Tudom jĂłl a kutymutyot sem ĂŠrdekli, mit Ă­rok ĂŠs miĂŠrt, de hamarosan vĂŠge az ĂŠvnek, ami el se kezdĂľdĂśtt ĂŠs ezt is megĂŠrtĂźk, pedig nem kellett volna, legalĂĄbbis nem Ă­gy, vagy Ăşgy, hanem sehogy. AztĂĄn mĂŠgis mutatja a naptĂĄr, hogy leperegtek a homokosok az ĂźvegkĂźbliben ĂŠs van mĂŠg egy nap a feje tetejĂŠnek talpĂĄra ĂĄllĂ­tĂĄsĂĄig ĂŠs ezt nem cĂĄfolhatom, pedig tagadhatnĂĄm is, de azzal egyĂźtt sem lenne igaz.

Mert mi is a helyzet? Tele vagyok anekdotákkal és duzzad bennem a kirobbanó lanyhaság, de mindezzel legyeknek tekintve a világ nagy dolgait, a döngicsélõ apró latokat is a latrinára bízom. Bízzanak õk is benne, ott a helyük. Most volt nálam, útba ejtve Orosházi Feri is egy hosszúra tervezett, de rövid teázásra, melyet gépjármûvének jobb elsõ defektes kereke okán fogtunk kurtára. De vannak más jelek is, melyek az MFNK aktiválásának irányába mutatnak. Elment az esszém? Majdcsak visszajön, de most már sokasodva tapasztalattal és szárazon, minden giccstõl mentesen. Egyelõre ráérek. A norvég munka kicsit bizonytalan, mert az új nagyszabású projekt még nem biztos, így az sem, hogy mikor, vagy vissza kell-e menjek, bár ez most itthon is többdimenziós kérdéssé vált. Verának változtatnia kell, mert igényli és jogosan várja el a jelenlétemet, bár még pár hónapot kibírnánk így is, úgy vélem. De lehet, hogy rosszul tudom. Úgy vagyok vele, hogy ha itthon akarnak tartani, akkor ott úgy is betartanak, persze csak finoman, mintha nem is..., pedig de. De lapozzunk, legfeljebb kalapozunk máshol, másképpen. A valami már itt van, de az a helyzet, hogy annyira átlátszóvá vált már, hogy nem okoz örömet annak "felfedezése" és tán fõleg azért nem, mert nem látom, hogy túl sokan felfedezték volna, pedig szívesen átadom, míg én a munkás cipõmet sikálom idehaza tisztára, nyüst-öljék õk is a bakancsot.

Tudjátok minek kell jönni, ugye? Paradoxok sora teríti ki a lapjait az elkövetkezõkben. Inkompetencia minden szinten, bealtatott, megszédített, dezinformált okoskodás és kikerekedik a káosz, melyben simán lehet elõre haladni. Miért? Mert már a nagyon hülyék sem annyira biztosak a rögeszméikben. A "kormányzati" szektor személyi állományának identitása, bizalma, ha volt is, gyorsan elpárolog és bárkihez képes lesz lojális lenni, aki, ami jön, még ha nem is tudják, vagy éppen rosszul, minek is kell következni. Tervek szerint Orsósnak mennie kell. Ha marad, akkor is mennie kell, mert kényelmetlen lesz Keleten is és persze vitetik vele a "balhét". Majd jöhet a jóbik egy rövid tangóra és akkor jöhet a bitang óra, mert feladatuk a NATO-ból való kiléptetés és egyéb csintalanságok, de erre rá kell menjenek, hisz õk is ugyanazon zsidó-cigány tõrõl fakadnak. Pártokráciának vége és közben szépen megindul a népesség elvándorlás (menekül a férgese) és persze Európa is lezárja a határait és települ mindenki haza, ha van neki olyan, mert az EU szekere is irányt kell váltson gazdasági-pénzügyi és katonai tekintetben is. Szóval, mindenki csak bevégzi a dolgát. Nem térek ki minden részletre, amit összepakoltam maradék agyam elmésebb zugaiban, de tényleg nagy változások elé pilloghat az, aki kíváncsi még rá. Én inkább becsukom a szemem. Úgy jobban látok. De nem bonyolult dolgok ám ezek. A régiót áthangszerelik és önvédelembõl, lehetõleg "békésen". De azért ne reménykedjetek, nem szabad elmaradjon a fegyveres incidens. Kötelezõ körök, le kell futni õket, bár én sétálva és visszafelé is nagyobb csapást voltam veletek együtt kitaposni, mint..., de hagyjuk, mert ami késik az nem a tokiói gyorsvonat.

Verset kĂŠk Ă­rnom, de VerĂĄn kĂ­vĂźl most nincs mĂşzsĂĄm, belĂźl meg csak Ăľ van ĂŠs a gyerek sereg. Nem hiĂĄnyzik mĂĄr nekem a gondolkodĂĄs ĂŠs tĂśprengĂŠs a "nemzet nagy bajai" fĂślĂśtt ĂŠs amint lehet ĂŠs mĂłd van, gyorsan essĂźnk neki ĂŠs legyĂźnk tĂşl azokon a megnevezett bajokĂłhn ĂŠs hibrid bajnokokĂłhn. MĂŠg sokan ĂĄllnak az ĂştjĂĄban ĂŠs nincs tĂźrelmem magyarĂĄzkodni! Verset Ă­rni sincs, s mi van, az fĂŠltĂľ szeretet ĂŠs marokban felĂŠbredt penge.

Nem tudom mit hoz a jĂśvĂľ, de tudom mit hoz a "holnap", s mit hozott a honlap. KĂśszĂśnĂśm Nektek, mit kĂśszĂśnhetek, s kinek tudnia kell mind, tudja mit. Nem Ă­gĂŠrhetek ĂŠs ne Ă­gĂŠrjetek semmit, s jĂłt sem kĂ­vĂĄnhatok, csak kitartĂĄst, mi tart, mĂ­g tartani tudjuk mindazt, kik vagyunk.

Csak, hogy tudjátok: nincs bennem harag, de dühös vagyok és csillapíthatatlanul. Szerelmes és dühös! Az Ég adja, hogy mindkettõt annak rendje és módja szerint élhessem meg és ki és ezt kívánom Nektek is a hátra lévõ idõnkre!