Eltelt egy hónap, s ahogy ígértem, újra bejelentkeztem, bár a jelszavamnak utána kellett nézni, mert azóta nem voltam fenn a felületen fürkészni. Tervezett „szabadságom” nem mindenben alakult az elképzeléseim szerint, így küszöbön áll a hosszabbítás. Mire elengedhettem volna magam és a felszabadult délelõttöket kihasználva aktívabban passziválódhattam volna, Marci is felcseperedett itt a szemünk elõtt. Dacára az itthoni okításnak a társadalmi létezés alaptéziseirõl, a zsidó-cigány és más szórvány-következényekrõl, mégis csak sikerült beeecsatlakoznia a társadalmi akolba, a birkaság korai tüneteit megmutatva. Bárányhimlõs lett. Elõször csak immel-ámmal, majd úgy rendesen, de a feje búbjáig. Ma már büszke tagja a beeeavatott emberiségnek, ahogy a családban mindenki. De nem hallgatunk, mert „akinek hangja van, üvöltsön”! Szóval a „mélyülés” elég felszínesre sikeredett, de így is tanulságos és igen messzire mutató tapasztalásokra tettem szert.

Nézzük sorjában, ahogy eszembe jut.

Úgy tûnik, hogy zökkenõkkel ugyan, de túl tudtok jutni a „személyemen” és ez jó. Köszönet azét, hogy a felületet távollétemben páran kezeltétek, ahogy tudtátok. Kaptok még esélyt, ahogy eddig mindenki, akiben tanulási szándék és bizonyos szint feletti képesség mutatkozott ahhoz, hogy megtalálja a már nem is annyira elrejtett Igazságot.

Volt pánik is, és nagyjából mindenrõl tudok, ami lényeges, mert a „személyes” kapcsolatok is mûködtek, bár én ezt nem erõltettem. Volt, aki tudni vélte, hogy családostól Moszkvában vagyok és volt, aki az otthoni telefonon ezt le is ellenõrizte. Nos, még a Moszkva téren sem voltam, ha ez érdekel valakit, s helyettem a zsidó-cigány Viktort küldtem Putyinhoz is megtárgyalni a stratégia kérdések ránk vonatkozó részleteit. Az nem olyan feltûnõ és ha esetleg eltûnik, a kutyának sem fog hiányozni, mert fel sem tûnik senkinek, miközben ezt ugye rólam senki nem állíthatja.

Az idõt kihasználva olyan tárházát sikerült a tudásnak átszemléznem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy errõl be kell-e számoljak mindenkinek. Feltételezem, hogy nem. Értelmetlen lenne, hisz sokan messzire jutottatok, de nem léptétek át a korlátot. Bevallom, itt némi önellentmondásba keveredett velem, magam a magom, de túl teszem ezen is az egómat valahogy.

Ha azt mondom nektek, hogy az oldalon sok-sok év alatt lehozott anyagokat, mint kirakóst egyben, a „nagy egészben” vizslatva nem csak telibe trafáltuk a tényeget, hanem azon bizonyítható módon hathatós változásokat is sikerült a használt „logikai algoritmussal” kieszközölni, akkor ezt úgy fogadjátok el, ahogy mondom. Gyakorlatilag minden állításunk következtetése alá van írva a „nagypolitika” a „globális föde-ráció” által, hogy csak a szûkebb mezomorfikus mezõt említsem.

De sokat olvasom vissza mostanában a szavainkat, gondolatainkat és egyre többször hallom a legmagasabb szintrõl is emlegetni a „józan paraszti észt”, vagy az „egészben” való gondolkodás szükségszerûségét!

Van más is, ami bizakodásra adhatna okot, de nem teszem. Ahogy visszajutott hozzám a rendõrök magasabb köreibõl, volt „kollégák” soraiból, egyelõre a rehabilitálásom felé mutat az irány, mert mostanra értette meg az értelmesebbje, amit bõ 6 éve mondok, írok, teszek. De ugye tudjátok, az idõ viszonylagos. Ennyi idõ kellett, hogy észleljék a zsidó-cigány veszélyt és felfogjanak részleteket az összeesküvésbõl, ami nem ellenem, hanem minden ember ellen irányul a „nememberek” részérõl. Ugyan ettõl még senkinek sem lett jobb, mert egyetlen önmagát nyíltan vállaló harcossal sem lettünk többen, de legalább kevesebben állnak az utunkba.
Nagy felismerésem és dilemmám, miután orosz és német professzionálisan elkészített anyagokat sikerült végre sietség nélkül megtekintenem és a nyelvet gyakorolva megértenem, hogy 2011 óta lényegében már „állami” segédlettel döngetik a tabukat, az illuminátust, szabadkõmûveseket és a többi mocskot, nem kímélve a magát zsidónak nevezõ bandát és persze a cigányokat sem, akik ezek fajtársai és persze nem emberek. Ezt így ki is mondják. Úgy tûnik, mintha manapság már hobby szinten mennének a leleplezések és ebben nekünk már nem igazán van szerepünk. Úgy érzem, hogy abba, ami a tervben most szerepel, nem szabad belekeverednünk tevõlegesen. A zsidókat ki kell irtani, mint fajt, mint vallást – a tudatból: ordítják ezt a világban már mindenhol. Persze ehhez a cigányokat jól fel lehet használni, mert az aranyborjú szarva zsidó a farka, cigány és bizony ez a bika megy a kohóba és wolf-ram lesz belõle.

Ahogy nem kis meg nem lepetéssel látom, a keleti „hun” nagy összecsõdülés be is indult és most derül fény a régen tudott tényre, hogy mindenki hun volt, hun nem volt egyszer valamikor. Az orosz történelem „most” döbben rá, hogy nem a zsidók sz@rták a russzt, hanem õk is hunok voltak és elsõ királyuknak a „szlávok” is Atillát tisztelik. Kiderül, hogy a Nagy Szkytia területe lett Oroszország és annyi közük van a svéd államalapításhoz, amennyit az ottani zsidóhorda nekik errõl hazudott. Bizony, dõlnek a tornyok és kiderül, hogy fél Germánia is szláv állami terület most is, persze bele értve Hun-gáriát, amely természetesen szintén az, mert a hunok szkyták, ahogy a szarmaták és a szlávok is azok... Mindennek a geopolitikai hozadékát hamarosan észlelitek, mert ugyan kényes a téma, de ha a vallási bibliai mese-szövéses oldalát nézzük a történetnek, akkor ennek a zsidó-kiválasztottságos marhaságnak buknia kell Vatikánostól, pápástól és „katolikus-református” és egyéb felekezetestõl is. De mindezt most hagyjuk, ez a jövõ, majd a nagyok megköpülik a fekáliát és vajként elõadják, ahogy szokták.

Nem is ez a gondom, mert mindezt már cselekszik. Kényszerbõl, okosan és stratégiailag helyesen. Ami átmenetileg zavar, hogy mindennek a valódi lényeghez semmi köze nincs és az a „baj”, hogy mióta megérintett, azóta nincs bennem bizonyítási vágy, sem olyan szintû ragaszkodás, amely még pár éve volt. Nem okoz örömöt, hogy igaznak bizonyult korábbi meglátásunk és nem tölt el bánattal, hogy kevesen értenek bármit is mindabból, amit írok, mondok, teszek. Nincs bennem ellenállhatatlan késztetés arra, hogy írjak és beszéljek arról, amit megértettem és ugyan nem titok, de nem csak azért nem érdemes közölni, hogy sokan furán nézzenek, majd késõbb (immár sokadszor) beismerjék, hogy nem hitték, de tényleg így van, vagy csak élbõl leügynöközzenek, lehülyézzenek, miközben a kisujjukat sem mozdítják azért, hogy önmaguktól, önmagukból bármilyen értelmes produktumot kicsiholjanak. Errõl beszélek, mikor a „magányt” említem és immár értem, miért is hallgat a bölcs és legyint: „Majd megtudod!” Nem biztos, hogy nekem kell ezt közölnöm veled, hisz hamarosan a zsidó-média beszél róla (már most is, csak rébusznak feltüntetve, de egyre nyíltabban).

Tanítani?

Ki akar itt még tanulni?

Nos, aki akar és kész, az szóljon és miután megmérettetett és méltónak találtatott, talán érdemes, de nem úgy, hogy én mondom meg a „tutit”. Ezért is léptem hátra. Mondja meg mindenki és vállalja annak következményeit!

Dilemma ide, vagy oda, az idõ „kifutott”. A háború elkezdõdött, mert a „választások” lezajlottak és ennek így kell lennie. Az amerika zsidó „elengedi” az izraeli zsidó kezét és neki ereszti a falnak, had koppanjon. Ez forgatókönyv szerint zajlik, a frissenátalakított „titkosszolgálatok” aktív részvételével, nálunk is. A pozitív hatások itt csak késve lesznek érezhetõek, mert oly beteg a rendszer, hogy az egész van veszélybe, ha a „magyar” öntudatára ébredve végre azt tenné, ami helyes. Nyugi, az oroszoknál is a "polgárháború" a tét (no meg a tejes terület, annak minden "kincsével", de ott is meglesz a „holokoszt”, mert nem passzol a világképbe ez a parazita faj, amely nem szláv, így nem is ember. Kis idõbe telik és alkukba, de végsõ soron ez már tényleg csak türelem kérdése.

Nos, egyelõre úgy döntöttem, hogy néhány gondolat erejéig osztozkodom a „nyilvánossággal” (nem azonos a közösséggel, amely már kialakult és többé-kevésbé baráti kapcsolatnak is tekinthetõ), mert úgy is tájékozódom nap, mint nap a helyzet alakulásával kapcsolatban, így felteszek olvasnivalót, de lássátok be, hogy ha ettõl többet szeretnétek, akkor nektek kell „többnek” lenni, mint olvasónak.

Higgyétek csak el: Aki nem csinálja, nem is tudhatja!

Nos, ha már a forradalmárok is egyre gyûlnek, talán elkezdhetjük a lényeges dolgokat is felemlegetni. Harcolni akartok? Vagy nem akartok, de kénytelenek vagytok? Akkor tanuljatok! Úgy is meghalunk, de legalább ne hülyén!

"Az írástudás mikor a felszínre tör, a kard lesz a test és a lélek. Kövesd hát minden útmutatását!"
Uesiba Morihei

Hatalmat akartok gyakorolni végre mások felett uralva sorsotokat?

Nos, akkor végre pár dolgot helyére kell tenni, aki képes erre (sokan azok vagyok és lényegában már megléptétek ezt).

Mi kell hozzá?

Legyen világszemléletetek (koherens)!
Történelmi ismeretek átfogóak és a nehézségek ellenére is a valóságot tükrözõek!
Legyetek tisztába az ideológiákkal, csapdákkal és szükségserûségekkel!
Gazdasági ismereteitek legyenek reálisak!
Legyetek tudatában a genetikai különbözõségekkel, faji kérdésekkel!
Legyetek képben, mire képes a fegyver!

S persze mindezt ne vegyétek komolyan, mert nem számít! De ezt csak akkor értheted meg, ha már túl vagy rajta! Egészen más a lényeg.

Javaslatom, hogy aki képes rá és a fentieket megértette, az szánja rá magát és építkezzen a már meglévõ anyagokból és tanuljon nyeleket. Az oroszt ajánlom, de bármilyen "szláv" nyelv jól jöhet, így a török, vagy kínai is. Rám meg rám fér egy angol gyorstalpaló.