Zsidók adagolják egymást, a sok birka meg nem érti, hogy az egyik ugyanaz, mint a másik.
Orbán, ez nem játék. Ez nem a rezsiharc. Ha ezt a határt átléped, minden megengedett veled szemben.

Budapest – Orbán és rendszere átlépett egy határt. Lehet hazudni a rezsirõl, szét lehet lopni az államot, lehet elosztani a trafikokat, budi helyett stadiont építeni a kert aljába. Egyet nem lehet: ipari méretekben elpusztított gyerekek, csecsemõk, asszonyok és öregek, nõk és férfiak, gázkamrába hurcolt és tömegsírba dobált emberek emlékét meggyalázni, az õket brutálisan bevagonírozó csendõröket tisztára mosni, Adolf Hitler szövetségesét rehabilitálni, a felelõsséget elhárítani, és az egész magyar történelmet meghamisítani. Orbán a náci emlékmûvel ezt megteszi. Olyan erõszakot hajt végre a nép lelkén, amelyet nem lehet eltûrni, ez lázadáshoz vezet.

Orbán Viktor nem isten, hanem egy felcsúti politikus, akit négy évre megválasztottak miniszterelnöknek. Ez az ember ezt nem vette tudomásul, hanem az elmúlt négy évben kisajátította az országot, megváltoztatta a társadalmi rendet, elvette a polgárok jogait, a sötét középkorba lökte vissza szellemileg az országot. Egymagában eldöntötte, hogy átalakítja a Kossuth teret, szobrokat állít és dönt, átírja az Alkotmányt. Kisajátított mindent, lerombolta a végrehajtó hatalom minden kontrollját. Magánosította az állam vagyonát, a Magyarország nevû vállalkozás neki termel. Jobbágysorsba döntötte a “munkaalapú társadalom” kezdetû primitív szöveggel az országot, miközben egy kiváltságos réteg dõzsöl, a legpofátlanabb módon nyúlja le a köz vagyonát, amelyhez a köz jó képet vág. Úrizál, vadászatra jár egy mihaszna kontraszelektált talpnyaló réteg, Lázár János nevû senkik százmilliárdok fölött rendelkeznek.

Mindezt tétlenül nézte a nép és az értelmiség. Mindenki türelmesen várta, mi lesz ebbõl. Amíg van mit enni, van hol dolgozni, amíg nem muszáj konfrontálni, nem kell erõszakhoz folyamodni, addig mindenki kerülte a gondolatát is annak, hogy ellene álljon ennek a bûnszervezetnek. Elnézték, hogy megdöntötte az alkotmányos rendet, pedig az egy államellenes bûncselekmény, eltûrték, hogy elvegyék a nyugdíj-megtakarításukat, hajlandóságot mutattak arra, hogy tudomásul vegyék az új rendszert, és egy választási csaláshoz asszisztáljanak, illegtim önkényuralmat legitimáljanak. Orbánnak szerencséje volt, mert sehol a világon még egy ilyen türelmes népet nem talált volna. A világ bármely pontján ennek a negyedéért felakasztották volna az elsõ fára.

Most egy olyan határhoz érkezett, amikor ez a türelmes – és sok tekintetben bamba – nép nem tûrhet tovább. Hazudozhatnak a rezsirõl, de népirtásról nem hazudozhatnak. Nem tagadhatják le, hogy kik hajtották a család felét marhavagonba, kik keresték a szeretett szülõk valamennyi testnyílásában az aranyat és a pénzt, kik küldték a rámpára az öt-hatéves kislányokat és kisfiúkat, hogy utána tömegsírban végezzék. Nem írhatja át Orbán Viktor a magyar történelmet, nem gyalázhatja meg a tömeggyilkoságok áldozatait, a hozzátartozóikat és az egész magyar népet sem, amely ennek a bûncselekménysorozatnak nagyobb áldozata, mint azok a zsidók, akiknek a vágóhídra hajtását õk tétlenül és közömbösen végignézték. Ott van vége, amikor a gyermeket kitépték az anyja kezébõl, és hazudni akarnak arról, hogy ezt ki tette.

Orbán, itt van vége! Elég volt! Ezt már nem!

Lehet gyurcsányozni, lehet felfújt pulyka módjára ostoba baromságokat beszélni a hanyatló Nyugatról, Móricka mondhat nagy jövendöléseket a korszakváltásokról. Kicserélheti az utcanévtáblákat, elüldözheti az ország ifjúságának színe-javát. De azt, hogy Adolf Hitler cimborájából, egy korlátolt, politikai analfabétából, egy tömeggyilkos idiótából hõst csináljon, átirja a magyar történelmet, egy hazug világba kényszerítse az Európai Unióba tartozó ország lakosságát, és egy sunyi antiszemita, fasiszta rendszert vezessen be, ahol feltépi a legfájóbb sebeket, azt már nem. Elég volt a nácikból, a menetelõ rasszista csõcselékbõl, a magukat történésznek nevezõ agyalágyult hülyékbõl, a képmutatásból, a kettõs beszédbõl, a Mein Kampf felmondásából. Nem fogjuk elnézni, eltûrni, megengedni, hogy tovább hülyének nézz bennünket, és mi pedig eljátsszuk a hülyét. Orbán átlépett egy határt, és ha most nem áll meg, akkor neki vége.

Elérkeztél a falhoz. Nem sok idõ kell, és az emberek befejezik az értelmetlen aláírásgyûjtögetéseket, felhívásokat és tiltakozásokat, pótcselekvéseket, kiszállnak a fotelból, és kimennek az utcára, hogy megkeressenek téged. Ennek nagyon rossz vége lesz. Ha fel mersz építeni egy német megszálló emlékmûvet, és azt mered mondani, hogy a magyarokat a nácik kényszerítették a deportálásokra, és a magyarok nem tehettek semmirõl, ha meghamisítod a közelmúlt történelmét, ha felszabadítod a náci gyûlölet démonait, az antiszemitizmusban rejlõ pokoli erõket, akkor neked véged van. Lehet, hogy nem most mennek ki az utcára megtekerni a nyakadat, de biztos lehetsz benne, hogy ha ezt meg mered csinálni, itt fordulóponthoz érkeztél. Amint leleplezitek ezt a mocskot, elszakad egy szál, és attól kezdve, kisfiam, a te perceid meg vannak számlálva. Ellenség vagy, gyilkosok barátja, potenciális gyilkos és gonosztevõ, egy megszálló, akivel szemben fel kell lépni, akit el kell zavarni, akivel szemben minden eszköz megengedett. Jól vigyázz, mit szabadítasz magadra és az országra.

Lehet, hogy a felszínen semmi nem látszik. De a szívek megváltoznak, akik eddig elhúzódtak, belsõ emigrációba vonultak, tanácskozni kezdenek. Nem lesz egyetlen nyugodt perced és éjszakád, soha nem tudhatod, melyik percben tör ki a vulkán, amely elsöpör. Olyan rétegét sérted az emberi léleknek, amely mindennél fontosabbá teszi, hogy eltakarodj. A leggyûlölteb és legutáltabb ember leszel a földön és a magyar történelemben azért, amit az országra szabadítottál. Egy olyan országra, amely békében élhetett volna a szabad és demokratikus világ részeként, békében a szomszédaival és belül egymással. De te a pokol száját nyitod meg, minden ok nélkül. Nem tudod, hogy a náci sassal és a Gábriel arkangyallal milyen erõket szabadítasz az országra. És nem tudod, hogy azzal szemben milyen elementáris erõ fog feltörni. Megcsinálhatod, lehetséges, hogy csend fog körülvenni, de az a vihar elõtti csend lesz. Attól a perctõl kezdve neked véged. Olyan dologba avatkozol, amely fölött nincs hatalmad. Attól kezdve nem számít, hány évig uralkodsz még.

Neked véged. Életveszélyesé váltál, akit el kell takarítani. Mostantól ellenség vagy. Te vagy az a sas.
Link