Imre,en senkit se szeretnek megbantani azert,hogy megkoszontek az eddigi eronfelluli eddigi tevekenysegedet! De ahogy elnezem ,az eltelt 44 ev alatt amig engedetted es kovetted masok utjat addig csak ide jutottal. A Magyarok istene eddig nem mutattak jo utat! Feltetelezem ,hogy ezutanse fog! Mert en illllen rosszindulatu vagyok! Te csak menjel a sajat utadon,amit TE jelolsz ki MAGADNAK es a csaladodnak! Ha valamit nemtudsz csak fordulj bizalommal VERAHOZ

MEG JÖTT A POSTÁM



Ma lĂĄzasan kutattam a PostĂĄm kĂśzĂśtt. Kerestem a sĂłt. Az oda vezetĂľ utat mely sokszor Ăśl. Öl ha tĂśmĂŠnyen veszed be az Ăşt ol sĂł - Nem talĂĄltam, Ă­gy nem veszem be, de megrĂĄzott az ĂĄram kemĂŠnyen – ĂĄramlik a bombahĂ­ren – mely linket valaki ide tett.

MĂŠg nem lĂĄttam ĂŠs hallottam, sem a mĂĄsikat, vagy csak nem emlĂŠkezek rĂĄ.
De mĂŠltĂł vagy rĂĄ – emberi mĂŠltĂłsĂĄg sĂŠrthetetlen, hallom, amikor mondja a prof.
NĂŠmetek alkotmĂĄnya elsĂľ sorakĂŠnt, de kĂŠrdezem ĂŠn ma nem sĂŠrĂźlt szĂłcsĂŠplĂŠs ott.

Halhatatlan lettĂŠl, mert nem hanta.-bandĂĄztĂĄl kemĂŠnyen nyĂ­ltan kĂśnyĂśrtelenĂźl, adtad.
A diagnĂłzist cseppekben, de soha nagy dĂłzisban, hogy a pĂĄciens gyĂłgyuljon lassan.
Az Ăşt ahova visz e , sorok legyenek kis-kĂśnyvedben ajĂĄnlĂĄskĂŠnt bele Ă­rva.

Tudom, hogy megelĂľzi hĂ­red – e sorokat, ezĂŠrt tĂŠged ott ĂśrĂśmmel fogadnak.
Csak bĂ­zni ĂŠs remĂŠnykedni tudok, hogy a csapatot nem felejted el, ne felejtsd el.
KĂŠszĂźlj, tudĂĄsod gyakorold, nyelvet, szaktudĂĄsod felelevenĂ­tĂŠsĂŠvel.

Ne feledd – hisz egy ottani zseni mondta, ismĂŠtlĂŠs a tudĂĄs atyja.
Atyja legyĂŠl a rĂĄszorulĂłknak, a kik segĂ­tĂŠsre szorulnak, gyĂłgyĂ­tsd a betegeket.
Hisz a hĂ­vatĂĄs, nagyobb erĂľ, mert IstentĂľl jĂľ, a tĂśbbi csak Ăşri huncutzsĂĄk.

Szer ez az elem – becsĂźlettel-, tisztessĂŠggel e tettel:
Id. Kiss LĂĄszlĂł
BĂĄzakerettye, 2013-09-01

Imre nevĂŠben

MegĂĄll a kĂśrhinta. VĂŠget ĂŠrt a menet. Ki kell szĂĄllnom, persze - csak Ăşgy Ăśregesen - kĂŠt lĂĄbamon.
Mellettem zsibong a tĂśmeg, Szinte csak nĂĄlam fiatalabbak ĂŠs elvĂŠtve nĂŠhĂĄny idĂśsebb, vagy velem egykorĂş. SzĂŠdelegve, megizzadva rohan el mellettem egy pĂĄr. SzemĂźk csillog, szinte idehallom a szĂ­vĂźk dobbanĂĄsĂĄt, aztĂĄn rĂĄjĂśvĂśk, hogy csak a deszkalĂŠpcsĂś robajĂĄt hallom.
Azon gondolkodom, vajon hány menetet mehettem? Képtelen lennék megszámolni, nincs is értelme. Évek alatt, naponta, szinte óránként tapostam ezeket a lépcsöket, mellettem ismeretlen - ismerös arcok, szemben velem néhány gyülölettel teli, mert eléjük keveredtem és azt nem türhetik. Izmosak, vadak, könyörtelenek és buták. Többnyire egyenesen felém rohantak s amikor látták, hogy nem vagyok hajlandó kitérni, az utolsó pillanatban elcsúsztak mellettem, persze sokszor éreztem, hogy vállukkal keményen megtalálnak, de a fájdalom is kölcsönös volt ilyenkor. Nem mindig tudtam, miért nem állok oldalvást egy ilyen letámadáskor. Némelyikük piszok erösnek és gyorsnak nézett ki, de amikor a szemében megláttam magam, éreztem, hogy nem hátrálhatok. Csökönyös voltam? Biztos. Néha mellém csapódott néhány szimpatikus ember is, akkor egyszerübb volt utat törni a kavargó tömegben. Ilyenkor eröszak nélkül, látva, hogy nem vagyok egyedül, félreálltak az utunkból. Persze a szélen állókat idönként megfenyegették; "- Mit keresel itt?" "-Takarodj, nincs itt semmi keresnivalód!". de a legtöbben, bízva a csoport potenciális erejében ilyenkor csak azért is mellettem maradtak. Néhány - az évek alatt jónéhány - fiatal és harcias - jóbarát is mellém, mellénk csapódott... Néha sokan, néha kevesebben gyültünk össze, a körhintára mindegyik felült. Az elején óvatosan, késöbb, a félösek vagy gyenge gyomrúak lemorzsolódásával a csapatban maradók egyre keményebb menetekre váltottak jegyet. Jó idöben is de viharban is sokan, naponta eljöttek. A vadak, bármilyen erösen pörgött is a körhinta, még erösebbre vágytak, elöször csak csendes dühöngéssel, késöbb már eröszakosan támadva kezdték követelni, hogy a körhinta nem megy elég gyorsan! Aztán következtem személy szerint én; " - Imre! Miért nem hajtod meg a hintát TE!? Gyáva vagy?"
NĂŠha rosszul esett, de csak nyeltem ĂŠs vĂĄrtam. NĂŠhĂĄnyan prĂłbĂĄlgattĂĄk csititgatni ezeket a harcosokat hiszen nem voltak rossz emberek, de nem hallgattak senkire csak Ăśnmagukra. Azt - sajnos soha, egyikĂźk se vette ĂŠszre, hogy a hinta is mint minden lĂĄnccal megerĂśsĂ­tett szerkezet, a leggyengĂŠbb szemnĂŠl szakad el. Ha tĂşlpĂśrgetik, akkor a jelenlĂŠvĂśk egyszer csak irĂĄnyĂ­thatatlanul ĂŠs megĂĄllĂ­thatatlanul repĂźlnek ki a szĂŠkkel egyĂźtt. Nem az ĂŠn irĂĄnyĂ­tĂĄsom volt ebben a lĂŠnyeg, hiszen nem is arra volt itt szĂźksĂŠg, de Ăśk maguk ugyancsak nem lettek volna kĂŠpesek a rĂśppĂĄlya felĂźgyelĂŠsĂŠre. TalĂĄn fĂŠltettem Ăśket ha nem is kĂŠrtĂŠk. Egy felkĂŠszĂźletlen harcos aki a rĂśppĂĄlya vĂŠgpontjĂĄt se kĂŠpes behatĂĄrolni, potenciĂĄlis ĂĄldozat. A hintĂĄbĂłl elĂśbb ki kell kĂĄszĂĄlĂłdni ĂŠs kĂŠt lĂĄbbal a fĂśldĂśn tovĂĄbb lĂŠpni. Nem mindegyikĂźk ĂŠrtette meg, Ă­gy aztĂĄn egy idĂś utĂĄn lemorzsolĂłdtak, nem jĂśttek tĂśbbet. MĂĄsok, Ăşj arcok, Ăşj gondolatokkal rĂŠgi fĂŠlelemmel tĂĄrsultak hozzĂĄm. Persze ĂŠvek alatt azĂŠrt kialakĂ­tottam nĂŠhĂĄny szemĂŠlyes kapcsolatot is, de ĂĄllandĂłan tartva attĂłl, nehogy valamelyikĂźk ĂĄltalam kerĂźljĂśn olyan helyzetbe ami nĂŠlkĂźlem lĂŠtre se jĂśtt volna.

A kÜrhinta ma mår nÊlkßlem megy tovåbb. Persze semmi nem våltozik csak az Ên útirånyom. Meguntam volna? Valójåban nem. Csak elÊg volt. Tudom, mit Êrzek fent a magasban amikor 360°-ban belåtom a fÜldet Ês eget, tudom, hogy merevedik ki egy måsodperc tÜredÊke a kÜrforgåsban, hogy åll meg az idÜ Ês mutatja meg magåt a pillanat minden szÊpsÊgÊben Ês szÜrnyßsÊgÊben. Tudom, hogy a vilåg kerek Ês szines, tudom, hogy zajos, tele van nevetÊssel Ês síråssal, tudom, hogy minden apró rÊszlete egyben ÜrÜkkÊvaló Ês ugyanakkor azonnal elenyÊszik, azt is tudom, hogy nincs kÊt megismÊtlÜdÜ pillanat mÊg akkor sem ha ållandóan ugyanabban a kÜrben forgok... Låttam ezerszer a låncot amelyik hozzåm kÊpest mozdulatlanul lógott a fejem felett, elkÊpzeltem szåmtalanszor, hogy mi lenne ha egyszerßen kiugranÊk amikor a leggyorsabban pÜrgÜk Ês låttam az elÜttem Ês mÜgÜttem ugyancsak pÜrgÜ, a szÊl Ês sebessÊg åltal egy percre minden fåjdalmat Ês fÊlelmet elfelejtÜ Ünfeledten boldog arcokat is... ott volt a helyem, oda tartoztam.
Most is oda fogok tartozni, akkor is ha nem szĂĄllok fel, ĂĄlmaimban biztos vissza- visszatĂŠrek a megszokott kĂśrhintĂĄmra.
De most nektek adom.
A tiĂŠtek. HigyjĂŠtek el nem akĂĄrmilyen kĂśrhinta ez. Azt hiszem, engem is ĂŠletben tartott akkor amikor nem lĂĄttam jĂłl a jĂśvĂśt s bĂĄr valĂłjĂĄban nem adott jĂśvĂśt, csak folyamatos jelent, de legalĂĄbb az a sok ĂŠv jelenem nem volt elviselhetetlenĂźl fĂĄjdalmas. Ki kellett bekkelnem nĂŠhĂĄny ĂŠvet, veletek ĂŠs persze a csalĂĄdommal aminek vĂŠgĂŠn - remĂŠlhetĂśleg - egyidĂśben azzal, hogy elĂŠrtem a pillanatot, amikor mĂĄr nincs tĂśbb mondanivalĂłm, megtalĂĄltam mostani utamat. KĂśzben persze nektek is prĂłbĂĄltam nĂŠhĂĄny dolgot ĂĄtadni az ĂŠvek alatt megfogalmazĂłdott gondolataimbĂłl, esetleg abbĂłl az ĂśnmagambĂłl amihez kell egyfajta gyĂłnĂĄs is, ugyanakkor kaptam tĂśletek sok Ăşj gondolatot, energiĂĄt, harcos dĂźhĂśt, visszakĂŠrdezĂŠst, mindent mi szem- szĂĄjnak ingere.
Jobb mint a kĂĄbĂ­tĂłszer, mert nem roncsolja, hanem erĂśsĂ­ti a szervezetet... de ezt mĂĄr ti is tudjĂĄtok. RemĂŠlem kĂśzben elĂŠrtĂźnk - kĂśzĂśsen - ahhoz a ponthoz, hogy egyedĂźl is kĂŠpesek legyĂźnk megfogalmazni magunknak azt, hogy kik vagyunk, mivĂŠ akarunk vĂĄllni, ki ellen ĂŠs kivel egyĂźtt kell az utunkon lĂŠpdelnĂźnk.

Komolyan, nincs mit mondanom neketek. Ember vagyok, mint ti ĂŠs ugyanolyan esendĂś mint bĂĄrmelyikĂźnk. Ha kaptatok tĂślem erĂśt Ăśnmagatok szĂĄmĂĄra ez alatt az idĂś alatt, tudnotok kell azt is, hogy ĂŠn meg ĂĄltalatok kaptam meg ugyanazt az erĂśt, vitalitĂĄst a tovĂĄbbi ĂŠletemhez. EbbĂśl az erĂśbĂśl jutott a csalĂĄdom szĂĄmĂĄra ĂŠs talĂĄn valamit vissza is tudtam belĂśle osztani nektek.

KĂśszĂśnĂśm.

(Imre helyett lepötyögte Gerry - Ö majd kijavítja ha akarja! Még mindig Admin!)

/#34/

Nem akartam tĂśbbet mĂĄr Ă­rni de ezek utĂĄn hĂşzott a... GyĂśnyĂśrĂť volt!

Kedves Gerry, nagyon jĂłl kĂśrbe vitted a fonalat a kĂľrhintĂĄn! KĂśszĂśnjĂźk!Holnap fĂľzĂźnk frisset, most csak ennyi van, mĂĄrmint a kĂĄvĂŠbĂłl!

: http://www.youtube.com/watch?v=H4F-3x...4F-3xXnhYU.....ĂŠs a tĂśbbi nĂŠma csend.

Érzések...gondolatok...szavak.... - Milyen szerencsés, aki áttudja adni hûen, mit az egyszerû ember leginkább csak egy szoros öleléssel képes kifejezni.

TĂśbbszĂśr halottam mĂĄr, hogy egy valami ĂĄllandĂł:a vĂĄltozĂĄs. SzemĂŠlyes feladatom ezen dolgozni, nehezen viselem mĂŠg a legkisebb vĂĄltozĂĄst is, lett lĂŠgyen bĂĄrmely terĂźletĂŠn az ĂŠletnek.

Szinte nem volt olyan nap, hogy ne lettem volna itt, tĂśbbszĂśr is - ĂŠs nem is lesz. - Haza jĂśnni jĂł. MĂŠg akkor is, ha nincs mĂĄr jelen a szĂźlĂľ fizikailag - de ott van a hĂĄz minden szegletĂŠben . LeĂźlĂśk, behunyom a szemem ĂŠs eleven lesz minden.

A tĂśrtĂŠnelem(kĂśnyv) kĂśzben Ă­rĂłdik, jĂł lesz elĂľszĂłnak a honlap tĂśbb ĂŠves anyaga.

Gerry bátyám! Ennyi !SZÉP VOLT! Áldás! söveg!