Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ám legyen!
Befõztem egy kis meleget a tél elõtt, hátha a norvég zimankó Északabbra hóna alá jár a mankó. Már készülök, sõt ki sem pakoltam, mint a költözõ fecske, mi valójában kecske, s fészekrõl fészekre nem száll egy szálat sem. Ígértem, írok. Nos, írok, mint ígértem, aztán betonba öntöm cementem, sóderolva, keverõvel darálva, hátha járatlan útból járda lészen, s még ma, hogy legyen készen.
Ott tartottam, hogy mikor éppen Linz felé jártam Svájcba kifelé, kaptam az sms-t, hogy küldjem azonnal a legutóbbi szerzõdésem aláírva vissza annak az osztrák cégnek, mely Mariborban azt a 4 napos munkát szervezte, melynek nem lett folytatása. Mivel ennek a augusztus eleji munkának a mai napig nincs fizetés-vonzata így kezdem úgy vélni, hogy a zsidómaffia nem csak a „Magyarországon” ilyen leleményes, hanem a „nagy demokratikus” Nyugaton is. Mivel minden papír rendben és ott van a teljesítési bizonylat is, de tõlük még egy kérdés sem jön, hogy valami gond van az adatokkal, így nem tudok másra gondolni, mint arra, amire akarok. Szóval a cég paraméterei:
4Jobs.at
Personalmanagement GmbH
Heidenfeldstraße 64
9500 Villach / Kärnten | Austria
Tel. +43(4242) 322 26-0
Fax. +43(4242) 322 26-30
E-Mail: office@4jobs.at
Web: http://www.4jobs.at
Firmenbuchnummer: FN 246052t
Sitz der Gesellschaft: Heidenfeldstraße 64 / A - 9500 Villach
Mikor Mariborban az asztalos szakinak (osztrák) mondtam, hogy nem biztos nálunk semmi és ott vagyunk átbaxva, ahol lehet, csak nézett értetlenül.
Talán ide toldom be azt a megfigyelésem, amit ott szereztem. Az osztrák felesége orosz, a német villanyszerelõé meg szlovén. A saját fajukat nem kérték, egyértelmûvé tették, hogy a szláv mentalitás sokkal jobban passzol nekik. Érdekes nem? A német barátomnak is magyar feleség került annak idején, mert a helyi ízek nem jöttek be neki.
De ugorjunk. Szóval, Lica hívott, hogy várnak Norvégiában, így gyorsan felmondtam. A svájci munkaszervezõ ígérte, hogy találkozhatunk személyesen, de ez is egy érdekes karika volt. Egy nappal korábban azért mentem ki, hogy Gerrynél átaluszkálva másnap Luzern-ben aláírhassam a szerzõdést. De jelezte, hogy menjek csak a munkahelyre, Gyulavitéz szállodájába, mert ott lesz. Persze nem lett ott és azóta sem. Most a fizetésben ez is kicsit olyan kétértelmûen jelentkezik. Mert ugyi –állítólag- ha hozok itthonról hitteles papírokat a családi állapotomról, akkor nem 18, hanem 26-28 is lehetne a nettó órabérem az elszámoláskor. Errõl persze egy szó se, annyi nem esett. No nem baj, hiszek a véletlenekben és a balfax „közvetítõkben”. Mivel a Reifeisennél akarunk nyitni Gyulával számlát, így megtapasztaltuk, hogy NEM LEHET. Undoklás nélkül. nem és kész. Aztán a Posta Banknál (Post Finance) minden további nélkül sikerült, de ott meg mire kiküldték a PIN kódom a kártyámhoz, már eljöttem. Most kergetõzünk éppen, a PIN és én. A szálloda visszaküldte a kódot a banknak, én meg lakcímmódosítottam…és tán valamikorra ideér az is.
Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ne higgyétek, hogy máshol másképpen mennek a dolgok (persze vannak egyes kivételek) és a tendencia tán éppen össze is ér Kelet-Nyugat vonatkozásában, de ez se jó, se rossz. Ez van. Svájcban azon a részen még svájciakat is látni dolgozni, de volt ott francia, olasz is és mindenféle náció. Ha haza kellene mindenkinek menni, fél Svájc kiürül, de lehet, háromnegyed. De errõl a bennfentesek többet tudnak. Én csak benyomásoltam.
Nagy nehezen elindultam hazafelé. Nem tudtam aludni és amúgy is szerettem volna Blankát még itthon találni, így hajnalok hajnalán startoltam. A kedvezõbb útirány Olaszországnak ígérkezett. Amerrõl jöttem, vagy hegyen kellett volna átkelnem, vagy vasúttal kocsikázni egy darabon. Végül kiderült, tán mégis a hegyen kellett volna átvergõdnöm mégis. Elindulva a GPS hol kapott jelet, hol nem, de inkább nem. Bevitt az elsõ városba ahol a járõr rám is akadt és elkezdõdött a szokásos. Jött egy másik kocsi is még két mókussal és keresték a "cappcarappot". Mondtam, tán összetévesztik a magyart a cigánnyal, de ne tegyék! Aztán mondom, ha már így összefutottunk, tán segíthetnének eltéveszteni megint az irányt, míg a GPS szintén magához tér, s azért megpedzettem, hogy ne higgyék, az ember jókedvében tekereg erre, és jó lenne, ha mindenki odahaza tudná megtalálni a betévõt, de ezt a rohadt zsidó miatt nálunk sem teheti meg és persze ha már…. akkor pár szót említettem a közelgõ háborúról is. Aztán kaptam rendõri felvezetést is, mert kiderült, a hegyen túl sok az útlezárás a javítások miatt és a vonat ott is átszeli rövidebbet. De a bevagonírozás és indulás csak 5 óra 56 perckor volt esedékes és ekkor meg alig múlt még 4. Na ott hunytam kicsit a kocsiban, majd kezdtek szálingózni a vendégmunkások is, majd felhajtottam a vonatra. De nem indultunk ám! Szerintem valami fõkötsög odaszólt, hogy várják meg, mert egy fekete nagy BMW megérkezte után, 30 perces késéssel indultunk a 20 perces és 22 Frankos útra. Türelmes ember lévén ekkor már qvaanyáztam rendesen és pössenteni is kellett már. Na mindegy, aztán csak átértünk és onnan egyenesen irány Milánó. Illetve a nagyobb északi városok mentén az ótópálya. Gyula mondta, hogy ott nincs matrica, hanem kapuk vannak. Igen, rájöttem. Vagy kétszer nem a megfelelõ kapun akartam átmenni, de mivel korán volt, így nem volt gond visszatolatva újra besorolni. Nem tudom mi a tapasztalat, de mikor tankoltam, kiderült, hogy ott ugyanolyan drága az üzemanyag, mint Svájcban, csak Helvéciában 1,8 Frank körüli a 98-as, míg Itáliában 1,8 Euro a 95-ös. Emellett a kapudíj okán legomboltak arra a 300 egynéhány km-re vagy 40 Euro pályadíjat is. Csak viszonyításképpen: Szlovéniában is 15 Euro az egy hetes, ahogy osztrákoknál és Svájcban kb. ennyi.
Aztán végül is sima út volt hazáig, bár meg kell jegyezzem, hogy az Isonzo táblánál olyasmi jutott eszembe, ami tán nem véletlen. Ide még vissza kell jönni, de akkor lánctalpassal. A temetõre, emlékmûre is rálátni a pályáról.
Van egy régi érmém. Gyerekkorom óta õrzöm. Most már Marci õrzi és mielõtt elmentem, kértem keresse meg nekem. Megtalálta és azzal várt. Itt van a képen.
A szlovéneknél a határon megvettem a matricát és ott is kapuk vannak végig, de csak lassítani kell a kamerák végett.
Aztán Pince környékén már igen otthon éreztem magam és a zokogás szorította a torkomat. Addig egy szem alma és három kis energia ital ment le a torkomon (ezt Gerry papa készítette oda nekem). Láttam a nagy esõk nyomait, de amit nem láttam, a határátkelõhelyet, pedig a hetes matricám már lejárt, amit kifelé vettem. Na mondom, majd az elsõ kútnál az M7-en. De nem volt elsõ kút, hanem volt két „pihenõ”, ami levitt a M7-rõl a 7-esre. Persze a kis kuksoló autója a rohadt zsidó bandának tényleg ott állt az elsõ M7-es kút elõtti felhajtónál. Mellettem egy szlovén is bevásárolt matricából, de már õt is lefotózhatták. Ilyen is „csak itt van” és ugye véletlenül. Végig az egész pályán nem láttam másik kuksoló autót, csak ott, mert ezek a férgek csak tudnak valamit. Másik megfigyelés: egész úton egyetlen lerobbant autóra se figyeltem fel. Az M7 –esnél a leállóban 4 –et számoltam hazáig.
Miközben a matricával bíbelõdtem, hívott Vera, hogy merre járok, mert a kis kék a M7-es másik végén adta meg magát, így sietnem kellene, hazavinni õket. Nos, ezek olyan nem is tudom milyen szinkronicitások.
De lépjünk tovább! Körbe-karikába járkálok most össze-vissza, mint a mérgezett egér. „Itthon” nincs helyem, hiába van otthonom. Ezt kört meg kell fussam és oda megyek, ahová hívnak. A „nemzeti” ügyekben most ugyan elkezdtek kaparózni a régi bútordarabok és ma is kaptam meghívást, hogy menjek megbeszélésre, de nincs mirõl beszélgetnem. Méla undor fog el, ha arra gondolok, amire, akikre! Bár erõs a gyomrom, de a hányingerem még erõsebb. Valami végleg lezárult bennem és ennek így kellett lennie, mert minden kör körbeér egyszer, s ha nem tenné, nem lehetne kerek.
A család az egyedüli realitás ami most hajlandósággal tölt el és Õk hiányoznak már most és ha elmegyek, õk várnak vissza mindig. Minden más csak illúzió és nukikuki sakkjátszma, ahogy a háború, a chemtrail, ebola…és minden egyéb.
Ott tartottam, hogy mikor éppen Linz felé jártam Svájcba kifelé, kaptam az sms-t, hogy küldjem azonnal a legutóbbi szerzõdésem aláírva vissza annak az osztrák cégnek, mely Mariborban azt a 4 napos munkát szervezte, melynek nem lett folytatása. Mivel ennek a augusztus eleji munkának a mai napig nincs fizetés-vonzata így kezdem úgy vélni, hogy a zsidómaffia nem csak a „Magyarországon” ilyen leleményes, hanem a „nagy demokratikus” Nyugaton is. Mivel minden papír rendben és ott van a teljesítési bizonylat is, de tõlük még egy kérdés sem jön, hogy valami gond van az adatokkal, így nem tudok másra gondolni, mint arra, amire akarok. Szóval a cég paraméterei:
4Jobs.at
Personalmanagement GmbH
Heidenfeldstraße 64
9500 Villach / Kärnten | Austria
Tel. +43(4242) 322 26-0
Fax. +43(4242) 322 26-30
E-Mail: office@4jobs.at
Web: http://www.4jobs.at
Firmenbuchnummer: FN 246052t
Sitz der Gesellschaft: Heidenfeldstraße 64 / A - 9500 Villach
Mikor Mariborban az asztalos szakinak (osztrák) mondtam, hogy nem biztos nálunk semmi és ott vagyunk átbaxva, ahol lehet, csak nézett értetlenül.
Talán ide toldom be azt a megfigyelésem, amit ott szereztem. Az osztrák felesége orosz, a német villanyszerelõé meg szlovén. A saját fajukat nem kérték, egyértelmûvé tették, hogy a szláv mentalitás sokkal jobban passzol nekik. Érdekes nem? A német barátomnak is magyar feleség került annak idején, mert a helyi ízek nem jöttek be neki.
De ugorjunk. Szóval, Lica hívott, hogy várnak Norvégiában, így gyorsan felmondtam. A svájci munkaszervezõ ígérte, hogy találkozhatunk személyesen, de ez is egy érdekes karika volt. Egy nappal korábban azért mentem ki, hogy Gerrynél átaluszkálva másnap Luzern-ben aláírhassam a szerzõdést. De jelezte, hogy menjek csak a munkahelyre, Gyulavitéz szállodájába, mert ott lesz. Persze nem lett ott és azóta sem. Most a fizetésben ez is kicsit olyan kétértelmûen jelentkezik. Mert ugyi –állítólag- ha hozok itthonról hitteles papírokat a családi állapotomról, akkor nem 18, hanem 26-28 is lehetne a nettó órabérem az elszámoláskor. Errõl persze egy szó se, annyi nem esett. No nem baj, hiszek a véletlenekben és a balfax „közvetítõkben”. Mivel a Reifeisennél akarunk nyitni Gyulával számlát, így megtapasztaltuk, hogy NEM LEHET. Undoklás nélkül. nem és kész. Aztán a Posta Banknál (Post Finance) minden további nélkül sikerült, de ott meg mire kiküldték a PIN kódom a kártyámhoz, már eljöttem. Most kergetõzünk éppen, a PIN és én. A szálloda visszaküldte a kódot a banknak, én meg lakcímmódosítottam…és tán valamikorra ideér az is.
Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ne higgyétek, hogy máshol másképpen mennek a dolgok (persze vannak egyes kivételek) és a tendencia tán éppen össze is ér Kelet-Nyugat vonatkozásában, de ez se jó, se rossz. Ez van. Svájcban azon a részen még svájciakat is látni dolgozni, de volt ott francia, olasz is és mindenféle náció. Ha haza kellene mindenkinek menni, fél Svájc kiürül, de lehet, háromnegyed. De errõl a bennfentesek többet tudnak. Én csak benyomásoltam.
Nagy nehezen elindultam hazafelé. Nem tudtam aludni és amúgy is szerettem volna Blankát még itthon találni, így hajnalok hajnalán startoltam. A kedvezõbb útirány Olaszországnak ígérkezett. Amerrõl jöttem, vagy hegyen kellett volna átkelnem, vagy vasúttal kocsikázni egy darabon. Végül kiderült, tán mégis a hegyen kellett volna átvergõdnöm mégis. Elindulva a GPS hol kapott jelet, hol nem, de inkább nem. Bevitt az elsõ városba ahol a járõr rám is akadt és elkezdõdött a szokásos. Jött egy másik kocsi is még két mókussal és keresték a "cappcarappot". Mondtam, tán összetévesztik a magyart a cigánnyal, de ne tegyék! Aztán mondom, ha már így összefutottunk, tán segíthetnének eltéveszteni megint az irányt, míg a GPS szintén magához tér, s azért megpedzettem, hogy ne higgyék, az ember jókedvében tekereg erre, és jó lenne, ha mindenki odahaza tudná megtalálni a betévõt, de ezt a rohadt zsidó miatt nálunk sem teheti meg és persze ha már…. akkor pár szót említettem a közelgõ háborúról is. Aztán kaptam rendõri felvezetést is, mert kiderült, a hegyen túl sok az útlezárás a javítások miatt és a vonat ott is átszeli rövidebbet. De a bevagonírozás és indulás csak 5 óra 56 perckor volt esedékes és ekkor meg alig múlt még 4. Na ott hunytam kicsit a kocsiban, majd kezdtek szálingózni a vendégmunkások is, majd felhajtottam a vonatra. De nem indultunk ám! Szerintem valami fõkötsög odaszólt, hogy várják meg, mert egy fekete nagy BMW megérkezte után, 30 perces késéssel indultunk a 20 perces és 22 Frankos útra. Türelmes ember lévén ekkor már qvaanyáztam rendesen és pössenteni is kellett már. Na mindegy, aztán csak átértünk és onnan egyenesen irány Milánó. Illetve a nagyobb északi városok mentén az ótópálya. Gyula mondta, hogy ott nincs matrica, hanem kapuk vannak. Igen, rájöttem. Vagy kétszer nem a megfelelõ kapun akartam átmenni, de mivel korán volt, így nem volt gond visszatolatva újra besorolni. Nem tudom mi a tapasztalat, de mikor tankoltam, kiderült, hogy ott ugyanolyan drága az üzemanyag, mint Svájcban, csak Helvéciában 1,8 Frank körüli a 98-as, míg Itáliában 1,8 Euro a 95-ös. Emellett a kapudíj okán legomboltak arra a 300 egynéhány km-re vagy 40 Euro pályadíjat is. Csak viszonyításképpen: Szlovéniában is 15 Euro az egy hetes, ahogy osztrákoknál és Svájcban kb. ennyi.
Aztán végül is sima út volt hazáig, bár meg kell jegyezzem, hogy az Isonzo táblánál olyasmi jutott eszembe, ami tán nem véletlen. Ide még vissza kell jönni, de akkor lánctalpassal. A temetõre, emlékmûre is rálátni a pályáról.
Van egy régi érmém. Gyerekkorom óta õrzöm. Most már Marci õrzi és mielõtt elmentem, kértem keresse meg nekem. Megtalálta és azzal várt. Itt van a képen.
A szlovéneknél a határon megvettem a matricát és ott is kapuk vannak végig, de csak lassítani kell a kamerák végett.
Aztán Pince környékén már igen otthon éreztem magam és a zokogás szorította a torkomat. Addig egy szem alma és három kis energia ital ment le a torkomon (ezt Gerry papa készítette oda nekem). Láttam a nagy esõk nyomait, de amit nem láttam, a határátkelõhelyet, pedig a hetes matricám már lejárt, amit kifelé vettem. Na mondom, majd az elsõ kútnál az M7-en. De nem volt elsõ kút, hanem volt két „pihenõ”, ami levitt a M7-rõl a 7-esre. Persze a kis kuksoló autója a rohadt zsidó bandának tényleg ott állt az elsõ M7-es kút elõtti felhajtónál. Mellettem egy szlovén is bevásárolt matricából, de már õt is lefotózhatták. Ilyen is „csak itt van” és ugye véletlenül. Végig az egész pályán nem láttam másik kuksoló autót, csak ott, mert ezek a férgek csak tudnak valamit. Másik megfigyelés: egész úton egyetlen lerobbant autóra se figyeltem fel. Az M7 –esnél a leállóban 4 –et számoltam hazáig.
Miközben a matricával bíbelõdtem, hívott Vera, hogy merre járok, mert a kis kék a M7-es másik végén adta meg magát, így sietnem kellene, hazavinni õket. Nos, ezek olyan nem is tudom milyen szinkronicitások.
De lépjünk tovább! Körbe-karikába járkálok most össze-vissza, mint a mérgezett egér. „Itthon” nincs helyem, hiába van otthonom. Ezt kört meg kell fussam és oda megyek, ahová hívnak. A „nemzeti” ügyekben most ugyan elkezdtek kaparózni a régi bútordarabok és ma is kaptam meghívást, hogy menjek megbeszélésre, de nincs mirõl beszélgetnem. Méla undor fog el, ha arra gondolok, amire, akikre! Bár erõs a gyomrom, de a hányingerem még erõsebb. Valami végleg lezárult bennem és ennek így kellett lennie, mert minden kör körbeér egyszer, s ha nem tenné, nem lehetne kerek.
A család az egyedüli realitás ami most hajlandósággal tölt el és Õk hiányoznak már most és ha elmegyek, õk várnak vissza mindig. Minden más csak illúzió és nukikuki sakkjátszma, ahogy a háború, a chemtrail, ebola…és minden egyéb.
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 5: 12345
#31 |
kukackac
- 2014. September 26. 10:56:53
#32 |
kanbuksi
- 2014. September 26. 10:57:05
#33 |
postaimre
- 2014. September 26. 11:03:53
#34 |
postaimre
- 2014. September 26. 11:34:52
#35 |
kukackac
- 2014. September 26. 11:45:57
#36 |
gabi
- 2014. September 26. 13:40:56
#37 |
kontroll88
- 2014. September 26. 17:04:46
#38 |
postaimre
- 2014. September 26. 19:10:09
#39 |
Szofi
- 2014. September 27. 00:07:06
#40 |
Bulcsu
- 2014. September 27. 07:26:46
Oldal: 4 / 5: 12345
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.