Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Baracz Vilmos levele Posta Imrének
Kedves Posta Imre!
Baracz Vilmos vagyok és szeretném ha ez a levelem a lapodra is kikerülne. Ismerjük egymást évek óta. Eddig soha nem szólaltam meg nyilvános fórumon sem TMRSZ, sem „Posta” ügyben. Most megteszem, elsõ és utolsó alkalommal, és vitát sem kívánok róla sem Veled, sem mással nyitni, mert úgy gondolom Neked is és másoknak is tartozom ezzel a magyarázattal. Azért is teszem meg, mert a honlapodon már olyan mértékben veszed a bátorságod a személyem mocskolására, hogy az mellett szó nélkül csak eddig mentem el. Nem bántani akarlak, azt már megtettem korábban a magunk (TMRSZ) és – bár ez most furcsán hangozhat számodra – a Te érdekedben is korábban. Most csupán szeretném a jelen levelem elolvasására idõt szakítóknak – a „hallgattassék meg a másik fél is” jegyében – választ, reagálást adni arra, amelyet jó ideje mûvelsz a személyemmel foglalkozva. Ezt követõen, ha a velem való „foglalkozástól” továbbra sem tudsz eltekinteni – nyugodtan veheted ígéretnek – bíróság elõtt fogok érvényt szerezni annak, hogy lehet Téged marasztalni is több módon, azért amit tettél már eddig is. Bármennyire is nehezedre esik majd megemészteni, amiket írok, azért ebben a formában szeretnélek más belátásra bírni, mert ahogy másoknak (nekem is), Neked is van elég bajod, Te sem az élet napos oldalán vagy évek óta. Tudom ezt, ismerem a helyzeted valamilyen szinten, anno még vendégségben is voltam az otthonodban, de az elkeseredettséged és a megalázottságod sem mentesít véglegesen a kilátásba helyezett egyéb lépéseimtõl, ha nem állsz le velük.
Az utóbbi napokban, bármennyire is nem vagyok mazochista, kénytelen voltam belekukkantani a neved által jelzett honlapnak a TMRSZ-szel foglalkozó részeibe.
Bevallom, idõnként lapozgatom is az oldalad, legfõképpen akkor, ha éppen ráérek és derülni akarok azokon a nagyotmondásokon és virtuális háborúskodáson, ahol bõszen agitálsz másokat, hogy fogjanak fegyvert és valós, vagy vélt sérelmeik okozóit fizikailag pusztítsák el, mert eljött az idõ,mert nem lehet hátrálni, mert aki férfi, az üt, lõ, gyilkol, és mert nincs más megoldás. Egykor mindketten ténykedtünk a TMRSZ érdekében és valamilyen szinten én most is ott vagyok. Nem tudom meddig, voltak szünetek hol mások miatt, hol saját döntésem okán, de tény, hogy egyike vagyok azon személyeknek, amiért a TMRSZ azzá vált, ami, és Szima Judit azzá lett aki, és aki iránt nincs közömbös ember. Vagy szeretik, vagy nem szeretik és utóbbi esetében azt hiszem, enyhén fogalmazok a mások általi negatív viszonyulás meghatározását illetõen. Van, amikor én is vitázom vele, van, amikor bennem sem bízik meg, és van, amikor igényli a segítségemet. Amikor a segítségemet kéri, és amikor ennek érdekében bármit is teszek, annak egyetlen jellemzõje az, hogy nem akarok ártani neki, szeretném, ha az emberek megismernék, hogy õ milyen bátor, a rendõrök védelmében tenni akaró, érdekvédõ ember, amellett, hogy nyilván neki is vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel az utóbbi években számos rosszakarót szerzett. Az utóbbi idõben az is a segítségem egyik mozgatórugója, hogy bajban van, taposnak rajta sokan, köztük Te magad is. Ezen segítségem során igyekszem a háttérben maradni, nem akarok könyökölni, mint mások, hogy Judit bátorságát és elismertségét kihasználva saját fontosságomat hangsúlyozzam görcsös igyekezettel. Voltak ilyen emberek szép számmal a közelmúltban, akik hízelgõ, hájjal kenegetõ módon szirénhangokat fogalmaztak meg és emiatt hátrányba kerültem a „befolyásommal”, mert sok esetben ellentmondtam bizonyos kérdésekben, és ha kellett, akkor nyíltan konfrontálódtam Judittal szemben, ilyenkor sokszor éppen az õ érdekében, bár errõl nem mindig tudtam idõben meggyõzni, csupán az idõ adott rá választ. Ez a nyílt konfrontáció azonban részemrõl megmaradt Judit és a közöttem kialakult konfrontációnak, amelyet azonban mások vagy megtudtak, vagy megneszeltek idõközönként, és kapva az alkalmon és ismerve addigi befolyásomat, igyekeztek Judit elõtt megfúrni, hitelteleníteni. Múlt év õszére ez valamilyen szinten sikerült is nekik és Judit fogságba vetését követõen pár hét alatt kikerültem a TMRSZ vezetõségébõl. Ez idõ tájt éppen Judittal már néhány hónap óta tartó mosolyszünetben végeztem a TMRSZ jogi ügyeinek a vitelét és a TMRSZ elhagyásának a gondolata foglalkoztatott, amikor sor került Judit váratlan letartóztatására.
A sorsom ezzel akkor megpecsételõdött a TMRSZ-en belül. Semmilyen posztért nem ácsingóztam, nem kapartam, nem fúrtam sem Ö-t, sem B-t, sem a többieket, nem akartam Juditot befolyásolni. Viszont abban az idõben Judit inkább már bennük bízott, mert a „Jobbik” ügy szerencsétlen fordulatot vett és addigra Juditra ez olyan súlyként nehezedett, amely ballasztként akadályozta azt az érdekvédelmi munkáját, amelyet mindig pártos ideológián felülemelkedve igyekezett végezni a rendõrök és más munkavállalók érdekében. A Jobbik ügy „felelõse”, bûnbakja lettem. „Miért javasoltam? Miért húztam bele a Juditot? Miért nem foglaltuk írásba az adott szót? Mi alapján bíztunk meg az adott becsületszóban?”. Ilyen és ehhez hasonló kritikák suttogása erõsödött fel a TMRSZ késõbbi „puccsistái” részérõl. Engedd meg, hogy most ne menjek bele ezen kérdések megválaszolásába és elfogadjam a „balek voltam” bélyeget, azzal ne vitázzak. Nem akarok belemenni az adott szó becsületének fontosságába, nem látok bele, hogy elsõ perctõl kezdve csak egy kapaszkodót láttak-e bennünk, vagy menet közben gondolták meg egyesek az ölükbe pottyant lehetõség kapcsán, hogy az adott szó becsületénél számukra vannak-e fontosabb motivációk az állandó, vagy érdekük szerint változó értékrendjükben. Ezek ma már lényegében nyilvánossá vált és sokak által tudottá vált körülmények. Meggyõzõdésem egyébként, hogy nem Judit, nem a TMRSZ veszített ezzel többet, hanem az idõ szépen minden kérdésre, mindenkinek meg fogja adni a választ.
Nyilvánvalóan hosszútávú, stratégiai döntés volt a TMRSZ-nél, hogy keressük a pártokkal (nem csupán a Jobbikkal) az együttmûködés, a szakmai együttmûködés lehetõségét. Az ötlet megfogalmazása nem egyik pillanatról a másikra született meg, hanem a tapasztalt társadalmi-politikai berendezkedés okán. „Engedélyt” kértünk rá elõzetesen az ügyészségtõl, aki az „engedélyt” megadta, és a késõbbiek során – meggyõzõdésem szerint – ez az engedély volt Judit védelmének egyik legfõbb pillére, hogy ne kezdjék ki, ne vádolják meg valamilyen bûncselekménnyel emiatt. Hat pártnak írtunk, köztük a Jobbik volt az egyetlen, amely akkor még nem volt parlamenti képviselettel rendelkezõ párt, de növekvõ népszerûsége és a rendvédelem kapcsán akkoriban általuk kifejtettek miatt úgy gondoltuk, hogy õket is meg kell keresnünk.
A hat pártból egyedül a Jobbik viszonyult pozitívan az általunk kezdeményezett együttmûködési kérdésekhez, a rendõrök és a rend, valamint a társadalom erkölcsi alapjainak a megszilárdítása érdekében általunk megfogalmazottakhoz. Ma is vallom, hogy jó irányba tettünk lépéseket a rendõrök helyzetének javítása érdekében, hiszen a kormányzást a sikeresen szereplõ párt(ok) végzik, a törvényhozásban a sikeresen szereplõ párt(ok) alkot(nak) törvényeket, köztük olyanokat, amelyek a rendõrök mindennapjait is meghatározzák kedvezõ, vagy kedvezõtlen módon. Egy ilyen területen, ha meg tudja vetni a lábát egy igazi szakszervezet, ha a papíron megfogalmazott törekvéseit elfogadja egy parlamenti párt, amely adott esetben a kormányt is alkotja, nos az nyilvánvalóan valóban tud elérni olyan célokat, amelyekre az egyre nehezebb helyzetben lévõ munkavállalóknak,mint egy falat kenyérre, úgy van szükségük.
Láttuk, hogy a szakszervezetek Magyarországon az állam emlõjén lógnak, a tagsággal nem foglalkoznak, a tagságot félrevezetik és elvtelen kompromisszumokat kötve adják el magukat a mindenkori hatalomnak és tévesztik meg saját tagjaikat, a magyar rendõröket,munkavállalókat, saját kényelmi érdeküknek alárendelve a valós munkavállalói érdekvédelemmel szemben. Ezt Judit is, sok tagunk és én magam is tisztességtelen magatartásnak tartottuk. A magyar rendõr jajszavát meghallottuk, megvizsgáltuk alkalmanként a jogi korlátokon belül, segíteni igyekeztünk neki több-kevesebb sikerrel. Vallottuk, valljuk, hogy ez az egyetlen járható út. A focit nem a játékosok tartják el, hanem a nézõk. Ha a focista botlábú, a nézõ elfordul, nem vált jegyet. Ha a focista ügyes, vonzóbb és eredményesebb játékot mutat be, akkor amellett, hogy bajnoki címre tör, nyilvánvalóan a nézõk szimpátiáját is kivívja. A nézõ olyan meccsre szeret járni, ahol a csapata látványos játékkal le is gyûri az ellenfelet és nem hal bele a szépségbe. A TMRSZ lefocizta a riválisait, de sajnos sok esetben félrefújták a meccset. Aztán megváltoztatták a szabályokat is úgy, hogy a többiek továbbra is kapnak edzõpályát, kalóriapénzt, lejt is az a pálya, meg a bíró is odafúj. Visszalökték a TMRSZ bajnokcsapatát a II. osztályba, nincs pálya, nincs üdülési csekk, nincs Erzsébet utalvány, meg semmi sincs. Amit saját erõbõl felépített a TMRSZ, azt is kezdték lebontani, erodálni a megharcolt hitelességet, beindult több irányból is a karaktergyilkosság.
Tudtuk, amikor elkezdtük, hogy rögös út lesz, tudtuk, hogy nem fognak minket jó szemmel nézni, de vállaltuk, elkezdtük, csináltuk. Amikor a munkavállalók kezdtek bízni Juditban, akkor sajnos köztük voltak érdekemberek, szerencselovagok is szép számmal, akik erõs nyelvcsapásokkal fûszerezve tévesztettek meg addig már kiálló TMRSZ vezetõket. A valós jellem azonban egy idõ után kiforrja magát, sok emberrõl lehullt az álarc. Sok ember a nyalás és hízelgés, bólogatás után egyéni ambícióik okán felmérték a lehetséges támadási pontokat, aztán amikor eljött az õ idejük, szépen megmarták az addig nekik segítõ és õket felemelõ kezet. Hangzatos, egyoldalú, csúsztatásoktól hemzsegõ állítások sokasága. Az eltávolítás után pedig idõrõl-idõre kárörvendõ vinnyogás, a sértett emberek lámlámnemmegmondtamozása. Persze volt ilyen sok eset. Még több volt azonban olyan, akik ilyen ambíciókkal nem rendelkeztek és segített nekik a szervezet. Tõlük erõsek voltunk, erõsek maradhattunk volna, ha az addigi erõtérben, jogszabályi környezetben maradtunk volna. Ez esetben ma – meggyõzõdésem szerint – a rendõrségen belül csupán a TMRSZ lenne volna az egyetlen reprezentatív szakszervezet. De nem hagytak minket tovább érvényesülni, sok lett az érdekvédelmi tevékenység, túlontúl rátapintottunk a hibákra, az emberek túlontúl elkezdtek bízni Szimában, a TMRSZ-ben. Túl jelentõs társadalmi tényezõvé váltunk. Amit Szima 2007-ben mondott az õszi eseményekrõl, az ma már köztudomású elfogadott tény. A bujtogatás során terhére rótt állítások egy részérõl már ma is kezd kiderülni, hogy igazak voltak. A rendõrök védelmében ezt akkor meg kellett tennie, még ha ezzel egy tortúrát vett is a nyakába, még ha nem is követett el vele bûncselekményt. Ácsolta, ácsoltuk a hidat a nemzet és a rendõrök között, amelyet mások módszeresen lebontottak. Judit mindig olyankor szólalt meg, amikor a polgároknak éreznie kellett, hogy van remény, van magyar rendõr, van olyan, hogy nem csupán a „parancs értettem” a valóság, hanem az is, hogy a rendõr is ember, neki is vannak érzelmei, szerettei, õt is sújtják a mindennapok nehézségei, õ is gondolkodik, még ha ki nem is mondhatja. Judit kimondta helyettük és ezért a rendõrök hálásak voltak, mert megvédte õket akkor, amikor mindenki más támadta õket. Judit és a TMRSZ érdekvédelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerrel elégedetlenkedõk nem látták elveszettnek a rendõrséget, bíztak a rendõrökben és a rendõrök többsége, túlnyomó többsége akkor is, azóta is megszolgálta ezt a bizalmat.
Ez idõ tájt még Te is aktívan ténykedtél a TMRSZ háza táján és saját honlapodon, valamint a TMRSZ akkoriban még szinte kontroll (moderáció) nélküli honlapján aktívan fejtetted ki váratlan, sokszor meghökkentõ, vagy éppen botrányos gondolataidat. Soha nem egyeztettél Judittal tudomásom szerint, hogy egy-egy meredek, botrányos írásodat felteheted-e, vagy nem ártasz-e vele akár Juditnak,akár a TMRSZ-nek. Igen, adtam okot arra, hogy velem szemben sértett ember legyél. Amikor olyat írtál, amely nem viselte el egy rendõrszakszervezet honlapján elviselhetõ vélemény jellegét, elsõk között voltam, akik javasolták az onnan való eltávolítást. Igen, volt olyan is, amikor a vendégkönyvben vagy éppen egy topicban a cinizmus és az irónia eszközével igyekeztem a nézetedre vonatkozó ellenérveket, cáfolatot, vagy éppen ellenvéleményt megfogalmazni, amelynek sokszor személyed ellen irányuló gúnyos, Téged hiteltelenítõ jellege volt. Egyrészt azért tettem mindezt, hogy ellensúlyozzam az agitációdat, a gyûlöletkeltésedet, elsõsorban a rendõrökhöz szólva. Hiszen én magam is tudom mi az rendõrnek lenni. Tudom a stressz, és a pszichés súly sokszor beszûkítheti a tudatot, és amikor az embert azzal a munkával bízzák meg, hogy fegyverrel az oldalán tartsa fenn a mindenkori rendet (ne vitatkozzunk most azon, hogy ez a rend milyen mélységben kifogásolható, vagy bírálható, mert ebben jelentõs különbség van köztünk), akkor szó szerint életveszélyes helyzet alakulhat ki egy rendõr környezetében, vagy önmagára nézve.
Neked ezt egykori rendõrségi pszichológusként sokkal jobban kellene tudnod, illetve gyanítom, sokkal jobban tudod is
Amikor ezeket a Veled szembeni hiteltelenítõ írásokat megjelenítettem, volt egy másik oka is a rendõrök védelmében és a hivatás védelmében írtaknak. Ebben viszont totális kudarcot vallottam, amely egyrészt adódik a keményfejûségedbõl, másrészt abból, hogy a TMRSZ háza táján Juditon kívül volt még egy olyan ember, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy a Posta Imre által feltett sokszor balfék és veszélyes írások kritizálójaként különbözõ nick neveken Téged és nézeteid nevetségessé tevõ véleményeket valójában ki fogalmazza meg. Én voltam sokszor, de ezzel azt hiszem Te ugyanúgy tisztában vagy, mint volt az a személy, akiben megbíztam, akiben Judit is megbízott. Ez az ember jellemtelenségbõl kitûnõre vizsgázott. Tegnap Juditot és engem, holnap pedig Téged fog elárulni, ha az érdeke azt kívánja. Tudod kirõl beszélek, a nevét csak azért nem írom le, mert bizonyítékkal erre csak Te rendelkezhetsz.
A kudarcom oka, hogy botcsinálta pszichológusként névtelenül és arctalanul érvek sorával szerettem volna rámutatni Neked, Hozzád szólva annak tarthatatlanságára, amely az általad közöltek gyûlölet-szításából, hangzatos hõzöngésbõl adódott. Szerettem volna segíteni Neked abban (gondoltam, hogy névtelenül), hogy nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál, a legszélsõségesebb, látszólag legbátrabb véleményeket, felszólításokat fogalmazza meg. Te egy ilyen ember vagy. Egy igazi fotelforradalmár, akinek megélhetési forrása, hogy olyan megoldásokat javasol az általa felvetett valós, vagy torzan bemutatott problémákra, amelynek megoldási módozata egyszerû, mint a faék. Verd pofán, gyilkold meg, ontsd ki a belét és ehhez hasonlók. Kedves Imre! Hány embert vertél eddig pofán, olyat, akit bíráltál és hányszor javasoltad oldalad állandó látogatóinak, hogy ezt vagy azt pofán kell verni? Ugye milyen kellemetlen, ha az ember azt vágja az arcodba, hogy eddig csak másnak javasoltad a kútba ugrást fotelbõl, de az errõl szóló és általad írt, vagy jobban mondva ollózott könyvekbõl, író-olvasó találkozókból legfõképpen a saját érdekeid szolgáló körutakat teszel. Hol marad a pofánvágás Imre a részedrõl? Miért mindig másoknak javasolod és miért errõl tudsz csak könyvet írni? Miért mindenrõl csak az jut eszedbe, hogy kit kellene éppen pofán vágnia másoknak, vagy a fegyvert beszerezni és más emberek ellen használni?
Jogászként és jóérzésû emberként is azt gondolom ma is, hogy indokolt volt az a ténykedésem, amellyel a TMRSZ vezetését (legfõképpen annak vezetõjét Juditot) igyekeztem abba az irányba befolyásolni, hogy a TMRSZ honlapján megnyilvánuló és ép ésszel nehezen indokolható kitöréseidtõl el kell határolódni, mert veszélyezteti a TMRSZ-t, a magyar rendõr érdekvédelmét és egyszerûen vállalhatatlan „megoldási javaslataid” vannak sok esetben.
Visszatérve a Jobbikhoz. Szóval, amikor a hat pártnak felajánlottunk egy szakmai együttmûködési megállapodást, akkor annak ténye, hogy csupán a Jobbik reagált pozitív viszonyulásban, az meghatározta a mozgási lehetõségünket e kérdéskörben. Az már rajtunk kívül álló ok, hogy ebbõl az együttmûködésbõl a Jobbik nagyon erõs mentális és anyagi profitra tett szert, míg nekünk csupán annyi jutott – legfõképpen Juditnak -, hogy a támadások kereszttüzébe került. Volt olyan perünk, amelyet jelöltsége idején megjelent gyalázkodás miatt egy baloldali sajtóorgánummal szemben azért veszítettünk el, mert a honlapon olyan írást helyeztél el, amelyet a sajtóorgánum még azelõtt lementett, hogy órákon belül eltávolítottuk onnan. A bíróság ítéletében összemosta a TMRSZ-t az általad kifejtett nézetekkel, amelyet most inkább nem idéznék. Te voltál az alperes és a bíróság kapaszkodója abban, hogy elveszítettük a pert. Semmi más, csakis az általad hangoztatottak.
Mindezek ismeretében az elfogulatlan olvasó talán valamelyest képet kap arról, hogy valójában nagyon erõs befolyásom volt abban, hogy leválasztásra kerülj a TMRSZ-rõl. Emiatti sértettséged okát bennem látod, noha az én ténykedésem e téren csupán okozat, válasz volt. Az ok pedig Te magad voltál. Képzett, tanult emberként olyan szintet ér el a sértettséged, a gyûlöleted a rendszer és a veled szembehelyezkedõ emberekkel szemben, amely megdöbbentõ. A legveszélyesebb az egészben, hogy tisztában vagy diplomás pszichológusként azokkal a manipulatív, az ember mély érzéseire ható technikákkal, amely ma még – remélhetõleg a jövõben is csak elméletileg – a tûzzel játszást jelenti. Az, hogy pár megkeseredett civilt bevonsz ebbe a játékba és rájuk tudod sózni a könyvedet, támogatást tudsz szerezni, az mindaddig nem veszélyes, amíg ezeknek az embereknek – akik feltehetõen iskolázottság tekintetében nem érik el a Te iskolázottságod szintjét – nem adódik módjuk és lehetõségük az általad javasolt tetteket elkövetni. Amit viszont a TMRSZ-es rendõrökhöz szólva mûveltél a TMRSZ honlapján, ha egy kicsit törekednél a higgadt átgondolásra, be kellene látnod, hogy más lehetõsége nem volt sem Juditnak, sem a TMRSZ-nek, sem nekem, amikor tettem, amit tettem, tettünk amit tenni kellett Veled szemben.
Okozat voltam és Te voltál az ok ebben a virtuális csatában. Soha nem mondtam, hogy verjen pofán egy rendõr is azért, amit teszel, soha nem írtam le olyan dehonesztáló alap nélküli sértéseket, amelyeket megengedsz velem szemben. Egyszerûen nevetségessé tettelek, mert ezt láttam célravezetõnek azzal a veszéllyel szemben, amit jelentettek alkalmanként a soraid. Ha ezt nem fogadod el, az a Te dolgod. Veled ellentétben nem uszítottam a rendõröket, vagy a civileket arra, amelyeket Te megfogalmazol magyar rendõrrel, vagy velem szemben, mert csak akkor pofázok jövõbeli ígéretet, ha azt én magam akarom megtenni. Mert nekem evidencia, hogy így elegáns, így tisztességes, így férfias, tehát nem másoknak mondom, hogy ezért vagy azért pofán kell valakit verni, hanem ha úgy adódik, és célszerûnek tartom, vagy csak jobban érezném magam tõle, akkor megteszem saját magam az illetõvel szemben. Az, amit mûvelsz egy idõ óta, a Te bajod, te fogod viselni a lehetséges következmények közül, ha valamelyik bekövetkezik. Akkor is Te viseled a következményt, ha valakinél kiváltod az elérendõ célt, noha az is okozat lesz és az ok továbbra is Te maradsz.
Kedves Imre! Meglévõ ismeretségünk, korábbi barátságunk(?) okán ezúton elõször és egyben utoljára kérlek, hogy lehetõségeidhez, korlátaidhoz mérten felejtsd el a nevem és foglalkozz saját problémáiddal, ne másoknak akard az életét megnehezíteni, adott esetben tönkretenni. Ígérem ez esetben, hogy elfelejtem azokat a dolgokat, amelyeket ellenem elkövettél – és mivel eredeti (jó)szándékom esetedben a pokolba vezetett a kettõnk közötti kapcsolatban és idõrõl-idõre kudarcot vallottam abban, hogy ne veszélyeztesd a TMRSZ hitelét, a rendõri hivatás becsületét -, az ennek eszközéül általam Veled szemben alkalmanként megfogalmazott hol ironikus, gúnyos, cinikus, Téged nevetségessé tenni szándékozó hozzászólásaimért ezúton elnézésedet kérem.
Bízom abban, hogy e levelemmel lezártnak tekinthetem az ügyet mindkettõnk részérõl. A levél változtatás nélküli teljes közzétételéhez természetesen hozzájárulok, bármilyen elektronikus felületen, az abból való töredék-szöveg idézését azonban elõzetes véleményem kikéréséhez és jóváhagyásomhoz kötöm.
Isten Áldjon Imre!
Üdvözlettel:
Baracz Vilmos
Link
Baracz Vilmos vagyok és szeretném ha ez a levelem a lapodra is kikerülne. Ismerjük egymást évek óta. Eddig soha nem szólaltam meg nyilvános fórumon sem TMRSZ, sem „Posta” ügyben. Most megteszem, elsõ és utolsó alkalommal, és vitát sem kívánok róla sem Veled, sem mással nyitni, mert úgy gondolom Neked is és másoknak is tartozom ezzel a magyarázattal. Azért is teszem meg, mert a honlapodon már olyan mértékben veszed a bátorságod a személyem mocskolására, hogy az mellett szó nélkül csak eddig mentem el. Nem bántani akarlak, azt már megtettem korábban a magunk (TMRSZ) és – bár ez most furcsán hangozhat számodra – a Te érdekedben is korábban. Most csupán szeretném a jelen levelem elolvasására idõt szakítóknak – a „hallgattassék meg a másik fél is” jegyében – választ, reagálást adni arra, amelyet jó ideje mûvelsz a személyemmel foglalkozva. Ezt követõen, ha a velem való „foglalkozástól” továbbra sem tudsz eltekinteni – nyugodtan veheted ígéretnek – bíróság elõtt fogok érvényt szerezni annak, hogy lehet Téged marasztalni is több módon, azért amit tettél már eddig is. Bármennyire is nehezedre esik majd megemészteni, amiket írok, azért ebben a formában szeretnélek más belátásra bírni, mert ahogy másoknak (nekem is), Neked is van elég bajod, Te sem az élet napos oldalán vagy évek óta. Tudom ezt, ismerem a helyzeted valamilyen szinten, anno még vendégségben is voltam az otthonodban, de az elkeseredettséged és a megalázottságod sem mentesít véglegesen a kilátásba helyezett egyéb lépéseimtõl, ha nem állsz le velük.
Az utóbbi napokban, bármennyire is nem vagyok mazochista, kénytelen voltam belekukkantani a neved által jelzett honlapnak a TMRSZ-szel foglalkozó részeibe.
Bevallom, idõnként lapozgatom is az oldalad, legfõképpen akkor, ha éppen ráérek és derülni akarok azokon a nagyotmondásokon és virtuális háborúskodáson, ahol bõszen agitálsz másokat, hogy fogjanak fegyvert és valós, vagy vélt sérelmeik okozóit fizikailag pusztítsák el, mert eljött az idõ,mert nem lehet hátrálni, mert aki férfi, az üt, lõ, gyilkol, és mert nincs más megoldás. Egykor mindketten ténykedtünk a TMRSZ érdekében és valamilyen szinten én most is ott vagyok. Nem tudom meddig, voltak szünetek hol mások miatt, hol saját döntésem okán, de tény, hogy egyike vagyok azon személyeknek, amiért a TMRSZ azzá vált, ami, és Szima Judit azzá lett aki, és aki iránt nincs közömbös ember. Vagy szeretik, vagy nem szeretik és utóbbi esetében azt hiszem, enyhén fogalmazok a mások általi negatív viszonyulás meghatározását illetõen. Van, amikor én is vitázom vele, van, amikor bennem sem bízik meg, és van, amikor igényli a segítségemet. Amikor a segítségemet kéri, és amikor ennek érdekében bármit is teszek, annak egyetlen jellemzõje az, hogy nem akarok ártani neki, szeretném, ha az emberek megismernék, hogy õ milyen bátor, a rendõrök védelmében tenni akaró, érdekvédõ ember, amellett, hogy nyilván neki is vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel az utóbbi években számos rosszakarót szerzett. Az utóbbi idõben az is a segítségem egyik mozgatórugója, hogy bajban van, taposnak rajta sokan, köztük Te magad is. Ezen segítségem során igyekszem a háttérben maradni, nem akarok könyökölni, mint mások, hogy Judit bátorságát és elismertségét kihasználva saját fontosságomat hangsúlyozzam görcsös igyekezettel. Voltak ilyen emberek szép számmal a közelmúltban, akik hízelgõ, hájjal kenegetõ módon szirénhangokat fogalmaztak meg és emiatt hátrányba kerültem a „befolyásommal”, mert sok esetben ellentmondtam bizonyos kérdésekben, és ha kellett, akkor nyíltan konfrontálódtam Judittal szemben, ilyenkor sokszor éppen az õ érdekében, bár errõl nem mindig tudtam idõben meggyõzni, csupán az idõ adott rá választ. Ez a nyílt konfrontáció azonban részemrõl megmaradt Judit és a közöttem kialakult konfrontációnak, amelyet azonban mások vagy megtudtak, vagy megneszeltek idõközönként, és kapva az alkalmon és ismerve addigi befolyásomat, igyekeztek Judit elõtt megfúrni, hitelteleníteni. Múlt év õszére ez valamilyen szinten sikerült is nekik és Judit fogságba vetését követõen pár hét alatt kikerültem a TMRSZ vezetõségébõl. Ez idõ tájt éppen Judittal már néhány hónap óta tartó mosolyszünetben végeztem a TMRSZ jogi ügyeinek a vitelét és a TMRSZ elhagyásának a gondolata foglalkoztatott, amikor sor került Judit váratlan letartóztatására.
A sorsom ezzel akkor megpecsételõdött a TMRSZ-en belül. Semmilyen posztért nem ácsingóztam, nem kapartam, nem fúrtam sem Ö-t, sem B-t, sem a többieket, nem akartam Juditot befolyásolni. Viszont abban az idõben Judit inkább már bennük bízott, mert a „Jobbik” ügy szerencsétlen fordulatot vett és addigra Juditra ez olyan súlyként nehezedett, amely ballasztként akadályozta azt az érdekvédelmi munkáját, amelyet mindig pártos ideológián felülemelkedve igyekezett végezni a rendõrök és más munkavállalók érdekében. A Jobbik ügy „felelõse”, bûnbakja lettem. „Miért javasoltam? Miért húztam bele a Juditot? Miért nem foglaltuk írásba az adott szót? Mi alapján bíztunk meg az adott becsületszóban?”. Ilyen és ehhez hasonló kritikák suttogása erõsödött fel a TMRSZ késõbbi „puccsistái” részérõl. Engedd meg, hogy most ne menjek bele ezen kérdések megválaszolásába és elfogadjam a „balek voltam” bélyeget, azzal ne vitázzak. Nem akarok belemenni az adott szó becsületének fontosságába, nem látok bele, hogy elsõ perctõl kezdve csak egy kapaszkodót láttak-e bennünk, vagy menet közben gondolták meg egyesek az ölükbe pottyant lehetõség kapcsán, hogy az adott szó becsületénél számukra vannak-e fontosabb motivációk az állandó, vagy érdekük szerint változó értékrendjükben. Ezek ma már lényegében nyilvánossá vált és sokak által tudottá vált körülmények. Meggyõzõdésem egyébként, hogy nem Judit, nem a TMRSZ veszített ezzel többet, hanem az idõ szépen minden kérdésre, mindenkinek meg fogja adni a választ.
Nyilvánvalóan hosszútávú, stratégiai döntés volt a TMRSZ-nél, hogy keressük a pártokkal (nem csupán a Jobbikkal) az együttmûködés, a szakmai együttmûködés lehetõségét. Az ötlet megfogalmazása nem egyik pillanatról a másikra született meg, hanem a tapasztalt társadalmi-politikai berendezkedés okán. „Engedélyt” kértünk rá elõzetesen az ügyészségtõl, aki az „engedélyt” megadta, és a késõbbiek során – meggyõzõdésem szerint – ez az engedély volt Judit védelmének egyik legfõbb pillére, hogy ne kezdjék ki, ne vádolják meg valamilyen bûncselekménnyel emiatt. Hat pártnak írtunk, köztük a Jobbik volt az egyetlen, amely akkor még nem volt parlamenti képviselettel rendelkezõ párt, de növekvõ népszerûsége és a rendvédelem kapcsán akkoriban általuk kifejtettek miatt úgy gondoltuk, hogy õket is meg kell keresnünk.
A hat pártból egyedül a Jobbik viszonyult pozitívan az általunk kezdeményezett együttmûködési kérdésekhez, a rendõrök és a rend, valamint a társadalom erkölcsi alapjainak a megszilárdítása érdekében általunk megfogalmazottakhoz. Ma is vallom, hogy jó irányba tettünk lépéseket a rendõrök helyzetének javítása érdekében, hiszen a kormányzást a sikeresen szereplõ párt(ok) végzik, a törvényhozásban a sikeresen szereplõ párt(ok) alkot(nak) törvényeket, köztük olyanokat, amelyek a rendõrök mindennapjait is meghatározzák kedvezõ, vagy kedvezõtlen módon. Egy ilyen területen, ha meg tudja vetni a lábát egy igazi szakszervezet, ha a papíron megfogalmazott törekvéseit elfogadja egy parlamenti párt, amely adott esetben a kormányt is alkotja, nos az nyilvánvalóan valóban tud elérni olyan célokat, amelyekre az egyre nehezebb helyzetben lévõ munkavállalóknak,mint egy falat kenyérre, úgy van szükségük.
Láttuk, hogy a szakszervezetek Magyarországon az állam emlõjén lógnak, a tagsággal nem foglalkoznak, a tagságot félrevezetik és elvtelen kompromisszumokat kötve adják el magukat a mindenkori hatalomnak és tévesztik meg saját tagjaikat, a magyar rendõröket,munkavállalókat, saját kényelmi érdeküknek alárendelve a valós munkavállalói érdekvédelemmel szemben. Ezt Judit is, sok tagunk és én magam is tisztességtelen magatartásnak tartottuk. A magyar rendõr jajszavát meghallottuk, megvizsgáltuk alkalmanként a jogi korlátokon belül, segíteni igyekeztünk neki több-kevesebb sikerrel. Vallottuk, valljuk, hogy ez az egyetlen járható út. A focit nem a játékosok tartják el, hanem a nézõk. Ha a focista botlábú, a nézõ elfordul, nem vált jegyet. Ha a focista ügyes, vonzóbb és eredményesebb játékot mutat be, akkor amellett, hogy bajnoki címre tör, nyilvánvalóan a nézõk szimpátiáját is kivívja. A nézõ olyan meccsre szeret járni, ahol a csapata látványos játékkal le is gyûri az ellenfelet és nem hal bele a szépségbe. A TMRSZ lefocizta a riválisait, de sajnos sok esetben félrefújták a meccset. Aztán megváltoztatták a szabályokat is úgy, hogy a többiek továbbra is kapnak edzõpályát, kalóriapénzt, lejt is az a pálya, meg a bíró is odafúj. Visszalökték a TMRSZ bajnokcsapatát a II. osztályba, nincs pálya, nincs üdülési csekk, nincs Erzsébet utalvány, meg semmi sincs. Amit saját erõbõl felépített a TMRSZ, azt is kezdték lebontani, erodálni a megharcolt hitelességet, beindult több irányból is a karaktergyilkosság.
Tudtuk, amikor elkezdtük, hogy rögös út lesz, tudtuk, hogy nem fognak minket jó szemmel nézni, de vállaltuk, elkezdtük, csináltuk. Amikor a munkavállalók kezdtek bízni Juditban, akkor sajnos köztük voltak érdekemberek, szerencselovagok is szép számmal, akik erõs nyelvcsapásokkal fûszerezve tévesztettek meg addig már kiálló TMRSZ vezetõket. A valós jellem azonban egy idõ után kiforrja magát, sok emberrõl lehullt az álarc. Sok ember a nyalás és hízelgés, bólogatás után egyéni ambícióik okán felmérték a lehetséges támadási pontokat, aztán amikor eljött az õ idejük, szépen megmarták az addig nekik segítõ és õket felemelõ kezet. Hangzatos, egyoldalú, csúsztatásoktól hemzsegõ állítások sokasága. Az eltávolítás után pedig idõrõl-idõre kárörvendõ vinnyogás, a sértett emberek lámlámnemmegmondtamozása. Persze volt ilyen sok eset. Még több volt azonban olyan, akik ilyen ambíciókkal nem rendelkeztek és segített nekik a szervezet. Tõlük erõsek voltunk, erõsek maradhattunk volna, ha az addigi erõtérben, jogszabályi környezetben maradtunk volna. Ez esetben ma – meggyõzõdésem szerint – a rendõrségen belül csupán a TMRSZ lenne volna az egyetlen reprezentatív szakszervezet. De nem hagytak minket tovább érvényesülni, sok lett az érdekvédelmi tevékenység, túlontúl rátapintottunk a hibákra, az emberek túlontúl elkezdtek bízni Szimában, a TMRSZ-ben. Túl jelentõs társadalmi tényezõvé váltunk. Amit Szima 2007-ben mondott az õszi eseményekrõl, az ma már köztudomású elfogadott tény. A bujtogatás során terhére rótt állítások egy részérõl már ma is kezd kiderülni, hogy igazak voltak. A rendõrök védelmében ezt akkor meg kellett tennie, még ha ezzel egy tortúrát vett is a nyakába, még ha nem is követett el vele bûncselekményt. Ácsolta, ácsoltuk a hidat a nemzet és a rendõrök között, amelyet mások módszeresen lebontottak. Judit mindig olyankor szólalt meg, amikor a polgároknak éreznie kellett, hogy van remény, van magyar rendõr, van olyan, hogy nem csupán a „parancs értettem” a valóság, hanem az is, hogy a rendõr is ember, neki is vannak érzelmei, szerettei, õt is sújtják a mindennapok nehézségei, õ is gondolkodik, még ha ki nem is mondhatja. Judit kimondta helyettük és ezért a rendõrök hálásak voltak, mert megvédte õket akkor, amikor mindenki más támadta õket. Judit és a TMRSZ érdekvédelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerrel elégedetlenkedõk nem látták elveszettnek a rendõrséget, bíztak a rendõrökben és a rendõrök többsége, túlnyomó többsége akkor is, azóta is megszolgálta ezt a bizalmat.
Ez idõ tájt még Te is aktívan ténykedtél a TMRSZ háza táján és saját honlapodon, valamint a TMRSZ akkoriban még szinte kontroll (moderáció) nélküli honlapján aktívan fejtetted ki váratlan, sokszor meghökkentõ, vagy éppen botrányos gondolataidat. Soha nem egyeztettél Judittal tudomásom szerint, hogy egy-egy meredek, botrányos írásodat felteheted-e, vagy nem ártasz-e vele akár Juditnak,akár a TMRSZ-nek. Igen, adtam okot arra, hogy velem szemben sértett ember legyél. Amikor olyat írtál, amely nem viselte el egy rendõrszakszervezet honlapján elviselhetõ vélemény jellegét, elsõk között voltam, akik javasolták az onnan való eltávolítást. Igen, volt olyan is, amikor a vendégkönyvben vagy éppen egy topicban a cinizmus és az irónia eszközével igyekeztem a nézetedre vonatkozó ellenérveket, cáfolatot, vagy éppen ellenvéleményt megfogalmazni, amelynek sokszor személyed ellen irányuló gúnyos, Téged hiteltelenítõ jellege volt. Egyrészt azért tettem mindezt, hogy ellensúlyozzam az agitációdat, a gyûlöletkeltésedet, elsõsorban a rendõrökhöz szólva. Hiszen én magam is tudom mi az rendõrnek lenni. Tudom a stressz, és a pszichés súly sokszor beszûkítheti a tudatot, és amikor az embert azzal a munkával bízzák meg, hogy fegyverrel az oldalán tartsa fenn a mindenkori rendet (ne vitatkozzunk most azon, hogy ez a rend milyen mélységben kifogásolható, vagy bírálható, mert ebben jelentõs különbség van köztünk), akkor szó szerint életveszélyes helyzet alakulhat ki egy rendõr környezetében, vagy önmagára nézve.
Neked ezt egykori rendõrségi pszichológusként sokkal jobban kellene tudnod, illetve gyanítom, sokkal jobban tudod is
Amikor ezeket a Veled szembeni hiteltelenítõ írásokat megjelenítettem, volt egy másik oka is a rendõrök védelmében és a hivatás védelmében írtaknak. Ebben viszont totális kudarcot vallottam, amely egyrészt adódik a keményfejûségedbõl, másrészt abból, hogy a TMRSZ háza táján Juditon kívül volt még egy olyan ember, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy a Posta Imre által feltett sokszor balfék és veszélyes írások kritizálójaként különbözõ nick neveken Téged és nézeteid nevetségessé tevõ véleményeket valójában ki fogalmazza meg. Én voltam sokszor, de ezzel azt hiszem Te ugyanúgy tisztában vagy, mint volt az a személy, akiben megbíztam, akiben Judit is megbízott. Ez az ember jellemtelenségbõl kitûnõre vizsgázott. Tegnap Juditot és engem, holnap pedig Téged fog elárulni, ha az érdeke azt kívánja. Tudod kirõl beszélek, a nevét csak azért nem írom le, mert bizonyítékkal erre csak Te rendelkezhetsz.
A kudarcom oka, hogy botcsinálta pszichológusként névtelenül és arctalanul érvek sorával szerettem volna rámutatni Neked, Hozzád szólva annak tarthatatlanságára, amely az általad közöltek gyûlölet-szításából, hangzatos hõzöngésbõl adódott. Szerettem volna segíteni Neked abban (gondoltam, hogy névtelenül), hogy nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál, a legszélsõségesebb, látszólag legbátrabb véleményeket, felszólításokat fogalmazza meg. Te egy ilyen ember vagy. Egy igazi fotelforradalmár, akinek megélhetési forrása, hogy olyan megoldásokat javasol az általa felvetett valós, vagy torzan bemutatott problémákra, amelynek megoldási módozata egyszerû, mint a faék. Verd pofán, gyilkold meg, ontsd ki a belét és ehhez hasonlók. Kedves Imre! Hány embert vertél eddig pofán, olyat, akit bíráltál és hányszor javasoltad oldalad állandó látogatóinak, hogy ezt vagy azt pofán kell verni? Ugye milyen kellemetlen, ha az ember azt vágja az arcodba, hogy eddig csak másnak javasoltad a kútba ugrást fotelbõl, de az errõl szóló és általad írt, vagy jobban mondva ollózott könyvekbõl, író-olvasó találkozókból legfõképpen a saját érdekeid szolgáló körutakat teszel. Hol marad a pofánvágás Imre a részedrõl? Miért mindig másoknak javasolod és miért errõl tudsz csak könyvet írni? Miért mindenrõl csak az jut eszedbe, hogy kit kellene éppen pofán vágnia másoknak, vagy a fegyvert beszerezni és más emberek ellen használni?
Jogászként és jóérzésû emberként is azt gondolom ma is, hogy indokolt volt az a ténykedésem, amellyel a TMRSZ vezetését (legfõképpen annak vezetõjét Juditot) igyekeztem abba az irányba befolyásolni, hogy a TMRSZ honlapján megnyilvánuló és ép ésszel nehezen indokolható kitöréseidtõl el kell határolódni, mert veszélyezteti a TMRSZ-t, a magyar rendõr érdekvédelmét és egyszerûen vállalhatatlan „megoldási javaslataid” vannak sok esetben.
Visszatérve a Jobbikhoz. Szóval, amikor a hat pártnak felajánlottunk egy szakmai együttmûködési megállapodást, akkor annak ténye, hogy csupán a Jobbik reagált pozitív viszonyulásban, az meghatározta a mozgási lehetõségünket e kérdéskörben. Az már rajtunk kívül álló ok, hogy ebbõl az együttmûködésbõl a Jobbik nagyon erõs mentális és anyagi profitra tett szert, míg nekünk csupán annyi jutott – legfõképpen Juditnak -, hogy a támadások kereszttüzébe került. Volt olyan perünk, amelyet jelöltsége idején megjelent gyalázkodás miatt egy baloldali sajtóorgánummal szemben azért veszítettünk el, mert a honlapon olyan írást helyeztél el, amelyet a sajtóorgánum még azelõtt lementett, hogy órákon belül eltávolítottuk onnan. A bíróság ítéletében összemosta a TMRSZ-t az általad kifejtett nézetekkel, amelyet most inkább nem idéznék. Te voltál az alperes és a bíróság kapaszkodója abban, hogy elveszítettük a pert. Semmi más, csakis az általad hangoztatottak.
Mindezek ismeretében az elfogulatlan olvasó talán valamelyest képet kap arról, hogy valójában nagyon erõs befolyásom volt abban, hogy leválasztásra kerülj a TMRSZ-rõl. Emiatti sértettséged okát bennem látod, noha az én ténykedésem e téren csupán okozat, válasz volt. Az ok pedig Te magad voltál. Képzett, tanult emberként olyan szintet ér el a sértettséged, a gyûlöleted a rendszer és a veled szembehelyezkedõ emberekkel szemben, amely megdöbbentõ. A legveszélyesebb az egészben, hogy tisztában vagy diplomás pszichológusként azokkal a manipulatív, az ember mély érzéseire ható technikákkal, amely ma még – remélhetõleg a jövõben is csak elméletileg – a tûzzel játszást jelenti. Az, hogy pár megkeseredett civilt bevonsz ebbe a játékba és rájuk tudod sózni a könyvedet, támogatást tudsz szerezni, az mindaddig nem veszélyes, amíg ezeknek az embereknek – akik feltehetõen iskolázottság tekintetében nem érik el a Te iskolázottságod szintjét – nem adódik módjuk és lehetõségük az általad javasolt tetteket elkövetni. Amit viszont a TMRSZ-es rendõrökhöz szólva mûveltél a TMRSZ honlapján, ha egy kicsit törekednél a higgadt átgondolásra, be kellene látnod, hogy más lehetõsége nem volt sem Juditnak, sem a TMRSZ-nek, sem nekem, amikor tettem, amit tettem, tettünk amit tenni kellett Veled szemben.
Okozat voltam és Te voltál az ok ebben a virtuális csatában. Soha nem mondtam, hogy verjen pofán egy rendõr is azért, amit teszel, soha nem írtam le olyan dehonesztáló alap nélküli sértéseket, amelyeket megengedsz velem szemben. Egyszerûen nevetségessé tettelek, mert ezt láttam célravezetõnek azzal a veszéllyel szemben, amit jelentettek alkalmanként a soraid. Ha ezt nem fogadod el, az a Te dolgod. Veled ellentétben nem uszítottam a rendõröket, vagy a civileket arra, amelyeket Te megfogalmazol magyar rendõrrel, vagy velem szemben, mert csak akkor pofázok jövõbeli ígéretet, ha azt én magam akarom megtenni. Mert nekem evidencia, hogy így elegáns, így tisztességes, így férfias, tehát nem másoknak mondom, hogy ezért vagy azért pofán kell valakit verni, hanem ha úgy adódik, és célszerûnek tartom, vagy csak jobban érezném magam tõle, akkor megteszem saját magam az illetõvel szemben. Az, amit mûvelsz egy idõ óta, a Te bajod, te fogod viselni a lehetséges következmények közül, ha valamelyik bekövetkezik. Akkor is Te viseled a következményt, ha valakinél kiváltod az elérendõ célt, noha az is okozat lesz és az ok továbbra is Te maradsz.
Kedves Imre! Meglévõ ismeretségünk, korábbi barátságunk(?) okán ezúton elõször és egyben utoljára kérlek, hogy lehetõségeidhez, korlátaidhoz mérten felejtsd el a nevem és foglalkozz saját problémáiddal, ne másoknak akard az életét megnehezíteni, adott esetben tönkretenni. Ígérem ez esetben, hogy elfelejtem azokat a dolgokat, amelyeket ellenem elkövettél – és mivel eredeti (jó)szándékom esetedben a pokolba vezetett a kettõnk közötti kapcsolatban és idõrõl-idõre kudarcot vallottam abban, hogy ne veszélyeztesd a TMRSZ hitelét, a rendõri hivatás becsületét -, az ennek eszközéül általam Veled szemben alkalmanként megfogalmazott hol ironikus, gúnyos, cinikus, Téged nevetségessé tenni szándékozó hozzászólásaimért ezúton elnézésedet kérem.
Bízom abban, hogy e levelemmel lezártnak tekinthetem az ügyet mindkettõnk részérõl. A levél változtatás nélküli teljes közzétételéhez természetesen hozzájárulok, bármilyen elektronikus felületen, az abból való töredék-szöveg idézését azonban elõzetes véleményem kikéréséhez és jóváhagyásomhoz kötöm.
Isten Áldjon Imre!
Üdvözlettel:
Baracz Vilmos
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 8: 123456...8
#21 |
Kujak
- 2012. November 29. 06:56:33
#22 |
valahun
- 2012. November 29. 07:18:58
#23 |
kukackac
- 2012. November 29. 07:58:57
#24 |
postaimre
- 2012. November 29. 08:11:13
#25 |
SZM
- 2012. November 29. 13:14:35
#26 |
postaimre
- 2012. November 29. 14:39:05
#27 |
SZM
- 2012. November 29. 16:06:36
#28 |
istok bela
- 2012. November 29. 16:46:35
#29 |
SZM
- 2012. November 29. 17:24:40
#30 |
SZM
- 2012. November 29. 17:36:23
Oldal: 3 / 8: 123456...8
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.