KI ÉS MI INDÍTJA EL A LAVINÁT?
Irta: spartakusz - Datum: 2013. January 09. 16:48:43
KI ÉS MI INDÍTJA A LAVINÁT?
Author: Hirschler Tamás 1944-es születésû vagyok, születésnapomra Pest felszabadulását kaptam ajándékba. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, utána egy roppant hasznos és sok tapasztalatot adó esztendõt dolgoztam gépmûhelyi segédmunkásként. Késõbb a kievi Mûszaki Egyetemre nyertem felvételt, ahol 1968-ban védtem meg jeles eredménnyel diplomámat a Villamos Hálózatok és Rendszerek Szakon. Több évet dolgoztam az Erõmû- és Hálózattervezõ Vállalatnál relévédelmi és hálózatautomatizálási mérnökként, majd a Számítástechnika Kormányközi Bizottság különbözõ munkaszerveinél folytattam tervezõi tevékenységet. – Végül, 1989-ig e nemzetközi szervezet gazdasági tanácsa magyarországi háttérintézményét vezettem. A rendszerváltással bekövetkezõ magánérdek-orientációtól tudatosan távol tartottam magam, nem alapítottam semmiféle magánérdekeltséget, nyugdíjba vonulásomig a Fõvárosi Csatornázási Mûvek villamos mûszaki ellenõreként dolgoztam. 2007 óta, kisebb szünetekkel, az akkor alakult Magyar Antifasiszta Liga elnöke vagyok, több más baloldali társadalmi szervezet tevékenységében is aktívan részt veszek.
YYYY
"...Csak bûnözõ személyek létezhetnek, kedves Bayer úr, de ilyennek kikiáltható teljes etnikumok (vagy akár embercsoportok), soha!..."
Téved mert van:
"...különösen az élet-ellenes cselekmények elkövetését. Ez utóbbi esetben a törvény teljes szigorával kell megvédeni a társadalmat ezektõl az elfogadhatatlan kilengésektõl és kilengõktõl; társadalmi helyzetüktõl, etnikumi hovatartozásuktól függetlenül"
Na és kik ezek akik az okozatot okozzák! SZER-INT-EM AKIK A PARANCSOT KIADJÁK! RÁ!
YYYY
Ki ne foglalkozzék a cigánykérdéssel? Válasz Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelentetett cikkére
by Hirschler Tamás
Bayer Zsolt újságíró úr, a Fidesz MPSZ 5. számú tagkönyve tulajdonosa komolynak szánt dörgedelemmel rukkolt elõ a Magyar Hírlap január 5-i számában. A szerinte „újabb Cozma-ügy”, a két évvel ezelõtti tragédia tanulságait idézi fel a szilveszter éjszakáján megtörtént, az ifjúsági élsportoló Sávoly Gergõ és társa, Bozsányi Gergõ életét hajszál híján kioltó, valóban elítélendõ gyilkossági kísérlettel. E szörnyûséget az eddig napvilágot látott értesülések szerint a történetesen cigány etnikumú Jónás János – és hasonló társai, a cikkíró szavaival „a gyáva, undorító, kártékony állatok” – követték volna el. Õk, akik a „cigányság jelentõs részéhez” tartozóan „nem alkalmasak az együttélésre, arra, hogy emberek között éljen(ek), aki(k) állat(ok) és állatként viselkednek”.Sõt, szemmel láthatóan”potenciális gyilkos(ok)” is. Véleményt nyilvánít arról is, hogy „az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
Bayer Zsolt "állatoknak" nevezte a romákat
Tehát egy konkrét – és önmagában természetesen minden jóérzésû ember részérõl elfogadhatatlan következményû – ügyet használ fel a közismerten rasszista alapállású nézeteinek újabb kifejtésére.
Mélyen együttérezve egy ilyen kihívó brutalitású, a társadalmi lét, az együttélés legalapvetõbb követelményét sem tisztelõ módon elkövetett élet-ellenes cselekedet miatti felháborodással és egyetértve annak elítélésével, a jobboldali sajtó neves kedvencének idézett szavai és az ezek használatával kifejtett gondolatai ez alkalommal több vonatkozásban mégis túlléptek a szerzõnek már jól ismert nézetvilága miatt nálam már rég elért ’személytelenségének’ a keretein és vélemény kifejtésére inspirálnak.
Elõször is teljes mértékben egyetértek, egyet kell értenem azzal a minõsítéssel. Azzal, hogy aki a személyes akaratának erõszakos érvényesítése végett, kétségbe nem vonható bûnözõi stílusban végrehajtott (azaz az erõ kultuszára alapítottan), kiprovokált összetûzésben, megkockáztatom a feltételezést: ráadásul a csoportos fellépésbõl következõ egyértelmû erõfölényének is a birtokában, nem habozik még késelni is, az – a társadalmi ’hasznossága’ szempontjából – semmivel nem haladja meg egy vadállattól elvárható viszonyulás tulajdonságait. Szlengesen kifejezve: az ilyenfajta bitang nem más, mint egy – a társadalom szövetné¬kébõl, az adott jogrendszer lehetõségét kihasználva, mindenképpen kivetendõ – „állat”! Miközben a jogértelmezés és a biológiai besorolás szempontjából senki által sem vonható kétségbe az emberi mivolta.
Másodszor, félig azonosulni tudok azzal a következtetéssel is, hogy az ilyen „eo ipso gyilkosokat” (azaz gyilkolásra kész személyeket, mivel a cselekmény a tényszerûség szerint, és nagy szerencsére, kísérleti szakban maradt) „nem tolerálni kell és megérteni, hanem megtorolni”. Ugyanis, jelenleg még nem tisztázottak az elkövetés körülményei és elvileg nem kizárható, hogy valamiféle provokálás is szerepet játszhatott a dráma kialakulásában; na meg egy ilyen súlyú cselekmény elkövetésének gyanúja esetén semmiképpen sem lehet lemondani a történtek és a szereplõket mozgató hatások megértésének követelményérõl. Ilyennek hiányában tisztességes, igazságos ítélet sem születhet.
Egy harmadik vonatkozásban viszont – a szerzõ társadalomfelfogását ismerve, a magam számára is meglepõen – már teljes egyetértésemet kell kifejeznem. Kimondottan nagy-formátumú meglátásnak tartom (különösen a szerzõ részérõl), hogy a „tehetséges, szimpatikus, szerény és meghatóan mélyrõl jövõ … és nagyon is szerethetõ cigány fiú(nak)”, az X-Faktor gyõztes Oláh Gergõnek valóságos érdeme szerint méltatja a teljesít¬ményét a cigány–magyar konfliktus enyhítésében, hiszen elérte, hogy minden elõítéletességet leküzdve közönség¬szavazattal váljék a vetélkedés gyõztesévé. Az, hogy a szélsõjobb kiérdemesült ’szöveg-generátoraként’ funkcionáló szerzõ Gergõnek e tettét többre értékeli, mint az összes „jogvédõ” gazember együttvéve”. Másutt meg „magyarokat rasszistázó rohadék”kifejezéssel illeti a rasszista szeméttel szemben fellépõ tényleges jogvédõket, a szokásos elnézõ mosoly kiváltására alkalmas izzadságszagú képzavar csupán. Hiszen a köznyelv, a köz-értelmezés nem a jogvédõt, hanem jogtiprót tartja – méghozzá a ’rohadék’ jelzõt kiérdemlõen – gazembernek ! A kisebbségi jogvédelmet önként vállalt kötelességként folytató személyekre és szervezõdésekre pedig éppen a rasszista, antiszemita ihletésû jogtiprókkal szembeni védekezés céljából van a társadalomnak szüksége: érkezzen e deviáns szándék jogalkalmazói, netán jogalkotói szinten, akár fasiszta elvek képviseletébõl származóan, vagy ”csak” e sanda nézetek terjesztésének szándékával mûködõ valamely média-forrásból !
A Hír TV-s szerkesztõ úr idézõjele pedig vagy a ’jogvédõ’ fogalom ismeretének hiányát, vagy e fogalommal való konok eszmei szembenállását mutatja.
Na de tettenérhetõ egy további figyelemre méltó elem is Bayer szerkesztõ úr írásában.
Ami pedig nem más, csak az, hogy semmi figyelemre méltónak esetleg ítélhetõ újdonságra nem vetemedik atekintetben, hogy szokásához híven mindenbõl, még a tárgyalt megborzongtató tragédiából is – mint az ismert viccnek a mindenben a szexet felfedezõ Mórickája – ugyanarra a végkövetkeztetésre ne jusson: a mérhetetlen cigány- (más esetekben a zsidó-) ellenességének a szajkózására, a neki nem tetszõ etnikumok (kisebbségek) elleni alig leplezett uszításra!
Mert ugyanis, Bayer úr, a köznyelvben méltán „állatinak” minõsíthetõ tettet elkövetõ Jónás János etnikai hovatartozása nem tartalmi eleme ezen állatias cselekménynek, mint ahogy etnizáló megfontolás nem játszott szerepet sehol a sajtóban. Például a bestiálisan meggyilkolt tatárszentgyörgyi Csorba Róbert és Robika elleni, vagy a kislétai, alsószentmártoni, alsózsolcai, tarnabodi, galgagyörki cigánycsaládok elleni tagadhatatlanul rasszista hátterû és fasiszta jellegû bûncselekmények elkövetõinek esetében. De, hogy még csak egy további jellemzõ esetet említsek a sajnos nem kevés közül, az ugyancsak – a szerzõ által képviselt sajtó kedvenc szóhasználatában – „fehérmagyarok” által elkövetett, legalább ugyanannyira „állatinak” minõsülõ bûncselekmény során, a nyolc halálos áldozatot követelõ móri mészárlás indítékainak vizsgálata alkalmával sem.
Az alapvetõ társadalmi normák betartására képtelen, bûnözõi életmódot folytató emberformájú „állatok” devianciájának létrejötte ugyanis nem antropológiai kérdés! A rá való hajlamra lehet csak talán az etnikumi kulturális hagyományokból és – ahol ez fennáll – az illetõ etnikummal kapcsolatos össz-társadalmi megítéléssel szinkronitást mutató, általánosíthatóan jellemzõ szociológiai adottságokkal meghatározott nemzedéki életvitel gyakorlatából következtetni, ami messze nem egy eleve determinált bûnözõi életmódot jelent! Tehát a közösség-ellenes bûnözõ életmód alakulásába az egyéni sorsból táplálkozó és a civilizációs (egyszerûbben: a kulturális) szocializálódás beidegzõdései játsszák a meghatározó szerepet; vagyis társadalmi léptékben semmilyen etnikum, ill. kisebbség, mint egy közösség, eleve meghatározott viselkedési normákkal nem rendelkezik. Ergo: egyik, v. másik tagja, de akár csoportjai sem jellemezhetõk egzakt módon általánosítható tulajdonságokkal, hiszen ezek az egyéni élet, a szubjektív szocializálódás során alakulnak ki.
Csak bûnözõ személyek létezhetnek, kedves Bayer úr, de ilyennek kikiáltható teljes etnikumok (vagy akár embercsoportok), soha!
Aki e fogalmakat ismeret hiányában „keveri”, nos, azt tartják – minimum – rasszistának. De, aki ilyen megközelítést tudatosan alkalmaz egy-egy éles társadalmi helyzetben valamely politikai érdek támogatása céljából, a konfrontációs oknak egy bûnbaknak kikiáltható embercsoport nyakába zúdítása útján, azt meg a történettudomány fasisztának minõsíti ! (Természetesen itt nem a történelemhamisításban jeleskedõ ál-tudományra gondoltam!)
Vajon világos mindez Bayer úr számára?
Befejezésül pedig engedtessék meg nekem, hogy mintegy ötödik meglátásként emlékeztessek a „mûnek” egy lényeges hiányosságára is. Egy fél szóval sem ismerteti kedves szerzõnk azt a letagadhatatlan tényt, miszerint a mai reál-gazdasági állapotnak lényeges jellemzõje, hogy a privatizálás és profán módon leginkább a piac-szerzésre beinjektált külföldi tõke okozta munkanélküliségi hullám legnagyobb kárvallottja a munkaerõpiacon érvényesíthetõ ismeret-tõkével nem rendelkezõ képzetlen munkaerõ, köztük is elsõsorban a cigányság. A mai szociális helyzetükre emiatt egyértelmûen jellemzõvé vált a – kisebb-nagyobb anyagi érték (fõképpen a közvetlen fogyasztható élelmiszerek) terhére elkövetett, ámde el nem vitathatóan a kárvallottak részére komoly problé¬mákat jelentõ – megélhetési bûnözésre való objektív ráutaltság. Mely viselkedési attitûd, önmagában, úgyszintén etnikum-mentes: a hasonló helyzetbe került „színmagyar” szerencsétle¬nekre ugyanúgy jellemzõ.
E problémakör felelõs elsõsorban a rasszista, cigányellenes hangulat kialakulásáért ! Mely vonatkozásban az objektív tények figyelembe nem vétele, sõt, a roma-ellenes hangulat tudatos szítása – amit éppen a tárgyalt MH-cikk kapcsán tapasztalhattunk – a melegágyát képezik a cigánysággal kapcsolatos, nyilvánvalóan fasisztoid alapállású társadalmi tudat alakulásának, de egyre gyakrabban a már nyíltan fasiszta fellépéseknek.
E tudatos hangulat-befolyásolásnak egyébként talán a ’legkedvesebb’ eszköze, mikor a képzetlensége miatti objektív törvényszerûség folytán a legkevesebb munkaszerzési eséllyel rendelkezõ romákat valamiféle (kvázi gének által determinált) nótorius munkakerülõnek kísérlik meg beállítani. Lazán félreseperve az ezt cáfoló tényeket: a munkahellyel rendelkezõk helytállását, a korábbi társadalmi rendszerben a tömeges termelésbe vonásukat.
Magától értetõdõen a fizikai helyzettel meghatározott objektivitás nem menti, nem magyarázhatja az említett szükségszerûségen túlmutató, különösen az élet-ellenes cselekmények elkövetését. Ez utóbbi esetben a törvény teljes szigorával kell megvédeni a társadalmat ezektõl az elfogadhatatlan kilengésektõl és kilengõktõl; társadalmi helyzetüktõl, etnikumi hovatartozásuktól függetlenül. Ám semmiképpen sem várható el a rasszista indíttatású cigány-ellenesség csökkenése mindaddig, amíg nem indul program a munkaerõpiacról kizártak szociális helyzetének humánus és érdemi eredményt biztosítani képes nagyságrendû anyagiakkal operáló megsegítésére és képzettségi szintjük szervezett emelésére, hogy a kényszer-szülte szerzési indíttatás egyértelmûen kizárható legyen. Hosszabb távon pedig nem a cigányságra, mint holmi szavazó-rétegre való tekintés szerinti, sehová sem vezetõ, legfeljebb a regnáló hatalom melletti kiállásra alkalmasnak minõsített csoportjaiknak júdás-filléreket osztogató ál-programokra lenne szükség, hanem olyan átfogó, szociológiailag megtervezett felzárkóztató képzések szervezésére, amelyek a kulturális szintjük szükséges felkondicionálására (de nem átalakítására!) koncentrálnának, és munkához juttatásuk megoldását tartaná a másik legfontosabb feladatának !
Hát, a felelõs és korrekt olvasói tájékoztatás jegyében valahogy mindezt illett volna elmondania, míg a cigányellenes burkolt uszítástól pedig tartózkodnia a szélsõjobb szócsövének szerepében tetszelgõ Bayer szerkesztõ úrnak!
Hirschler Tamás, a Magyar Antifasiszta Liga elnöke
PONT ÉS NEM LINK:
http://kanadaihirlap.com/2013/01/09/ki-ne-foglalkozzek-a-ciganykerdessel-valasz-bayer-zsoltnak-a-magyar-hirlapban-megjelentetett-cikkere/
YYYY
id. Kiss László küldi