Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Riasztás!


Tudjátok, hogy nem szoktam az dögök õrét a plafonra festeni, még ha úgy is tûnne néha napján. Ma sem akartam, de favágás közben kaptam üzenetet, amelyet kérésre közlök, bár feltettem a kérdést, hogy miért is kell ezt mindenkinek elmondani, hisz annak a pár személynek, aki "számít", szólhatok, a többi meg majd megtudja idõben máshonnan, ha bekövetkezik, ha meg elmarad, nem néz így - szokás szerint-, hülyének. No nem mintha zavarna, de igazság az, hogy Vera csak tegnap már kétszer nyomatékosította, hogy hagyjam már ezt az egész "megmentem a magyarokat, meg a világot hülyeséget" abba, mert egyszerûen nincsen kit. Igaza van, hajlok a szavára, más idõk jönnek, másképpen kell megközelíteni a helyzetet, mert mielõtt jön a tisztító tûz, jöhet a tisztító hideg.

Miután a telefon másik végén az izgatott hanggal többször beszéltem, kellett volna, hogy érkezzenek az üzenetek, de azok elvesztek az éterben, majd újabb beszélgetések, ingerültebb hangú NBH-s qva anyázások után némi 2 órás csúszással egy másik csatornán, csak megkaptam az a pár gondolatot, amelyhez még alkalmasint jöhet a többi is.

"A tények = 5 ezer embert irányítunk védett zónába. 8 osztályos tananyag = Lagrande zona = Bármely két tömeg között az egyensúlyi pont. Pl. Föld-Hold = ez a Holdtól 95 ezer km-re van. Az a labda az égen óriás!! A Fekete csillag és a Galaxismag által képzett Lagrande pontra beléptünk = 2012. nov. 11. 10 óra 35 perckor. A zóna átmérõjét a kutatók és a csillagköziek ismerik. A bolygótokon SENKI! Szépen leszerepeltetek a Piramis-kóddal kapcsolatban is. CSILLAGOTOK kb. 42 napra le fog állni, de itt a segítség. Ha bármely "segítség infót" még egyszer betolakodó...szétsz@r, az halott (pl. "szabadkõmûves számmisztika + karmás szeretetrezgõk- õk halott emberek). Ezt a cikket bõvítjük, viselkedjetek úgy.. 59 napotok van hátra + nincs a SZ@ROS youtubotokon!"

Nos, ha igaz, hogy beléptünk és ugye beleremegett pár helyen a föld is és igaz, hogy az egyensúlyi pont erõterén (nem fotonöv) áthaladva sok mindennel szembesülhetünk, amelyhez az itteniek is csak a katasztrófavédelmet hívhatják segítségül, de hiába és a barlangok menedékét kereshetik, akkor az úgy is hamarosan kiderül. Telefonon sok minden elhangzott még és persze részben ez az infó egybe vág más források részinformációjával, de nyomatékosan megjegyzem, hogy ..., á inkább hagyjuk! Minden esetre a telefonos blokkolás önmagában is beszédes volt. Ha igaz, akkor ölég hideg lesz egy darabig és a szelekció begyorsul.

Bár én kérdeztem, hogy van-e értelme kidobolni mindezt így, hiszen errõl szûkebb körben már jó fél éve tudunk, de akkor még nem volt publikus a dolog, most úgy látszik, hogy valamiért változott a terv. Talán így érthetõbb az összes többi részinformáció is, amirõl már tudunk és alátámasztja azt, amirõl már 3-4 éve is megállapításokat tettünk. Amikor mondottam, hogy ez a kör még nem az a kör, akkor értsétek jól. A cím ugyan riasztás, de ne riadjatok! Ha beteljesedik az, ami most körvonalazódik, az minden fantáziát felülmúl. Ha nem, akkor meghívok mindenkit egy Bambira. Persze mindenki maga fizet mindenért.

Tudom, hogy ezt a kort már nem élem meg, már csak a szakáll miatt sem, de ha már Gerry provizórikusan rám akasztotta, hát legyen, hátha bölcsebbnek látszom attól, mint ettõl és talán hitelesebb is vagyok, mint hiteltelenebb.

Nem tudom mennyire számít ez, de akinek igen, annak legyen meg az akarata szerint!

-> postaimre - 2012. November 15. 19:30 · 607 hozzaszolas · 172802 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


Oldal: 28 / 61: 1...25262728293031...61
#271 | fapipa - 2012. November 18. 11:36:19
nem bírom megállni, hogy beleorditsam a nagy büdös virtuális térbe NAVARRE részemre küldött értekezését,( azt nem tudom, hogy csak nekem küldte es_v  !!) amibõl az ábrákat nem tudom iderakni, mert sok is, meg sok idõmet is elvenne, de kihagyhatatlan az az elmélet, következtetés, szemlélet, amit ki kell hogy engedjek a palackból.
Tudom, hogy sokaknak idegenül hangzik, meg hosszu is, de remélem , hogy akad közülünk néhány , aki tudja felfogni, átgondolni a dolgokat, a nézeteinket, a mostani történések mozgatórúgóit. A kutatókról nem is beszélve, és arra is reagálva, hogy megdorgálást kaptunk a piramis témában tõlük. Jó lenne, ha tudomásul vennétek barátaink, hogy egy egész paradigma, világszemlélet,fizikai szellemi tudástár borul ki a bilibõl körülöttünk, és még az emberek 80%a(?) benne lubickol a fosba ami most borul ki.

Ime a Navarre levele : -elmélkedjetek -

Az anyag 14 oldal ábrák nélkül !!! Gyenge idegzetûek hamarabb abbahagyhatják !!!!!

Kedves Tivadar,
..............................
................................ ez a rész személyes ........

Elõször is adott mondjuk két különbözõ koordinátán lévõ tömeggel rendelkezõ test és az alap jelenség amirõl annyit tudunk, hogy nyugalmi helyzetbõl egymás felé gyorsuló gyorsulással elmozdulnak. Ha a testek tér-anyag kiszorítását vesszük alapul akkor ennek a testek körüli deformációjából következtethetõ, hogy egy rugalmas közegrõl beszélünk aminek változhat a sûrûsége. A kiszorítással elõ körben annyi fenntartásom van, hogy minden közeg igyekszik a leghomogénebben kitölteni a rendelkezésére álló teret, tehát 1.) Miért nem oszlik el ez a tér-anyag, hogy egyszerûen homogén formában kitöltse a rendelkezésre álló ûrt?
A második dolog, hogy nyilván a test hat a tér-anyagra, a tér anyag pedig hat a másik testre, és ez okozhatja az erõhatást szilárd kapcsolat nélkül. Ha a test térfogatából kifolyólag kiszorítja/sûríti ezt az anyagot, ami egyértelmûen az egyfajta közegellenállás tényét vonja maga után, tehát 2.) Miért nem lassulnak ebbõl kifolyólag a magára hagyott és sebességgel rendelkezõ testek?
A harmadik, hogy ha egy adott és nem minden pontján azonos sûrûségû közegbe helyezünk egy testet, akkor az a test természetszerûen a közeg sûrûbb irányából a ritkább felé fog indulni, mivel abból az irányból éri nyomás/erõhatás. Ha két egymás mellett lévõ test körül a felületükhöz közeledve a közeg sûrûsége folyamatosan nõ, akkor közöttük lévõ közeg összességében természetszerûen sûrûbb lesz, mint az átellenes oldalukon lévõ mennyiség. Ez alapján tehát 3.) Miért nem a sûrûbb közeg irányából indulnak a testek a ritkább irányába, miért nem távolodnak egymástól?

Egyszóval egyrészt nagyon sok olyan érvet tudnék felhozni ami szerint ez a nézet alapjaiban hibás, olyan érvet pedig még nem hallottam, ami ez alapján fizikailag magyarázná a vonzás pontos mechanizmusát. Másrészt pedig szerintem bármilyen ismeretlen jelenségnél törekedni kellene az olyan magyarázatra ami kérdéseket oszlat el ahelyett, hogy még több újat felvetne.

A térrõl Einstein is csak annyit tudott, hogy különálló pontjai vannak - persze ezt azért vitatnám de ma sem vagyunk semmivel elõrébb - és két lehetõsége volt mit mondjon amikor a térgörbület felvetõdött nagy tömegek körül. Ott van a Nap példája, hogy teljes fogyatkozásnál mellette látszik a mögötte lévõ csillag, elsõ magyarázat 1.) A Nap körül meggörbül a tér, a fény pedig ezen a görbületen fut végig. A második magyarázat az, hogy pusztán a tömegvonzás is elgörbíti mondjuk egy Nap mellett elhaladó üstökös pályáját, tehát 2.) A fényt a nap tömegvonzása téríti el. Ezzel Einstein szemszögébõl csak annyi baj van, hogy keresztülhúzza az életmûvét, ugyanis a tömegvonzás csak két tömeg között lép fel. Ha pedig elismerjük, hogy a fénynek igenis tömege van az szembe megy a relativitáselmélettel ami kimondja, hogy semmi sem érheti el a fénysebességet aminek tömege van - a fény ez esetben pedig pont ilyen lenne, tömege van és pontosan fénysebességgel halad.

Másrészt, ha a tér meggörbülne azt pusztán elvi okokból sem lehetne kimutatni közvetlenül. Fogj egy papírlapot ami a teret szimbolizálja és rajzolj rá két pontot, majd kösd össze õket egy egyenes vonallal ami jelképezze mondjuk a kettejük közötti fény útját. A fénysugár ekkor egyenesen halad mert nincs meggörbülve a tér, a fény útján így mindkét pont azt látja, hogy a másik egyenes vonalban elõtte van. Ezután gyûrd össze a papírt - hajtogasd össze-vissza a teret - ezzel együtt nyilván a fény útja is ugyanúgy meggörbül/törni fog több helyen. A két pont szemszögébõl viszont a második esetben is ugyanúgy fog tûnni, hogy a fény egyenes vonalban halad kettejük között, mert õk is együtt görbülnek a térrel, tehát nem tudnak különbséget tenni a két eset között, lásd a csatolt ábrát - (abra_01.jpg). A bal és jobb oldalon is ugyanaz a térszelet látható egy piros és egy kék színnel jelzett fénysugárral, a bal oldali torzításmentes, a jobb oldali torzított. Mindkét fénysugár sebessége azonos, mondjuk 1 idõegység alatt 1 osztásnyit terjednek, tehát a rácson 8 idõegység alatt futnak végig. Mindegy, hogy a tér torzult vagy sem, a jobb oldali ábrán is mindkét fénysugárnak 8 idõegység kell ahhoz, hogy a 8 osztásnyi távolságot megtegye, és a torzult térben teljesen párhuzamosan is haladnak, tehát a fénysugár által megtett távolságnál és annak irányánál maga az osztás számít, nem a görbület, magyarul a megfigyelõ és a tér együtt görbül.

Természetesen a "tér-anyag", a húrok, az anyag létét és a tér görbületét én sem tagadom sõt, ezekkel összességében egyet is értek csak más, egységesebb szemszögbõl kezelem õket. A tudománynak a gravitáció és tömeg közötti kapcsolat leírásának problémája abban gyökerezik, hogy a fizika a meglévõ kölcsönhatásokat csak használja, ismeri mondjuk az elektron és proton töltését ám nem tudja honnan származnak, és létrehozni sem tud újakat. Valószínûleg egy kicsit meredek lesz amit írok de igyekszem majd követhetõ és érthetõ maradni, ha meg szeretnéd érteni innentõl vagy olvasd türelmesen végig, vagy ne is olvasd tovább.

Kezdjük szerintem mindenekelõtt azzal, hogy minden létezõ dolog kettõs. Nincs olyan, hogy egy részecske ebbõl van egy másik pedig abból, minden megtapasztalható dolog kölcsönhatások eredménye, kölcsönhatás pedig mindig minimum két dolog között lép fel amik lefelé haladva szintén kölcsönhatásokból állnak. Mindegy, hogy meddig mész az "anyagban" lefelé mindig ugyanazt a mechanizmust találod, olyanformán mint egy fraktálban - mindegy meddig nagyítod, mértanilag felnagyítva a meghatározott egyre apróbb részleteiben mindig elõbukkan önmaga. Ami tehát nem kettõs, az nem létezik. Értelmetlen alapvetõ részecskét keresni, alapvetõ kölcsönhatás van.

A tér, vagy az Isteni közeg, én szívesebben használom rá az utóbbit. Õszintén szólva nem könnyû olyan dolgokról beszélni amirõl megtapasztalás hiányában a fogalomkészlet sem alakult ki az olvasóban, és illene itt kitérni a teremtés mikéntjére is mielõtt továbbmennénk de az olyan terjedelmû lenne, hogy inkább mellõzzük egyelõre. A fizikai valóságtól némiképp elvonatkoztatva önmagában csak a fizikaira anyagra asszociáló tulajdonságaival lehet jellemezni pusztán a viselkedése alapján. Minden megnyilvánulás belõle fakad és minden ami létezõ benne ölt formát, az egyetlen dolog ami nem kettõs, a tökéletes egység. Közegszerû de nem közeg, anyagszerû de nem anyag, impulzust közvetít de nincs ellenállása, a sûrûsége végtelen de nincs tömege, a térfogata (belülrõl) végtelen de a kiterjedése (kívülrõl) nulla. Magában foglalja a létet önmaga pedig a nemlétben nyilvánul meg, kiterjedés nélkül nincs felszíne, de határfelülete belülrõl tekintve a végtelenben igen. Belülrõl létezik, kívülrõl nem. A közeg tetszõleges mértékben deformálható, teljesen rugalmas így bármilyen torzulás után mindig a leghomogénebb formáját igyekszik visszanyerni (Nem az eredetit, hanem homogént. Ha 3x3 kockát egymás mellé teszel, kiveszed a középsõt, fordítasz rajta egy negyedkört majd visszateszed, akkor szintén homogén lesz a minta.) ezen a torzulás terjedése maga az impulzus. A közegben jelenlévõ minden impulzus mennyisége örökre megmarad tehát meglévõ soha nem tûnik el, ellenben folyamatosan újabbak is keletkeznek. Impulzus alatt itt most tömegtõl egyelõre elvonatkoztatott puszta mozgásmennyiséget értek, a térben terjedõ deformáció mértékét és a terjedésének gyorsaságát - amiknek természetesen csak egy másik impulzushoz képest van értelme. Minden ilyen impulzus/mozgásmennyiség természetszerûen igyekszik megõrizni az állapotát, az irányát és a mérték-sebesség arányát.

Gondolj bele egy egyszerû giroszkópba, mivel felpörgetve impulzust tárol így az igyekszik megõrizni annak minden tulajdonságát, tehát a térbeli elforgatásnak természetszerûen ellen fog állni. Az anyag tömegét ugyanez a természetszerûség adja, mivel mozgást/erõt/energiát kell közölni vele ahhoz, hogy egy anyagból felépült test mozgási állapota megváltozzon - mozgást megváltoztatni csak mozgással lehet, mivel hasonló természetszerûen csak hasonlóval lép kölcsönhatásba.

A tömeg-gravitáció páros megértéséhez már bele kell menni a fizikai anyag elemi szintû felépítésébe és mûködésébe is. A fizikai anyag húrokból épül fel, és maga a mozgása is húrokat hoz létre az Isteni közegben - mivel természetszerûen minden közegben hullám generálódik ha impulzus éri - egyszóval a fizikai anyag alapegységében ezen alsó és felsõ húrok együttese, egyfajta csomag (csomó, ami kötélen van, logikus kifejezés). Nézz meg mondjuk egy egyszerû fraktált (abra_02.jpg) bal oldalt az összetett alakzat egy részletét, jobb oldalt pedig egy elemi szegmensét látod, a teljes kép ebbõl az egyetlen szegmensbõl épül fel, és magának a szegmensnek is két része van, egy külsõ és egy belsõ. A belsõt három kicsi háromszög alkotja, a három összességében pedig egy új, nagyobb háromszöget formál, jelen esetben ez a logikai sorrend határozza meg a teljes fraktált. A fizikai anyag, a csomag is ilyenformán épül fel hasonló logikával tehát maga a csomag is kettõs, van tartalma (kisebb csomagok) és van csomagolása, emellett ezek a csomagok, a fizikai anyag is több szinten megjelenik, akár a fraktálban pirossal jelölt szegmensek - (abra_03.jpg).
Tehát önmagában részecskérõl vagy legkisebb részecskérõl beszélni is elég értelmetlen dolog mert önmagában nem létezik egy háromszög sem - viszont önmagában, mint Kapcsolat a nagyobb és kisebb szegmensek között fontos, de nem elemi alkotórészként nyilvánul meg. A fizika anyagot tehát az Isteni közeg deformációi és azok terjedése építi fel, itt mindenekelõtt a terjedés formája és annak miértje a lényeges, a húrok kialakulása és szerkezete.

Egyetlen elemi mozgásfajta létezik ami húrokat hoz létre ez pedig a körmozgás. Vegyük a legelemibb esetet felülnézetben, amikor egy középpont körül kering egy tetszõleges anyagszinten létezõ csomag - (abra_04.jpg) Mivel a csomag maga is kisebb csomagokból áll amik együtt mozognak, így az általa keltett hullám mértéke nagyobb lesz, mert a csomagok összege kelti az új hullámot - ahogyan nagyobb hullámot kelt tíz összekapcsolt és vízbe ejtett vasgolyó, mint egyetlen egy. A hullám formáját értelemszerûen a csomag mozgásának formája határozza meg, mivel egy körpályás mozgást vizsgálunk nézd meg oldalról a mozgás kiterített palástját az általa keltett hullámmal, ahol a csomag egyenesen halad - (abra_05.gif). Mint láthatod transzverzális hullámról van szó, tehát a kiváltott impulzus/hullám az azt kiváltó csomag haladási irányára merõlegesen terjed, attól folyamatosan távolodva, a terjedõ hullám horizontja egy vonallal szépen össze is köthetõ - (abra_06.jpg). Ez a körpálya palástja, összehajtjuk a terjedést kör keresztmetszetûen az pedig így fog kinézni - (abra_07.jpg) - tehát a terjedés spirálszerû, és a spirál mindig egy irányban mozog amit most a kék nyíl jelöl. Logikus lenne terjedésnél a lefelé-felfelé szimmetrikus "V" alakzat - (abra_hibas_terjedes.jpg) - ez viszont azért nem fordulhat elõ, mert már a kiváltó csomag is egy húr mentén mozog a körpályán, és egyúttal arra merõleges forgást (illetve egy benne lévõ kisebb csomag keringést) is végez - (abra_8.jpg) - ami ennek megfelelõen megszabja a spirál terjedésének irányát. Ez a - pirossal jelölt - forgás a keringési - fekete - pálya belsõ és külsõ területén ellentétes irányú, magyarul ha belül felfelé mutat akkor kívül lefelé és fordítva, aminek lesz egy olyan vonzata, hogy a belül kiváltott spirál (vagy önálló csomag esetében annak a szála) kívül körbefutva a csomag keringési pályáját alul-felül folytatólagosan záródni fog. Önálló csomag esetén a záródás tórusz-szerû (abra_09.jpg) - itt önmagába hajtottam a hengeres már rácsot tóruszba, elismerem, hogy képpontonként is elég nehéz lekövetni, de képzelj el egy fánkot amire meredeken vezetéket tekersz - tehát ez egy nagyon leegyszerûsített elemi csomag, "anyag", ami pedig a körmozgással az õt körülölelõ spirális torzulást kelti a térben (a csomagolást) az pedig szintén ugyanilyen csomag csak kisebb méretû (a tartalom) - így alakul ki Isteni anyagban lévõ torzulások fraktálszerkezete a csomagokon keresztül, csak természetesen sokkal pepitábban.

Mondjuk két összekapcsolt azonos csomagnál a húr sokkal átláthatóbb, ilyenkor a spirál hurokszerûen keresztülfolyik mindkét "magon", azaz egymáshoz képest ellentétes keringési középponton (abra_10.jpg). Tehát önmagában egy húr így néz ki (abra_11.jpg), az Isteni közegnek (térnek) egy spirál alakú deformációs szála. Önmagában minden húr zárt - két húr fluktuációjából viszont létrejöhetnek csomag jellegû hullámok, amik érzékelve nyitottnak tûnnek, ezt a részt szerintem jegeljük egyelõre - tehát önmagába fut vissza, és van két nagyon szép tulajdonsága. Az egyik, hogy a húr a felcsavart szálának minden egyes pontja magában hordozza az azt keltõ csomag összes tulajdonságát, mivel deformáció indít deformációt a térben - ahogyan egy vízbe dobott kõ más hullámot kelt a felszínen, mint egyszerre kettõ, a víz megõrzi a kiváltó formát - tehát mindegyik pontja csomag jelleget is magában hordoz (vajon mi az elektron, "részecske"/csomag vagy hullám?...). A másik, hogy ha egy körpályás mozgás megindul, akkor ez a zárt hurka a térnek azonnal kialakul tehát nem kell hozzá idõ, hogy a spirálnak a szála körbefusson és záródjon magába - mivel az Isteni közeg sûrûsége végtelen és egyszerre hat benne minden azonos impulzus minden azonosra így természetszerû, hogy rögtön felveszi a környezetének megfelelõ formát. Csomag terjedéséhez idõ kell, tetszõleges méretû zárt hurok teljes kialakulásához nem és akkor most gondolj bele, hogy ez mit jelent mondjuk a kommunikációban (hát még az, hogy különálló csomagokat nagyon könnyen össze is lehet "húrozni", elég megmosolyogtató ahogyan most próbálkoznak a kvantum-összefonásokkal...). Érdekességképp a fény (meg a sárkány meg a kígyó) is ugyanígy terjed - abra_12.jpg - apropó mi a fény, "részecske" vagy hullám?

Most nézd meg az Isteni közeg egy adott keresztmetszetén áthaladó húr által keltett torzulást a közegben (abra_13.jpg) és vegyél észre valamit, mert a következõkben a torzulás keresztmetszetére ezeket a jelöléseket fogom használni már csak az egyszerûség kedvéért is - abra_14.jpg
Ez a torzulás maga A Prana, A Chi, A Ki, A Fény, Az AUM, A Mana, Az I-Ching, A Kundalini, The Force, A Kígyó ami ösvényeket tapos, A Sárkány mely az Egeket szeli, Re - az Erõ amely mindent átjár és összetart, egyszóval a világon létezõ leghangsúlyosabb dolog. A tulajdonsága, a forgás kettõs természetû hiszen szubjektív szemszögbõl tekintve két különbözõ irányba foroghat, mondjuk jobbra és balra. Ha viszont fogsz egy teljesen homogén korongot és az óramutató járásával megegyezõen megforgatod akkor arra mondjuk azt mondod, hogy jobbra forog. Ha ezután nézõpontot váltasz tehát forgás közben megfordítod - fejjel lefelé nézed - akkor a korong ugyanúgy teljesen homogén marad de a forgása már óramutatóval ellentétes lesz, balra fog forogni. Itt az a szép, hogy szubjektív nézõpontból nem fogod tudni eldönteni merre forog, hiszen egyszerre jobbra és balra, ha teljes képet szeretnél kapni róla akkor viszont objektíven kell szemlélned ami magában foglalja egyszerre mindkét forgást. Tehát objektíven nincs balra forgás és nincs jobbra forgás, az egységes objektivitásban csak forgás van - mint ahogyan objektíven nincs jó cselekedet és nincs rossz cselekedet, csak cselekedet van. Az Erõ hordozza magában a négy õselemet, a Tüzet, a Vizet, az Levegõt és a Földet, azaz a négy alapvetõ kölcsönhatást, a Fényt, az Elektromosságot, a Mágnesességet és a Gravitációt, és bennük is nyilvánul meg. Egyszerre építõelem és egyszerre összekötõ kapocs, minden anyagot minden mélységen kizárólag ez a négy elem alkot, ez a négy kölcsönhatás épít fel. Hogy két csomag között a négy elem közül melyik kölcsönhatás jön létre azt a csomagok szerkezete határozza meg, a közvetítõ részecskék csak illúziók, a csomagok között minden kölcsönhatást a húr, az Erõ közvetít.

A húrok közötti hatásmechanizmust szerintem az egyszerû mágnesek alapján a legkönnyebb megérteni. Egy mágnesnek ugye van egy "fizikai" teste, erõvonalai, valamint azokból kifolyólag egy északi és egy déli pólusa (abra_15.jpg). Az erõvonalak eredetérõl a fizika annyit tud, hogy az atomokban lévõ elektronok spinjével áll kapcsolatban - ami mechanikára átvitt értelemben perdületet jelent, tehát rendkívül meglepõ módon egy forgó objektum kelti õket, (mint zárt húrokat) - magáról az "összetételérõl", szerkezetérõl és belsõ tulajdonságairól semmi információja nincs. Ha megfigyelsz egyetlen erõvonalat/húrt önmagában és az azt alkotó spirál haladási irányával megegyezõen belenézel a keresztmetszetébe, akkor ott a spirál forgási irányával megegyezõ irányú forgást fogsz látni - illetve nem látni de tudni, hogy ott van - a tér szerkezetében (abra_16.jpg). Ha ezzel (a spirál haladási irányával) megegyezõen bármelyik ponton megfigyeled a keresztmetszetet (abra_17.jpg), a torzulás forgásiránya mindenhol ugyanaz, egyenlõ lesz (abra_18.jpg). Ha a spirál forgási irányával szemben nézel a keresztmetszetbe akkor is forgást fogsz tapasztalni, de az elõzõhöz - ez esetben az óramutató járásához - képest már ellentétes irányút (abra_19.jpg). Ha a spirál terjedési irányával megegyezõ és az azzal ellentétes keresztmetszeti nézõpont görbületi képét egymás mellé teszed (abra_20.jpg) akkor a két kép nem lesz egyenlõ, de egymásnak nem az ellentéte hanem a tükörképe lesz (abra_21). Két erõvonal/húr kölcsönhatását egyedül ez határozza meg, hogy a találkozási pontban a keresztmetszeteik hogyan viszonyulnak egymáshoz - vagy tükörképei egymásnak vagy nem - ehhez pedig elég azt tudni, hogy azonos irányból betekintve egyenlõek lesznek, ellentétesbõl pedig tükörképei egymásnak, nézzük elõször az elõbbit.

Ha két azonos irányú húr érintkezik, akkor a keresztmetszetük forgási iránya a találkozási pontban egymással ellentétes lesz (abra_22.jpg). Két megegyezõ nagyságú és ellentétes irányú impulzus nyilván kioltja egymást ha találkoznak, tehát a húrok forgása leáll, közvetetten ez pedig a húrt kiváltó atomot alkotó forgását is leállítja - azaz leállna és leállítaná, mert az atomon belül lesz egy kisebb ön/mozgásfenntartó csomag - a Tûz elem - amely ezt megakadályozza, hasonlóan mintha egyre nagyobb fogaskerekeket egymáshoz kapcsolnánk, és bármelyik kicsit folyamatosan forgatva a közös összekapcsolt mozgásuk nem tud megszûnni. (Ez az elem felelõs a gravitációért is tehát pont témába vág és szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem "örökmozgó" - bár végeredménybeli különbség nincs az "örökmozgóval", de ez elég felesleges és értelmetlen kifejezés - szebb név neki az önálló energiarendszer, a mûködését lejjebb fogom részletezni). Tehát mivel a húrok leállítani nem tudják egymást de az érintkezõ "felületük" mozgása ellentétes irányú, így nem tudnak egymásba csúszni, hanem egyszerûen megállnak a találkozási pontnál és egymásba csúszás helyett deformálódik az ívük ha tovább közelednek egymáshoz (abra_23.jpg).

Ha a húrok iránya szemben áll egymással akkor érintkezésnél a metszetük egymás tükörképei, a kerületük forgásiránya pedig párhuzamos lesz (abra_24.jpg). Ebben az esetben mivel a találkozó felületi impulzusok iránya egymás folytatása, a két húr természetszerûen egyesül - alul-felül összezáródik - hogy a legszûkebb és tökéletesebb mértani formát felvegye (abra_25.jpg).

A mágneses húrnak ezekbõl a torzulásaiból adódik a két mágnes közötti vonzás és taszítás, az, hogy a térben a mágnestestek "fizikai" kontaktus nélkül is elmozdulnak egymás közelében. Mivel az atomon belüli forgás hozza létre a felcsavart mágneses húrt, a húrnak a torzulása ugyanúgy visszahat a létrehozó mozgásra, tehát az atomra. Képzelj el egy gyûrût ami az atom körmozgását szimbolizálja, húzz bele egy szál zárt, szilárd de rugalmas fonalat ami a mágneses húrt, majd tegyél ezekbõl ugyanolyan forgásiránnyal egymás mellé párat és mondjuk, hogy kész is egy mágnes. Ha két mágnest azonos polaritással egymás mellé teszel és megpróbálod õket összenyomni - bármilyen irányból - akkor a szálak egymással érintkezve deformálódni fognak és a gyûrûre - atomra - erõt kifejtve elmozdítják a mágneseket egymástól, ez a taszítás. A vonzás ugyanilyen csak fordítva, ott az összekapcsolódó deformált húrok által az atomokra kifejtett erõ nyilván olyan irányú, hogy a mágneseket egymás felé tolják.

Tehát összegezve a mágneses mezõ szó szerint szálas szerkezetû (persze ez a struktúra csak megfigyelés mellett áll fent mert az érzékelt/megfigyelt/tapasztalt és nem érzékelt világ egyfajta sztereóformában kettõsen létezik, erre lentebb kitérek) a szálak hosszanti formája spirált alkot, a keresztmetszetüknek forgásiránya van összetételükben pedig semmit sem tartalmaznak, pusztán a tér dinamikus torzulásai. Ezekkel csak azért fárasztalak mert lejjebb hivatkozni fogok rá és a jelenlegi "modern" fizika ott tart, hogy a mágneses mezõ létezik, összefüggésbe hozza az elektronok spinjével - mechanikus jelentésben a forgásával - de sem az összetétele, formája, terjedése és az egymásra hatásának mechanizmusa nem tisztázott. Közvetlenül ki sem lehet mutatni mivel ugye semmilyen sugárzást nem nyel el és nem is bocsát ki, csak egy másik anyagra kifejtett mérhetõ hatásából lehet a jelenlétére következtetni. És ha az írást az utóbbi mondatommal kezdtem volna még azt is hihetné bárki, hogy a "sötét anyag"-ról beszélek:

"...közvetlenül nem figyelhetõ meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk." - http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6t%C3%A9t_anyag

És itt el is lehet gondolkozni egy percre, hogy milyen mozgás kelti a mágneses húrokat, és csillagászati méretekben végez-e valamilyen rendszer ugyanilyen mozgást ami húrokat válthat ki. Nagyot fog koppanni ha leesik mi az a sötét anyag. Érdekességképp még az elõzõekhez el lehet gondolkozni azon is, mit szimbolizálhat például ez a kártya (tarot.jpg). Az egyetlen farkába harapó kígyó 8-as alakban - értelemszerûen a feje irányába - haladva két körpályás mozgást is leír (abra_26.jpg) - emellett a kígyó pikkelyei spirált alkotnak. Vagy ahogyan az elõzõek fényében érthetõbb (abra_26.jpg), önfenntartó önmagába fûzött elsõdleges (piros) és az által kiváltott másodlagos (kék) húrok. Ezek így össze vannak fûzve, a szerkezet teljesen stabil tehát a mozgás és a forma magától szétesni nem tud => 8-as, az örökkévalóság vagy a végtelen szimbóluma.

Ugorjunk egyet, Tömeg.

Az "anyagnak" / csomagoknak az a tulajdonsága, hogy a bennük lévõ mozgás, az impulzusok terjedése megõrizze a "térbeli" helyzetét, vagy a csomag/ok a saját mozgásukat. Tömege mindennek van mindjárt kétféle, nyugalmi és gravitáló tömeg - a kettõ nem ugyanaz - nyugalmi tömege egy csomagnak (például egy vasatomnak) önmagában, gravitáló tömege pedig csomagok együttes csoportjának (például egy vasgolyónak). A nyugalmi tömeg anyagmennyiséget mutat meg, a gravitáló tömeg pedig értelemszerûen a gravitációs kölcsönhatás kialakulásában játszik szerepet. Ennek az az érdekessége, hogy egy test - Például a Föld - a gravitáló tömege sokkal kisebb is lehet, mint amennyit az általa keltett gravitációs vonzerõ nagysága indokolna. A Földdel kapcsolatban konkrétan az a gond, hogy a bolygó gravitációs vonzereje alapján van anyagmennyiség (nyugalmi tömeg) becsülve rá - ami eleve téves meglátás - ha viszont a gravitációs erõ mechanizmusa alapján vezetjük vissza a Föld gravitáló tömegét a nyugalmi tömegére akkor azt látjuk, hogy a bolygó térfogatát alkotó anyagmennyiség 55%-a hiányzik - egyszóval a Föld nem tömör hanem üreges gömb alakú, amikor pedig ezt olvasod akkor jó eséllyel a gömbhéjának a külsõ felszínén vagy amit az itteni fizika (ha fogalmazhatok így) még nem ismert fel. Magát a tömeget mint tulajdonságot az okozza, hogy a csomagban "túlfeszültség" van, folyamatosan több mozgás próbál benne egy idõegység alatt megjelenni mint amennyi a fizikai "törvények" szerint indokolt lenne, olyan mintha egy giroszkóp amit megpróbálsz elmozdítani nem pusztán forogna, hanem folyamatosan önerõbõl gyorsítani igyekezne magát.

A fizika termodinamikai törvényei miatt ilyen folyamat elviekben nem létezhet mivel ez egyet jelent a korlátlan energiaforrás / örökmozgó / egységen túli energia fogalmával, azt viszont nem vizsgálja a fizika, hogy a szabályszerûségek amik a megfigyelt mechanizmusokat leírják honnan erednek, mi tartja õket fixen és egyáltalán miért pont olyanok amilyenek. Vegyünk mondjuk egy, az energiamegmaradással analóg rövid fizikai példát, egy mozgó autó lendületét. A lendület mint felsõbb Tulajdonság két alsóbb Tulajdonságból áll össze, az autó tömegébõl és a sebességébõl. Azt most tegyük félre, hogy a lendület épp mekkora, koncentráljunk arra, hogy vagy van, vagy nincs, rendelkezik-e az autó mint test ezzel a felsõbb tulajdonsággal vagy sem. Ha hozzánk képest mozog és tömege van, akkor nyilván igen, viszont ha ebbõl a két alsóbb tulajdonságból egyik is hiányzik, akkor pedig nincs. Tehát az alsóbb tulajdonságokban bármilyen változás megszabja a felsõbb tulajdonságot is. Ehhez jön az, hogy semmit sem határozhatunk meg önmagában, minden létezõ dolog csak meglévõ tulajdonságok halmaza. És itt válik fontossá az "ezoterikus maszlag" vagy "tudománytalan zagyvaság" és az összes hasonló "tudományos" körökben "nagyra becsült" kifejezés. Ezer évekkel ezelõtt sem divatból vagy véletlenül mondták, hogy ismerd meg önmagad, mert az elméd a világegyetem részét képezi hiszen abban létezik, ha ismered a saját tudatod mûködését akkor az egész világot ismered. Mi az a kocka? Ha valaki azt mondja neked - "kocka" - akkor nyilván te is egy kockára fogsz gondolni, de jobban belegondolva fogalmad sincs mi az. Az elméd ilyenkor fogja magát és mutat neked egy marék tulajdonságot Egyszerre (egyszerre többet és nem egyenként, tehát az elme/tudat - és nem az agy - "adatfeldolgozása" párhuzamos, több szálon fut) amivel a dolgot már be tudod azonosítani, azaz nagyjából a következõket: oldalak száma: 6, csúcsok száma: 8, élek száma: 12, oldalak formája: szabályos négyzet - emellett még mindig fogalmad sincs mi az. Egy adott dolog a csak rá jellemzõ tulajdonságok összessége ugyanúgy, mint például egy ember. Tulajdonságai: magassága: 182 cm, testsúlya: 82 kg, haja színe: barna, szeme színe: fekete, lakhelye: Debrecen, foglalkozása: festõ, a neve: Kovács Attila...de ki õ? Vagy ki vagy te?

Érdemes az ilyeneken komolyabban elfilozofálni már csak azért is, mert még az energiamegmaradás is egy tulajdonság, csak míg a lendület egy test mozgásállapotát jellemzi, addig az energiamegmaradás pedig egy folyamatot jellemzõ felsõbb tulajdonság, tehát ha megszüntetsz egy olyan alsóbb tulajdonságot amibõl ered, az energiamegmaradás tulajdonsága eltûnik a folyamatról mint jellemzõ. Most nem azt mondom, hogy Newton "törvényei" vagy Einstein relativitáselmélete hibás hanem azt, hogy szinte a legapróbb részletekig megfogalmaztak egy Illúziót amit ebbõl a nézõpontból a világ mutat magából, de attól ez még csak Illúzió és csak ebben a nézõpontban. A nézõpont azt jelenti, hogy kötöd magad valamihez, kijelölsz egy fix dolgot és ahhoz tartod magad értelmezés közben. A fizikai "törvények" (nem véletlenül írom õket mindig idézõjelben) is csak egymáshoz képest állandóak, nincs egyik a másik nélkül és tulajdonképpen nem is "törvények", hanem egymáshoz képesti folyamatok összességének tulajdonságai amiket egy olyan nyilvánvaló dolog kapcsol össze, amit gondolkodás nélkül természetesnek és állandónak vesz mindenki:

Az Idõbeli szimmetria, az a végig sem gondolt és természetesnek vett feltételezés, hogy a Világegyetemben mindenhol ugyanolyan mértékben és ugyanazzal a sebességgel telik az idõ - mintha a lenne a Világegyetem középpontjában egy ketyegõ központi óra ami mindent megszab...sehol nincsen óra.

A fizika például a másodpercet nagyjából így fogalmazza meg - a mindenféle zavartól leárnyékolt cézium-133 alap és nyugalmi állapotban, nulla Kelvin hõmérsékleten lévõ atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenet periódusának a 9.192.631.770-szerese, az az 1 másodperc. Gyerekeknek is érthetõen fogalmazva ez a nagyon pici szív másodpercenként 4.596.315.885-et dobban (összehúzódástól összehúzódásig), ez adja meg az 1 másodpercet. Viszont semmi sem indokolja, hogy a cézium 133-nak ugyanolyan ütemben kell ketyegjen mindenhol a Világegyetemben és ha már itt tartunk, akkor érdemes lenne megemlíteni egy anyagkilökõdést amit 1994 és 2001 között rögzített a Hubble a Messier 87 nevû galaxisban. Annyi történt, hogy a kilökõdött anyagfelhõ két góc 7 év alatt 43 fényévnyit távolodott egymástól és aki nem érti, hogy ezen mi a különös az gondolkozzon el azon, hogy 7 év alatt még a fény is csak 7 fényévnyit halad - ez az anyagfelhõre tekintve pedig több, mint 6-szoros fénysebességet jelent. A sebességet (vagy egy rezgés frekvenciáját) az idõvel definiáljuk, az idõt pedig sebességgel (vagy egy rezgés frekvenciájával).

- Ha egy autó 1 km/órával haladva 1 km-t tesz meg, akkor ahhoz 1 órára van szüksége, vagy
- Ha egy autó 1 km-t 1 óra alatt tesz meg, akkor a sebessége 1 km/óra, vagy
- Ha egy autó 1 km-t 10 perc alatt tesz meg, akkor a sebessége 1 km/óra.

Most pedig válaszd ki a három állításból a kakukktojást. Annyiból jó, hogy pont egy atom rezgését vették az idõ alapjául, hogy így valamivel könnyebb elmagyaráznom azt a paradoxont is, hogy nincs kakukktojás, mindegyik állítás helyes. Ahogy a cézium 133 is, minden atom rezeg, vibrál, ahogyan például minden elektron ütemre táncol az atommagok körül mintha zenére járna. Ebben a zenében van pár állandó ütem, indítsd el, hunyd le szemed és képzelj el pár ritmusra keringõ elektront - http://www.youtube.com/watch?v=pRPOztxXWlQ
Ha két megegyezõ atomban az elektronok ugyanolyan ütemre keringenek akkor egy idõsíkon vannak, mindkettõre tekintve ugyanúgy telik az idõ, viszont ezt a belsõ ütemet nem egy törvény szabja meg, hanem mindkettõ "kívülrõl" kapja, egy magasabb szintrõl. Egy magasabb szint lehet például egy fizikai test, mondjuk egy rézgolyó, egy alsóbb szint pedig a rézgolyónak egy atomja. Minden test és minden atom is megállás nélkül vibrál, mint egy telefon rezgõ hívásjelzése - nyilván nem olyan intenzitással - a test aktuális vibrációját pedig a húrok határozzák meg amik összekötik õt a környezetével - azok a spirálisan terjedõ szálak, deformációk a térben - mivel annak is saját vibrációja van, mint sok kis egymást követõ hullámnak. Ha a rézgolyóra magasabb szintrõl érkezõ vibráció megváltozik (gyorsul vagy lassul), akkor az közvetetten az atomjainak a vibrációját is gyorsítani/lassítani fogja - tehát mondjuk gyorsabban vibráló atom gyorsabb idõ, lassabban vibráló atom lassabb idõt jelent - mivel a vibráció függvényében minden fizikai folyamat is a sebességének megfelelõen zajlik le. Itt jönnek képbe a keringõ rendszerek mint például egy galaxis. A középpont körül keringõ csillagrendszerek szögsebessége a középpont körül a középpont felé haladva egyre nagyobb lesz, egyben minden csillagrendszert és csillagot többszintû húr kapcsol össze, ennek egyike a gravitációs húrok/mezõ, a kapcsolat viszont ritmikus. A szálak ritmusra összekapcsolódnak majd leválnak a testekrõl, befelé haladva a növekvõ szögsebesség miatt ez az ütem pedig egyre gyorsul. Ez azt okozza, hogy befelé haladva fokozatosan gyorsabb ütemben "dobog" egy csillagcsoport szíve, amiatt egy csillagrendszer szíve, amiatt a bolygói egészen addig, míg a vibráció változása el nem éri magukat a testeket és lejjebb az atomokat, tehát a saját síkukon a relatív idejük egyre gyorsabban telik - nincs két olyan világ ahol ugyanolyan ütemben telne az idõ.

Itt következik a Messier 87 paradoxon. Az a galaxis a Virgo halmazban található nagyon közel a halmaz dinamikai középpontjához, tehát a vibrációs szintje is messze magasabb mint a Naprendszeré. Kívülrõl tekintve tehát ott sokkal gyorsabban telik az idõ mint a Földön, nem is kellett semminek hatszoros fénysebességet elérnie. Tegyük fel, hogy a kilökõdött anyagfelhõ csak a fénysebesség tizedével indult útnak, az 1994 és 2001 közötti 7 éves idõszakban tehát a 0.7 fényévet tehetett meg, ezzel szemben az általa megtett távolság 43 fényév - ezekbõl az adatokból már idõsíkok közötti eltolódást lehet számolni. Nézd meg hányszorosát tette meg az anyagfelhõ a saját idõsíkján annak az útnak amit a mi miénken megtehetett volna, oszd el a 43-at 0.7-el. A végeredmény 61,4 - ez azt jelenti, ennyiszeres eltolás van a két idõsík között, a Virgo azon részén a miénkhez képest az idõ 61,4-szer gyorsabban telik. Ez elég erõs szám, tehát bár technikailag megoldható de emiatt nem annyira megszokott a galaxisok között utazgatás, emellett a fent említett vibrációk vezérlése alapjául szolgál az idõutazásnak, elõre-hátra.

Bár többen bizonyították közülük az ellenkezõjét, a nemzetközi tudós társadalom többségben az ebbõl alakult vitát "optikai csalódás" címszóval lezárta.

"Ha egy autó 1 km-t 10 perc alatt tesz meg, akkor a sebessége 1 km/óra." - Ennek az autónak az idõsíkján a miénkhez képest 6-szor gyorsabban telik az idõ. Tehát az eltérõ idõsíkok miatt nem lehet egyértelmûen kijelenteni, hogy mondjuk a Világegyetem életkora 5, 14 vagy 20 milliárd év, még az ilyen jellegû kérdés is értelmetlen. Ha két autó egymás mellett halad és az egyik kétszer olyan gyorsan száguld mint a másik, magától értetõdõ módon mindenki azt mondja, hogy a sebessége kétszerese a társának, de azt senki nem mondja, hogy kétszeres idõeltolás van a síkjaik között, kétszer olyan gyorsan telik a gyorsabb számára az idõ, vagy a lassabb számára fele olyan lassan.

Viszont minden fizikai képlet fix idõre épül, minden egyes dolog változtatható bennük egyedül az idõfolyás linearitásának állandósága fix. Tehát tegyük fel, hogy egy olyan önfenntartó folyamatot szeretnél létrehozni vagy elõször is minimum megérteni, ami folyamatosan többlet hasznosítható energiát generál magában, legalábbis ami a te fix idõsíkodon ennek az illúzióját kelti (minden amit látsz vagy érzékelsz ugyanúgy csak illúzió). Van mondjuk egy autó ami 1.000 kg tömegû és 50 km/óra sebességgel halad, ennek a lendületét úgy kapod meg, hogy a tömegét és a sebességét összeszorzod, az érték ez esetben tehát 50.000 (direkt nem írok mértékegységet, hogy ne zavarodj bele) lesz - a mozgási energia fogalma ettõl eltérõ, de ezt nyugodtan veheted nyersen energiának is, mivel állandó mennyiség. Itt jön a klasszikus fizika lendületmegmaradási törvénye ami azt mondja - "Egy zárt rendszer összes lendülete Állandó". Tehát mivel zárt rendszerrõl van szó, nem nyúlhatsz bele kívülrõl, annyi a dolgod, hogy ezt az 50.000 -es értéket (tehát az energiát) hátratett kézzel növeld mondjuk kétszeresére úgy, hogy sem a tömegét sem a sebességét nem változtatod meg a kocsinak. Mivel az érték csak úgy fog megkétszerezõdni ha valamelyik értéket kétszeresére növeled amin tilos változtatnod, nonszensz dolog. Ezt meg se próbáld mert így lehetetlen, helyette változtasd meg az érzékelésed. Viszont ha áthelyezed a kocsit egy kétszeres gyorsaságú idõsíkra, akkor a sebessége és a tömege is változatlan marad, viszont a szemedben kétszer olyan gyorsan fog haladni az idõfolyás gyorsaságának kétszerezõdése miatt. Itt mindjárt fel is teszel két kérdést - 1.) De ha gyorsabban telik az idõ, akkor a sebességének is növekednie kell? 2.) Hogy kerül arra a síkra magától az autó?

1.) Egy test - jelen esetben az autó - sebességét az elmozdulásának az idõbeli mértéke határozza meg, aminek nyilván csak egy másik testhez képest van értelme, ha mi vagyunk a megfigyelõ, akkor az autó nyilván hozzánk képest mozog tehát látjuk, hogy sebessége van (oldalakat lehetne írni arról, hogy amit látsz az tulajdonképpen egyáltalán nem így van, de maradjunk a tapasztalatnál). Most fogd azt a mozgó autót és gondolatban kettõzd meg, hogy egyenes vonalon és párhuzamosan egymás mellett haladjanak ugyanazzal a sebességgel. A sebesség és a lendület is vektormennyiség, ez egyszerûen azt jelenti, hogy nagysága és iránya van ami egy egyszerû adott hosszúságú egyenes nyíllal jelölhetõ - és a két mennyiség változatlan tömeg esetén egyenesen is arányos, tehát mindig megegyezõ. Ez esetben a megduplázott test/autó így néz ki (abra_27.jpg), pirossal jelölve a test és szintén piros nyíllal az irány/sebességvektor, zölddel pedig a párhuzamos út amiken haladnak. Ilyen feltételek mellett kell olyan nézõpontot találnod amibõl az egyik autó gyorsabbnak tûnik a másiknál - ezt akárhogy forgatod mindig úgy fog tûnni, hogy egymás mellett állnak. A párhuzamos azt jelenti, hogy ha két vonal bármelyik pontján merõlegest állítunk az egyikre, akkor az mindig azonos távolságra lesz a másiktól - hogy két párhuzamos a végtelenben metszi egymást, azt már most felejtsd el. Ha ebbe belegondolsz, akkor az azonos színû vonalak is párhuzamosak egymással (abra_28.jpg). Most helyezd ennek a megduplázott mozgó testnek egy-egy példányát egymással párhuzamos gyûrûs alakú síkokra, magyarul körpályára (abra_29.jpg).

A félreértések elkerülése végett itt szeretnék tisztázni egy dolgot mielõtt továbbmennénk. Az utóbbi képen az autót szimbolizáló két külön pont van ábrázolva, ennek ellenére nem két hanem egy testrõl van szó. Ez azt jelenti, hogy mértani szuperpozícióban van ami annyit tesz, hogy egy test két - vagy több - helyen van jelen egyszerre. Maga az elemi test amirõl beszélünk a mesterpéldány, a jelölt elemei - a két külön pont - pedig ennek a példányai. Ha tehát ilyenformán bármelyik példány egy tulajdonsága megváltozik (például a sebessége) az azt jelenti, hogy a mesterpéldány tulajdonsága is változni fog, ami pedig az összes többi példány állapotában változást idéz elõ - mivel mindegyik pont egy és ugyanaz.

Az ábrán ne tévesszen meg, hogy a mozgás körkörös, minden test mozgása és iránya minden pillanatban egyenes vonalú - még körpályán is - tehát a példányok vektormennyisége változatlanul ugyanaz. Emellett az autó jelen esetben fizikailag értelmezhetõ pontszerû testként ami azt jelenti, hogy elég csak a tömegközéppontjának a helyzetét tudni, ami önmagában csak egy helyzet/koordináta, tehát az autónak mérete, kiterjedése ilyen értelmezésben nincs. A másik dolog, hogy a mozgásokat az ábrán a síkjukra merõlegesen nézed és te, mint megfigyelõ is pontszerû vagy, kiterjedés nélkül. Ebben az a lényeg, hogy a körpályákat és a mozgást (mint vektor nagyságát és irányát) nem fix méretekben hanem arányokban látod, tehát fel tudsz venni olyan helyzetet (egyszerre többet is) ahonnan minden körpálya ugyanakkorának tûnik. Értsd: minél közelebb helyezkedsz a belsõhöz, annál nagyobbnak látszik. Az ábra úgy lett szerkesztve, hogy a külsõ sík (illetve körpálya) átmérõje kétszerese legyen a belsõnek, mivel ez a kerületével egyenesen arányos és a két példány ugyanolyan sebességgel mozog rajtuk így az is egyértelmû, hogy míg a külsõ pályán lévõ egy körfordulatot tesz meg, addig a belsõ kettõt. Ha tehát a belsõ példány pályáját a vektorával együtt arányosan felnagyítod a külsõ méretére és egymás mellé helyezed akkor azt fogod látni, hogy a mértanilag megegyezõ nagyságú pályákon a a külsõvel megegyezõ tömegû belsõ példány vektora, tehát a külsõ pályán lévõhöz képest a sebessége a kétszeresére nõtt (abra_30.jpg). Vagy, ha mint megfigyelõ együtt mozogsz a külsõ pályán lévõ példánnyal akkor abból a nézõpontból annak a vektora a szemedben eltûnik - állni fog - a belsõ vektora pedig a felére csökken - mozgásban marad (abra_31.jpg). Ha a belsõ példánnyal mozogsz együtt akkor a helyzet ugyanez csak fordítva, a szemedben a belsõ állni fog a külsõ pedig szintén feleakkora sebességgel, de ellentétes iránnyal fog haladni (abra_32.jpg). Azt viszont alá kell húzni, hogy a belsõ példány sebessége csak a külsõhöz képest lesz nagyobb, pontosabban a pálya/síkátmérõ - lendületvektor aránya.

2.) Hogyan kerül arra a kétszeres gyorsaságú idõsíkra (a belsõ pályára) az autó. Nem kell odakerülnie mert már ott van, minden síkon ott van egyszerre, egy példával élve itt felhoznék egy egyszerû tömör gyûrût. Ha a gyûrût megforgatod a tengelye körül mint egy biciklikereket akkor az elõzõ példával ellentétben sebessége nem csak egy pontjának lesz mint körpálya esetén egy példánynak, hanem a teljes kerületének egyszerre – a legegyszerûbb szalagszerû objektum, ahol a tömegvonal (és nem tömegközéppont) egyetlen zárt körvonalból áll.

Tehát, hogy az „autó” minden síkon egyszerre jelen legyen ahhoz értelemszerûen nem tömegponttal hanem egy olyan szabályos tömegvonallal kell számolni amely minden síkot/körpályát érinti, keresztülhalad rajtuk, a logaritmikus spirál pont ilyen. Minden logaritmikus spirál egy fraktál is egyben ami azt jelenti, hogy bármelyik szakaszát másolva, áthelyezve, elforgatva és felnagyítva/lekicsinyítve felrajzolható a teljes forma – egyszóval egy önismétlõ alakzat.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Logaritmikus_spir%C3%A1l

Tehát a tömegvonal formája és iránya ábrázolva így néz ki (abra_33.jpg) a körpályákat érintõ két ponttal együtt.

Viszont nem mindegy, hogy a spirál milyen meredekségben tágul mert a Világegyetemnek létezik egy egyetemes állandója, az Arany Spirál aminek a tágulási faktora (gyök(5)+1)/2 – akit érdekel nézzen utána, hogy ez pontosan mit jelent számtanilag. Tudni kell még róla, hogy a vonal soha nem éri el a középpontját és a végpontja sincs. Isten kézjegyének is nevezik mivel mindenhol megtalálható a természetben, a hurrikánok formájában, a napraforgó és növények szerkezetében, a galaxisok spirálkarjainál és az atomok belsõ energetikai rendszerében is egyszóval ennek az ismerete az egyik legalapvetõbb dolog (kellene, hogy legyen) a világon.

http://www.youtube.com/watch?v=kkGeOWYOFoA

„…Arany spirált szeretnék szerkeszteni, van erre valamilyen módszer?”

Szerkesztés nincs, módszer van. Ennek a görbének a képzési gondja az elfogadott Euklideszi mértani (nem szeretem a geometria szót, földmérést jelent…) szerkesztési módszerével van, ahol csak körzõ és vonalzó használata megengedett, valamint a szerkesztés lépései egyenként szakaszosan történnek. Minden mértani szerkesztés egyben egy matematikai mûvelet elvégzését is jelenti, ezt a legegyszerûbben egy egyfajta hármas tükörrel lehet elképzelni a 3 ág, a számtan (mennyiség), a mértan (forma) és az erõtan/fizika (mozgás) között. Minden elvégzett számtani mûvelet ábrázolható mértanilag, tehát a mennyiség tükörképe a forma – ezt senki nem vitatja - és minden fizikai folyamat leírható számtanilag, tehát a mozgás tükörképe a mennyiség – ezt sem vitatja senki. Viszont az elõzõ kettõbõl kiindulva, ha a mozgásnak egyenes köze van a mennyiséghez és a mennyiségnek egyenes köze van a formához akkor ebbõl értelemszerûen következik, hogy a formának egyenes köze van a mozgáshoz is. Ergo egy kicsit érthetetlen számomra, hogy a fizikai folyamatoknak a mai napig miért nem használják még mindig a mértani leírását/ábrázolását. Mert a formákkal számolni lehet, végtelen törtszámokat véges szakaszban ábrázolni és idõben nem lineáris mozgásokat is teljesen pontosan megjeleníteni amire önmagában a számtan nem képes. A logaritmikus spirál szerkesztésével az a probléma, hogy egyetlen egy olyan lépésbõl áll ahol egyszerre több matematikai mûveletet kell elvégezni egyszerre, az Euklideszi mértani pedig egyszerre csak egy mûveletre képes. Tehát pusztán körzõvel/vonalzóval a jellegzetes pontjait igen, de a teljes és szabályos vonalból álló görbét felrajzolni nem lehet.

Viszont ha együtt alkalmazzuk a fizikát a mértannal akkor nagyon egyszerûen felrajzolható a görbe. Tegyük fel, hogy adott egy korong amit elkezdünk egyenletes sebességgel forgatni, majd a középpontjából kiindulva egyenletes sebességgel távolodva egy ceruzával folyamatos vonalat rajzolni rá. Ilyenkor a spirálvonal önmagától mindenhol azonos távolságra fog elhelyezkedni, tehát a képzés módja nem jó mert a forma nem logaritmikus, folyton növekvõ távolság szükséges a vonalnak önmagától. Ha a ceruzát egyenletesen gyorsulva távolítod egyenletes szögsebességgel forgatva a korongot akkor is problémába ütközöl, mert a görbe így sem fog kellõ mértékben tágulni, és ceruzahegy kezdõsebességének megadásával is gondok vannak, emellett a ceruzahegy gyorsulásának és gyorsulást kell adnod, hogy szabályos legyen a görbe.

Viszont a Természet az olyan hihetetlenül tökéletesen mûködik, hogy akármilyen formát/mozgást amit csak látsz mindent Természetszerûen generálni tud saját magától. Egyszerû fizikai képletek következnek – centripetális erõ/gyorsulás.

Röviden, ha fogsz mondjuk egy vasgolyót és rákötöd egy madzagra majd elkezded körbe-körbe forgatni akkor a golyó rááll egy körpályára. A körnek lesz egy sugara ( r ), egy középpontja ( o ), a vasgolyónak egy tömege ( m ) a forgásnak pedig egy szögsebessége ( szs ) – abra_34.jpg

Ebben az esetben a vasgolyóra fog hatni egy Centripetális Erõ amely a forgás középpontja felé mutat – csak Erõ létezik tehát felejtsd el a Centripetális szót azt pedig pláne, hogy a forgásközéppont felé mutat és gondoljunk már bele csak józan paraszti jellegû ésszel. Van egy vasgolyó és hat rá egy a nyíllal (vektor) jelzett nagyságú és irányú erõ (abra_35.jpg), remélem senki nem gondolja azt, hogy az a golyó a nyíllal ellentétes irányba fog elindulni – nonszensz dolog lenne, a nyíl irányába indul el megadott gyorsulással. Akkor most nézzük már meg a megforgatott golyót és találjuk ki merre akar elindulni minden áron. Mivel a madzag feszül a rá ható erõ (zöld) egyértelmûen a kör középpontjától kifelé mutat (ergo a fizika már az egyszerû mechanikánál is fordítva ül a lovon), ami a kör középpontja felé mutat az a madzagon keresztül fellépõ tartóerõ (kék) ami kiegyenlíti a kifelé irányulót, persze egészen addig míg a madzag el nem szakad (abra_36.jpg). A kifelé és befelé irányuló Erõ tehát egyenlõ. Figyeld meg, hogy minden kettõs tehát ezek az erõk is párban járnak, ha a tartóerõ megszûnik (elszakad a madzag) akkor a körmozgásnak is vége szakad, egyúttal nem lesz többé kifelé irányuló erõ sem a vasgolyóra.

Számoljuk ki most az erõ (F) nagyságát amely forgás közben a vasgolyóra fellép, ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a szögsebesség négyzetét összeszorozzuk a golyó tömegével és a forgatás sugarával: F = szs * szs * m * r
A forgás szögsebességét viszont radiánban számoljuk, nagyon egyszerû. 1rad = 1pi = 3,14…
1 idõegység alatt 1 fél környi (180 fok) elfordulás 1 radián. Ha mondjuk egy idõegység alatt 90 fokot fordul a golyó akkor a szögsebesség 90/180-ad radián, tehát 90/180 * pi = 1,57 rad. Más dolog, hogy értelmetlen és felesleges dolog 2 radiánként venni 1 körfordulatot mivel egyenesen arányos a kör sugarával, sokkal célszerûbb lenne körátmérõvel számolni és akkor pont 1 pi lenne 1 radián, ergo számolhatnánk egyszerû pi-vel (apropó, mértanilag az alkalmazott matematika nem tud 360 pontosan egyenlõ részre felosztani egy kört, a fokbeosztás is értelmetlen – nem hiszem el, hogy ez még senkinek nem szúrt szemet mondjuk csak az utóbbi 300 évben).

Tehát számoljunk gyorsan most egy golyóra fellépõ erõt, vegyünk mindent 1 egységnek – szándékosan nem írok mértékegységeket.

m = 1
r = 1
szs = 1

F = szs * szs * m * r = 1 * 1 * 1 * 1 = 1

A golyóra fellépõ erõ ez esetben tehát 1 egység lesz. Növeljük a forgatás sugarát a kétszeresére azonos szögsebességgel:

F = 1 * 1 * 1 * 2 = 2, a fellépõ erõ tehát ez esetben az elõzõ kétszerese. Számoljuk most 1 idõegység alatt 1 teljes körfordulattal újra az elõzõ két esetet, a szögsebesség ekkor 2 radián (2pi) lesz.

F1 = 6,28 * 6,28 * 1 * 1 = 39,4384
F2 = 6,28 * 6,28 * 1 * 2 = 78,8768

A fellépõ erõ tehát ekkor is kétszerese az elõzõnek amibõl nyilvánvalóan az következik, hogy azonos szögsebességnél a fellépõ erõ nagysága a forgás sugarával egyenesen arányos, tehát a feladat egyszerû.

Fogj egy vezetõsínt ami párhuzamos a kör sugarával és rögzítsd a forgástengelyhez, majd tegyél mellé bárhová egy tetszõleges tömegû vasgolyót és kezd el a sínt a középpont körül állandó szögsebességgel forgatni a golyó irányába. Mivel a golyó nincs rögzítve de kifelé irányuló erõ hat rá, így tartóerõ hiányában elindul a kör középpontjától kifelé, egyben egy kör centrikus mozgást is végez (abra_37.jpg). És mivel egyre távolabb kerül a kör középpontjától a rá ható erõ is egyre nagyobb lesz, ami folyamatosan növekvõ gyorsulásként fog jelentkezni a golyónál. Tetszõleges tömegû golyó és egyenletes szögsebesség esetén is ugyanolyan gyönyörû logaritmikus spirál nyomvonalat fog rajzolni. Mindig, Magától.

Tehát vannak szerkesztések amik önmagában matematikai módszerrel teljesen pontosan kivitelezhetetlenek viszont a világ nem úgy mûködik, hogy Isten egyszer csak csettintett egyet majd leírta a világ összes számtani és fizikai képletét, hogy mostantól minden így fog mûködni hanem olyan Világegyetemben élünk ahol minden mindennel összefügg. Egyszóval ötvözd a tudományágak szabályszerûségeit (szabályszerû, de sosem szabály) és alkalmazd õket úgy, alkalmazkodj. Tehát többet ésszel mint erõvel.
Térjünk vissz a spirális tömegvonalhoz gyûrû esetében zárt tehát befelé futó spirálban is zárttá teszi magát. Ezt úgy tudja megoldani, hogy a forgás centrumához közeledve a síkból kifut térben, majd ugyanilyen spirális vonalban visszafutva záródik önmagával, egy tórusz (fánk alakzat) felületét követve (abra_38.jpg) hasonlóan ahogyan korábban jelzett ábrán (abra_09.jpg). Felülnézetben egyetlen egy, térben saját magába zárt spirális tömegvonal pedig a következõképpen néz ki – abra_39.jpg
Most jön egy olyan lépés ahol egyszerûsítünk és szegmensekre bontjuk a tömegvonalat. Mivel minden az ívek többször ismétlõdnek ezért a megértéshez elég ha csak eggyel foglalkozunk, pirossal jelölve (abra_40.jpg). Ez a vonal értelmezhetõ úgy, hogy önmagát ismétli mivel ugyanilyen pályán folytatódik a következõ be-és kilépés is, tehát zárjuk rövidre a kezdõ-és végpontját és értelmezzük egy tömör gyûrûként (abra_41.jpg), az ábrán 4 jellegzetes pontját beszámoztam – mivel a kezdõ és végpontja rövidre zárt, így az 1-es és 5-ös pont egybeesik. Ha most visszaemlékszel az autós-körpályás sebesség/idõ-s részre amit még fentebb írtam akkor eszedbe jut, hogy a kör középpontja felé közeledve a körpályák/síkok kerületi sebessége egyre nõ, tehát a mozgás nem kötött vonalú hanem vortex/örvénylõ lesz ami azt eredményezi, hogy egyre nagyobb látszólagos sebessége lesz a körpályává transzformált tömegvonalnak – a sebesség nagyságát és irányát nyilakkal/vekrotokkal jelöltem a számozott pontokon (abra_42.jpg). Ez annyiban különleges egy tényleges tömör forgó gyûrûhöz képest, hogy az elõbbinél a sebességvektorok nagysága minden pontban megegyezik, itt viszont a nagyságuk eltérõ lesz és egymással egyenesen arányosak – komplex perdülete lesz a gyûrûnek/tömegvonalnak. Ez azt fogja eredményezni, hogy mivel a gyûrû minden pontja egymással kapcsolatban van és minden pontja eltérõ sebességet akar felvenni, a mozgásban túlfeszültség keletkezik és megjelenik egy kötött erõ amely átlagolni szeretné a mozgási energiát, felgyorsítva ezzel a leglassabb pontját is – idõben nem lineáris a folyamat, eltûnik az idõszimmetria. Azonban mivel egyenesen arányosak a kerületi sebességek, amint a leglassabb pontja felgyorsul azzal megnõ a leggyorsabb pont sebessége is, így a mozgás öngerjesztõvé és önfenntartóvá válik – csak a Tórusz alapú rendszereknél. Tehát bármilyen gép ami korlátlan szabadon alkalmazható energiát tesz elérhetõvé az közvetetten vagy közvetlenül mindig Tórusz alapú rendszerekbõl nyeri. Gondolok itt a valaha épített összes mágneses gépekre vagy gravitációs erõt hasznosító önfenntartó rendszerekre – bármilyen erõt is használjon, mágneseset, gravitációt vagy olyat amit még fel sem fedeztek, azt mind-mind A tórusz tartja folyamatos mozgásban. Mágnesességnél például az azt kiváltó „elektron” (mint impulzus) keringési pályája vagy gravitációnál az érzékelhetõ „szilárd” anyag vibrációja keltette „örvények” – és mivel az anyag kifejezetten az utóbbival foglalkozik maradjunk most egyelõre annál.


Az anyag 14 oldal ábrák nélkül

Engem kifejezetten az ARANY SPIRÁL, ( gyök5+1/2 ) csípett meg !! s_: s_u 
#272 | Seri - 2012. November 18. 11:47:03
fapipa! Eddig lehetett az infót tartani? :) 
#273 | manga - 2012. November 18. 11:48:31
Nasa elég értelmes cáfolata 2012.12.-rõl +, Aranyi Laci Fórumáról, kapcsoljátok be a fordítást: http://www.aranylaci.fw.hu/forum/view...7da#p35369
#274 | fapipa - 2012. November 18. 12:02:27
Delfin

azért most tettem ide az infót, mert Esztergom után, meg a tegnapi érettségi találkozó (45) után csak most ébredtem fel s_y 
#275 | lovagina - 2012. November 18. 12:39:16
s_:  Elõbb látok esélyt arra, hogy megvilágosodjam, mint, hogy megértsem Navarre elméleteit. Azért, megérdemelne egy harmadik típusú találkozást a KUTATÓKkal!
#276 | lovagina - 2012. November 18. 13:15:04
Alex - nem csak a bili borul, az elméletek is- a tudósok sem okosak mindig, csak okoskodók.....gyakran kötik az ebet a karójukhoz aztán vagy beismerik vagy nem egy idõ után, hogy tévedtek.
Einstein:"A valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog - és mégis ez legnagyobb értékünk."
#277 | ARMOGUR - 2012. November 18. 13:22:32
Az örökmozgóról egy kis agyalás itt: http://aranylaci.freeweb.hu/romek/spi...spiral.pdf

és itt: http://aranylaci.freeweb.hu/romek/oro...k/orok.pdf
#278 | gabi - 2012. November 18. 15:16:14
lovagina! s_: Elõbb látok esélyt arra, hogy megvilágosodjam, mint, hogy megértsem Navarre elméleteit.

Lapozz vissza! Olvasd el, hogy befagyhat-e a pokol címû írást és rögtön megkapod a választ! Mert válasz mindenre van. Elõbb van a válasz, mint a kérdés.
#279 | n3h3 - 2012. November 18. 15:49:09
Elég érthetõen ír a fotonövbe való belépésrõl...már ha lehet hinni bárkinek is ebben a témában tapasztalat hiánya miatt.....

http://www.boldognapot.hu/cikkek/207/a-foton-ov-hatasai
#280 | n3h3 - 2012. November 18. 16:09:53
"Ha a Föld lép be elsõnek a FOTON ÖVBE, az ég olyan lesz, mintha égne, ám biztosak lehetünk benne, hogy ez hideg fény lesz, nem jár majd hõleadással. Ha a Nap lép be elõbb, azonnal elsötétül minden és - számításba véve az ûrbeli keringési sebességünket - ez 110 órán keresztül így is marad. A FOTON ÖV és a napsugárzás kölcsönhatása olyanná teszi majd az eget, mintha hullócsillagok ezrei szelnék át. Ahogy a Föld belép ebbe a sugárzási övbe, minden atom megváltozik, a dolgok ragyogni kezdenek, és FOLYAMATOS VILÁGOSSÁG LESZ. Nem lesz sötét sem a legmélyebb barlangban, sem az emberi testben.Számítani kell rá, hogy a Föld forgási sebessége kissé lecsökken. A kisebb mértékû napsugárzás miatt a hõmérséklet alacsonyabb lesz, aminek következtében a sarki jégsapkák lassan lehúzódnak a 40. szélességi fok környékére mindkét félgömbön.Mikor belépünk a Foton Övbe, a normális, egészséges ember egy kis bizsergést fog érezni, olyasmit, mint mikor véletlenül egy villanykörte foglalatába nyúlunk. Ezzel megtörténik az átalakulás. A Testi ember Atmoszférikussá változik.(Meg kell jegyeznem, hogy a világ kommunikációs központjai, a rögzített röppályájú mûholdak, az amerikai bázisok és kísérleti telephelyek a "biztonságos zónán" belül találhatók. Vajon szándékosan, vagy véletlenül?)"
érdekes...
Oldal: 28 / 61: 1...25262728293031...61

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték