"Magyarjårås a mongoloknak? Nagyjåból egy Êvvel ezelþtt a baråtnþm egyik ÜsszejÜvetelÊn beszÊlgettem egy kÜzÊpkorú jól szituålt fÊrfival, aki hosszú Êveket tÜltÜtt KÜzÊp-Ázsiåban, tÜbbek kÜzÜtt Mongóliåban. Egy rÜvid mondattal elintÊzte a mongol beszåmolójåt, amely így hangzott: "A mongol iskolåkban a gyerekeknek azt tanítjåk, hogy az Aranyhorda a magyaroktól kapott ki."
Amit mondott, szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs
rendjĂŠn. Nem ĂŠrtettem az egĂŠszet!
Egy ĂŠven keresztĂźl nem hagyott nyugodni ez az egyetlenegy mondat.
UtĂĄnajĂĄrtam: A mongolok igenis jĂłl tanĂ­tjĂĄk!
Egyet azĂŠrt biztosra vettem: 1241 ĂĄprilis 11-ĂŠn nem vertĂźk meg a
mongol hadakat MuhinĂĄl, ĂĄm nem is mĂŠrtek rĂĄnk megsemmisĂ­tĂľ csapĂĄst,
mint ahogy azt tanultuk.
Az iskolĂĄban valamikor a hetvenes-nyolcvanas ĂŠvek fordulĂłjĂĄn a
tatĂĄrjĂĄrĂĄst, ha nem is pontosan Ă­gy tanultuk, de ez volt a sugallata:
Dzsingisz KĂĄn 1241-ben MuhinĂĄl megsemmisĂ­tette a magyar haderĂľt, majd
pusztĂ­tott ĂŠs kiirtotta a magyar lakossĂĄgot, majd a betelepĂźlĂľ
szlĂĄvok, germĂĄnok, romĂĄnok megtanultak latinul, hogy pĂĄr szĂĄz ĂŠvvel
kĂŠsĂľbb magyarul beszĂŠlhessenek.
KivonulĂĄsuk a tanultak szerint: Majd egy fĂŠlĂŠv mĂşlva meghalt Dzsingisz
kĂĄn apja, Batu kĂĄn, Ă­gy az orszĂĄgbĂłl viharos gyorsasĂĄggal kivonultak!
KivonulĂĄsuknak valĂłs okai a kĂśvetkezĂľk:
1. Igen sok harcosuk odaveszett a magyarorszĂĄgi hadjĂĄrataikban.
2. Nem tudtĂĄk megsemmisĂ­teni a magyar haderĂľt, erre bizonyĂ­tĂŠk az is,
hogy IV. BĂŠla rĂśviddel a tatĂĄrjĂĄrĂĄs utĂĄn, mĂĄr tĂśbb kĂźlfĂśldi hadjĂĄrat
ĂŠlĂŠn visszafoglalta a tĂľle korĂĄbban kizsarolt nyugati megyĂŠket.
3. KĂśzel 160 magyar vĂĄrat nem sikerĂźlt bevenniĂźk (FehĂŠrvĂĄr, Esztergom,
Veszprém, Tihany, Gyõr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely,
Zala, LĂŠka, Pozsony, Nyitra, KomĂĄrom, FĂźlek, stb.)
4. A magyarorszĂĄgi hĂĄborĂşs ĂĄllapotokban a mongol hadsereg ĂŠlelmezĂŠse
is nehĂŠzsĂŠget okozott.
Most jĂśn a lĂŠnyeg, ha idĂľben elĂľrecsĂşszunk 44 ĂŠvet, akkor valĂłban
MongĂłliĂĄban tanĂ­tanak helyesen, mert MagyarorszĂĄgon elfelejtettĂŠk
tanĂ­tani azt a rĂśpke tĂŠnyt, hogy:
1. Nogaj kĂĄn 1285-ben, az addigi legerĂľsebb seregĂŠvel, az
AranyhordĂĄval indult a magyarok ellen (a 2. tatĂĄrjĂĄrĂĄs). PestnĂŠl IV.
LĂĄszlĂł a csatlakozott kunokkal hĂźlyĂŠre verte, majd a keleti KĂĄrpĂĄtok
szorosain ĂĄt kiĂťzte Ăľket. TorockĂłnĂĄl a szĂŠkelyek segĂ­tsĂŠgĂŠvel gyĂľzĂśtt,
ĂŠs az utolsĂł tĂşlĂŠlĂľ mongolt is kiĂťztĂŠk az orszĂĄgbĂłl, de mĂŠg VizsolynĂĄl
Baksa GyĂśrgy, majd Borsa LĂłrĂĄnd is fĂślpofozta Ăľket.
Ezt a mongolok valĂłszĂ­nĂťleg "magyarjĂĄrĂĄsnak" hĂ­vjĂĄk.
KĂśszĂśnĂśm a figyelmĂźket!
Ja! Volt egy mĂĄsik mondata, "Ha egy mongolt megkĂŠrdezel, hogy miĂŠrt
van akkora orszĂĄguk a nĂŠpessĂŠgĂźkhĂśz kĂŠpest, akkor a vĂĄlasz a
kĂśvetkezĂľ: visszavĂĄrjuk a magyarokat!
"KĂśszĂśnjĂźk a meghĂ­vĂĄst, udvarias, de maradunk." E szerĂŠny invitĂĄlĂĄst
azonban nem fogadhatjuk el.