Tegnap ejjel felmondtam. A lecke adott, angolul kurbliztam az agyam hajnal ota. Aludni nem tudok, a korai keles a kesoi fekvessel jar. Szabad egy allas, aki akar, az johet.

Pedig mar ekezdetem megszokni, s nem megszokni. A "fonok" le se tolt mar, de ettol fuggetlenul kosse fol a gatyat, aki ide jon. A munkaatmoszfera nem felhotlen, de ha nem sajnalja se a testet, s birja a gyurodest akkor adja be a jelentkezest. m.simeone@ampag.ch cimen biztosan varjak a kontaktot tart karokkal.

Nem adtam am fol egy szalat se, nemhogy egy hasabot, de Lica tegnap megcsorgetett, hogy a norveg csoszereloi statuszra eppen engem akarnak, mint kozismert szaketekintellyel baro segedmunkast. Viccet felreteve, de tenyleg. Azonnal is mehetnek, de a rogton is megfelel. Este megvette a repjegyet a jovo het vasernapi gepre (melyet ezen uttal is keretek nem lezuhantatni, vagy eltunteni), en pedig ma mar indulhattam volna hajnalban haza Vera es a csaladom oromere, de megsem. Ugyanis meg semmi penzem nincs es most eloszor a Postara kell menjek, hogy a nyitott bankszamlamra tegnap megerkezett kartyammal legalabb az egy heti zsoldom meglovasithassam. Gyula egyelore marad, de komolyan mondom, ha munka kell, akkor itt megkapjatok, van eleg.

Egy kicsit olyan sors-szeru, hogy ezen a nyaron osszekoboroltam idaig par orszagot, de majd csak meglesz a bojtje is. Le bojt. Szerintem mar utom a 70 kg-ot igy is. Nem is tudtam hirtelen pontos ruhamereteket kozolni Licaval, mert csak a magassagom sem biztos, a sulyom, meg egyenesen botranyos, de legalabb a legellenallasom is csokkent, viszont konnyeben efuj a szel.

Itt tartunk most.

Apropo, tegnap sikerult kicsit megkarcolni a behuzo szerszammal (vasbeton-kotozo) a ujj-bogyomet. Nem a serules okan, de szimbolikusan a verem is aztatja mar ezt a foldet, de minimum az epitese beonalapzatot.

Egyelore ennyit errol. Ha sikerul, holnap estere otthon alszok.