És eljõ december 22-e, ahogy azt megjósolá a sarki fûszeres, aki már régen drogot árul szeg -fû helyett rendõrségi felügyelet és logisztikai biztosítás alatt. Mi változott? Szeretet köszöntött be a földön, de leginkább alatta, mert sokan, kik fölötte járnak, még nem is sejtették, hogy hamarosan alája szállnak, nem föléje, ahogy azt a dimenziókapu sarokvasának nyekergésébõl korábban sejdíthették. A világ nem dõlt sem össze, sem vissza, de még Széth sem, aki sötét ugyan, de a legtöbb embernek látszó számára még így is túl világos. A korszak, mint a korai vetés a késõi õszön már a hó alatt kisarjadt és nem ismerve sem szitkot , sem átkot, mintha húznák, úgy tör fölébe az alantasnak. Bizony az idõk vége még nem jött el, de a végidõk most kopogtatnak bakancsos lábukkal a megtollasodott bûnözõk ablakai alatt. Nem kérdik, hogy szabad-e, mert kötelességük jönni, s lõnek és ismét lõn világosság.
VisszĂĄjĂĄrul mĂŠrem az ĂĄrnyĂŠkot, mint a zabot fĂĄnglival. MinĂŠl tĂśbbet merek, annĂĄl kevesebb mard belĂľle, s vĂŠgĂźl eltĂťnik velem egyĂźtt: nyomunk sem lesz, a dĂśgkeselyĂťk ĂŠhen pusztulnak. Kit meg lehetett rĂĄzni, megzĂśrgettĂźnk istenesen, de nem volt elĂŠg, ahogy a diĂłfĂĄnak a tĂśrzse dĂśngetĂŠse. HosszĂş karĂłval egyenkĂŠnt minden ĂĄgĂĄt egyes kemĂŠny kobakĂŠrt vĂŠgigpĂźfĂśltĂźk, de sok lehullott ĂźtĂľdĂśtt bĂŠlĂŠs visszakĂ­vĂĄnkozott a fĂĄra lĂłgni. Meg lesz a kĂ­vĂĄnsĂĄguk szerint, kegyelemmel!
Nem kicsikrĂľl beszĂŠlek, hanem a hatĂĄrtalan tĂŠvedĂŠsrĂľl, amelyet az emberisĂŠg befogadott ĂŠs most ki kell lĂśkje magĂĄbĂłl, vagy elveszett! A program rĂŠgen kĂŠszen ĂĄll, a hadak rendben, fegyverek ĂŠlesĂ­tve, technolĂłgiai kifĂŠnyesĂ­tve sorakoznak, de nem igazi hĂĄborĂşra kĂŠszĂźlĂźnk, mert ami jĂśn, az minden kĂŠpzeletet felĂźl fog mĂşlni, mit kĂśznapi ember elmĂŠjĂŠben ĂĄbrĂĄndkĂŠnt megszĂźlethet.