ImmĂĄr 30 ĂŠv telt el azĂłta, hogy 1914-ben szerĂŠny erĂľmmel szolgĂĄlatba ĂĄlltam az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂşban, amelyet rĂĄerĂľltettek a Birodalomra. Ez alatt a hĂĄrom ĂŠvtized alatt az Ăśsszes gondolatomat, minden tettemet ĂŠs az egĂŠsz ĂŠletemet csakis a nĂŠpem irĂĄnti szeretet ĂŠs hĂťsĂŠg vezĂŠrelte. Ezek az ĂŠrzelmek adtak erĂľt ahhoz, hogy meghozzam a legnehezebb dĂśntĂŠseket, amelyeket egy halandĂł mindeddig hozhatott. E hĂĄrom ĂŠvtized sorĂĄn nem kĂ­mĂŠltem idĂľmet, erĂľmet ĂŠs egĂŠszsĂŠgemet. Nem igaz, hogy ĂŠn vagy bĂĄrki mĂĄs NĂŠmetorszĂĄgban hĂĄborĂşt akart 1939-ben. A hĂĄborĂşt kizĂĄrĂłlag zsidĂł szĂĄrmazĂĄsĂş vagy a zsidĂł ĂŠrdekekĂŠrt tĂŠnykedĂľ nemzetkĂśzi Ăźzletemberek akartĂĄk ĂŠs provokĂĄltĂĄk ki. TĂşl sok javaslatot tettem, amelyeket az utĂłkor majd nem vonhat ĂśrĂśkkĂŠ kĂŠtsĂŠgbe, a fegyverzetcsĂśkkentĂŠs ĂŠs fegyverzetkorlĂĄtozĂĄs ĂŠrdekĂŠben, hogy a hĂĄborĂş kirobbantĂĄsĂĄval vĂĄdolhassanak. Nem akartam, hogy az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂş szerencsĂŠtlen vĂŠgkifejlete utĂĄn egy mĂĄsodik hĂĄborĂş robbanjon ki AngliĂĄval vagy akĂĄr AmerikĂĄval. ElmĂşlnak majd az ĂŠvszĂĄzadok, de vĂĄrosaink ĂŠs mĂťemlĂŠkeink romjaibĂłl mindig ĂşjjĂĄ fog szĂźletni a gyĂťlĂślet a vĂŠgeredmĂŠnyben felelĂľs nĂŠp ellen, amelynek az Ăśsszes szerencsĂŠtlensĂŠgĂźnket kĂśszĂśnhetjĂźk: a nemzetkĂśzi zsidĂłsĂĄg ĂŠs csatlĂłsaik ellen.

HĂĄrom nappal a nĂŠmet-lengyel hĂĄborĂş kirobbanĂĄsa elĂľtt ajĂĄnlatot tettem a berlini brit nagykĂśvetnek a nĂŠmet-lengyel problĂŠmĂĄnak a Saar-vidĂŠk problĂŠmĂĄjĂĄval azonos, nemzetkĂśzi ellenĂľrzĂŠs alatti megoldĂĄsĂĄra. Ezt az ajĂĄnlatot sem lehet kĂŠtsĂŠgbe vonni. Csak azĂŠrt utasĂ­tottĂĄk vissza, mert az angol politika vezetĂľ kĂśrei akartĂĄk a hĂĄborĂşt, rĂŠszben kereskedelmi ĂŠrdekeik miatt, rĂŠszben a nemzetkĂśzi zsidĂłsĂĄg ĂŠs propagandĂĄja ĂĄltal gyakorolt nyomĂĄs miatt.

Nem hagytam semmifĂŠle kĂŠtĂŠrtelmĂťsĂŠget a tekintetben, hogy ha EurĂłpa nĂŠpeit ismĂŠt a nemzetkĂśzi finĂĄnctĂľke ĂśsszeeskĂźvĂŠsĂŠhez tartozĂł rĂŠszvĂŠnypakettnek tekintik, akkor annak a nĂŠpnek, amely valĂłban felelĂľs ezĂŠrt a gyilkos harcĂŠrt, a zsidĂł nĂŠpnek, ez alkalommal szĂĄmot kell adnia. Van egy mĂĄsik pont is, amelyet nem akartam ĂĄrnyĂŠkban hagyni: ez alkalommal mĂĄr nem lesz tĂśbbĂŠ lehetsĂŠges, hogy eurĂłpai ĂĄrja nĂŠpek gyermekeinek milliĂłi ĂŠhezzenek, hogy fĂŠrfiak milliĂłit megĂśljĂŠk, hogy nĂľk ĂŠs gyermekek szĂĄzezreit megĂŠgessĂŠk ĂŠs halĂĄlra bombĂĄzzĂĄk a vĂĄrosokban anĂŠlkĂźl, hogy a valĂłdi bĂťnĂśs meglakolna a bĂťnĂŠĂŠrt, noha embersĂŠgesebb mĂłdszerek ĂĄltal.

Hat ĂŠvnyi harc utĂĄn, amely minden kudarc ellenĂŠre egy nĂŠp ĂŠlni akarĂĄsĂĄnak a legdicsĂľsĂŠgesebb ĂŠs legbĂĄtrabb megnyilvĂĄnulĂĄsakĂŠnt fog fennmaradni a tĂśrtĂŠnelemben, nem hagyhatom el a vĂĄrost, amely a Birodalom fĂľvĂĄrosa. Mivel erĂľink tĂşlsĂĄgosan csekĂŠlyek ahhoz, hogy sokĂĄig megĂĄllĂ­thassĂĄk az ellensĂŠg tĂĄmadĂĄsĂĄt, elvakult ĂŠs jellegtelen gĂŠpemberek fokozatosan legyĂťrik az ellenĂĄllĂĄsunkat, ĂŠs osztozni akarok a sorsban, amelyet mĂĄs milliĂłk elfogadtak, ebben a vĂĄrosban maradva.

Emellett nem akarok az ellenségeim kezébe kerülni, akiknek szükségük van a felizgatott tömegeik szórakoztatásához egy újabb, a zsidók által rendezett látványosságra. Úgy döntöttem, hogy Berlinben maradok, amíg egyetlen szabad földdarab is lesz benne, és hogy a halált választom abban a pillanatban, amikor úgy látom, hogy a Führer rezidenciáját és magát a birodalmi kancelláriát többé már nem lehet védeni. Meghalok, szemem elõtt mindazzal, amit frontkatonáink háziasszonyaink, parasztjaink, munkásaink és a nevemet viselõ fiataljaink végrehajtottak, akiknek az elkötelezettsége egyedülálló a történelemben. Nem tehetek mást, mint szívem mélyébõl kifejezem nekik a legmélyebb hálámat és azt az óhajomat, hogy semmiképpen se hagyják abba, bárhol is legyenek, a Haza ellenségei elleni harcot, Clausewitz tanításaihoz híven. Katonáink áldozatából, akikkel egységben maradok a halálig, egy napon ki fog sarjadni, így vagy úgy, a nemzetiszocializmus ragyogó újjászületésének a magja, és ezzel az újjászületéssel létrejön majd egy valódi népközösség.

Nagyon bĂĄtor fĂŠrfiak ĂŠs nĂľk sokasĂĄga dĂśntĂśtt Ăşgy, hogy sorsukat ez enyĂŠmhez kĂśtik mindhalĂĄlig. Arra kĂŠrtem Ăľket ĂŠs vĂŠgĂźl megparancsoltam nekik, hogy ne tegyĂŠk ezt, hanem tovĂĄbbra is vegyenek rĂŠszt a Nemzet harcĂĄban. A Hadsereg, a HaditengerĂŠszet ĂŠs a LĂŠgierĂľ parancsnokaitĂłl azt kĂŠrtem, hogy minden eszkĂśzzel erĂľsĂ­tsĂŠk meg katonĂĄink ellenĂĄllĂł szellemisĂŠgĂŠt a nemzetiszocialista ĂŠrtelemben, sĂşlyt helyezve arra a tĂŠnyre, hogy ĂŠn is, e mozgalom alapĂ­tĂłja, inkĂĄbb a halĂĄlt vĂĄlasztottam, mint a gyĂĄva meghĂĄtrĂĄlĂĄst vagy a kapitulĂĄciĂłt. A jĂśvĂľben a becsĂźlet fogalma egy nĂŠmet tiszt szĂĄmĂĄra azt jelentse, ahogyan mĂĄr a HaditengerĂŠszetĂźnk esetĂŠben, hogy a kapitulĂĄciĂł nyĂ­lt terepen vagy a vĂĄrosban elkĂŠpzelhetetlen, ĂŠs hogy mindenekelĂľtt a vezetĂľknek mindig ĂŠlen kell maradniuk ĂŠs a mindhalĂĄlig hĂťsĂŠgesen teljesĂ­tett kĂśtelessĂŠg ragyogĂł pĂŠldĂĄjĂĄt kell szolgĂĄltatniuk.

Berlin, 1945. ĂĄprilis 29., 4 Ăłra

(franciĂĄbĂłl fordĂ­totta: Hep Titusz)
antidogma.hu, h, 2012/04/30