Elég mozgalmas „uborkaszezon” van...emelkedõ élelmiszerárakkal, földrengésekkel, vulkanikus tevékenységgel és minden szinten zajló társadalmi mocorgással, politikai-gazdasági átrendezõdésekkel. Panta rei, Sie vis pacem, para bellum és persze Ultima Ratio Regum! De nyaraljatok és élvezzétek a „valami közeledtét”, mert nagy a tét, de ez tétlenségre köt el ez. Csak sémi kötöttség!

Persze sokakban nyüzsög – mint a zsizsik- az aktivitás, de gondoljátok meg „proletárok”, mire tanít bennünket és hallgatunk-e a jó szóra? Mikor más ordít, hallgass a dobbanó szívedre!

Bemelegítésnek egy igen elkoptatott és meg nem becsült példázat elõtt néhány kép-letet adok!

Ugye beszéltünk a lepkékrõ, melyek azért lehetnek tarkák is, mint ez a tarka lepke, amely Marci kezén talált leszállópályára. Többször került egy kört, de visszatért a karjára, mint a sólyom, csak sokkal kecsesebben. Ugye szép? Nagyon tetszett neki is!



Aztán itt van egy kaporszár a kertbõl, amelyen egy fecskefarkú lepke hernyója legelészett. Nehéz elképzelni, hogy egy csoda lesz belõle, ha megéli!



Aztán a klímaváltozásra mutatok egy példát. Már 3 éve itt talált otthonra ez a növény. Nem bántottam, mert láttam, hogy valami különlegesség, de nem tudtam mi ez. Aztán most derült ki, hogy amerikai karmazsinbogyó a neve és borfestõnek használják. Nagyon elszaporodott, a madarak szeretik. Eredetileg trópusi növény és állítólag októberre érnek be a bogyói. Most július közepe után már igencsak kezd szépséges lenni. Nagyon jól érzi magát „nálunk”. Link



Most pedig lazuljatok el és olvassátok át párszor az alábbi már korábban is emlegetett történetet. Magyarázatot nem fûznék hozzá, mert olyan fölösleges.

A patkányfogó macska
Egyszer egy mester házában termetes patkány jelent meg. Sem a ház, sem a környék macskái nem tudták elkapni, így nyugodtan garázdálkodott. Ám a mester egyszer hallott egy rendívül ügyes macskáról, és elküldte a szolgáját, hogy kérje azt kölcsön a gazdájától. A mester egy izmos, energetikus és vadállatra számított, de a szolga csupán egy sovány példánnyal tért vissza. Amikor letették az ajtóba, letargikusan körülnézett és inkább alváshoz keresett helyet, mintsem vadászni kezdett volna, de amikor a patkány megjelent és meglátta az ásító macskát, pánik fogta el és kétségbeesetten menekülni kezdett. Fejvesztve futkosott ide-oda biztonságos helyet keresve a közömbösnek mutatkozó macska el? Azután mintegy véletlen esetnek tûnne, a macska egy lusta mozdulattal átharapta a patkány nyakát. Azon az éjjelen, a mester álmában, összegyûltek a környék macskái, hogy megvitassák a történteket. Amikor valamennyi macska eljött, az egyikük elõlépett és a következõt kérte a patkány elpusztítójától: "Te biztosan a legjobb patkányfogó vagy a világon. Kérlek mond el nekünk, hogy jutottál ehhez a képességhez?"
A rendkívüli macska, álmosságát lerázva, csendesen így válaszolt: "Egyedüli képességem abban van, hogy az Utat követem." A többi macska kiábrándulva hallgatta, mert mindegyik úgy gondolta, már érti az Utat. Egy nagy fekete macska szólalt meg: "Ismerem az Utat, magamévá téve gyakorlom szüntelen a technikáimat. Megtanultam egyetlen csapással ölni, pontosan eltalálni a rágcsáló minden gyenge pontját. Kitûnõ akrobata lettem, magas falakra mászok, átugrom a tetõn hogy lehetõleg sose veszítsem el a zsákmányt. A mûvészetem páratlan, de ez a patkány nem adott lehetõséget arra, hogy használhassam. Minden stratégia nélkül támadott, puszta erõvel kellett szembenéznem vele és o gyõzött."
"Nem értetted meg az Utat" - válaszolta a rendkívüli macska. "Csak a technikát tanultad meg. Ezeknek a módszereknek a célja egy terv, amivel jobban felfoghatod az Utat, de te ezekbe belezavarodtál. Megtanulni a technikákat és a megfelelõ pillanatban alkalmazni õket jó dolog a gyakorlásnál. Ez a test célja és az Út fontos részének lehet tekinteni, de te teljesen a technikára hagyatkoztál, amikor a patkánnyal küzdöttél. Igyekeztél kiismerni a taktikáját, de közben nem tudtál természetes módon reagálni, ezért vereséget szenvedtél."
Most egy tigriscsíkos macska lépett elõ. "Megértettem a szavaidat a természetes cselekvésre vonatkozóan. Én egész életemben a szellemet ápoltam, így egyetlen mozdulatom sem mesterkélt. A Qi-m betölt mindent és föld között, és nem volt ellenfél, aki ezzel versenyre kelhetett volna. A patkányvadászatnál az a módszerem, hogy a Qi-t egyenesen felé küldöm. A szellemi erõm elkerülhetetlenül szétzúzza a védelmét és ellenállás nélkül gyõzök. Ez a patkány azonban nem vett tudomást ez erõmrõl, vadul nekem ugrott, túltéve magát a Qi-m erején."
A rendkívüli macska ismét megrázta a fejét. "A világon sokféle szellemi erõ van, amit mindenféle trükköknél lehet alkalmazni. Ezek az erõk a koncentrált energia kitörésének tekinthetõk. Néha hasznosak, de gyakran szórakoztatásra jók csupán. Csak egy igazi Qi van, és ez olyan, mint a hatalmas folyó; mennyiségében és folyása erejében soha nem változik. A szellemi erõ, amit megszereztél, nem az igazi Qi és nem tartozik az Úthoz. A tied inkább hasonlít a hirtelen áradó folyóhoz, megindul nagy erõvel, szabályozatlanul, majd hamarosan kimerítve önmagát. A patkány megvárta, amíg kiadod az energiádat, majd akkor támadott, amikor már nem volt benned semmi."
Ekkor egy idõs szürke macska kezdett beszélni. "Szavaid az Útról pontosak. Mint mondtad, a harc közben ostobaság csupán a technikában vagy csupán a Qi-ben bízni. Ehelyett én úgy hiszem, hogy az igazi Út az idõzítéssel való összhangban található. Várni a megfelelõ pillanatig, könnyed lágysággal elkerülni a támadást, s így erõt tudunk adni az ellentámadásba. Ezzel az utánaengedõ magatartással álltam szembe az ellenféllel, mígnem az erejét elvezette. Lágyan kifordultam a patkány harapásai elõl, ügyesen hátráltam a leghevesebb támadásainál, a patkánnyal szemben mégis miért volt használhatatlan a módszerem?"
"Mert a te módszered ellentétben áll a természettel, és nem az Út része" - válaszolta a rendkívüli macska. "Te egyfajta válaszreakcióra határoztad el magad, amit a helyzettõl függetlenül alkalmaztál. Idõnként a lágy utánaengedés szükséged, idõnként hibás ez a mód. Szerencsétlenségedre a patkány ellenedre tudta fordítani egyoldalúságodat, felõrölve téged, mint ahogy a sebes folyó koptatja egyre jobban a lágy követ, míg az végül semmivé lesz."
"Megtudtuk, hogy módszerünk és stratégiánk hibás. Hogy van, hogy a tiéd oly tökéletes?" A kérdés egy fiatal, tudásra éhes macskától jött, aki meglepõdött, amikor a figyelemre méltó macska nevetni kezdett.
"Ellenkezõleg. Távolról sem értem tökéletesen az Utat. Sok macska jár ebben elõttem. Különösen egyre emlékszem jól. Még fiatal macska voltam, akárcsak te, és az Út minden titkát meg akartam tanulni, ezért egy olyan macskához fordultam, akinek ebbéli jártassága elismert volt. Ez a macska többször is belefogott a válaszba, de valahogy mindig elakadt, nem találva szavakat. Hamarosan világossá vált elõttem, hogy tudatállapota nélkülözött minden tudatosságot. Ezalatt persze nem azt értem, hogy nem volt a dolgok tudatában. Ellenkezõleg. Mindenrõl tudott, mivel a tudata nem volt megterhelve a technika és a stratégia gondolataival. Soha nem lehetett látni patkány fogni, de a házban mégsem volt patkány. O volt a példa a Wuxin-re (üres tudat) a patkányfogás mûvészetében, egy mûvészetben, amit oly tökélyre vitt, hogy már nem is kellett gondolnia rá."
"Az emlékeid nagyon érdekesek, de hogyan érhetjük el ezt a Wuxin-t" - szakította félbe türelmetlenül a fiatal macska. A figyelemre méltó macska kicsit elidõzött a kérdésnél, aztán így válaszolt: "Állandó figyelmet szentelve a szellemnek. Szakadatlan gyakorlással próbálva megszabadulni minden tudatot zavaró dologtól és vágytól. Ne foglalkozz a gyõzelemmel vagy vereséggel, élettel vagy halállal. csak arra koncentrál, hogy életed minden pillanatában képességeid legjavát adjad. Egy homokszem nem nagy dolog, nem hatnak ránk, de ha szellemünket elérik, megnövekednek, s egész magatartásunkat áthatják. Ha a tudat tiszta marad, a Wuxin-t kezdi tükrözni és minden tett olyan lesz, ahogy a Yi-jing írja: "amikor elindul, a világ minden dolgán keresztül árad."
A mester álma itt hirtelen véget ért, de élete jól példázta, hogy o is elsajátította a Wuxin-t.