Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
E - misszió
Lehet –e rövid távon gondolkodni? Érdemes-e hosszú távra tervezni? Kacérkodtam a gondolattal, hogy leírok pár elvetélt érzésemet sok egyébbel kapcsolatban, de csak azért, hátha írás közben jobban kikerekíti magát. Erõs ellenállásba ütköztem magam. Valahogy másnak van már az ideje egy ideje és mégsem van, mert ugye nincsen. Lehet, ellopták ezt is. Amit biztosan nem, azok a terveim.
Holnapra be vagyunk rendelve egészségügyügyi ellenõrzésre az egyik sportorvoshoz. Úgy tûnik, véglegesítenek, bár alig hiszem, de erre utalnak a jelek. Vagy csak az egészségügyi állapotomra kíváncsiak a szolgálatok, meddig húzom még a belem és bírom-e az igát. Munka alapú társadalmat épíTEK és bármennyire is fájna (mert nem fáj) sokkal jobban élvezem, mint azt reméltem és kicsit bánom, hogy nem korábban vágtam bele. Kár volt az a sok „humán” okoskodás meg elfecsérelt évek a tanulmányokra, görcsölésre. Itt tiszta a kép. Ha jó, akkor mûködik, ha nem, akkor elbaxtam. Persze meg lehet magyarázni , de minek?
Hol is kezdjem? Rövid volt a hét, amelyet otthon tölthettem és eléggé el is fáradtam, mert minden férfias munkát egyszerre akartam pótolni, mint mulasztást. Úgy vélem többet kell Mátéra is építenem. Vera és a család egésze állja a sarat és egyelõre bírja a távkapcsolatot. Nem is a gyerekek a kérdésesek, hanem az asszonyka, de õ sem olyan feladós típus. Meglepetésemre elkezdett angolozni. Ez azért különleges , mert míg otthon voltam is megkaptam a jelzést, hogy keressek a családnak külföldön egy élhetõ menedéket. Eddig nagyon tiltakoztam a gondolat ellen is, de míg hasogattam a fát, egyre közelebb éreztem magamhoz a tényt. Mindegy hol vagyok ”hülyékkel” körülvéve. Nem tudom hová formálódik a képlet, most még csak ízlelgetem. Nincs honvágyam. A család nagyon hiányzik, de azon kívül teljesen „homofób” lettem. Otthon is csak otthon lennék legszívesebben és nem csigáz fel, sõt kifejezetten taszít, ha mennem kell valahová. Mindegy hová. Nem keresem a kapcsolatot és nem is várom el velem szemben sem senkitõl. Úgy vélem néhányan megértitek ezt. De a kérdés nem az, menni, vagy maradni! Ettõl sokkal szerteágazóbb. Ha megvizsgálom a belsõm, otthon a környezet (nem a család) gyilkos indulatokat hoz elõ belõlem. Nem csak ölni tudnák, de szívesen és kötelességszerûen tenném….tudjátok kiket és azt is miért…és azt is látnotok kell, hogy semmi értelme nincs. No nem a pusztulásuknak, hanem azoknak, akiknek ezáltal lehetõség juthatna a kibontakozásra és kezdhetnének magukkal valami genetikusat, ami végre a magyar ügyet hozhatná helyzetbe. Nem, erre semmilyen közeljövõben bekövetkezni óhajtott és nem lokális változást nem látok felfedezni. Lassan halad a „háborús projekt”, ami természetesen csak egy elterelõ hadmûvelet és alkuk fedezékéül szolgál. Elegem volt a képmutatókból és a képmutatásból is és teljesen mindegy, hogy melyik palettán és milyen nemzeti szín alatt mûveli a színész-politikus. Játsszák csak el a szerepeiket én teszek rá és rájuk. Szerintem az érzés kölcsönös. A figyelmem a megmaradt életnek nevezett tingli-tanglira igyekszem fordítani. Ezzel tartozom rég a családomnak, de szerintem önmagamnak is már rég. Tisztességes szakmát kell tanulnom és ugyan beilleszkedni már nem leszek sem képes, sem alkalmas erre a megmarad idõre, míg átállítják a „világgazdasági” buzitanyát a szentek és szende szüzek menedékévé, valahogy el kell lennem a néha õrjítõ érzéssel, hogy tudok „mindent” és ez mind semmit nem számít. Az Igazság odaát van. Nem keresem azt itt. Lassan letelik az egy kerek esztendõm, hogy munkába álltam és a fizikumomból ítélve még lehet pár jó évem. Ugyan nem pótolhatom a kiesett majd 10 évet a család életébõl, de a jövõ, ami elõtt nézelõdünk lehet, hogy besegít majd itt-ott. Ha kamu-háborúval, akkor azzal, ha csak békén hagynak, akkor úgy. Lényegében teljesen mindegy. Nem fog egyik napról a másikra sem menni, ez is biztos. Az elsõ, amire jobban rá kell hangolódnom, az angolna nyelv tanulmányozása. Utána meg meglátjuk, hogy merre mutat a mutató és mit ötöl ki a család. A lehetõséget minden esetre kész vagyok megteremteni, bármilyen óhaj is érkezik. Évek óta készültem menekíteni õket. Most is arról van szó. Nem vívódok rajta, már nincsenek „morális” elvárásaim ezen a téren. Úgy vélem sok mindent át kell értékeljek a közeljövõben személyes érzéseimre vonatkozóan és megállapodnom végre egy stabil és megdönthetetlen pozícióban. Egyelõre úgy tûnik, a kétkezi munkás státusza ilyen lehet. No nem, mintha nem lenne mindez csak egy gondolat és a teljes egész ugyanolyan illúzió, mint a eddigi összes, de legalább egészen pontosan és bizonyosan „látom” a valódi értelmét és megkerülhetetlenségét. Úgy közeledem, hogy egyre távolodok és eközben egyhelyben maradok, míg maradok. A többi pedig egyelõre maradjon a mi titkunk veletek. Mert mint minden, ez is csak egy újabb fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet…
Holnapra be vagyunk rendelve egészségügyügyi ellenõrzésre az egyik sportorvoshoz. Úgy tûnik, véglegesítenek, bár alig hiszem, de erre utalnak a jelek. Vagy csak az egészségügyi állapotomra kíváncsiak a szolgálatok, meddig húzom még a belem és bírom-e az igát. Munka alapú társadalmat épíTEK és bármennyire is fájna (mert nem fáj) sokkal jobban élvezem, mint azt reméltem és kicsit bánom, hogy nem korábban vágtam bele. Kár volt az a sok „humán” okoskodás meg elfecsérelt évek a tanulmányokra, görcsölésre. Itt tiszta a kép. Ha jó, akkor mûködik, ha nem, akkor elbaxtam. Persze meg lehet magyarázni , de minek?
Hol is kezdjem? Rövid volt a hét, amelyet otthon tölthettem és eléggé el is fáradtam, mert minden férfias munkát egyszerre akartam pótolni, mint mulasztást. Úgy vélem többet kell Mátéra is építenem. Vera és a család egésze állja a sarat és egyelõre bírja a távkapcsolatot. Nem is a gyerekek a kérdésesek, hanem az asszonyka, de õ sem olyan feladós típus. Meglepetésemre elkezdett angolozni. Ez azért különleges , mert míg otthon voltam is megkaptam a jelzést, hogy keressek a családnak külföldön egy élhetõ menedéket. Eddig nagyon tiltakoztam a gondolat ellen is, de míg hasogattam a fát, egyre közelebb éreztem magamhoz a tényt. Mindegy hol vagyok ”hülyékkel” körülvéve. Nem tudom hová formálódik a képlet, most még csak ízlelgetem. Nincs honvágyam. A család nagyon hiányzik, de azon kívül teljesen „homofób” lettem. Otthon is csak otthon lennék legszívesebben és nem csigáz fel, sõt kifejezetten taszít, ha mennem kell valahová. Mindegy hová. Nem keresem a kapcsolatot és nem is várom el velem szemben sem senkitõl. Úgy vélem néhányan megértitek ezt. De a kérdés nem az, menni, vagy maradni! Ettõl sokkal szerteágazóbb. Ha megvizsgálom a belsõm, otthon a környezet (nem a család) gyilkos indulatokat hoz elõ belõlem. Nem csak ölni tudnák, de szívesen és kötelességszerûen tenném….tudjátok kiket és azt is miért…és azt is látnotok kell, hogy semmi értelme nincs. No nem a pusztulásuknak, hanem azoknak, akiknek ezáltal lehetõség juthatna a kibontakozásra és kezdhetnének magukkal valami genetikusat, ami végre a magyar ügyet hozhatná helyzetbe. Nem, erre semmilyen közeljövõben bekövetkezni óhajtott és nem lokális változást nem látok felfedezni. Lassan halad a „háborús projekt”, ami természetesen csak egy elterelõ hadmûvelet és alkuk fedezékéül szolgál. Elegem volt a képmutatókból és a képmutatásból is és teljesen mindegy, hogy melyik palettán és milyen nemzeti szín alatt mûveli a színész-politikus. Játsszák csak el a szerepeiket én teszek rá és rájuk. Szerintem az érzés kölcsönös. A figyelmem a megmaradt életnek nevezett tingli-tanglira igyekszem fordítani. Ezzel tartozom rég a családomnak, de szerintem önmagamnak is már rég. Tisztességes szakmát kell tanulnom és ugyan beilleszkedni már nem leszek sem képes, sem alkalmas erre a megmarad idõre, míg átállítják a „világgazdasági” buzitanyát a szentek és szende szüzek menedékévé, valahogy el kell lennem a néha õrjítõ érzéssel, hogy tudok „mindent” és ez mind semmit nem számít. Az Igazság odaát van. Nem keresem azt itt. Lassan letelik az egy kerek esztendõm, hogy munkába álltam és a fizikumomból ítélve még lehet pár jó évem. Ugyan nem pótolhatom a kiesett majd 10 évet a család életébõl, de a jövõ, ami elõtt nézelõdünk lehet, hogy besegít majd itt-ott. Ha kamu-háborúval, akkor azzal, ha csak békén hagynak, akkor úgy. Lényegében teljesen mindegy. Nem fog egyik napról a másikra sem menni, ez is biztos. Az elsõ, amire jobban rá kell hangolódnom, az angolna nyelv tanulmányozása. Utána meg meglátjuk, hogy merre mutat a mutató és mit ötöl ki a család. A lehetõséget minden esetre kész vagyok megteremteni, bármilyen óhaj is érkezik. Évek óta készültem menekíteni õket. Most is arról van szó. Nem vívódok rajta, már nincsenek „morális” elvárásaim ezen a téren. Úgy vélem sok mindent át kell értékeljek a közeljövõben személyes érzéseimre vonatkozóan és megállapodnom végre egy stabil és megdönthetetlen pozícióban. Egyelõre úgy tûnik, a kétkezi munkás státusza ilyen lehet. No nem, mintha nem lenne mindez csak egy gondolat és a teljes egész ugyanolyan illúzió, mint a eddigi összes, de legalább egészen pontosan és bizonyosan „látom” a valódi értelmét és megkerülhetetlenségét. Úgy közeledem, hogy egyre távolodok és eközben egyhelyben maradok, míg maradok. A többi pedig egyelõre maradjon a mi titkunk veletek. Mert mint minden, ez is csak egy újabb fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet elõtti fejezet…
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 6: 123456
#31 |
palinemszaz
- 2015. March 25. 23:27:07
#32 |
GERRY
- 2015. March 26. 06:03:42
#33 |
Kedvesi
- 2015. March 26. 07:42:55
#34 |
gabi
- 2015. March 26. 16:11:09
#35 |
tiszazugi
- 2015. March 27. 07:17:51
#36 |
mindannyiunknak
- 2015. March 28. 13:57:42
#37 |
postaimre
- 2015. March 28. 18:47:11
#38 |
gladiator07
- 2015. March 29. 19:28:12
#39 |
keepfargo
- 2015. March 30. 06:06:46
#40 |
lucuska
- 2015. March 30. 09:44:54
Oldal: 4 / 6: 123456
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.