Már a zsidók felfegyverezték õket, így csak-csak indulhat a "polgárháború" végre. A jóbikos zsidajok meg éppen ezért vannak! Rendõrök? Bruhhahhhah!
Kit szolgáltak és védtek a rendõrök a rasszista demonstráción?
Augusztus 5-e óta nemcsak Devecserben változott meg drámaian valami. A rendõrség valószínûleg a mai napig nem fogta fel, mit tett azzal, hogy a Jobbik és a randalírozó félkatonai szervezetek fenyegetõ, kõdobáló demonstrációját nem oszlatta fel a Veszprém megyei kisvárosban.

A fenyegetett romák számára a „szolgálunk és védünk” jelszavával közpénzekbõl tétlenkedõ rendõrség magatartása egyértelmûen azt üzente: az állam nem fogja õket megvédeni az elvakult rasszista támadásoktól. Következésképpen nekik kell megszervezni önvédelmüket. Mi lesz, ha õk is létrehoznak majd félkatonai szabadcsapatokat, amint annak már vannak jelei?

„Elõzõ nap a rendõrök felszedették velünk a köveket, féltéglákat a házunk elõl, nehogy megdobáljuk a jobbikosokat, akik minket fenyegetni jöttek Devecserbe. Az utcáról be kellett vinnünk a kukákat, a motorhibás autót is máshová kellett tolnunk, mert azt mondták: nem tudják garantálni, hogy a tüntetõk ne tegyenek bennük kárt. Azt is a lelkünkre kötötték: zárjuk be az udvari ajtót, engedjük le a redõnyt, ne hagyjuk el a lakást. Így készültek a romák elleni „békés” tüntetésre. Azt mondogatták a rendõrök, maradjunk nyugodtan, mert a tüntetés napján még megvédenek bennünket, de aztán õk elmennek innen. A tüntetés minden volt, csak nem békés. Az ország különbözõ részeirõl érkezõ betyárok, jobbikosok, gárdisták és futballhuligánok megálltak a házak elõtt és olyanokat kiabáltak, hogy úgyis megdöglötök, felgyújtjuk a házatokat, genetikai hulladéknak neveztek bennünket, aztán elkezdtek betondarabokkal és kövekkel dobálózni. Volt, aki a zsebében hozta, voltak, akik elõre összegyûjtötték a környezõ bokrokban. A gyerekeink sírtak a házakban, van, amelyiket azóta pszichológushoz kell vinni.”

A Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet úgy véli: a rendõrség súlyos mulasztást követett el, mert nem védte meg honfi társaink szabadsághoz, egyenlõséghez és biztonsághoz való jogát. Szerintük „már az is okot adhatott volna a feloszlatásra, hogy a tüntetõk egy része vezényszóra, egyenruhában masírozott, majd a rasszista, cigányellenes jelszavakat skandáló tömeg szándékosan a település köztudottan romák lakta utcáira vonult, és a kiszolgáltatott kisebbségi lakosoknak az õket pusztán etnikai hovatartozásuk miatt megalázó verbális megnyilvánulásokkal kellett szembesülniük.” Az LMP – melynek képviselõje a helyszínen kísérte figyelemmel a történteket – a belügyminiszterhez fordult. Azt írták: „A verbális erõszak és gyûlöletre uszítás a rendõrség tétlen asszisztálása mellett zavartalanul ágyazhatott meg a késõbbi erõszakos cselekményeknek, amely során többen sérüléseket szenvedtek. A véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a békés gyülekezéshez való joggal durván visszaélõ rendezvényen elhangzó, a múlt század legsötétebb idõszakait idézõ, nyíltan rasszista és uszító beszédek egyértelmûen hozzájárultak a késõbbi erõszakos cselekményekhez, megerõsítve az érzelmileg felfûtött résztvevõk fizikai erõszakra nagy valószínûséggel egyébként is kész csoportjának szándékait.”

A történtek hatására a szélsõséges erõk még inkább vérszemet kaptak. Devecser után most egy másik Veszprém megyei települést, Gógánfát szemelték ki maguknak. Egy olvasói levélre hivatkozva állítják, hogy a településen a „horda”, a „tetvek”, a cigány suhancok leköpik az öregeket, „a mocskos cigány pedig fontosabb a polgármesteréknek, mint a magyar.”

A Jobbik saját fórumain sietett közölni – szó szerint idézzük –, hogy „ a gógánfai Jobbik rég a kezébe vette az ügyet, de a polgármester, és egyik hün ’szeretett’ képviselõtársa, törvényt sértve nem engedélyezte a lakossági fórumot, mert szerintük ez rasszizmus, a hovatartozásukat haggyuk, független álarc mögé bújtak.. a tudjuk kik! A gárda rendet fog tenni Gógánfán!”

De térjünk vissza az Ajka és Tapolca közelében található Devecserbe, ahol a lakosság közel fele roma származású. Meglepõen sok a vegyes házasság, ennek is köszönhetõen a városban eddig nem voltak súlyosabb etnikai konfliktusok. A bûncselekmények száma sem haladja meg az országos átlagot. A romák nagy része dolgozik, sokan használtcikk-kereskedelembõl élnek, jobbára az ausztriai lomizásból szerzett bútorokat, háztartási gépeket adják el. Vannak, akik a mezõgazdaságban keresik a kenyerüket, az önkormányzat pedig a Start közmunkaprogram keretében 97 embert foglalkoztat, többségük cigány. Persze akadnak olyanok is, akik szívesebben kártyáznak és isznak, mint dolgoznak, s van köztük tolvaj és garázda is. Csakúgy, mint a magyarok között.

. - . - . - . - . - .

MTI - Nagy Lajos Toldi Tamás, a város fideszes polgármestere politikai felhang nélkül, szociológiai megközelítéssel próbálja érzékeltetni a romák devecseri sorsának alakulását az utóbbi évtizedekben. A cigányok jelentõs részét a környékbeli telepekrõl fõként a hatvanas-hetvenes években telepítették Devecserbe. Lassan elfogadták a városi lét alapvetõ együttélési szabályait, s nagyobb konfliktusok nélkül lettek a városközösség részei. Úgy húsz évvel ezelõtt kezdték el a lomizást, vagyis Ausztriából hozták az ott már kidobásra ítélt használt cikkeket. A házak elõtti kirakodóvásár sokaknak nem tetszett, közlekedésbiztonsági gondokat is okozott. Végül a jelenlegi önkormányzat az elhagyott laktanyában szervezett piacot nekik.

Az osztrákok közben megszigorították a lomizás rendjét, s Magyarország sem akarta, hogy mások szemetét magánimport keretében nálunk rakják le. Komoly feltételeket írtak elõ, ezeket a devecseri lomizók szinte kivétel nélkül teljesítették. Az osztrákok néha így is zaklatják õket, ezért Toldi Tamás és Ékes József, a térség országgyûlési képviselõje többször is járt nyugati szomszédaink hatóságainál a lomizók érdekében. Ha ettõl a lehetõségtõl ugyanis megfosztanák õket, sokan munka nélkül maradnának, mondja az érdekelt devecseriekrõl a polgármester.

A romák többsége pár éve még a város Dankó Pista telepén lakott. Ha nem is alakult ki szegregált kolónia, de jobbára maguk között éltek. A vörösiszap-tragédia miatt azonban ezt a telepet fel kellett számolni, s az önkormányzat jelentõs pénzügyi támogatásával a város különbözõ részein vásároltak házakat a romák. Szétszóródtak, de sokan a Vásárhelyi utcában telepedtek le. Az itteni beilleszkedésük is konfliktusokkal járt, amiért persze nem csak õket terheli felelõsség.

Az augusztus 5-i szélsõséges, rasszista tüntetéshez egy szomszédkonfliktus adott ürügyet. Legalábbis Kozák János, a Magyar Cigányok Független Érdekvédelmi Szövetségének (Macifész) elnöke szerint a betyárok, gárdisták fellépésének valós oka nem volt, a demonstráció szervezõi keresték az alkalmat a randalírozásra egy olyan városban, ahol sok a roma. Így gondolja ezt Németh Józsefné, a helyi kisebbségi önkormányzat helyettes vezetõje is.

A Vásárhelyi utcában egy rendõrkocsi áll, két fiatal egyenruhás támaszkodik az autónak. Az utca kihalt, névtelenül is nehezen találok megszólalókat. Devecser bezárkózott, és gyanakszik.

A verekedésig fajuló csetepatéval kapcsolatban romák és nem romák elképesztõ történeteket mesélnek. Egy utcai parkolóvita miatt robbant ki a konfliktus, az ott lakó magyar nõ a romák szerint azzal fenyegette õket, kamionnal ütteti el a gyerekeiket. A hölgy egyébként masszíroz –állítólag kedvenc mondása, hogy cigányt akkor sem fogadna, ha aranyból lenne a teste – és jósol. Kuncsaftjainak kellett volna a parkolóhely.

A vita utáni másnap este több roma – egy utcabeli magyar szerint nyolcvanan, társa viszont csak hetet látott – megjelent a ház elõtt, s számon kérte a bentlakókat, akik mellesleg kilenc, nagy testû kutyát tartanak otthon – tenyésztik az ebeket. Hogy pontosan mi történt, nem tudható, de tény: több roma megsérült. Õk azt állítják, megverték õket a küzdõsportban is képzett házbeliek. A nyomozás folyik, talán a rendõrség rekonstruálni tudja a történteket.

A helyi magyaroknak egyébként általában „viselkedési bajuk” van a romákkal. Elõretolakodnak a boltban, orvosi rendelõkben, káromkodnak, a gyerekeik féktelenek, szemtelenek, panaszolják. (Hozzáteszik: az iskolában viszont nincs gond velük.) A devecseri „magyarok” közül akadt, aki csatlakozott a tüntetõkhöz, ám a kaviccsal dobálást és a mocskolódást elítéli. Egy idõsebb férfi azt mondta: utálja a cigányokat, de most kiábrándult a Jobbikból is. No nem a randalírozás miatt, hanem „mert a nõ, aki idehívta õket a cigányok ellen masírozni, az tulajdonképpen zsidó. Egy nemzeti érzelmût pedig még a cigányok ellen se ugráltasson a magukfajta.”

Egy negyven év körüli roma nõ –használtcikk-kereskedése van a városban – a történtek után erõs nyugtatót hord a táskájában. Az õ férje magyar volt, egy éve szétmentek, a férfi Ajkán él. Két gyerekük hol egyiküknél, hol a másikuknál nyaralt. Augusztus 5-én az asszonynál voltak. Azóta nem mernek Devecserbe jönni, a kisebbiket kezelésre hordják.

A polgármester szerint a szélsõséges erõfitogtatás értelmetlen, semmit nem old meg a konfliktusokból, csak haragot gerjeszt. Hangsúlyozza, hogy „a józan többségnek eszébe sem jut egy kalap alá venni minden cigányt.” Rendnek kell lenni a városban, hajtogatja, ám a békés együttélés feltétele fõként a gyerekek tanítása, a beilleszkedés segítése, munkahelyek teremtése, magyarázza. Viszonylag új keletû feszültség, hogy a vörösiszap-katasztrófa után vásárolt házaikba máshonnan érkezõ rokonokat, ismerõsöket is befogadtak a romák, leginkább az õ viselkedésük okoz ellenérzést a városban.

A Jobbik most városi fórum szervezésével akarja ébren tartani a konfliktust. A Macifész szintén hasonlóra készül. Nincs tovább, örökké nem bújhatunk el, ha az államra nem számíthatunk, magunk védjük meg magunkat – jelenti ki Kozák János.

Forrás: Link