Otthon a határon túl is - Zenta és környéke
Irta: postaimre - Datum: 2012. August 05. 06:19:05
Figyelitek? Csuth Judit? Vajon hányan lehetünk, akiknek ezen a nyáron a Vajdaság az úti céljai közé tartozik? Félek, nem sokan, pedig érdemes bejárni ezt a vidéket, megismerni az itt élõ magyarokat, felfedezni ellenállhatatlan vendégszeretetüket. Zentára és környékére engem is most vetett el elõször a jó szerencse, de biztos, hogy nem utoljára. Pár nap is bõven elég volt ahhoz, hogy örökre a szívembe zárjam ezt a tájat.
Teljes hir
Figyelitek? Csuth Judit? Vajon hányan lehetünk, akiknek ezen a nyáron a Vajdaság az úti céljai közé tartozik? Félek, nem sokan, pedig érdemes bejárni ezt a vidéket, megismerni az itt élõ magyarokat, felfedezni ellenállhatatlan vendégszeretetüket. Zentára és környékére engem is most vetett el elõször a jó szerencse, de biztos, hogy nem utoljára. Pár nap is bõven elég volt ahhoz, hogy örökre a szívembe zárjam ezt a tájat.
Otthon a határon túl is - Zenta és környéke Teknõsolaj, krokodilsült és a hétszínû föld - Mangó illatú nyaralás Mauritiuson Misztikus kõfülkék, pokolforrás és a francia fõúr - Meghökkentõ élmények Bükkalján Menekülés a futóhomok elõl, birkózás cápákkal - Extrém utazások a világban
Spórolunk Önnek - szállások féláron! Világjáró kupon – a legjobb ajánlatok csak ITT!
Zentára érkezve hirtelen magam mögött hagytam mindent. Olyan igazi, ráérõs hétvégi hangulat uralkodott a fõtéren, pedig még bõven tartott a munkanap. Az elsõ pillanattól kezdve otthonosan mozogtam, mintha már jártam volna erre. Nem tudom, hogy ez minek köszönhetõ, talán a Tisza közelségének, talán az itteni emberek nyitottságának. Vendéglátóim derûje és nyugalma hamar átragadt rám is.
Zenta városa negyvenkét kilométerre a szerb-magyar határtól, a Tisza jobb partján fekszik. A lakosság 81%-a magyar, így nyelvi nehézségekkel nem kellett küzdenem. A helyiek kifejezetten ízesen beszélnek, számomra például új értelmet nyert egyik leggyakrabban használt üdvözlési formánk, az a bizonyos "Jó napot kívánok!". Amíg mi rohanó élettempónk miatt rutinszerûen elhadarjuk köszönéseinket, addig Zentán elejétõl a végéig hangsúlyozva valóban szép napot kíván ez a mondat.
Idegenvezetõim lelkesen kalauzoltak végig városukon, az ember nem is gondolná, hogy mi minden látnivaló rejtõzhet egy ilyen kis településen. Sétánk közben egy kis történelemleckét is vettem, így tudtam meg, hogy a város neve 1216-ban bukkant fel elõször egy oklevélben, mely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a zentai klastromnak. A XIII. században Zenta forgalmas tiszai átkelõhellyé vált, a XV. század végén már mezõváros, a XVI. század elején pedig
II. Ulászló, Cseh- és Magyarország királya kiváltságlevelében megadta a településnek mindazon kiváltságokat, melyekkel Szeged városa rendelkezett abban az idõben.
A gesztenyefákkal övezett csendes folyóparton egy emlékmû õrzi a tankönyvek által is emlegetett híres zentai csata emlékét: a törökök 1697-ben hadjáratot szerveztek a korábban elvesztett területek visszafoglalására, de ez év szeptemberében súlyos vereséget szenvedtek itt, a Savoyai Jenõ által vezetett seregektõl. Ezzel a gyõzelemmel szabadult fel a török uralom alól majdnem egész Magyarország, az 1699-ben megkötött karlócai békével pedig lezárult a törökök közép-európai térhódítása. Eme nevezetes csata évfordulóján minden évben megkondítják az emlékhely harangját.
A történelemórát követõen jólesik egy kiadós ebéd a város valamelyik hangulatos vendéglõjében. Bármennyi idõnk legyen is Zentát felfedezni, a helyi éttermek közül legalább egyet feltétlenül ki kell próbálni, megkóstolva a helyi specialitások valamelyikét. A halételektõl kezdve a balkáni konyhán át finomabbnál finomabb fogásokból választhatunk, tehetjük mindezt a városban, vagy akár közvetlenül a Tisza partján is. Ha még sem jut idõ egy hosszabb étkezésre, legalább az egyik helyi pékség csábító, friss pékárui közül válasszunk!
Barangolásunkat folytatva elértük a Városházát, melynek kapuja mindenki elõtt nyitva áll. A fõtérre nézõ szecessziós épületet a XX. század elején emelték Kovács Frigyes budapesti mûépítész tervei alapján. A torony legfelsõ szintjérõl - közel 50 méteres magasságból - gyönyörû kilátás nyílik a városra és környékére: szép idõben akár Szegedig is ellátni. A település karakterét meghatározó házak a XX. század elejére már felépültek, közülük jó néhány a szecesszió stílusjegyeit viseli magán. Ilyen például a gimnázium, a tûzoltólaktanya vagy a Royal Szálló épülete.
A toronyból "alászállva" egy egészen egyedülálló tárlatot látogattunk meg a Régi Mesterségek Házában. Maga a gyûjtõ, Pecze Árpád kalauzolt végig minket kiállításán, ahol - évtizedek óta tartó gyûjtõszenvedélyének köszönhetõen - a letûnt tanyavilág tárgyi hagyatékán kívül húsz régi mûhely teljes felszerelését, szerszámait, tartozékait szemlélhettük meg testközelbõl.
A városon kívül, egy közeli panzióban ért minket a naplemente. Ideális szálláshely azoknak, akik kerülnék a nyüzsgést, de kedvelik a házias vendéglátást. A megfáradt vándort házi pálinkával fogadják, az apartmanok szobáinak ablakaiból pedig azt a szõlõt csodálhatjuk, amelybõl a gazda maga készíti az asztalokra kerülõ borokat. Az ízletes vacsora alatt kedélyes beszélgetésbe elegyedtünk a szerb tulajdonossal és szlovén vendégeivel. Jó volt látni, hogy szerbek, szlovének, magyarok milyen jól megértik egymást, és vendéglátóim is megerõsítettek abban, hogy Zentán nincs konfliktus a különbözõ nációk között, ismerik egymás kultúráját, beszélik egymás nyelvét, békésen élnek egymás mellett.
Forrás: Link