kĂĄlmok - soha, mĂ­g a vilĂĄg vilĂĄg.

(Stanislaw Lem: Kiberiåda c, kÜnyvÊbÜl)s_2 

Sajnos Gerry kĂŠt percel korĂĄbbi hsz-e mĂśgĂśtt nem mutat olyan jĂłl az enyĂŠm, azĂŠrt mĂŠgis itthagyom...


Nem vĂŠletlenĂźl mondtĂĄk rĂŠgen, hogy a FĂśld lapos (a szĂŠlĂŠn mĂŠg tĂşl is csordul). Olyan, mint egy petri csĂŠsze, melyben vĂŠglĂŠnyek mutĂĄlĂłdnak a tĂĄptalajon, s "isten" csepegtet nekik ezt-azt az ĂŠletben maradĂĄshoz, ĂŠs a kĂ­sĂŠrlet sikerĂŠhez mĂŠrten. Az ĂŠletben maradĂĄs nem is annyira fontos ebben a kĂśrnyezetben, s lehet, nem is ez a cĂŠl.
Az Isten -ha a sajĂĄt tapasztalataim mentĂŠn foglalom Ăśssze- nem ĂŠrdeklĂľdĂľ az egyes teremtmĂŠnyek felĂŠ, az egĂŠsz elegyet nĂŠzi, mint tudĂłs a vĂ­rustenyĂŠszetet. Ha valaki azt mondja, szemĂŠlyes istenĂŠlmĂŠnye volt, azzal azt jelzi a tĂśbbiek felĂŠ, hogy a kĂ­sĂŠrletben ĂŠppen azt az egy (kĂŠt) vĂ­rustĂĄrsunkat ĂŠrte egy "jĂł" behatĂĄs, amelyik-aki ezt kinyilatkoztatta. MĂĄsokat, kevĂŠsbĂŠ szerencsĂŠseket "gonosz" erĂľk szĂĄllnak meg, oda mĂŠrget cseppent a "nagy vegyĂŠsz".
De hogy a mi SZEMÉLYES sorsunk nem érdekli a kísérletezõt, az egészen biztos.
MiĂŠrt nincs mindenkinek istentapasztalata? (nekem sosem volt) A szabad akarat, melyet az isten adott, nem magyarĂĄzza az isten elĂľlem valĂł rejtĂľzkĂśdĂŠsĂŠt. Ugyanakkor a sĂĄtĂĄn sem keresett fel, hogy Ăľ vegyen maga mellĂŠ. Persze azt sem ĂĄllĂ­tom, hogy hit nĂŠlkĂźl ĂŠlek, de az a hit nem vallĂĄsi, nem dogmatikus, hanem kevĂŠske ĂŠlettapasztalat, s egyĂŠni-egyedi vilĂĄgkĂŠp. Istentelen, ha Ăşgy tetszik.
Mégsem állítanám, hogy nincs teremtõ, teremtõ erõ. A gondolat képessége, a tudás képessége az, melyet ugyan nem kapott az emebr, de megszerzett. Ezt nem magyarázza sem a fizika, sem a kémia bármely ága, de az õsrobbanás (õsburjánzás) óta semmi. Ez maga a sötét energia és a sötét anyag összessége. Eszközei a szellemi testhez a lélek, a gondolathoz az agy, a beszédhez a száj, már lehetnek evolúciós és genetikai formái az anyagnak, mely körülvesz minket. De hogy Isten minek teremtette volna mindezt, azt talán õ maga sem tudná megmondani. Ha van Teremtõ, az véleményem szerint a tudást, és a gondolatot teremtette. Anyagi világokat, embert nem. Így pedig már érthetõbb, saját gondolatára, saját tudására hasonlatosnak, mint ahogy Jézust is. Õ maga volt Jézus, Õmaga vagyunk mi. Nem különbözünk, csak megkülönböztetnek.
De visszatĂŠrve a petricsĂŠszĂŠhez. Ki mĂŠrgezi a tudĂĄst, ĂŠs a gondolatokat? Vagy sajĂĄt magĂĄt? TalĂĄn az, aki az ĂľsrobbanĂĄst elĂľidĂŠzte?
Merthogy Isten se nem jó, se nem rossz! Õ EGY!
EgyedĂźl van, s minden teremtĂŠstĂśrtĂŠnet leĂ­rja, a magĂĄny, az egyedĂźllĂŠt fĂĄj neki. EzĂŠrt teremt. Nem ĂŠrtĂźnk, magĂĄĂŠrt! ...ĂŠs teremt jĂłt, ĂŠs teremt rosszat. SzĂŠtrobbant, s ezzel megalkot. Teremt fizikĂĄt, kĂŠmiĂĄt, nĂśvĂŠnyt, ĂĄllatot, embert, ...ĂŠs zsidĂłt. Nos itt lĂŠpte tĂşl sajĂĄt korlĂĄtait. Mint mikor a tudĂłs elĂŠri vĂĄgyĂĄlmai netovĂĄbbjĂĄt, de vilĂĄgra szĂłlĂł talĂĄlmĂĄnya azonnal megĂśli, majd tetemĂŠn ĂŠl tovĂĄbb, amĂ­g vilĂĄg a vilĂĄg...

Vårom a bele s_k eket.

A TEREMTÕ dualitás Isten - Isten - nõ, EGy. Teremtette elsõd szülötteit, az elsõdszellemeket, majd másodszülöteit, mi embereket.
SajĂĄt hasonlatossĂĄgĂĄra - ergĂł, ( nem sajĂĄt kĂŠpmĂĄsĂĄra ) teremtĂľ kĂŠpessĂŠgĂŠt reprodukĂĄlva, az ember - szellem, tulajdonsĂĄgai kĂśzĂŠ illesztette.
Eleinte az ember szellem gondolataival teremtett mag - jĂĄnak hajlĂŠkot, szebbnĂŠl - szebb ĂŠpĂ­tmĂŠnyeket, ĂĄllatokat, nĂśvĂŠnyeket, tĂĄrsakat. Majd a birtoklĂĄsi vĂĄgy 6 - almĂĄba krĂ­tette, kialakult benne az emberi'''' nem kĂ­vĂĄnatos tulajdonsĂĄgok.
BirtoklĂĄsi vĂĄgy, ĂśnzĂŠs, fĂśsvĂŠnysĂŠg, ragaszkodĂĄs, irigysĂŠg, Ă­tĂŠlkezĂŠs mĂĄs ember - tĂĄrsa felett,,, megkĂśtĂśzĂśttsĂŠg - bĂŠkjĂłja.
Gondolataira' csodåk våltak, megnyilvånult - å, majd csÜkevÊnyesedett, s vÊgßl, csak a verejtÊkes munkåval elþållított - såg, ban hisz, a mannåban, az anyagban, elfelejtette hazåjåt, az eredetit.
A szülei idõnként küld ( ött ) hozzá segítõket, de mind hiába a jó tanács, az EMBER konok maradt, és önön - fejû, halad a vég - zete felé, kapva ezzel javulási lehetõséget, újra s újra. A TEREMT - Õ hosszú - tûrõ, szereti gyermekeit, s teremtetségét, még a leg elvetemûltebbet is, akinek szikrányi lélek - jelen'',,,, léte van már csak.
Az 1. nem teremt ( het ) rosszat, csak jĂłt. Rossz nincs, ha csak ĂŠn nem Ăşgy akarom.
A teremtĂľt megismerni???

NĂŠzd csak a fĂĄk madarait, az erdĂľ ĂĄllatait, nem vetnek s nem aratnak. MĂŠgis meg van mindenĂźk....
A nĂśvĂŠny s ĂĄllat vilĂĄg tĂľlĂźnk fĂźggetlenĂźl , Ăşjra teremt, szinte mindent. Egyforma fĂťszĂĄl nincs, mind kĂźlĂśnbĂśzĂľ.. Isteni sebessĂŠggel ĂĄramlik benne az ĂŠlet nedve folyamatosan megĂĄllĂĄs nĂŠlkĂźl, a gondolat irama, perszeke - milliomoda.
KifejezhetĂľen, kifejezhetetlenĂźl, ĂśnĂśn < mag > jĂĄba. Ahogy a kis patak Ăśmlik a nagy ĂłceĂĄnba, asztĂĄn vissza, s Ăşjra ki - felĂŠ???...

Isten ĂĄldĂĄsa szĂĄljon minden jĂł akaratĂş emberre.

T. B l.

Hogy kellett e Isten az õsrobbanáshoz?Vagy egyáltalán létezik e Isten?Én nem vagyok vallásos csak úgy egyszerûen hiszek benne hogy meglettünk teremtve és ha eljön az idõnk már pedig elõbb vagy utóbb de eljön mindannyiunknak, legkésõbb akkor, választ kapunk erre a mindenkit furdaló kérdésre.Én hiszek a Teremtõ Atyában, mert sokkal könnyebb elfogadni így a földi létem végét ami úgy is elfog jönni mindenki életében.Hát nem jobb hinni mint félni attól ami úgy is eljön?Ha tükörbe nézel mit látsz?A testet amiben élsz vagy azt aki benne él?A Teremtõ Atya egy kicsi szikráját.Természetesen a testet.A lélek ugyanis egy egészen más létezési forma, egyfajta energia lény, de míg a test idõvel elpusztul vagyis vissza változik azzá amibõl lett, ásványi és kémiai anyagok apró részecskéivé.Mert minden ami élõnek látszik magából Föld Anyácskából születik.Az õsvallásunk is errõl szól.Mind ezt úgy írom le hogy soha nem hittem a Bibliában leírt zsidó istenben.Igaz el se olvastam, bár többször is neki gyürkõztem már, de a sok benne szereplõ zsidó elvette a kedvem az elolvasásától.Meg az írás stílusa is elég nehezen érthetõvé teszi ezt az olvasmányt.És most mindenki azt gondol rólam amit akar.Sajnálom hogy többek között a szüleim és a mamám se igazán hisz a test halála utáni tovább létezés, más formában élés gondolatában.Ezért is fogadják el olyan nehezen sokan az elkerülhetetlen bekövetkeztét a földi lét végét, testünk elhagyását, ami pedig természetes folyamat.Ez a természet törvénye.Megszületünk, élünk, meghalunk és jön helyettünk más, az új generáció.Ezt olyan nehéz megérteni és elfogadni? 

Nem akarom Ăşjra beĂ­rni, egy rĂŠsze ide is vonatkozik.

Gondolattal teremtĂźnk.

naiv hsz 35.
http://magyarnemzetikormany.com/pi-kl...admore=628


Gerry ezen a GBK-s tagsĂĄgon tĂŠnyleg el kellene gondolkozni.
s_z 

s_8 

Nem tudom van-e mĂŠg.

El tĂŠrtĂźnk a tĂĄrgytĂłl!.....!..

" A csillagok ritkĂĄn szĂłlnak direktben. Ez az volt!"

"Naivnak ĂŠs kincsesnek =Bran. MĂŠg nem dolgotok ĂŠrteni az idĂľket + nem is fog menni. Pl = Mi a kĂźlĂśnbsĂŠg a szeretet ĂŠs a szerelem, mint fogalom kĂśzt? JĂłl gondoljĂĄtok meg a vĂĄlaszt. Egy lĂĄnygyereket a sajĂĄt Ăľsei nevelik. AlapvetĂľen eltĂŠr az ĂŠrtelmezĂŠsetek egy fiĂş gyerekĂŠtĂľl. A fĂľ cĂŠl az volt, hogy szaporodjatok, sokasodjatok- de ez nem igaz, viszont ezt kellett mondani akkor. Ma mĂĄr jĂłval fentebb vagytok, de az Ăşt mĂŠg hosszĂş. Lehet, hogy nevettek rajta, de sok ezer ĂŠve kĂŠzrĂľl-kĂŠzre mentek. A kettĂľssĂŠg volt a cĂŠl lĂĄnyok, mert az tehermentesĂ­t = megosztĂĄs. A hosszĂştĂĄvĂş memĂłriĂĄja egy lĂĄnygyereknek 100 -szor jobb, mint egy fĂŠrfiĂŠ, mert NĂľ az, aki ĂśrĂśkĂ­t. A mĂĄsik oldal az (axtrapolĂĄciĂłs/mĂťveleti) kĂŠpessĂŠgeitek nagyjĂĄbĂłl a nullĂĄval egyenlĂľ. Ennek oka, hogy vilĂĄgotok mĂĄskĂŠpp nem tudna mĂťkĂśdni. Sajna a legvĂŠgĂŠn sem lehettek koldus fĂŠrfiak, de IstennĂľk igen. Ez kissĂŠ lehet, hogy magas, de ez a ti alapidentitĂĄsotok. A legmenĂľbb fiĂşbĂłl se lesz soha lĂĄny ( KorĂŠ - ĂŠn Csemegi KĂĄroly munkĂĄit tanulmĂĄnyoznĂĄm."

"Kedves Naiv, jó nagy marha az az Isten, aki Istennek hiszi magåt. Valami ilyesmirþl beszÊlt Triszmegisztos is. Annyira kell a hßlye Nibiru? Na jó, csinålunk egyet!" 

Kedves Kutatók, nagyon szépen köszönöm az intést, rájöttem, hol gondoltam azt, hogy nem számít, aztán kiderült, hogy, DE, MÉGIS. s_v BRAN, a szent holló ma is kedves üzenetet hozott tõletek! Elismerem, hogy nem értem az idõket, és megnyugtató tudomásul venni, hogy nem is fogom. A szeretet akarati cselekvés, az szerÉLem elemi erõ, amitõl ÉL a világegyetem, és persze én is. Elismerem azt is, hogy nagyon nehéznek találom, hogy lánylény vagyok, sokszor szerettem volna fiú lenni inkább. Jól van az, hogy kézrõl kézre adnak, a pofonok mellett fõleg simogatás meg ölelésre emlékszem...Remélem, a többiek is így vannak vele. Bár ez nem nekem szólt, kérem, hogy inkább ne csináljatok Nibirut...maradjunk a szederhabnál!!Légyszis_o