Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Egy álom véget ér...
Nem az a szándékom a levél leközlésével, hogy a régi rendszer szépségeit dícsérjem, vagy ábrándozzak a "régi szép idök"-röl. Az alábbi írás nem is erröl szól. Nem tudom ki írta, egy egyszerü magyar - közülünk való, aki még csak most jutott el oda, hogy papirra merje vetni a gondolatait, vagy egy profi Maszop-os, esetleg LMP-s tollforgató - így használva a szavak erejét, a közeledö választások alapozásához... de a tartalma, ha ez itt nekünk nem is új, fájdalmas erövel borítja elénk a magyarok kilátástalan jelenét.
Az egészben a legszomorúbb az emberek mérhetetlen közönye. Nincs kiút?
GERRY
Egy barátomtól kaptam!
Soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat le fogom írni... Nem
számítottam rá, hogy a gyermekkor, egy nem akármilyen gyermekkor álma,
ennyire félresiklik...Persze nem mondom, hogy nincs részem benne, de
talán ennyire mégsem...
Legtöbbször humorosra veszem a figurát, de valahogy most nem megy,
nincs min mulatni...
1957-ben megszülettem, szerencsére egy szeretõ családban...
Kimaradt az életembõl a nélkülözés, a szülõk alkoholizmusa, válás és
minden egyéb olyan borzalom, ami sok honfitársam gyermekkorát
nehezítette meg..
Egy kivételével. 1970-ben elvesztettem a nõvérem. 13 éves voltam. Hogy
ez mennyire feldolgozható ebben a korban, errõl sokat lehet
vitatkozni...Akkor sikerült, de késõbb, jóval késõbb rettenetesen
éreztem hiányát...de itt ez most nem az, amiért ezek a betûk, itt
sorakoznak...
Hanem gyermekkorom élete, életminõsége...Nem voltam valami jó gyerek,
de ez egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.
Nem emlékszem, fûtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egy mást
gyûlölõ idegbeteg szomszédokra, egyik napról a másikra megszüntetett
kórházakra, megszüntetett munkahelyek tömegére, síró-zokogó
kilakoltatott emberekre.
Én nem emlékszem ilyesmire...
Amire emlékszem: Szüleim boldogan éltek, anyám háztartásbeli volt,
apám katonatisztként védte a hazát....Mindig volt mit enni, pedig csak
apám dolgozott...
Soha nem volt probléma, hogy hétvégén kirándulni menjünk, hét közben
suli, ha nem hoztam kapát, és kész volt a leckém, akkor mehettem
moziba, fagyizni..
Ezek az apróságok soha nem okoztak problémát.
Nyár...Nem emlékszem olyan nyárra, amikor nem voltam nyaralni...Több
helyen is. A honvéd gyermeküdülõtõl kezdve, a BM. vagy Külker.
minisztérium üdülõjében..Tanáraink, nem alulfizetett idegbeteg
tanárok voltak, hanem türelmes pedagógusok...Szüleink nem rohantak egy
intõ vagy egy kapa után, a tanárt felelõsségre vonni, hanem kaptunk a
pofánkra, mert szüleink tudták, hogy a tanár igazságos....És bizony
nagyon rossz gyerekként is kénytelen vagyok belátni ma már : Valóban
azok voltak...
Aztán teltek múltak az évek, emberesedtem véget értek az iskola évek...
Mikor elkezdtem dolgozni, meg tudtam élni a fizetésembõl....Nem mondom
luxusban, de nem tartoztam a szegények közé...Sok munkahelyem volt,
szerencsére ott volt háttérnek a családom, és ha valami elkezdett
érdekelni, odamentem dolgozni....Sok mindent megtanultam.
És lehet sokan megköveznek érte, de boldogan építettük a
szocializmust....Akkoriban ezerszám épültek a lakások, tudom ma nagy
divat leszólni a szocreál lakótelepeket....De akkor fedelet kaptunk a
fejünk fölé. Jókedvvel mentünk dolgozni, hiszen megéltünk a
fizetésbõl, lazább is volt a munkatempó, és nem idegeskedtem hülyére
magam, hogy huszadika után már egy vasam sem lesz, akárhogy próbálom
beosztani...
Pedig, nem is osztottam be olyan nagyon...Meló után vidáman belefért
egy-két sör, barátnõvel is el lehetett menni egy kajára vagy egy
moziba....Diszkóba.
Rengeteget szórakoztunk...Én járhattam a MOM kultúrházba Syconor
koncertre, Tánciskolába, a Metró klubba...Na és az örök emlék : A
Budai Ifjúsági Park, az Ifipark.. A tombolda. Pedig ritkán volt nagy
balhé, a rendezõk kemények voltak mint a vídia...Nagyon hamar repült a
balhézó, már vitték is a zsaruk...
Illésék, Metró Omega, Scampoló, Mini,...stb. És még rengeteg, korunk
legszuperebb zenekarai...Hatalmasakat táncoltunk, eszement jól éreztük
magunkat...
Nem volt drog, nem voltak belõtt idióták, sokkal de sokkal kevesebb
bûncselekmény volt, mint manapság....
Szüleimmel is mentünk sokszor kirándulni, sokszor ettünk egyszerûbb
éttermekben, kifõzdékben, olcsón, nagyon finomakat...Meg tudtuk
fizetni. Igaz politizálni nem lehetett, bár ez sem teljesen igaz, mert
akkoriban fejlõdött ki a mai politikus gárda egy része. Szóval én jól
éreztem magam...
Aztán jött 1989...
Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szûk réteg
egyre jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már
szegényedik...Mi akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.
Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...
Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a
kisemmizettség, és a megalázottság..Régen a munkahelyen megbeszéltük
a fõnökkel, mit kell csinálni...Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy
csinálod repülsz, még akkor is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg
akarnak alázni, tudatni akarják a pénz adta felsõbbrendûséget...
Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások
hatalmas ígéretekkel, aminek persze sokan bedõltek. Aztán nem sokkal a
megválasztásuk után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg
a nadrágszíjat, mert az elõzõ kormány elbacarintotta a
lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz. NEM LETT JOBB...
Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb
nadrágszíj húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások,
az újabb ígéretekkel...Mint a mókuskerék..És ez ment két évtizedig,
de legalább valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...
De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os
többséggel megnyerte a Fidesz a választásokat...
És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét
gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még
meg...Pofázhatunk.
Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert
gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi
mivoltommal...Megszûntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt
látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi
testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz
közeli politikus vagy pereputtya ül...
A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már
az internet ellenõrzésére is fáj a foguk...
Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kõkeményen
cenzúrázva lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád
után, akit egy nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori
címmel, egy szatírába illõ, - aláírogató segédmunkási munkakörré
degradáltak...
Aztán jött a közmunka törvény..47 ezer Ft-ért. Ezt azt hiszem nem is
kell minõsíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket
elvesztik, pedig dolgoznak. Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen
lassan a padlóra kerülnek, utcára, megfagynak, meghalnak ...
Rokkantakat, mankóval közlekedõket küldenek vissza dolgozni, elvéve a
járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és
ezer számra szûnnek meg a munkahelyek ...
Nyugdíjasoknak minõsítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé
nem járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belõle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenõleges törvénykezéssel, ami a
világ egyetlen Demokráciájában sem engedhetõ meg... Õk ugyanúgy járnak
szépen lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák..
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedõlnek, jön az utca
és vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicsõ tette, a
hajléktalanok bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.
Ki fognak bennünket irtani....!!! Szépen lassan, törvényesen...!!!
Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a
minimálbért, és adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez
mellet majd kétmilliós állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg
lehet élni 47 ezer forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És
eközben veszik fel a milliós jövedelmeket, tûnnek el a
milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok akadémiák, stadionok...
Egyszerûen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét
népnyúzó törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép " érdekében ",
képtelen vagyok...
Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom,
hogyan de ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.
Mert épül tovább a kõkemény diktatúra...!!!
Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom
megadni, mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen
vagyok és ez dühít a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És
ami a legrosszabb.... Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum
alatt... Egy közel 10 milliós országban.
Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem... Gyerekkorom egyik
kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...
Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok fõnökének
elkeseredett szavai...
Életem reggelén, boldognak és erõsnek láttam népemet, de mielõtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt..
Ma este kaptam E-mail-ben
Az egészben a legszomorúbb az emberek mérhetetlen közönye. Nincs kiút?
GERRY
Egy barátomtól kaptam!
Soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat le fogom írni... Nem
számítottam rá, hogy a gyermekkor, egy nem akármilyen gyermekkor álma,
ennyire félresiklik...Persze nem mondom, hogy nincs részem benne, de
talán ennyire mégsem...
Legtöbbször humorosra veszem a figurát, de valahogy most nem megy,
nincs min mulatni...
1957-ben megszülettem, szerencsére egy szeretõ családban...
Kimaradt az életembõl a nélkülözés, a szülõk alkoholizmusa, válás és
minden egyéb olyan borzalom, ami sok honfitársam gyermekkorát
nehezítette meg..
Egy kivételével. 1970-ben elvesztettem a nõvérem. 13 éves voltam. Hogy
ez mennyire feldolgozható ebben a korban, errõl sokat lehet
vitatkozni...Akkor sikerült, de késõbb, jóval késõbb rettenetesen
éreztem hiányát...de itt ez most nem az, amiért ezek a betûk, itt
sorakoznak...
Hanem gyermekkorom élete, életminõsége...Nem voltam valami jó gyerek,
de ez egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.
Nem emlékszem, fûtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egy mást
gyûlölõ idegbeteg szomszédokra, egyik napról a másikra megszüntetett
kórházakra, megszüntetett munkahelyek tömegére, síró-zokogó
kilakoltatott emberekre.
Én nem emlékszem ilyesmire...
Amire emlékszem: Szüleim boldogan éltek, anyám háztartásbeli volt,
apám katonatisztként védte a hazát....Mindig volt mit enni, pedig csak
apám dolgozott...
Soha nem volt probléma, hogy hétvégén kirándulni menjünk, hét közben
suli, ha nem hoztam kapát, és kész volt a leckém, akkor mehettem
moziba, fagyizni..
Ezek az apróságok soha nem okoztak problémát.
Nyár...Nem emlékszem olyan nyárra, amikor nem voltam nyaralni...Több
helyen is. A honvéd gyermeküdülõtõl kezdve, a BM. vagy Külker.
minisztérium üdülõjében..Tanáraink, nem alulfizetett idegbeteg
tanárok voltak, hanem türelmes pedagógusok...Szüleink nem rohantak egy
intõ vagy egy kapa után, a tanárt felelõsségre vonni, hanem kaptunk a
pofánkra, mert szüleink tudták, hogy a tanár igazságos....És bizony
nagyon rossz gyerekként is kénytelen vagyok belátni ma már : Valóban
azok voltak...
Aztán teltek múltak az évek, emberesedtem véget értek az iskola évek...
Mikor elkezdtem dolgozni, meg tudtam élni a fizetésembõl....Nem mondom
luxusban, de nem tartoztam a szegények közé...Sok munkahelyem volt,
szerencsére ott volt háttérnek a családom, és ha valami elkezdett
érdekelni, odamentem dolgozni....Sok mindent megtanultam.
És lehet sokan megköveznek érte, de boldogan építettük a
szocializmust....Akkoriban ezerszám épültek a lakások, tudom ma nagy
divat leszólni a szocreál lakótelepeket....De akkor fedelet kaptunk a
fejünk fölé. Jókedvvel mentünk dolgozni, hiszen megéltünk a
fizetésbõl, lazább is volt a munkatempó, és nem idegeskedtem hülyére
magam, hogy huszadika után már egy vasam sem lesz, akárhogy próbálom
beosztani...
Pedig, nem is osztottam be olyan nagyon...Meló után vidáman belefért
egy-két sör, barátnõvel is el lehetett menni egy kajára vagy egy
moziba....Diszkóba.
Rengeteget szórakoztunk...Én járhattam a MOM kultúrházba Syconor
koncertre, Tánciskolába, a Metró klubba...Na és az örök emlék : A
Budai Ifjúsági Park, az Ifipark.. A tombolda. Pedig ritkán volt nagy
balhé, a rendezõk kemények voltak mint a vídia...Nagyon hamar repült a
balhézó, már vitték is a zsaruk...
Illésék, Metró Omega, Scampoló, Mini,...stb. És még rengeteg, korunk
legszuperebb zenekarai...Hatalmasakat táncoltunk, eszement jól éreztük
magunkat...
Nem volt drog, nem voltak belõtt idióták, sokkal de sokkal kevesebb
bûncselekmény volt, mint manapság....
Szüleimmel is mentünk sokszor kirándulni, sokszor ettünk egyszerûbb
éttermekben, kifõzdékben, olcsón, nagyon finomakat...Meg tudtuk
fizetni. Igaz politizálni nem lehetett, bár ez sem teljesen igaz, mert
akkoriban fejlõdött ki a mai politikus gárda egy része. Szóval én jól
éreztem magam...
Aztán jött 1989...
Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szûk réteg
egyre jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már
szegényedik...Mi akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.
Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...
Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a
kisemmizettség, és a megalázottság..Régen a munkahelyen megbeszéltük
a fõnökkel, mit kell csinálni...Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy
csinálod repülsz, még akkor is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg
akarnak alázni, tudatni akarják a pénz adta felsõbbrendûséget...
Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások
hatalmas ígéretekkel, aminek persze sokan bedõltek. Aztán nem sokkal a
megválasztásuk után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg
a nadrágszíjat, mert az elõzõ kormány elbacarintotta a
lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz. NEM LETT JOBB...
Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb
nadrágszíj húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások,
az újabb ígéretekkel...Mint a mókuskerék..És ez ment két évtizedig,
de legalább valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...
De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os
többséggel megnyerte a Fidesz a választásokat...
És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét
gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még
meg...Pofázhatunk.
Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert
gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi
mivoltommal...Megszûntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt
látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi
testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz
közeli politikus vagy pereputtya ül...
A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már
az internet ellenõrzésére is fáj a foguk...
Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kõkeményen
cenzúrázva lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád
után, akit egy nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori
címmel, egy szatírába illõ, - aláírogató segédmunkási munkakörré
degradáltak...
Aztán jött a közmunka törvény..47 ezer Ft-ért. Ezt azt hiszem nem is
kell minõsíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket
elvesztik, pedig dolgoznak. Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen
lassan a padlóra kerülnek, utcára, megfagynak, meghalnak ...
Rokkantakat, mankóval közlekedõket küldenek vissza dolgozni, elvéve a
járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és
ezer számra szûnnek meg a munkahelyek ...
Nyugdíjasoknak minõsítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé
nem járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belõle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenõleges törvénykezéssel, ami a
világ egyetlen Demokráciájában sem engedhetõ meg... Õk ugyanúgy járnak
szépen lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák..
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedõlnek, jön az utca
és vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicsõ tette, a
hajléktalanok bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.
Ki fognak bennünket irtani....!!! Szépen lassan, törvényesen...!!!
Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a
minimálbért, és adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez
mellet majd kétmilliós állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg
lehet élni 47 ezer forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És
eközben veszik fel a milliós jövedelmeket, tûnnek el a
milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok akadémiák, stadionok...
Egyszerûen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét
népnyúzó törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép " érdekében ",
képtelen vagyok...
Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom,
hogyan de ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.
Mert épül tovább a kõkemény diktatúra...!!!
Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom
megadni, mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen
vagyok és ez dühít a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És
ami a legrosszabb.... Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum
alatt... Egy közel 10 milliós országban.
Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem... Gyerekkorom egyik
kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...
Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok fõnökének
elkeseredett szavai...
Életem reggelén, boldognak és erõsnek láttam népemet, de mielõtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt..
Ma este kaptam E-mail-ben
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 5: 12345
#31 |
jano
- 2012. November 21. 15:48:59
#32 |
istok bela
- 2012. November 21. 16:11:29
#33 |
9323
- 2012. November 21. 16:22:09
#34 |
istok bela
- 2012. November 21. 16:27:09
#35 |
vibra
- 2012. November 21. 17:13:00
#36 |
vibra
- 2012. November 21. 17:20:09
#37 |
karikasostor
- 2012. November 21. 17:42:01
#38 |
monguzking
- 2012. November 21. 17:46:43
#39 |
karikasostor
- 2012. November 21. 17:48:55
#40 |
gardista97
- 2012. November 21. 17:53:58
Oldal: 4 / 5: 12345
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.