Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Így pusztulhat el 60 település Magyarországon
Van Magyarországon 60 település, amely akár pár évtizeden belül eltûnhet, mivel az elmúlt tíz évben népességének a 30 százalékát elveszítette – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb elemzésébõl. A hivatal olyan 200 fõnél alacsonyabb népességû falvakról készített pillanatfelvételt, amelyek finoman szólva sem voltak az elmúlt évtizedek nyertesei.
http://mno.hu/bel...on-1224481 Nincs mit titkolni, de azért még mindíg csak a jéghegy csúcsát mutogatják ...
A cikk:
A második Orbán-kormány egyik kiemelt célja volt, hogy pár száz fõs településeken is sikerüljön olyan életfeltételeket teremteni, amelyek vonzóvá tehetik ezt a szegmenst az emberek elõtt, mivel az utóbbi évtizedekben erõteljes elvándorlást és elöregedést regisztrálhattunk ezekbõl a falvakból, községekbõl. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter korábban úgy fogalmazott, Magyarországnak olyan vidékpolitikára van szüksége, amely biztosítja, hogy a kisvárosokban, a falvakban, a fõvárostól távoli településeken is boldogulhassanak az ott élõk, és kiváló minõségû mezõgazdasági javakat termelhessenek.
Ehhez a témakörhöz szorosan kapcsolódik az a KSH által közzétett legfrissebb elemzés, amely azokra a településekre fókuszált, melyek lakosságszáma a 2011-es népszámlálás alkalmával nem érte el a 200 fõt, valamint népességük legalább 30 százalékát elvesztették a legutóbbi két népszámlálás között. E két feltételnek 60 település felelt meg.
Ebben a körben már a 19-20. század fordulóján jelentkezett egy erõteljes népességkiáramlás, amelynek során elsõsorban a szegényebb, saját földtulajdonnal nem rendelkezõ, sok esetben zsellérsorú, alacsony társadalmi státusú népesség áramlott a városokba. Az 1960-as, 1970-es évek városcentrikus településpolitikája egyértelmû vesztesei a kisebb lélekszámú települések voltak.
El akarták õket pusztítani?
Az 1971-ben elfogadott 1007/1971. számú kormányhatározat több mint 2000, funkció nélküli „mellékfalut” hagyott anyagi, pénzügyi forrás nélkül, mivel fejlesztésüket gazdaságtalannak ítélte. A települések bizonyos körében az építési engedélyek kiadását is megtiltották. Az 1980-as években ugyan már elindult egy integrált falufejlesztés, azonban tényleges pénzügyi háttér nélkül, így valós hatása nem volt.
Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 113, az 1980-as szerint már 189 településnek volt kevesebb, mint 200 lakosa, és a két népszámlálás közötti népességfogyás mértéke is magas volt: az 1980-ban 200 fõ alatti települések az elõzõ népszámláláshoz képest népességük negyedét (36 226-ról 27 176-ra), közülük 55 pedig lakosságának legalább a 30 százalékát vesztette el. A települések közül néhánynak extrém mértékû népességvesztést kellett elszenvednie. A Somogy megyei, 1970-ben 483 fõs Libickozmának 1980-ban már csak 135 lakosa volt, míg a Szabolcs Szatmár Bereg megyei Kishódoson 1970-ben 362-en, tíz évvel késõbb már csak 111-en laktak.
Öngerjesztõ folyamatok
Az 1990-es évek elején az önkormányzati törvény elfogadásával megteremtõdtek azok az alapfeltételek, amelyek révén a települések, azok polgárai maguk befolyásolják a település sorsát. Azonban a 20. század végén és a 21. század elején újabb népességkiáramlás történt e településekrõl. A vizsgált települések esetében ez már a fiatalokat vagy aktív korúakat, a munkaképes, kvalifikáltabb népességet érintette. Az adott település társadalmának demográfiai és társadalmi struktúrája jelentõs mértékben torzult, olyan öngerjesztõ folyamat indult el, amelynek a vége a település népességének elöregedése.
Egyedül élõ, elöregedõ települések
A KSH által vizsgált településkör jellemzõen hegy-, illetve dombvidéken helyezkedik el. Közös jellemzõjük, hogy szinte mindegyikük földrajzi és gazdasági szempontból periférikus helyzetben van, a legtöbbjük zsákfalu. Ezen települések lakosságszáma 1970 óta több mint felével csökkent. Az elvándorlási folyamat mértéke az 1990-es években lassult, de a népességvesztés mértéke már a két utolsó cenzus között volt a legnagyobb.
A települések korszerkezete öregedõ: 1970-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint idõskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idõsebbek már három és félszer voltak többen a 15 éven aluliaknál. A kedvezõtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltûnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket – olvasható a KSH elemzésében.
Totális pusztulás képe rajzolódik ki
Az e településeken élõk jövedelmi szintje alacsony: az egy adófizetõre jutó szja-alapot képezõ jövedelem közel azonos a 200 fõ alatti települések adatával, de a községi átlagtól mintegy 300 ezer, az országostól pedig több mint 600 ezer forinttal marad el. A fogyó népességû településeket jellemzõ elvándorlás kedvezõtlenül befolyásolta a lakásépítéseket. Emiatt a lakásállomány folyamatosan öregszik, és a lakosság számának csökkenésével egyre több az üresen álló épület.
A vizsgált 60 település többsége zsáktelepülés, megközelíthetõségük csak közúton lehetséges. Tömegközlekedés igénybevételére csak autóbusszal van lehetõség, helyközi autóbusz-megálló 2011-ben Iborfián kívül minden településen volt. Két település kivételével csak mobil postai szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. A lakosság életminõségét kedvezõtlenül befolyásolja, hogy a vizsgált települések mindössze felében mûködött helyben kiskereskedelmi üzlet – közölte a statisztikai hivatal.
Ez lehetne a kitörési pont
A vizsgált falvakban az idegenforgalmi vonzerõt a kiemelkedõen szép és nyugodt környezet, a csend és a nemzeti parkok jelentik. A lehetõségek kihasználásának ugyanakkor nem minden településen vannak meg a feltételei. A vizsgált települések kevesebb mint felén volt szálláshely, a kínálati palettán az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek domináltak. Ez utóbbiak forgalma alapvetõen a belföldi turizmusra épül. Az elmúlt tíz évben látogatottságuk bõvült, a kis kapacitással mûködõ kereskedelmi szálláshelyeké azonban csökkent.
http://mno.hu/bel...on-1224481 Nincs mit titkolni, de azért még mindíg csak a jéghegy csúcsát mutogatják ...
A cikk:
A második Orbán-kormány egyik kiemelt célja volt, hogy pár száz fõs településeken is sikerüljön olyan életfeltételeket teremteni, amelyek vonzóvá tehetik ezt a szegmenst az emberek elõtt, mivel az utóbbi évtizedekben erõteljes elvándorlást és elöregedést regisztrálhattunk ezekbõl a falvakból, községekbõl. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter korábban úgy fogalmazott, Magyarországnak olyan vidékpolitikára van szüksége, amely biztosítja, hogy a kisvárosokban, a falvakban, a fõvárostól távoli településeken is boldogulhassanak az ott élõk, és kiváló minõségû mezõgazdasági javakat termelhessenek.
Ehhez a témakörhöz szorosan kapcsolódik az a KSH által közzétett legfrissebb elemzés, amely azokra a településekre fókuszált, melyek lakosságszáma a 2011-es népszámlálás alkalmával nem érte el a 200 fõt, valamint népességük legalább 30 százalékát elvesztették a legutóbbi két népszámlálás között. E két feltételnek 60 település felelt meg.
Ebben a körben már a 19-20. század fordulóján jelentkezett egy erõteljes népességkiáramlás, amelynek során elsõsorban a szegényebb, saját földtulajdonnal nem rendelkezõ, sok esetben zsellérsorú, alacsony társadalmi státusú népesség áramlott a városokba. Az 1960-as, 1970-es évek városcentrikus településpolitikája egyértelmû vesztesei a kisebb lélekszámú települések voltak.
El akarták õket pusztítani?
Az 1971-ben elfogadott 1007/1971. számú kormányhatározat több mint 2000, funkció nélküli „mellékfalut” hagyott anyagi, pénzügyi forrás nélkül, mivel fejlesztésüket gazdaságtalannak ítélte. A települések bizonyos körében az építési engedélyek kiadását is megtiltották. Az 1980-as években ugyan már elindult egy integrált falufejlesztés, azonban tényleges pénzügyi háttér nélkül, így valós hatása nem volt.
Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 113, az 1980-as szerint már 189 településnek volt kevesebb, mint 200 lakosa, és a két népszámlálás közötti népességfogyás mértéke is magas volt: az 1980-ban 200 fõ alatti települések az elõzõ népszámláláshoz képest népességük negyedét (36 226-ról 27 176-ra), közülük 55 pedig lakosságának legalább a 30 százalékát vesztette el. A települések közül néhánynak extrém mértékû népességvesztést kellett elszenvednie. A Somogy megyei, 1970-ben 483 fõs Libickozmának 1980-ban már csak 135 lakosa volt, míg a Szabolcs Szatmár Bereg megyei Kishódoson 1970-ben 362-en, tíz évvel késõbb már csak 111-en laktak.
Öngerjesztõ folyamatok
Az 1990-es évek elején az önkormányzati törvény elfogadásával megteremtõdtek azok az alapfeltételek, amelyek révén a települések, azok polgárai maguk befolyásolják a település sorsát. Azonban a 20. század végén és a 21. század elején újabb népességkiáramlás történt e településekrõl. A vizsgált települések esetében ez már a fiatalokat vagy aktív korúakat, a munkaképes, kvalifikáltabb népességet érintette. Az adott település társadalmának demográfiai és társadalmi struktúrája jelentõs mértékben torzult, olyan öngerjesztõ folyamat indult el, amelynek a vége a település népességének elöregedése.
Egyedül élõ, elöregedõ települések
A KSH által vizsgált településkör jellemzõen hegy-, illetve dombvidéken helyezkedik el. Közös jellemzõjük, hogy szinte mindegyikük földrajzi és gazdasági szempontból periférikus helyzetben van, a legtöbbjük zsákfalu. Ezen települések lakosságszáma 1970 óta több mint felével csökkent. Az elvándorlási folyamat mértéke az 1990-es években lassult, de a népességvesztés mértéke már a két utolsó cenzus között volt a legnagyobb.
A települések korszerkezete öregedõ: 1970-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint idõskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idõsebbek már három és félszer voltak többen a 15 éven aluliaknál. A kedvezõtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltûnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket – olvasható a KSH elemzésében.
Totális pusztulás képe rajzolódik ki
Az e településeken élõk jövedelmi szintje alacsony: az egy adófizetõre jutó szja-alapot képezõ jövedelem közel azonos a 200 fõ alatti települések adatával, de a községi átlagtól mintegy 300 ezer, az országostól pedig több mint 600 ezer forinttal marad el. A fogyó népességû településeket jellemzõ elvándorlás kedvezõtlenül befolyásolta a lakásépítéseket. Emiatt a lakásállomány folyamatosan öregszik, és a lakosság számának csökkenésével egyre több az üresen álló épület.
A vizsgált 60 település többsége zsáktelepülés, megközelíthetõségük csak közúton lehetséges. Tömegközlekedés igénybevételére csak autóbusszal van lehetõség, helyközi autóbusz-megálló 2011-ben Iborfián kívül minden településen volt. Két település kivételével csak mobil postai szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. A lakosság életminõségét kedvezõtlenül befolyásolja, hogy a vizsgált települések mindössze felében mûködött helyben kiskereskedelmi üzlet – közölte a statisztikai hivatal.
Ez lehetne a kitörési pont
A vizsgált falvakban az idegenforgalmi vonzerõt a kiemelkedõen szép és nyugodt környezet, a csend és a nemzeti parkok jelentik. A lehetõségek kihasználásának ugyanakkor nem minden településen vannak meg a feltételei. A vizsgált települések kevesebb mint felén volt szálláshely, a kínálati palettán az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek domináltak. Ez utóbbiak forgalma alapvetõen a belföldi turizmusra épül. Az elmúlt tíz évben látogatottságuk bõvült, a kis kapacitással mûködõ kereskedelmi szálláshelyeké azonban csökkent.
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 3: 123
#11 |
postaimre
- 2014. May 04. 12:51:30
#12 |
Kitudja
- 2014. May 04. 13:12:04
#13 |
Kitudja
- 2014. May 04. 13:31:45
#14 |
postaimre
- 2014. May 04. 13:33:36
#15 |
Kitudja
- 2014. May 04. 13:43:43
#16 |
postaimre
- 2014. May 04. 13:46:16
#17 |
Kitudja
- 2014. May 04. 13:55:46
#18 |
kincses
- 2014. May 04. 16:52:20
#19 |
postaimre
- 2014. May 04. 17:05:54
#20 |
istok bela
- 2014. May 04. 17:53:22
Oldal: 2 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.