Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Kacor király


Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak volt egy macskája. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprût, jól megverte, s mondta neki:

– Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!

No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre–arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. Megijed a róka, visszafordul, nézi a macskát, nem tudja elgondolni, mi az isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahõköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még õ sem látott rókát világon való életében. Mind a kettõ megijedt a másiktól.

No, hanem mégis a róka szólalt meg elõször. Kérdi a macskától nagy szepegve:

– Ki légyen az úr?

“Ahá! – gondolja magában a macska. – Úgy látszik, fél tõlem.”

Mindjárt nekibátorodott, s mondotta is nagy büszkén:

– Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, aki ne félne éntõlem.

– Ejnye, ejnye – mondotta a róka –, igazán szégyellem, hogy még a híredet sem hallottam.

Egyszeribe meghívta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az õ szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára, s minden, ami kitelik tõle.

– Jól van – mondotta Kacor király –, hát elmegyek veled.

Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött–forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:

– Egyék felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.

Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa az õ nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.

Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messzirõl rákiáltott:

– Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!

Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu neki, szaladt árkon–bokron által, mintha szemét vették volna. Amint szaladt, szembejõ vele egy medve, s kérdi:

– Hát te hova szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?

– Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram! A róka koma háza elõtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.

– Hm, hm – mondja a medve –, na hallod–e, öcsém, sok országot s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király!

Elmegy a medve róka komához, s hát, róka koma még mindig ott jár–kel a háza elõtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:

– Jaj, lelkem medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is!

De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdõn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok és szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.

– Jaj, Istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király felébred, s elindul az erdõben?!

Volt ott mindenféle állat: farkas, szarvas, õz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondta egyszer a nyúl:

– Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.

– Biz az jó lesz – mondotta a varjú –, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király õfelségét.

Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszön illendõképpen, mondja, hogy mi jóban jár.

– Jól van – mondja róka koma –, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt–e, s elémondom a kívánságotokat.

Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropog belé a csontja.

– No, mi hír, barátom? – kérdi Kacor király.

– Felséges királyom – mondja róka koma –, itt van egy varjú. Minden rendû és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.

Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:

– Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.

Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állathoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uram teremtõm, egyszeribe nagy tüzet raknak az erdõ közepén! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarat; a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállták a tüzet, úgy várták Kacor király õfelségét.

Aközben Kacor király is nekikészülõdött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Elejükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejérõl a másikra, s úgy károgta:

– Erre, erre!

Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jõ róka komával. Hát, uram teremtõm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága!

– Jaj, jaj – kiabált a nyúl –, ott jõ Kacor király, még felszúr a bajuszára!

– Szaladjon, ki merre tud! – kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé.

Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Hozzaszolasok


#21 | Kore - 2012. November 19. 13:46:43
Bulcsu,
Elismerésem! Köszi!
s_8 
Már csak az "aranygyapjú" legendának kellene alaposabban utánanéznem!
Ez lehetett például az õsi, de egykor jól ismert szimbólumok aranyba írt dokumentuma, mit Jász-Ón és 50 fõs, különös hajóslegénysége az akadályokkal teli útja végén hazaérve közkinccsé tehetett ... (?)

Lehetett a Kos korszak megfejtendõ dokumentuma a Bölcsek Köve szint elérésérõl, vagyis az õsi alkímia tudományának dokumentuma ... (?)

Aztán egy különös információt is olvastam épp elõzõ napon, hogy az aranygyapjúként emlegetett "fázis" egy teremtésbeli szakaszt
is jelenthet ...

Még próbálkozom a megfejtéssel meggyengült mai észjárással.
#22 | gladiator07 - 2012. November 19. 15:05:06
 

Igen az õs' tudás, ( bölcsesség..) az erdeti, õs' hit, de hát az már a múlté...! ....HA' csak nem, a "jövõé...!

Mustár magnyi..., hit".
#23 | gabi - 2012. November 19. 15:14:15
Arany, igazad van, de a történet itt kezdõdött:
Mind a kettõ megijedt a másiktól.

No, hanem mégis a róka szólalt meg elõször. Kérdi a macskától nagy szepegve:

– Ki légyen az úr?

“Ahá! – gondolja magában a macska. – Úgy látszik, fél tõlem.”

Legtöbbször az a "vesztes", aki elõször megszólal. Ez nyomon követhetõ üzleti tárgyalásoknál is, de emlékezz családi vitákra, bármire! Tényleg bölcs dolog hallgatnis_;  Most én is elszóltam magam:) 
#24 | kincses - 2012. November 19. 16:27:20
Koré, melegszik, nézz utána, légyszi, milyen útvonalon, ha tetszik útfonalon kell az aranygyapjút elhozni...milyen régen tudjuk, navigare necesse est s_n 
#25 | gladiator07 - 2012. November 19. 16:40:06
A ló' az életfa - társad, utitársad, harc - társ.
A disznó 1enlõnek érzi magát.., veled.
Macska lenéz.., a végsõkig..!
Kutya, a barátod.
Madár feletted érzi, magát. Ugy is, van a valóságban. Õ' tudja az eredetét.
A kakas.., megvet.
A tyúk.., át néz rajtad.....! stb..!
#26 | Bulcsu - 2012. November 19. 16:51:30
Galagonya,

elnézést! Nem akartalak megbántani!

Minden népmesénk és balladánk beilleszthetõ a precessziós kör valamelyik részletébe, szeletébe. A precessziós kör felépítéséhez az évszakok, hónapok, napok váltakozása köthetõek attól függõen, hogy abban az idõszakban mennyi a napsütötte órák száma a sötétséghez képest és ez milyen hatással van a a természetre, az életre. Így jutunk el az õsi vallásunkhoz, a fény vallásáig, mert az élet meghatározója a fény-sötétség folyamatosan változó viszonya.

Pap Gábor Aki nem hiszi, járjon utána... Meséinkrõl, balladáinkról, dalainkról

http://www.youtube.com/watch?v=e_yAOsS6P80&list=PL6788554D7EAFA4FB&index=1

Pap Gábor Fehérlófia

http://www.youtube.com/watch?v=uxR85BfFqpg
#27 | GERRY - 2012. November 19. 16:53:22
foispan - nem hinném. ()hacsak nem arra asszociánoztál, hogy a hiszékeny embereket könnyü megvezetni, a riasztás viszont nem azért íródott. Ha ne is értem magamat teljesen de mégsem tartom humoros megvezetésnek. Még ha én írtam volna - ha nem figyelek oda, esetleg képes lehetek ilyen hülyeségre s_h  - de a kutatókról nem hiszem el. Értelmetlennek látnám és oktalannak. Ezzel csak hülyék viccelödnek ilyen módon...
-
Jano - egyszerüen gondolkodik.
Jano egyszerüen, gondolkodik.

...szerintem ö tette az asztalra a legrövidebb utat.
A kacorkirály csak addig képes hatalmon maradni ameddig elhisszük a mindent elsöprö erejét!
Az erdei állatok viszont nem arra vannak predesztinálva, hogy közös erövel szálljanak szembe a hatalonmal...
#28 | gabesz - 2012. November 19. 17:41:27
Imre tesztelte a "Riasztásnál" hány beszari ember van:# 
Még mielõtt elkezdenétek a dobálózást jelezném, hogy csak viccelek ám:D 
A kérdés az, hogy Imre viccel-e?:) 
#29 | kincses - 2012. November 19. 17:55:12
Gabesz, te pasi vagy, ugye?
akkor, ahogy az egyik kutató kérte, több tartást...
Imre nem tesztelt semmit. Kitett egy hírt, de talán 5 ember foglalkozott a hírrel. Többiek bemutatkoztak, hogy milyenek õk, amikor véleményük van.
sajnos ez a mai mûvelõdés terméke: ha nem instans a tudás, vagy nagyon is az, ha feljebb van az eleminél, és nincs szájbarágósan elmagyarázva, hanem utána kell olvasni, értelmezni, összefüggéseket találni, akkor sokan anyázni kezdenek...Döbbenet, mennyire nem tudjuk a helyünket az Univerzumban, mennyire azt gondoljuk, hogy csak rólunk szólhat minden, és hogy csak attól, mert tudunk szmítógépen billentyûzetet használni, használható véleményünk is van...néha-de már tényleg nagyon ritkán- eszembe jut, hogy pár emberrel Imre katona-politikai honlapot akart, ahol minden "zászlóalj" és "század" informál és informálódik, hogy ha harcba indul, ne vetõdjön árnyékra...ezzel szemben van egy fórum, ahol szabadon szidhatják Imrét és láthatatlan, de nem valótlan barátait és szellemi társait, ha olyan híreket hoz, amik nem tetszenek kényes és kényelmes énünknek...így vagy úgy, de megmérettünk...kiderül, híjával találtattunk-e. érdekes módon ez nem függ attól, lekapcsolja-e Imre az oldalt, vagy sem...
#30 | 9323 - 2012. November 19. 18:10:20
Nem tudom, Imre melyik írásában, vagy hozzászólásában említette meg, hogy lekapcsolja a honlapot.
Nem kellene lekapcsolni, elég lenne, ha nem tenne ki több cikket.
It a chat-boxban , vagy a fórumban kitennénk a híreket, és meg is tudnánk vitatni. ehhez nem kell Imre... :D
Ha van kedve, bedob 1-2 verset, vagy ilyen "kutatós-agymenést", aztán jól el leszünk itt, növesszük tovább a zsírseggünket.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték