Helyzetünk ma
Irta: talpi - Datum: 2013. January 08. 09:13:40
Egy állam nem szokott végelgyengülésben elpusztulni. Régebbi korokban egyszerûen leigázták volna azt az országot, amelynek vezetése konstansan ennyire tehetségtelen, lakossága egyszer teljesen el van telve magától, másszor meg minden átmenet nélkül indokolatlan kishitûségbe zuhan, ám területi integritásunkat és határtalan hülyeségünket jelenleg a nemzetközi jog védi, így valamit kezdeni kell magunkkal. Fõleg azt követõen, miután a donorok majd megelégelik, hogy még a segélyszállítmányokat is ellopják az utolsó morzsáig.
Közvetlenül a humanitárius katasztrófa elõtt, a politikai elit kénytelen lesz megvizsgálni azt az axiómát, amely szerint a népet nem lehet leváltani – mert ez a tétel ugyan igaz, egészen addig, amíg nem a leváltás marad az egyetlen reális politikai program. Amikor már nem lesz sem gépész, sem háziorvos, akkor a politikai szereplõk egymásra licitálva kezdik csábítgatni a malájokat, indiaiakat, kirgizeket, arabokat, berbereket és mindenféle nációt, végül elképzelhetõ, hogy unokáinknak (már amelyiknek) egy izgalmas, sokszínû hely jut. Kár, hogy mi már nem fogjuk megélni, pedig olyan szívesen elvegyülnék a most kihalt utcákat elöntõ keleti nyüzsgésben, átvágnék a falafelesek és a tücsköket forró olajban kisütõ thaiok bódéin, és elhaladva néhány stadiontorzó mellett hirtelen megpillantanám, ahogy két, magyar állampolgárságot frissiben megszerzett kurd szakmunkás éppen levizeli Kósa Lajos lovas szobrát Debrecen fõterén.